Magyar Szó, 1985. január (42. évfolyam, 1-13. szám)

1985-01-03 / 1. szám

2 KÜLPOLITIKA MAGYAR SZÓ 1985. január 3., csütörtök az elrabolt külföldiek odisszeája Az UNITA öt hónappal ezelőtt elhurcolt huszonkét túszt egy gyémántbányából Az angolai UNITA lázadó mozgalom tagjai, akik 31 nappal ezelőtt a Luanda Norte tartományban levő Kafunfo gyémántbányából elraboltak 22 külföldit, most útban vannak az ország délkeleti részén levő Jamba nevű bázisuk felé. Útjük valószínűleg egy hónapig is eltarthat, mert a két pont között legalább 2000 kilométeres a távolság. A lázadók ugyanebből a bányából tavaly hasonló módon 80 embert elraboltak és úttalan utakon, erdőkön és a szavannán keresztül csaknem 1000 kilométert gyalogoltatták őket. Túszaik között ezúttal három brit, két amerikai és 17 Fülöp-szigeteki állampolgár van, valahányan az angolai állami gyémántbányában dolgoztak. Luandában működő brit diplomáciai források jelezték, igyekeznek megtudni, hogy minden túsz életben van-e, vagy esetleg valakit megöltek vagy megsebesítettek közülük. Evégett kapcsolatba léptek a luandai kormánnyal és garanciákat kaptak, hogy a kormány nem tesz olyan lépést, amely esetleg veszélybe sodorná a túszok életét. A lázadók egyébként december 29-én hajnali 5 órakor igen erőteljes támadást hajtottak végre a Kafunfo gyémántbánya ellen, aangolai kormánycsapatok felvették velük a harcot, amely csaknem egész nap tartott, mindkét oldalon rendkívül sok áldozatot követelve. A csodával határos, hogy a külföldi műszaki személyzet közül senki sem sérült meg, jóllehet a harcok a szemük láttára dúltak. A lázadók megsemmisítették a bánya berendezésének java részét és néhány teherautót is felgyújtottak. Különös módon került hatalmukba két amerikai állampolgár A Transamerican nevű amerikai légiforgalmi vállalat két pilótájáról van szó, akik Hercules C—130 típusú repülőgépen különféle anyagokat szállítottak Luandából a bánya szükségleteire. A délutáni órákban, amikor a harcok már alábbhagytak, a két pilóta mit sem sejtve landolt a közeli repülőtéren. A kormánycsapatok helyett azonban a lázadók fegyveresei várták őket. Az óriásgépet felrobbantották, a két pilótát pedig elrabolták. Az UNITA egyébként közleményben ismertette, hogy Katuniában elrabolt 22 külföldit, nemzetiségüket azonban nem hozta nyilvánosságra. Közleményükből azt is megállapították: a külföldieknek távozniuk kell az angolai gyémántbányákból. A támadás következtében a bányában a kitermelés a felére csökkent. Tavaly februárban egy tucat brit, portugál és Fülöp-szigeteki technikussal együtt az UNITA elrabolta a jugozláv Ivan Ludent is aki egy brit cég alkalmazottja volt. A Vöröskereszt közvetítésével folytatott tárgyalások eredményeként valamennyien kiszabadultak Jelenleg a külföldiek helyzete sokkal súlyosabb, Angolában ugyanis most kezdődik a trópusi esők időszaka, ezért jogos a feltevés, hogy csak igen lassan tudnak majd előrehaladni. Sokan attól tartanak, ha az 1000 kilométeres távolságot gyalogszerrel kell megtenniük, nem fog mindenki közülük eljutni a Jamba nevű táborba. (Tanjug) Ismét emelkedik a dollár értéke Az amerikai dollár árfolyama az új év második napján ismét nagymértékben megnövekedett, cáfolva azokat a találgatásokat, hogy 1985- ben megnyugvás következik be a nemzetközi pénzpiacon. A párizsi tőzsdén az új esztendő első tranzakciói alkalmával a dollárért 9,70— 9,71 francia frankot adtak. Ez az érték egészen közel áll a tavaly ősszel felállított, történelmi rekordhoz. Az amerikai nemzeti fizetőeszköz franciaországi rekordja tavaly szeptember 20-án született meg, amikor is 1 dollárért 9,7185 francia frankot adtak. Francia bankemberek ebből a tndenciából arra következtetnek: