Magyar Szó, 1985. január (42. évfolyam, 1-13. szám)

1985-01-03 / 1. szám

2 KÜLPOLITIKA MAGYAR SZÓ 1985. január 3., csütörtök az elrabolt külföldiek odisszeája Az UNITA öt hónappal ezelőtt elhurcolt huszonkét túszt egy gyémántbányából Az angolai UNITA lázadó mozgalom tagjai, akik 31 nappal ezelőtt a Luanda Norte tartományban levő Kafunfo gyémántbá­nyából elraboltak 22 külföldit, most útban vannak az ország dél­keleti részén levő Jamba nevű bázisuk felé. Útjük valószínűleg egy hónapig is eltarthat, mert a két pont között legalább 2000 kilo­méteres a távolság. A lázadók ugyanebből a bányá­ból tavaly hasonló módon 80 em­bert elraboltak és úttalan utakon, erdőkön és a szavannán keresztül csaknem 1000 kilométert gyalogol­­tatták őket. Túszaik között ezúttal három brit, két amerikai és 17 Fülöp-szi­­geteki állampolgár van, valahá­­nyan az angolai állami gyémánt­bányában dolgoztak. Luandában működő brit diplo­máciai források jelezték, igyekez­nek megtudni, hogy minden túsz életben van-e, vagy esetleg vala­kit megöltek vagy megsebesítettek közülük. Evégett kapcsolatba lép­tek a luandai kormánnyal és ga­ranciákat kaptak, hogy a kormány nem tesz olyan lépést, amely eset­leg veszélybe sodorná a túszok életét. A lázadók egyébként december 29-én hajnali 5 órakor igen erő­teljes támadást hajtottak végre a Kafunfo gyémántbánya ellen, a­­angolai kormánycsapatok felvették velük a harcot, amely csaknem egész nap tartott, mindkét oldalon rendkívül sok áldozatot követelve. A csodával határos, hogy a külföl­di műszaki személyzet közül senki sem sérült meg, jóllehet a harcok a szemük láttára dúltak. A lázadók megsemmisítették a bánya berendezésének java részét és néhány teherautót is felgyújtot­tak. Különös módon került hatal­mukba két amerikai állampolgár A Transamerican nevű amerikai légiforgalmi vállalat két pilótájáról van szó, akik Hercules C—130 tí­­pusú repülőgépen különféle anya­gokat szállítottak Luandából a bá­nya szükségleteire. A délutáni órákban, amikor a harcok már alábbhagytak, a két pi­lóta mit sem sejtve landolt a kö­zeli repülőtéren. A kormánycsapa­tok helyett azonban a lázadók fegyveresei várták őket. Az óriás­gépet felrobbantották, a két pilótát pedig elrabolták. Az UNITA egyébként közle­ményben ismertet­te, hogy Katun­iában elrabolt 22 külföldit, nemze­tiségüket azonban nem hozta nyil­vánosságra. Közleményükből azt is megállapították: a külföldieknek távozniuk kell az angolai gyémánt­bányákból. A támadás következté­ben a bányában a kitermelés a felére csökkent. Tavaly februárban egy tucat brit, portugál és Fülöp-szigeteki technikussal együtt az UNITA el­rabolta a jugozláv Ivan Ludent is aki egy brit cég alkalmazottja volt. A Vöröskereszt közvetítésével folytatott tárgyalások eredménye­ként valamennyien kiszabadultak Jelenleg a külföldiek helyzete sokkal súlyosabb, Angolában ugyanis most kezdődik a trópusi esők időszaka, ezért jogos a felte­vés, hogy csak igen lassan tudnak majd előrehaladni. Sokan attól tartanak, ha az 1000 kilométeres távolságot gyalogszerrel kell meg­tenniük, nem fog mindenki közü­lük eljutni a Jamba nevű tábor­ba. (Tanjug) Ismét emelkedik a dollár értéke Az amerikai dollár árfolyama az új év második napján ismét nagy­mértékben megnövekedett, cáfolva azokat a találgatásokat, hogy 1985- ben megnyugvás következik be a nemzetközi pénzpiacon. A párizsi tőzsdén az új esztendő első tranz­akciói alkalmával a dollárért 9,70— 9,71 francia frankot adtak. Ez az érték egészen közel áll a tavaly ősszel felállított, történelmi rekord­hoz. Az amerikai nemzeti fizető­­eszköz franciaországi rekordja ta­valy szeptember 20-án született meg, amikor is 1 dollárért 9,7185 francia frankot adtak. Francia bankemberek ebből a tndenciából arra következtetnek: a dollár viszonylatában egyáltalán nem lehet határozott és egyértel­mű álláspontra helyezkedni, bizto­sat jósolni. Annál kevésbé, mert tavalyig kitartóan azt híresztelték, hogy az amerikai nemzeti fizető­eszköz árfolyama stabilizálódik, ám erre nem került sor. A dollár az amerikai bankok által fizetett ma­gas kamatl­ábak, valamint az ame­rikai költségvetési deficitet hiva­talos rangra emelt politikája mi­att Európából Amerikába áramlott, így aztán az elmúlt 20 hónap alatt a dollár és a font sterling aránya 26 százalékban tolódott el az előbbi javára. A nyugatnémet márkához képest 15,8, a francia frankhoz ké­pest pedig 15,6 százalékkal drá­gult meg. Óvatos megfigyelők ennek elle­nére úgy vélik hogy, az ördög­­malom forgása az idén és jövőre mégiscsak lassul majd. Párizsi pénzügyi körök megítélése szerint a z elnöknek pótolnia kell az USA ' köl­ség­vetésében mutatkozó hi­­nyt. Hogy milyen módon, arra 'z amerikai elnök január második '■'■Ve tervezett beszédéből remél­­ik választ kapni. (Tanjug) összetűzések Indiában Két személy életét vesztette a politikai ellenfelek összecsapásai­ban India déli és északkeleti vi­dékein. A vérontás a rendőrség beavatkozása után kezdődött. Az indiai sajtó tegnapi ismer­tetése szerint a karhatalmi erők és a tüntetők összetűzésében hét rendőr megsebesült. Egy másik városban a rendőrök könnyfa­kasztó gránátot használtak. (AP) Clark bejelentette lemondását William Clark amerikai belügyminiszter értesítette Reagan elnököt, hogy a ta­vasz folyamán lemond tiszt­ségéről és visszavonul kali­forniai birtokára. A nyuga­ti hírügynökségek jelenté­sei szerint ezt tegnap kö­zölték a Fehér Házban. William Clark az utóbbi két évtizedben az amerikai elnökök legközelebbi mun­katársainak egyike volt. A belügyminiszter teendőit 1981 óta látja el. Egyelőre nem lehet tudni, miért mond le, és azt sem, hogy ki lép a helyébe. Az USA-ban is bírálják Reagan adminisztrációjának döntését Reagálások az UNESCO-ból v­aló kilépésre Nem vitás, hogy az Egyesült Államok kiválása elég nagy kárt okoz az UNESCO-nak, de az is tagadhatatlan, hogy Amerikának ebből semmilyen haszna nem lesz. Dióhéjban így foglalható össze az amerikai bírálók véleménye. Az USA kiválik az ENSZ előbbi szervezetéből, amelynek 161 or­szág a tagja. A lépést főleg az amerikai egyetemeken, a többi művelődési, oktatási és tudományos intézetben bírálják, a politikusok és a kép­viselők egy része is elmarasztal­ta Reagan döntését. Úgy vélik, hogy az elnök elhamarkodta a lépést. Igaz, e körök nem tagad­ják az UNESCO fogyatékossága­it, s úgy vélik, hogy munkája túlságosan elpolitizálódott, nem bánik gazdaságosan a rendelke­zésre álló pénzalappal. Hangsú­­lyozzák azonban, hogy az UNESCO többször is módosította és javította munkáját. Reagan kormányzata tavaly ősszel jelentette be kiválását, az­zal vádolta az UNESCO-t, hogy munkája elpolitizálódott, ellensé­gesen viszonyul a nyugati álla­mok, főleg az USA iránt. Felelős­sé tette a pénzalapok hanyag, ésszerűtlen kezeléséért. Az Egye­sült Államok az UNESCO évi 200 millió dollár költségvetésének egy­negyedét fedezte. A tevékenység finanszírozásá­ban való részvételéből, s főleg a nagyhatalmi logikából kiindulva Amerika nyilvánvalóan nagyobb befolyást kíván gyakorolni e szer­vezetre. Feltehetően ugyanolyan helyzetre törekedett, mint például a Nemzetközi Valuta Alapban, ahol a szavazatok „súlyát” össze­hangolják minden ország pénz­ügyi hozzájárulásának összegével. Néhány nappal ezelőtt az ame­rikaiak közölték, hogy az UNESCO újabb reformjai nem kielégítőek, s kiválik soraiból. Washingtonban sokan úgy vélik, Reagan kormányzata tévesen ítél­te meg, hogy az USA kiválásával felgyorsítható a reformfolyamat. E körök szerint nem zárható ki éppen az