Magyar Szó, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-254. szám)

1985-09-01 / 240. szám

XLII. évf., 240. (13743.) szám 1985. szeptember 1., vasárnap Ára 30 dinár Eddig több mint kilencven ország jelezte részvételét Luandában, Angola fővárosában minden az el nem kötelezett országok holnap kezdődő miniszteri értekezletének jegyében tör­ténik. Eddig több mint 99 ország jelezte részvételét, d­e mivel a mozgalom egyetlen tagországa sem jelentette, hogy távolmarad, várható, hogy ez a szám tovább növekszik. Lima (1975-ben), Belgrád (1978- ban) és Delhi (1981-ben) volt a vendéglátó. Az előző miniszteri értekezletek­hez hasonlóan, a luandainak is az a célja, hogy biztosítsa az el nem kötelezettek folyamatos akcióját e politika eredeti elveivel összhang­ban. Jóllehet a részvevők figyelme egészében véve az el nem köte­lezetteknek a nemzetközi viszo­nyokban elfoglalt helyére és sze­repére összpontosul, több időszerű problémát külön megvitatnak. Ezek közé tartoznak a válsággó­cok, a nemzetközi gazdasági vi­szonyok krízise, amely egyre in­kább rányomja bélyegét az álta­lános nemzetközi helyzetre. Tekin­tettel az Afrika déli részén ural­kodó súlyos politikai helyzetre, már maga a tény, hogy az értekezletet Angola fővárosában tartják, azt bi­zonyítja, hogy a mozgalom aktívart foglalkozik Namíbia kérdésével, a Dél-afrikai Köztársaság agresszív­­politikájának és a fajüldözésnek a leküzdésével, a faji megkülönböz­tetés elleni harccal. Mint ismeretes, áprilisban Del­hiben az el nem kötelezettek ko­ordinációs bizottsága rendkívüli ülésén foglalkozott Namíbiával. A mozgalom 86 tagországának is ké­­vi­­selői messzeható támogatásukról­­ biztosították Namíbia népét és a Kétségtelen, hogy az értekezlet az el nem kötelezett politika és mozgalom idei legfontosabb ese­ménye. Az el nem kötelezett or­szágoknak a két csúcsértekezlet kö­zött tartandó szokásos találkozójá­ról van szó. Ez a gyakorlat a lu­­sakai csúcsértekezlet után kezdő­dött, eddig Georgetown (1972-ben), dél-afrikai felszabadító mozgalma­kat, de a pretoriai rezsim tovább folytatja elnyomó politikáját. Te­kintettel a legújabb fejlemény­ek­­re, Luandában minden bizonnyal megerősítik a delhi állásfoglaláso­kat, támogatják Namíbia dekolo­­nizálását és függetlenségét. Várható, hogy a miniszterek megkísérlik konkrétan kijelölni azokat a lépéseket, amelyeket a szövevényes nemzetközi helyzet­ben serkentenék és segítenék a béke, az enyhülés, a leszerelés és a fejlődés folyamatait. Ezek egyéb­ként megkerülhetetlen témái az el nem kötelezettek minden összejö­vetelének. Luandában döntés várható a mozgalom jövőjét és az eredeti el­veken, a legfontosabb célokon és stratégiai prioritásokon történő fo­lyamatos tevékenységét illető né­hány igen fontos kérdésről. Ennek meg kell erősítenie a mozgalmat, mint a világfolyamatok független és megkerülhetetlen tényezőjét. Az egyik kulcskérdés a nyolca­dik csúcsértekezlet színhelyéről és időpontjáról való döntés. A csúcs­­értekezletet jövőre kellene­­­irta­ni, akkor ünnepeljük a ban megtartott első csúcsértekez­let negyed évszázados évforduló­ját. Az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében nem kételkednek abban, hogy az el nem kötelezett orszá­gok Luandában — ugyanúgy, mint annyiszor eddig — teljes szolida­ritást vállalnak a dél-afrikai né­v f­oly­tatása a 2. oldalon) Luandában miimden készen áll az el nem kötelezett országok holnap kezdődő miniszteri értekez­letére. A részt vevő több min­t 100 ország külügyminiszterei számos fontos problémát vitatnak meg: az aggasztó politikai világhelyzetet, a válsággócokat (a közel-keleti helyzetet, az iráni—iraki háborút, a dél-afrikai helyzetet), a kontinens éhezőinek problémáját, a fejlődő országok csillagá­szati