Magyar Szó, 1985. június (42. évfolyam, 148-162. szám)
1985-06-01 / 148. szám
2 KÜLPOLITIKA Az enyhülésért Raif Dizdarevic interjúja a nyugatnémet WDR rádióállomásnak Raif Dizdarevic szövetségi külügyi titkár a nyugatnémet WDR rádióállomásnak adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia mindig is szorgalmazta az enyhüléshez való visszatérést, s ezért „kedvezően értékeli minden olyan ország akcióját, amely építőjellegűen hozzájárul ahhoz, hogy az európai államoka konfrontáció helyett az egymás közti közeledés és enyhülés javát szolgáló kérdések felé forduljanak”. Dizdarevic Helmut Kohlnak, az NSZK kancellárjának küszöbönálló jugoszláviai látogatásaalkalmából adott interjút Horst Wesselernek, a WDR szerkesztőjének. Úgy értékelte, hogy a nagyhatalmak közötti párbeszéd felújítása elősegítheti a nemzetközi feszültség csillapítását. Hangsúlyoztaazonban, hogy a szuperhatalmak nagyobb felelőssége nem jelenti azt, hogy egyedül nekik kell dönteniük Európa sorsáról. Hozzáfűzte, az európai biztonsági és együttműködési folyamat — amelyet Jugoszlávia és az NSZK is szorgalmaz — lehetővé teszi valamennyi európai országnak, hogy egyenrangúan döntsön az enyhülésről és a megegyezésről. Úgy véljük, hogy az augusztusi finnországi találkozó, amelyet a helsinki megállapodás aláírásának 10. évfordulója alkalmából tartanak meg, nagy esélyt nyújt az összes európai államnak, hogy érvényesítse az európai együttműködés és megegyezés elveit — fejtegette a külügyi titkárunk. A tartozások kérdése Arra a kérdésre válaszolva, hogy Jugoszlávia mint a 77-es csoport tagja, miként értékeli a nyugati ipari országok nemrégiben Bonnban megtartott gazdasági csúcstalálkozóját, Raif Dizdarevic kifejtette, hogy e találkozón „megerősítették a már korábban ismert elveket és álláspontokat. Sajnos nem hangzott el újabb kezdeményezés, elképzelés, amely utat nyitna napjaink nagy gondjainak megoldása felé”. Megemlítve a fejlődő országok gazdasági helyzetét, eladósodását, továbbá az Észak-Dél kapcsolatának problémáit, a külügyi titkár figyelmeztetett, hogy a tartós megoldás elnapolása aktivizálhatja a bombát, amelynek felrobbanása végzetesen érintené mind a fejlett, mind pedig az eladósodott országokat. Szerinte ezért továbbra is szorgalmazni kell az egyenrangú párbeszédet e kérdések tisztázásában. Megállapította, ez az egyedüli helyes út, sajnos, úgy tűnik, hogy a két ország csúcstalálkozója megkerülte világunk e súlyos problémáját. Arra a kérdésre válaszolva, mit helyeznek előtérbe a jugoszláv vezetők és Kohl kancellár megbeszélésén. Dizdarevic nyomatékkal hangsúlyozta Jugoszlávia érdekeltségét, hogy közösen felmérjék a kétoldalú kapcsolatok, elsősorban a gazdasági együttműködés további bővítésének lehetőségét. Szükségesnek tartjuk annak megvitatását, miként számolható fel kapcsolatainkban néhány nehézség vagy nyílt kérdés — közölte. Az együttműködés és a vendégmunkások helyzete Megelégedéssel nyugtázta, hogy jó kapcsolat alakult ki Jugoszlávia és az NSZK között. Raif Dizdarevic felhívta a figyelmet a két fél kötelességére és felelősségére, hogy a kölcsönös méltánylás, a be nem avatkozás és kölcsönös előny elvéből kiindulva hatékonyabban és gyorsabban megoldják a nyílt kérdéseket és bizonyos nehézségeket, főleg a pénzügyi—gazdasági együttműködésben, s mélyítsék az egymás közti bizalmat. Úgy ítélte meg, hogya gazdasági együttműködésben Jugoszlávia és az NSZK még nem hasznosította az összes rendelkezésre álló