Magyar Szó, 1985. március (42. évfolyam, 58-72. szám)
1985-03-01 / 58. szám
2 - KÜLPOLITIKA Kišicsit hamarosan doni Kiadják-e Artukovicot Jugoszláviának? — Tanúkihallgatással folytatódott a tárgyalás A védelem első tanúinak kihallgatásával zárószakaszba lépett Andrija Artukovic háborús bűnös kiadatása pere. A Los Angeles-i szövetségi bíróság végleges döntése néhány nap múlva, legkésőbb a jövő hét végén várható. Volney Brown bíró ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy a védőtt és Artukovic orvosainak minden manővere ellenére a vádlott ,,mentálisan képes” részt venni a tárgyaláson. Nem engedi meg az„Artukovic-ügy” politizálását sem, mint ahogyan az ötvenes években történt, amikor ugyanez a bíróság úgy döntött, hogy „a balkáni hóhért” nem adják ki Jugoszláviának, mert bűncselekményei ,,politikai, nem pedig bűncselekményi jellegűek”. E tekintetben a szerdai tárgyalás igen jellemző volt. Három orvosszakértő, az Artukovic egészségi állapotát a Long Beach-i katonakórházban éjjel-nappal figyelemmel kísérő dr. David НШ és David Gottlieb, a védelem és Saul Fearsteen, a vád pszichiáterének „kihallgatása” után a bíró úgy döntött, hogy a vádlott mentálisan fel tudja fogni a vád lényegét és a következményeket, illetve képes együttműködni védőivel és ez elegendő ahhoz, hogy a vádlott részvételével folytassák a tárgyalást. Gary Fleishman, Artukovic ügyvédje ekkor beszólította az első tanút, akinek „meg kellene magyarázata a horvát eset genezisét”, azt, amire „védence nem képes” Ezt a szerepet Michal MacAdalmc San Franciscó-i jobboldali történelemtanárnak osztották ki, aki mellesleg az amerikai szélsőséges horvát emigráció szervezetének és lapjának igen tevékeny munkatársa. Az ő „tanúvallomása” több mint két óra hosszat tartott. Jugoszlávia térképével jelent meg, amelyet, úgy tűnik, még a német megszánó hatóságok készítettek, és hozzálátott „a horvát kérdés” magyarázásához egészen a délszlávok Balkánra való érkezésének idejétől. Fleisman elgondolásának megfelelően megpróbálta megmagyarázni az úgynevezett Független Horvát Állam kormánya megalakításának „történelmi gyökereit", s kiemelte, hogy Artukovic, aki figyelemmel kísérte ezt a „tanúskodást”, ebben a kormányban „csak” belügyminiszter, később pedig igazságügy-miniszter volt. Megemlítette, hogy Ritukovicot ebben a kormányban „csak” a polgári hatóságok megszervezésével bízták meg az úgynevezett, Független Horvát Állam területén, továbbá „a polgári bíróságok működésével”, s minden más: a hadbíróságok, az usztasa rendőrség stb. más tisztségviselők hatáskörébe tartozott. Ezt kihasználta Fleishman, megpróbálta ismét felvetni a régi tézist, hogy Artukovic bűncselekményei „politikai és nem bűncselekmény jellegűek”, és hogy ő személyesen senkit sem ölt meg, hogy mások gyilkoltak, s ezért ő nem felelős. Ekkor közbelépett, a bíró, rámutatott a kivételesen fontos tényre, hogy Artukovic bűncselekményeinek politikai veletéről nem a bíróság, hanem az amerikai államtitkár dönt, aki aláírásával véglegesíti a kiadatási döntést. Artukovicnak a második világháború alatt elkövetett bűncselekményeit bizonyító anyag alapján a bíróság csak arról dönt, hogy ki kell-e adni, vagy sem. Ekkor Nimmer államügyész-helyettes néhány kérdést tett fel a „történész” MacAdamsnak: — Részt vett-e ön, MacAdams úr, valaha is a San Franciscó-i horvát rádió műsoraiban? — Igen — válaszolt MacAdams. — Gyakran történt ez? — Hetente. — Együttműködött-e a Danicával, a horvát emigráció lapjával? — Igen — válaszolt