Magyar Szó, 1984. október (41. évfolyam, 286-301. szám)

1984-10-16 / 286. szám

4 KÜLPOLITIKA MAGYAR SZÓ USA Egy ház árába kerül a diploma A magánegyetemeken kilencezer, a Harvardon tizenhatezer dollárba kerül évente az iskoláztatás — Egyre kevesebb az ösztöndíj — Helyét részben a tanulmányi kölcsön veszi át Ha a közepes jövedelmű (évi 24 ezer dollár) amerikai gyermekei magánegyetemen (évi kilencezer dollár) szeretné taníttatni, a rendel­kezésre álló pénzeszközből úgy­szólván semmi sem marad. Még az állami egyetemen is az iskoláztatás évente 4900 dollárba kerül, s ez több mint egyharmada a jövede­lemnek, amely megmarad az adófi­zetés után. Az idén sorrendben már harma­dik éve az amerikai egyetemeken a tandíj gyorsabban nő az infláció­nál és a jövedelemnél. Ezzel egy­idejűleg csökkent a segély összege, amelyet az egyre nagyobb költsé­gek semlegesítésére folyósítottak. A felsőoktatás magas díja ellenére sem csökkent azonban a jelöltek érdek­lődése. Azt gondoljuk, ha kevesebb sza­bad hely lesz az iskolákban, s emelkedik a tandíj, az idén keve­sebb tanuló iratkozik be. Néhány főiskola sebtében az elsődleges el­képzelésnél több tanulót vesz fel az első tanévre, mert a jelöltek száma jóval meghaladja a várako­zást. A két legnevesebb és legdrágább magánegyetemen, a Harvardon és Massachusettsen évente az iskolázta­tás tizenhatezer dollárba kerül, s az egyetemi hallgatóknak pénzügyi se­gélyt nyújtó osztályok vezetői fi­gyelemmel kísérik az ösztöndíjasok családi jövedelmét, s megvonják e lehetőséget azoktól a hallgatóktól, akiknek családja évente 30 000— 50 000 dollár jövedelemhez jut. E családok általában túl gazdagok, hogy tagjai ösztöndíjhoz jussanak, túl szegények azonban, hogy a tan­díjat saját jövedelmükből fedezhes­sék. A vezető egyetemek és főiskolák többsége azt állítja, hogy felveszik a hallgatókat, anyagi lehetőségüktől függetlenül, a beiratkozás után a tanulók 32—65 százalékának ösz­töndíjat hagynak jóvá. Az ösztöndíj és a tanulmányi kölcsön megszerzéséhez űrlapot kell kitölteni a vagyoni állapotról. A pénzt a kormányzat folyósítja. Az Egyesült Államokban az idén tanuló 340 000 külföldi közül csak 9 szá­zaléknak szavatolták az ingyenes oktatást, ezt az egyetem teszi le­hetővé, ahova beiratkoztak. Az ösz­­szes főiskola segélyt nyújt a néger hallgatóknak. Az idősebb nők alkotják az egye­temisták új csoportját, nekik is se­gélyt kell nyújtani, mert napjaink­ban egyre nagyobb számban irat­koznak be. A hírneves massachu­­settsi női főiskolára az idén kétszáz, a szokásosnál idősebb nő iratkozott be, közöttük egy 65 éves asz­­szony. 1970-ben folyósították legbősége­sebben az ösztöndíjat, s ennek kö­szönhetően az egyetemek nagyobb nehézség nélkül jövedelmi pótfor­­ráshoz jutottak. Az 1980—1981. tan­évben azonban az előbbi eszközök reálértéke 20 százalékkal csökken, elsősorban amiatt, mert a szövetsé­gi kormányzat kevesebb pénzt utalt át az alapokba. A mondén egyetemeknek sikerül ösztöndíjhoz jutniuk agilisabb se­gélygyűjtéssel, továbbá felhasznál­ják a más célra előirányzott pénzt. A szegényebb intézmények, amelyek már megérezték a pénztelenség ter­hét, s megítélésük szerint sovány esztendők várnak rájuk, azt taná­csolják a szülőknek és a hallgatók­nak, hogy új módot találjanak az oktatás finanszírozására. 1981-ben évente tizennyolcmilli­­árd dollárt hagytak jóvá ösztöndíj­ra, tavaly már csak tizenötmilliárdot. 