lehetőséget, mindenekelőtt a közös beruházásban, az ipari kooperációban, a harmadik piacon való fellépésben. A szövetségi külügyi titkár előtérbe helyezte, hogy az együttműködés fontos területe az ideiglenesen az NSZK-ban dolgozó jugoszláv polgárok helyzete. Szerinte fontos kérdés dolgozóink hazatérése. Hozzáfűzte, hogy polgáraink jogosan várnak el nagyobb megértést, támogatást, hogy könnyebben munkához jussanak hazájukban, mert nemcsak hozzájárulnak az NSZK gazdasági felvirágzásához, hanem a két ország közötti jó kapcsolatok fejlesztéséhez is. Raif Dizdarevic szerint a két ország jó kapcsolatának és együttműködésének fejlesztését „nagymértékben gátolhatja az ellenséges emigráció Jugoszlávia, polgárai és érdekei ellen irányuló terrorista aknamunkájának eltűrése az NSZK-ban.” Ha erélyesen nem gátolják meg e ténykedést, ez nagymértékben árthat az egymás közti kapcsolatok további fejlesztésének, szögezte le Dizdarevicsvanjug. NÉHÁNY SORBAN PRÁGA: HUSZONÖT BÁNYÁSZ VESZTETTE ÉLETÉT (CTK). Huszonöt bányász vesztette életét a lengyel határ közelében levő csehszlovákiai szénbányában történt gázrobbanásban. A csehszlovák távirati iroda közölte, hogy a robbanás május 7-én következett be, de a mentők csak három nappal ezelőtt jutottak el a betemetett bányászokig. JOHANNESBURG: BÁNYASZERENCSÉTLENSÉG DÉL-AFRIKÁBAN (Reuter). -- Két bányász szörnyethalt, egy eltűnt a Johannesburgtól nyugatra levő aranybányában, 2300 méter mélységben történt szerencsétlenségben. A gázrobbanásban 11 bányász megsérült. Az utóbbi 20évben több mint 10 000-en vesztették életüket a dél-afrikai bányákban. DELHI: INDIA LEZÁRTA A HATÁRT PAKISZTÁN FELÉ (AP). — India lezárta a határt Pakisztán felé, s kijárási tilalmat rendelt el a határ menti vidéken, hogy meggátolja szikh terroristák beszivárgását, akik állítólag erőszakos cselekményekre készülnek az Arany Templom elleni támadás évfordulója alkalmából. Delhiben a rendőrség csütörtök éjszaka lőszerre bukkant egy rejtekhelyen. A rendőrség képviselője megerősítette, hogy a razzia előtt néhány perccel a lakást elhagyta szikh terroristák egy csoportja. PANAMA: PANAMA MEGSZAKÍTOTTA DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATAIT DÉL-AFRIKÁVAL (AP, UPI, PL). Panama csütörtök este közölte, hogy felmondta diplomáciai kapcsolatait Pretoriával Dél-Afrika fajüldöző politikája miatt. A külügyminisztérium emlékeztetett arra, hogy az ENSZ- tagország Panama következetesen tiszteletben tartja azokat a határozatokat, amelyek elítélik a faji elkülönítés politikáját. BUENOS AIRES: ALFONSIN BESZÉDE A SZOCIALISTA INTERNACIONÁLÉ ÜLÉSSZAKÁN (Tanjug). Raul Alfonsin argentin elnök hangsúlyozta, hogy Latin-Amerika nem törlesztheti külföldi adósságát, ha a termelésbe nem ruház be annyit, mint amennyi kamatot fizet a hitelfolyósítóknak. A Szocialista Internacionálé latin-amerikai bizottsága ülésszakának végén elhangzott beszédében Alfonsin szolidaritásra szólította föl a fejlett országokat. Ismertette, hogy 1982-től kezdve Latin-Amerika 75 milliárd dollár tőkéje a fejlett Északra vándorolt. Síkraszállt a mostanitól eltérő etikán alapuló új nemzetközi gazdasági rendért. PRÁGA: VÉGET ÉRTEK A SZOVJET—CSEHSZLOVÁK HADGYAKORLATOK (AFP). — Csütörtökön befejeződtek a május 15-én Csehszlovákában kezdődött szovjet—csehszlovák hadgyakorlatok. A prágai televízió jelenti, hogy a szárazföldi, légi manővereken 95 000 csehszlovák és szovjet katona vett részt Viktor Jermakov szovjet tábornok vezénylésével. LIMA: