Magyar Szó, 1985. augusztus (42. évfolyam, 224-239. szám)

1985-08-31 / 239. szám

1985. augusztus 31., szombat Phil Collins: No Jacket Required (WEA/Susy) A bundázás szép szokását eddig csak a labdarúgó-bajnokság végére jellemző. ,,eredményfelsrorolásokból” ismertem, bíz­va bízván, hogy ilyesmit csak a társadal­mi szellem rekreáció­inak megnyilvánu­lási formájaként fordulhat elő. És hogy a show busine­s mentes az i­gen csalá­soktól. Ezért következő állításomra — éppúgy, mint arra, hogy az újvidéki Voj­vodina Labdarúgóklub jövő ilyenkor is első ligás lesz — mérget vehet a ked­ves olvasó, Phil Collinsnak, a címben föltüntetett alkotása az év nagylemeze. Igaz, Phil in­kább egy Wall Street-i back­­makerre emlé­keztet, mint rock zenészre: erősen kopa­szodó, köpcös és egy­­ sztár számára oly ’fontos egyéni stílusa sincsen. A fiatalabbak onnan ismerik, hogy 1985. jú­lius 13-án dél­után a Live Aid során föllépett a londoni Wembley aréná­ban, majd fölült a szuperszonikus Concorde-ra, és a négy óra alatt átutazott nyolcezer kilomé­ter után Philadelphiában, a Kennedy-stadion­­ban, a Live Aid másik részhangversenyén is elzongorázta az Against All Odds-ot. Különben Phil Collins már vén róka a rock businessben. A Flying Youth és Geneses együt­tesek volt tagja, aki a Trick Of The Tail című Geneses-albumtól az elpártolt Peter Gabriel helyébe lép. Ő lesz a zenekar énekese, és őrá hárul a zeneszerzés feladata is (párhuzamosan a Brand jazz-rock zenekarral is együttműködve, s nevét ráírta két nagylemezére, az Unorthodox Behaviour és Moroccara Roll albumokra). Mint zeneszerző és mint előadó egyaránt csak Face Value című szólóalbumával és az In The Air Tonight slágerral érvényesült, amely­nek hangszerelési koncepciója megadta a nyolc­vanas évek rockzenéjének egyik fejlődési irány­vonalát. Ezt követve megint csak Phil Colliná­hoz — m°llőzve egy Agnetha Faltskog albumot (amelyet az­ ABBA énekesnő épp az­ In Th­e Air Tonight mintájára készített) — a No Jacket Required című alkotáshoz érünk, és kénytele­nek vagyunk beismerni, hogy továbra is ő a stílus egyedüli művelője. Rajtakaptuk magunkat, ugye?! Akinek nincs keze ügyében valamelyik Collns-album, soha­sem hallotta egyetlenegy szerzeményét sem, és nem jártas a dobolásban, annak most hiába mesélek, de Phil Collinson kívül senki sem ké­é­pes HANGSZERKÉNT kezelni a ritmustartás szempontjából oly fontos dobkészletet. Az ilyen zenét csak hangosan lehet hallgatni. Talán ezért nyomtatta laposabbra zágrábi lemezkiadónk a No Jackets Required barázdáit. MI­LEN­KO­VICS Kamenka SZTÁRPORTRÉ Bryan Ferry - a sz­erelem egyik rabja Több mint két évig várakoztatta és tartotta bizonytalanság­ban rajongóit Bryan Ferry.­­ Roxy Music 1982-es évjáratú ket­tős koncertalbuma után, beállt szünet sokak szerint a zenekar em­lékének szentelt „egyperces" hallgatás volt. Mindenki várta „a ki­rály halott, éljen a király”’ felkiáltást. Mert a király él, csak meg kell koronáztatni. A Roxy 1970-ben állt össze Bryan Ferry és Graham Simpson kezdeményezésére. Talán nem il­lene boncolgatni az ügyet, hogy fennállásának első két évében öt tagcsere történt a csoportban, csak két — a zenekar további közéleti szereplése szempontjából, különö­sen Matos — váltást említünk: a Roxy igazi zenekarrá cseperedésé­­nek folyamatában. David Olast volt a gitáros, akit Phil Manza­­nera cserélt föl, majd Dexter Lloyd dobos helyébe Paul T­horup­­son került. Azután 1972-ben meg­jelenik az első nagylemez ame­lyet a Bryan Ferry—Andy Mackay (szaxofon)—Paul Thompson (do­bok)—Graham Simpson (basszus­­gitár)—Phil Manzanera (gitár) — Brian Eno (billentyűs­ hangszerek) felállítás készített. Addig egyikük sem játszott még ..lemezre”. Fer­ry „Londonland” két kevésbé is­mert együttesében, a Banshees'ben és a Gas Boardban énekelt. Mackay hobbiból az avantgarde zenét ta­nulmányozta, Thompson