Magyar Szó, 1985. június (42. évfolyam, 148-162. szám)

1985-06-01 / 148. szám

2 KÜLPOLITIKA Az enyhülésért Raif Dizdarevic interjúja a nyugatnémet WDR rádióállomásnak Raif Dizdarevic szövetségi kül­­ügyi titkár a nyugatnémet WDR rádióállomásnak adott nyilatkoza­tában hangsúlyozta, hogy Jugo­szlávia mindig is szorgalmazta az enyhüléshez való visszatérést, s ezért „kedvezően értékeli minden olyan ország akcióját, amely építő­jellegűen hozzájárul ahhoz, hogy az európai államok­­a konfrontáció helyett az egymás közti közeledés és enyhülés javát szolgáló kérdé­sek felé forduljanak”. Dizdarevic Helmut Kohlnak, az NSZK kancellárjának küszöbönál­ló jugoszláviai látogatása­­alkalmá­ból adott interjút Horst Wesseler­nek, a WDR szerkesztőjének. Úgy értékelte, hogy a nagyhatalmak kö­zötti párbeszéd felújítása elősegít­heti a nemzetközi feszültség csil­lapítását. Hangsúlyozta­­azonban, hogy a szuperhatalmak nagyobb felelőssége nem jelenti azt, hogy egyedül nekik kell dönteniük Euró­pa sorsáról. Hozzáfűzte, az európai biztonsági és együttműködési fo­lyamat — amelyet Jugoszlávia és az NSZK is szorgalmaz — lehető­vé teszi valamennyi európai or­szágnak, hogy egyenrangúan dönt­sön az enyhülésről és a megegye­zésről. Úgy véljük, hogy az au­gusztusi finnországi találkozó, amelyet a helsinki megállapodás aláírásának 10. évfordulója alkal­mából tartanak meg, nagy esélyt nyújt az összes európai államnak, hogy érvényesítse az európai együttműködés és megegyezés el­veit — fejtegette a külügyi titká­runk. A tartozások kérdése Arra a kérdésre válaszolva, hogy Jugoszlávia mint a 77-es csoport tagja, miként értékeli a nyugati ipari országok nemrégiben Bonn­ban megtartott gazdasági csúcsta­lálkozóját, Raif Dizdarevic kifej­tette, hogy e találkozón „megerő­sítették a már korábban ismert el­veket és álláspontokat. Sajnos nem hangzott el újabb kezdeményezés, elképzelés, amely utat nyitn­a nap­jaink nagy gondjainak megoldása felé”. Megemlítve a fejlődő országok gazdasági helyzetét, eladósodását, továbbá az Észak-Dél kapcsolatá­nak problémáit, a külügyi titkár figyelmeztetett, hogy a tartós meg­oldás elnapolása aktivizálhatja a bombát, amelynek felrobbanása végzetesen érintené mind a fejlett, mind pedig az eladósodott országo­kat. Szerinte ezért továbbra is szorgalmazni kell az egyenrangú párbeszédet e kérdések tisztázásá­ban. Megállapította, ez az egyedüli helyes út, sajnos, úgy tűnik, hogy a két ország csúcstalálkozója meg­kerülte világunk e súlyos problé­máját. Arra a kérdésre válaszolva, mit helyeznek előtérbe a jugoszláv ve­zetők és Kohl kancellár megbeszé­lésén. Dizdarevic nyomatékkal hangsúlyozta Jugoszlávia érdekelt­ségét, hogy közösen felmérjék a kétoldalú kapcsolatok, elsősorban a­ gazdasági együttműködés további bővítésének lehetőségét. Szükséges­nek tartjuk annak megvitatását, miként számolható fel kapcsolata­inkban néhány nehézség vagy nyílt kérdés — közölte. Az együttműködés és a vendégmunkások helyzete Megelégedéssel nyugtázta, hogy jó kapcsolat alakult ki Jugoszlávia és az NSZK között. Raif Dizdare­vic felhívta a figyelmet a két fél kötelességére és felelősségére, hogy a kölcsönös méltánylás, a be nem avatkozás és kölcsönös előny elvéből kiindulva hatékonyabban és gyorsabban megoldják a nyílt kérdéseket és bizonyos nehézsége­ket, főleg a pénzügyi—gazdasági együttműködésben, s mélyítsék az egymás közti bizalmat. Úgy ítélte meg, hogy­­a gazdasági együttmű­ködésben Jugoszlávia és az NSZK még nem hasznosította az összes rendelkezésre álló