Magyar Szó, 1984. április (41. évfolyam, 90-104. szám)

1984-04-01 / 90. szám

XLI. évf.r 90. (13233.) szám 1984. április 1., vasárnap­­ra 10 dinár Gyorssegély Argentínának Az USA, Mexikó, Venezuela, Kolumbia és Brazília félmilliárd dolláros hitele Az amerikai pénzügyminiszté­rium pénteken este bejelentette: az Egyesült Államok, Mexikó, Vene­zuela, Kolumbia és Brazília meg­állapodott abban, hogy 500 millió dollár pénzbeli hitelt nyújt Argen­tínának. Az AP értesülése szerint ily módon segítettek Argentínán, hogy hitelezőinek kifizesse a kése­delmi kamatokat. Argentínának szombattal bezárólag 650 millió dollárt kellett törlesztenie, s ha en­nek a kötelezettségének nem tesz eleget, akkor a hitelezők kinnlevő­ségeiket kénytelenek lennének a „behajthatatlan” kategóriába sorol­ni. Az amerikai pénzügyminiszté­rium rövid közleményében — je­lenti a Reuter — megállapította, hogy az új hitelben az öt ország illetékesei azután állapodtak meg, hogy a Buenos Aires-i kormány bejelentette: a Nemzetközi Valuta Alappal rövid idő leforgása alatt hajlandó megállapodást kidolgozni a belső gazdasági intézkedésekről. Argentína külföldi adóssága ez idő szerint 43 milliárd 600 millió dollár. Washington ígéretet tett Argentínának, hogy ha a Buenos Aires-i kormány a Nemzetközi Valuta Alappal kidolgozza az ar­gentin nemzetgazdaság átszervezé­sét szolgáló intézkedéseket, akkor további 300 millió dollárt hagy jó­vá neki, hogy könnyebben eleget tehessen fizetési kötelezettségeinek. Az új argentin kormány igyek­szik csökkenteni a kamatlábakat és meghosszabbítani a külföldi hi­telezőktől felvett összegek törlesz­tési határidejét. Nem egységes azzal kapcsolat­ban a vélemény, mi lesz akkor, ha Argentína esetleg nem fizeti ki a késedelmi kamatokat. Ezt eddig csak kisebb adósok tették, olyan országok, mint Argentína, azonban nem. Némelyek szerint a késedelmi kamatok kifizetésének elmaradása precedenst teremthetne. Mások szerint nem járna súlyosabb kö­vetkezményekkel, mert a bankok a második negyedévben megkaphat­nák a kamatösszegeket, ami azt jelentené, hogy a hitelező bankok jövedelme a félévi elszámoláskor nem csökkenne. Eredményes megbeszélések Képviselőházi küldöttségünk befejezte malaysiai látogatását A JSZSZK képviselőházi kül­döttsége élén Vojo Szzentictyel, a testület elnökével, tegnap befejez­te ha­tnapos látogatását a baráti és el nem kötelezett Malaysiában és Szingapúr érintésével hazauta­zott Belgrádba. A Kuala Lumpur-i repülőtéren a küldöttséget szívélyesen búcsúz­tatták. Jelen volt Mohamed Zahir Bin Hadzsi Iszmail, az ottani par­lament elnöke, és más magas ran­gú parlamenti funkcionáriusok. Jelen volt a repülőtéren Naszre Csalovszki, hazánk malaysiai nagykövete. Röviddel az elutazás előtt Vojo Srzentié a Tanjugnak adott nyi­latkozatában megelégedéssel szólt parlamenti küldöttségünk látoga­tásának eredményeiről. Bebizo­nyosodott — mondta —, hogy kap­csolataink barátiak, s hogy kész­séggel hajlandók vagyunk sokolda­lúan fejleszteni őket. (Tanjug) Támogatás a­ palesztinoknak Az Arab Liga politikai tanácsának rendkívüli ülése Az Arab Liga tanácsa megerősí­tette az arab­­ világ elszántságát, hogy támogatja a palesztin népet, amelynek élén a PFSZ áll, abban a harcában, amelyet nemzeti jo­gainak érvényesítéséért és a füg­getlen palesztin állam megalakí­tásáért vív. A tanács erről közleményt ho­zott nyilvánosságra, és elítélte az izraeli hatóságok rasszista és em­bertelen magatartását, amelyet a polgári személyekkel szemben ta­núsítanak. A közlemény kiemeli, hogy a palesztin nép harca mély­ségesen igazságos. Az Arab Liga tanácsának poli­tikai bizottsága, amely Tuniszban ült össze, egyhangúlag úgy dön­tött, hogy május 15-ére Tuniszban összehívja az arab országok rend­kívüli külügyminiszteri értekezle­tét. A szervezet főtitkárának hiva­talos képviselője szerint az arab külügyminiszterek kijelölik az