Magyar Szó, 1985. június (42. évfolyam, 148-162. szám)

1985-06-07 / 154. szám

1985. június 7., péntek KOMMUNISTA TÁRSADALMI AKCIÓ ÉS A NACIONALIZMUS GYÖKERE! (2.) Figyelmeztető tükör A MOSTANI NACIONALISTA CSOPORTOK EGYRE KIFEJEZETTEBBEN A SZOCIALIZMUS ELLEN LÉPNEK FÖL. — ELLENZÉKÜNK POLITIKAI PROG­RAMJA ÉS TEVÉKENYSÉGE, VALAMINT POLITIKAI ÉS ESZMEI TÖLTÉSE MIATT IS — REAKCIÓS. Todo Kurtović A politikai és eszmei harc a társadalmi valóságból ered, s nemcsak az ideológiá­ból. Ezért nyilvánvaló, hogy egyes régi jelenségekre is, mint amilyen az antikom­­munizmus egy kissé másként kell tekin­teni. A mostani nacionalista csoportok egyre kifejezettebben a szocializmus el­len lépnek föl, erre összpontosítanak, s minden egyebet félre tesznek, mert cél­juk a KSZ vezető szerepének a lerombo­lása. Jelszavaik és támadásaik is gyak­ran ezt tükrözik. Kétfajta jelszó a jelleg­zetes: az egyik csoportba az „elvi” és „programjelszavak”, a másikba napi­ po­litikai és „gyakorlati” jelszavak tartoz­nak. A szabadságot és a demokráciát, va­lamint a személyi szabadságot különvá­lasztják a forradalom céljától és a tár­sadalmi viszonyoktól. Ezzel valójában ta­gadják a forradalmat és annak szüksé­gességét. Ebben a tekintetben különösen hangosak. Gyakran nem tűnnek fel olyan­nak, mint amilyenek a valóságban. Elég­gé meghatározatlanul jobboldalnak neve­zik őket, holott valójában az árulást és az ellenforradalmat, a testvérháborút és a nemzetgyilkosságot folytatják. Az ál­taluk meghirdetett út valójában a sza­badság és a szuverenitás elvesztéséhez ve­zetne, a vérontás és a rabság szakadé­kába taszítana. Az effajta erők gyakor­latilag már régóta előbukkannak a sö­tétből. A régi szenvedélyek egész sorát forrósítják fel, a bűntény tükröződik ben­nük, s olyan tükör ez, amely figyelmez­tet, hogy tovább kell folytatni a harcot a testvériségért és az egyenrangúságért. Az ilyenek a nemzeti egyenrangúságot külön­választják a társadalmi viszonyoktól. Bő­ségesen kínálgatják az egységesített és ad­minisztratív megoldásokat, kezdve a nyelvtől és így tovább. A nemzeti egyen­rangúság ily módon az osztrák—magyar marxizmus receptjére korlátozódik, vagyis csupán a kulturális téren megnyilvánuló egyenrangúságra —, de leggyakrabban még arra sem. Valami hasonlót képviselt a maga idejében Sztálin is. Nálunk a nem­zeti egyenrangúság rendszerének széles támaszai vannak, amelyek nem választha­tók el egymástól. Ha ezt megpróbálná va­laki, összeütközésbe kerülne a fennálló valósággal és a nép létérdekeivel Képzeletbeli szabadság Figyelmünket lefoglalja a napi és a tartós szükségletek összeütközése is, amit a különféle kulisszák mögötti kampányok révén, de a különféle szövegekben is elvi szintre emelnek. Mindez felelősségteljes és bátor fellépést követel, mert tulajdon­képpen az önigazgatási demokrácia elleni tevékenységről van szó. E tevékenységben nem nehéz felismerni a JKSZ programja ellen irányuló harcot sem. Azt az áská­­lódást, amely egész szervezetünk, s ál­talában a szocializmus meg az egyenran­gúság ellen tör. Nem arra törekszenek tehát, hogy kellő kritikával támogassák a program megvalósítására irányuló ak­ciót, hanem céljuk az, hogy rossz meg­világításba helyezzék hagyományaikat és vívmányaikat, mindazt, ami jó és nagy­szerű társadalmunkban. Az önigazgatást ily módon különválasztják az új társa­dalmi viszonyoktól, a nemzeti egyenran­gúságtól és az ország szuverenitásától, a kultúrát és a gazdaságot szembeállítják a politikai rendszerrel és a társadalmi­­politikai szervezetekkel. Támadják az al­kotásra kész kommunisták fellépéseit. Csak a dicső múltról beszélnek, a múltról