összegű adósságait. Az előkészítő bizottság már elkészítette a politikai és gazdasági nyilat­kozatot, amelyeket az értekezleten kell jóváhagyni. Az el nem kötelezett országok az angolai fő­városban minden bizonnyal maximális erőfeszítéseket tesznek, hogy megszilárdítsák a kapcsolato­kat a mozgalmon belül és hogy az egész haladó világot a nemzetközi viszonyok demokratizálása felé irányítsák. Az el nem kötelezettek üdvözlik az amerikai—szovjet tárgyalások felújítását, egyszersmind figyelmeztetik a nagyhatalmakat, hogy ez nem elegendő, még tartoznak a világnak azzal, hogy elismerjék igazi szükségleteit és érdekeit, el kell fogadniuk minden ország egyenjogú részvételét a feszültség enyhítésének folyamatában. Képünkön Angola fővárosa, Luanda. (Tanjuig fotó) Dizdareviá elutazón Luandába Tegnap reggel elutazott Luandába Rail Dizdarević szövetségi külügyi titkár, a jugoszláv küldöttséget vezeti az el nem kötelezett orszá­gok külügyminisztereinek holnap kezdődő értekezletén. A luandai értekezleten részt vevő küldöttség tagjai Ignac Golob, hazánk állandó ENSZ-k­épviselője, Ži­vojin Jazić és Dragoslav Fajic kül­ügyi segédtitkárok, Ivo Kuštrak, hazánk angolai ■nagykövete és mások. A belgrádi repülőtéren Bu­­dimir Lončar szövetségi kül­ügyi titkárhelyettes vett bú­csút Raif Dizdarevictől és a küldöttség tagjaitól. (Tanjug) * Mai számunkból: ф Súlyos vasúti szerencsétlenség Franciaországban (2. oldal) ф Átengedett föld, nyugodt öregkor (9. oldal) m Mérsékelten felhős, de meleg idő Időjárás-jelentésünk a 17. oldalon Grljcskov Kragujevacon Dr. Alekszandar Grlicskov, a Szocialista Szövetség Országos Választmányának elnöke és dr. Bogdan Trifunović, a Szocialista Szövetség Köztárasasági Választ­mányának elnöke tegnap Kragu­­jevacon járt. Délelőtt megbeszé­lést folytattak a községi képvise­­lő-testület és a társadalmi-politi­kai szervezetek képviselőivel az időszerű társadalmi, politikai és gazdasági kérdésekről, délután pedig részt vettek a Szabadság Népfrontjának jubileuma alkal­mából rendezett ünnepségen. A Szabadság Népfrontjának gyűlé­sét 50 évvel ezelőtt, 1935. augusz­tus 25-én tartották meg Kragu­­jevacon. A jubileum alkalmából emlékművet lepleztek le és do­­kumentumkiállítás nyílt. Az es­ti díszülésen dr. Alekszandar Grlicskov mondott beszédet. (Tanjug) Vlajkovic üdvözlete Kadhafinak Líbia nemzeti ünnepe allkal­má­­ból Radovan Vlaj­ković, a JSZSZK Elnökségének elnöke az Elnökség nevében üdvözlő táviratot küldött Moammer El Kadhafi ezredesnek, a líbiai forradalom vezetőjének. (Tanjuig) Csengőszó előtt Vannak állandósult fogalomkap­­csolatok, amelyek már-már köz­helyszerűen hatnak, így kapcsoló­dik az újévhez a Télapó, a Péter- Pálhoz élz aratás kezdete, szep­temberhez az első csengőszó . .. Első, második, sokadik? - talán nem is lényeges. Egy évforduló mégis idekívánkozik (mert az év­fordulók az idő mérföldkövei): negyven évvel ezelőtt, 1945 szep­temberében kezdődött meg az első tanév az új Jugoszlávia új isko­lájában. Miben volt új ez az iskola? — Talán még emlékeznek rá, akik akkor még kisdiákként tétováztak az­ iskola kapujában, de akik hol­nap talán nagyapaként, nagyanya­ként unokáikat kísérik iskolába ve­zető első útjukon, egy kissé tar­talmában, egy ?Kissé szellemében volt más ez az iskola a korábbi­nál. Akik erről a leghitelesebben tudnának beszélni — a negyven év előtti tanítók —, azok közül aligha találnánk ma már bárkit is az is­itorban. És velük együtt elbú­csúztak a pályától az első iskola­­reformok megalkotói és kivitelezői is, az új iskola új didaktikájának, tartalmának, formájának úttörői. Mi, akik ezeket a reformokat di­ákként éltük át, csak elfogadtuk, hogy míg korábban proletár ro­hambrigádokról és a Petőfi bri­gádról tanultunk, most ifjúsági