Magyar Szó, 1984. május (41. évfolyam, 133-148. szám)
1984-05-26 / 143. szám
KILÁTÓ MAGYAR SZÓ Az emlékezet útjai A gonoszok távoltartásáról A néphagyomány kutatója napjainkban nincs valami könnyű helyzetben, a kevésbé tájékozottak szerint pedig kimondottan reménytelen a helyzete; azok a nemzedékek, amelyek még tanúi lehettek a századvég és a századforduló talán utolsó nagy néphagyománybeli fellobbanásának, napjainkban kihalnak, nagyon kevesen vannak már azok, akik még első kézből ismerik azt a világot. Éppen ezért — hangoztatják a szkeptikusabbak — ütött az óra, ha ma elmulasztjuk megfaggatni ezeket az embereket, aligha számíthatunk arra, hogy becses adatokat mentünk meg a néprajztudomány számára. Ezek az elképzelések első pillantásra talán meggyőzőnek is látszanak, hisz a százévesek valóban gyorsan fogynak, lassan-lassan alig lesz már valaki, akinek születési éve még a XIX. századra esik. Magunk azonban mégsem vagyunk oly mértékben elszomorodva, hogy ne remélnénk még legalább néhány gyűjtőnemzedék számára egész életre szóló munkát a néphagyomány terén. Inkább azon kellene gyakrabban eltöprengenünk, hogy miért vannak oly kevesen azok, akik megfaggatják az élőket, miért vált napjainkban maroknyi megszállott időtöltésévé és hivatásává csupán a jugoszláviai magyar néphagyomány kutatása és feljegyzése. Ez azonban van anynyira összetett kérdés, hogy nem egy cikk vagy cikksorozat keretében kelljen rá a választ keresni. Ehelyett inkább arra szeretnénk utalni, hogy a néphagyomány archaikus, illetőleg kevésbé frekvens adatait nem minden esetben a legöregebb adatközlőktől kell remélni. A magunk gyűjtési tapasztalata ugyanis azt is bizonyítja, hogy egy-egy ritkább és feldolgozatlanabb adat felbukkanása nem egy esetben köthető a fiatalabb nemzedék emlékezetéhez. Az aztán már a gyűjtő ismeretein és leleményén múlik, hogy a későbbiek során az egyszer megismert motívumot vagy hiedelmet az idősebbek emlékezetében is megkeresse, esetleg jó emlékezetű adatközlő esetében még teljesebbé is tegye. Elképzelhető ugyanis, hogy a ritkább motívum vagy hiedelem az idősebbek emlékezetében már annyira a peremvidékekre szorult, hogy csak füzetemmel lehet már kibányászni a múlt nagy-nagy homályából. Az elmondottakat igazolandó vegyünk szemügyre egy hiedelemmondát, amelyet ötödik évtizedének derekán levő asszonytól hallottunk: „Ez az M. Maris néni, meg ez a Boris néni, az L. így mondom, mer máskébb nem tudom a nevét. A K. Pali bácsi felesége. Mentek le a Kamaristyára. Oda, ahon az apjuk juhász vót. Meg akarták nézni az öregembert. Mikó közé értek, ahin legetek a bárányok, vagy a birkacsapat, akire egy hangot hallottak. Aszmondja, hogy... kiabál valaki, az egyik aszongya neki. Hát gyere ide, hogy akarsz látni bennünket vagy érdekelünk. Aszongya az öregasszonynak az a másik, hogy hadd a csudámé, ne hid ide azt a, ki tudja, hogy micsoda. Azt mondja: Nem baj az, hadd gyüjjön! Aszongya az vól a válasz neki vissza: Hogy oda is mennék, hogyha nem van a két karácsonyi cérna a szoknyátokba." Erről a szövegről, meg az adatközlővel később folytatott beszélgetésről e sorok írója egy korábbi dolgozatában megállapíthatta, hogy a magyar néphagyományban eddig feldolgozatlan hiedelmi jelenséget fogalmazott meg. Délszláv egybevető adatok felsorakoztatásával az is kitűnt, hogy a két karácsonyi cérna fogalma és felhasználása a Balkánon sem volt ismeretlen, s ott is voltaképpen a gonoszok távoltartására, elhárítására szolgált. Nyilván nem véletlen,, hogy ez a cérna a karácsony és újév közé eső rövid időszakban készült, akkor ugyanis a néphagyomány igen sok, ma már legtöbbnyire meg sem nevezett, s a többitől kellőképpen el sem határolható „gonoszt" vagy „rosszat" tartott számon, így van ez a délszláv néphagyomány egyes területein is. E sorok írója egy ideig pihentetni óhajtotta a témát, mivel mind ez idáig nem volt tudomása egyéb recens adatokról, a számbavehető történeti adatok pedig elég lazán kapcsolódtak