lehetőséget, mindenekelőtt a közös beruházás­ban, az ipari kooperációban, a­ harmadik piacon való fellépésben. A szövetségi külügyi titkár elő­térbe helyezte, hogy az együttmű­ködés fontos területe az ideiglene­sen az NSZK-ban dolgozó jugo­szláv polgárok helyzete. Szerinte fontos kérdés dolgozóink hazatéré­se. Hozzáfűzte, hogy polgáraink jogosan várnak el nagyobb megér­tést, támogatást, hogy könnyebben munkához jussanak hazájukban, mert nemcsak hozzájárulnak az NSZK gazdasági felvirágzásához, hanem a két ország közötti jó kap­csolatok fejlesztéséhez is. Raif Dizdarevic szerint a két or­szág jó kapcsolatának és együtt­működésének fejlesztését „nagy­mértékben gátolhatja az ellenséges emigráció Jugoszlávia, polgárai és érdekei ellen irányuló terrorista aknamunkájának eltűrése az NSZK-ban.” Ha erélyesen nem gátolják meg e ténykedést, ez nagymértékben árthat az egymás közti kapcsolatok további fejlesz­tésének, szögezte le Dizdarevic­svanjug. NÉHÁNY SORBAN PRÁGA: HUSZONÖT BÁNYÁSZ VESZTETTE ÉLETÉT (CTK).­­ Hu­szonöt bányász vesztette életét a lengyel határ közelében levő csehszlová­kiai szénbányában történt gázrobbanásban. A csehszlovák távirati iroda kö­zölte, hogy a robbanás május 7-én következett be, de a mentők csak há­rom nappal ezelőtt jutottak el a betemetett bányászokig. JOHANNESBURG: BÁNYASZERENCSÉTLENSÉG DÉL-AFRIKÁBAN (Reuter). -- Két bányász szörnyethalt, egy eltűnt a Johannesburgtól nyu­gatra levő aranybányában, 2300 méter mélységben történt szerencsétlen­ségben. A gázrobbanásban 11 bányász megsérült. Az utóbbi 20­­évben több mint 10 000-en vesztették életüket a dél-afrikai bányákban. DELHI: INDIA LEZÁRTA A HATÁRT PAKISZTÁN FELÉ (AP). — In­dia lezárta a határt Pakisztán felé, s kijárási tilalmat rendelt el a határ menti vidéken, hogy meggátolja szikh terroristák beszivárgását, akik állító­lag erőszakos cselekményekre készülnek az Arany Templom elleni táma­dás évfordulója alkalmából. Delhiben a rendőrség csütörtök éjszaka lőszer­re bukkant egy rejtekhelyen. A rendőrség képviselője megerősítette, hogy a razzia előtt néhány perccel a lakást elhagyta szikh terroristák egy csoportja. PANAMA: PANAMA MEGSZAKÍTOTTA DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATA­IT DÉL-AFRIKÁVAL (AP, UPI, PL).­­ Panama csütörtök este közölte, hogy felmondta diplomáciai kapcsolatait Pretoriával Dél-Afrika fajüldöző politikája miatt. A külügyminisztérium emlékeztetett arra, hogy az ENSZ- tagország Panama következetesen tiszteletben tartja azokat a határozatokat, amelyek elítélik a faji elkülönítés politikáját. BUENOS AIRES: ALFONSIN BESZÉDE A SZOCIALISTA INTERNA­­CIONÁLÉ ÜLÉSSZAKÁN (Tanjug).­­ Raul Alfonsin argentin elnök hang­súlyozta, hogy Latin-Amerika nem törlesztheti külföldi adósságát, ha a termelésbe nem ruház be annyit, mint amennyi kamatot fizet a hitel­­folyósítóknak. A Szocialista Internacionálé latin-amerikai bizottsága ülés­szakának végén elhangzott beszédében Alfonsin szolidaritásra szólította föl a fejlett országokat. Ismertette, hogy 1982-től kezdve Latin-Amerika 75 mil­liárd dollár tőkéje a fejlett Északra vándorolt. Síkraszállt a mostanitól el­térő etikán alapuló új nemzetközi gazdasági rendért. PR­ÁGA: VÉGET ÉRTEK A SZOVJET—CSEHSZLOV­ÁK HADGYAKOR­­LATOK (AFP). — Csütörtökön befejeződtek a május 15-én Csehszlováká­­ban kezdődött szovjet—csehszlovák hadgyakorlatok. A prágai televízió je­lenti, hogy a szárazföldi, légi manővereken 95 000 csehszlovák és szovjet katona vett részt Viktor Jermakov szovjet tábornok