a Smo­kestack tagja volt, Manzanet­a pe­dig a Quiet Sunnal kísérletezett. A Roxy Music I. sikeréhez a furcsa „slágerkeverék’­ zene mel­lett, a zenekar igazán szokatlanul artisztikus fellépései is hozzájárul­tak. Az 1973 esztendő még két Roxy al­bumot , a For Your Pleasure-t és a Stranded-et 5S hár­mas tagcserét hozott. Graham Simpson átengedte a vaskos hú­rok bűvölését Rick Kentonnak, aki a lemezkészítési munkálatok ide­jén benyújtja felmondását. Az új basszusgitáros John Porter. A For You Pleasure-ön érez­hető Brian Eno elhajlása az ambi­­entális zene felé, aminek kap­csán közte és Ferry között nézet­­eltérésre került sor. Kettejük kö­zül Ferry bizonyult kitartóbbnak, és — maradt. Brian Eno nevet az­óta is az ambientális elektromos zene fogalmával hozzák összefüg­gésbe. Az Eno távozásával támadt hézagot — mind hangzásban, mind vizuálisan a fellépéseken — Eddie Jobsonnak, a Curved Air eddigi zongoristájának csak részben si­került betöltenie, de új kapcsola­tot, harmóniát teremtett Mackay fafúvós hangszereivel. Ettől a pillanattól kezdve szét­szóródott a Roxy, szinte mit,Jenki a saját malmára hajtotta a vizet, képtelenek voltak a közös mun­kára, bármilyen kezdeményezésre, amely közös ötletet, dalvázlatot eredményezett volna. Feljegyez­­hetjük Bryan Ferry, Andy Mackay és Phil Manzanera szó­cialbumát (These Foolish Things, In Sear­th of Eddie Riff és Diamond Head). Újabb fellendülést csak a Siren nagylemez hozott, amelynek Love Is The Drug című slágere az Új­világban is népszerűsítette a Ro­­xyt, majd a 80-as Flesh and Blood (sokan ezt is Bryan Ferry magán­alkotásának tekintik), amely az együttes legnagyobb eddigi sláge­rének hordozója (Oh Yeahi) és az Avalon. Bryan Ferry pályafutásának ér­tékelése szempontjából jelentős mozzanat, amikor 1978-ban Brian Eno átáll „magánzónak”. Lryan ugyanis a Roxyból mesterkélt idol­­együttest kívánt faragni, egyidejű­leg azonban magánkarrier­je alap­köveit is elhelyezte a sz­tárnegyed­ben szerzett parcellán. Első szóló­albumán válogatást adott kedvenc szerzeményeiből, s ez újból sikert hozott Bob Dylan A Hard Rain's Gonna Fall című kompozíciójának Az egy évre rá kiadott R.iothet Time: Another Place már szerző­ként mutatta be Ferryt, de az ön­reklámozás a Roxy Musicot a szét­­hullás peremére sodorta Számos Roxy-rajongó már ma sem érti például, hogyan is állt rá Phil Manzanera és Paul Thompson ar­ra, hogy 1977-ben Bryant világkö­­rüli portyáján kísérje. A Roxy Music haláltusája el­tartott még hat esztendeig, és eb­ben az időszakban született meg két, talán legjobb és legsikeresebb alkotása az együttesnek, A J­­esii and Blood és az Avalon. Még a posztumusz kiadott kettős kon­certalbum is tartalmazott egy új­donságot, Neil Young You Are Like a Hurricane című szerzeményének feldolgozását, amely még a két Avalon sikerszám nyomán meg­­slágeresedett. Majd háromévi hallgatás után Bryan Ferry újból hallat magá­ról. A Boys and Girls című al­bummal mintegy új karrier kez­dődik, amely mentes minden ro­­xys hatástól és az ebből származ­ható kisebbségérzettől. Az el­őadó­­művész maga előtt és a világ előtt a Live Aid hangversenyen bizo­nyított: egy régi szám­ú megem­lékezés Lennonról és egy új sláger (Slave To Love) mindenkit, magát Ferryt is bűvkörébe kerí­tett. Az időszerű Ferry-lemez a Boys and Girls címet viseli. New York­ban készítették olyan hírességek közreműködésével, mint David Sanburn, Marcus Miller, Nile Ro­gers (CHIC), Mark Knopffer (Dire Straits) és David Gilmour (Pink F­loyd). Kami MAGYAR SZÓ PORTYA SO1 .YOMSZEM PU HEI­KO SZIGETÉN (17.) SZERZŐ: JOHN OSXON VAN A toUXEL&KN , EGY MINI - Bt3VAl?HA30. &IZTOSAN ARRA SZOL' SÁL ^ HOGY KtidOPtOIA A CKEMP&SXA'RtjT hajerOl a partra PN I NID­ ,JT IDE HAL&A&6 ! 1 &EÜLL­­ABfcA A EL INNEN/HIM! I &GVAKt­lA305A vasy (^кемг, VAST ÖNKÉNTELE­NÜL. ..VALAGrr­­k4 ^ ) HATSO. .

Next