csak a témához. A terepi munka azonban mindig tartogat meglepetéseket. Így volt ez most is, amikor mindössze egy héttel ezelőtt újra Gomboson tartózkodtunk, s ezúttal egy nyolcvanesztendős öregasszonyt faggattunk meg a rég letűnt világ ügyeiről, vélekedéseiről. A két karácsonyi cérna teljesen váratlanul, olyan kontextusban bukkant fe, amilyent a gyűjtő nem várt és nem is remélt. Miként a később következő néhány megjegyzésből talán kitűnik, az ismertetendő memoárt néhány tekintetben további adatokkal gazdagítja a kétkarácsonyi cérnával kapcsolatos eddigi ismereteinket. A szöveg — mint látható lesz — nem tartozik a szépen lecsiszolt, művészi hozadékot is felcsillantó mondák közé. Hogy nem rögtönzésről, hanem tradált szüzséről van szó, azt az is bizonyítja, hogy a beszélgetés során, amikor újra visszaterelte a szót a gyűjtő a kérdésre, szinte ugyanolyan előadásban újramondta az adatközlő. Az alábbi szöveg a garabonciással kapcsolatban hangzott el, ami minden tekintetben szokatlan: „Hát hallottam. Boldogult apám mégláttál, azok mellett jártak azelőtt azok (a garabonciások). Meg erdőbe tötötték az időt!) a régi öregek. Azok mindég erdőbe (voltak!), nagy erdőség vót, mondta, hogy ere is, mindenfelé, mind azok a nagy erdők vótak. És mindég ott dógoztak, télen is, oszt nagy izét, tüzet raktak, akire mondták, hogy látták a garabonciást. Hogy oda (menti). Nem ment oda egészen, hozzájuk, csak — aszongya — mindég azt széfa: Júúújlj, de fázok! Júúújjj, de fázok! Mindég azt számára, aszongya. Hát ők nem (tudták, hogy mi az!), ők meg körü ülik a tűz köré. Oszt, aszongya, valamellik odakiáltotta, azt mondja, valamellik odakiáltotta, hát gyere ide, ha fáról Hát rá se gondolak, (hogy az garabonciás leheti). Az meg azt lelete vissza, hogy azt mondja, odamennék, aszondia, de ha nem vana köztetek, aszongya, amelliknak karácsonyi cérna van a ruháiéba varva. Azt tartották nagyon, úgy két karácsony közt nagyon fonytak, akkó az én gyerekkoromban, mondom, még hát még azután is. Hogy két karácsony közt fonytak cérnát, vészonycérnát. És akkó abba a ruhájukba körösztöt, körösztöt varrtak. Akkor hát nem bántották ugye a izék. Ez is azt kiá(Itottai), aszonta, odamennék hozzá, aszongya, ha nem vonatlan köztelek, akinek karácsonyi cérna van a ruhájába. Ázzat varják. Körösztöt, ruhákba." Ha ezt a szöveget egybevetjük az előzővel, azt tapasztaljuk, hogy azonos mondatípusról van szó, szem előtt tartva természetesen a folklór jól ismert variálódási szabályát. (Mondatípust emlegettünk, de ennek a szüzsének nincs magyar típusszáma, mivel a magyar hiedelemmondák katalógusa nem jegyzi.) Néhány mozzanattal kapcsolatban azonban mindenképpen kommentár kívánkozik. Elsősorban az a szokatlan, hogy az adatközlő a garabonciással kapcsolja egybe. Ennek párhuzamait nem ismerjük, de a hiedelmek működési mechanizmusának szintagmatikája és paradigmatikája ismeretében voltaképpen teljes mértékben jó szövegnek kell tartanunk. A hiedelmek paradigmatikája szerint ugyanis egy-egy hiedelem — a kontextustól függően — hol ide, hol oda kapcsolódik, különösen akkor, ha a hiedelemfigurák karaktere is bizonyos tekintetben párhuzamos. Első szövegünkben minden bizonnyal boszorkányról lehetett szó, itt pedig garabonciásról; mind a kettő van annyira ambivalens jellegű a népi hiedelemvilágban, hogy ne lehessen tagadni ártó, tehát minden tekintetben negatív jellegét is. A két karácsonyi cérna pedig minden vonatkozásában apotropeikus jellegű, tehát valami ártó jelleg, károsodás, veszély elhárítására szolgál. Hely hiányában már csupán utalhatunk arra, hogy idős adatközlőnk emlékezetében a cérnát kereszt alakban kellett a ruhába varrni, ami mindenképpen krisztianizált befolyást sejtet, s azon is el lehetne gondolkozni, hogy a garabonciáshoz kapcsolt képzet mögött nem kellene-e inkább egy feledésbe ment erdei démon alakját sejtenünk, a szituáció ugyanis olyan kontextusban mutatkozik meg. Mindezeknek a kérdéseknek a