Magyar Szó, 1984. február (41. évfolyam, 30-44. szám)
1984-02-07 / 36. szám
1934. február 7., kedd Február végén tartományi szintű tanácskozás Újvidéken Február második felében tartományi szintű tanácskozást szerveznek Újvidéken, melynek központi témája a könyv társadalmi-gazdasági helyzete lesz. Lévén, hogy a tanácskozás igen fontos kérdésekre próbál majd rávilágítani — önigazgatási átszerveződés, a társult munkával való kapcsolat erősítése —, a művelődési érdekközösségek küldöttein és a kiadók képviselőin kívül meghívják az érdekelt munkaszervezetek, könyvtárak és más szervezetek képviselőit is. A tanácskozás feltehetőleg tisztázza majd a gazdaságszilárdítási intézkedéseknek a könyvkiadásra és a könyvtárhálózatok bővítésére vonatkozó feladatait is, s ez egyben a JKSZ XII. kongreszszusa és a Szerb KSZ IX. valamint a VKSZ 17. értekezletén meghozott idevágó határozatok valóra váltását is jelenti, vizsgálva megállapítható, hogy legtöbb a szépirodalom, ezt követi a gyermekirodalom, legkevesebb viszont a tudományos és szakiroda lom. Ez az arány pedig nem áll összhangban a könyvnek a társult munkában elfoglalt szerepével, különösen, ha az újabb technológi-ákról, az újratermelésről vagy a gazdaságszilárdítás eredményes véghezviteléről van szó. Ugyanak-kor köztudomású az is, hogy az üzemi könyvállomány teljesen a könyvtárak hatáskörén kívül áll, így a kihasználási fokáról sincsenkek megbízható adatok. Ez mindaddig így lesz, amíg meg nem teremtődik az egységes könyvtári tájékoztató rendszer. A könyvtári dolgozók sem tudták mindeddig megnyugtató módon biztosítani a könyvtár alapfunkcióját, különösen, ami a közvetlen termelésben dolgozókat i, és a kisebb helyi közösségeket illeti. Az idei FEST műsorának összeállítói a jól bevált szokás szerint arra törekedtek, hogy az esztétika és a szórakoztatás egyensúlyban további feltenek nem teáróját, Ж az itt dolgozóktól függ, hanem az önigazgatási érdekközösségek és a társadalmi-politikai szervezetek, a munkaszervezetek és helyi közösségek terveitől és munkájuk eredményességétől is. Természetesen a könyvtárhálózat A gazdaságszilárdítás ebben az esetben természetesen nem a művelődési élet megnyirbálását, hanem csupán a folyamatok ésszerűsítését, jelen esetben a könyvkiadás racionalizálását jelenti. Tartományunkban 10 kiadói munkaszervezet működik, ezenkívül még mintegy 150 munkaszervezet foglalkozik különféle publikálók megjelentetésével. Az utóbbi két évben nő a kiadványok száma vagyis évente mintegy ezer címszó jelenik meg körülbelül 3,5 millió példányban. Mindezek az adatok a tartomány kiadói tevékenységének fejlettségére utalnak. Ennek alátámasztásául íme még egy a napokban elfogadott ön néhány adat arról, hogy 1976 óta igazgatási megegyezés szerint, a kö mennyivel nőtt a címszók száma és mennyivel emelkedett a példányszám. A szerbhorvát nyelvű kiadványok esetében 43 százalékkal több kiadvány látott napvilágot, 40 százalékkal gyarapodott a példányszám. Magyar nyelvű kiadványokból 46 százalékkal több címszó jelent meg, 65 százalékkal nőtt a trrázs. A szlovák könyvek esetében ez az arány 30 és 20, a román kiadványok esetében pedig 65, illetve 36 százalék. A ruszin kiadványoknál valamivel kedvezőtlenebb a százalékarány: a címszók száma 19 százalékkal nőtt, a példányszám viszont 70 százalékkal csökkent. Legtöbb a tankönyv (300 címszó), tudományos, szak- és tudományos népszerűsítő irodalom (290 címszó) és a szépirodalom (300 címszó). Tartományunk könyvkiadásában hatványozott jelentőségű a fordításirodalom, az itt élő nemzetek és nemzetiségek irodalmának kölcsönös megismerése. E téren mindenképpen meg kell említeni azokat a kapitális műveket, mint pl. a szerbhorvát—magyar szótár, a délszláv—szlovák irodalmi és kulturális kapcsolatok, a jugoszláviai ruszinok népművészete és más kiadványok, amelyek nemrég láttak napvilágot, illetve nemsokára jelennek meg. A könyvkiadáson kívül a tanácskozás behatóan foglalkozik majd a könyvtárhálózat további megszervezésével is. A tartomány könyvtárhálózata még nem teljes, hiszen mintegy 100 település nem rendelkezik semmilyen könyvtári formával, azonban az utóbbi években már érezhető némi javulás: 1973 óta 70 új könyvtár (önálló vagy kihelyezett) létesült, noha ez még mindig nem elég ahhoz, hogy a könyv—olvasó viszony a szükséges színvonalra emelkedjen. 