Magyar Szó, 1984. október (41. évfolyam, 271-285. szám)

1984-10-04 / 274. szám

1984. október 4., csütörtök MAGYAR SZÓ MŰVELŐDÉS Az angol virtuóz Beszélgetés Christian Blackshaw zongoraművésszel Kivételes hangversenynek volt fül­tanúja az a kisszámú közön­ség, amely kedd este eljött a Szerb Nemzeti Színházba meg­hallgatni Christian Blackshaw londoni zongoraművészt. Ez a hullámos, egy kicsit őszbe borul­ hajú angol fiatalember ugyanis ritkán tapasztalható szenvedélyes­séggel muzsikált. Ha egy kicsit különcnek is tűnt a legelején, azaz túlzott beleélésével talán egy kis csodálkozást váltott ki Mozart a-moll szonátájának előadásával, később bizonyította, hogy érzései mélyből fakadóak. Már Fricker négy etűdjével így volt, majd Chopin negyedik E-dúr Scherze­­jável és negyedik F-dúr balladá­jával (op. 52) végleg lenyűgözött (majdnem) mindenkit. Zongora­játékának precizitása és kidolgo­zottsága Liszt h-moll szonátájá­ban domborodott ki teljesen. Még az olyan zavaró körülmé­nyek, mint a köhögés, tüsszen­tés (vagy ordítás!?) sem akadá­lyozták meg abban, hogy néhol nőktől is szokatlan gyengédséggel, néhol pedig ördögi fékeveszett­­séggel pásztázza végig a billen­tyűzetet. Olyan érzés támadt bennem, hogy Blackshaw, nem annyira a közönségnek, mint in­kább önmagának zongorázik. A koncert után a színház­ alatti katakombákban sikerült megtalál­nom a művészt és egy rövid be­szélgetésre felkérni. Szívesen vá­laszolt kérdéseimre. — Tulajdonképpen hova valósi Ön? — Ha pillanatnyi lakhelyem fe­lől érdeklődik, akkor Londont említem, különben pedig egy Manchester melletti kisvárosban születtem és nőttem fel. Itt ta­lálkoztam először a zene világá­val, családomban ugyanis min­denki foglalkozott zenével. — Mikor kezdett el zongoráz­ni? — Már négyéves koromban, bátyám és édesanyám hatására, akik szintén zongoráztak. Édes­apám a helyi kórusban énekelt, s rendkívül szerette a kórusmű­veket. Ez valószínűleg nagy­anyámnak köszönhető, aki na­gyon jól bánt a fekete-fehér bil­lentyűkkel. Sajnos, ő már régen a család egyik részével Ausztrá­liába költözött, s így én már nem kaphattam sokat tőle. Talán csak a gyökereket. .. — Kérem, nevezzen meg tanárai közül néhányat. — Hétéves koromtól jártam zongoraórákra. Tizenhat lehettem, amikor az itt talán kevésbé is­mert Gordon Green szakavatott kezei közé kerültem. Ő volt rám a legnagyobb hatással. Később két évre a Szovjetunióba kerül­tem, ahol Moise Haifin foglalko­zott velem. Őróla is csak a leg­szebbeket mondhatom. Ezután visszatérve hazámba, ismét Gor­don Greennel dolgoztam, hogy végül is eljussak Sir Clifford Curzonhöz, aki századunk egyik legnagyobb zongoristája. Őróla mindenhol hallottak, de sohasem lett olyan világhírű, mint Ru­binstein, vagy Horowitz. Ellenben nyugodtan kijelenthetem, hogy Schubert és Beethoven műveinek tolmácsolásában egyedülálló, szinte páratlan.­­ Olvastunk is, hallottunk is arról a nevezetes Tel-Aviv-i Ru­binstein-versenyről, amelyen az ön játéka teljesen megosztotta a véleményeket. Mi történt ott va­lójában? — 1980-ban vettem részt a min­den harmadik évben megrende­zendő Rubinstein-versenyen. Bee­thoven op. 101-es szonátáját, Schumann Humoresque-jét és Scarlatti egyik művét játszottam A közönség, melyhez hasonlóan értőt, érzelmeset és izgulékonyt csak a Szovjetunióban láttam, tombolt fellépésem után. A tele­vízió, sőt még a kritikusok is (ami ritkaság esetemben), mel­lém álltak. Lie, amikor felolvas­­ták a zsűri által kiválasztott hat döntést, az én nevem nem volt közöttük. Ez éjjel 1-kor történt.. Reggel 7-ig az egész közvélemény megmozdult, követelve a döntés­­ megvaitoztatását. A zsűri azon-­­­ban hajthatatlan maradt. „ Megtudta-e később, hogy miért döntöttek így? — Nem szokásom utánajárni az ilyesminek, de annyit Sikerül megtudnom, hogy a zsűritagok egy részétül a minimalis nulla pontot kaptam, a másiktól viszont a maximum 12 pontot. S az etoo­­eiek tuisuig van vottax. o.mn пкЈк örömmel tert el, az az, hogy nem közeposztály­za­toka­t kaptam. Szá­momra ez tett volna az igazi ku­darc.