Magyar Szó, 1983. december (40. évfolyam, 344-359. szám)

1983-12-16 / 344. szám

LI------: BELPOLITIKA____________________ MAGYAr­sia 1983. december 16., péntek Az eltűnt lakások nyomában A föderáció szerveinek és szervezeteinek kommunistáit mintha nem érdekelné ez a probléma A lakásügyek mintha nem nagyon érdekelnék a föderációban dolgozó kommunistákat, hiszen pártbizottságuk idevágó határo­zatait, amelyeket még kora tavasszal fogadtak el, eddig csupán 102 KSZ-alapszervezetben vitatták meg. A többi 180 alapszer­vezet még formálisan sem támogatta ezt a dokumentumot, jól­lehet a demokratikus centralizmus elve erre kötelezte volna őket. Nehezen hihető, hogy a szövet­ségi szervekben és szervezetek­ben dolgozó kommunisták érdek­telenek e téma iránt, hiszen mint­egy négyezer foglalkoztatott vár lakáskérdésének megoldására. Mind több az olyan, aki több mint húsz éve vár hajlékra, sőt olyanok is vannak, akik megoldat­lan lakáskörülményekkel vonulnak nyugdíjba. De ha még ez sem elegendő akkor legalább az e téren tapasztalt visszaélésekről szóló adatok felkelthették volna a kommunisták érdeklődését. A pártbizottság megkísérelte tisztázni a lakáskiutalások és a lakások igénybevételének kérdé­sét, nyilvános vita útján eljutni a legjobb önigazgatási megoldá­sokhoz. Első kísérletében csak részben járt sikerrel, de nem mondott le szándékáról. Részletes tájékoztatót készítettek a lakás­kérdésről és lakásépítésről szóló határozatok valóra váltásáról, amelyet a bizottság elnöksége is megvitatott és támogatott. Ott, ahol tárgyaltak a határo­zatokról, számos hasznos javaslat is elhangzott, például padlás- és pinceterek lakhatóvá tételéről, az eszköztársítás­rél, a személyes részvételről. Javasolták, hogy ke­ressenek telkeket családi ház épí­tésre, s külön rámutattak arra, hogy meg kell akadályozni a nagy, luxuslakások építését, és hogy az illetékes szerveknek gyorsabban kellene az „eltűnt” lakások nyo­mába jutni, visszaszerezni azokat. . Ez utóbbi követelés rejti magá­ban a legnagyobb „belső tartalé­kokat”, hiszen olyan körülmények között, amikor kevesebb pénz jut új lakások építésére, meg kell állapítani, ki és hogyan használja a föderáció meglevő lakásalapját. Ellenőrizvén a föderáció tulaj­donát képező 7870 belgrádi lakás igénybevételének módját, szinte hihetetlen adatokhoz jutottak. Százhetvenkét lakásban a lakójog elhunyt tulajdonosának családtag­jai élnek, akik státusukat nem rendezték a lakásügyi érdekközös­ségnél. Hatvanöt lakást albérlők­nek adnak ki, százharminchárom lakást pedig jogtalanul használnak. Négy esetben a lakásjog élvezője nem kötött szerződést a lakás­ügyi érdekközösséggel, negyven­négy lakás üresen áll, mert a lakók elköltöztek, vagy meghal­tak. Számos olyan eset is van, hogy míg a l­akásjog élvezője külföldön tartózkodik, a rokonok vették birtokba a lakást, négyet a nagykövetségek képviselőinek, illetve ügyvédeknek adtak ki! Mindent egybevetve, nem számít­ván azokat, amelyeket családta­gok használnak, de még nem rendezték státusukat, a nem ren­deltetésszerűen használt lakások értéke meghaladja az ötszázmillió dinárt. Mit mondjunk azokról a lakás­­jog-élvezőkről (ötszázhatvanketten vannak), akik nem jelentettek be egy-öt szobát lakásfelesleg cí­mén. Az ebből adódó veszteség legalább kétszázezer dinár ha­vonta. Túl sok a „feledékenység” is, július 31-éig 15,6 millió dinár lakbért nem fizettek. Azt a szo­kást sem sikerült kigyomlálni, hogy a lakásokat a szabályzatok illetve a lakásügyi és káderbizott­ságok megkerülésével