Magyar Szó, 1983. július (40. évfolyam, 178-192. szám)

1983-07-04 / 181. szám

3*f­tkh* 4 / \ % r JS» 4] ► ■ . . if Ц Magyar Sió XL. évf.r 181. (12965.) szám 1983. június 9., hétfő óra 18 dinár Hitelek a megrázkódtatás könnyebb átvészelésére Éjszakai ülésén hozott törvényeket a Köztársaságok és Tartományok Tanácsa • Milka Planinc tartott expozét A Szövetségi Képviselőház Köz­társaságok és Tartományok Taná­csának tegnap megtartott ülésén a küldöttek a külföldi gazdasági kap­csolatok tárgykörébe tartozó há­rom törvényt és egy határozatot fogadtak el, amelyek alapján majd a szövetségi kormány a nemzet­közi pénzintézményekkel aláírja a hazánknak nyújtott hitelszerződé­seket. A konvertibilis devizával történő fizetésről szóló törvény, a föderáció adósságainak törleszté­séhez szükséges jótállásról szóló törvény, valamint a devizagazdál­kodásról és a külföldi hitelekről szóló törvény kiegészítései és mó­dosításai szerepeltek napirenden, illetve annak a hitelösszegnek a meghatározásáról volt szó, ame­lyet az idén a Jugoszláv Nem­zeti Bank magára vállalhat. A fel­sorolt intézkedések országunk fi­zetőképességének a megőrzését szolgálják, a külfölditől kapott hi­telek folyamatos törlesztését szor­galmazzák. Milka Planinc expozéja Elvtársak és elvtársnők! Nem hálás szerep a hajnali órák­ban beszédet tartani, de nincs más választásunk, mint végig kitar­tani. Nem indoklás­t akarok adni, felszólalásom az ország helyzeté­vel kapcsolatos összes megfigyelé­sekre meg a Szövetségi Képviselő­ház elé terjesztett határozatokra vonatkozik. Közös munkával egységes ala­pokra helyeztük az ország gazda­sági helyzetének a megítélését. Megállapítottuk, hogy a gazdasági helyzet nagyon súlyos, de néhány év múlva sok lemondás és nagy erőfeszítések árán kilábalhatunk a válsághelyzetből, ha egyidejűleg anyagi meg társadalmi változtatá­sokat is eszközölünk, amelyek majd biztosítják továbbfejlődésünk si­kerét. Az eltelt tíz év alatt, a meg­változott világgazdasági helyzet­ben, országunk a saját erejére tá­maszkodva fejlődött, de mindez jelentős külföldi pénzeszközök igénybevételével történt. Ahhoz vi­szont, hogy önerőnkből tudjuk tör­leszteni a felvett hiteleszközöket, nem éltünk eléggé a kivitel nyúj­totta lehetőségekkel. Ilyen körül­mények között az ipar és a me­zőgazdaság behozatala számottevő­en nőtt, kivitele azonban még a saját újratermelési szükségleteit sem fedezi, többet importál, mint exportál. A szolgáltatások, az ide­genforgalom meg a hasonló szol­gálatok sem fejlődtek eléggé üte­mesen, hogy fedhették volna az ország gazdasági újratermelésében keletkező hiányt. A külföldi pót­hitelek révén nagyban megnöve­kedtek a beruházások, amelyek a bankeszközök nem gazdasági kri­tériumok szerint történő külön­féle tranzakciójával jelentősen nö­velték a fedezetlen beruházásokat. Ilyen helyzetben a társadalmi és az egyéni fogyasztás jóval a reá­lis lehetőségek fölött alakult. Eb­ben gyökereznek mostani nehézsé­geink, amelyek a deviza- meg a dinár-fizetőképtelenségben nyilvá­nulnak meg. Természetesen van­nak nagy és újabb, illetve régi, de korszerűsített kapacitásaink is, ám kihasználásuk még mindig nincs eléggé megszervezve. A megváltozott világgazdasági helyzetben, amikor kiapadta­k a külföldi pénzforrások és amikor saját helyzetünk rendezése érdeké­ben a nem reális anyagi eszközök beáramlása előtt le kellett zár­nunk a zsilipeket, megmutatkoz­tak a tényleges nehézségek a ter­melésben, az újratermelésben, ki­derült, hogy a folyó termelés mennyire túlterhelt, és hogy az ilyen körülmények között nehéz elviselnie a gazdasági intézkedé­seket és kritériumokat, ezért gyak­ran nem megfelelően reagál rájuk. Természetesen ebből a helyzet­ből ki kell lábalnunk, de felül kell vizsgálnunk az okokat is. Tény, hogy a gazdaság ma forgó­eszközeinek alig 16 százalékából él és a különböző járulékok, egyéb megterhelések azzal a következ­ménnyel jártak, hogy a gazdaság részesedése a jövedelemből mind­össze 59 százalék. Ez a helyzet bi­zonytalanságot váltott ki a piacon, nagy nyomás nehezült