Magyar Szó, 1984. április (41. évfolyam, 105-119. szám)
1984-04-16 / 105. szám
- BELPOLITIKA MAGYAR SZÓ A hazai technológiára támaszkodjunk A közlekedési és távközlési összeköttetési módokról szóló országos tanácskozás eredményeiről Első ízben rendeztek hazánkban országos tanácskozást a közlekedési és távközlési összeköttetési módokról. A minap Újvidéken véget ért tanácskozás gazdag beszámolóprogramjában számos érdekes szemszögből világították meg a közlekedés távközlési problémáit. Az elmúlt években földünkön a távközlés ugrásszerű fejlődést ért el. A tanácskozáson elhangzott beszámolók azt a célt tűzték maguk elé, hogy hazánkban is fejlődjenek a távközlési módszerek valamenynyi közlekedési ágazatban, s elhangzottak az 1986—1990-ig terjedő tervidőszakban való megoldásra váró feladatok, valamint a hosszú távú, 2000-ig megvalósítható tervek is. A tanácskozást értékelve a részvevők kilencpontos határozatban foglalták össze a hallottakat. A határozatban szereplő véleményekből kiemeljük, hogy szinte valamennyi felszólaló egybehangzó nézete szerint meg kell teremteni az egységes jugoszláv kapcsolatrendszert, mert a jelenlegi felaprózott mikrotávközlési rendszerek fenntartása és továbbiak létrehozása túlságosan is költséges és célszerűtlen. Az egységes jugoszláv kapcsolatrendszernek a Jugoszláv Posta nyilvános távközlési hálózatán kell alapulnia. A közlekedésben a távközlési rendszereknek az egész ország területére ki kell terjedniük, és valamennyi közlekedési (közúti, vasúti, folyami, tengeri és légi) ágazatra egységes terveket kell készíteni. A távközlés fejlődését követve mindent meg kell tenni egyes ,új szolgáltatások bevezetése érdekében: a járművekkel összeköttetésben álló rádió- és telefonhálózat, az utakon való információs rendszer és az egyoldalú üzenetátadás rendszereinek mielőbbi megvalósítását kell szorgalmazni. A távközlési módoknak a közlekedésben egyre fokozottabban e hazai technológiára kell támaszkodniuk. A közlekedési munkaszervezetőknek ezért meg kell állapodniuk a távközlési rendszereket gyártó munkaszervezetekkel és össze kell hangolniuk a szükségleteket a tervekkel. A hazai rendszerekre való támaszkodáshoz egyre több megfelelő szakember képzése szükséges, s erre a feladatra fokozott súlyt kell helyezni. A tanácskozás munkáját igen sikeresnek értékelő részvevők végül úgy határoztak, hogy ezentúl kétévenként rendeznek hasonló jellegű országos tanácskozást. S-n Is Büinikamódszer, jé szelnésipM Kétéves összegezés a községi végrehajtó tanács munkájáról — Elmondja Djordje Arnaut Kétéves munkáját összegezi ezekben a napokban a Zombori Községi Képviselő-testület végrehajtó tanácsa. Hogyan látja az elmúlt időszakban elvégzetteket Djordje ARNAUT közgazdász, a végrehajtó tanács eddigi elnöke? — összetett gazdasági, társadalmi feltételek mellett dolgoztunk az elmúlt két évben. Nehéz helyzetben volt a község ipara, mezőgazdasága. Hiányos volt a nyersanyagellátás, csökkent a fizetőképesség, de tartani kellett magunkat. Munkatervünk alapján dolgoztunk, összesen 111 ülést tartottunk, 1192 napirendi pontot vitattunk meg. Teljes mértékben kifejezésre jutott a kollektív munka és felelősség szelleme — mondja Djordje Arnaut. — Mint végrehajtó szerv, úgy érzem, eleget tettünk e feladatunknak. A mind jobban nehezedő gazdálkodási feltételek mellett igyekeztünk a lehető legjobb mederbe terelni a termelést. Serkentettük a kapacitások jobb kihasználását, sajnos két munkaszervezetet, a Gorenje zombori részlegét és a Biljana vegyipari gyárat fel kellett számolnunk, és az itt dolgozó mintegy 350 munkást át kellett csoportosítanunk. A legnagyobb figyelmet azonban a zombori ételgyár építésére