­­ Mégis ekkor kezdett az Ön pályája meredeken telfelé ívelni... — Hát, igen. Egy egész kon­certsorozatot lat­ionum Izrael-szer­te, s itt Agyért fel ram Altom Menta. O lélkért az izraeti Ig­­narmoniavai vám c„yuumukoneu­­re, majd pedig ugyancsak o vitt el New imkod io. itzola már a legnagyobb angol, Keretrmmei ze­­nekarokkal lépten) fel. Az idén devüáltam a­­ormom Bromenaut Concerts­onon is, mégpedig az észt születésű, Amériscavan dolgo­­zó Naame járvi-vezette Skót Nem­zeti Zenekarral. „ Milyen tervei vannak az öt Jugoszláviai hangverseny megtar­tása után? — Néhány angliai koncertre van szerződésem, majd a saand.­­nav országokban lesznek fellépé­seim. Meghívtak Új-Zélandra is. De ez csak a közeljövő.­­ Végül azt szeretném megkér­dezni Öntől, hogy hahott-e zongo­ristánkról, író logoren­éról? — Ó, hogyne. Rendkívüli híre van Világszerte. Annak ellenére, hogy mindketten Londonban élünk, még nem találkoztunk, de jó volna. Egy kicsit hasonló a sor­sunk is. Ő ugyanúgy járt a var­sói Chopin-versenyen, mint én Tel-Avivban. UGRAT Adél Christian Blackshaw A sport- és turisztikai filmek fesztiválja Kranjban tegnap megkezdődött a sport- és turisztikai filmek 10. nemzetközi fesztiválja, 26 ország vesz részt rajta. Az öt nap alatt 48 filmet mutatnak be, e filmek kétharmada sportjellegű. A leg­több film sportolókról szól. A zsűri a legjobb alkotásokat díjazza, ezúttal is jeles filmalko­tókból áll a bíráló bizottság, így tagja René Lucot, a francia film doyenje, továbbá a lengyel Irena Szewinska, a csehszlovák Jiry Raško. A zsűri elnöke Predrag Golubović. A ljubljanai Interfilm, a fesztivál szervezője a rendez­vény után Ljubljanában, Mari-­­­borban, Celjében, Zágrábban, Sza­rajevóban és Belgrádban bemu­tatja a legjobb alkotásokat. A 10. filmfesztivál külön látványossága a szarajevói olimpiáról készült film, az amerikaiak készítették. v (l'anjug) Irodalom és eszmeiség Tudományos értekezlet a Híd-jub­ileum kapcsán Szabadkán Tegnap Szabadkán, a Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézetének, valamint a Létünk szerkesztőségének szerve­zésében tudományos értekezlet kezdődött, mely az ötven éves Híd társadalmi-politikai és irodalmi­­esztétikai missziójának teljesíté­sével kapcsolatos ismereteink gaz­dagabbá tételét tűzte ki célul. Ezt a célkitűzést dr. Rehák Lász­ló fogalmazta meg megnyitójában, üdvözölve egyúttal a részvevőket, tudományos és közéletünk jeles­ személyiségeit, köztük Vajdaság és a vendéglátó város társadalmi-po­litikai tisztségviselőit. Dr. Szórád György egyetemi ta­nár a szabadkai községi képvise­lő-testület elnöke a Híd idősze­rűségéről szólva rámutatott: a Híd a legjobb példája annak, hogyan le­het összegyűjteni az alkotókat, kö­zös célt adni nekik és a jövő felé fordítani őket. Mert nem elég a múltat felidézni: az emberekben tudatosítani kell azt a jövőt, amely felé törekszünk­­ — és ennek kell meghatároznia tetteinket. Dr. Bori Imre, a délelőtti ülés elnöklője felszólítására a részvevők egyperces néma fel­állással adóztak a jeles forradalmár és író, a ked­den este elhunyt Lukács Gyula emlékének. A délelőtti ülésen négy előadás hangzott el, két előadás szövegét kéziratban kapták meg a részvevők (dr. Juhász Géza: Laták István és a Híd, Cvetko Malusev: A háború előtti Híd anyagi kö­rülményei). Zivan Milisavac az egykori rész­vevő hitelességével idézte fel az