az árakra. Minél inkább ellenőrizzük az ára­kat, annál fájdalommentesebb és könnyebb lesz a nehézségek le­küzdése, biztos azonban, hogy nem megy egy csapásra. A társadalmi tanácsok bizottsága által kidolgozott hosszú távú gaz­dasági stabilizációs program gyö­keres gazdasági változásokat jelez. A bizottság dokumentumai abból indulnak ki, hogy több évre lesz szükség ahhoz, hogy kiküszöböljük a rendellenességet, s kiépítsük az új, megfelelőbb irányvétel alapjait. A legnagyobb erőfeszítéseket kell tennünk Milka Planinc a továbbiakban felvázolta jelenlegi gazdasági hely­zetünket, különös tekintettel a kül­gazdasági kapcsolatokra. Megemlí­tette, hogy Jugoszláviának a keleti országokkal, különösen a Szovjet­unióval jelentős árucsere-forgalma van, éspedig hosszú távú, amelyet újabban az 1990-es évekig meghosz­­szabbítottunk. Többé-kevésbé ki­egyensúlyozott árucsere-forgalom­ról van szó. Az utóbbi években azonban a nyugati országokkal, az Egyesült Államokkal és Japánnal folytatott kereskedelmi kapcsolata­inkban változás állt be, csökkent a jugoszláv árucikkeknek a részará­nya az említett országok importjá­ban. Az utóbbi években jelentősen növekedett eladósodottságunk is. Csak az utóbbi négy évben a fel­vett kölcsönök következtében az Európai Gazdasági Közösség orszá­gaival szembeni deficitünk 12 mil­liárd dollárra növekedett, úgyhogy össz adósságunk mintegy 19 mil­liárd dollár körül van. Itt a leg­nagyobb a lemaradásunk és a leg­nagyobb erőfeszítéseket kell ten­nünk, hogy ezt az aránytalanságot kiküszöböljük. Az utóbbi években eléggé üte­mesen fejlődött árucsere-forgal­munk a fejlődő országokkal, jólle­het nem olyan szinten, ahogy sze­retnénk, pedig az ezekkel az or­szágokkal való együttműködésünk stratégiai irányvételünk és érde­künk. Az utóbbi években tovább növekszik a fejlődő országokkal le­bonyolított árucsere-forgalmunk, de ez a világ, amelyhez mi is tar­tozunk, nagy nehézségekkel küzd, és ezeknek az országoknak egyre csökken a lehetőségük saját nem­zetgazdaságuk kifejlesztésére. Nagy szükség mutatkozik arra, hogy kiterjesszük azoknak a fejlődő országoknak a körét, amelyekkel­ gazdasági téren együttműködünk. Tény azonban, hogy épp olyan or­szágokról van szó, amelyeknek pénzügyi segítséget kellene nyúj­tanunk, ugyanakkor Jugoszláviá­nak rendkívül korlátozott lehetősé­gei vannak erre. (Folytatása a 7. oldalon) Végig sikerült megőrizni az építő légkört Befejezte munkáját az UNCTAD hatodik ülésszaka • A nehézségek ellenére is tető alá kerültek a záróokmányok Vasárnap hajnali négy órakor Belgrádban befejeződött az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Kon­ferenciájának hatodik ülésszaka, amely négy héttel ezelőtt kezdő­dött. A záróülést többszöri halo­gatás és hosszabbítás után tartot­ték meg, mert a fejlett és fejlődő országok nézeteit nehéz volt össze­egyeztetni. Minden nehézség ellenére az ülésszak záróokmányok meghoza­talával fejeződött be. Ezek az ok­mányok nem olyanok, amilyeneket a fejlődő országok szerettek volna, de a fejlettek minden kívánságá­nak sem tettek eleget. A belgrádi ülésszak minden bizonnyal előre­lépés az UNCTAD húszéves fenn­állásában. Lazar Mojszov, az ülésszak el­nöke záróbeszédében hangsúlyozta, hogy nem lehetett elvárni az ülés­szaktól az adott súlyos gazdasági problémák megoldását, az a fontos, hogy megőrizték az építő légkört és nem szakadt meg a párbeszéd. A záróülés szombaton éjfélkor kezdődött, miután a munkacsopor­tok összeegyeztették a fennmaradt kérdéseket. Lazar Mojszov elnök javaslatára először konszenzussal elfogadták a közös nyersanyagalapról szóló ha­tározat javaslatát, amelyet a 77-es csoport nevében Szomália elnöke terjesztett be. Felszólítások a határozatok végrehajtására A határozat megerősíti a közös alap jelentőségét az egységes nyersanyagprogram valóra váltásá­ban és aggodalmát fejezi ki az alap létesítése körüli procedúrák elhú­zódása miatt. Felszólít minden or­szágot, hogy írja alá a nyersanyag­alapról szóló megállapodást, ha ed­dig még nem tette meg. A rész­vevők követelték, hogy 