Magyar Szó, 1984. október (41. évfolyam, 271-285. szám)
1984-10-09 / 279. szám
1984. október 9., kedd Októberben az idősek felé fordul figyelmünk A legjobb kalácssütő nagymamák, táncospárok és sakkozók versenyeznekújvidéken, a Vöröskereszt városi szervezete már hatodízben szervezi meg a Napsugaras ősz rendezvénysorozatot „Annyira vagyunk emberségesek, amennyire másokon segítünk. Emberszeretetünk polgáriasainkhoz, különösen a gyerekekhez és az idősekhez való viszonyulásunkkal mérhető.. . Itt, mellettünk több idős és magányos ember él. Sokuk számára, ahhoz, hogy boldogan éljen nem szükséges sok, csupán egy kis figyelmesség, biztatás, barátság és néhány szép szó... Az idei októberben is, amikor a Vöröskereszt Városi Szervezete több fényt kíván nekik sugározni, kopogtasson be ön is a jójukon.. olvasható az újvidéki Vöröskereszt alkalmi felhívásában. A Napsugaras ősz elnevezésű rendezvénysorozatot a tartományi székvárosban már hatodízben szervezi meg a Vöröskereszt. Az időseknek szentelt akcióra műsortervet készítettek városi, községi és helyi közösségi szinten. A témára készült táblafestmény elkészítésére pályázatot írtak ki az általános iskolák alsó osztályai számára. A legsikeresebb pannókat megjutalmazzák. A tanulók alkalmi ünnepség kíséretében nyilvános órát tartanak a nagyszülőknek. Fáradozásukat a nagymamák kaláccsal jutalmazzák meg. A legfinomabb kalácsokat bizottság választja ki. A virágkedvelők a legszebb virágkompozíció összeállításában versenyeznek, az óvodások pedig műsort adnak a virágokról. Eladásai egybekötött kézimunkakiállításokat nyitnak meg, és közösen ünneplik meg az októberben született klubtagok születésnapját. Az Olan Petrov klub vendégül látja Zdravko MUTINT, a Jugoszláv Olimpiai Bizottság Elnökét, aki majd a jugoszláv sportolóknak a 23. olimpián való részvételéről fog beszélni. Az alapszervezetek elnökei ellátogatnak a szociális védelmi központba és az idén fennállásának 20. jubileumát ünneplő Gerontológiai Központba, a látogatás célja, hogy közelebbről megismerkedjenek az idősek gondozásával. Más alkalommal a központ lakóival beszélgetnek el, ugyanakkor a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület és a Zarko Zrenjanin Általános Iskola képviselői szórakoztatják az egybegyűlteket. A vöröskeresztes aktivisták a korosokkal együtt meglátogatják a helyi közösségek legidősebb lakóit, valamint a kamenicai Gyermekfalut. Egynapos kirándulást szerveznek a Fruska gorára és a Gerontológiai Központ üdülőjébe, Cortanovcira. Megrendezik a táncospárok és a sakkozók versenyét. A Szerb Nemzeti Színházzal együttműködve a helyi közösségek és az idősek otthonának képviselői megtekintik Branislav Nušić Protekció című színdarabját. A befejező ünnepséget a Gerontológiai Központban tartják meg. A hagyományokhoz híven a rendezvény versenyeiben jutalmat érdemelt és legsikeresebb egyéneket hívják meg erre az ünnepségen B. B. SORSOK - EMBEREK A két nyelvet egyszerre tanultam gyermekkoromban . Édesanyám két és fél éves koromban meghalt. Ettől kezdve hol az egyik nagybátyámnál Zentán, hol pedig a másiknál, Becsén éltem, nevelkedtem. A mostohaanyám ugyanis csak rövid ideig tűrt meg otthon. Nagyon nehéz természetű asszony volt. Apám jó néhányszor ott is hagyta meg elzavarta, de azért a végén mindig összementek — emlékezik keserves gyerekkorára Stevan Petrov. — Apám, aránylag jól szituált húsz-egynéhány láncos zentai kisgazda, anyám halála után egyre gyakrabban nyúlt a pohár után, zenésített meg egy-egy hízót, vagy akár egy-egy marhát is. Később a földeket kezdte eladogatni. Úgyhogy a harmincas években már kubikolni járt el a