1970-ben az egyetemisták 80 száza­lék­a részesült teljes ösztöndíjban. Tavaly az ösztöndíj a pénzalapok mindössze 48 százalékát alkotta, az áltagos ösztöndíj tényleges értéke az 1975. évihez viszonyítva mind­össze a fele. Ehelyett kölcsön­ fo­lyósítanak, napjainkban a pénzala­pok csaknem felét fordítják erre. Az utóbbi két évben nagymérték­ben alkalmazzák a különféle köl­­csönprogramokat azok számára akiknek csak részben van szüksége segélyre; a kölcsönök egy részét a főiskolák, másik részüket magánfor­rások folyósítják. E tervek közös jellegzetessége, hogy a költségeket fiz, vagy ennél hosszabb időszakra elosztják minimális kamattal. Ezt oktatási jelzálognak nevezik. Jogosan. Olyan nagymértékben emelkedik a tandíj a főiskolákon, hogy hamarosan egy diploma any­­nyit ér, mint egy ház. Egy szak­szolgálat becslése szerint az 1984- ben született gyermek 2002-ben egyetemi tanulmányainak befejezé­sére 139 000 dollárra lesz szük­ség. (Economist) NEGYVEN ÉVVEL EZELŐTT Bizalmas beszélgetés Moszkvában 1944-ben harc az új Jugoszláviáért Negyven évvel ezelőtt, 1944 ok­tóberében a szövetséges hatalmak fővárosaiban úgyszólván naponta tárgyaltak Jugoszláv­iáról, azt la­tolgatva, hogyan tegyenek szert nagyobb befolyásra abban az or­szágban, amelyben a partizánala­­kulatokból létrejött népfelszabadí­­tó hadsereg volt a perdöntő kato­nai tényező, és ahol már a felsza­badított területeken kialakultak az új néphatalmi szervek. Ez egyútta azt is jelentette, hogy a burzsoá­ziának és a monarchiának egyre inkább csökkentek az esélyei, hogy ismét uralomra kerülhessenek. Er­­ről tanúskodnak azok az angol kül­­ügyminisztériumi beszámolók, üze­netváltások, táviratok, amelyek Ju­goszláviával foglalkoztak 1944 ok­tóberében, így például Harold Macmillan, a brit külügyminisztérium kairói helytartója a következő jelentést küldte a külügyminiszter részére Londonba: Ma Wilson tábornokkal tanácskoztam (Wilson tábornok a közel-keleti hadmű­veleti térség angol főparancsnoka volt). A tábornok elmondta, hogy nagyon elégedett a partizánok legújabb hozzá­járulásával a háborús erőfeszítések­hez. Különösen a partizánoknak a Ju­goszlávia egyész területén az ellenséges kommunikációk ellen a szövetséges légi hadműveletekkel való szoros együttmű­ködésben végrehajtott egybehangolt támadásai jártak jelentős sikerrel és járultak hozzá nagymértékben a néme­tek jelenlegi kedvezőtlen helyzetéhez Dél-Európában. A légi felderítés útján szerzett értésüléseket a Maclean tá­­bornok, tisztjei és a Nisa Szkopje vas­útvonal elleni hadműveletek egyéb fe­lelős tényezői által küldött jelentések is megerősítették. Az említett vasútvo­nal jelenleg teljes egészében használ­hatatlan. A partizánoknak ugyanakkor mind nagyobb területeket sikerült fel­szabadítaniuk. Szerbiában a legnagyobb nehézséget a fegyver­es felszerelés hiá­nya jelenti az újabb önkéntesek szá­mára, de mindent megteszünk ennek megoldásáért. Feltételezem, hogy ol­vasta Maclean tábornoknak Szerbiáról szóló jelentését és üzeneteit a harctér­ről. Ami a partizánok és a csetnikek összetűzéseit illeti, emlékeztetnem kell rerrá, hogy a németek nagymértékben függnek a csetnikektől, akik védelme­zik kommunikációikat. Amikor a par­tizánok a kommunikációt támadják, elkerülhetetlenek az összecsapások a cseini­kekkel. Wilson tábornok mindenesetre utasí­totta Maclean tábornokot, hogy intézzen újabb felhívást a­ partizánokhoz, hogy a jelenlegi kritikus időszakban igye­kezzenek minden lehetséges módon ál­landóan támadni a németeket. Wilson tábornok tájékoztatott, hogy személyesen azt gondolja, nem kívána­tos a Tito elleni apró fullánkok politi­kája. A tábornok átfogó hadműveletek­re gondol, amelyek megkövetelhetik a Tito marsall erőivel való legszorosabb együttműködést és támogatásukat. Gam­mel tábornok Angliába utazik, hogy tárgyaljon erről a birodalmi