szóló igazságot elhallgatják. Ilyen alapokon új­rendűek bizonyos régi elméletek a mítosz­ról és a jogokról. A szabadság fejlődését, s különösen annak védelmét társadal­munkban, a szabadság válságának tünte­tik fel, kiindulópontot és menedéket pe­dig nekik megfelelő konstrukciókban ke­resnek, ami azt jelentené, hogy a nem­zetektől és a dolgozó emberek rétegei­től megvonnák a szabadságot. Ezen a vona­lon látnak kiutat a maguk számára, s ez nem más, mint elképzelt — imag­ná­­rius szabadság. Politikai és eszmei ere­detük mutatja, mit jelent ez a „szabad­ság”, ezért van az, hogy csökönyösen rejtegetik. Hasonlót követelnek akkor is, amikor az ember megismeréséről van szó, a társadalom és a politikai élet feltételein kívül. A személyiséget is a társadalmi ak­cióban ismerjük meg, ők azonban tagad­ják társadalmunk értékeit is; útjukban van a változások gyakorlata, valamint az elmélet és a gyakorlat egysége. S éppen ezért vették célba Tito és Kardell mű­veit is. Tézisük az, hogy az ideális azon­nal lehetséges — a maguk „ideálisát” titkolják, s hogy mi az ő „azonnal le­hetségesük”, mindenesetre tudjuk, volt alkalmunk tapasztalni a múltban. Né­mely jószándékúak és hiszékenyek, ami­kor ilyen tézisekről van szó, azt gondol­ják, hogy az ilyen akció csak utópia, nem látják benne az antikommunizmust és a testvérgyilkosságot. Ellenzékünk politikai programja és tevékenysége, valamint po­litikai és eszmei töltése miatt is reakciós. Társadalmi feltételeink között más nem is lehet, mert nem mozgósít a haladásra, hanem visszahúz. Forradalmunk és annak folyamatossága ellen tör az az elmélet is, hogy minden nemzedéknek megvannak a maga külön­álló nézetei, illetve hogy senki sem erő­szakolhatja rá álláspontját. Eltör laszal minden távlatot, naponta összeütközésbe kerül programcéljainkkal, perspektívánk­kal. Természetesen minden nemzedék be­leviszi a maga sajátosságait a történé­sekbe, kifejezésre juttatja a maga érde­keit és az időt, amelyben él. De ha mind­ez összeütközésbe kerülne az eddigivel, a programba foglalttal — a visszalépés kerekedne felül. Valójában az ifjúsághoz szóló dogmatikus behízelgésről van szó. A politikai hagyomány negatív része Nagyon jó hinni az ész erejében. A bölcsesség mindig jellemzője volt politi­kai gondolatunknak és cselekvésünknek. Teret kapott ezzel a tolerancia is, de mindig szem előtt kell tartani a világ­ban uralkodó objektív feltételeket is; azok az erők, amelyekről beszélünk, nem teszik ezt, radikálisan támadnak min­dent, ami feltételeink között eddig a for­dulatot jelentette. Vitathatatlan, hogy fej­lődésünkben a JKSZ programjának elfo­gadásától kezdve sok minden megválto­zott a napi tartalmakban, de ugyanak­kor elég sok dolog megmaradt a régiben, ez pedig megköveteli, hogy tovább har­coljunk, úgy is mondhatnám gyorsított ütemben. Enélkül merő prakticizmusba süllyedünk, s így maguk az események nem hatnának ránk pozitívan. A rendszer és a társadalom új szocia­lista elemei gyorsított fejlesztésének szük­séglete mellett, szem előtt tartjuk azt is, ami még mindig éleszti a nacionalizmust. Mindenekelőtt azt, amit a tőkeviszony foglal magában, akár tulajdonjogi ere­detű, akár részben a munkaviszonyon be­lül alakul ki; egyik is, másik is óhatat­lanul újjáteremti a régi társadalmi vi­szonyokat, s ezáltal a nacionalizmust és mindazt, ami vele összefügg. Ezért külö­nösképpen kell hogy érdekeljen bennün­ket a helyzet egyes sajátságos munka­­szervezetekben, társaságokban és egyesü­letekben. Ezzel kapcsolatban a háborús differenciálódásokra is gondolunk, ame­lyek a népfelszabadító háború jellege és ereje miatt, igen szélesek és