Magyar Szó, 1985. augusztus (42. évfolyam, 224-239. szám)
1985-08-16 / 224. szám
• KÜLPOLITIKA Halálra ítélték Jurij Pavlov atomfizikust Az volt a vád ellene, hogy atomtitkokat árult el az NSZK-nak és az USA-nak Az ötvenöt éves Jurij Pavlov atomfizikusra, akit azzal vádoltak, hogy az NSZK és az USA hírszerzésének szovjet atomtitkokat árult el, „kegyetlen, de megérdemelt büntetést szabtak”, közölte tárcájának utolsó folytatásában a Pravda, az SZKP sajtószerve. A tárca Ralf Daniel pályafutásának vége címmel tárt részleteket az olvasók elé. Pavlov a Ralf Daniel fedőnevet az amerikai központi hírszerző szolgálattól (CIA) kapta, amelynek körülbelül egy évig dolgozott, azaz 1083. szeptember 11-éig, amikor a KGB emberei Leningrádban tettenérték az USA ottani konzulátusának két hivatalnokával együtt. Pavlov ügyének tárgyalását katonai bíróság folytatta, mert az 1962-től 1969-ig terjedő időszakban Pavlov katonai jellegű intézményekben dolgozva hozzáférhetett szovjet atomtitkokhoz. Nem közölték, hogy a „kegyetlen büntetést”, amin halálbüntetés értendő, végrehajtották-e, de a tárca utolsó folytatásában azt lehetett olvasni, hogy Pavlov megbánta tettét. A Ralf Daniel pályafutásának vége című tárca magyarázatot adott a szovjet kormány 1983. évi októberi keltezésű határozatára, amelynek értelmében kémtevékenység miatt kiutasítottak a Szovjetunióból két amerikai állampolgárt, a leningrádi konzulátus hivatalnokait. Millerről és Borgról van szó, ez utóbbit állítólag feleségével és kétéves leányával együtt akkor érték tetten, amikor átvett egy „konténert” amely szovjet államtitkokat tartalmazott. A Pravda nem részletezte, hogy Pavlov milyen természetű és szám szerint hány atom- és egyéb katonai titkot bocsátott a külföld rendelkezésére, s nem tért ki az amerikai diplomaták moszkvai ésningrádi tevékenységére sem az ügyben. Ám hogy nem valamiféle naiv esetről van szó, azt alátámasztja, hogy az atomkém elsajátította a CIA-val való műszaki együttműködés valamennyi részletét, s ezt olyan ügyesen csinálta, hogy egy Görögország terüleén működő kémközpontból közvetlenül rádión vette az utasításokat. (Tanjug) Részletes vizsgálatot rendeltek el Még mindig nem állapították meg, mi okozta a gép tragédiáját A japán közlekedésügyi minisztérium elrendelte a hétfőn lezuhant Boeing 747 óriásgép valamennyi megtalált részének legrészletesebb megvizsgálását. Mint már többször jelentettük, a JAL légiforgalmi társaság repülőgépe hétfőn mintegy 100 kilométernyire északnyugatra Tokiótól lezuhant, a minden idők legnagyobb levegőben történt légi szerencsétlenségének 520 ember esett áldozatul. Két nő és két gyermek túlélte a katasztrófát. A minisztériumi rendelet szerint külön figyelemmel kell folytatni a vizsgálatot a gép levált részeivel kapcsolatban. A függőleges stabilizátor és sarki irányító rész a levegőben szakadt le a gépről, és feltehetően ennek következtében lett a jármű iránythatatlan. A rendelet értelmében meg kell vizsgálni a japán légiforgalmi társaságok flottájához tartozó mind a tizenkilenc Boeing 747 gépet, akárcsak a JAL tulajdonában levő 69 Jumbo Jetet. Ezek a gépek zömmel belső járatokon közlekednek. Nyugati hírügynökségek jelentik, hogy időközben a mentők folytatták a kutatást az áldozatok után. Helikopteren szállítják az utasok földi maradványait Fudzsiokába, Tokiótól körülbelül 40 kilométerre. Azonosításukra ott kerül sor, de a munka nagy nehézségbe ütközik. A Fudzsiokába szállított 141 hulla közül csak hetvenhármat