ellenkezője. Mindez az UNESCO-ra vonat­kozik. A probléma azonban jelen­tősebb. Az UNESCO iránti állás­pont ugyanis tükrözi a mostani kormányzat viszonyulását az ENSZ egész rendszeréhez. E rend­szer egyik megalapítójától ez nem várható el. (Tanjug) NAGY-BRITANNIA A nemzeti bányaigazgatóság béremelést kínál Arthur Scargill: A bányászok biztosak győzelmükben A karácsonyi és az újévi ün­nepek utáni első munkanapon, a skóciai és a dél-walesi bányá­kat eltekintve, a brit bányászok folytatták a munkát A nemzeti bányaigazgat­óság annak remé­nyében javasolta a béremelést, hogy ezzel véget vetnek a vájá­rok kilenchónapos sztrájkjának. A bányaigazgatóság a tegnapi sajtóban azt fejtegette, hogy a bá­nyászok semmit sem nyernek a sztrájk folytatásával, s szavatolják nekik, hogy e hónapban több mint ezer font sterlinget kapnak, már­cius végéig pedig adómentesen több mint 2660 font sterlinget. A bányaigazgatóság 174 bányát irányít, amelyekben 189 000 bá­nyász dolgozik. Tavaly március 12- én léptek általános sztrájkba a kormány szándéka miatt, hogy bezár húsz nem gazdaságosnak nyilvánított bányát, s 20 000 mun­kást elbocsát. A bányaigazgatóság adatai szerint az év végéig 70 000- ren folytatták a munkát. A bányá­szok többsége továbbra is követi a bányászszakszervezetek határo­zatát, hogy a megmozdulással ki­vívják jogaikat. Arthur Scargal, a bányászszak­szervezet vezetője kedden észak­angliai bányában kijelentette, hogy az új év első napján a bányászok ugyanolyan irányvonalat képvisel­nek, mint tavaly márciusban, most azonban biztosabbak győzelmük­ben. Nagy-Britannia a bányásznak ki­mozdulás miatt a múlt év végéig 2,4 miliárd font sterlinget fordítot kőolaj vásárlására, s veszteség ér­te a tervezett szénexport elmara­dása miatt is. A bányászok han­gulatát tükrözi, hogy Dél-Walles­­ben, ahol fenntartás nélkül támo­gatták a sztrájkot, eddig a 20 000 bányász közül mindössze 126 tért vissza munkahelyére. A dél­walesi vájárok bírálták Scargill újévi álláspontját, s hangsúlyoz­ták, nem elegendő a korábbi jel­szavak ismételgetése, új stratégiát kell kidolgozni, annál inkább, mert Margaret Thatcher miniszterelnök a szakszervezeti vezető elleni tá­madásában úgy ítélte meg, hogy a bányászsztrájkkal kísérletet tét­ek kabinetjének megbuktatására. Scargill eddig több ízben kidom­borította, hogy a bányászok nem értenek egyet a bányáik gazdasági okokból történő bezárásával. Sze­rinte csak akkor szüntethető be a fejtés, ha a bányában nincs több szén, vagy ha nem eléggé bizton­­­ásos a munka. Más jelentés szerint brit rádió­­állomás hallgatói körkérdésben az 1984. év személyiségének nyilvání­­ották Scargillt. Fölényesen le­győzte Tebbit iparügyi minisztert, akiről úgy vélik, hogy a minisz­terelnöki tárca várományosa. Ian MacGregor, a nemzeti bányaigaz­gatóság elnöke a népszerűségi lis­tán a 8. helyen áll­ (AP, Reuter)) Arthur Scargill Japán „gyarmatosítja” az USA-t Tavaly harmincötmilliárd doll­árra rúgott az amerikai exef­icit a távol-keleti partnerrel való árucsere-forgalomban Akármilyen jók is az USA és Japán politikai és hadászati kap­csolatai, amit mindkét fél igyek­szik hangsúlyozni, a gazdasági viszonyok olyanok, hogy Reagan elnöknek és Nakaszone kormány­főnek a Los Angeles-i találkozón szembe kell néznie néhány prob­lémával, amely a két ország el­lentétes érdekei miatt adódott Elsősorban az árucsere-forgalom­ban megnyilvánult amerikai defi­cittel. Tavaly a deficit rekordot ért el, 35 milliárd dollárra rúgott. Ez túl sok még egy olyan erős gazdaság számára is, mint az amerikai. Ha nem tesznek vala­mit, az USA deficitje a Japánnal folytatott árucsere-forgalomban 45 milliárd dollárra növekszik. Az amerikai üzletemberek, akik már arra panaszkodnak, hogy Ja­pán „gyarmatosítja” hazájukat, felszólították