vezérkar főnökével. Még azon a héten Anthony Eden angol külügyminiszter Moszkvába láto­gatott, ahol többek között Molotovval is tárgyalt. Feljegyzései szerint: ... A mai díszebett után, amely négy órát tartott, meglehetősen élénk beszél­getést folytattam Molotovval. Egy bi­zalmas közölnivalója volt: Tito marsall a közelmúltban Moszkvában volt. A marsall kifejezett követelésére a látoga­tást titokban tartották. Célja az volt, hogy megállapodjanak a közös kato­nai tevékenységről Jugoszláviában. A szovjet erők ebben az országban vi­szonylag gyengék, és nagy szükségük van együttműködni a partizánokkal a német katonaság elleni hatékony akciók érdekében. Ez volt a látogatás indítéka. Azt válaszoltam, hogy mi a legéleseb­ben kifogásoljuk Tito marsall magatar­tását és azt a tényt, hogy nem közöl­ték velünk, hogy Moszkvába látogat. Ezután még egyszer megismételte, hogy valóban örömére szolgál, hogy később, az est folyamán tárgyaljon ve­lem ezekről a dolgokról. Azt mondtam Molotovnak, meg kell értenie, hogy az ilyen jellegű események milyen hatás­sal lesznek kapcsolatainkra. Angliában sokan azt tartják, hogy a szovjet kor­mány a Balkánon saját politikáját folytatja, s nincs ránk semmilyen te­kintettel. Tito marsall látogatása és a bolgárok magatartása teljes egészében igazolják ezt a kritikát, és emiatt Őfel­sége kormánya lehetetlen helyzetbe ke­rült. Újabb magyarázatok következtek. Erről a témáról folytatni kell a tár­gyalást a későbbi ülésen az est folya­mán . .. I _­SZ. Elektromágneses mezők hatása Jurij Holodov szovjet ideggyó­gyász állítása szerint a Föld elekt­romágneses mezői kihatnak az emberek motorikus tevékenységére és emlékezőképességgére. A Szovjet Tudományos Akadémia ideggyó­gyászati intézete kísérletet végzett az elektromágneses mezők hatásá­val kapcsolatban. Ezek szerint, ha az emberi szervezetet gyenge elektromágneses hatásnak tették ki, akkor növekedett a fényérzé­kenységük és az emlékezőképessé­­gük. Ezenben erős elektromágne­ses hatás esetén ezzel ellentétes reakciót tapasztaltak az emberek­nél. - 5RÄN bírni is hőnkre fakadt Látványos megemlékezés Husszein harmadik síita imám 688-ban történt csatavesztésé­ről és haláléról . A „mártírhalál” dicsőítése Két napon át Irán legkisebb te­lepülésén is lánccsörgés feketébe öltözött asszonyok és férfiak jaj­szava hallatszott. A síiták milliói lánccal csapkodva hátukat, vagy kézzel ütlegelve mellüket az idén is kinyilvánították Husszein imám vértanú halála miatti bánatukat A sötét inges férfiak és a csador­­ba öltözött nők beláthatatlan tö­meges önkívületben meggyászolta a harmadik imámot, akit több mint 13 évszázaddal ezelőtt öltek meg. Megszólaltak a dobok, október első péntekén, a tragikus Asura előtt azon a napon, amelyiken 1303 évvel ezelőtt Karbala síita szent helynél megölték a muzulmán síi­ták akkori vezetőjét. Az ütemes dobpergést fémtárgyak ütögetésé­­nek fülsértő zaja kísérte, s mind­ez ritmust adott a gyászénekeknek és a hívők jajveszékelésének. Mielőtt a gyászruhába öltözött tömeg körmenete megkezdődön volna az utcán, a mecsetekben megtartották a vallási szertartást több ezerszer elismételték a bánat szót, óráról órára nőtt a tömegek extázisa, s aznap az egyik dzsámi­ban a gyászoló hívőkkel együtt sírt Khomeini főpap is. A már négy éve tartó iráni— iraki háborúban eddig megszám­­lálhatatlanszor megemlítették Kar­­balát, s megénekelték az idei Asu­ra alatt is. A Közép-Irak e siita szent városánál csata folyt, 680- ban, 72 leghűségesebb hívével együtt életét vesztette Husszein a harmadik síita imám. Az iráni iraki fegyveres összecsapás idején Teheránban