megtárgyalása azonban további kutatást és nagyobb terjedelmet igényel. Két példánk és pár megjegyzésünk — hisszük — dokumentálni tudta, hogy egyelőre még nem kell tartani a tizenkettedik óra veszélyétől. Századunk szülöttei is őrzik még a néphagyományt, bár a még köztünk élő hajlott korú tanúk megfaggatása mindenképpen kötelességünk kell hogy legyen. JUNG Károly Éhezzetek, hogy túléljétek! ÚJ RÁKELLENES KAMPÁNY AZ USA-BAN — A BETEGET KOPLALTATNI KELL Mivel lehetetlen bármiféle konkrét intézkedést tenni, ami eredményesen és gyorsan hat korunk legelterjedtebb betegségével, a rákkal szemben, az amerikai kormány és az ország egészségügyi szolgálatai eddig még nem tapasztalt kiterjedésű rákellenes nemzeti kampányt indítottak. A kampány eredményeként felére kellene hogy csökkenjen a rákban szenvedők száma. A kampány lényegét röviden két szóval lehetne megfogalmazni: éhezzetek, emberek! A modern kor ipari és ,,műanyag” forradalmának egyik kísérője az emberekben élő vágy, hogy visszatérjenek a természetes anyagokhoz és táplálékhoz. Ehhez társult az amerikai rákkutatók közül valaki, aki azzal az őseink által már alkalmazott gyógymóddal állt elő, hogy egyes betegségeket úgy lehet a leghatékonyabban gyógyítani, ha a betegeket koplaltatjuk. Mivel a ráknak még nem találták fel a gyógyszerét, tudományosan viszont bebizonyították, hogy a veszélyes betegség kialakulása és az emberek táplálkozási szokásai között szoros a kapcsolat, ezért most azt javasolják, hogy minél kevesebbet együnk, és ügyeljünk arra, mit eszünk, iszunk. Az amerikai rákkutató intézet nemrég megjelentetett adatai szerint az esetek 35 százalékában a táplálék a rák okozója. Második helyen a dohányzás áll 30 százalékkal, a vírusok pedig mindössze 5 százalékkal a harmadik helyre szorultak. Csak ezután következik az alkohol 3 százalékkal, akárcsak a mértéktelen napozás és a környezetszennyeződés 2 százalékkal. Az amerikaiakat szinte „tetten érték” ezzel a nemzeti méretű akcióval. A közvélemény kutatási kimutatások szerint sokkal kevésbé hisznek abban, hogy megmenekülhetnek a ráktól, mint maguk a szakemberek. A megkérdezett amerikaiak fele, pontosabban 49 százaléka nem tudja, hogyan menekülhetne meg a ráktól, a másiik fele pedig meg van győződve róla, hogy „az ember, nem sokat tehet a rákkal szemben”. A szakemberek azonban nem így gondolkodnak. Margaret Heckler, amerikai egészségügy miniszter úgy véli hogyha az amerikaiak betartják majd az „előírt” diétát, évente mintegy 100 000-ren menekülnek meg a biztos haláltól. És íme itt a diéta is, amelyet Vincent de Vita, a rákkutató intézet igazgatója dolgozott ki. Eszerint az a legfontosabb, hogy kerüljük a zsíros, fűszeres ételeket, hogy leadjuk fölösleges kilójnkat, hogy minél több cellulózt (gabonafélét) juttassunk a szervezetünkbe. Fontos szerepet játszanak a héjastól elfogyasztott gyümölcsök is, a zöldségfélék és a hüvelyesek. Az ilyenfajta táo•üzkoknak háttérbe kell szorítaniuk a zsíros ételeket. Ha ez azt idén is, hoggy csökkentjük a, húsételek számát, nem jelenti. beev meg is kell szüntetnünk őket. MAgs, fMe* „Sovány" húst kell enni, csirkét, báját. A reverit tehát egyszerű, vglf^Ta- 7 Ч f ег/^n tr OSllUÉe mindenekelől kevesebbet dohányozzunk, vagy legjobb, ha telesen leszokunk e káros szenvedélynől. Ha az amerikaiak fele leszokna a dohányzásról, hangzott, el a minap, ez tíz év alatt 75 000 emberi élet megmentését jelentené. ■ Borislav I.AI.II NÉMETH Anna: Hármas vázák n PÁRIZSBAN vendégszerepel a Győri Balett. A társulat repertoárján szerepel Bartók Béla: CSODÁLATOS MANDARIN című zeneműve is, amelynek koreográfiáját Markó Iván készítette. Markó egyébként hét évig volt szólótáncos a hírneves Maurice Béjart társulatnál. A NEW YORK-I Broadway-en nemrég volt Stephan Sondheim legújabb musicaljének bemutatója. A darab témája elég szokatlan, a zeneszerzőt ugyanis Georges Seurat egy festménye, a VASÁRNAP DÉLUTÁN A GRANDE JATTE SZIGETEN című ihlette meg. A bemutató meglepően nagy visszhangot keltett. A darabban egyébként Sondheim a vásznon szereplő alakokat keltette életre. 