Magyar Szó, 1984. október (41. évfolyam, 286-301. szám)
1984-10-16 / 286. szám
4 KÜLPOLITIKA MAGYAR SZÓ USA Egy ház árába kerül a diploma A magánegyetemeken kilencezer, a Harvardon tizenhatezer dollárba kerül évente az iskoláztatás — Egyre kevesebb az ösztöndíj — Helyét részben a tanulmányi kölcsön veszi át Ha a közepes jövedelmű (évi 24 ezer dollár) amerikai gyermekei magánegyetemen (évi kilencezer dollár) szeretné taníttatni, a rendelkezésre álló pénzeszközből úgyszólván semmi sem marad. Még az állami egyetemen is az iskoláztatás évente 4900 dollárba kerül, s ez több mint egyharmada a jövedelemnek, amely megmarad az adófizetés után. Az idén sorrendben már harmadik éve az amerikai egyetemeken a tandíj gyorsabban nő az inflációnál és a jövedelemnél. Ezzel egyidejűleg csökkent a segély összege, amelyet az egyre nagyobb költségek semlegesítésére folyósítottak. A felsőoktatás magas díja ellenére sem csökkent azonban a jelöltek érdeklődése. Azt gondoljuk, ha kevesebb szabad hely lesz az iskolákban, s emelkedik a tandíj, az idén kevesebb tanuló iratkozik be. Néhány főiskola sebtében az elsődleges elképzelésnél több tanulót vesz fel az első tanévre, mert a jelöltek száma jóval meghaladja a várakozást. A két legnevesebb és legdrágább magánegyetemen, a Harvardon és Massachusettsen évente az iskoláztatás tizenhatezer dollárba kerül, s az egyetemi hallgatóknak pénzügyi segélyt nyújtó osztályok vezetői figyelemmel kísérik az ösztöndíjasok családi jövedelmét, s megvonják e lehetőséget azoktól a hallgatóktól, akiknek családja évente 30 000— 50 000 dollár jövedelemhez jut. E családok általában túl gazdagok, hogy tagjai ösztöndíjhoz jussanak, túl szegények azonban, hogy a tandíjat saját jövedelmükből fedezhessék. A vezető egyetemek és főiskolák többsége azt állítja, hogy felveszik a hallgatókat, anyagi lehetőségüktől függetlenül, a beiratkozás után a tanulók 32—65 százalékának ösztöndíjat hagynak jóvá. Az ösztöndíj és a tanulmányi kölcsön megszerzéséhez űrlapot kell kitölteni a vagyoni állapotról. A pénzt a kormányzat folyósítja. Az Egyesült Államokban az idén tanuló 340 000 külföldi közül csak 9 százaléknak szavatolták az ingyenes oktatást, ezt az egyetem teszi lehetővé, ahova beiratkoztak. Az öszszes főiskola segélyt nyújt a néger hallgatóknak. Az idősebb nők alkotják az egyetemisták új csoportját, nekik is segélyt kell nyújtani, mert napjainkban egyre nagyobb számban iratkoznak be. A hírneves massachusettsi női főiskolára az idén kétszáz, a szokásosnál idősebb nő iratkozott be, közöttük egy 65 éves aszszony. 1970-ben folyósították legbőségesebben az ösztöndíjat, s ennek köszönhetően az egyetemek nagyobb nehézség nélkül jövedelmi pótforráshoz jutottak. Az 1980—1981. tanévben azonban az előbbi eszközök reálértéke 20 százalékkal csökken, elsősorban amiatt, mert a szövetségi kormányzat kevesebb pénzt utalt át az alapokba. A mondén egyetemeknek sikerül ösztöndíjhoz jutniuk agilisabb segélygyűjtéssel, továbbá felhasználják a más célra előirányzott pénzt. A szegényebb intézmények, amelyek már megérezték a pénztelenség terhét, s megítélésük szerint sovány esztendők várnak rájuk, azt tanácsolják a szülőknek és a hallgatóknak, hogy új módot találjanak az oktatás finanszírozására. 1981-ben évente tizennyolcmilliárd dollárt hagytak jóvá ösztöndíjra, tavaly már csak tizenötmilliárdot. 