a dollár viszonylatában egyáltalán nem lehet határozott és egyértelmű álláspontra helyezkedni, biztosat jósolni. Annál kevésbé, mert tavalyig kitartóan azt híresztelték, hogy az amerikai nemzeti fizetőeszköz árfolyama stabilizálódik, ám erre nem került sor. A dollár az amerikai bankok által fizetett magas kamatlábak, valamint az amerikai költségvetési deficitet hivatalos rangra emelt politikája miatt Európából Amerikába áramlott, így aztán az elmúlt 20 hónap alatt a dollár és a font sterling aránya 26 százalékban tolódott el az előbbi javára. A nyugatnémet márkához képest 15,8, a francia frankhoz képest pedig 15,6 százalékkal drágult meg. Óvatos megfigyelők ennek ellenére úgy vélik hogy, az ördögmalom forgása az idén és jövőre mégiscsak lassul majd. Párizsi pénzügyi körök megítélése szerint a z elnöknek pótolnia kell az USA ' kölségvetésében mutatkozó hinyt. Hogy milyen módon, arra 'z amerikai elnök január második '■'■Ve tervezett beszédéből remélik választ kapni. (Tanjug) összetűzések Indiában Két személy életét vesztette a politikai ellenfelek összecsapásaiban India déli és északkeleti vidékein. A vérontás a rendőrség beavatkozása után kezdődött. Az indiai sajtó tegnapi ismertetése szerint a karhatalmi erők és a tüntetők összetűzésében hét rendőr megsebesült. Egy másik városban a rendőrök könnyfakasztó gránátot használtak. (AP) Clark bejelentette lemondását William Clark amerikai belügyminiszter értesítette Reagan elnököt, hogy a tavasz folyamán lemond tisztségéről és visszavonul kaliforniai birtokára. A nyugati hírügynökségek jelentései szerint ezt tegnap közölték a Fehér Házban. William Clark az utóbbi két évtizedben az amerikai elnökök legközelebbi munkatársainak egyike volt. A belügyminiszter teendőit 1981 óta látja el. Egyelőre nem lehet tudni, miért mond le, és azt sem, hogy ki lép a helyébe. Az USA-ban is bírálják Reagan adminisztrációjának döntését Reagálások az UNESCO-ból való kilépésre Nem vitás, hogy az Egyesült Államok kiválása elég nagy kárt okoz az UNESCO-nak, de az is tagadhatatlan, hogy Amerikának ebből semmilyen haszna nem lesz. Dióhéjban így foglalható össze az amerikai bírálók véleménye. Az USA kiválik az ENSZ előbbi szervezetéből, amelynek 161 ország a tagja. A lépést főleg az amerikai egyetemeken, a többi művelődési, oktatási és tudományos intézetben bírálják, a politikusok és a képviselők egy része is elmarasztalta Reagan döntését. Úgy vélik, hogy az elnök elhamarkodta a lépést. Igaz, e körök nem tagadják az UNESCO fogyatékosságait, s úgy vélik, hogy munkája túlságosan elpolitizálódott, nem bánik gazdaságosan a rendelkezésre álló pénzalappal. Hangsúlyozzák azonban, hogy az UNESCO többször is módosította és javította munkáját. Reagan kormányzata tavaly ősszel jelentette be kiválását, azzal vádolta az UNESCO-t, hogy munkája elpolitizálódott, ellenségesen viszonyul a nyugati államok, főleg az USA iránt. Felelőssé tette a pénzalapok hanyag, ésszerűtlen kezeléséért. Az Egyesült Államok az UNESCO évi 200 millió dollár költségvetésének egynegyedét fedezte. A tevékenység finanszírozásában való részvételéből, s főleg a nagyhatalmi logikából kiindulva Amerika nyilvánvalóan nagyobb befolyást kíván gyakorolni e szervezetre. Feltehetően ugyanolyan helyzetre törekedett, mint például a Nemzetközi Valuta Alapban, ahol a szavazatok „súlyát” összehangolják minden ország pénzügyi hozzájárulásának összegével. Néhány nappal ezelőtt az amerikaiak közölték, hogy az UNESCO újabb reformjai nem kielégítőek, s kiválik soraiból. Washingtonban sokan úgy vélik, Reagan kormányzata tévesen ítélte meg, hogy az USA kiválásával felgyorsítható a reformfolyamat. E körök szerint nem zárható ki éppen