MacAdams. Nimmer nyilvánvalóan MacAdamsnak a Danicában ez év január 25-én megjelent cikkét tartotta szem előtt, amelyben a ..történész” azt álítja, hogy Artukovic tavaly november 14- én történt letartóztatása ..az USA alkotmánya legalapvetőbb elveinek megszegése”. Elítéli az amerikai igazságügyi szervek ..legnyilvánosabb kriminális magatartását”, s azt állítja, hogy az USA-ban élő náci háborús bűnösök ügyeinek kivizsgálásával foglakozó különbizottság — amelyet „az amerikai adófizetők finanszíroznak” — ösztönözte Jugoszláviát, hogy „újabb bizonyítékokat fedjen fel, amelyek alapján Artukovicot letartóztatták". Végül Nimmer még egy kérdést tett fel MacAdamsnak, és erre igen jellemző választ kapott, amely rámutat Fleishman szándékára, hogy a tárgyalást olyan mederbe terelje, amilyenben az ötvenes években folyt. — MacAdams úr, részt vett-e ön a horvát emigráció különféle ünnepségein itt az USA-ban? — Igen. — És az április 10-e, vagyis a Független Horvát Állam megalakításának évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken is? — Azokon is — válaszolt a San Franciscó-i „történész”. Ezután félbeszakították a tárgyalást, holnap délelőtt folytatják a többi tanúk kihallgatásával. (Tanjug) ispán támogatja a csillaghásorús programot Japán hajlandó támogatni az USA „stratégiai védelmi kezdeményezését” (SDI), még akkor is, ha a program atomfegyvereket is magába foglal. Ezt Soicsi Kuriama, a japán külügyminisztérium Észak- Amerika-bizottságának igazgatója erősítette meg a parlament alsóházi bizottságának szerdán megtartott ülésén elhangzott kérdésre válaszolva. (Kiadó) (10.) : Nem kell külön hangsúlyozni, hogy az űrhajósok magas képzettségű személyek, akik tökéletesen ismerték az akkori rakétakutatás legújabb eredményeit és tudatában voltak annak, mire képesek al földi eredetű repülő testek, mire nem. Nagyon nehéz tehát az ő állításukat a képzelet játékának minősíteni. Az események alakulása miatt, az amerikai légierő nem térhetett ki a magyarázkodás elöl. A magas rangr katonatiszteknek ki kellett találniuk valamit, hogy ne csak azt állítsák folyton, hogy optikai csalódás az egész. Mindaddig dr. Donald Menzel légköri jelenségeivel magyarázkodtak, de a közvélemény már nem elégedett meg a szimpla okozatokkal. Menzel asztrofizikus volt, doktori címet még 1924-ben szerzett. Később úgy emlegették, hogy az UFO-lógusoknak ő a főpapja. Könyvet jelentetett meg a repülőtányérokról, amelyben tagadja létezésüket, függetlenül attól, hagytak-e valamilyen nyomot maguk után vagy sem. Szerinte a jelenségeket három körülmény okozhatja: — légköri zavarok, — a Mars bolygó, — a Venus bolygó. Menzel halála után doktrínáját barátja, Philip Kiss folytatta. Mivel ezeket a magyarázatokat, már nem lehetett fenntartani, több szakember is állást foglalt a látottak valódisága mellett; a CIA újabb megoldást talált: „független” bizottságot alakított, hogy tanulmányozza és tudományosan megmagyarázza az eseteket. Igazgatója Edward Condon professzor volt, munkatársai pedig tudományos körökben ismert szakemberek, többek között öt egyetemi végzettséggel nem rendelkező szakember és néhány végzős egyetemi hallgató. A bizottság munkája botrányba fulladt. 1969-ben a bizottság elkészítette 965 oldalas zárójelentését, amelyben leszögezte, hogy nincs elegendő bizonyíték arra, hogy a Földön kívüli lények beléptek-e egyáltalán a Föld légkörébe, a meglevő adatok nem elegendőek ahhoz, hogy a vizsgálatokat folytatni lehessen. Nagyon sokan bírálták a légierőt és a CIA-t a bizottság megalakítása miatt. Ezzel szemben a Szovjetunióban az egyre gyakrabban megjelenő repülőtányérok miatt a KGB már nem tudott mit kezdeni a bejelentésekkel, és ezért a kérdés tárgyalását a tudósokra bízta. 