1970-ben az egyetemisták 80 százaléka részesült teljes ösztöndíjban. Tavaly az ösztöndíj a pénzalapok mindössze 48 százalékát alkotta, az áltagos ösztöndíj tényleges értéke az 1975. évihez viszonyítva mindössze a fele. Ehelyett kölcsön folyósítanak, napjainkban a pénzalapok csaknem felét fordítják erre. Az utóbbi két évben nagymértékben alkalmazzák a különféle kölcsönprogramokat azok számára akiknek csak részben van szüksége segélyre; a kölcsönök egy részét a főiskolák, másik részüket magánforrások folyósítják. E tervek közös jellegzetessége, hogy a költségeket fiz, vagy ennél hosszabb időszakra elosztják minimális kamattal. Ezt oktatási jelzálognak nevezik. Jogosan. Olyan nagymértékben emelkedik a tandíj a főiskolákon, hogy hamarosan egy diploma anynyit ér, mint egy ház. Egy szakszolgálat becslése szerint az 1984- ben született gyermek 2002-ben egyetemi tanulmányainak befejezésére 139 000 dollárra lesz szükség. (Economist) NEGYVEN ÉVVEL EZELŐTT Bizalmas beszélgetés Moszkvában 1944-ben harc az új Jugoszláviáért Negyven évvel ezelőtt, 1944 októberében a szövetséges hatalmak fővárosaiban úgyszólván naponta tárgyaltak Jugoszláviáról, azt latolgatva, hogyan tegyenek szert nagyobb befolyásra abban az országban, amelyben a partizánalakulatokból létrejött népfelszabadító hadsereg volt a perdöntő katonai tényező, és ahol már a felszabadított területeken kialakultak az új néphatalmi szervek. Ez egyútta azt is jelentette, hogy a burzsoáziának és a monarchiának egyre inkább csökkentek az esélyei, hogy ismét uralomra kerülhessenek. Erről tanúskodnak azok az angol külügyminisztériumi beszámolók, üzenetváltások, táviratok, amelyek Jugoszláviával foglalkoztak 1944 októberében, így például Harold Macmillan, a brit külügyminisztérium kairói helytartója a következő jelentést küldte a külügyminiszter részére Londonba: Ma Wilson tábornokkal tanácskoztam (Wilson tábornok a közel-keleti hadműveleti térség angol főparancsnoka volt). A tábornok elmondta, hogy nagyon elégedett a partizánok legújabb hozzájárulásával a háborús erőfeszítésekhez. Különösen a partizánoknak a Jugoszlávia egyész területén az ellenséges kommunikációk ellen a szövetséges légi hadműveletekkel való szoros együttműködésben végrehajtott egybehangolt támadásai jártak jelentős sikerrel és járultak hozzá nagymértékben a németek jelenlegi kedvezőtlen helyzetéhez Dél-Európában. A légi felderítés útján szerzett értésüléseket a Maclean tábornok, tisztjei és a Nisa Szkopje vasútvonal elleni hadműveletek egyéb felelős tényezői által küldött jelentések is megerősítették. Az említett vasútvonal jelenleg teljes egészében használhatatlan. A partizánoknak ugyanakkor mind nagyobb területeket sikerült felszabadítaniuk. Szerbiában a legnagyobb nehézséget a fegyveres felszerelés hiánya jelenti az újabb önkéntesek számára, de mindent megteszünk ennek megoldásáért. Feltételezem, hogy olvasta Maclean tábornoknak Szerbiáról szóló jelentését és üzeneteit a harctérről. Ami a partizánok és a csetnikek összetűzéseit illeti, emlékeztetnem kell rerrá, hogy a németek nagymértékben függnek a csetnikektől, akik védelmezik kommunikációikat. Amikor a partizánok a kommunikációt támadják, elkerülhetetlenek az összecsapások a cseinikekkel. Wilson tábornok mindenesetre utasította Maclean tábornokot, hogy intézzen újabb felhívást a partizánokhoz, hogy a jelenlegi kritikus időszakban igyekezzenek minden lehetséges módon állandóan támadni a németeket. Wilson tábornok tájékoztatott, hogy személyesen azt gondolja, nem kívánatos a Tito elleni apró fullánkok politikája. A tábornok átfogó hadműveletekre gondol, amelyek megkövetelhetik a Tito marsall erőivel való legszorosabb együttműködést és támogatásukat. Gammel tábornok Angliába utazik, hogy tárgyaljon erről a birodalmi