Magyar Szó, 1984. május (41. évfolyam, 133-148. szám)

1984-05-26 / 143. szám

KILÁTÓ MAGYAR SZÓ Az emlékezet útjai A gonoszok távoltartásáról A néphagyomány kutatója napjainkban nincs va­lami könnyű helyzetben, a kevésbé tájékozottak sze­rint pedig kimondottan reménytelen a helyzete; azok a nemzedékek, amelyek még tanúi lehettek a század­vég és a századforduló talán utolsó nagy néphagyo­­mánybeli fellobbanásának, napjainkban kihalnak, na­gyon kevesen vannak már azok, akik még első kézből ismerik azt a világot. Éppen ezért — hangoztatják a szkeptikusabbak — ütött az óra, ha ma elmulasztjuk megfaggatni ezeket az embereket, aligha számítha­tunk arra, hogy becses adatokat mentünk meg a nép­rajztudomány számára. Ezek az elképzelések első pil­lantásra talán meggyőzőnek is látszanak, hisz a száz­évesek valóban gyorsan fogynak, lassan-lassan alig lesz már valaki, akinek születési éve még a XIX. szá­zadra esik. Magunk azonban mégsem vagyunk oly mértékben elszomorodva, hogy ne remélnénk még leg­alább néhány gyűjtőnemzedék számára egész életre szóló munkát a néphagyomány terén. Inkább azon kel­lene gyakrabban eltöprengenünk, hogy miért vannak oly kevesen azok, akik megfaggatják az élőket, miért vált napjainkban maroknyi megszállott időtöltésévé és hivatásává csupán a jugoszláviai magyar népha­gyomány kutatása és feljegyzése. Ez azonban van any­­nyira összetett kérdés, hogy nem egy cikk vagy cikk­sorozat keretében kelljen rá a választ keresni. Ehelyett inkább arra szeretnénk utalni, hogy a nép­hagyomány archaikus, illetőleg kevésbé frekvens ada­tait nem minden esetben a legöregebb adatközlőktől kell remélni. A magunk gyűjtési tapasztalata ugyanis azt is bizonyítja, hogy egy-egy ritkább és feldolgo­zatlanabb adat felbukkanása nem egy esetben köthető a fiatalabb nemzedék emlékezetéhez. Az aztán már a gyűjtő ismeretein és leleményén múlik, hogy a későb­biek során az egyszer megismert motívumot vagy hie­delmet az idősebbek emlékezetében is megkeresse, esetleg jó emlékezetű adatközlő esetében még telje­sebbé is tegye. Elképzelhető ugyanis, hogy a ritkább motívum vagy hiedelem az idősebbek emlékezetében már annyira a peremvidékekre szorult, hogy csak fü­zetemmel lehet már kibányászni a múlt nagy-nagy ho­mályából. Az elmondottakat igazolandó vegyünk szem­ügyre egy hiedelemmondát, amelyet ötödik évtizedé­nek derekán levő asszonytól hallottunk: „Ez az M. Maris néni, meg ez a Boris néni, az L. így mondom, mer máskébb nem tu­dom a nevét. A K. Pali bácsi felesége. Mentek le a Kamaristyára. Oda, ahon az apjuk juhász vót. Meg akarták nézni az öreg­embert. Mikó közé értek, ahin legetek a bárányok, vagy a birkacsapat, akire egy hangot hallottak. Asz­­mondja, hogy... kiabál valaki, az egyik aszongya ne­ki. Hát gyere ide, hogy akarsz látni bennünket vagy érdekelünk. Aszongya az öregasszonynak az a másik, hogy hadd a csudámé, ne hid ide azt a, ki tudja, hogy micsoda. Azt mondja: Nem baj az, hadd gyüjjön! Aszongya az vól a válasz neki vissza: Hogy oda is mennék, hogyha nem van a két karácsonyi cérna a szoknyátokba." Erről a szövegről, meg az adatközlővel később folytatott beszélgetésről e sorok írója egy korábbi dolgozatában megállapíthatta, hogy a