utalják ki. Az ilyen „szerencsések” között olyanok is vannak, akiknek már van lakásuk, de megtalálhatók közöttük a föderációban dolgozók gyerekei is. Még mindig van egye­seknek diszkréciós joga, hogy a lakásigénylők listáját megkerülve utaljon ki társadalmi lakást, és olyanok is vannak, akik nem hajlandóak kiköltözni a lakásból, miután megszűnt szövetségi tiszt­ségük. Mindezeket a negatív folyama­tokat és a kiváltó okokat politi­kai akcióval meg lehetne szün­tetni. A pártbizottság az alap­szervezetek egyharmadával maga mögött még kisebbségben van, de nem adja fel a harcot. (Tanjug) Miért nincs elég r­öntgenfilm? Árzsarolással próbálkoznak a nyersanyagszállítók, állítják a zágrábi Fotokémikában szati kombinátok, nem hajlandóak ezt a nemes­fémet a megbeszélt áron szállítani, jóval magasabb, az eddiginél kétszer, sőt három­szor dr­ágább árat követelnek. Még ilyen áron sem szállítanak azon­ban eleget. Ha nem sikerül megfelelő meg­oldást találni, a Fotokémika kény­telen lesz leállítani mindazon ter­mékek gyártását, amelyhez ezüst­re van szükség. Az ezüst az egyet­len nyersanyag, amelyet a zágrá­bi gyár az országban szerez be, a többit a konvertibilis piacról im­portálja. Mindez oda vezetett, hogy a Fo­tokemika termelése az év máso­dik felében hónapról hónapra csökken. Igaz, a termelők ezek­ben a napokban megígérték, hogy szállítanak ezüstöt, de új, horribi­lis árakon — mondja az igazgató. A Fotokemika mintegy kilencszáz dolgozója nem hajlandó elfogadni ezeket a feltételeket, s így tovább­ra is megoldatlan a röntgenfilm­­ellátás, ami súlyosan érinti az egészségügyet. Erről a kérdésről szó volt a Szövetségi Munka-, Egészségügyi­ és Szociálisvédelmi Bizottság legutóbbi ülésén is. En­nek alapján remélhető, hogy a kérdést sikerül mielőbb megolda­ni. (Tanjug) A zágrábi Fotokemika, az or­szág egyetlen röntgenfilmgyártója, nem tudta teljesíteni termelési tervét, mert nem kapott elég ezüstöt. Dr. Iva BROZ, a Fotokemika vezérigazgatója elmondta, hogy az ezüst hazai előállítói, a fémkohó­ Készenlétben a jégtörők A jugoszláv jégtörők, a Cakor és a Vučevo, készenlétben várja a jég elleni harcot a Dunán. Ha a helyzet megköveteli, négy magyar jégtörő is segítségükre siet, ugyan­úgy, mint a korábbi években. A magyar jégtörők a Duna ország­határ—Vukovár közötti szakaszán törik a jeget. A kedvező meteorológiai prog­nózisokra való tekintettel kérdés, hogy szükség lesz-e a jégtörők be­vetésére. Baján tegnap összeültek a jugoszláv és magyar szakembe­rek, hogy döntsenek erről. A legújabb adatok szerint a Du­nának alig 15 százalékát borítja jég. A Tiszán azonban a víztü­kör 80 százalékét, a Begejnek és a Temesnek pedig egész felületét jég borítja. (Tanjug) SZÍNES FALINAPTÁRUNK 20-AI, KEDDI SZÁMUNKBAN Маши. Sió 1984 JANUÁR јкГ.Ж' F'fí'fíisch­ V '’:í‘tie'ir:54 Išr Ki KfíH 'V' j .ÍJ/Zojí? ' Гк j' jJT U 18 25 5 12 19 26 .~"'6~ íí 20 27 P T- 1* .21 38 s,:r 8 15 22 29 , 2 9 16 23 90 NCVCMBÍH 5 >2 19 26 .. 6 13 20 ?/ , te"' :f7 14 '21 28. // r jГ ~B 15 22^2бл r»;I ,ig зз Јзо ,2 'H’ 17 te FEBRUAR нГ";05Ж!?Г-1-----Г лл oi“ 'ów ■ «1 ! MÁRCIUS OKTÓBER b ... P 3 ,10 17 24 31 «4'v,e 2S : KILEN ЛГШlV­. 2 . MÁJUS 2 9 16 2ГГ 10’ ' ' ' /V 7 14 /21 /28 ' , 3 10 1,’ 21 18 15 '22 '29 ' '4 11-8 2.'. ...2 /' 9 '16 23 'ЗВ 5 12 19 '26 ' . 3 10 17 24 31 6 13 20 27 „ 4 1 1 18 25' 7 14 21 28' ; ... 5, 12 19 '26 I 8 '15 22 29 , 6 13 '20 '27 ' 1 'VfPrtMBI AUGUSZTUS JÚNIUS JULIUS Ttroif '26 /6" ;13'Јгб'ј27 „ s 1? 1» 26 V ”6 13 '20 '27 , 7 44 *21 '28 ,. 