induló Híd és a korabeli haladó if­júsági mozgalom (OMPOK) kap­csolatait. — A kezdetben polgári demokratikus, később mindinkább­­ balra forduló prokommunista if­­­júsági mozgalmak — mutatott, rá­­— sajátos színezetet adtak a ha­ladó erők diktatúraellenes harcá­nak és ez nyomon követhető mind a Híd, mind pedig az OMPOK saj­tószerve, a Naš Život hasábjain. Petkovics Kálmán a Híd-hagyo­­mány időszerűsége című előadá­sával az osz­tályharcos vajdasági­­ sajtó folyamatosságát illusztrálta,­­ hangsúlyozva, hogy ez a folyamat t­­osság nem jelent egyúttal tartal­mi, formai vagy hatásbeli azonos­ságot is. A Híd öszehasonlíthata­t­­lanul szélesebb frontot nyitott minden előző haladó sajtótermék­nél. Törekvései egyértelműek: nép­sajtóvá válni a népsajtó lenini ér­telmezésében, és így is épült be munkásmozgalmunk történetébe. Dr. Rehák László a Híd első két évtizedének arculatát elemző elő­adásában kifejtette, hogy a Hídnak elsősorban a tömegekre sugárzott ,társadalmi-politikai, eszmei ha­tása jelentős. Az irodalmi hatása viszont, amely a későbbi évtize­dekben dominánssá vált, indulás­kor és az első évtizedekben úgy­szólván jelentéktelen volt. A Híd széles történelmi távla­tait, koncepcióbeli következetes­ségét, a szerbhorvát nyelvű hason­ló sajtótermékek iránti nyitottsá­gát villantotta fel dr. Gaál György, Loki Árpád és a Híd című előadá­sában. Az előadásokat követő élénk és magvas vita arról tanúskodik, hogy a Híd kutatásában senki sem­ ismer el lezárt igazságokat. Dr. Bányai János a sajtóelőzmények bibliográfiai és szellemiségi vonat­kozásaira mutatott rá. Ugyanő, va­lamint rajta kívül dr. Bosnyák Ist­ván és dr. Utasi Csaba is polemi­zál!! dr. Rehák Lászlónak azzal az állításával, hogy a korai Hídban az irodalom periférikus helyzetben lett volna. A Híd—Kalangya kap­csolatok hiányát dr. Gerold László eszmei okokra vezeti vissza, dr. Utasi Csaba pedig emlékeztet, hogy a középutas Kalangya még lelkesen üdvözli az induló Hidat, de a ké­sőbbi balra tolódó Híddal már nem vállal közösséget. Az értekezlet délután folytatta munkáját. Erről és a mai ülésről holnapi számunkban számolunk be. SZÖLLÖSY VÁGÓ László A tudományos értekezlet résztvevői Iskola tanító nélkül? A komputerek, videorendszerek, adatbankok, terminálok és egyéb technikai csodák jóvoltából elképzelhető a tanító és tanterem nélküli iskola A tanulás szempontjából kivé­­­­teles lehetőséget tartogat a diá­­kok számára a jövő. A korszerű technikai és technológiai oktatá­si berendezések a fejlett orszá­gokban forradalmasítják az ok­tatási módszereket, és elképzel­hető, hogy tíz év múlva már nem lesz szükség sem iskolára, sem pedig tanítóra ahhoz, hogy a diá­kok sikeresen elvégezzenek egy­­egy tanévet. Az iskolákba is utat tört az a technika, amely az embert a csillagközi térbe röpí­tette. Hadd említsük az elektroni­kus tantermeket, az egyéni tanu­lást elősegítő komputer­ technikát, az automatikus tudásfelmérést, a zárt tévérendszereket és a többi technikai csodát. Újabban töme­gesen kezdik alkalmazni ezeket az oktatás forradalmasítása szem­pontjából lényeges eszközöket. A fejlett és a fejletlen orszá­gokban egyaránt jellemző az a tudásszomj, amely a személyiség és a társadalom eredményes fej­­j­lődésének alapfeltétele, annak el­lenére, hogy az oktatásban is ki­fejezésre jut a politikai és gaz-­­­dasági függőség, megoszlás, ér­dek- és befolyásrendszer. Erről ta­núskodik a Baselben megrende­zett Didakta '84 nemzetközi tan­­szerkiállítás, amely valamelyest szerényebb a korábbiakhoz vi-­­ szonyítva, de még mindig a leg­rangosabb nemzetközi tanszerkiál­­lításnak számít. Ragyogóan felszerelt és szegényes iskolák Az ilyen kiállításon nehéz ösz­­szehasonlítani a ragyogóan felsze­relt és a szegényes iskolákat, mert a japán, nyugatnémet, ame-­­­rikai diadaktikai eszközök bemu-­­­tatója mellett a kiállításon nem­­ szerepelnek adatok arról, hogy az­­ írástudatlanok száma hamarosan­­ eléri az egymilliárdot, illetve,­­ hogy a fejlődő és fejletlen or­szágok legfeljebb csak nézőként vehetnek részt egy ilyen kiállítá­son, mivel sem eladni, sem vá­sárolni nem tudnak, a kereslet­ és a kínálat köre csak a tehe-­­ tősebb országokra szorítkozik.