fordítottuk. — Mit tettek a kivitel serkentése érdekében? — Igyekeztünk energiát, üzemanyagot biztosítani, ezért mind több árut kellett kiszállítanunk. Figyelemmel kísértük az export alakulását, az árukiviteli parancsnokságunk pedig hetente ülésezett. Szenet, áramot, üzemanyagot biztosítottunk a lakosságnak, elkészültek az ezzel kapcsolatos tervek is, az elmúlt két év alatt. Tevékenységünkben jelentős helyet foglalt el a határrendezés munkálatainak megszervezése, azzal a céllal, hogy ésszerűsítsük a parcellák kihasználását, a földterületek egy helyen történő megművelését. Támogattuk és segítettük a környezetvédelmi akciókat is. A végrehajtó tanács hogyan járult hozzá az áremelés megfékezéséhez? — Megbízatási időnk alatt kétszer volt árbefagyasztás. Igyekeztünk mindent megtenni, hogy ne történjen jogtalan áremelés. Nem is volt ezen a téren gond, hiszen elkészítettük az ezzel kapcsolatos különböző dokumentumokat. Az általános honvédelem terén sokat tettünk. Én úgy értékelem, hogy jól osztottuk be időnket, tehetségünket, és erőnket, eleget kezdeményeztünk, ami azzal is magyarázható, hogy máshonnan sajnos kevés indítvány érkezett hozzánk. A végrehajtó tanács ülésein megvitatásra kerülő anyagokat különben a különböző bizottságaink, szakcsoportjaink előzetesen megvitatták. Jól szerveztük meg szerintem a közigazgatási szervek munkáját is Zomborban, ám újabb intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy a polgárok teljesen elégedettek legyenek. — Túllépte-e hatáskörét a végrehajtó tanács az elmúlt időszakban? — Tudomásom van róla, hogy gyakran szóbeszéd tárgya, hogy a végrehajtó tanács többet vállal, mint amennyi a hatáskörébe tartozik. Én úgy látom, hogy a képviselő-testület munkatervének megvalósítása teljesen sikerült, nem léptük túl hatáskörünket, azonban kezdeményeznünk kellett, hiszen több társadalmi közegben is a végrehajtó tanács döntéseire vártak. A munkamódszerünk kollektív volt, ezt helyesnek tartják a község társadalmi-politikai szervezeteiben is és a munkánkról folytatott eddigi általános vitában szinte mindenütt pozitív értékelést kaptunk — mondja Djordje Arnaut, T. L. Burányi»« néhány száz lakosával ikevihez tartozik, bár kívül esik rajta, nem ,nőtt még össze a két település. Buránysor szélein, kívül a soron áll a cigány iskola Hárman az iskolapadban változásra is utal. Bár úgy gondoljuk, egy-két éven belül nehéz lesz felelősségre vonni azokat a szülőket, akik nem járatják gyerekeiket iskolába, mert ebben az ilenyibunfr. Hárman ültnek azt is esetben — mindenki tudja —, únokat padokban, ímmtíl hárman elsősök. Ketten testvéreit: a fiú nyolc-, a Skiskt'.nyatsannégy éves. Reggel még zuhogott azeső, Salighanam láziért nem jöttek a gyerekek iskolába. Vagy nem veszik komolyan az iskolát? A fiatal tanítónőt, Zsiga Anikó, csak néhány hete oktatja a gyerekeket, de hallomásból tudja, hogy itt fiikáibb a jó idló okoz gondot, olyankor üresednek meg a széksorok. Téli időben nem, tudnak mit tezdelni otthonaigyerekek, máskor viszont találnak szórakozási lehetőséget, vagy éppen munkát Marta, nagyobbacskák néha dolgoznak is: ki kell egészíteni a szociális segélyt. Olykor az is megesik, hogy valamelyik tanuló azért marad ki az iskolából, mert kimosták a nadrágját... A tanítónő eddig mindössze tízegynéhány gyerekkel kmerkedett meg, pedig harmincnál többen szerepelnek a névsorban. Látogatásunkka il legfeljebb minden tizedik gyerek volt jelen. Pedig a tanítónő azt mondta, hogy a szülők kérésére nyitották meg az iskolát a hetvenes évek második felében Azok a szülők kérték, akik munkába akarnának, (ifiik A biionyitatlanságat szerették volna felszámolnii azzal, hogy állandó munkaviszonyba