1982-ben minden lakosra 1,4 ■tonyv jutott, vagyis a könyvállomány 2 823 516 könyv volt. 1974- ben csak 1,1 könyv jutott egy felé, A könyvállomány szerkezetét PNÉ Évente ezer címszó .. Csökkentik a hallgatók számát az újvidéki Egyetemen vetkező tanévben lényegesen csökkenteni fogják az új hallgatók számát az Újvidéki Egyetemhez tartozó karokon. A megegyezés két változat közötti választásra ad lehetőséget. Az első szerint, 3 százalékkal lehet növelni az új hallgatók számát az ideihez képest, a másik szerint pedig 8 százalékkal kell csökkenteni. A nyilvános vita összegezése még folyamatban van, eléggé nyilvánvaló azonban, hogy a véleményezők többsége a reális szükséglet kielégítése mellett dönt. A mostani tanévben ugyanis a karokon 7 százalékkal több hallgatót terveztek felvenni, mint ahányan érdeklődtek. (Tanjng) MAGYAR SZÓMŰVELŐDÉS 13 Könyvek és könyvtárak Miért lanyhul a lelkesedés? Vajdaságban 26 községi közművelődési közösség van • A felében akadozik a munka A közművelődési közösségek szükségességét, létjogosultságát negyed évszázados fennállásuk során több ízben kérdőjeleztük meg. Legutóbb a művelődési és érdekközösségek megalakulásakor szorult tisztázásra a két önigazgatási alapú testület feladatkörének a meghatározása. Mindkettő a kultúra fejlesztését segíti, részt vesz a művelődéspolitika kialakításában, a közművelődési közösségben a dolgozók tevékenységének a kibontakoztatására, az amatőrizmus fejlesztésére, a falvak és városok művelődési szórakozási életének az egyengetésére helyeződik a hangsúly. Vajdaságban jelenleg 26 községben (Alibunár, Apatin, Palánka, Topolya, Petrőc, Becse, Beocsin, Versec, Zsablya, Kikinda, Kovacica, Kovin, Kula, Törökkanizsa, Újvidék, Hódság, Pancsova, Plandište, Ruzna, Zenta, Zombor, Mitrovica, Stara Pazova, Szabadka, Titel) van közművelődési közösség. A Tartományi Közművelődési Közösség felmérése alapján munkájuk szerveződését nagy tarka-ság jellemzi; az egyikben fizetett: alkalmazottak végzik a munkát, a j I másikban volontőrök. Több mint i j a felében akadozik vagy elhalt a j I munka. Ennek okául a káder a helység, és az eszközhiányt emlí- stik. Általános tapasztalat, hogy ahol megvannak az említett feltételek, a munkának is megvan a látszatja (Ruma, Kula, Versec). Igen ám, de miért nem működik a közművelődési közösség a nagyobb városokban: Szabadkán, Újvidéken vagy Zrenjaninban, s hogy lehet, hogy néhol meg sem alakult. Lényegében erre keres most választ a Tartományi Közművelődési Közösség Elnöksége is, s ez volt a célja a felmérésének, ezért kezdeményez vitát a közössségek helyzetéről és a községekben betöltött kulturális szerepéről. Lássuk közelebbről, milyen a helyzetkép Vajdaságban! A versed közművelődési közösségnek egy fizetett alkalmazottja van (titkár), egy kisebb helyiségi gél rendelkezik, bérlőként az ifjúsági otthonban. A község 22 falvának a művelődési életét szervezi. Húsz településen van művelődési otthon, kettőben anyagi eszközök híján nem épült. A 27 művelődési egyesület közül 20 aktívan, 7 pedig alkalomszerűen tevékenykedik. Az egyesületek évi költségvetése átlag 44 000 dinár. A kikindai közművelődési közösségnek 4,5 fizetett alkalmazottja van és három helyisége. Tavaly 2 124 497 dinárral gazdálkodott. Keveselli. Évente több községi jellegű művelődési rendezvényt szervez (Októberi Művelődési Napok), valamint házigazdája a vajdasági műkedvelő színjátszók hagyományos szemléjének. A pancsovai közművelődési közösségben egy fizetett alkalmazott van, az évi költségvetés 1 818 300 dinár. Helyiséghiánnyal küszködik, munkáját a küldöttek passzivitása akadályozza. Plandiáton fizetett titkár végzi a