vezérkar főnökével. Még azon a héten Anthony Eden angol külügyminiszter Moszkvába látogatott, ahol többek között Molotovval is tárgyalt. Feljegyzései szerint: ... A mai díszebett után, amely négy órát tartott, meglehetősen élénk beszélgetést folytattam Molotovval. Egy bizalmas közölnivalója volt: Tito marsall a közelmúltban Moszkvában volt. A marsall kifejezett követelésére a látogatást titokban tartották. Célja az volt, hogy megállapodjanak a közös katonai tevékenységről Jugoszláviában. A szovjet erők ebben az országban viszonylag gyengék, és nagy szükségük van együttműködni a partizánokkal a német katonaság elleni hatékony akciók érdekében. Ez volt a látogatás indítéka. Azt válaszoltam, hogy mi a legélesebben kifogásoljuk Tito marsall magatartását és azt a tényt, hogy nem közölték velünk, hogy Moszkvába látogat. Ezután még egyszer megismételte, hogy valóban örömére szolgál, hogy később, az est folyamán tárgyaljon velem ezekről a dolgokról. Azt mondtam Molotovnak, meg kell értenie, hogy az ilyen jellegű események milyen hatással lesznek kapcsolatainkra. Angliában sokan azt tartják, hogy a szovjet kormány a Balkánon saját politikáját folytatja, s nincs ránk semmilyen tekintettel. Tito marsall látogatása és a bolgárok magatartása teljes egészében igazolják ezt a kritikát, és emiatt Őfelsége kormánya lehetetlen helyzetbe került. Újabb magyarázatok következtek. Erről a témáról folytatni kell a tárgyalást a későbbi ülésen az est folyamán . .. I _SZ. Elektromágneses mezők hatása Jurij Holodov szovjet ideggyógyász állítása szerint a Föld elektromágneses mezői kihatnak az emberek motorikus tevékenységére és emlékezőképességgére. A Szovjet Tudományos Akadémia ideggyógyászati intézete kísérletet végzett az elektromágneses mezők hatásával kapcsolatban. Ezek szerint, ha az emberi szervezetet gyenge elektromágneses hatásnak tették ki, akkor növekedett a fényérzékenységük és az emlékezőképességük. Ezenben erős elektromágneses hatás esetén ezzel ellentétes reakciót tapasztaltak az embereknél. - 5RÄN bírni is hőnkre fakadt Látványos megemlékezés Husszein harmadik síita imám 688-ban történt csatavesztéséről és haláléról . A „mártírhalál” dicsőítése Két napon át Irán legkisebb településén is lánccsörgés feketébe öltözött asszonyok és férfiak jajszava hallatszott. A síiták milliói lánccal csapkodva hátukat, vagy kézzel ütlegelve mellüket az idén is kinyilvánították Husszein imám vértanú halála miatti bánatukat A sötét inges férfiak és a csadorba öltözött nők beláthatatlan tömeges önkívületben meggyászolta a harmadik imámot, akit több mint 13 évszázaddal ezelőtt öltek meg. Megszólaltak a dobok, október első péntekén, a tragikus Asura előtt azon a napon, amelyiken 1303 évvel ezelőtt Karbala síita szent helynél megölték a muzulmán síiták akkori vezetőjét. Az ütemes dobpergést fémtárgyak ütögetésének fülsértő zaja kísérte, s mindez ritmust adott a gyászénekeknek és a hívők jajveszékelésének. Mielőtt a gyászruhába öltözött tömeg körmenete megkezdődön volna az utcán, a mecsetekben megtartották a vallási szertartást több ezerszer elismételték a bánat szót, óráról órára nőtt a tömegek extázisa, s aznap az egyik dzsámiban a gyászoló hívőkkel együtt sírt Khomeini főpap is. A már négy éve tartó iráni— iraki háborúban eddig megszámlálhatatlanszor megemlítették Karbalát, s megénekelték az idei Asura alatt is. A Közép-Irak e siita szent városánál csata folyt, 680- ban, 72 leghűségesebb hívével együtt életét vesztette Husszein a harmadik síita imám. Az iráni iraki fegyveres összecsapás idején