SZTRÁJK ÉS ZAVARGÁSOK (Tanlugl. — Az utóbbi natívban Chimbote fontos nerui halászkikötőben a halászok és rendőrök heve**»összecsaptak. E városban az élet teljesen megbénult mert a halászokba csatlakoztak a többi gazdasági ágazat munkácsi is. A halászok követeik, hogy a kormány ismét nyisson meg tíz halus'7+'r‘t előállító gyárat, ampánkét néhány évvel ezelőtt zártak be, s emiatt több ezren munka nélkül maradtak. NIKOZIA: ÍTÉLETIDŐ CIPRUSON. — Csütörtök éjszaka ítéletidő sitotta Ciprus Nikoziától délre levő részét. A vihar és a jégverés nagy anyagi kárt okozott, egy személy életét vesztette. Az elemi csapás súimtm területet meglátogatta Kiorianu b^v a kormány segítséget nyújt az összedőU házak i'M-:*n'u^-rAinPz: A rendőrség és a n^mz^M gárda sátrakban helyezte el a hajtéi* 'Dnn^at, s szavatolták számukra az élelmiszert és az egészségügyi ellátást. MAGYAR SZÓ 1985. június 1., szombat KÖZÉP-AMERIKAI KÉRDÉS Még egy kísérlet A Contadora erőfeszítései, hogy felkutassa a kompromisszumos megoldást A Contadora béketárgyalásainak napirendjén két kulcsfontosságú kérdés, a fegyverzetellenőrzés, és az idegen tanácsosok jelenléte szerepel. Mivel a béketárgyalások előző két fordulóján igen feszült vita folyt ezekről a kérdésekről, a mexikói, a venezuelai, a kolumbiai és a panamai külügyminiszter-helyettesből álló állandó bizottság úgy döntött, hogy tegnap és ma összeül Bogotában, s megpróbál elfogadható kompromisszumos megoldást elfogadni. Az idei évi Simon Bolivar-díjat az UNESCO a Contadora-csoportnak ítélte oda a közép-amerikai válság politikai megoldására irányuló törekvéseiért. Az UNESCO-nak ezt a díját a venezuelai kormány alapította le 83-ban Simon Bolivar latin-amerikai szabadságharcos születésének 100. évfordulója alkalmából. A huszonötézer dolláros díjat egyéneknek vagy szervezetnek ítélik oda a népek szabadságához, függetlenségéhez is méltóságához, továbbá egy új gazdasági, szociális és kulturális nemzetközi rendszer erősítéséhez való hozzájárulásért. Tavaly és tavalyelőtt János Károly spanyol király és Nelson Mandela dél-afrikai apartheidellenes harcos kapta a díjat. (TanjuB, API Az amerikai gazdasági kamara аЧпоке Szlovéniában Dr. Richard Bahn, az amerikai gazdasági kamara alelnöke a ljubljanai amerikai központ szervezésében tegnap egynapos látogatást tett Szlovéniában. Dr. Richard Bahnt fogadta dr. Rudi Kropivnik, a Szlovén Gazdasági Kamara alelnökéé, majd pedig az amerikai vendég előadást tartott a szlovénai társult munkaszervezetek képviselőinek, s bemutatta az amerikai kereskedelmi politikát, beszélt az amerikai gazdasági, adó- és költségvetési politikáról, valamint az amerikai cégek magatartásáról. (Tanjug) A Renmin Rihao öt világvárosban A kínai nyitás újabb megnyilvánulása Kína hamarosan saját lapjával első kézből tájékoztatja nézetéről, világszemléletéről a külföldön élő kínaiakat és a kínai származású külföldi állampolgárokat. Tokióban, Párizsban, New Yorkban,San Franciscóban és Hongkongban e szerepet a Renmiri Ribao, a Kínai KP sajtószerve tölti be, amely napilapként jelenik meg, hagyományos kínai írásmóddal, külföldön a kínaiak ezt jobban megértik mint a leegyszerűsített írásmódot, amelyet napjainkban használnak a Kínai NK-ban. Szemmel láthatóan ez nagy változás a több millió kínai származású ember tájékoztatásának viszonylatában. Mindez bizonyítja a nyitási politika további bővítését. Pekingi megítélés szerint megalakulása után a Kínai NK bezárkózott, ezenkívül