hevesek vol­tak. 1941 és 1945 között a népfelszabadító háború, a megszállók és a hazaárulók erejének arányai változóak voltak. Az irányzat a népfelszabadító katonaság ál­landó növekedését mutatja, hogy aztán végül is, a háború utolsó évében egy­felől a megszállók és szolgáik, másfelől a népfelszabadító katonaság erővisz­nya teljesen megváltozzon. A régi törekvések az egykori megosztásokból is erednek, he­gemóniát és saját érdekeket próbálnak másokra erőszakolni. Figyelmünket leköti mindannak az újraéledése, ami a politi­kai hagyomány negatív részéből ered, az egykori sötét nézetekből és pretenziókból nemzeteink jövőjét illetően. A szubjektív­ magatartás, akkor is, amikor a piacról és a gazdasági törvényességekről, s ak­kor is, amikor az önigazgatási társada­lom gazdasági modelljéről van szó, en­nek is a következménye. Mindenképpen elsőbbségben részesítjük a gazdasági tör­vényszerűségeket, de ugyanakkor az egé­szen sajátságos tervirányítottság is —, amely az önigazgatási érdekekre épül — figyelembe veszi az összes nemzeti ér­deket és az egyenrangúságot. Ezt mindig szem előtt tartjuk: Kardelj úgy írt a terv­ről, mint az önigazgatási tényezők sza­bad akciójának közös keretéről. Hang­súlyozta, hogy ilyen keret azért létesül, hogy szabadon és egyenrangúan dolgoz­hassanak és alkothassanak. Gyorsabban a gyakorlati megoldásokig Ma gyakran hangsúlyozzuk, hogy a társadalmi tulajdont sokkal jobban kell aktivizálni; nyilvánvaló, hogy itt is szük­ség van megfelelő tervre. Minderről szé­les viták folynak nálunk. Legyen ezen­túl is úgy, de gyorsabban kell gyakor­lati megoldásokhoz jutnunk; tartson to­vább a párbeszéd és tartalmazzon külön­féle nézeteket is. Nyilvánvaló, hogy fo­kozottabb érdeklődést kell tanúsítanunk a szélesebb komplex kérdések együttes je­lentkezése iránt, így például, miért nem indítanak szívesen vitát, az önigazgatási egybekapcsolódásról és a tervről, a mód­szerről, amely zárolta és a régi alapo­­kon tartotta vissza a jövedelemelosztásról és a felhalmozással való gazdálkodást; vagy pl. a Kommunista Szövetségen be­lüli munkamódszerről. S ha indítanak is, ezek nem sokoldalú viták, hallgató­lago­­san lekerülnek a napirendről, tabutéma­ként kezelik őket. Mindenképpen érdekel­nek bennünket bizonyos hangok, amelyek szorgalmazzák vezéregyéniségek megvá­lasztását mind a pártban, mind a társa­dalomban. Valójában az érdekel bennün­ket, hogy miről van itt szó, amikor a nacionalizmusról beszélünk. A nacionalizmus továbbra is reakciós erő marad, s az is lesz mindaddig, amíg létezik. Ezért nem tekinthetjük holmiféle absztrakt jobboldalnak, hanem ismernünk kell eredetét, amely egy árulás és a he­gemónia erőiben keresendő. Ez az igazi arca, s manapság aligha tudja bárki is megváltoztatni nevét anélkül, hogy régi arca felszínre ne kerüljön. (Folytatjuk.) A FIATALOK, AZ ÁLTALÁNOS HONVÉDELEM ÉS A TÁRSADALMI ÖNVÉDELEM Hogyan teljesíteni a célt A HIÁNYOSSÁGOKAT csakis folyamatos munkával lehet LEKÜZDENI, NEM PEDIG ÚGY, AHOGYAN EDDIG TETTÜK, A SZÉLSŐSÉGES KILENGÉSEKRE VALÓ EGYSZERŰ REAGÁLÁSSAL A fiatalok tudatának erősítése és fejlesztése előfeltétele annak, hogy al­kotó módon bekapcsolódjanak az ál­talános honvédelembe és a társadal­mi önvédelembe. Az általános honvé­delemre és a társadalmi önvédelem­re való eszmei-politikai nevelés ugyan­is, többek között, olyan sajátos megis­merési elemeket is ad, amelyek révén a fiatalok megérthetik társadalmunk honvédelmi-önvédelmi képességének értelmét, állandó erősítésének szüksé­gességét. Az eddigi munkamódszer, nyilván­való módon, nem volt sem elegendő, sem megfelelő, amit a fiatalok egy részének