arab csúcsértekezlet időpontját és körvonalazzák a napirendjét. (Tanjug, MENA) Vádaskodás után halasztás A Biztonsági Tanács Nicaragu­a beterjesztésére! — Hétfőn folytatják a vitát­­• Fegyveres összecsapások A Biztonsági Tanács megkezdte Nicaragua panaszának megvitatá­sát. Panaszát arra hivatkozva nyúj­­­totta be, hogy „fokozódik az el­lene irányuló agresszió”. Felszólalt Nicaragua, az Egye­sült Államok és Honduras képvi­selője, s miután heves vita támadt közöttük, hétfőre halasztották a BT ülését. Managua azzal vádolta az USA-t, hogy „zsoldosai révén” el­aknásította Nicaragua vizeit, ami­nek következtében megrongálódott egy libériai zászló alatt úszó és egy szovjet teherhajó. Nicaragua azt állítja, hogy Washington kato­nák ezreit irányította Honduras­­ba, és nagymennyiségű fegyvert bocsátott rendelkezésükre, Nica­ragua felségvizei közelében pedig hadihajókat állomásoztat A nicaraguai panasz szerint az amerikai haditengerészet alakula­tainak Közép-Amerikáiban való álomásoztatása nemcsak a Conta­­dora-csoport békeerőfeszítéseit hátráltatja, hanem veszélyezteti a szomszédos országok biztonságát is. Részletesen megindokolva hazá­jának panaszát, a ma­naguai kép­viselő azt mondta, hogy Washing­ton katonai létesítményeket épít és bővít Hondurasban, egyszer­smind intenzív katonai támogatás­ban részesíti az országot és azokat a zsoldosokat, akik a nicaraguai törvényes rendszer ellen hadakoz­nak. Azzal vádolta továbbá Washing­tont, hogy a calva­dori határ men­tén manővereket tart, és zsoldosai révén éket ver Posta Rica és Ni­caragua közé. Orars cselekvésre szólította fel a Biztonsági Taná­csot követelve, hogy fékezze meg ezt az amerikai akciót, és vegye elejét a közép-amerikai háború­nak. Az amerikai küldött erzr­al vá­­dolt­a Nicaraguát, hogy destabili­zálja a szomszédos országok belső helyzetét lehetetlenné teszi, hogy önmamik védekezzenek. Nagymé­retű katonai poertiéf­ -Tagad el a kelet-európai országoktól, s terü­letén több mint 2,5 ezer szovjet, kubai, líbiai és PFSZ-beli katonai tanácsadó tartózkodik azzal a fel­adattal, hogy destabilizálják a Nicaraguával szomszédos országok belső helyzetét. Az amerikai dele­gátus azt állította, hogy Managua fokozza a salvadori gerilláknak nyújtott támogatását, és a Conta­­dora-csoport béketörekvéseivel el­lenkező irányban cselekszik. A heves vádaskodás után, amelynek során az amerikai de­legátus egyebek között azt is ki­jelentette, hogy Washington támo­gatta a sandinisták hatalomra ke­rülését, a nicaraguai képviselő pe­dig azt mondta, hogy Washington fél a nicaraguai forradalomtól — a Biztonsági Tanács hétfőre ha­lasztotta ülését. Más hír szerint sandinista ala­kulatok pénteken, az éjszakai órákban elsüllyesztettek egyet a három motorcsónak közül,­­ame­lyekkel ellenforradalmárok Corin­­to kikötőjét támadták. Tíz ellen­­forradalmár életét vesztette. Há­rom amerikai gyártmányú motor­ral felszerelt, óránként 100 km-es­­sebességgel is haladni képes csó­nak pénteken az esti órákban már harmadszor támadta a Csendes­óceán partján fekvő Corinto ki­kötőjét, pontosabban az ott hor­gonyzó hajókat. Pénteken ugyanott aknára futott egy halászhajón, a nicaraguai ten­gerhalászati társaság tulajdonosa. Négy matróz megsebesült, a hajó elsüllyedt. Ez már a harmadik nicaraguai halászhajó, amely rö­vid idő leforgása alatt aknára fu­tott. A siklócsónakos támadások mö­gött az amerikai hírszerző szolgá­lat áll, s ezek az akciók lényegé­ben a közép-amerikai ország ellen irányuló amerikai felforgató tevé­kenység szerves részét képezik. Ugyanide sorolhatók az ellenfor­radalmárok és a hondurasi tüzér­ség szárazföldi akciói az ország északi része ellen, akárcsak az Eden Pastora vezette csoport tá­madásai Dél-Nicaraguában. (Tanjug) ® Merre tart a kőolajipar? ф Túlnyomórészt napos idő Mai számunkból: Ф (Gáz)álarc nélkül Nem válogatnak az eszközökben az iraki—iráni háborúban (4. oldal) Egy hatályba nem lépett önigazgatási megegyezés margójára (7. oldal) Időjárásjelentésünk a 15. oldalon Szabad áralakítás - korlátokkal Gazdasági hatóeszköz az árdrágítás ellen — Minden az inf­láció alakulásától függ — Elkerülhető-e az újabb árrobba­nás? - óriási a vásárlási láz Nemcsak a Nemzetközi valuta Alappal kötött megállapodás, hanem a gazdasági követelmények miatt is a tervezettnél előbb került sor az ár­­befagyasztási határozat hatályon kí­vüli helyezésére. A jelek szerint az ár­­stop feloldása nem еρу-ik napról a másikra, hanem fokozatosan történik. Egyesek május 1-jét, mások pedig áprilist határozták meg kezdő dátum­ként. Tekintet nélkül azonban arra is, hogy végül mikor kerül rá sor, jól fel kell készülni az újabb árrobbanás elkerülendő. Ez ugyanis éppen az Alappal kötött megállapodás automatizmusa folytán egyelőre talán még fel sem fogható súlyos csapást mérhet gazdaságunkra. A lakosság egyébként már minderről értesülve igyekszik fel­készülni a várható árhullámra, s nagyban vásárol mindent, amihez pillanatnyilag hozzájuthat. Olyan méreteket öltött a vásárlási láz, hogy a termelés növekedése elle­nére is az a veszély fenyeget, hogy egyes termékek eltűnnek. Ha so­káig várat magáb­a az árfeloldás, s nem készülnek el idejében a megfelelő intézkedések, félő, hogy teljesen megbomlanak az utóbbi időben némileg rendezett piaci vi­szonyok. Az intézkedések eljutottak a JSZSZK Képviiselőházába. A leg­nagyobb érdeklődés a kormány úja­bb határozati javaslata iránt irányult meg, amely majd felvált­ja a most érvényben levő árbefa­­gyasztási határozatot. Elsődleges feladata az infláció megfékezése, pontosabban ellenőrzése. Erre egyébként nagy szükség lesz, mert a Valuta Alappal kötött megálla­podás alapján az infláció foka a perdöntő a dinár árfolyamának és a gazdasági kamatoknak az alaku­lásában, tehát egész gazdaságunk­ban. Érthető tehát, hogy a gazda­ságban és a felépítményben egy­aránt óriás­i izgalommal várják, mit hoz az árfeloldás, a holnap. A mentőöv, úgy tűnik, a szövetsé­gi kormány által kidolgozott in­tézkedési javaslatoknak az egyi­ke lesz, a már említett újabb ha­tározat az átalakításról és az ár­­ellenőrzésről, amely jócskán kibő­víti a szövetségi kormány átala­kítási jogkörét. Miről is van szó tulajdonkép­pen? Az árak — ugyancsak az Alappal kötött megállapodásiból eredően — 55 százaléka szaba­don alakulhat, 32 százaléka ön­­igazgatási megegyezések útján, 13 százalékát pedig a kormány hatá­rozza meg. A szabad átalakítás azonban — a határozati javaslat­ból ítélve — nem is lesz olyan szabad, mert jelentősen korlátoz­za a gazdaság önállóságát az ár­képzésben, éppen az infláció meg­fékezése céljából. Egyéb számítá­sok szerint ugyanis 40 százalékos inflációt viselhet el a gazdaság, az ennél nagyobb már súlyos helyzetbe sodorhatja egész közös­ségünket. A kormány ezért úgy véli, hogy maga dolgozza ki az ára­indítási mércéket, s ennek alapján kell a gazdaságnak képez­nie az új áraikat. A mérce már ismeretes: a világpiaci ár. Ha va­lóban így lesz, akkor esik a nyers­anyagtermelő, a fa- és fémipar, és még egy-két ágazat számíthat ár­kiigazításra. A feldolgozók már most is drágábban értékesítik ter­mékeiket itthon, mint külföldön. A szabadkai áralakítás tehát csak feltételesen lesz az, s csak akkor, ha beválik az elképzelés, hogy az árdrágítókat gazdasági hatóeszközökkel arra kényszerítik, hogy a megállapodás szerint ké­pezzék áraikat. Ha például a ter­melő minden mércén felül emeli az árakat, akkor a kormány meg­vonhatja tőle a forgóeszközre fo­lyósított hitelt, sőt az ár visszaál­lításáról is rendelkezhet. Termé­szetesen a kormány tisztában van (Folytatása a 7. oldalon) Mék a forradalomban: egykor és most Jelenünk megértéséhez Ismernünk kell múltunkat is . A teljes egyenjogúsághoz még sok gyakorlati kérdést kell megoldani, mondja Szabó Ida Lapunkban már