sújtotta az embargó is. E bezárkózás már kárt okozott. Most teljes mértékben kitárulkozott, s ebben szerephez jutott a Renmin R-bao pártújság is. (Tanjug) • JUGOSZLÁVIA—SZOVJETUNIÓ Tartós értékű okmányok ÁROM ÉVTIZED TELT el a belgrádi nyilatkozat 1955. június 2-án történt aláírása óta, amely lezárta a jugoszláv—szovjet kapcsolatok egy igen hosszú ideig, 1948-tól 1955- ig tartó, s szinte a mélypontot súroló hullámvölgyét, és utat nyitott a jelenleg is állandóan felfelé ívelő, gyümölcsöző, sokoldalú és baráti kapcsolatok előtt. Az 1955 május végén hazánkba érkezett, Nyikita Hruscsov vezette szovjet küldöttség tagjai is elismerték, hogy a jugoszláv felet nem terheli felelősség a tájékoztató irodai időkben kialakult rendkívüli rossz kapcsolatokért. Tito elnök és Hruscsov, valamint a két ország küldöttsége többi tagjának megbeszélései, továbbá a kinyilvánított szándék, hogy fejezetet nyissanak az együttműködésben, és a belgrádi nyilatkozat aláírása nemcsak hogy fordulópontot jelentett a kapcsolatokban, hanem utat mutatott az országok közötti kapcsolatok és együttműködés a kor követelményeinek megfelelő megteremtésére és rendezésére, s ezért méltán került a nemzetközi figyelem középpontjába. A nyilatkozat leszögezte, hogy az országok közötti vitás kérdések csakis tárgyalások útján és egyenrangú alapon oldhatók meg igazságosan. Előtérbe helyezte, hogy a kapcsolatok normalizálása mindkét ország népeinek érdeke, s hozzájárul a feszültség enyhítéséhez, a világbéke megszilárdításához, továbbá a szocializmus ügyét szolgálja. A kapcsolatok rendezéséhez kiindulópontul szolgáló alapelvek, mint például a szuverenitás, a függetlenség, az integritás és az egyenrangúság tiszteletben tartása, a békés egymás mellett élés, a kölcsönös megbecsülés, valamint a más belügyeibe való be nem avatkozás elve ma is érvényesek, mi több, bízvást mondhatni, egyre időszerűbbek elsősorban a harmadik világ országai számára fejlett államokkal fenntartott kapcsolatokban. Nem veszítették időszerűségükből a nyilatkozatnak a béke oszthatatlanságát, vagy például a politikai és gazdasági dominancia megszervezésére irányuló agresszió elítélését hangoztató megállapításai, akárcsak az a követelmény, hogy erősíteni kell az ENSZ szerepét és tekintélyét. A belgrádi nyilatkozat és az egy évvel később, 1956. június 20-án Moszkvában aláírt ..Nyilatkozat a JKSZ és az SZKP kapcsolatairól” szerves egységet alkot, s kiállta az idő próbáját, továbbra is a két ország kapcsolatainak alapjául szolgál, de példát is mutat. VADÓCZ Károly A hetente nem végső cél Szovjet lap kommentárja A Szovjetszka Rosszija lap tegnapi számának kommentárja síkraszáll az enyhülés felújításáért és aláhúzza a „Szovjetuniónak azenyhülési folyamat felújítására irányuló szilárd eltökéltségét”. A befolyásos moszkvai napilap egyidejűleg kiemeli: „Világosan el akarjuk mondani, hogy az enyhülés nem végső cél, szükségünk van rá, de csak átmeneti szakasz a fegyverek melletti békétől, a nemzetközi biztonság biztonságos és általános rendszeréig vezető úton”. Az utóbbi időben Moszkva egyre gyakrabban emlegeti az enyhülés felújítását. Ehhez adott ösztönzést a napokban Willy Brandt nyugatnémet szociáldemokrata pártelnök, különben a Kelet és a Nyugat közötti enyhülés egyik megteremtője. Gorbacsov szovjet vezető elfogadta Brandt elgondolását, hogy továbbra is időszerűek maradnak a hetvenes években aláírt „moszkvai szerződések” elvei. A szovjet szerzők most szélesebb