a kormányt, hogy védje ki a japán áru özönét. Igaz, ez ellentétben áll a szabad piac elvével, a japán áru nyomása azonban akkora, hogy kereskedel­mi akadályokat követel. Néhány már van is: Japán „önként” be­leegyezett, hogy 1,8 millió gépko­csinál többet nem szállít évente az USA-ba. Ez a megállapodás márciusban jár le, és az amerikai autógyárak gondban vannak ami­att, mi lesz, ha ez a korlátozás megszűnik. Japán már elfogadta az ameri­kai követelést, hogy könnyítsen az amerikai áru forgalmazásán Japánban, és növelje hadászati ki­adásait. Washingtoni értékelés szerint azonban ez nem elegendő a két ország kereskedelmének ki­egyensúlyozásához. Reagan és Nakaszone találko­zójának azonban nemcsak az a célja, hogy a gazdasági gondo­kat rendezze. Az amerikai elnök konzultációkat folytat a nyugati szövetségesekkel Schultz és Gromi­­ko küszöbönálló genfi találkozója előtt. A japán kormányfő minden bizonnyal támogatni fogja az USA álláspontjait, amelyekkel a tár­gyalásokra indult, de van egy megjegyzése: a leszerelési tárgya­­lásokon ügyeljenek arra, hogy a szovjet rakéták közül Európából egy se kerüljön Ázsiába, mert ez kellemetlen helyzetbe hozná Ja­pánt. (Tanjug) Érkezik a segély Etiópiába Az Európai Gazdasági Közösség agországainak segélye fokozatosan érkezik az etiópiai Assab és Man -­awa vörös-tengeri kikötőkbe. A­ nyugat-európai tömörülés tagorszá­gai mintegy 6 millió dollár érté­kű segélyt ígértek. Az etióp kormány illetékes bi­zottsága Addis Abebában bejelen­tette, hogy az említett kikötőkben az új év első napján megkezdődött így 27 000 tonnányi gabonaszállím­­­ány kirakodása, és hamarosan megérkezik a segély második ré­ze, amely 1400 tonna tejporból és 100 tonna vajból áll. Az Élelmezés­i Világprogram (WFP) révén a brit kormány 6500 tonna gabonát küldött az aszály sújtotta Etiópia okosságának. Megköszönve az önzetlen támo­gatást az etióp kormány osztály­­■,vezető-helyettese ismételten felhív­­a a nemzetközi közvélemény fi­gyelmét: a segély­küldemények még mindig nem elegendőek. Az aszály 3 millió etióp életét veszélyezteti, arról nem is szólt, hogy eddig há­nyan haltak éhen. Addis Abbebában működő hu­manitárius szervezetek becslése szerint az éhínségnek tavaly mint­­egy 300 ezer áldozata volt. Az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottsá­gának szakértői úgy vélik, hogy az idén azoknak az országoknak a­egyzékén, amelyeket a nemzetközi közösségnek különleges támogatás­ban kell részesítenie, Etiópia lesz az első helyen. Egyes számítások ■zerint körülbelül 1 300 000 tonna élelmiszersegélyt kell küldeni a kelet-afrikai ország lakosságának. (Tanjug) Magántulajdonba kerülnek a lakások Kubában Kubában az idén lehetővé te­szik, hogy a polgárok megvásá­rolják a lakást, amelyben élnek, valamint hogy hitelt kapjanak magánlakás és családi ház építé­sére. Az égető lakáskérdés és az állami tulajdonban levő épületek karbantartása miatt a kubai par­­lament meghozta a törvényt, amely egyebek között ezt is elő­irányozza. A lakástörvény része Kuba új társadalmi-gazdasági stratégiájá­nak, amely Fidel Castro elnök utóbbi hetekben mondott beszé­deiben egyre inkább alakot ölt Lényege a meglevő lakások ész­szerű és optimális kihasználása, a felelősség és a termelés növeke­dése. Mintegy 1,3 ezer kubai család kedvező körülmények között meg­vásárolhatja a lakást, amelyben lakik, és esetleg új építésébe is foghat. Ez csökkenteni fogja a la­kóházak fenntartásával kapcsola­tos állami költségeket, és lakás­építésre serkenti a lakosságot. A becslések szerint ezzel felszaba­dulnak a felgyülemlett eszközök mert a javuló ellátás ellenére a kubai polgár még nem tudja el­költeni minden pénzét, és a ke­reslet messze felülmúlja a kíná­latot. (Tanjug)

Next