Teheránban szüntelenül hangoztatják, hogy e szent helyet felszabadítják a Jeruzsálem felé nyomuló iszlám katonák. Az utóbbi években nagyszámú iráni katonadal megénekelte Karbalát, amely hivatalosan az egyik célpont, s amelynek elérésére törekszenek „Irak népe felszabadításának keretében”. S most ismét, mint annyi évszázaddal ezelőtt, Karbalát összefüggésbe hozzák az iszlámért vívott küdelemmel. Abban az időben Asura napján, Hussein síita imáim — a monda szerint — harcba szállt Jazid kalifa igazságtalanságai ellen. A síita tanítás szerint a muzulmánok legszomorúbb napja a mártír halálának napja. Napjainkban Iránban a „hitetlenek” elleni harcot szintén szent kötelességnek tekintik. Függetlenül e küzdelem kimenetelétől, győzelemnek nyilvánítják már az iszlám nevében vívott harcot is. A karbalai tragédia miatti 13 évszázados kesergés azzá a meggyőződéssé vált, hogy a legnagyobb erény az áldozatkészség a iszlám nevében. A ,,szent szenvedők” halálát, mint az egyik legmagasztosabb cselekedetet ünnepük. Az Asura alkalmat nyújt, hogy jelképesen kifejezésre juttassák a szenvedésre való készségüket. Ezen a napon az összes síita muzulmán saját magának önkezével fájdalmat okozva bizonyítja nemcsak a távoli múltban megölt imám miatti gyászát, hanem készségét saját vértanúságára. Az irániak millióinak idei vallási szertartását is befolyásolta a háború. A hadszíntéren megtartott tömeges istentiszteleteken az iszlám harcosok együttérezve Huszszein imám mártíromságával, kinyilvánították eltökéltségüket, hogy a háborút a végső győzelemig folytatják. Részt véve a kontpos vallási szertartáson, a katonák, az önkéntesek, az iszlám forradalmi gárda tagjai ismételten hitet tettek az a fegyver mellett, amelyben leginkább hisznek: az áldozat és a halál vállalása. Zora CRMARIC TERJED A MALÁRIA (Munkatársunk indiai levele) Mély megdöbbenést váltott ki Indiában a kormányhatározat, amellyel a 3 évtizeddel ezelőtt meghirdetett „Számoljuk fel teljesen a maláriát” akciót a közelmúltban a „Harcoljunk a gyilkos betegség ellen” elnevezés váltotta fel. A napilapok többsége címoldalon számol be erről. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a malária felszámolására vonatkozó országos program alkalmazása (eszközök hiányában) meddig szünetel. Az orvosok szerint a határozatmódosítás annak a jele, hogy a maláriát mint India velejáróját kell elfogadni. A szúnyogok persze mit sem tudnak a történtekről, és tovább csipkedik az embereket. Tavalyelőtt 551 millió rúpiába került Indiának a szúnyogok elleni harc, az idén ennek kétszeresébe, egymilliárd rúpiába. És még mielőtt sikerült volna teljesen kiirtani a maláriát terjesztő rovarokat, kiderült, hogy azok egyszerűen fittyet hánynak a repülőgépből szórt, számukra állítólag gyilkos méregre, szinte teljesen ellenállóvá váltak, és a nagy permetezésnek legtöbbször csak kisebb „szédülés” következménye rájuk nézve. Hogy az akció eddig nem hozta meg a várt eredményt, egyrészt azzal magyarázható, hogy a szúnyogpermetezés nem történt mindig megfelelő időben, valamint azzal, hogy az utóbbi években jóval gyengébb a DDT vegyszer minősége. A közelmúltban aztán még egy „bomba” robbant: kiderült, hogy a VIVAX nevű maláriaparazita mind ellenállóbb a malária gyógyítására szolgáló orvosságokkal szemben. Magyarán: a gyilkos betegség mind nehezebben gyógyítható. A vérbe jutva a parazita megsemmisíti a vörös vérsejtek mintegy 20 százalékát, sárgaságot továbbá veseműködési rendellenességet okoz, ezenkívül eszméletlenséget, bénulást. Az Országos Egészségügyi Kutatóintézet adatai