vezénylésével. LIMA: SZTRÁJK ÉS ZAVARGÁSOK (Tanlugl. — Az u­tóbbi natív­ban Chimbote fontos nerui halászkikötőben a halászok és rendőrök heve**»­­összecsaptak. E városban az élet teljesen megbénult mert a halászokba csatlakoztak a többi gazdasági ágazat munkácsi is. A halászok követeik, hogy a kormány ismét nyisson meg tíz halu­s'7+'r‘t előállító gyárat, ampán­két néhány évvel ezelőtt zártak be, s emiatt több ezren munka nélkül maradtak. NIKOZIA: ÍTÉLETIDŐ CIPRUSON. — Csütörtök éjszaka ítéletidő si­­­totta Ciprus Nikoziától délre levő részét. A vihar és a jégverés nagy anyagi kárt okozott, egy személy életét vesztette. Az elemi csapás súimtm területet meglátogatta Kiorianu b^v a kormány segítsé­­get nyújt az összedőU házak i'M-:*n­'u^-rAinPz: A rendőrség és a n^mz^M gár­­da sátrakban helyezte el a hajtéi* 'Dnn^at, s szavatolták számukra az élelmiszert és­ az egészségügyi ellátást. MAGYAR SZÓ 1985. június 1., szombat KÖZÉP-AMERIKAI KÉRDÉS Még egy kísérlet A Contadora erőfeszítései, hogy felkutassa a kompromisszumos megoldást­ A Contadora béketárgyalásai­nak napirendjén két kulcsfontos­ságú kérdés, a fegyverzetellenőr­zés, és az idegen tanácsosok je­lenléte szerepel. Mivel a béketárgyalások előző két­ fordulóján igen feszült vita folyt ezekről a kérdésekről, a mexikói, a venezuelai, a kolum­biai és a panamai külügyminisz­­ter-helyettesből álló állandó bi­zottság úgy döntött, hogy tegnap és ma összeül Bogotában, s meg­próbál elfogadható kompromisszu­mos megoldást elfogadni. Az idei évi Simon Bolivar-díjat az UNESCO a Contadora-csoportnak ítél­te oda a közép-amerikai válság poli­tikai megoldására irányuló törekvé­seiért. Az UNESCO-nak ezt a díját a ve­nezuelai kormány alapította le 83-ban Simon Bolivar latin-amerik­ai szabad­ságharcos születésének 100. évfordu­lója alkalmából. A huszonöté­zer dol­láros díjat egyéneknek vagy szerve­zetnek ítélik oda a népek szabad­ságához, függetlenségéhez is méltó­ságához, továbbá egy új gazdasági, szociális és kulturális nemzetközi rendszer erősítéséhez való hozzájáru­lásért. Tavaly és tavalyelőtt János Károly spanyol király és Nelson Mandela dél-afrikai apartheidellenes harcos kapta a díjat. (TanjuB, API Az amerikai gazdasági kamara аЧпоке Szlovéniában Dr. Richard Bahn, az amerikai gazdasági kamara alelnöke a ljub­ljanai amerikai központ szervezé­sében tegnap egynapos látogatást tett Szlovéniában. Dr. Richard Bahnt fogadta dr. Rudi Kropivnik, a Szlovén Gazda­sági Kamara alelnökéé, majd pedig az amerikai vendég előadást tar­tott a szlovénai társult munka­szervezetek képviselőinek, s be­mutatta az amerikai kereskedelmi politikát, beszélt az amerikai gaz­dasági, adó- és költségvetési poli­tikáról, valamint az amerikai cé­gek magatartásáról. (Tanjug) A Renmin Rihao öt világvárosban A kínai nyitás újabb megnyilvánulása Kína hamarosan saját lapjával első kézből tájékoztatja nézetéről, világszemléletéről a külföldön élő kínaiakat és a kínai származású külföldi állampolgárokat. Tokióban, Párizsban, New Yorkban,­­San Franciscóban és Hongkongban e szerepet a Ren­­miri Ribao, a Kínai KP sajtószer­­ve tölti be, amely napilapként jelenik meg, hagyományos kínai írásmóddal, külföldön a kínaiak ezt jobban megértik mint a leegy­szerűsített írásmódot, amelyet napjainkban használnak a Kínai NK-ban. Szemmel láthatóan ez nagy vál­tozás a több millió kínai szárma­zású ember tájékoztatásának vi­szonylatában. Mindez bizonyítja a nyitási politika további bővítését. Pekingi megítélés szerint meg­alakulása után a Kínai NK