pancsovai rétbe. — Azért engemet a hat elemi után, 37-ben beíratott a zentai gimnáziumba. De csak az első osztályt jártam ki. Utána az időközben Becséről Újvidékre költözött nagybátyámhoz kerültem, aki szűcsinasnak adott. Negyvenegy tavaszán, még három hónap hiányzott, hogy felszabaduljak a legeslegutolsó vonattal, amelyik a megszállás előtt Újvidékről Zentára kiindult, sikerült hazajönnöm. — Apámat a megszállók, habár sohase politizált, és akkor már csak gyepmester volt, meghurcolták. Mint tősgyökeres zentai szerbeket azonban nem telepítettek, lakoltattak ki bennünket. Sőt mi több, nekem sikerült pincérinasnak elszegődni, és negyvenhárom őszén fel is szabadultam. Rá néhány hétre pedig kulisszatologatóként csatlakoztam Antal Lajos Zentán vendégszereplő színtársulatához, ahol hamarosan kisebb epizódszerepeket kaptam. Természetesen ennek tartozéka volt az is, hogy olyan jól tudtam magyarul, mint szerbül. Egyébként még kölyökkoromban egyszerre tanultam meg a két nyelvet. — Ettől kezdve folyton folyvást vándoroltunk, egy-egy városban legfeljebb 4—5 hétig voltunk. És ez nekem nagyon jól jött. — Negyvennégy szeptemberében Dunavecsén — ez egy magyarországi kis falu — vendégszerepeltünk éppen, amikor azt mondja nekem a társulatunk igazgatója, az Antal Lajos, hogy: Ide figyelj, fiam! A nyilasokat most már nagyon eszi a fene. Legjobb lesz, ha hazamész, mert a végén még majd bajba keveredsz. Ő ugyanis tudta, hogy szerb nemzetiségű vagyok. Azon nyomban indultam is. — Az első vajdasági brigádnak 1944. október 12-én lettem a harcosa. Először Virovitica közelében december 24-én sebesültem meg, mindkét lábamon és a bal vállamon. Másodszor negyvenöt márciusában Baranjsko Petrovo Selónál fúródott aknaszilánk a könyökömbe, a faromba és a bal bokámba. Harmadszor pedig negyvenhatban, Boszniában, amikor a csetnik bandák maradványait számoltuk fel, fúrta át a golyó a bal karomat. Szerencsére csontot egyszer sem tört. De azért még így is 50 százalékos hadirokkant vagyok. — 1947 őszén szereltem le. Utána, ahogy mondani szokás, hetvenhét felé dolgoztam: a Szemag kereskedelmi vállalatban, a tornyosi helyi népbizottságban, majd az állami birtokon, utána a földművesszövetkezetben, a bútorgyárban, a kendergyárban ... és végül is 1978-ban a Zenta Agráripari Kombinátból mentem nyugdíjba. Közben 68-ban a munkavédelmi főiskolán diplomáltam. — Nem, dehogy is unatkozom. Sőt, sokszor azt sem tudom, hogy melyiket is csináljam. Először is titkára vagyok a zentai tűzoltó szövetségnek. A laktanyába rendszerint a reggeli órákban járok be. Ugyancsak titkára vagyok a Szocialista Szövetség második helyi szervezetének, azután a helyi közösség tanácsának a tagja, a környezetvédelmi bizottság elnöke. — Amikor nyugdíjas lettem, a rétben vettünk egy háromkvadrátos parcellát és egy kis házikót is húztunk rá. Ide, délutánonként járok le. Ami nekünk gyümölcs és főzelékféle kell, az mind beterem. És ugyanakkor kora tavasztól késő őszig ez is állandó elfoglaltságot jelent. — Egyszóval én sohase érek rá ölbe tett kézzel ülni, malmozni, sohasem unatkozom, de hát így is van ez jól — mondotta Stevan Petrov, akit beszélgetésünk közben ügyes-bajos dolgaikkal többen is felkerestek. KERESZTÉNYI József MAGYAR SZÓ Fél év alatt hetven taggal gyarapodott az egyesület Anyagi támogatásra is lehetőségük van a muzslyai nyugdíjasoknak RAPOS Józseffel, a muzslyai rokkantsági nyugdíjasok szervezetének elnökével beszélgettünk a minap az egyesület munkájáról, aktivitásáról. Jelenleg háromszázharmincnyolc tagú az egyesült. Soknak tűnik? Csak egy példát mondok: januártól, tehát hét hónap alatt hetven új taggal