lépnek, igaz, kevés ilyen volt, az iskola mégis megnyílt. Az állandó munkaviszony feltétele ugyanis szinte mindenütt legalább az általános iskolai végzettség. A Ciigány nemzetiségűek körében azonban kevesen végez, kék el a nyolc osztályt. A munkát kereső, de nem kapó szülők egy része arra gondolt, legalább gyerekeik megszabadulnak az ilyesféle gondoktól, ha befejesztik az általános iskolát. A megváltozott, gondolkodásmód — ha szórványos ,s — mindenképp derűlátásra ad okot: az iskola léte vagy nemléte minden környezetben meghatározó szerepű, ebben az esetben pedig különös jelentőségű — tudatsemimát sem old meg a törvények következetes alkalmazása. A tanítónő nem mondta, hogy nehéz a munkája, de ha csak gondolta is,akkor is elhisszük neki. Mert vajon melyik tanító tudna felmutatni ragyogó eredményt, ha gyerekei közül egyik nap három, máskor tíz jelenik meg az iskolában, amikor harmincon felüli a hivatalos létszám (Igaz, itt más mércéket alkalmaznak, mint a többi iskolában.) De bizony a gyerekeknek sem sokkal könnyebb. A tanulásban számukra az egyik nagy akadály, hogy nem ismerik kellően a nyelvet: a báránysori iskolában magyartól tanítanak, mert a cigánygyerekek ezt a nyelvet tudják legjobban saját anyanyelvükön kívül. Mivel nincs tanító, aki cigány nyelven oktatná őket, így a magyarul jobban tudók lefordítják társaik számára a nem értett szöveget. A tantermet díszítő rajzok elkészítéséhez nem volt szükség jó nyelvtudásra, alighanem azért találhatók köztük olyanok is, amelyek versenyre kelnek bármely általános iskolában készült rajzzal festménnyel. A tizennégy éves elsős tanulólány láttán vetődik fel a kérdés: — Milyen lehetőség van az iskola befejezésére azok számára, akik jóval a hétéves korhatár után iratkoznak be? — Ez a kislány — mondta a tanítónő —, nagyon jól tanul, ezért valószínűleg két osztály elvégzéséről kap bizonyítványt. Jövőre pedig még maradhat az iskolában. Befejezni aligha fogja, de az iskolapadban eltöltött két évnek az az eredménye minden bizonnyal meglesz, hogy ő már rendszeresen fogja járatni gyermekét az iskolába. Ez is eredmény. Ismerve a jelenlegi helyzetet, nem is akármik*— 1984. április 16., hétfő MAGYAR SZÓ - RIPORTPÁLYÁZAT, 1984. és citeraszé Hányadszor mondod? Hányadszor hallgatlak? Századszor? Ezredszer? Hányadszor szidod azt a régi, rothadt, nincstelenséggel és megaláztatással teli világot, s ezt a mostani békétlen békéset is, a háborúival, kegyetlenségeivel, szörnyűségeivel. Hányadszor mondod: „Az a világ baja, hogy feledékeny az ember; az élet meg nem olyan egyszerű, mint a szegények kérges tenyere”. Hányadszor meséled, hogy ott, a Pápáknál, Nabícénél és Bolmannál — a golyózápor ellenére is — mennyivel egyszerűbb volt minden. Mert akkor legalább tudtátok, ki van veletek, ki ellenetek, s mért kell megforgatni a világot. De most?... Most csak azt tudod, hogy nem egészen ezt akartátok, nem egészen így akartátok; volt, ami másképp sikerült. Pedig ott, a rohamok és visszajadulások között, ahol széles rendet vágott a halál, egy más, a mostaninál is jobb világról álmodtatok. Olyanról, amely majd tisztább és szebb lesz minden korábbinál, Petőfi gyönyörű verseihez méltó. Ezért küzdöttetek, ezért harcoltatok a bácskai, a bánáti és a baranyai fiúkkal, meg a többiekkel vállvetve, ezért törtetek olyan bátran, puszta kézzel vagy mindössze öt golyóval az ellenségre. És hogy zengett akkor még az ének is. ..Föl föl, ti rabjai a Földnek, föl föl, te éhes proletár!". . . Azt mondod: huszonöten jelentkeztetek a falunkból, de végül is csak hatan jutottatok el a Petőfi brigádba. Hatan, mivel a többiek az asszonyok, a gyerekek jajveszékelése miatt, s még inkább kishitűségből, félelemből otthon ragadtak. Mert akkor már a fél falu azt suttogta: „Csak menjetek, rongyos vitézek!... De mi lesz, havisszajönnek?... Ki lóg majd elsőként a villanykarón?”