alapokra helyezik az enyhülés értelmezését. A Szovjetszka Rosszija cikke szerint például „a béke csak akkor lesz biztos, ha az államok közötti legfelsőbb rendű univerzális törvényként elfogadják az építő jellegű békés egymás mellett élést, az államok közötti egyenrangú és kölcsönösen hasznos együttműködést, tekintet nélkül társadalmi berendezésükre”. Akárcsak a korábbi esetekben, a szovjet lap ezúttal is a jelenlegi amerikai adminisztrációban látja az enyhülés ellenségét. (Tanjug) Segély Mozambiknak Murat Agović, hazánk maputói nagykövete átadta a mozambiki munkások szervezetének a 48 tonna élelmiszerből álló, 7,5 millió dinár értékű humanitárius segélyt, amelyet a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség küldött a mozambiki dolgozóknak. Mozambik képviselője megköszönte a JSZSZ szolidaritási gesztusát. A JSZSZ 1982- ben egy iskolát épített ebben az országban a mozambiki szakszervezeti káderek képzésére, s teljes felszereléssel is ellátta. (Tanjug) A pápa Afrikába készül II. János Pál pápa augusztus elején tizenkét napos afrikai körútra indul. Harmadszor látogat el erre a kontinensre. Augusztus 8-án Togóba, majd pedig Elefántcsontpartra, Kamerunba, a Közép-afrikai Köztársaságba, Zaire-ba, Kenyába és Marokkóba látogat. Amióta 1978-ban megválasztották pápának, huszonhat külföldi utat tett. Afrikba 1980 májusában utazott először, akkor Zaire-ba, Ghánába, Kongóba, Kenyába, Bourkina Fassóba és Elefántcsontpartra látogatott el. 1982 februárjában pedig Gabont, Nigériát, Benint és Egyenlítői Guineát látogatta meg. (AP) MAGYARORSZÁG VÁLASZTÁSOKRA KÉSZÜL A nemzetiségek jogainak biztosítása Losonczi Pál beszéde Losonczi Pál, a Magyar NK Elnöki Tanácsának elnöke kijelentette: Magyarország erőfeszítéseket tesz, hogy a területén élt minden nemzetiségnek szavatolja az összes jogot, egyszersmind természetesnek tartja, hogy azok az országok, amelyeknek területén magyar nemzetiség él, biztosítsák az anyanyelv használatát, a magyar kultúra ápolását, a rokoni, az emberi és művelődési kapcsolatot Magyarországgal. Ezenkívül Magyarország arra törekszik, hogy a területén élő nemzetiségeknek lehetővé tegye a kontaktust a környező országokkal, mert úgy véli, hogy e népek és kultúrák részét alkotják. A Somogy megyében megtartott politikai ülésen, a választási kampány keretében elhangzott beszédében Losonczi Pál beszédének jó részét éppen a nemzeti kérdésnek szentelte. Egyébként Losonczi 35 jelölttel együtt az országos listán szerepel, amelyre a kimagasló politikusokon kívü felkerült az élet többi területe képviselőinek neve, közöttük minden nemzetiség szövetségének főtitkáráé. Losonczi Pál hangsúlyozta, hogy Magyarország saját szomorú tapasztalatából megértette a nemzetiségi egyenrangúság politkájának jelentőségét, s napjainkban síkraszáll maradéktalan bevonásokért a többségi nemzetek éb' renini elvek alapján, hogy jobb a túlzás a nemzetiségi jogok elismerésében, mint tagadásuk. Az Ausztriával való 1867. évi kiegyezéstől kezdve 1945-ig a nemzetiségeket megfosztották jogaiktól, s ma úgy véljük, hogy a nemzetiségeknek ténylegesen a híd szerepét kell betölteniük a szomszédos országokkal való együttműködésben és közeledésben — jelentette ki Losonczi. Figyelmeztetett a nacionalizmus veszélyére, mint a múlt maradványára a Duna-medencében, s elítélte a régi sebek bármilyen telepesét, a történelem meghamisítását, függetlenül attól, hogy ezt nyíltan vagy leplezett formában követik-e el. (Tanjug)