­­ Részben erről tanúskodik az­­ Egyesült Államoknak az a kísér- ■ lete is, hogy kilépjen az­­ UNESCO-ból, mert ez a szerve-­­ zet az utóbbi évek folyamán meg­­próbált változtatni ezeken az ál­datlan állapotokon, de erről ta­­­ núskodik az el nem kötelezett és­­ a fejlődő országoknak az a tö­rekvése is, hogy az új gazdasági­­ világrendért folyó küzdelmük ke­retében harcoljanak iskolarendsze­rük jobb helyzetéért. Ironikusan érzékelteti a helyze­tet például az a körülmény is, hogy a Didakta ’84 csarnokai­ban az oktatórobottal párhuzamo­san helyet kapott a „moderni-­­­zált” palatábla, ceruza formájú­­ krétával és hagyományos szi­vaccsal Nehéz eldönteni, hogy ez­­ valamilyen szentimentális múlt-­­­bafeledkezés akar-e lenni vagy­­ valami más. Egyébként a világ legnagyobb tanszergyártói továbbra is szilár­dan tartják pozícióikat és a ku­tatást főleg a meglevő tanszer­­rendszerek tökéletesítésére össz­pontosítják, különösen a hatékony­ság és a gazdaságosság követel­ményei alapján-­ A svájci tanszer­gyártó cég például kombinált elektronikus nyelvkabinetet muta­tott be a kiállításon. Számos or­szágban tömegesen használnak már ilyen felszerelést, a svájciak azonban arra törekedtek, hogy a magas szintű számítógéptechnika mellett új programrendszereket is népszerűsítsenek. A ljubljanai Iskra Commerce egy modern és mutatós formájú hordozható dia­vetítővel is szerepelt ezen a ki­állításon, s a jelek­ szerint kelen­dő lesz majd a világpiacon ez a termék. Tanító gépek A tanszereknek ezen a nem­zetközi szemléjén igen sok, szak­tantermek és laboratóriumok szá­mára szükséges tanfelszerelést mu­tattak be, s ez arra utal, hogy a kutatásban újabban kifejezet­tebbé válik a­­ tanulókkal való egyéni munka, és várható, hogy ez a munkamódszer fokozatosan felváltja az úgynevezett ex cathed­ra módszert. Ilyen vonatkozásban igen korszerűnek mondható a mi iskolarendszerünknek azon törek­vése, hogy előtérbe helyezzük a gyakorlati munkát, illetve a tanu­lásnak a termelőmunkával való összekapcsolását. Az idei baseli tanszerkiállítá­son látottak alapján elképzelhető, hogy a diákok hamarosan ,,házi­lag”, tehát otthon végzik tanul­mányaikat, nem lesz szükség a mostani értelemben vett tanter­mekre és előadókra. A legújabb didaktikai felszerelések ugyanis lehetővé teszik ezt. Természetesen egyelőre még nem adhatunk vá­laszt arra a kérdésre, hogy a ta­nító gépek felválthatják-e a ta­nítókat és a tanárokat, illetve hogy humánus-e ez a megoldás és nem jár-e hátrányos pszi­chikai következményekkel. Átve­­heti-e a robot a nevelő szerepét, vagy pedig a szülőkre és a tö­megmédiumokra vár majd ez a feladat? (Vjesnik) Trebinjei Költészeti Esték Trebinjében ma megkezdődik a hagyományos rendezvény, a Tre­binjei Költészeti Esték, amelyen az idén az ország minden terüle­téről részt vesznek az alkotók. Számos zenei, képzőművészeti, színházi rendezvényt, irodalmi es­tet tartanak. Az első napon a belgrádi Hadseregotthon művész­­együttese lép fel hazafias költe­ményekkel, majd Aleksandra Ro­manic szarajevói zongoraművész­nő tart előadást. Branko­v­otra grafikáiból kiállí­tás nyílik. Az idei rendezvényen a többi között a dubrovniki­ rene­szánsz költészetet is bemutatják. (Tanjug)

Next