Magyar Szó, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-240. szám)
1984-08-12 / 221. szám
SZOMSZÉDOLÁS Vita a Ktms óra karul ának idején szinte egész Magyarország közvéleményét megmozgatta az ötnapos munkahét bevezetése, az újabb munkareform, a 40 órás munkahét életbe lépése pedig már viharos ellenvetések kereszttüzében született meg. Mindkét esetben központi kérdésként vetődött fel, vajon a jelenlegi szorongatott gazdasági helyzetben alkalmas-e az idő a munkaidő csökkentésére. A munkaidő-csökkentést védelmezők ezzel a nézettel azt a véleményt szegezték szembe, hogy nem a munkaidő hosszán múlnak a dolgok, azt kell megoldani, hogy a rövidebb munkaidőben hatékonyabb legyen a munka; a rugó is nagyobb erőt fejt ki, ha összenyomják. A rugó — igen, de vajon a munkapadok mellett dolgozókra alkalmazható-e a vélemény? Mennyire javítható például a munkaszervezés? Ha jó az anyagellátás, ha folyamatos a munka, ha van idejében kellő mennyiségben szerszám, alkatrész, akkor 40 s óra alatt is többet termelhetnek, mint az akadozó munkaszervezés mellett akár 80 óra alatt. Ez pedig nem a munkásokon múlik. Aztán ott van a személyes ügyek intézése munkaidő alatt, amivel a munkaidő mintegy 15—20 százaléka vesz kárba. Az engedélyezett távollétek ügyintézésre a tanácsban, várakozás otthon a tüzelőre, a szerelőre, katonai nyilvántartás, útlevélintézés és az olykor jogos, olykor kétséges társadalmi munkák engedélyezése, mint népi ülnökség, önkéntes rendőri és tűzoltószolgálat, népi ellenőrzési tevékenység, sportversenyek, párt-, szakszervezeti, KSZ-tanfolyamok, rendezvények, közönségszervezés, folyóirat- és könyvterjesztés stb. Kevesebb lesz-e ezek után a 40 óra alatt a fentiek miatti munkaidőkiesés? A dolgozók mindenképpen azt várják, hogy a munkaidő csökkenésével ne csökkenjen a pénzük, vagyis keresetük , ha már nem emelkedik, legalább változatlan maradjon. Ez egyébként a kormányzatnak is alapelve volt minden munkaidő-rövidítésnél. A munkavállalók sokkal szívesebben veszik, ha a munkaidő korábban kezdődik, mint azt, ha később kell bemenniük, de később is érnek haza. A munkahelyen töltött idő megrövidítése érdekében még az ebédidőről is hajlandók lemondani, vagy legalább azt megkurtítani. Óriási nyomás nehezedett a vállalatok vezetőire már az 5 nappos munkahét bevezetésekor, hogy töröljék az ebédidőt, illetve tegyék azt a munkakezdés előtti vagy utáni időre. Jelenleg a fizikai dolgozók a bányászatban 63,1, a vegyiparban 62,8, a könnyűiparban 61,2 százaléka nem tölti az ebédidőt kötelezően a munkahelyén. Az adminisztratív és műszaki dolgozóknál ez az arány csupán 8,5 és 25,7 százalék között mozog. A kormányzati szervek, jól látva 40 órára való áttérés nehézségeit, nagy gondosságot és előrelátást követelnek meg a vállalatoktól. Alapelvként szögezték le, hogy a 40 órás munkahét nem okozhat zavarokat a lakosság ellátásában. Ez is oka annak, hogy a felügyeleti szervek nem adnak szabad kezet a vállalatoknak az új munkarend bevezetésére, s habár ez látszólag ellenkezik a vállalati önállóság reformelvével, engedélyhez kötik az áttérést. A 40 órás munkahét bevezetésével a gazdálkodó szervek jövedelme nem csökkenhet, pénzügyi