szerint a maláriaellenes akció 1967-ben volt a legsikeresebb: ebben az évben jelentősen csökkent a megbetegedések száma Indiában, és ami még fontosabb, egyetlen halálos áldozata sem volt a maláriának. E sikeres év után azonban, ismét terjedni kezdett a betegség. A régebben csak az ország keleti részében jelentkező Falciparum maláriaparazita ma már kiterjedt Delhire, Punjabra, Haryanára és Uttar Pradesh államokra is, így aztán ismét a szúnyogok кегфк uralni a helyzetet, a megbetegedések száma évente több mint tízmillió lett. Mivel a maláriaellenes védőoltást még nem fedezték fel, az egyedüli hatásos védekezés a Daraprin nevű gyógyszer szedése megelőző intézkedésként. Huzamosabb ideig való szedése azonban károsan hat a szervezetre, például látáscsökkenéshez vezet. RADVÁNY Elvira 1984. október 16., kedd „Costa del Criminal” A spanyol tengerpart a megbuktatott és elűzött uralkodók, gazdag özvegyek és hírhedt bűnözők kedvelt menedékhelyévé vált az utóbbi évtizedekben . Megbukott elnökök, trónfosz- tal tett uralkodók és leköszöntve politikusok alkotják közeli és távolabbi rokonaikkal körülvéve a híres spanyolországi Costa del Sol nyaralóhely lakosságának zömét. A Földközi-tenger napsütötte meleg partján elterülő drága nyaralóhely lakóiról a nyáron hallottunk részletesebben, miután felfedték a brit bűnözők kilétét, akik a lopott pénzből luxusvillákat vásároltak a spanyol tengerparton és zavartalanul élvezték „munkájuk” gyümölcsét. A barcelonai Vangardia című lap nemrégen újabb részleteket közölt a képhez, és kiemelte, hogy a Costa del Sol az utóbbi húsz évben az ígéret földje, arany menedékhely lett mindazok számára, akik egykor jelentettek valamit, ma pedig csupán régi hírük emlékeiből és megmaradt vagyonukból élnek. Európa, Amerika, Afrika és Ázsia egykor ismert családjai találtak, itt menedéket, és a közös élet nem esik nehezükre. Hogyan is esne, amikor egyetlen gondjuk, hogyan költsék el kellemesebben vagyonukat. A Costa del Sol luxusvilláiban élnek a Von Bismarck család leszármazottai, az Augsburgok, a Hohenloek, a Rotschild bárók, a Borghesék és más hangzatos nevű családok, közük Maria Stella Peron volt argentin elnöknő, aki Fuengirola kényelmes kastélyába fészkelte be magát. Az özvegy közelében lakik Leon Degrelle, aki közvetlenül a második világháború után menekült Spanyolországba miután otthon halálra ítélték a nácikkal való együttműködés miatt. Ma 78 éves, spanyol útlevele és új neve van, és régiségek adásvételével foglalkozik. Menedéket talált itt Battista kubai diktátor özvegye, több lakosztályt bérelt, és társa, Lita Trujillo, a dominikai diktátor menye. Néha meglátogatja őket Devi Sukamo, aki Párizs, London, Monaco és Svájc között ingázva tölti napjait Ezek az özvegyek nem hiába üldögélnek a csodaszép spanyol tengerparton. Aszraf Pahlavi hercegnő, a megbuktatott iráni uralkodónő nővére rengeteg pénzt fektetett villákba és nyaralókba. Azt mondják, valamennyinek az értéke, háromszorosára emelkedett, mivel el akarja adni őket. A sah özvegye, Faruh Diba ötezer dollárt fizetett egy klinikán, hogy öt kilogrammot lefogyjon. A Costa del Solon azonban nemcsak özvegyek laknak. Nem tudnának meglenni az erősebb nem nélkül. A legmarkánsabb férfiak egyike Fuad herceg. Faruk trónfosztott egyiptomi király egyetlen fia, Fuad herceg ingatlankereskedő. És van még sok márki, báró és gróf, aki általában emlékeiből él. Sokan „komoly üzlettel” foglalkoznak, mint az említett brit bűnözők. Miattuk a brit sajtó a Costa del Solt „Costa del Criminal”-nak nevezte el. Ljupka MILOVANOVIC