tudtak azonosítani, jelentette a helyi rendőrség. A japán rádió ezzel szemben az közölte, hogy körülbelül kétszáz utast. A mentők és a holttestazonosítók csak maszkkal az arcukon dolgozhatnak. A japán JAL légiforgalmi társaság iránti bizalom ugyan nem csappant meg, de a tragikus baleset után mind többen kérnek helyet a gép hátsó részében, mivel a katasztrófát túlélők a Tokió— Oszaka járaton a gép hátsó részében foglaltak helyet. Montreálból a leai szállítmányozók nemzetközi és a pilóták egyesületének székhelyéről arra figyelmeztetnek, hogy a gaidssáblírátokon az utóbbi időben történt balesetsorozat statisztikailag ugyan valóban rossz állag, ám korántsem jelenti azt, hogy általában véve csökkent volna a nemzetközi polgári légiforgalm biztonsága. Smith kapitány, a Pilóták Egyesületei Nemzetközi Föderációjának elnöke kijelentette, hogy a szervezet nem fog különleges intézkedéseket indítványozni az utóbbi tragikus végű légi szerencsétlenségek miatt. A közelmúltban — mint ismeretes — három súlyos légi katasztrófa történt: hétfőn lezuhant a szóban forgó Boeing 747 közelmúltban az ír partok fölött ezugyanilyen típusú óriásgép esett a tengerbe, s nemrégiben Dallas közelében lezuhant egy amerikai repülőgép Smith Kapitány elmondta — jelenti az AP Montrealból —, hogy a japán esetben a repülőgép mechanikai fogyatékossága okozta a bajt. Dallasban minden jel szerint a váratlan szél, az indiai repülőgép esetében pedig igen valószínű, hogy terrorcselekményekről van szó. Ebből azt a következtetést vonta le: a pilóták szervezetét a nemzetközi polgári légiforgalmi flottában használt Jumbo Jetek nem aggasztják még akkor sem, ha közülük néhány még a hatvanas években épült. Duane Freer, a nemzetközi polgári légiforgalom navigációs irodájának igazgatója, is annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az utóbbi időben történt súlyos szerencsétlenségek — állítólag — nem jelentenek semmiféle újdonságot a korábbi évekhez viszonyítva. A JAL képviselője újságírókkal közölte, hogy a katasztrófa színhelyén megtalálták az ajtót, amelyről a pilóta jelentette, hogy problémát okozott. Ez kizárja a lehetőséget, hogy az ajtó törte el a gép stabilizátorát, aminek folytán a jármű irányíthatatlanná vált. A Sagami-öbölben időközben járőrcsónakok megtalálták a kormányművet és a repülő sarki részének motorját. A japán védelmi ügynökség katonái Fudzsiokában kirakják az utasok helikopteren odaszállított holttestét. A Osutaka-hegység egyik fenníkján, a Japán Alpokban, a szerencsétlenség közvetlen közelében a mentők helikopterekbe rakják a hullákat. (Reuter telefotó) 4. Negyvenéves az Egyesült Nemzetek Szervezete. A világszervezet legfőbb végrehajtó tisztségviselője a főtitkár, ő a nemzetközi szervezet első számú diplomatája. A főtitkárt a Biztonsági Tanács ajánlására a Közgyűlés nevezi ki. Trygve Lie után az ENSZ második főtitkárává a svéd Dag Hammarskjöldöt választották. 1952 novemberében lemondott Trygve Lie. Új főtitkárt kellett keresni a megüresedő posztra. Ez nem volt egyszerű feladat, hiszen olyan embert kellett találni, aki a nagyhatalmak és következésképpen barátaik bizalmát is élvezi, olyan ország fiát, amely egyaránt elfogadható volt a politikai értelemben vett Keletnek, a Nyugatnak és a kialakult Délnek, a fejlődő világnak. Sok huzavona után, amikor végül is egyértelműen arra a megállapodásra jutottak, hogy csak a skandinávok jöhetnek számításba, a francia nagykövet Dag Hammarskjöld nevét említette főtitkárjelöltként. Anglia azonnal támogatta a francia javaslatot, és sem a szovjet, sem az amerikai nagykövet nem emelt kifogást ellene. Valójában Hammarskjöldnek nagy előnye volt, hogy szinte alig vagy egyáltalán nem ismerték, így kifogás sem merülhetett fel ellene, Svédország pedig minden országcsoportnak elfogadható volt a világszervezetben. 