helyzete nem romolhat. Ez a követelmény ugyan paradoxként hangzik, meglehet, hogy imittamott jámbor óhaj marad, mégis egyértelmű elvként szögezték le. A 40 órás munkahét — amely mindent egybevetve kétségtelenül örvendetes szocialista vívmány — a dolgozóknak körülbelül egyharmadát fogja érinteni. -s -c – 1984. augusztus 12., vasárnap MAGYAR SZÓ KÜLPOLITIKA G MOSZKVA ÉS ВШ VISZÁLYA A többi logikával ellentétben Nem csitul Moszkva és Bonn polémiája a két német állam közötti kapcsolatokról és általában az európai helyzetről. A Bonn nak címzett szovjet figyelmeztetések és bírálatok sorozatára a héten Genscher nyugatnémet külügyminiszter újságcikkben válaszolt, visszautasítva a kormányát ért támadásokat és védelmébe véve a németközi együttműködést. Genscher arról igyekezett meg fikájában. Ez Európa vonatkozógyőzni a Szovjetuniót, hogy Bonnssában abban nyilvánul meg, hogy a jelenlegi koalíció kormányzása . Washington elfogadtatta itteni alatt sem fordít hátat a másfél szövetségeseivel az újabb rakétaévtizeddel ezelőtt a szocvalde- i telepítést, s ezzel — szovjet demokraták által megfogalmazott tet szerint — a NATO a Varsói keleti politikának, és továbbra is ragaszkodik a keleti szomszédokkal és a Szovjetunióval megkötött szerződésekhez, amelyekkel Szerződés kárára megbontotta a kontinensen kialakult erőegyensúlyt. A nyugat-európai országokra — elsősorban az NSZK-ra az egész kontinens népeinek meg — nagy felelősség hárul, hogy elégedésére normalizálták kap- beleegyeztek a rakéták elhelyezőcsalatukat és sérthetetlennek is- isébien, amelyek lehetőséget nyújtotték el a jelenlegi európai ha-tónak az Egyesült Államoknak, tárokat. Az NSZK-nak — han- hogy úgyszólván szabad kezet goztatta cikkében a bonni kül- ' kapjon, és bármikor csapást mézügyminiszter — egyetlen állammalhessen a Szovjetunióra és szöszeimben sincsenek területi ige-vetségeseire. A szovjet kommennyei, és minden hátsó szándék !tátor mindebből ezt a következtenélkül törekszik a jószomszédi I test vonja le: „Az amerikai fakapcsolatok kibővítésére. A rkéták korlátozzák a Szovjetunió együttműködés fejlesztése a ke- t és az NSZK együttműködését,let-európai országokkal, Genscher méghozzá fokozott mértékben, szerint, nem irányul senki ellen. ” Ennek óhatatlanul következne-és nem is sérti ezeknek az országoknak a saját tömbjükön belüli viszonyait. Ellenkezőleg: Bonn úgy véli, hogy Európa kis és közepes nagyságú államai együttesen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a nagyhatalmak közötti jelenlegi éles politikai és katonai vetélkedés ne fajuljon el, ne bontsa meg a nemzetközi együttműködés rendszerét, nyei vannak. A szovjet figyelmeztetések ellenére a NATO nyugat-európai tagállamai, ha nem is nagy lelkesedéssel, de magukévá tették a rakétatelepítési terveket. Elsőként a bonni kormány csatlakozott a „pótfegyerkezési programhoz” — ami nem is keltett nagyobb meg- lepetést, ha felidézzük a kereszténydemokrata politikusokra- Megnyugtathatja-e Moszkvátálaszítási ígéreteit, amelyekben a enscher érvelése? Nem valószínj reagani külpolitikával összhangba. Ahhoz, hogy a bonni érvek ban, a Szovjetunióval szembeni meggyőzőek legyenek, az engesz- i kemény vonal