Magyar Szó, 1983. április (40. évfolyam, 104-117. szám)
1983-04-22 / 110. szám
világ proletárja», EGYESÜLJETEK» IXV. évfolyam* Kommunista ~L, A JUGOSZLÁV KOMMUNISTA SZÖVETSÉG, A SZERB KSZ ÉS A VAJDASÁGI KSZ LAPJA Г A nagyobb felelősség ! eltétel® Nem véletlen, hogy az utóbbi időben kiemelkedő párt- és állami tisztségviselők követelik az ügyek és a felelősség egyértelmű elhatárolását minden szinten. Mivel lassan változnak a körülmények a társadalmi-gazdasági életben, nagy a lépésvesztés az állásfoglalások és a gyakorlat között, stagnál a gazdaság — arra következtethetünk, hogy fokozni kell a felelősséget a feladatok nem teljesítése iránt, vagy éppen az olyan magatartás esetében, ami ellentétben áll a megállapodásokkal kijelölt célokkal. Annak érdekében azonban, hogy világosan megtudjuk, ki miért felelős, feltétlenül operatív módon kell meghatározni minden intézmény és ezeken belül az egyének feladatainak tartalmát is. Talán feleslegesnek tűnhet visszatérni olyasvalamihez, amit már meghatároztak társadalmunk alapvető programdokumentumaiban, amelyekben egyértelműen elkülönítették az önigazgatási, a párt- és az állami szervek kötelezettségeit és feladatait. Helyénvaló lenne az ilyen vélekedés, ha meg is valósítanák a lefektetett politikát, ha nem jelentkeznének olyan problémák, amelyekkel társadalmunknak kell megküzdenie, ha nem találgatnák egyre többször, kinek mi is az illetékességi köre. Konkrétan szólva, a gazdasági életben nem ritkán hallhatunk kifogásokat, hogy megtesznek vagy nem tesznek meg bizonyos intézkedéseket a legrangosabb végrehajtó-politikai, párt-, képviselőházi és más szervek. Ilyen helyzetben, természetesen, a következmények és elvárások súlypontja egyre inkább a társadalmi rendszer olyan intézményei felé mozdul el, amelyekről úgy vélik, hogy kötelesek, ráadásul elegendő hatalommal is rendelkeznek, hogy hatékonyan megoldják a társadalmi fejlődésben jelentkező ellentmondásokat és következetlenségeket. Hogy mennyire el- harapózott ez a felfogás, bizonyítja az is, hogyan reagálnak a párt- és végrehajtó-politikai fórumok, illetve a társadalmipolitikai közösségek legrangosabb tisztségviselői és szervei. Csak példaként említjük meg, hogy milyen megállapítások is hangzottak el nemrégiben, amelyek kellőképpen támaszkodnak a mindennapi politikai gyakorlatban szerzett tapasztalatokra. „Reális veszély fenyeget, hogy a Kommunista Szövetség, elsősorban vezetősége, a követelések nyomására spontánul, akár észrevétlenül, mindent a saját kezébe ragad... Vannak, akik a KSZ tevékenységének hatékonyságát akkor méltányolnák, ha éppen így járna el, mert úgy vélik, hogy ezzel a módszerrel gyorsabban leküzdhetnénk jelenlegi, elsősorban társadalmi-politikai helyzetünket.” (Dušan Čkrebić). „Nem elegendő a rendszer, de a föderáción belüli viszonyok számára sem, ha a Szövetségi Végrehajtó Tanácsra hárul a feladat, hogy olyan politikai erőként jelentkezzen, amely képes távlatot nyitni. Ezt az erőt a Szövetségi Végrehajtó Tanácson kívül, a JKSZ KB Elnökségében és a JSZSZK Képviselőházában kell megtalálni. Az SZVT kötelessége, hogy méltányolja az eszmék stagnálását és olyan megoldásokat kell felkínálnia, amelyek valóban távlatot nyitnak, de a Képviselőházat és a Jugoszláv Kommunista Szövetséget vitafórumból olyan munkatestületekké kellene alakítani, amelyek olyan konkrét állásfoglalásokat dolgoznak ki, hogy távlatot is nyitni tudjanak, olyan határozatokat kell hozni, amelyek reális feltételeket teremtenek a megállapodások érvényre juttatásához.” (Dr Mijat Šuković) „Nem rendelkezünk a felelősség kidolgozott rendszerével, hiszen a szubjektív erők mindegyike olyannyira belekeveredik bizonyos konkrét határozatok és intézkedések meghozatalába, a konkrét döntéshozatalba, hogy bekövetkezik a felelősség áthárítása és felcserélése. Érzésem szerint, tehát, mostani önigazgatási feltételeink között nem léphetünk előre, ha a párt nem módosít egész sor pozícióján, munkamódszerén, nem változtatja meg viszonyulását a káderpolitikához, a felelősséghez, amíg meg nem érti, hogy nem tevékenykedhet egyedül, hanem csakis annak a mechanizmusnak a segítségével, ami a legszélesebb rétegeket tartja mozgásban.” (Marijan Cvetkovic) Az ismertetett állásfoglalások kellőképpen világosak, ezért nincs szükség külön kommentárra. Megfelelő módon jelzik társadalmunk helyzetét és viszonyait, de egyúttal azt is, hogy milyen irányba kell terelni gondolatainkat. Joggal várhatjuk, hogy a JKSZ KB közelgő ülésén foglalkoznak majd azzal is, hogyan valósítják meg a JKSZ KB 3. és 4. ülésén megfogalmazott célokat és feladatokat, abból a kötelezettségből kiindulva, amit a kommunisták vállaltak magukra minden társadalmi institúcióban. Ki „ugrott ki” felhatalmazásának és kötelezettségeinek keretéből, ki nem teljesítette őket? Miért van az, például, hogy nem állják útját a gazdaságon kívüli tényezők arra irányuló nyomásának, hogy mind nagyobb eszközöket válasszanak ki a jövedelemből általános társadalmi és közös szükségletekre? Meddig lesz a társadalmi-politikai közösségeknek meghatározó szerepük az elsődleges elosztás területén, amivel tulajdonképpen a gazdasági törvényszerűségeket és a piaci kritériumokat devalválják? Kétségtelen, hogy mindezzel foglalkozni fognak a JKSZ KB elkövetkező ülésén, s joggal számíthatunk rá, hogy keményebb intézkedések meghozatalát szorgalmazzák majd az ésszerűtlen fogyasztás minden formája ellen. Hogyan lehetne ezeket a sürgetéseket átvenni a valóságba, nem megengedni, hogy a közönséges állásfoglalások listáján olyan kérdésekként szerepeljenek, amelyekre senki sem ad választ. A kérdésről folytatott vita tulajdonképpen a feladatok és az ügyek különválasztását, vagyis a politikai hatékonyság fokozását jelentené. A gazdasági stabilizáció stratégiájának kidolgozásában ez rendkívül kedvező lehetőséget jelent (de szükségletet is), hogy a kommunisták a legrangosabb pártvezetőségben megállapodjanak, kinek mi is a kötelezettsége, hogy azután ettől egy jottányit se térjenek el. Mindenkinek ismernie kell a saját „beosztását”, s ennek a beosztásnak maradéktalanul eleget is kell tenni. Ezzel kapcsolatban mindenféle homályosság vagy következetlenség elmélyíti a már egyébként súlyos gondokat. Slobodan KUJUNDZIC