1 8 15 22 29 „ '2 9 '16 /23 30" t szereli a htottal Alaptalan az ellenkezőjéről szóló híresztelés • Helyenként akad elítélendő próbálkozás Tavaly október óta 1,846 millió tonna kukoricát adtunk el külföldi vásárlóknak, megközelítőleg 253 millió dollár értékben. Ennek keretében az idei termésből 524 ezer tonnát exportáltunk. A kukoricát kizárólag a Gabona Alap tagszervezetei exportál­ták, amelyeknek engedélyük van erre, és korábban szerződést kötöttek az exportra való termelésre — mondta Dimitri­je DI­­MO­V, az Országos Gabona Alap igazgatója. Ezek az eredmények, amelyek a kiszállított kukorica mennyisé­gét és értékét tekintve is az ed­digi legsikeresebbek, az egymás utáni több jó termőévnek köszön­hetőek, valamint annak, hogy csökkent az állattenyésztés terme­lése, ami szintén hozzájárult ah­hoz, hogy több kukoricát kínál­hassunk fel a külföldi piacon. A kukoricaexport az egyik leg­jobban megszervezett külkereske­delmi üzlet a mezőgazdaságban, tehát alaptalanok azok a gyakran hallható híresztelések, hogy a ku­koricát ellenőrizetlenül értékesít­jük külföldön — fűzte hozzá Di­­mov. Így például öt szervezet ké­szül Svájcba szállítani kukoricát, de ezt megelőzően közösen kínál­ták az árut. A közvetlen értéke­sítésről a­z összes exportőr nevé­ben egy köti meg a szerződést, a többiek kötelesek betartani az egységes árat és a többi feltételt. A kompenzációs ügyletekben az exportőrök kötelesek tiszteletben tartani a megbeszélt árat, még ha az a legalacsonyabb is, hogy ele­jét vegyék a tisztességtelen ver­sengésnek. Ilyen kivitellel is csak azok foglalkozhatnak, akik szerző­dést kötöttek a termelésre, és en­nek alk­atpján kiviteli jóváhagyást kaptak. A kompenzációs ügyletek kere­tében a kukoricáért főleg az élel­miszer-gazdaságban hiányzó alap­anyagokat szerezzük be, és csupán jelképes mennyiséget szállítottunk egyéb hiánycikkekért, (például mintegy 25 600 tonnát áram fejé­ben). Tény azonban, hogy számos, nem mezőgazdasági szervezet a deviza és a hiányzó alapanyagok utáni hajszában igyekeznek min­denáron felvásárolni a kukoricát, és megpróbálják azt kiszámítani. Ezek közül néhányan a Gabona Alaphoz fordultak, hogy hagyják jóvá számukra a kivitelt. Az ilyen követeléseket azonban el­­thassítot­­ták, miindenekelőtt e­zért, mert azok a­z árucikkek, amelyeket a kukorica fejében importálni sze­retnének, nem szerepelnek az alapanyagoknak azon a listáján, amelyet az alap közgyűlése elfo­gadott, s amelyek mindenekelőtt az élelmiszer-gazdaságiban haszná­latosak. Ezenkívül olyan szerveze­tekről van szó, amelyek nem kö­töttek szerződést kivitelre szánt kukorica termesztésére, és nincse­nek gabonaexportőrként nyilván­tartva, — mondta Branko Kaslink­ó, a Gabona Alap vezérigazgató-he­lyettese. Mindenki előtt világos, hogy vannak zavarosban halászók is, s ezeket nehéz leleplezni —, mond­ja Tone Kuzmanovszki, a Mező­­gazdaság Általános Egyesülésének titkára. A való tényállást csupán a felügyelőség tu­dja megállapíta­ni. A­­kukorica árának ezenőrizet­­len növekedése, ami a minden­áron való felvásárlás következmé­nye, már tükröződik a kínálat te­rén is, amely érezhetően csökkent. A földművesek új, magasabb ta­vaszi árakra várnak. Az­­ előállt helyzet minden bizonnyal tükrö­ződik majd a takarmánygyártás­ban és a takarmány árában is, s ennek következményeképpen a hizlalás és a húsellátás terén is. A gyárak, amelyek arra kénysze­rülnek a tizennégy és fél dináros hivatalos áron vásárolták a kuko­ricát (amennyiben nem foglalkoz­nak spekulációkkal), érthetően le­maradnak