1967. október 18-án megalakult egy UFO-csoport, a Szovjetunió Állandó Kozmonautikai Bizottsága. Az igazgatói tisztséget Porfirij Sztoljarov repülős vezérőrnagy töltötte be. Alapos vizsgálat kezdődött, fényképeztek, elektronikus műszerekkel és radarral vizsgálták a légkört. Szorosan együttműködtek a Pulkovo csillagvizsgálóval és más hasonló szovjet intézménnyel. A bejelentett jelenségeket gondosan kivizsgálták. A történetek között volt egy 1964. szeptember 23-án történt eset, egy TU—104-es típusú repülőgép személyzete és utasai észrevették egy diszkosz alakú, fémből készült repülő tárgyat megvilágított kupolával. A repülő tárgy a moszkvai leningrádi szakaszon, majdnem egész úton szórakoztatta az utasokat. Hol a repülőgép alatt repült, hol az oldalán, szinte bemutatta minden képességét. Az akkori eset nagyon hasonlított az alábbihoz. 1965. július 26-án R. Vitolmiek, az Ográban székelő ionoszféra-kutató állomás igazgatója teleszkóppal figyelt egy 100 méteres átmérőjű repülő testet, amelyet három kisebb kísért. 1967. augusztus 8-án Anatolij Szazanov csillagász a kiszlovodszki obszervatóriumból szintén észrevett egy repülő testet, amely nagy sebességgel átrepült az északi égbolton keleti irányba. A látványt még tíz csillagász is figyelemmel kísérte. A Sztoljarov-féle bizottság érdeklődését felkeltette az 1963. június 18-án történt eset. Valerij Bikovszkij szovjet űrhajós éppen a világűrben tartózkodott a Vosztok–6 űrhajó fedélzetén, amikor egy tojás alakú repülő test melléje szegődött. Egy darabig kísérte az űrhajót, majd mintha puskából lőtték volna ki, elkanyarodott mellőle. A repülő testnek tehát olyan alakja volt, amilyenről Lonnie Zamora egy évvel korábban jelentést tett fölötteseinek. A CIA hamarosan értesült a szovjet UFO-bizottság létezéséről és értesítette a NASA-t. Az űrkutató hivatal hivatalos úton bővebb tájékoztatást kért a vizsgálatok eredményéről. A Szovjet Tudományos Akadémia lakonikus táviratban válaszolt a kérdésre: Repülőtányérok pedig nincsenek! Zárt ajtók mögött azonban a Sztoljarov-bizottság egészen más eredményekre jutott. Egy belső használatra szánt jelentés szerint, 1970-ben annyi dokumentált jelenséget kellett kivizsgálni, hogy teljesen nyilvánvalóvá vált, a jelenségeket nem lehet optikai csalódásnak minősíteni. Utasították is a meteorológiai, asztronómiai, geofizikai és hidrometeorológiai állomásokat, és természetesen a műholdakat figyelő telepeket, hogyha valamilyen jelenséget észlelnek, folytassák megfigyelését akár elsődleges kutatási feladatuk elhanyagolása árán is, mert a bizottság megállapítása szerint, a repülőtányérok semmi esetre sem földi eredetű berendezések. 1971 áprilisában az amerikai Industrial Research Magazine kérdőívet intézett az olvasókhoz a repülőtányérokkal kapcsolatban. A lap több mint 300 000 olvasója válaszolt a feltett kérdésekre. Az adatok öszszegezésekor kiderült, hogy az olvasók 54 százaléka meg van róla győződve, hogy repülőtányérok, léteznek, csak 31 százalék, tagadta létezésüket. A pozitív választ adók nagy része továbbá úgy vélte, hogy az illetékes szervek manipulálnak a találkozásokról szóló hírekkel, visszatartják őket. Az olvasók 32 százaléka Földön kívüli eredetűnek tartja a repülőtányérokat, 27 százaléka természeti jelenségnek. Ezer olvasó