be­zárkózott, ezenkívül sújtotta az embargó is. E bezárkózás m­ár kárt okozott. Most teljes mérték­ben kitárul­kozott, s ebben szerep­hez jutott a Renmin R-bao párt­újság is. (Tanjug) • JUGOSZLÁVIA—SZOVJETUNIÓ Tartós értékű okmányok ÁROM ÉVTIZED TELT el a belgrádi nyilatkozat 1955. június 2-án történt aláírása óta, amely lezárta a ju­goszláv—szovjet kapcsolatok egy igen hosszú ideig, 1948-tól 1955- ig tartó, s szinte a mélypontot súroló hullámvölgyét, és utat nyitott a jelenleg is állandóan felfelé ívelő, gyümölcsöző, sok­oldalú és baráti kapcsolatok előtt. Az 1955 május végén hazánkba érkezett, Nyikita Hruscsov ve­zette szovjet küldöttség tagjai is elismerték, hogy a jugoszláv felet nem terheli felelősség a tá­jékoztató irodai időkben kiala­kult rendkívüli rossz kapcsola­tokért. Tito elnök és Hruscsov, vala­mint a két ország küldöttsége többi tagjának megbeszélései, to­vábbá a kinyilvánított szándék, hogy fejezetet nyissanak az együttműködésben, és a belgrádi nyilatkozat aláírása nemcsak hogy fordulópontot jelentett a kapcsolatokban, hanem utat mu­tatott az országok közötti kap­csolatok és együttműködés a kor követelményeinek megfelelő megteremtésére és rendezésére, s ezért méltán került a nemzet­közi figyelem középpontjába. A nyilatkozat leszögezte, hogy az országok közötti vitás kérdé­sek csakis tárgyalások útján és egyenrangú alapon oldhatók meg igazságosan. Előtérbe he­lyezte, hogy a kapcsolatok nor­malizálása mindkét ország népei­nek érdeke, s hozzájárul a fe­szültség enyhítéséhez, a világbé­ke megszilárdításához, továbbá a szocializmus ügyét szolgálja. A kapcsolatok rendezéséhez ki­indulópontul szolgáló alapelvek, mint például a szuverenitás, a függetlenség, az integritás és az egyenrangúság tiszteletben tartá­sa, a békés egymás mellett élés, a kölcsönös megbecsülés, vala­mint a más belügyeibe való be nem avatkozás elve ma is érvé­nyesek, mi több, bízvást mond­hatni, egyre időszerűbbek első­sorban a harmadik világ orszá­gai számára fejlett államokkal fenntartott kapcsolatokban. Nem veszítették időszerűsé­gükből a nyilatkozatnak a béke oszthatatlanságát, vagy például a politikai és gazdasági domi­nancia megszervezésére irányuló agresszió elítélését hangoztató megállapításai, akárcsak az a követelmény, hogy erősíteni kell az ENSZ szerepét és tekintélyét. A belgrádi nyilatkozat és az egy évvel később, 1956. június 20-án Moszkvában aláírt ..Nyi­latkozat a JKSZ és az SZKP kapcsolatairól” szerves egységet alkot, s kiállta az idő próbáját, továbbra is a két ország kapcso­latainak alapjául szolgál, de pél­dát is mutat. VADÓCZ Károly A hetente nem végső cél Szovjet lap kommentárja A Szovjetszka Rosszija lap teg­napi számának kommentárja sík­­raszáll az enyhülés felújításáért és aláhúzza a „Szovjetuniónak az­­enyhülési folyamat felújítására irányuló szilárd eltökéltségét”. A befolyásos moszkvai napilap egyidejűleg kiemeli: „Világosan el akarjuk mondani, hogy az enyhü­lés nem végső cél, szükségünk van rá, de csak átmeneti szakasz a fegyverek melletti békétől, a nemzetközi biztonság biztonságos és általános rendszeréig vezető úton”. Az utóbbi időben Moszkva egy­re gyakrabban emlegeti az enyhü­lés felújítását. Ehhez adott ösz­tönzést a napokban Willy Brandt nyugatnémet szociáldemokrata pártelnök, különben a Kelet és a Nyugat közötti enyhülés egyik megteremtője. Gorbacsov szovjet vezető elfogadta Brandt elgondo­lását, hogy továbbra is időszerűek maradnak a hetvenes években aláírt „moszkvai szerződések” el­vei. A szovjet szerzők most