a felvásárlásban — mondja Kuzmanovszki. (Tanjug) A negyedrendű vádlott A szabadkai ékszerrablók bűnvádi tárgyalása Az október elején Szabadkán elkövetett ékszerrablás tettesei­nek bírósági tárgyalásán tegnap a negyedrendű vádlottat hallgat­ták ki. PERGEL Antal (39), aki­ről szó van, annyiban részese a betöréses lopás eseményeinek, hogy amikor Simonyi, a fő szer­vező és Ábrahám, a betörés vég­rehajtója elkövették a bűncse­lekményt és PAJZER Ladislav ékszerésznek átadták a 3 350 000 dinár értékű zsákmányt, akkor Pajzer 450 000 dinárt kifizetett Simonyina­k, amely összeg nagy részét Simonyi Pergelnek adta át mondván, hogy: „Ezt tedd el és vigyázz rá”. Emiatt a vád Pergelt eredeti­leg orgazdasággal terhelte, mert fennállt a gyanú, miszerint tud­hatta, hogy a pénz bűncselek­ményből származik. Védelmében Pergel Antal teg­nap azt állította, hogy Simonyi László korábban is bízott rá tár­gyakat megőrzésre rövid időre. Például amikor valami miatt kiment az Avala cukrászdából, ha nála volt a táska vagy valami más, odatette elém az asztalra, hogy őrizzem meg, amíg vissza­jön. Előfordult ez a kérdéses fe­kete kézitáskával is, amelyben azon a napon a 370 000 dinár volt. Akkor annyit­­ mondott, hogy „Vidd magaddal és vigyázz rá”. Kivittem a táskát a cukrászdából és lakásomra mentem — vallotta tegnap Pergel. Amit tettem, vál­lalom, de az az állítás, miszerint a táskát elrejtettem, nem áll. Lakásom olyan, hogy nem is lehet benne nagyon elrejteni, mert igen gyéren bútorozott. Ajtaja pe­dig akár egy drótkulccsal is nyit­ható. A táskát tehát éppen csak annyira dugtam el az egyik el­nyűtt heverőn, hogy ne legyen azonnal szem előtt, ha valaki a lakásba tévedne. — Igaz, mikor megnéztem, láttam, tehát tudtam, hogy pénz van benne, de ez sem lepett meg különösebben, mert Simonyi korábban sokat beszélt arról, hogy új autót szeretne venni és tulajdonképpen arra gondoltam, ez az a pénz, amin majd az új kocsit megveszi. Ké­sőbb visszamentem a cukrászdá­ba. Ott hallottam, hogy Simonyit elvitték a rendőrök. Nem sokára ismét jöttek. Ekkor már értem és kérdezősködtek mindenféléről. A pénzről nem szóltam azonnal, mert az ékszerrablásról még nem is hallottam és úgy véltem, vala­mi félreértésről van szó, ami egy fél órán belül tisztázódik. Gon­doltam, nem kell feleslegesen nagy port kavarni körülötte. Per­sze, amikor megtudtam, hogy rab­lás történt, akkor a táska is elő­került. Ennyi volt tegnap reggel Per­gel Antal vallomásának lényege. A bíróság ezután zártkörű tár­gyalást rendelt el, mivel fiatal­korú kihallgatása volt soron. Ma reggel 8 órától a kárvallott ék­szerész, SZAKÁL Tibor és több tanú, valamint a szakértők ki­hallgatását rendelte el a bíróság hármas tanácsa. H. F. Nagy havazás Becsén Csütörtökön délután fél 1-től Be­csén és környékén hullott sűrűn a hó. A meteorológiai állomás ügye­letesétől kapott jelentés szerint néhány őr© alatt 5 centi vastagsá­gú friss hó borította a talajt. A havazás a kora esti órákban sem szűnt meg. A közutak csúszóssá, jegessé váltak. A lakott területe­ken, ahol egyelőre nem tisztították az utakat, nagyon megnehezült a közlekedés. A Vojvod­inaput útkar­bantartóitól kapott értesülés sze­rint az ügyeletes munkacsoportok délután 3 órától a terepen vannak és sóval hintették a főbb útvona­lakat. Az autóbuszállomáson arról értesítettek bennünket, hogy a be­cse—topolyai műút, különösen csú­szós volt, mert délután 4 óráig még nem tisztították el a havat. Meg­nehezült a közlekedés a Becse— Pecesor mellékúton is. L­gy.

Next