brigádokról hallunk, olvasunk, hogy a korábbi dalszövegek mellé - „Rohamozzunk, partizánok!" — újabbak kerülnek a füzetekbe: if­júságunk jól tudja, hogy a mun­ka most a harc .. . Akkori értel­münkkel persze nem foghattuk fel: a harcban született országot mun­kával lehet, kell megtartani, felvi­rágoztatni. A későbbi iskolareformokban — beleértve a legutóbbit, a tíz év előttit is — mind nagyobb hang­súlyt kap a munkára nevelés. És itt mintha valamiféle rövidzárlat következett volna be, ellentmon­dás támadt a társadalmilag meg­hirdetett (és az oktatáspolitikai do­kumentumokban rögzített) elvek és a mindennapi oktatási gyakorlat között. Tudjuk és elfogadjuk, hogy ez a nevelési folyamat egészére ki­terjedő tevékenység, melynek ered­ménye az aktív, kezdeményező, al­kotó ember, aki tud, szeret és akar is dolgozni, aki fogékony az új iránt és nemcsak hogy széles körű általános műveltsége van, hanem azt is tudja, hol találhatja meg azt, amit nem tud. Nem a munká­ra nevelés korszerű értelmezésében van a hiba, hanem ennek az ér­telmezésnek az iskolai (és társa­dalmi) érvényesítésében és érték­rendjében. Tanulóinkra nap nap után olyan szótömeget, információmennyiséget zúdítunk, mintha nyiladozó értel­müket válogatás nélkül rögzítő magnótekerccsé akarnánk tenni. Szünet nélkül tanítjuk őket: az is­kolában, otthon, a szakkörben, az egyesületekben. Ismeretek és sza­bályok bástyáit emeljük köréjük, ahelyett, hogy hajlandóságot ala­kítanánk ki bennük, hogy tudja­nak és akarjanak őszintén érdek­lődni, hogy képesek legyenek sze­retni a jót és gyűlölni a rosszat, hogy töméntelen tudásukat (mert jóval­ többet tudnak, mint mi az ő korukban) alkalmazni is tudják. Harcolunk jobb jövőjükért és köz­ben nem jut időnk arra, hogy él­ni, örülni, hinni és kételkedni is megtanítsuk őket. • A munkára nevelés ott kezdő­dik, hogy az ismereteket aktívvá tesszük­­ a tanuló alkalmazni tud­ja őket. Ehhez olyan oktatásszer­vezési formák és olyan didaktikai­módszertani megoldások szüksége­sek, amelyek nemcsak lehetővé te­szik, hanem ösztönzik is az alkotó munkát, a tanulói kezdeményezést, az elmélet és a gyakorlat, a szel­lemi és a fizikai munka összekap­csolását a nevelési folyamat egé­szében, minden tantárgyban. Mert a munkára nevelés nem egy tan­tárgy vagy tantárgycsoport, hanem valamennyi tantárgy egybehangolt tanításának korszerű követelménye - régi tanterveinkben csakúgy, mint az újakban. Ezzel szorosan összefügg egy olyan funkció is, amely végre visz­­szakerül oda, ahova természeténél fogva tartozik­­ az általános isko­lához­­, ez pedig a pályaválasz­tásra való felkészítés, a pályairá­nyítás. Sokan hajlamosak mellékes kérdésként kezelni, pedig ... Az űrrakéta felgu­­sulása az in­dulás utáni néhány percben megy végbe: ez alatt a rövid idő alatt kell elérnie azt a sebességet, amely a kívánt pályára viszi és lé­tezése végéig mozgásban tartja. Ha nem éri el ezt a sebességet (ma már a gyerekek is tudják­ az első kozmikus sebességet), feldo­bott kőként visszahull a földre. Még nagyobb kezdősebesség szük­séges ahhoz, hogy kiszakadhasson bolygónk vonzerejéből és csak az ún. harmadik kozmikus sebesség nyitja meg előtte a világegyetem ma még ismeretlen mélységei felé vehető u* * *at. Valami hasonló történik (kell hogy történjon) az iskolában is: a nyerekben feszülő roppant energi­át hosszú ideig — egy életen át — ható mozgási eneralóvá kell alakí­tania. helyes irány­t szabva pályá­­jának, hogy minél kevesebb le­gyen a szárnyaszenett madárként visszahulló, vagy a téves irányítás miatt önmenát elégető, megsem­misítő, ese*leg a világban célját vprrtve bn'vonzó fiatal. U*nt nyi*ni és utat mutatni — ez az iskola legnemesebb, társadal­­milag legértékesebb funkciója. SZÖLLŐSY VÁGÓ László

Next