1953. március 31-én a Biztonsági Tanács, április 7-én pedig a Közgyűlés jóváhagyta Hammarskjöld jelölését, és az új főtitkár április 10-én már le is tette az esküt. Az új főtitkár 1905. július 29-én született a svédországi Jönköping tartományban, a Vattern-tó közelében. Negyedik fiúként született a családban. Apja, Hjalmar Hammarskjöld az ország miniszterelnöke volt az első világháború idején, de az angol tengeri blokád okozta élelmezési problémák miatt 1917-ben lemondott és visszament kormányzónak Uppsalába. Ezt követően tagja lett a hágai Nemzetközi Bíróságnak, és egy időben a Nobel-alapítvány elnökeként is tevékenykedett. Ezek a megbízatások hatással voltak családjára is, olyannyira, hogy fiúgyermekei mind közéleti pályát választottak, volt köztük közalkalmazott, diplomata, író-újságíró. A Dag Hammarskjöldre vonatkozó irodalom szerint az apa igen büszke volt fia adottságaira. „Tudják, kérem — mondta egy alkalommal —, ha nekem is olyan képességeim lennének, mint Dagnak, sokra vihettem volna.” Tekintve, hogy ekkor már országa kormányfője is volt, nehéz lenne kitalálni, mit is gondolt az apa; annyi bizonyos, hogy Dag fiát végtelenül sokra tartotta. Amikorra Hammarskjöld a stockholmi egyetem egyik gazdaságpolitikai tanszékének előadója lett, már majdnem anyanyelvi szinten beszélt angolul, franciául és németül. Hamarosan a Nemzeti Bank titkárává nevezték ki, majd két év múlva — 31 éves korában — pénzügyminiszter-helyettes lett; ebben a munkakörben dolgozott 1936—1945 között; közben a Nemzeti Bank kormányzói testületének elnöke is volt. A Hammarskjöldről szóló nemzetközi irodalom sokat foglalkozik egyéniségével, emberi kvalitásaival, viselkedésével. A legtöbb vélemény szerint Hammarskjöld volt a világszervezet eddigi legképzettebb, minden tekintetben legműveltebb főtitkára. Amikor Hammarskjöld állt az ENSZ élén, 1953—1961 között, a világszervezet történetének egyik legjellemzőbb vonása a taglétszám hatalmas növekedése volt. Dag Hammarskjöld, akárcsak elődje, Trygve Lie (és utódai is), egyértelműen képviselte az álláspontot, hogy a világszervezetnek — egyetemes jellegéből következően — minél több tagállamot kell a soraiban tömörítenie. Ez a szemlélet jótékony hatással volt arra a „csomagmegegyezésre”, amelynek keretében két tucat államot — köztük szocialista és tőkés országokat egyaránt — fölvettek az ENSZ-be 1955. december 14-én. Hammarskjöld főtitkári tevékenysége során súlyos nemzetközi bonyodalmakra kellett gyógyírt, orvoslást találni. Ilyenek voltak a Szuezi-csatorna, továbbá a Kongó körüli események stb. A Szuezi-csatorna kérdése 1956-ban jelent meg a nemzetközi politikai színtéren; világbékét fenyegető felhők kezdtek tornyosulni a Közel-Keleten. Tudniillik a Szuezi-csatorna Társaság a nemzetközi tőke kezén volt, és az angolok rendelkeztek a legtöbb részvénnyel. (Folytatjuk) ENSZ-főtitkárok a világpolitikában Dag Hammarskjöld MAGYAR SZÓ, 1985. augusztus 16., péntek Japán Bitburg Nakaszone kormányfő a kapituláció évfordulóján látogatást tett a tokiói katonai emlékhelyen . Elítélik a miniszterelnök lépését Nakaszone japán miniszterelnök tegnap felkereste a tokiói