közül hat arra gyanakodott, hogy a repülőtányérokat valamelyik keleti országban készítik az amerikai közvélemény izgatására-Sokan úgy vélik, hogy a repülőtányérokkal kapcsolatos históriák főleg a nyugati országokból érkeznek, mert a keletiekből kevés ilyen hírről veszünk tudomást. Ismeretlen eredetű repülő testek azonban a világ más részeiben is feltűntek, például Ausztráliában is. 1971. október 31-én egy Spargo nevű ausztrál juhtenyésztő kocsival elindult Kontonupból, hogy kifizesse alkalmazottjait. Este 9 óraikor indult Boyup Brookba. Egy mellékúton hajtott, amikor motorja minden ok nélkül megállt, sőt az autó fényszórói is kialudtak. Rádiója sem működött többet. A gépkocsi egész elektromos berendezése felmondta a szolgálatot. Spargo értetlenül csóválta a fejét, sőt azt is különösnek tartotta, hogy bár kocsijával több mint 100 kilométeres óránkénti sebességgel hajtott, megálláskor teste nem is lendült előre, ki sem repült a szélvédő üvegen keresztül, pedig más esetben ez biztosan így történt volna. Most ott állt egy olyan vidéken, amelyet nem ismert és nem is tudta, miért állt meg. Egyszer csak egy fényforrásra figyelt fel, felülről jött, pásztázta a földet és a fénysugár kocsiján is megakadt. Egy idő múlva azt is észrevette, hogy a fénynyaláb egy diszkosz alakú repülő alkalmatosságból ered, amely mintha 40 méterre tőle emelkedett volna fel a fák közül. A repülő tárgy átmérője tízméternyi lehetett, a sugárnyaláb pedig egy kályhacsőszerűségből jött a szerkezet aljából. (Folytatjuk) Harmadfokú találkozások repülőtányérokkal 1935. március 1., péntek MAGYAR SZÓ Tragikus tévedés Nyugat-Szaharában lelőttek ■зду nyugatnémet repülőgépet • A Déli-sarkról volt hazatérőben A nyugatnémet polgári repülőgép, amelyet vasárnap este lelőttek Nyugat-Szahara atlanti-óceáni partjának közelében, egy sarkvidéki kutatásokra felszerelt gép volt, amely a Déli-sarkról volt útban hazafelé a Német Szövetségi Köztársaságba — közölték tegnap algíri nyugatnémet forrásokból. A gépben, amelyet a Polisario Front harcosai lőttek le, három személy tartózkodott. Dornier—228 típusú gépről van szó, amely a Polisario közleménye szerint nagyon hasonlít a marokkói felderítőgépekre. A Déli-sarkról hazatérő nyugatnémet kutatócsoport másik gépe vasárnap este leszállt a Kanáriszigeteken. A bonni kormány tiltakozott a gép lelövése miatt. (Tanjug) SZÖVETSÉGESEK VITÁJA Az ANZUS válsága Amerikai megtorló intézkedés új-Zélanddal szemben Rendkívül elmélyült a válság az ANZUS-paktumban az Amerikai Egyesült Államok legújabb döntése után, amellyel megtagadja Új-Zélandtól az ország védelméreis a szövetség tagállamai közötti viszonyra vonatkozó bizalmas információkat — állítják ausztrál hivatalos források. A tömegtájékoztatási eszközök igen nagy teret szentelnek az események alakulásának és Washington megtorló intézkedésének, miután Új-Zéland úgy döntött, hogy kiutasítja kikötőiből az atommeghajtású és atomfegyverekkel ellátott amerikai hadihajókat. Az Australian című lap írása szerint az USA ilyen álláspontja kellemetlen következményekkel járhat, mert gyakorlatilag nincs olyan módszer, amely kirekesztené Új-Zélandot az információcseréből úgy, hogy Ausztráliát ne mellőzné. Robert Hawke ausztrál kormányfő kijelentette a parlamentben, hogy nincs szándékában felfüggeszteni a jó kapcsolatokat Új-Zélanddal, de Amerikával sem, ezért egyelőre a konzervatív ellenzék tiltakozása ellenére kivárja a szövetségen belüli kapcsolatok további alakulását. Lange új-zélandi laburista kormányfő