szüntelenül hangoz­tatják, hogy e szent helyet felsza­badítják a Jeruzsálem felé nyo­muló iszlám katonák. Az utóbbi években nagyszámú iráni katonadal megénekelte Kar­­balát, amely hivatalosan az egyik célpont, s amelynek elérésére tö­rekszenek „Irak népe felszabadí­tásának keretében”. S most ismét, mint annyi év­századdal ezelőtt, Karbalát össze­függésbe hozzák az iszlámért ví­vott küdelemmel. Abban az idő­ben Asura napján, Hussein síita imáim — a monda szerint — harc­ba szállt Jazid kalifa igazságta­lanságai ellen. A síita tanítás sze­rint a muzulmánok legszomorúbb napja a mártír halálának napja. Napjainkban Iránban a „hitetle­nek” elleni harcot szintén szent kö­telességnek tekintik. Függetle­nül e küzdelem kimenetelétől, győzelemnek nyilvánítják már az iszlám nevében vívott harcot is. A karbalai tragédia miatti 13 évszázados kesergés azzá a meg­győződéssé vált, hogy a legnagyobb erény az áldozatkészség a iszlám nevében. A ,,szent szenvedők” ha­lálát, mint az egyik legmagaszto­­sabb cselekedetet ünnepük. Az Asura alkalmat nyújt, hogy jel­képesen kifejezésre juttassák a szenvedésre való készségüket. Ezen a napon az összes síita muzulmán saját magának önkezével fájdalmat okozva bizonyítja nemcsak a tá­voli múltban megölt imám miatti gyászát, hanem készségét saját vértanúságára. Az irániak millióinak idei val­lási szertartását is befolyásolta a háború. A hadszíntéren megtartott tömeges istentiszteleteken az isz­lám harcosok együttérezve Husz­­szein imám mártíromságával, ki­nyilvánították eltökéltségüket, hogy a háborút a végső győzelemig foly­tatják. Részt véve a kontpos val­lási szertartáson, a katonák, az önkéntesek, az iszlám forradalmi gárda tagjai ismételten hitet tet­tek az a fegyver mellett, amely­ben leginkább hisznek: az áldozat és a halál vállalása. Zora CRMARIC TERJED A MALÁ­RIA (Munkatársunk indiai levele) Mély megdöbbenést váltott ki Indiában a kormányhatározat, amellyel a 3 évtizeddel ezelőtt meghirdetett „Számoljuk fel tel­jesen a maláriát” akciót a kö­zelmúltban a „Harcoljunk a gyil­kos betegség ellen” elnevezés váltotta fel. A napilapok többsége címolda­lon számol be erről. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a malária fel­számolására vonatkozó országos program alkalmazása (eszközök hiányában) meddig szünetel. Az orvosok szerint a határozatmódo­sítás annak a jele, hogy a malá­riát mint India velejáróját kell elfogadni. A szúnyogok persze mit sem tudnak a történtekről, és tovább csipkedik az embereket. Tavaly­előtt 551 millió rúpiába került In­diának a szúnyogok elleni harc, az idén ennek kétszeresébe, egy­­milliárd rúpiába. És még mielőtt sikerült volna teljesen kiirtani a maláriát terjesztő rovarokat, ki­derült, hogy azok egyszerűen fit­­­tyet hánynak a repülőgépből szórt, számukra állítólag gyilkos méreg­re, szinte teljesen ellenállóvá vál­tak, és a nagy permetezésnek leg­többször csak kisebb „szédülés” következménye rájuk nézve. Hogy az akció eddig nem hoz­ta meg a várt eredményt, egyrészt azzal magyarázható, hogy a szú­­nyogpermetezés nem történt min­dig megfelelő időben, valamint az­zal, hogy az utóbbi években jóval gyengébb a DDT vegyszer minő­sége. A közelmúltban aztán még egy „bomba” robbant: kiderült, hogy a VIVAX nevű maláriaparazita mind ellenállóbb a malária gyó­gyítására szolgáló orvosságokkal szemben. Magyarán: a gyilkos betegség mind nehezebben gyógyít­ható. A vérbe jutva a parazita megsemmisíti­ a vörös vérsejtek mintegy 20 százalékát, sárgaságot továbbá veseműködési rendellenes­séget okoz, ezenkívül eszméletlen­séget, bénulást. Az Országos Egészségügyi Ku­tatóintézet adatai