szervező és egyeztető munkát, a szervezetnek nincs külön helysége, a művelődési érdekközösséggel vannak egy fedél alatt. A topolyai közművelődési közösségnek egy alkalmazottja van, 347 300 dinárral gazdálkodik. Itt a kötelező adminisztratív munkára és a küldöttek passzivitására panaszkodnak. Zomborban egy fizetett alkalmazott van, két helység áll a közösség rendelkezésére, a községben lanyhul a művelődési szervező munka, mellékes kérdésként kezelik. Palánkon két fizetett alkalmazott szervezi a munkát, amely anyagi eszközök híján nem folyamatos. Kula egyike azoknak a közösségeknek, ahol évek óta példamutató tevékenység folyik, több községgel működnek együtt, képzőművészeti és egyéb pályázatokkal serkentik az amatőrizmust. A római, jóllehet egy alkalmazottja van, szintén a jó szervezett közösségekhez tartozik. Hódságon, Zentán, Titelen, Zsablyán, Kovinban, Beocsinban, Alibunáron, Petrőcön, Apatinban, Pazován, Mitrovicán, Becsén, Kovacicán megalakult ugyan a közösség, de nincs hivatásos alkalmazottja, munkája is alkalomszerű. Törökbecsén, Szabadkán csak formálisan létezik, Újvidéken, jóllehet két fizetett alkalmazottja is van, akadozik a munka. Az elnökségnek lejárt a mandátuma, az újat még nem választották meg. Mit mutatnak a körkérdés adatai, hogy a 26 községbeli közösségek közül legfeljebb öt tesz eleget feladatkörének, a többiben akadozik vagy inkább leállt a munka, tevékenysége egybeolvad, a művelődési érdekközösség és a művelődési otthon munkájával. pdf FEST ’84 A nosztalgia gyötrelme és szépsége Különtudósítónk belgrádi telefonjelentése elriassza a közönséget. Mivel a művészi ambíciók eredménye nincs mindig arányban a szándékkal, az egyensúly akaratlanul is megbomlott, s azt a látszatot kelti, hogy túl óvatosan adagolták az esztétikát, a szórakoztató produkciókból pedig bőkezűen markoltak. Ezek a filmek ugyanis látványosak, attraktívak, külső csillogásukkal agresszívan próbálják elterelni a figyelmet a nemesebb veretű alkotásokról. Andrej Tarkovszkij Nosztalgia című műve, amelyet olasz tévékoprodukcióban forgatott, az idei FEST értékei közé tartozik, öszszetett mondanivalóját, akárcsak a hangulatokat és érzelmeket a színek, a fények, a templomok, a madarak, a köd, a tűz, a víz és szavak együttvéve fejezik ki. Tarkovszkij gyógyíthatatlan betegségként értelmezi a nosztalgiát, alkotói következetességgel fejezi ki kételyeit, gyötrelmeit, csalódásait, művészeti szemléletét. A határok akadályozzák az emberek közötti kapcsolatokat, egymás kultúrájának megértését. Az Olaszországba látogató tanár kétségbeesetten döbben rá, hogy otthon értelmetlen munkát végez, mert a művészetet nem lehet képek és könyvek alapján tanítani. Ez a felismerés azonban lelkiállapotának csupán egyik összetevője. Az egyoldalú és egyértelmű vizsgálódás Tarkovszkij művészetében, a Nosztalgia című filmjének gondolat- és érzelemvilágában is vagy zsákutcába, vagy félremagyarázáshoz vezet. Rendkívüli vizuális szépségű, sokszólamú filmjének értelmezését csak elmélyült tanulmányozással lehetne megkísérelni. Az eredmény valószínűleg akkor sem lenne teljes. Homlokegyenest ellenkező felfogásról tanúskodik Peter Weir A veszélyes élet éve című filmje, amelyben szórakoztatás közben vet fel néhány gondolatot a fejlett és a fejlődő országok helyzetének igazságtalanságáról. Egy szerelmi történet keretében mutatja be látványosan az indonéziai viszonyokat Szukarno bukásának idején. A mondanivaló és a szórakoztatás azonban fokozatosan ellentmondásba kerül egymással, és a film túlhaladott formában, happy enddel végződő melodrámába torkollik, miközben a rendező számos kérdést tisztázatlanul hagy, ami viszont nincs összhangban a szórakoztató filmek alapelveivel. Nagisa Oshima sokkal következetesebb a Boldog karácsonyt, mister Lawrence! című filmjében. Pontosan kiegyensúlyozott szerkezetű háborús történet ez egy hadifogolytábor kegyetlen viszonyairól. A két különböző kultúra és civilizáció ellentétét a főhős próbálja áthidalni, aki angol