magyar nép­hagyományban eddig feldolgozatlan hiedelmi jelen­séget fogalmazott meg. Délszláv egybevető adatok fel­sorakoztatásával az is kitűnt, hogy a két karácsonyi cér­na fogalma és felhasználása a Balkánon sem volt is­meretlen, s ott is voltaképpen a gonoszok távoltar­tására, elhárítására szolgált. Nyilván nem véletlen,, hogy ez a cérna a karácsony és újév közé eső rövid idő­szakban készült, akkor ugyanis a néphagyomány igen sok, ma már legtöbbnyire meg sem nevezett, s a töb­bitől kellőképpen el sem határolható „gonoszt" vagy „rosszat" tartott számon, így van ez a délszláv nép­hagyomány egyes területein is. E sorok írója egy ideig pihentetni óhajtotta a témát, mivel mind ez idá­­ig nem volt tudomása egyéb recens adatokról, a szám­­bavehető történeti adatok pedig elég lazán kapcso­lódtak csak a témához. A terepi munka azonban mindig tartogat meglepe­téseket. Így volt ez most is, amikor mindössze egy héttel ezelőtt újra Gomboson tartózkodtunk, s ezúttal egy nyolcvanesztendős öregasszonyt faggattunk meg a rég letűnt világ ügyeiről, vélekedéseiről. A két kará­csonyi cérna teljesen váratlanul, olyan kontextusban bukkant fe, amilyent a gyűjtő nem várt és nem is re­mélt. Miként a később következő néhány megjegy­zésből talán kitűnik, az ismertetendő memoárt néhány tekintetben további adatokkal gazdagítja a kétkará­csonyi cérnával kapcsolatos eddigi ismereteinket. A szöveg — mint látható lesz — nem tartozik a szépen lecsiszolt, művészi hozadékot is felcsillantó mondák közé. Hogy nem rögtönzésről, hanem tradált szüzsé­­ről van szó, azt az is bizonyítja, hogy a beszélgetés során, amikor újra visszaterelte a szót a gyűjtő a kér­désre, szinte ugyanolyan előadásban újramondta az adatközlő. Az alábbi szöveg a garabonciással kapcso­latban hangzott el, ami minden tekintetben szokatlan: „Hát hallottam. Boldogult apám még­­láttál­, azok mellett jártak azelőtt azok (a garabonciások). Meg er­dőbe tötöt­­ték az időt!) a régi öregek. Azok mindég erdőbe (voltak!), nagy erdőség vót, mondta, hogy ere is, mindenfelé, mind azok a nagy erdők vótak. És min­dég ott dógoztak, télen is, oszt nagy izét, tüzet rak­tak, akire mondták, hogy látták a garabonciást. Hogy oda (menti). Nem ment oda egészen, hozzájuk, csak — aszongya — mindég azt széfa: Júúújlj, de fázok! Júúújjj, de fázok! Mindég azt számára, aszongya. Hát ők nem (tudták, hogy mi az!), ők meg körü ülik a tűz köré. Oszt, aszongya, valamellik odakiáltotta, azt mondja, valamellik odakiáltotta, hát gyere ide, ha fá­­ról Hát rá se gondolak, (hogy az garabonciás leheti). Az meg azt lelete vissza, hogy azt mondja, odamen­nék, aszondia, de ha nem vana köztetek, aszongya, amelliknak karácsonyi cérna van a ruháiéba varva. Azt tartották nagyon, úgy két karácsony közt nagyon fony­­tak, akkó az én gyerekkoromban, mondom, még hát még azután is. Hogy két karácsony közt fonytak cér­nát, vészonycérnát. És akkó abba a ruhájukba kö­­rösztöt, körösztöt varrtak. Akkor hát nem bántották ugye a izék. Ez is azt kiá(Itottai), aszonta, odamennék hozzá, aszongya, ha nem vona­tlan köztelek, akinek karácsonyi cérna van a ruhájába. Ázzat varják. Körösz­­töt, ruhákba." Ha ezt a szöveget egybevetjük az előzővel, azt ta­pasztaljuk, hogy