szerint a malá­riaellenes akció 1967-ben volt a legsikeresebb: ebben az évben je­lentősen csökkent a megbetege­dések száma Indiában, és ami még fontosabb, egyetlen halálos áldo­zata sem volt a maláriának. E si­keres év után azonban, ismét ter­jedni kezdett a betegség. A régeb­ben csak az ország keleti részé­ben jelentkező Falciparum malá­riaparazita ma már kiterjedt Del­hire, Punjabra, Haryanára és Ut­tar Pradesh államokra is, így aztán ismét a szúnyogok кегфк uralni a helyzetet, a megbetege­dések száma évente több mint tízmillió lett. Mivel a maláriaellenes védőol­tást még nem fedezték fel, az egyedüli hatásos védekezés a Da­­raprin nevű gyógyszer szedése megelőző intézkedésként. Huzamo­sabb ideig való szedése azonban károsan hat a szervezetre, például látáscsökkenéshez vezet. RADVÁNY Elvira 1984. október 16., kedd „Costa del Criminal” A spanyol tengerpart a megbuktatott és elűzött uralkodók, gazdag özvegyek és hírhedt bűnözők kedvelt menedékhelyévé vált az utóbbi évtizedekben . M­egbukott elnökök, trónfosz- tal tett uralkodók és leköszönt­­­v­e politikusok alkotják közeli és távolabbi rokonaikkal körülvéve a híres spanyolországi Costa del Sol nyaralóhely lakosságának zö­mét. A Földközi-tenger napsütötte meleg partján elterülő drága nya­ralóhely lakóiról a nyáron hallot­tunk részletesebben, miután felfed­ték a brit bűnözők kilétét, akik a lopott pénzből luxusvillákat vásá­roltak a spanyol tengerparton és zavartalanul élvezték „munkájuk” gyümölcsét. A barcelonai Vangardia című lap nemrégen újabb részleteket közölt a képhez, és kiemelte, hogy a Costa del Sol az utóbbi húsz évben az ígéret földje, arany menedékhely lett mindazok számára, akik egy­kor jelentettek valamit, ma pedig csupán régi hírük emlékeiből és megmaradt vagyonukból élnek. Eu­rópa, Amerika, Afrika és Ázsia egykor ismert családjai találtak, itt menedéket, és a közös élet nem esik nehezükre. Hogyan is esne, amikor egyetlen gondjuk, hogyan költsék el kellemesebben vagyonu­kat. A Costa del Sol luxusvilláiban élnek a Von Bismarck család le­származottai, az Augsburgok, a Hohenloek, a Rotschild bárók, a Borghesék és más hangzatos nevű családok, közük Maria Stella Pe­ron volt argentin elnöknő, aki Fuengirola kényelmes kastélyába fészkelte be magát. Az özvegy kö­zelében lakik Leon Degrelle, aki közvetlenül a második világháború után menekült Spanyolországba miután otthon halálra ítélték a ná­cikkal való együttműködés miatt. Ma 78 éves, spanyol útlevele és új neve van, és régiségek adásvételé­vel foglalkozik. Menedéket talált itt Battista ku­bai diktátor özvegye, több lakosz­tályt bérelt, és társa, Lita Trujillo, a­ dominikai diktátor menye. Néha meglátogatja őket Devi Sukamo, aki Párizs, London, Monaco és Svájc között ingázva tölti napjait Ezek az özvegyek nem hiába ül­­dögélnek a csodaszép spanyol ten­gerparton. Aszraf Pahlavi herceg­nő, a megbuktatott iráni uralkodó­­nő nővére rengeteg pénzt fektetett villákba és nyaralókba. Azt mond­ják, valamennyinek az értéke, há­romszorosára emelkedett, mivel el akarja adni őket. A sah özvegye, Faruh Diba ötezer dollárt fizetett egy klinikán, hogy öt kilogrammot lefogyjon. A Costa del Solon azonban nem­csak özvegyek laknak. Nem tud­nának meglenni az erősebb nem nélkül. A legmarkánsabb férfiak egyike Fuad herceg. Faruk trón­fosztott egyiptomi király egyetlen fia, Fuad herceg ingatlankereske­dő. És van még sok márki, báró és gróf, aki általában emlékeiből él. Sokan „komoly üzlettel” foglal­koznak, mint az említett brit bű­nözők. Miattuk a brit sajtó a Costa del Solt „Costa del Criminal”-nak nevezte el. Ljupka MILOVANOVIC

Next