létére meg tudja érteni a japánokat. A rendező viszont az angolokat próbálja megérteni figyelemreméltó művészi szinten. Igaz, hogy filmje a Híd a Kwwait folyón témáját juttatja eszünkbe, de igazságtalanság volna emiatt leértékelni. András Ferenc Dögkeselyű című filmjében társadalmi kérdéseket taglal. Kérdés azonban, hogy a szociális különbségek kifejezésére a legszerencsésebb formát választotta-e, mert műfaj és mondanivaló szempontjából egyaránt engedményeket tett. Tony Scott produkciója, Az éhség esztétizáló rémfilm, a fesztivál melléfogásai közé tartozik. Érdekesen kezdődik, de a stilizálás módja és túlfokozása teljesen félresiklatják. A rémfilmekben az ijesztgetés a lényeg, nem a szépelgés. A rendező szem előtt tévesztette ezt, és a borzalmak nem sokkot, hanem kellemetlen hatást váltanak ki mesterkéltségükkel. Nem beszélve arról, hogy a történethez használati utasítás is kellene. LÁDI István Hullámvölgyben az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület pártaktívájának minapi ülésén Luka KECMAN titkár bevezetőjében megállapította: a szakosztályok egy részében leállt a munka, a felelős segédszervek, bizottságok nagy hányada megbénult. A majd kétórás vita számtalan további kérdést vetett fel: mi az oka a még két évvel ezelőttig jó hírű egyesület szemmel látható hanyatlásának? Az egykor 30 tagú harmonikaegyüttes, a vajdasági zeneművészeti szemle egymást követően négyszeres aranyérmese mostanára alig számlál tíz tagnál többet! A színjátszók szakosztályának magyar nyelvű alosztályában is megfeneklett a munka. A pionírok Mézeskalács Színpada ebben az idényben össze sem jött, az ifjúsági csoport két hónappal ezelőtt szétszéledt, a műkedvelőknek pillanatnyilag szakvezetőjük sincs. A szavatóknak, vers- és szövegmondóknak már jó ideje hűlt helyük. Az egykor oly látogatott irodalmi esteket is csak elvétve élvezheti a közönség. Az egyesületben hat vendégszereplésre szólító meghívó fekszik. A nemrég még egész estet betöltő műsoranyaggal rendelkező, jó képességű népi tánccsoport ez idő tájt alig néhány táncospárral rendelkezik. A fonák helyzetet tovább súlyosbítja, hogy küszöbönállnak a tavaszi művelődési szemlék. Ha így folytatódik, csak kevés műsorszámmal léphet föl az egyesület. A legtöbb észrevétel mégis a szervezőmunkára irányult, az a dolog bibije. A jelenlevők azzal a benyomással tértek haza, hogy az áldatlan helyzet okai felderítetlenek maradtak. Az aktíva úgy döntött, hogy észrevételeit eljuttatja az egyesület elnökségének. Remélhetőleg az egyesület közelgő évi közgyűlésén az alapos elemzés és feladatkijelölés fordulatot hoz a székváros egyik legrégibb művelődési egyesületének életében. KASZÁS Károly Fiatalok színpada és jubileum A Sterija Játékok végrehajtó bizottsági üléséről A Sterija Játékok Végrehajtó Bizottsága tegnapi ülésén megvitatta a Fiatalok színpada, a színművészeti akadémiák évi országos találkozója önigazgatási megegyezéstervezetét. A rendezvényt ezentúl a Sterija Játékok keretében tartják meg. A tervezet értelmében az akadémia növendékei kísérleti színdarabbal és hazai szerzők műveivel nevezhetnek be. A Sterija Játékok példájára itt is minden előadás után kerekasztal-beszélgetést rendeznek. A dokumentumot a hat akadémia közül legalább háromnak alá kell írnia, hogy jogerőssé váljon. A rendezvényt az idén még a Sterija Játékok pénzeli, a részvevők útiköltségeit és itt-tartózkodását az akadémiák fedezik. Az ülésen szó volt a Sterija Játékok nemzetközi együttműködéséről szóló jelentésről is, amelyet a Vajdasági Képviselőház Végrehajtó Tanácsa is megvitat. Az egybegyűltek megállapították, hogy a jelentés nem elég részletes, inkább tájékoztató, mintsem alapos tanulmány, ezért egyes részeit ki kell bővíteni. Mivel jövőre ünnepeljük a Szerija Játékok 30. évfordulóját, a küldöttek javasolták, hogy idejekorán terjesszenek megfelelő programot a végrehajtó bizottság elé, hogy ezáltal is elkerüljék a kapkodást és a fölösleges rögtönzéseket a műsor összeállításában.