Jasukuni katonai szenthelyet, amely a háborúban elesetteknek állít emléket. Nakaszone az első háború utáni japán kormányfő, aki hivatalosan látogatást tett az emléktemetőben, ahol hét olyan magas rangú katonatiszt nevét is feljegyezték, akiket a szövetségesek halálra ítéltek háborús bűncselekmények vádjával. Nakaszone Japán fegyverletételének 40. évfordulója alkalmából kereste fel a szenthelyet. Tette nagy vihart kavart a japán közvéleményben. Az ellenzéki pártok az ország több vidékén tüntetést szerveztek, tiltakoztak a kormányfő militarizmusa ellen. A látogatást elítélték a vallási csoportok is, amelyek szerint a miniszterelnök megsértette az alkotmányt, amely megtiltja az államnak a vallási tevékenységet. Ezt , cáfolta a kormány titkára azzal érvelt, hogy Nakaszone és a többi tisztségviselő nem vallási okokból kereste fel Jasukunit, nem vettek részt semmilyen vallási szertartáson. Nakaszonéval együtt a tokiói katonai szenthelyre látogatott a kormány csaknem mindegyik minisztere, a kormányzó Liberális Demokrata Párt több mint 170 képviselője. A Jasukuni szenthelyet 1869- ben létesítették az akkori császár utasítására. A II. világháború végén a hadsereg használta a hazafias és nemzeti érzések ápolásra. Jasukuni 2 453 000 háborús áldozatnak állít emléket, közöttük 2 213 000-nek, akik a II. világháborúban vesztették életüket. A háború után a tokiói kormány megvonta támogatását ettől az emlékhelytől, elveszítette hivatalos jellegét, csak magánszemélyek látogatták. Az első vita 1975-ben robbant ki Jasukuni miatt, mert Takeo Miki akkori miniszerelnök magánszemélyként ellátogatott az emléktemetőbe. 1979-ben jóval keményebben bírálták Maszajosi Ohira akkori kormányfőt, mert magánszemélyként felkereste Jasukunit néhány hónappal azután, miután bejelentették, hogy ott ápolják a háborús bűnösök emlékét is. A megfigyelők úgy értékelték, hogy Nakaszone hivatalos látogatását nemcsak Japánban, hanem világszerte elmarasztalják, akárcsak Reagan amerikai elnök látogatását a bitburgi temetőben, ahol náci alakulatok tagjait is eltemették. Peking máris nemtetszésének adott hangot Nakaszone lépése miatt, Kína ugyanis ezt népének megsértéseként értelmezte, mivel a japán invázió súlyos szenvedést okozott Kínának. A pekingi kormány szóvivője emlékeztetett a háborúra, a japán militarizmus agressziójára, s hangsúlyozta, hogy nagy szenvedést okozott Ázsia, a Csendes-óceán térsége és Japán népének is. Kína és a térség országai e napokban emlékeznek meg a japán militarizmus vereségének 40. évfordulójáról, s felidézik a súlyos emléket. Kedvezőtlenebb pillanatban tehát nem is tehette meg Nakaszone lépését. A pekingi szóvivő szerint Nakaszone látogatása sérti Kína, Japán és Ázsia más népeinek érzelmeit, amelyek sokat szenvedtek a militarizmus miatt. Jasukuni meglátogatása azonban nem olyan nagy horderejű, hogy módosítaná Kína és Japán kapcsolatainak kedvező alakulását. Ez azonban nem csökkenti a kínai tiltakozás erejét, amely bizonyos mértékben kinyilvánította, hogy a kölcsönös bizalom kialakítása az egykori hódítók és áldozata között szövevényes folyamat. Ezzel foglalkozik az októberi pekingi kínai—japán külügyminiszteri találkozó. (Tanjug) A japán rendőrség ügynökei őrizetbe vesznek egy fiatalembert, aki többedmagával amiatt tiltakozott, mert Nakaszonen miniszterelnök az ország kapitulációjának 40. évfordulója alkalmából Jasukuni emlékhelyen lerótta kegyeletét a II. világháború 2 453 000 japán áldozata iránt. (Reuter telefotó)