bővült a létszám. Azt hiszem, ez elsősorban a jó szervezésnek köszönhető. Igyekszünk segíteni a kis nyugdíjjal rendelkezőkön. Anyagi támogatásra is van lehetőségünk. A tagok kérvényeit elbíráljuk, aztán továbbítjuk a zrenjanini központi irodához, amely végül jóváhagyja. Nagyon sok kirándulást szervezünk, ilyenkor ötven-százszázalékos kedvezménybenrészesülnek egyesületünk tagjai. Hazánk történelmi nevezetességeit akarjuk megismerni, bejárjuk azokat a helyeket, ahol a népfelszabadító háborúnak állítottak emléket, megtekintjük a tárlatokat, kiállításokat. A zrenjanini község nyugdíjasai legutóbb Obrenovacon, Aranđelovacon és Kosmajón jártak. A testvériségi egység ápolását is jelentik ezek a kirándulások, hiszen ez egyesület tagjai között sokféle nemzetű és nemzetiségű ember van. A közelmúltban Verseere utaztak a nyugdíjasok, az ottani szüreti fesztiválra. Azután külön kirándulásokat is szerveztünk, ezekhez azonban sajnos nem tudunk kedvezményt nyújtani. A kanizsai gyógyfürdőbe is hamarosan elmegyünk. — Milyenek a kapcsolataik más nyugdíjas egyesületekkel? — Sajnos, eddig nem tudtuk felvenni a kapcsolatot velük. Most kap viszont telefont az egyesületünk, és ez segíteni fogja a kapcsolatteremtést is. Reméljük, hogy munkánk ezáltal még könnyebbé és sokrétűbbé válik. M. M. NYUGDÍJASOK OLDALA------— Merre halad a nyugdíjasok életszínvonala (II.) A múlt kedden a Nyugdíjasok oldalán írást hoztunk a nyugdíjak alakulásáról, valamint arról, hogy miképpen aránylik a nyugdíj a személyi jövedelemhez. Az alábbiakban ennek folytatását közöljük. Ismeretesek az alapok nagy kiadásának okai. A nyugdíjak egybehangolásának nagy százaléka mellett a kiadásokat lényegesen befolyásolja az évente átlagban 5—5,5 százalékkal több nyugdíjas is. Amennyiben teljes egészében egybehangoljuk a nyugdíjakat — és ez törvénybeli kötelezettség — még nagyobb kiadásokkal kell számolnunk. Míg a nyugdíjak reális értéke állandóan csökken és nem ismeretes, hogy ennek hol a határa, addig az alapok fogyasztása állandóan növekszik. Amennyiben a nyugdíjasok életszínvonala megegyezik a dolgozók és a polgárok életszínvonalának sorsával, a nyugdíjak reálértékének is lépést kellene tartania a személyi reáljövedelmekkel. Nem tudni, ez hogy valósítható meg. Amennyiben mielőbb áttérnénk a nyugdíjaknak a személyi jövedelmekkel való egybehangolására — amit egyébként legkésőbb 1986. december 31-éig kell megtennünk —, e feladatot teljesíthetnének. E törvénybeli kötelezettségek egyébként az eszközök hiánya miatt a közösségek eltérően teljesítik. Igaz, nagy erőfeszüléseket tesznek és ennek már megvannak az eredményei. A különböző megoldások azonban arra figyelmeztetnek, hogy a nyugdíjasok szociális helyzete minden közösség területén másmilyen lesz. Az egyetlen megoldás a nyugdíjak folyó egybehangolása Három közösségben (Bosznia- Hercegovina, Crna Gora és Horvátország) nem teremtették elő az eszközöket a nyugdíjak folyó egybehangolására való átálláshoz. Macedóniában arra számítanak, hogy a nyugdíjakat 1984. január 1-jétől 3 százalékkal, 1985-ben további 30 százalékkal növelik, 1986-ban pedig az összes növelés elérné a személyi jövedelmek a folyó évben való növekedésének száz százalékát. Szlovénia még tavaly biztosította a személyi jövedelmek növekedése 21 százalékának megfelelő növelést, az idén pedig a növelés mintegy 25 százalékot tenne ki. A tervek szerint 1985-ben a nyugdíjemelés megközelítené az átlagos személyi jövedelem folyó évben való növekedésének 70 százalékát, 86-ban pedig a 90 százalékát. Szerbiában (a tartományokat nem számítva) a nyugdíjak folyó egybehangolásához szükséges eszközöket