azonos mondatípusról van szó, szem előtt tartva természetesen a folklór jól ismert variáló­­dási szabályát. (Mondatípust emlegettünk, de ennek a szüzsének nincs magyar típusszáma, mivel a magyar hiedelemmondák katalógusa nem jegyzi.) Néhány mozzanattal kapcsolatban azonban mindenképpen kommentár kívánkozik. Elsősorban az a szokatlan, hogy az adatközlő a garabonciással kapcsolja egybe. Ennek párhuzamait nem ismerjük, de a hiedelmek működési mechanizmusának szintagmatikája és paradigmatikája ismeretében voltaképpen teljes mértékben jó szöveg­nek kell tartanunk. A hiedelmek paradigmatikája sze­rint ugyanis egy-egy hiedelem — a kontextustól füg­gően — hol ide, hol oda kapcsolódik, különösen ak­kor, ha a hiedelemfigurák karaktere is bizonyos tekin­tetben párhuzamos. Első szövegünkben minden bi­zonnyal boszorkányról lehetett szó, itt pedig garabon­ciásról; mind a kettő van annyira ambivalens jellegű a népi hiedelemvilágban, hogy ne lehessen tagadni ár­tó, tehát minden tekintetben negatív jellegét is. A két­ karácsonyi cérna pedig minden vonatkozásában apo­­tropeikus jellegű, tehát valami ártó jelleg, károsodás, veszély elhárítására szolgál. Hely hiányában már csu­pán utalhatunk arra, hogy idős adatközlőnk emlékeze­tében a cérnát kereszt alakban kellett a ruhába varrni, ami mindenképpen krisztianizált befolyást sejtet, s azon is el lehetne gondolkozni, hogy a garabonciás­hoz kapcsolt képzet mögött nem kellene-e inkább egy feledésbe ment erdei démon alakját sejtenünk, a szituáció ugyanis olyan kontextusban mutatkozik meg. Mindezeknek a kérdéseknek a megtárgyalása azon­ban további kutatást és nagyobb terjedelmet igényel. Két példánk és pár megjegyzésünk — hisszük — dokumentálni tudta, hogy egyelőre még nem kell tar­tani a tizenkettedik óra veszélyétől. Századunk szü­löttei is őrzik még a néphagyományt, bár a még köz­tünk élő hajlott korú tanúk megfaggatása mindenkép­pen kötelességünk kell hogy legyen. JUNG Károly Éhezzetek, hogy túléljétek! ÚJ RÁKELLENES KAMPÁNY AZ USA-BAN — A BETEGET KOPLALTATNI KELL Mivel lehetetlen bármiféle konkrét intézkedést tenni, ami eredményesen és gyorsan hat korunk legelterjedtebb betegsé­gével, a rákkal szemben, az ame­rikai kormány és az ország egészségügyi szolgálatai eddig még nem tapasztalt kiterjedésű rákellenes nemzeti kampányt in­dítottak. A kampány eredménye­ként felére kellene hogy csök­kenjen a rákban szenvedők száma. A kampány lényegét röviden két szóval lehetne megfogalmaz­ni: éhezzetek, emberek! A modern kor ipari és ,,mű­anyag” forradalmának egyik kí­sérője az emberekben élő vágy, hogy visszatérjenek a természe­tes anyagokhoz és táplálékhoz. Ehhez társult az amerikai rák­kutatók közül valaki, aki azzal az őseink által már alkalmazott gyógymóddal állt elő, hogy egyes betegségeket úgy lehet a legha­tékonyabban gyógyítani, ha a betegeket koplaltatjuk. Mivel a ráknak még nem találták fel a gyógyszerét, tudo­mányosan viszont bebizonyították, hogy a veszélyes betegség kiala­kulása és az emberek táplálkozási szokásai között szoros a kapcso­lat, ezért most azt javasolják, hogy minél kevesebbet együnk, és ügyeljünk arra, mit eszünk, iszunk. Az amerikai rákkutató intézet nemrég megjelentetett