Los Angelesben, útban London felé, megismételte, hogy Új-Zéland az USA barátja és szövetségese marad, de következetesen kitart atomellenes politikája mellett is. Ausztrália nyilvánvalóan az USA reagálását várja, továbbá a londoni tárgyalások eredményét. Lange ugyanis igyekszik majd meggyőzni vendéglátóit Új-Zéland döntésének helyénvalóságáról, azok viszont el akarják téríteni makacs atomellenes álláspontjától. A Csendes-óceán országai szövetségének tartóssága kemény próbára kerül ausztrál talajon is, mert amerikai hadihajók látogatását várják Sydney kikötőjében. Itteni hírek szerint nagyszabású atomellenes tiltakozás készül amely még egy csapást mérhet a térség különben is megingott szövetséges kapcsolataira. (Tanjug) Kiprianu lemond? A ciprusi elnök ma beszédet intézett a nemzethez A ciprusi kormány tegnap újabb, az utóbbi öt napban már harmadik rendkívüli ülését tartotta meg. Nem közölték, hogy Kiprianu elnök és kabinetjének tagjai miről tárgyaltak, de valószínűleg az utolsó konzultációkat bonyolították le a ciprusi elnöknek a mára bejelentett beszéde előtt. Kiprianu ma délután mond rádió- és tévébeszédet. A nikoziai hírmagyarázók többsége szerint ma benyújtja lemondását és rendkívüli elnökválasztásokat ír ki, amelyeken ismét jelöltetné magát. Jól értesült forrásokból szerzett információk szerint azonban legközelebbi munkatársai azt tanácsolják, hogy ne engedjen a nyomásnak, és ne nyújtsa be lemondását, hanem referendummal lépjen a nép elé. Más hír szerint a ciprusi törökök úgy döntöttek, hogy a korábbi bejelentéstől eltérően nem június 23-án hanem áprilisban tartják, meg „elnöválasztásaikat”. A „parlamenti” választásokat már március végén megejtik. Nem világos, miért hozták előre a választásokat. Egyes információk szerint azért szánták rá magukat erre a lépésre, hogy elkerüljék az egyre nagyobb nyomásokat és egyre keményebb bírálatokat, miszerint tekintsenek el ezektől a választásoktól, amelyeket a világ közvéleménye úgy magyaráz, mint újabb lépést a szigetország felosztása felé. Más vélemény szerint Denktas azért szánta rá magát „a választások” előrehozására, hogy a Kiprianu elnökkel folytatott tárgyalások esetleges következő fordulójában „az Észak-ciprusi Török Köztársaság elnökeként” vegyen részt. (Tanjug) Véget ért a kínai—amerikai véleménycsere Paul Wolfowitz, az amerikai külügyi államtitkár helyettese befejezte négynapos pekingi látogatását, amelyen Vu Hszüe-csiennel, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterével tárgyalt. Pekingi amerikai körök azt állítják, hogy Délkelet-Ázsia kérdéseiről — Vietnam és Kambodzsa, valamint Tajvan és a kínai—amerikai gazdasági kapcsolatok problémájáról volt szó. (Tanjug) Vérengzés Kenyában Kenya történetének legvakmerőbb rablótámadása során, marhatolvajok egy csoportja Marsabitben meggyilkolt negyven személyt és elhajtott 6000 szarvasmarhát és 2000 tevét. A kenyai sajtó azt állítja, hogy az áldozatok között sok az asszony és a gyermek. A rendőrség nagyszabású hajszát indított a rablók után, több könnyűrepülőgép indult felderítő akcióra, hogy a rendőröket helyes nyomra vezesse. A rendőrök beérték a marhatolvajokat, a lövöldözésben néhány banditát meggyilkoltak, 3800 szarvasmarhát és tevét pedig visszaszereztek. A legújabb jelentések szerint a Turkanatótól északkeletre, alig néhány kilométerre az etióp határtól sikerült bekeríteniük a rablókat. A vérengzést valószínűleg a Marsabit övezethez közel levő oázisban élő amrikok törzs tagjai hajtották végre. (Tanjug)