9 RICHARD BURTON játssza a főszerepet George Orwell 1964 című regényének filmváltozatában, amelynek forgatása szeptember folyamán kezdődik meg. 9 Kiváló filmszatíraként emlegetik a filmkritikusok ETTORE SCOLA legújabb alkotását, a SZÖKÉS VARENNES-BA című filmet, amelynek főszerepét Marcello Mastroianni és Hanna Schygulla alakítja. Tizenöt japán és német dobos gyűlt össze és adott hangversenyt nemrég a BERLINI OPERÁBAN. A repertoáron Dieter Siebert, Miles Davis, Maki Ishii és más kortárs zeneszerzők dobra írt művei szerepeltek. A japán dobosok csoportja, akik Kodónak (Szívdobbanás) nevezik együttesüket, május és június folyamán nyugat-európai körúton vesznek részt. Egyre népszerűbb Európában a RONCALLI cirkusz Nem kizárólag remek artistái, bűvészei és bohócai, hanem inkább sokoldalú műsorai révén. A Roncalli dir Panoráma busz ugyanis nem a hagyományos cirkuszi előadás művelője, hanem valami újat próbál bevinni a műfajba így például legutóbbi körútjuk alkalmával a tűznyelők bűvészek, zsonglőrök és pantomim-művészek (valamennyi szakmájának jeles képviselője) fellépésein kívül happeningeket is szerveztek, performance-okat mutattak be és fellépési lehetőséget adtak a fiatal újhullámos és avantgarde együtteseknek is. A körúton az angliai Genesis P. Orridge & Psychic TV, a lengyel Maanam csoport, az argentin Dario Domingues fuvolaművész és a francia Lydie Amray zongoraművésznő szerepelt a Roncalli társulatával. 9 ARCHIE SHEPP szakszefonjával harcolt a hatvanas években a vietnami háború elleni. Akkoriban az egyik legkérlelhetetlenebb és egyik legtehetségesebb fiatal free-jazz-zenésznek számított. Később nagyzenekart gyűjtött maga köré, s több ízben is felemelte hangját a fajgyűlölet ellen. A hetvenes évek végén eltűnt a jazzporondról. Néhány év múlva azonban ismét felbukkant és Horace Parian zongoristával együtt lemezt készített amelyen gospelt, bluest játszottak és örökzöld számokat dolgoztak át. 1981-ben az NSZK-ban az év legjobb lemezévé nyilvánították. Az idén rezignáltan így nyilatkozott a muzsikus: „A jazz meghalt. Michael Jackson korunk Coltraneje” Ennek ellenére kvartettjével európai körútra indult, amelynek során Belgiumban, Luxemburgban, Franciaországban és az NSZK-ban ad komcertet. ’’Számomra is, aki pedig nem dőlök be a világvégét megjósoló meséknek, elképzelhetővé vált bolygónk megsemmisülése.” A harcos agitátorból így lett halk szavú szkeptikus. GÜNTHER GRASS nyilatkozott így nemrég „Nicaraguában vált számomra először nyilvánvalóvá az a szégyenérzet, amelyet németként érezhetek. Ha erőmből telik, életem végéig az USA-val való ilyen szövetség ellen leszek”, mondta még. Günther Grass összegyűjtött beszédeit és felszólalásait nemrég megjelentette az egyik nyugatnémet kiadó is. Teljesen mindegy, hogy egy nagyáruház reklámtasakjáról, egy Braun márkájú villanyborotváról, vagy Mies van der Rohes épülettervéről van-e szó, a NEW YORK-i Modern Művészetek Múzeuma elsőként a világon gyűjti a mai világ formatervezett használati kellékeit. Alfred H. Barr, a röviden csak MoMA-nak nevezett intézmény vezetője igazgatóskodásának 14 éve alatt a modern művészetek világviszonylatban is legnagyobb tárházává változtatta a múzeumot. Négy évig tartó átépítés után a MoMA május 17-én nyitotta meg ismét kapuit, s a közönség kétszer akkora területen csodálhatja meg az itt látható műalkotásokat. Külön termet kaptak Jackson Pollock és Mark Rothko festményei. Ők az 50-es évek elején az első eredeti amerikai művészeti stílus megalapítói voltak. Ugyancsak egész teremnyi helyet kapott Henri Matisse, Pablo Picasso és Brancusi is. Az újranyitást óriási méretű kiállítással teszi emlékezetessé a múzeum. A MAI FESTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT ÁTTEKINTÉSE a tárlat címe és 16 ország 120 művészének 150 alkotását mutatja be. (né) Г 1934. május 26., szombat