adatai szerint az esetek 35 szá­zalékában a táplálék a rák oko­zója. Második helyen a dohány­zás áll 30 százalékkal, a vírusok pedig mindössze 5 százalékkal a harmadik helyre szorultak. Csak ezután következik az alkohol 3 százalékkal, akárcsak a mérték­telen napozás és a környezet­szennyeződés 2 százalékkal. Az amerikaiakat szinte „tetten érték” ezzel a nemzeti méretű akcióval. A közvélemény kutatási kimutatások szerint sokkal kevés­bé hisznek abban, hogy megme­nekülhetnek a ráktól, mint ma­guk a szakemberek. A megkér­dezett amerikaiak fele, ponto­sabban 49 százaléka nem tudja, hogyan menekülhetne meg a rák­tól, a másiik fele pedig meg van győződve róla, hogy „az ember, nem sokat tehet a rákkal szem­ben”. A szakemberek azonban nem így gondolkodnak. Margaret Heckler, amerikai egészségügy miniszter úgy véli hogyha az amerikaiak betartják majd az „előírt” diétát, évente mintegy 100 000-ren menekülnek meg a biztos haláltól. És íme itt a diéta is, amelyet Vincent de Vita, a rákkutató in­tézet igazgatója dolgozott ki. Eszerint az a legfontosabb, hogy kerüljük a zsíros, fűszeres étele­ket, hogy leadjuk fölösleges kiló­­jnkat, hogy minél több cellulózt (gabonafélét) juttassunk a szer­vezetünkbe. Fontos szerepet játszanak a héjastól elfogyasztott gyümölcsök is, a zöldségfélék és a hüvelyesek. Az ilyenfajta táo­­•üzkoknak háttérbe kell szorí­taniuk a zsíros ételeket. Ha ez azt idén­ is, hoggy csökkentjük a, húsételek számát, nem jelenti. beev meg is kell szüntetnünk őket. MAg­s, fMe­* „Sovány" húst kell enni, csirkét, báját. A reve­rit tehát egyszerű, vglf^Ta- 7 Ч f ег/^n tr OSllU­Ée mindenekelől kevesebbet dohányozzunk, vagy legjobb, ha telesen leszokunk e káros szen­­vedélyn­ől. Ha az amerikaiak fe­le leszokna a dohányzásról, hangzott, el a minap, ez tíz év alatt 75 000 emberi élet meg­mentését jelentené. ■ Borislav I.AI.II­ NÉMETH Anna: Hármas vázák n PÁRIZSBAN vendégszerepel a Győri Balett. A tár­sulat repertoárján szerepel Bartók Béla: CSODÁLATOS MANDARIN című zeneműve is, amelynek koreográfiáját Markó Iván készítette. Markó egyébként hét évig volt szólótáncos a hírneves Maurice Béjart társulatnál.­­ A NEW YORK-I Broadway-en nemrég volt Stephan Sondheim legújabb musicaljének bemutatója. A darab témája elég szokatlan, a zeneszerzőt ugyanis Georges Seurat egy festménye, a VASÁRNAP DÉLUTÁN A GRANDE JATTE SZIGETEN című ihlette meg. A be­mutató meglepően nagy visszhangot keltett. A darab­ban egyébként Sondheim a vásznon szereplő alakokat keltette életre. 9 RICHARD BURTON játssza a főszerepet George Or­well 1964 című regényének filmváltozatában, amelynek forgatása szeptember folyamán kezdődik meg. 9 Kiváló filmszatíraként emlegetik a filmkritikusok ETTORE SCOLA legújabb alkotását, a SZÖKÉS VA­­RENNES-BA című filmet, amelynek főszerepét Marcello Mastroianni és Hanna Schygulla alakítja.­­ Tizenöt japán és német dobos gyűlt össze és adott hangversenyt nemrég a BERLINI OPERÁBAN. A re­pertoáron Dieter Siebert, Miles Davis, Maki Ishii és más kortárs zeneszerzők dobra írt művei szerepeltek. A japán dobosok csoportja, akik Kodónak (Szívdobba­nás) nevezik együttesüket, május és június folyamán nyugat-európai körúton vesznek részt.