mellett foglaltak tele üzenetnek máshonnan — állást. Ennek értelmében tavaly Washingtonból kellene érkeznie, még a genfita , közepes hajó A Bonn—Moszkva vita ugyanis távolságú rakétákról szóló) reszelényegében a kelet—nyugati vitá- ■ velési tárgyalások teljes kudarcátval függ össze, azaz a két tömb , meg sem várva, megkezdték a vezető hatalma közötti viszony-1 Pushing—2-esek telepítését _ az nyal, pontosabban viszonyult be NSZK-ban. Ezek a nagy találati pontossággi rakéták, amelyek alig ■néhánv perc alatt elérik a Varsói Szerződés tagállamai területén levő stratégiai célpontokat — szovjet szemszögből — neszélyesen a NATO javára billentették az európai rakétaegyensúlyt, ami miatt, Moszkva szerint, elkerülhetetlen az ellenintézkedés: az újabb szovjet rakéták telepítése az NDK és Csehszlovákia területén, fagyasztásával, s a köztük folyó mindennemű tárgyalások berekesztésével. A Szovjetunió ezt nem is titkolja: az Európa biztonságát fenyegető veszély forrása — állítja Vlagyimir Zaglagyin a Novoje Vremja hasábjain — a múlttól eltérően jelenleg nem európai eredetű. E veszély gyökerei az óceán túlsó oldalán, vagyis az Egyesült Államokban vannak. Magyarán, a jelenlegi washingtoni kormányzat erőpoli A rakéták okozta viszály tetőfokán azonban — amikor a tömbi logika szerint nemcsak a vezető hatalmaik közötti kapcsolatok süllyednek fagypontra, hanem törvényszerűen a tömbök többi államának együttműködése is — a Keleten és a Nyugaton egyaránt meglepetést keltve több olyan esemény történt az NSZK és az NDK viszonyában, amely inkább tanúsította kapcsolataik kibontakozását, mint leépítését. Nyugatnémet bankóik 950 millió márkás hitelt hagytak jóvá a másik német államnak, hogy ezzel idejében fedezhesse a Nyugattal szembeni tartozását. Mégpedig igen kedvező feltételű hitelről van szó, amelyet az NDK-nak a területén áthaladó autópályák használatáért járó bérletből vonnak le. Az NDK, mintegy viszonzásként, lényegesen enyhítette a határátlépési formaságokat, csökkentve a kötelező beváltási öszszeget és meghosszabbítva polgárai számára az NSZK-beli látogatás időtartamát. E fejleményekre nem késett a szovjet reagálás. A Pravda azzal vádolta Bonnt, hogy a kelet-európai országokkal szembeni politikájában helyet adott a revansizmusnak, továbbá, hogy gazdasági intézkedésekkel (értsd: az NDK- nak nyújtott kedvező hitelekkel) megpróbálja aláásni a szocialista rendszereket. Kiskorúsítva az NDK kormányát, feltette a kérdést, milyen politikai engedményeket fog Bonn kicsikarni gazdasági intézkedéseivel? Túlzás lenne azt állítani, hogy Bonn és Berlin viszonya még az újabb egyezmények után is szívélyes lenne, vagy, hogy együttműködésük zökkenőmentes, szó sincs közeledésükről sem. Mindkét ország következetesen kitart szövetségesi viszonya mellett, és egy pillanatra sem feledi ,a köztük levő ideológiai és egyéb ellentéteket. Inkább arról van szó, hogy Bonn megpróbál előnyös gazdasági kapcsolatokat kiépíteni az NDK-val, és ez a berlini vezetőségnek is megfelel. Ez az igyekezetük azonban nincs összhangban a tömbök logikájával. Az NSZK és az NDK együttműködése ezért keltett gyanakvást Moszkvában, de nem sokkal kisebb mértékben Washingtonban és