1984. ja­nuár 1. legyen a végső határidő, amikor az alap megkezdi működé­sét. Az előkészítő bizottság fejezze be a jogi, pénzügyi és egyéb teen­dőket. Az ülésszak felszólít minden országot, hogy közölje, mekkora összeggel járul az alaphoz, az UNCTAD főtitkárának feladata pe­dig, hogy az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszakának beszámoljon az alap létesítéséről. Szótöbbséggel elfogadták a fej­lődő országok jövedelmének téríté­ses pénzeléséről szóló határozatot olyan esetekben, amikor az illető ország jövedelme a kiviteli cikkek árának csökkenése miatt megcsap­pan. A javaslatot a fejlett országok nevében Svájc képviselője terjesz­tette be. A javaslatra 90 ország szavazott, 10 tartózkodott, egyedül az USA ellenezte, azzal a megin­­doklással, hogy ezzel a kérdéssel a Valuta Alapnak kellene foglal­koznia. A határozat felszólítja a Nemzet­közi Valuta Alapot, hogy sürgősen fejezze be a fejlődő országok vesz­teségeinek térítésére szolgáló alap kedvezményeinek felülvizsgálását, a kelet-európai szocialista országok pedig létesítsenek külön alapot a fejlődő országok számára ugyan­ilyen célból. (Folytatása a 2. oldalon) A TIENTISTÉN MA Ezrek a Hősök völgyében Ma a Tién testén, a Hősök völ­gyében ezrek gyűlnek össze, hogy méltóképpen megemlékezzenek népfelsza­badító harcunk nagy csa­táinak, a neretvai­­ és a sutjestaai csatának az évfordulójáról. A záróünnepségen csaknem 7090 volt harcos lesz jel­en, a legendás hírű ütközet résztvevői, szemtanúi. Rajtuk kívül több tízezer dolgozó, polgár vesz részt a tjentistei nagy­gyűlésen, amelyen Cvijetin Min­ja­­tovic, a JSZSZK Elnökségének tárgj­a mond ünnepi beszédet. Tjentište felkészülten várja a vendégeket. A neretvai és a sust­­jeskai csata jubileumának záróün­nepségét szerzve a bizottság elnöke, Milan Uzetoc ugyanis a tegnapi sajtótájékoztatón az újságíróknak kijelentette: minden feltételt meg­teremtettek ahhoz, hogy a rendez­vény méló legyen a nagy törté­nelmi eseményhez. A szervezők gondoskodtak a csaknem ezer be­jelentett autóbusz és­ a hatezer személygépkocsi elhelyezéséről is. A csaknem százezer látogató ellá­tását is sikeresen megoldották. Már tegnap megindult a menet Trentižte irányába. A Jugoszláv Motoros Szövetség jelentése sze­rint ugyanis Bosznia-Hercegovina Trentiste felé vezető utam tegnap felélénkült a forgalom ... A központi ünnepség napján to­vább folytatódnak az alkalmi ren­dezvények: a több mint nyolcezer felderítő folytatja a napokkal ez­előtt elkezdett emlékmenetelését a partizánok és a főparancsnokság­nak az ötödik offenzíva során megtett útjain. Az alkalomból képkiállítás is nyílik, este pedig megrendezik a forradalmi dalok fesztiválját is. (Tanjug) Dragoslav Markovic a felderítők között Dragoslav Markovic a JSZK KB Elnökségének elnöke Hamdi­a Poz­­deraccal. Bosznia-Hercegovina Kommunista Szövetsége KB El­nökségének elnökével és Vlado Segri néphőssel együtt ellátogatott a felderítők országos szemléjére. A felderítőket és az ifjúsági bri­gádok fiataljait meglátogatta Cvi­­setin Mijatovic, a legendás ütköze­tek emlékbizottságának elnöke is. C­anilla) 4 m­a Jugoszláviában ma a népfelszabadító harc és a nemzeti kérdés szorosan összefügg egymással. Népfelszabadító harcunk nem lett volna olyan szívós és eredményes, ha Jugoszlávia népei nem látnák benne, a fasizmus feletti győzelem mellett, az el­múlt rezsimek feletti győzelmet is, a győzelmet azok felett, akik elnyomták és szeretnék továbbra is rabságban tartani Ju­goszlávia népeit. Ez a szó: népfelszabadító harc, nem lenne más, mint frázis, sőt ámítás, ha az általános jugoszláv értelmezésen kívül nem lenne külön, minden nép számára is nemzeti értelme­zése, vagyis ha nem jelentené Jugoszlávia felszabadítása mellett egyidejűleg a horvátok, szlovének, szerbek, macedónok, albá­nok, muzulmánok stb. felszabadítását is, ha a népfelszabadító harcnak nem volna meg az a tartalma, hogy Jugoszlávia min­den népének szabadságot, egyenjogúságot és testvériséget hoz. Éppen ez a népfelszabadító harc lényege (...) (TITO, 1942)

Next