nem teremtették elő, de az 50 százalék helyett (ennyit állapít meg a közösség statútuma) 1984. július 1-jétől a nyugdíjakat a személyi jövedelmek növelése mintegy 60 százalékában fogják növelni az év első felében a tavalyi évhez viszonyítva. Úgy tudjuk, hogy az idén Vajdaság is a személyi jövedelmek növekedésével összhangban növelni fogja a nyugdíjakat. Nyilvánvaló, hogy most, amikor a gazdaság minden dinárért küzd, az idő nem alkalmas a nyugdíjak folyó egybehangolására, de nem engedhetjük meg a nyugdíjak reálértéke és a személyi jövedelmek közötti nagy különbségeket sem. Ez egyébként az egyetlen módja a nyugdíjak reálértéke és mindenekelőtt a legkisebb jövedelmű nyugdíjasok életszínvonala megvédésének. Tudni kell azt is, hogy csak tavaly 250 000 nyugdíjas érvényesítette a védőpótlékra való jogát. Ha tudjuk, hogy az év elején a legkisebb nyugdíj a Crna Gora-i 7800 dinár és a szlovéniai 11 809 dinár között alakult, akkor a helyzet sokkal világosabb, és megértjük azt is, hogy mit jelent a nyugdíjak folyó egybehangolása az életszínvonal védelme szempontjából. (-) 1 CSALÁDI KÖRBEN A feketicsi Dorogiéknál nem váratlanul jött vendég az írott szó, hanem hozzátartozik a családi élethez. A Magyar Szón kívül évek óta vásárolják a Dolgozókat, a 7 Napot, és amióta ifjú Dorogi Ferenc Julika lánya iskolás lett, olvasni tud, a Jó Pajtást. Ezek azok a sajtótermékek, amelyekről nem szívesen mondanának le, de alkalomadtán más újságot, magazint is megvesznek. A múltkoriban így mosolygott, rájuk a szerencse, a Dolgozók tárgysorsjátékán mélyhűtőt nyert a szövetkezetben dolgozó Dorogi Ferenc és felesége, Julianna. Amikor náluk jártunk, a nyeremény átadásakor, ott voltak a szomszédban lakó szülők, a nyugdíjas édesapa, idősb Dorogi Ferenc feleségével, a másik fia menyével, Attila kisunokával, s persze a negyedikes Julika és a nagyóvodás Ferike. Ferenc bátyánktól — bizony nagyon jó tartásu nyugdíjas és ami a legfontosabb: életvidám — a „semmittevés” napjai felől érdeklődtünk. — Mielőtt erre válaszolnék, elmondok egy esetet. Mentünk mi haza a munkából — traktoros és brigadéros voltam a szövetkezetben —, esett az eső. Betértünk az eső elől a kocsmába, ahol egy nyugdíjas ücsörgött. „De jó maflának, bátyánk, nem kell már munkába járnia. Reggel addig nyújtózkodhat az ágyban, ameddig akar!’’ Joc erre aztán mondott valamit, majd amikor*szedelőzködtünk, lecsendesedett az eső, kérdeztük tőle, hogy jön-e? Azt válaszolta: „Miért mennék? Esik az eső, s ez a jó, mert addig sem kell otthon lennem. A Zsuzsi menetek bizony mindig szem előtt tartó, kitalál valamit a számomra”. — Hát a Dorogi mérni kitaláld valamit a maga számára? — Ki bizony — válaszolta nevetve —, de hát az nem baj. Tudom én a dolgom a ház körül, de a mamát nagy tiszteletben tartja még a kis Attila is, mert ha a kedves feleségem lepihen, akkor pisszenni sem enged. Merthogy alszik a mama. Szóval parancsolnak a nyugdíjasnak az asszonyok, de hát ezt könnyen elviseli az ember. Aztán meg nem is hagyom el magam, kiveszem a részem a társadalmi munkából is, meg foglalkozom az unokákkal. Julika nagyon is megérdemli, mert dicséretes fatanuló. Ferenc fia udvarában gyűlt öszsze a család, egy híján, vagyis a másik Dorogi fiú munkában volt. Így kerültek a fényképezőgép lencséje elé. Családi körben látható Pereme bátyánk, előtte a kis Attila néz szigorúan a fotósra. Távozóban még föltettük a szokványos kérdést, hogy mennyi nyugdíjat kézbesít ki havonta a postás. — Tizenötezer dinárt. Mondjam, hogy elég? Hát ki lehet belőle jönni. Óvatos, tervszerű költekezéssel. K. O. A feketicsi Dorogi Ferenc nyugdíjas családi körben