visszautasító reagálása bizo­nyít a katonakötelezettségre, a kato­nai díszfelvonulásra stb. A fiatalok ál­talános honvédelemre és társadalmi önvédelemre való nevelésében külön szerep és feladat hárul a Szocialista Ifjúsági Szövetségre. A SZISZ alap­szervezetei azonban csak ritkán, ak­kor is csak esetről esetre tűzik napi­rendre ezt a kérdést. Olyan nézetek is vannak, hogy ez a munka elsősor­ban a pártalapszervezetekre és a szak­mai szolgálatokra tartozik, ami bi­zonyítja, milyen keveset tájékozta­tunk, keveset foglalkozunk és értet­lenül viszonyulunk az általános hon­védelemhez és a társadalmi önvéde­lemhez. Nem kisebb jelentősége van a fia­talok ilyen nevelésében az iskolának sem. A 14 és 15 éves fiatalok az is­kolában kapják meg az ismereteiket, szereznek gyakorlati tudást az önse­gélyezésről és egymás megsegítéséről, ugyanakkor megismerkednek a jegy­­ekkel is. Az eredmények ellenére még mindig vannak problémák az ok­tatásnak ezzel a területével. Tartalma ugyanis eltérő és nincs egységes törzs­anyaga. Gondot okoz az is, hogy ezt a képzést tanfolyamokon bonyolítják le, hiszen ez nem elegendő a fiata­lok felkészítéséhez. Másrészt még min­dig nincsen elegendő szaktanárunk, ezért a tanítást olyan tanárokra bíz­zák, akiknek nincsen meg a szükséges hét óraszámuk. A középfokú szakirányú oktatásban valamivel jobb a helyzet. Egységes tantervet és óratervet alkalmaznak a honvédelmi-önvédelmi tárgynál. Jó­formán minden iskolának van jól fel­szerelt kabinetje, rendelkeznek szem­­iéé­­erű eszközökkel és az oktatáshoz szükséges felszerelésekkel. Az oktatás folyamatában azonban még mindig régi fegyvereket alkalmaznak, így az­után nehéz megmagyarázni a diákok­nak a korszerű fegyvereket. Az egyetemi karokon ezzel szemben a tanítást a JSZSZK általános hon­védelme és társadalmi önvédelme el­nevezésű tárgy keretében végzik. A k­atonakötelezettség bevezetése óta azonban, vagyis amióta a katonai szolgálatra a szakirányú középiskola befejezése után kell bevonulni, a je­lenleg érvényes program nem felel meg az egyetemi hallgatók felkészült­ségének, tehát feltétlenül módosítani és javítani kell. Amikor az általános honvédelmet és a társadalmi önvédelmet ismertetik meg a f­atalokkal, akkor a katonai hivatás affirmálásán is munkálkodni kell. Annak, ellenére, hogy javult a katonaiskolákba felvett fiatalok szo­ciális és nemzetiségi összetétele, még mindg meg figyelhetők bizonyos ked­vezőtlen jelenségek. Egyre kevesebb, például, a katonaiskolai növendék Szlovéniából, Horvátországból, Mace­dóniából és Szerbiából. Vannak olyan községek is, amelyekből egyetlen fia­tal sem került be a katonai iskolák­ra. Többszörös oka van annak, hogy így viszonyulnak a fiatalok a katonai hivatáshoz: a szülők befolyást gyako­roltak rán­k, hogy nagyon nehéz hi­vatásról van szó, közrejátszik a la­kóhely állandó változtatgatása, sok szülőnek magas az életszínvonala, ezért semmi szükségük arra, hogy ka­tonaiskolába küldjék a gyereküket. Másrészt, a katonai hivatás népszerű­sítése kampányszerűen történik, csu­pán a pályázatok közzétételének idő­szakára szorítkozik. Csupán néhány problémát említet­tünk meg az általános honvédelem­mel és a társadalmi önvédelemmel kapcsolatban, s amelyek megoldására nemcsak az ifjúsági alapszervezetek, hanem a köztársasági­ tartományi sőt a Jugoszláv Szocialista Ifjúsági Szö­vetség is hivatott. Ezenkívül folyama­tos tevékenységre van szükség, elté­rően az eddig­i gyakorlattól, amikor az ilyen kérdéseket csak protokollá­risan kezelték, vagy akkor kerültek napirendre az ifjúsági vezetőségek ülésein, amikor kilengésekre került sor. S. PUALIĆ ­tó­. 7Hl

Next