az ellenkezője. Mindez az UNESCO-ra vonatkozik. A probléma azonban jelentősebb. Az UNESCO iránti álláspont ugyanis tükrözi a mostani kormányzat viszonyulását az ENSZ egész rendszeréhez. E rendszer egyik megalapítójától ez nem várható el. (Tanjug) NAGY-BRITANNIA A nemzeti bányaigazgatóság béremelést kínál Arthur Scargill: A bányászok biztosak győzelmükben A karácsonyi és az újévi ünnepek utáni első munkanapon, a skóciai és a dél-walesi bányákat eltekintve, a brit bányászok folytatták a munkát A nemzeti bányaigazgatóság annak reményében javasolta a béremelést, hogy ezzel véget vetnek a vájárok kilenchónapos sztrájkjának. A bányaigazgatóság a tegnapi sajtóban azt fejtegette, hogy a bányászok semmit sem nyernek a sztrájk folytatásával, s szavatolják nekik, hogy e hónapban több mint ezer font sterlinget kapnak, március végéig pedig adómentesen több mint 2660 font sterlinget. A bányaigazgatóság 174 bányát irányít, amelyekben 189 000 bányász dolgozik. Tavaly március 12- én léptek általános sztrájkba a kormány szándéka miatt, hogy bezár húsz nem gazdaságosnak nyilvánított bányát, s 20 000 munkást elbocsát. A bányaigazgatóság adatai szerint az év végéig 70 000- ren folytatták a munkát. A bányászok többsége továbbra is követi a bányászszakszervezetek határozatát, hogy a megmozdulással kivívják jogaikat. Arthur Scargal, a bányászszakszervezet vezetője kedden északangliai bányában kijelentette, hogy az új év első napján a bányászok ugyanolyan irányvonalat képviselnek, mint tavaly márciusban, most azonban biztosabbak győzelmükben. Nagy-Britannia a bányásznak kimozdulás miatt a múlt év végéig 2,4 miliárd font sterlinget fordítot kőolaj vásárlására, s veszteség érte a tervezett szénexport elmaradása miatt is. A bányászok hangulatát tükrözi, hogy Dél-Wallesben, ahol fenntartás nélkül támogatták a sztrájkot, eddig a 20 000 bányász közül mindössze 126 tért vissza munkahelyére. A délwalesi vájárok bírálták Scargill újévi álláspontját, s hangsúlyozták, nem elegendő a korábbi jelszavak ismételgetése, új stratégiát kell kidolgozni, annál inkább, mert Margaret Thatcher miniszterelnök a szakszervezeti vezető elleni támadásában úgy ítélte meg, hogy a bányászsztrájkkal kísérletet tétek kabinetjének megbuktatására. Scargill eddig több ízben kidomborította, hogy a bányászok nem értenek egyet a bányáik gazdasági okokból történő bezárásával. Szerinte csak akkor szüntethető be a fejtés, ha a bányában nincs több szén, vagy ha nem eléggé biztonásos a munka. Más jelentés szerint brit rádióállomás hallgatói körkérdésben az 1984. év személyiségének nyilváníották Scargillt. Fölényesen legyőzte Tebbit iparügyi minisztert, akiről úgy vélik, hogy a miniszterelnöki tárca várományosa. Ian MacGregor, a nemzeti bányaigazgatóság elnöke a népszerűségi listán a 8. helyen áll (AP, Reuter)) Arthur Scargill Japán „gyarmatosítja” az USA-t Tavaly harmincötmilliárd dollárra rúgott az amerikai exeficit a távol-keleti partnerrel való árucsere-forgalomban Akármilyen jók is az USA és Japán politikai és hadászati kapcsolatai, amit mindkét fél igyekszik hangsúlyozni, a gazdasági viszonyok olyanok, hogy Reagan elnöknek és Nakaszone kormányfőnek a Los Angeles-i találkozón szembe kell néznie néhány problémával, amely a két ország ellentétes érdekei miatt adódott Elsősorban az árucsere-forgalomban megnyilvánult amerikai deficittel. Tavaly a deficit rekordot ért el, 35 milliárd dollárra rúgott. Ez túl sok még egy olyan erős gazdaság számára is, mint az amerikai. Ha nem tesznek valamit, az USA deficitje a Japánnal folytatott árucsere-forgalomban 45 milliárd dollárra növekszik. Az amerikai üzletemberek, akik már arra panaszkodnak, hogy Japán „gyarmatosítja” hazájukat, felszólították a kormányt, hogy védje ki a japán áru özönét. Igaz, ez ellentétben áll a szabad piac elvével, a japán áru nyomása azonban akkora, hogy kereskedelmi akadályokat követel. Néhány már van is: Japán „önként” beleegyezett, hogy 1,8 millió gépkocsinál többet nem szállít évente az USA-ba. Ez a megállapodás márciusban jár le, és az amerikai autógyárak gondban vannak amiatt, mi lesz, ha ez a korlátozás megszűnik. Japán már elfogadta az amerikai követelést, hogy könnyítsen az amerikai áru forgalmazásán Japánban, és növelje hadászati kiadásait. Washingtoni értékelés szerint azonban ez nem elegendő a két ország kereskedelmének kiegyensúlyozásához. Reagan és Nakaszone találkozójának azonban nemcsak az a célja, hogy a gazdasági gondokat rendezze. Az amerikai elnök konzultációkat folytat a nyugati szövetségesekkel Schultz és Gromiko küszöbönálló genfi találkozója előtt. A japán kormányfő minden bizonnyal támogatni fogja az USA álláspontjait, amelyekkel a tárgyalásokra indult, de van egy megjegyzése: a leszerelési tárgyalásokon ügyeljenek arra, hogy a szovjet rakéták közül Európából egy se kerüljön Ázsiába, mert ez kellemetlen helyzetbe hozná Japánt. (Tanjug) Érkezik a segély Etiópiába Az Európai Gazdasági Közösség agországainak segélye fokozatosan érkezik az etiópiai Assab és Man -awa vörös-tengeri kikötőkbe. A nyugat-európai tömörülés tagországai mintegy 6 millió dollár értékű segélyt ígértek. Az etióp kormány illetékes bizottsága Addis Abebában bejelentette, hogy az említett kikötőkben az új év első napján megkezdődött így 27 000 tonnányi gabonaszállímány kirakodása, és hamarosan megérkezik a segély második réze, amely 1400 tonna tejporból és 100 tonna vajból áll. Az Élelmezési Világprogram (WFP) révén a brit kormány 6500 tonna gabonát küldött az aszály sújtotta Etiópia okosságának. Megköszönve az önzetlen támogatást az etióp kormány osztály■,vezető-helyettese ismételten felhíva a nemzetközi közvélemény figyelmét: a segélyküldemények még mindig nem elegendőek. Az aszály 3 millió etióp életét veszélyezteti, arról nem is szólt, hogy eddig hányan haltak éhen. Addis Abbebában működő humanitárius szervezetek becslése szerint az éhínségnek tavaly mintegy 300 ezer áldozata volt. Az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottságának szakértői úgy vélik, hogy az idén azoknak az országoknak aegyzékén, amelyeket a nemzetközi közösségnek különleges támogatásban kell részesítenie, Etiópia lesz az első helyen. Egyes számítások ■zerint körülbelül 1 300 000 tonna élelmiszersegélyt kell küldeni a kelet-afrikai ország lakosságának. (Tanjug) Magántulajdonba kerülnek a lakások Kubában Kubában az idén lehetővé teszik, hogy a polgárok megvásárolják a lakást, amelyben élnek, valamint hogy hitelt kapjanak magánlakás és családi ház építésére. Az égető lakáskérdés és az állami tulajdonban levő épületek karbantartása miatt a kubai parlament meghozta a törvényt, amely egyebek között ezt is előirányozza. A lakástörvény része Kuba új társadalmi-gazdasági stratégiájának, amely Fidel Castro elnök utóbbi hetekben mondott beszédeiben egyre inkább alakot ölt Lényege a meglevő lakások észszerű és optimális kihasználása, a felelősség és a termelés növekedése. Mintegy 1,3 ezer kubai család kedvező körülmények között megvásárolhatja a lakást, amelyben lakik, és esetleg új építésébe is foghat. Ez csökkenteni fogja a lakóházak fenntartásával kapcsolatos állami költségeket, és lakásépítésre serkenti a lakosságot. A becslések szerint ezzel felszabadulnak a felgyülemlett eszközök mert a javuló ellátás ellenére a kubai polgár még nem tudja elkölteni minden pénzét, és a kereslet messze felülmúlja a kínálatot. (Tanjug)