.. . Nem volt hát könnyű. Utánad is két gyerek bömbölt, és hosszan szipogott a feleséged, édesanyád. De mentél, mentetek. Gyalog. Vitt a szívetek. Oda, ahol a többiek is gyülekeztek, Topolyára. Aztán egy kis kiképzés, fegyverforgatás, néhány bíztató szó, és Zomboron át máris irány a front. Szerencséd volt, mert a parancsnok, a volt borbély mellé kerültél, tizedesnek. Higgadtságot, bátorságot tanultál tőle, meg hitet, hogy: „Megugrasztjuk, megúsztatjuk mi még ezeket az elit ficsúrokat.”... Kis Ferenc, a kapitány, mindannyiotok kedvence, példaképe lett. Különösképp attól kezdve, hogy a hűvös éjszakákon többször is megfestétek, amint pokróccal és ködmönnel takargatja a bajtársakat. Hogy mikor pihent, mikor aludt, sosem tudtátok meg. De tény, ha utolsónak húzta is fejére a takarót, elsőként ugrott talpra. Éberen őrködött mindenki felett. Ezért sajnáltátok annyira, amikor elesett a tavasz első napján, karnyújtásnyira a győzelemtől, a szabadságtól. Addigra azonban már edzett harcosokká váltatok mindahányan Se a víztől — a Drávától —, se az esőtől, széltől, pergőtűztől nem féltetek. De a gránátoktól, aknavetőktől se. Tudtátok: „Amíg suhog a gránát, nincs veszély, amikor pedig nem hallja valaki a robbanást, akkor már éppenséggel biztonságban van örökre”... A háború groteszk fintora volt ez, s az ott sem szűnő jókedély diadala. De sokszor is segített át benneteket az ilyesmi a nehézségeken — ahogy mondod. Például akkor is amikor ennivaló híján már igen csak korgott a gyomrotok, s ti mégis bevetésre készülődtetek. „Nem baj, fiúk, majd kifüstöljük őket a bunkerjaikból, az állásaikból — mókázott valaki —. .,s ha elhordták a büdöst, kitöröljük a tányérjukat!” Azt mondod, a bajban, a végveszélyben is sokat nevettetek, tréfálkoztatok. Meg énekeltetek. Egyszer azt, hogy: „Szél viszi messze a fellegeket”, máskor meg azt, hogy: „Megállj, Hitler, vigyen el az ördög, kifordítjuk azt a kutyabőröd”. . . Más dalokat is énekeltetek. Mindazokat, amelyeket citerázgatás közben azóta is játszol. Ilyenkor mindig halkan kezded, s aztán mégis úgy fejezed be, mintha az egész brigád ott volna melletted, mögötted. Igazad is van, és még a brigád, ha szétszóródtak is a fiai. Néha Topolyán, néha Örömön, néha másutt találkoznak az elvtársak, a nyugdíjba vonult, galambősz hajú egykori harcosok Többfelé, több alkalommal is öszszejönnek. De tégedet és titeket — még sehova sem hívtak. Mintha a harminc-harmincöt év alatt a szikrázó betonútok ellenére is-: megnőtt volna a távolság. Mintha a brigád élete nem volna a ti életetek is. Tudom, bánt ez, és néha elkeserít. De hallgatsz, és várod az ünnepi nagy találkozót. Citerádon is ezért zeng a húr, a családi öszszejöveteleken is ezért szól a mese. Most is, hogy aranylakodalmadra készülődsz, tudom, többet beszélsz majd a brigádról, mint az ötven évvel ezelőtti házasságkötésetekről, fiatalságotokról. Szóval, koccintunk majd, felköszöntünk benneteket, éltetjük „az ifjú párt”, de te a harmadik-negyedik mondat után, már a brigád felé kanyarítod a szót. Mert a németektől átszökött golyószórós Pista bátorságát okvetlenül el kell mesélned, aki azért aprította úgy a svábokat, mert a Don-kanyarnál menekülő németek puskatussal verték véresre az ujjait, amikor ő is fel akart kapaszkodni a gépkocsijukra, és szólni akarsz arról is, hogy Bolman hányszor cserélt gazdát a heves harcokban, hányszor kellett újra és újra indulnotok rohamra, holott már pihenni lett volna kedvetek. De nem tudsz nem meghatódni azon sem hogy Barcson és Lőcsén mennyire örültek a nénikék és bácsikák a szabadságharcos magyar fiúknak és a csillaggal díszített nemzeti színű zászlónak, s milyen tiszta szívvel mondták, hogy: „Lám, a fölszabadítók közt is vannak a mijeinkből!”