Párizsban is. J. GARAI Béla Tízmilliárd lakosa lesz a földnek AZ AMERIKAI MONTANA ÁLLAMBAN 1965-ben került napvilágra a purgatoriusnak elnevezett első emlőslény negyvennégy hegyes, kis foga. Feltehetően patkánynagyságú volt, és hetvenmillió évvel ezelőtt eleven utódokkal szaporította az élőlények világát. Aligha dicsekedhetünk ezzel a legtávolabbi ősünkkel! Sokkal, de sokkal később, mintegy hatmillió évvel ezelőtt Afrikában formálódott az emberfajta, s ha görnyedten is, de két lábra tudott emelkedni a Kenyában talált csontok egykori gazdája. A négymillió évvel ezelőtt élt homo habilis már felegyenesedett, és elindult a föld birtokba vételére. Egy-egy nemzedék bejárhatott vagy 50—100 kilométert, ekként tizenötezer év alatt elérkezhetett akár a Távol- Keletre. Valójában sok százezer évig tartott a neandervölgyi emberfajta térbeli és számbeli elterjedése a földön. Ez a visszapillantás az ember őstörténetébe elgondolkoztató összehasonlítás miatt került papírra. Mert jelenleg Mexikó fővárosában, az Egyesült Nemzetek zászlaja alatt a nemzetközi népességi értekezlet ülésezik, és az emberfajta rohamos szaporodásának a problémájára keres megoldást. MILLIÓ ÉS SZÁZEZER ÉVEKET emlegettünk az imént. Azonban időszámításunk előtt mindössze 5000 évvel — tudósok értékelése szerint — alig tizenötmillió ember lakott a földgolyón. A gyors szaporodás a földművelés „feltalálásával” kezdődött. Az élelemszerzésnek, a megélhetésnek addig elképzelhetetlen lehetősége folytán „röpke” egy évezred alatt tízszeresére, százötven millióra nőtt a föld lakosainak száma. A következő 5000 évben a föld megmunkálása és a terméshozam csak lassan fejlődött, illetve nőtt, és az emberi szaporulat is lelassult. Mégis öt évezred alatt meghétszereződött a föld lakossága. A XVIII. század végén már egymilliárd ember népesítette be a földet, és ekkor az ipari forradalommal kezdődött a második robbanásszerű népesedési kaland. Mindössze két és fél század alatt tízszeres volt a szaporulat. Szakértők egybehangzó véleménye szerint csak a jövő évezred első százada végén állapodik meg tíz-tizenegymilliárd körül az ember sokasodása. Az Egyesült Nemzeteknek alapos felmérés és elemzés alapján 1963- ban megjelentetett tanulmánya — több más mérlegelésre rácáfolva — helytállónak bizonyult. Jó húsz évvel ezelőtt jelezte, hogy 1985-re földünk lakossága 4,75 milliárd lesz. Ma már bizonyosra vehető, hogy jövőre 4,83 milliárd ember tapossa földünket. A százmilliónyi eltérés feltehetően Kína vártnál gyorsabb gazdasági fejlődésének az eredménye. A tanulmány az ezredfordulóra 6,13 milliárd lakost irányoz elő, a legújabb számítás szerint 6,12 milliárd lakos él ekorra majd a föld hátán. Néhány mérlegelés 2000-re 7,5 milliárd embert vélt a földön tudni, ám a népesedéskutatók most már bizonyosra veszik, hogy ez az ijesztő szaporulat nem következik be, jóllehet negyvenévenként megkétszereződik bolygónk lakossága. VÁRHATÓ, HOGY A MEXIKÓI értekezlet mérvadó javaslatokat, határozatokat hoz, illetve megerősíti és kiegészíti a tíz évvel ezelőtt Bukarestben tartott népességi világértekezleten javasolt irányelveket. ....... Nyilvánvaló, hogy a népesedés szorító problémáit nem lehet