széle­sebb alapokra helyezik az enyhü­lés értelmezését. A Szovjetszka Rosszija cikke szerint például „a béke csak akkor lesz biztos, ha az államok közötti legfelsőbb ren­dű univerzális törvényként elfo­gadják az építő jellegű békés egy­más mellett élést, az államok kö­zötti egyenrangú és kölcsönösen hasznos együttműködést, tekintet nélkül társadalmi berendezésük­re”. Akárcsak a korábbi esetek­ben, a szovjet lap ezúttal is a je­lenlegi amerikai adminisztráció­ban látja az enyhülés ellenségét. (Tanjug) Segély Mozambiknak Murat Agović, hazánk maputói nagykövete átadta a mozambiki munkások szervezetének a 48 ton­na élelmiszerből álló, 7,5 millió dinár értékű humanitárius segélyt, amelyet a Jugoszláv Szakszerveze­ti Szövetség küldött a mozambiki dolgozóknak. Mozambik képviselő­je megköszönte a JSZSZ szolida­ritási gesztusát. A JSZSZ 1982- ben egy iskolát épített ebben az országban a mozambiki szakszer­vezeti káderek képzésére, s teljes felszereléssel is ellátta. (Tanjug) A pápa Afrikába készül II. János Pál pápa augusztus elején tizenkét napos afrikai kör­útra indul. Harmadszor látogat el erre a kontinensre. Augusztus 8-án Togóba, majd pedig Elefántcsont­partra, Kamerunba, a Közép-af­­rikai Köztársaságba, Zaire-ba, Kenyába és Marokkóba látogat. Amióta 1978-ban megválasztot­ták pápának, huszonhat külföldi utat tett. Afrikba 1980 májusában utazott először, akkor Zaire-ba, Ghánába, Kongóba, Kenyába, Bourkina Fassóba és Elefántcsont­partra látogatott el. 1982 február­jában pedig Gabont, Nigériát, Benint és Egyenlítői Guineát lá­togatta meg. (AP) MAGYARORSZÁG VÁLASZTÁSOKRA KÉSZÜL A nemzetiségek jogainak biztosítása Losonczi Pál beszéde Losonczi Pál, a Magyar NK El­nöki Tanácsának elnöke kijelen­tette: Magyarország erőfeszítése­ket tesz, hogy a területén élt minden nemzetiségnek szavatolja az összes jogot, egyszersmind ter­mészetesnek tartja, hogy azok az országok, amelyeknek területén magyar nemzetiség él, biztosítsák az anyanyelv használatát, a ma­gyar kultúra ápolását, a rokoni, az emberi és művelődési kapcso­latot Magyarországgal. Ezenkívül Magyarország arra törekszik, hogy a területén élő nemzetiségeknek lehetővé tegye a kontaktust a környező országokkal, mert úgy véli, hogy e népek és kultúrák részét alkotják. A Somogy megyében megtartott politikai ülésen, a választási kam­pány keretében elhangzott beszé­dében Losonczi Pál beszédének jó részét éppen a nemzeti kér­désnek szentelte. Egyébként Lo­sonczi 35 jelölttel együtt az or­szágos listán szerepel, amelyre a kimagasló politikusokon kívü felkerült az élet többi területe képviselőinek neve, közöttük min­den nemzetiség szövetségének fő­titkáráé. Losonczi Pál hangsúlyozta, hogy Magyarország saját szomorú ta­pasztalatából megértette a nem­zetiségi egyenrangúság politkájá­nak jelentőségét, s napjainkban síkraszáll maradéktalan bevonáso­kért a többségi nemzet­ek­ éb' r­­enini elvek alapján, hogy jobb a túlzás a nemzetiségi jogok el­ismerésében, mint tagadásuk. Az Ausztriával való 1867. évi kiegyezéstől kezdve 1945-ig a nemzetiségeket megfosztották jo­gaiktól, s ma úgy véljük, hogy a nemzetiségeknek ténylegesen a híd szerepét kell betölteniük a szomszédos országokkal való együttműködésben és közeledés­ben — jelentette ki Losonczi. Fi­gyelmeztetett a nacionalizmus ve­szélyére, mint a múlt maradvá­nyára a Duna-medencében, s el­ítélte a régi sebek bármilyen tel­epesét, a történelem meghamisí­tását, függetlenül attól, hogy ezt nyíltan vagy leplezett formában követik-e el. (Tanjug)

Next