beszámoltu­nk róla, hogy a héten kétnapos ta­nácskozás volt Újvidéken a vajdasági nőknek a népfelszabadító harcban és a szocialista forrad­alomban betöltött szerepéről. A felszabadulás óta először foglalkoztunk ilyen behatóan ezzel a kérdéskörrel, s SZABÓ IDÁTÓ­L, a tanácskozás szervező bizott­ságának elnökétől elsősorban arról érdeklődtünk, mi tette indo­kolttá, hogy kü­löntanácskozást szenteljenek a nők munkásmoz­galmi részvételének. Ismerni kell a nők háború előt­ti társadalmi és családi helyzetét. Az akkori törvények a kiskorúak­kal és az elmebetegekkel egyenlí­tették ki, másodrendű lényként kezelték a nőt. Ha dolgozott, ugyanazért a munkáért 25—30 százalékkal kisebb bért kapott, mint a férfi, ha pedig férje meg­halt, gyermekei mellé gyámot rendeltek el — mondta Szabó Ida. Ezenkívül sok volt az írástudat­lan nő is, noha Vajdaságban ez a probléma — hála az iskolaháló­zat fejlettségének — kevésbé volt kifejezett. Föl kell mérnünk, honnan indultunk, s meddig jutottunk el . Ilyen körülmények között, amikor sok nő szinte még a háza küszöbét sem lépte át, rendkívül nehéz feladat volt bevonni őket a munkásmozgalomba, noha a Kom­munista Párt megalakulása óta nagy gondot fordított erre. Föl­használt minden legális eszközt a nők öntudatára ébresztésére, an­nak a felismerésnek a terjesztésé­re, hogy az emberek mindaddig nem lesznek szabadok, amíg a nők nem lesznek egyenjogúak, s hogy a munkásosztály sem lehet szabad, ha elnyomja a nőket. A tanácskozásira tehát azért is szükség volt, hogy bemutassuk: milyen körülmények között érte el a párt, hogy olyan tömegesen kapcsolja be a nőket a munkás-, majd a népfelszabadító mozga­lomba. Föl kell mérnünk, honnan indultunk, s meddig jutottunk el. Mert a nőket megkülönböztető törvényeket eltöröltük ugyan még a háború alatt, s a fölszabadulás után kihirdettük a teljes egyenjo­gúságot, ez azonban nem jelenti azt, hogy meg is valósítottuk. Nem véletlenül hangzott el a ja­vaslat, hogy a közeljövőben — e tanácskozás folytatásaiként — ar­ról szervezzünk tanácskozást, ho­gyan valósítottuk meg a párt programját, s milyen ma a nők társadalmi és politikai helyzete. Tekintet nélkül arra, hogy a népfelszabadító háborúról és a forradalomról már nagyon sok könyv jelent meg, s hogy most készül a párt története is, keveset foglalkozunk a nők munkásmoz­galmi szerepével. A tanácskozás tehát azért is kellett, hogy telje­sebb képet karolunk az esemé­nyekről, s ebből a szempontból nagyon fontos, hogy egész Vajda­sággal foglalkozzunk, nemcsak egyes részeivel. S a tanácskozás­nak még egy nagy jelentősége van: ezentúl többet foglalkozunk majd a női egyenjogúsággal. Ezt ugyanis nem tekinthetjük csak a nők problémájának — az femi­nizmus lenne. Az egész társada­lomnak harcolnia kell azért, hogy minél kisebb legyen az eltérés meghirdetett elveink és a valóság között. A társadalom biológiai újra­termelése nem lehet csak a nők gondja . Egy beszámolóban fölfigyel­tem arra, hogy egy harcosnő ezt kérdezi a többitől: hogyan fogjuk megvédeni azokat a vívmányokat, amelyekért most fegyverrel har­colunk? Valóban, hogyan védhet­­jük meg, s főként: hogyan vihet­jük tovább? — El kell ismernünk, hogy az elmúlt 40 év alatt nagy eredményt értünk el a nők társadalmi, gaz­dasági és politikai egyenjogúsága tekintetében főleg, ha mindezt összehasonlítjuk azzal, ahonnan indultunk — mondta Szabó Ida. — Ez persze nem jelentheti azt, hogy elégedettek is lehetünk, sőt, nagyobb társadalmi gonddal töb­bet érhettünk volna el. Nemcsak arról van szó, hány nő vesz részt a küldöttrendszerben, a politikai döntéshozatalban, hányan töltenek be vezető tisztséget a gazdaságban, hanem arról is, hogy milyen mun­kaköri é­lmények között él még a legtöbb nő Nagy igazság az, hogy nem elég, ha a kommunisták el­vileg­ elismerik a nők egyenjogú­­ságát, érvényesíteni is kell azt. (Folytatása az 5. oldalon)

Next