megoldani gazdasági és társadalmi fejlődés nélkül. Másrészt a fejletlenségből nem lehet kilábalni a túlnépesedés megfékezése nékül. Gyakorlati megoldásokat persze minden ország sajátos helyzetéhez igazodva kell keresni. Madách hasonlatával élünk, hogy „sok az eszkimó, kevés a fóka”. Az Ember tragédiájának írója ugyan az elvitatott malthusi elmélet hatására írta e sorokat, mégis úgy van, hogy az élelemtermelés lemaradt az emberi szaporodás mögött. A fejlődő országokban, különösen az ember őshazájában, Afrikában, legalább ötszázmillió embertársunkat éhínség, helyenként éhhalál sújtja. Elsődleges feladat tehát a termelés, az életszínvonal növelése, és a maradi felfogások átalakítása, ami csakis társadalmi fejlődéssel történhet. Mert nem hoztak megoldást a fogamzásgátló tabletták, se a termékellenítési eljárások. Erről nyilvánvaló példa India. A fejlett országok pedig további bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy az életszínvonal növekedése a szaporulatot manapság majd a nullára, helyenként még az alá is süllyesztette. A TÍZ ÉVVEL KORÁBBI bukaresti értekezletet a fejlett államok szorgalmazták. Mexikóban a fejlődő országok hangja hangosabb. Hosszú távú határozatot, gyakorlati megoldást szorgalmaznak, mert gazdasági válság sújtja a világot, és leginkább a szegényeket; mert a munkát keresők előtt lezárták az iparosodott országok határát; mert a fejlődő országokban termelt nyersanyag árát leszorították; mert a nyakig eladósodott országokat a kamatfizetéssel kiszipolyozzák. Mexikóban minderről szó lesz, habár aligha találnak valamennyi égető kérdésre megoldást. Hiszen nemhogy csökkenne, hanem mélyül a szakadék Észak és Dél között. Nem új szántóföldekre, hanem új fegyverekre tékozolják az emberi észt és munkát. Szégyentelen, cinikus hangok is hallatszottak a népesedés problémájának „gyökeres megoldására”. Valóban, az atomháború néhány óra alatt elpusztíthatja azt, amit földünk millió évekkel termelt ki magából. Hiszen egy Közép-Európában ledobott egyetlen hidrogénbomba huszonötezer évig (!) mérgezne halálos sugárzással. STEINITZ Tibor Táblázat az ötvenmillió lakost meghaladó országokról (milliókban) 1950-ben 1. Kína 557 2. India 368 3. Szovjetunió 180 4. Egyesült Államok 152 5. Japán 84 6. Indonézia 80 7. Brazília 53 8. Nagy-Britannia 51 9. NSZK 50 19^4-ben 1. Kína 1060 2. India 753 3. Szovjetunió 278 4. Egyesült Államok 261 5. Indonézia 161 6. Brazília 137 7. Japán 120 8. Banglades 101 9. Pakisztán 100 10. Nigéria 91 11. Mexikó 80 12. Vietnam 60 13. NSZK 60 14. Olaszország 58 15. Nagy-Britannia 56 16. Fülöp-szigetek 56 17. Franciaország 55 18. Thaiflöd 52 19. Törökország 51 2025-ben (becslés) 1. Kína 1469 2. India 1234 3. Szovjetunió 355 4. Egyesült Államok 306 5. Brazília 291 6. Nigéria 285 7. Indonézia 247 8. Banglades 222 9. Pakisztán 206 10. Mexikó 174 11. Japán 131 12. Fülöp-szigetek 108 13. Vietnam 106 14. Törökország 100 15. Irán 99 16. Egyiptom 95 17. Etiópia 94 18. Thaiföld 90 19. Dél-Afrika 88 20. Zaire 88 21. Kenya 82 22. Burma 81 23. Tanzánia 64 24. Algéria 63 25. Dél-Korea 61 26. Marokkó 59 27. Franciaország 57 28. Olaszország 57 29. Peru 56 30. Szudán 54 31. NSZK 54 32. Nagy-Britannia 54