­­ Egyre népszerűbb Európában a RONCALLI cirkusz Nem kizárólag remek artistái, bűvészei és bohócai, ha­nem inkább sokoldalú műsorai révén. A Roncalli dir­ Panoráma busz ugyanis nem a hagyományos cirkuszi előadás mű­velője, hanem valami újat próbál bevinni a műfajba így például legutóbbi körútjuk alkalmával a tűznyelők bűvészek, zsonglőrök és pantomim-művészek (vala­mennyi szakmájának jeles képviselője) fellépésein kívül happeningeket is szerveztek, performance-okat­ mutat­tak be és fellépési lehetőséget adtak a fiatal újhullá­mos és avantgarde együtteseknek is. A körúton az ang­liai Genesis P. Orridge & Psychic TV, a lengyel Maa­­nam csoport, az argentin­ Dario Domingues fuvolamű­vész és a francia Lydie Amray zongoraművésznő szere­pelt a Roncalli társulatával. 9 ARCHIE SHEPP szakszefonjával harcolt a hatvanas években a vietnami háború elleni. Akkoriban az egyik legkérlelhetetlenebb és egyik legtehetségesebb fiatal free-jazz-zenésznek számított. Később nagyzenekart gyűjtött maga köré, s több ízben is felemelte hangját a fajgyűlölet ellen. A hetvenes évek végén eltűnt a jazz­­porondról. Néhány év múlva azonban ismét felbukkant és Horace Parian zongoristával együtt lemezt készített amelyen gospelt, bluest játszottak és örökzöld számokat dolgoztak át. 1981-ben az NSZK-ban az év legjobb le­mezévé nyilvánították. Az idén rezignáltan így nyilat­kozott a muzsikus: „A jazz meghalt. Michael Jackson korunk Coltraneje” Ennek ellenére kvartettjével európai körútra indult, amelynek során Belgiumban, Lu­xem­burgban, Franciaországban és az NSZK-ban ad kom­certet.­­ ’’Számomra is, aki pedig nem dőlök be a világvégét megjósoló meséknek, elképzelhetővé vált bolygónk meg­semmisülése.” A harcos agitátorból így lett halk szavú szkeptikus. GÜNTHER GRASS nyilatkozott így nemrég „Nicaraguában vált számomra először nyilvánvalóvá az a szégyenérzet, amelyet németként érezhetek. Ha erőm­ből telik, életem végéig az USA-val való ilyen szövetség ellen leszek”, mondta még. Günther Grass összegyűjtött beszédeit és felszólalásait nemrég megjelentette az egyik nyugatnémet kiadó is.­­ Teljesen mindegy, hogy egy nagyáruház reklámta­sakjáról, egy Braun márkájú villanyborotváról, vagy Mies van der Rohes épülettervéről van-e szó, a NEW YORK-i Modern Művészetek Múzeuma elsőként a vilá­gon gyűjti a mai világ formatervezett használati kellé­keit. Alfred H. Barr, a röviden csak MoMA-nak neve­zett intézmény vezetője igazgatóskodásának 14 éve alatt a modern művészetek világviszonylatban is legnagyobb tárházává változtatta a múzeumot. Négy évig tartó át­építés után a MoMA május 17-én nyitotta meg ismét kapuit, s a közönség kétszer akkora területen csodálhat­ja meg az itt látható műalkotásokat. Külön termet kap­tak Jackson Pollock és Mark Rothko festményei. Ők az 50-es évek elején az első eredeti amerikai művészeti stílus megalapítói voltak. Ugyancsak egész teremnyi he­lyet kapott Henri Matisse, Pablo Picasso és Brancusi is. Az újranyitást óriási méretű kiállítással teszi emlékeze­tessé a múzeum. A MAI FESTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT ÁTTEKINTÉSE a tárlat címe és 16 ország 120 művé­szének 150 alkotását mutatja be. (n­é) Г 1934. május 26., szombat

Next