... Mesélsz majd, mondod majd — hányadszor is? —, mi pedig hallgatunk. Hallgatjuk századszor, ezredszer a brigád életéről szóló régi és új történeteket, és életünk mai eseményeit, gondjait is felfelemlegetve, megfogadjuk, hogy legközelebb majd jobban odafigyelünk a részletekre. A mindörökre odaveszett pelyhedző álló legények és meglett családapák arcára, nevére is..., akiket már csak az emlékezet őriz. Meg a kisszobában fölzengő citeraszó. ... Most mi bajod? Mért hallgatsz? Mire gondolsz? Mért szökött könny a szemedbe? Kitől búcsúzol? Kit temetsz? — melyik útjára indul a brigád? Vagy ne faggassalak? Inkább álljak be a sorba, mögéd? Nem tehetem. Mióta eszmélek, ott vagyok! Mögötted, melletted, veled. Mert Te vagy az apám, a csillagok felé nyújtott jobb kezem. SZŰCS Imre Van érdeklődés a dohánytermesztés iránt TÓTH Ferenc, a palánkai Duvankoop 250—300 e ezer dináros jövedelmet jelendohánytermesztési előadója elmondta, tett. Gondolom, az érvényben levő jelhogy befejeződött a szerződéskötés, a vásárlási árak is jók, az idei termésű, termelők elkészítették az ágyásokat, első, másod- és harmadosztályú dpelvetették a kicsírázott magot, és leg-j hányért 200, 170, 150 dinárt fizetünk, több helyen már szépen zöldell, fejlő - 420 tonna szárított dohányra számidik a palántatunk. A Barley T., valamint a Culinec — Bizonyára a tűrhető felvásárlási fajták iránt a legnagyobb az érdeklőáraknak,a tavalyi termés jól sikerült méges. Vetőmagot, növényvédő szereket, felvásárlásának köszönhetően növekedett az érdeklődés a dohánytermesztés iránt. Palánka, Hódság, Zombor, Apafin, Moravica, Szivác, Veprőd, Bácskeresztúr környékén mintegy 350 termelő 206 hektár dohány termesztésére kötött szerződést, ez 15—20 százalékkal műtrágyát, fóliát mindenkinek biztosítottunk, az érdeklődőknek palántálógépet is rendelkezésükre bocsátunk. A dohányt május első felében szokták palántáini, jó néhány termelő 1—1,5 hold termesztésére kötött szerződést. DUDÁS József szilágyi termelőhöz is melegágyról, nem szellőztettük, s bizony a nagy meleg, a pára megártott neki. Máskor mindig volt eladó palántánk, ebben az évben, úgy látszik, mi Leszünk a vevők — mondja a háziaszszony. Elmondta még, hogy a palántálást géppel végzik, mert úgy sokkal könynyebb, nem kell annyit cipekedni, külön locsolni. Különben nem a palántálás a legnehezebb munka, hanem a fűzés, a zsinórok aggatása a padláson, mert a padláson szokták szárítani a dohányt. AZ elmúlt 18 év során csak egyszer fordult elő, hogy nem tértöbb, mint az elmúlt évben. Dörnyért ellátogattunk. Elmondta, hogy egymésztették, szeretnék vele vesződni 18, Szilágyin 14, Tovari Levén 22, Bácskeresztúron 19, Telecskán 12 hektárnyi területen palántálnak majd dohányt, de más falvakban is legalább 8—12 hektáron. Azt hiszem, érthető is a nagyobb érdeklődés, hiszen az elmúlt évben jó néhány termelő elérte a holdanként másféléker tonnás hozamot, ez pedig hold dohány termesztésére kötött szer- mert amellett, hogy szép pénzt hoz szedest. Tulajdonképpen hároméves házhoz, a dohányt korán reggel le lehet szedni, és később otthon a fészerszerződésről van szó, mert 100 ezer dinár kölcsönt is kaptak a Dimarkooptól. — Kár, hogy tönkrement a palánta, újra kellett vetni a dohánymagot, mert hagymaduggatáskor egész nap a határban voltunk, megfeledkeztünk a hűvösében lehet fűzni, közben a konyháról, a gyerekekről is gondoskodik. A dohány kifizetődőbb, mint a hagyma, vallják Dudásék. & A.