Magyar Szó, 1985. november (42. évfolyam, 316-328. szám)
1985-11-16 / 316. szám
KÜLPOLITIKA MAGVAS SZÓ Nyugtalanság a pénztőzsdéken Sokan nem tudják, melyik a rosszabb: az erős vagy a gyenge dollár E napokban, amikor teljes a bizonytalanság az amerikai dollár értékének további sorsa körül, a tőzsdetudósítók emlékeztettek az alábbi esetre: egy újságíró megkérdezte valamelyik pénzembert, miért vásárol dollárt, noha jövedelmezőbb lenne beruházni valamelyik más valutába. A bankár így válaszolt: azért, mert a zöld színű dollár a spenótra emlékeztet. A spenót pedig erőt ad .Ülések szerint 25 százalékkal reális értéke fölé emelkedett. Az USA nyugati szövetségesei (csaknem mindegyik iparilag fejlett ország) korábban is kérték Washingtont, hogy a dollárt szorítsa vissza a reális keretbe, mert túlértékeltsége fékezi gazdasági ütemüket, s elszipkázza a tőkét. Az amerikaiak eddig hallani sem akartak erről. Egyszerűen szorgalmazták az erős dollárt, mert ezzel Amerikába Most a dollárt óriási mennyiség- vonzották a pénzt, amelyre Reaben vásárolják a New York-i pénzpiacon, jóllehet, az időközijén történtek alapján, a vásárlási hévnek csökkenne kellene. A washingtoni kormányzat ugyanis, teljesen ellentétben azzal, amit az utóbbi öt évben tett, szeptember 22-én kifejezte törekvését, hogy gan kormányzatának nagy szüksége van az óriási költségvetési hiány fedezésére, amely elérte a 200 milliárd dollárt. Miután most Washington beleegyezett, hogy a dollárt visszaszorítsa, némileg reálisabb keretbe, számos nyílt kérdés felmerült, csökkenti a dollár értékét. E den : Emiatt néhány kongresszusi képvitést az úgynevezett nagy ötös seid kezdeményezte, hogy az ame(USA, Nagy-Britannia, az NSZK,rikai politikusok és szakemberek Japán és Franciaország) Nem vitassák meg az árfolyam és a York-i megbeszélése után hozták a dollár értékének kérdését nyilvánosságra. Bármilyen mértékben hangoztatták is eddig, hogy a dollár kifejezi az amerikai gazdaság szilárd helyzetét és fellendülését, a washingtoni kormányzatnak akkor el kellett ismernie, hogy a tőzsdén nem olyan a helyzet, mint amilyennek lennie kellene, s kívánatos bizonyos módosítás. Attól kezdve a dollár értéke fokozatosan csökkent, mert a bécs-Washingtonban valójában abból indultak ki, hogy a túl erős dollár nehezen tarthatja magát, ám ha nagyon gyenge, akkor is megannyi veszélyt rejt magában. Az amerikaiak beleegyeztek, hogy csökkenjen valutájuk értéke, amely az utóbbi néhány évben más, konvertibilis valutához viszonyítva 40 százalékkal többe kerül, s ennek elsősorban a kereskedelmi hiány és a nagyméretű munkanélküliség a követelménye. A túl erős dollár miatt az amerikai áru drága a külföldi vásárló számára, az importált áru pedig nagyon olcsó az amerikaiak számára. Ez tavaly 123 milliárd, az idén pedig 140 milliárd dollár kereskedelmi hiányhoz vezetett, ami bizonyára befolyásolja a munkanélküliséget, amely még mindig 7 százalékos. Az utóbbi időben néhány valutához, elsősorban a japán jenhez viszonyítva, az amerikai dollár értéke 10 százalékkal csökkent, ám ez újabb kérdést vet fel, és figyelmeztetések hangzottak el. Az egyik például az, ha túl gyors és nagyméretű a dollár értékének csökkenése, akkor ez új inflációt, új gazdasági válságot okozhat. Néhány közgazdasági szakértő úgy véli, nem helytálló, hogy az erős dollár önmagában felelős a kereskedelmi hiányért. Az amerikai áru nemcsak a túl erős dollár, hanem a túl magas bér miatt is túl drága. A gépkocsiiparban az amerikai munkás órabére csaknem 20, Japánban 8, Dél-Koreában mindöszsze 3 dollár. A nagyméretű munkanélküliség sem áll kapcsolatban az erős dollárral. Az utóbbi 4-5 évben az erős dollár ellenére az amerikaiak 8 millió munkahelyet létesítettek. A britek, németek, franciák valutája gyengébb, s még soványabb eredményt értek el a foglalkoztatásban. Az előbbi szakemberek szerint nincs teljesen igazuk azoknak sem, akik szerint Amerika a gyengébb dollárral legalább részben törleszt a harmadik világ adósai iránt, amelyek gyengébb dolláron alapuló hitelt vettek fel, s erős dollárral fizetik vissza. Ha a dollár értéke valóban jelentősebb mértékben csökkenne, akkor ez meggátolná az előbbi országok exportját az óriási amerikai piacra. Eddig ugyanis az éppen ilyen dollárnak köszönhetően, a fejlődő országok óriási többsége kedvező kereskedelmi mérleget alakított ki Amerikával. Export nélkül pedig a fejlődő országok , nem juthatnak dollárhoz fejlődésükhöz, s nem is törleszthetik adósságukat. A felsorolt kérdésekre még nincs válasz. Valamennyi alapján azonban megállapítható, s ezt Washingtonban senki sem tagadja, hogy a nemzetközi pénzpiacon valamilyen szilárdabb rendet kell teremteni. A már 12 éve lebegő árfolyam számos veszélyt rejt magában, s lehetőséget teremt a viszszaélésre. A megoldásnak nem feltétlenül annak kell lennie, hogy a dollárnak legyen aranyfedezete, de kutatni kell a szilárdabb és kiegyensúlyozottabb kapcsolatokat a nemzetközi tőzsdén. (Tanjug) HONGKONG Kína állni fogja a szavát Si Gya-tung, Kína legmagasabb rangú hongkongi képviselője kijelentette, hogy a kínai kormány a Nagy-Britanniával kötött szerződés értelmében szavatolni fogja Hongkong státusát. Hongkongi politikusok és üzletemberek egy jelentős találkozóján nyilatkozott így. Kína és Nagy-Britannia megállapodása szerint Hongkong területe 1997-ben ismét kínai szuverenitás alá kerül, s ettől számítva még ötven évig a jelenlegi rendszer marad meg. Amióta a megállapodás megtörtént, Peking gyakran tudomásra hozza, hogy rendkívül ügyelni fog arra, hogy az átmeneti időszakban megőrizzék, sőt továbbfejlesszék Hongkong gazdasági és pénzügyi prosperitását. (Tanjug) Véget ért a sztrájk a Lufthansában A Lufthansa szállítómunkásai tegnap befejezték hétfő óta tartó sztrájkjukat. A légiforgalmi társaság igazgatósága és a szakszervezet kompromisszumos megoldást talált Leber szociáldemokrata politikus közvetítésével. Végül mégis alkudozássá fajult a tárgyalás. Az 1984-ben megvalósított negyvenmillió márkás többletet most oly módon osztják el, hogy minden foglalkoztatott 1060 márkát kap. Az igazgatóság eredetileg 1025 márkát ajánlott, a szakszervezet pedig 1100-at követel. Az igazgatóság bizonyos engedményeket tett a nyugdíjazási feltételekben is. Az igazgatóság és a szakszervezet képviselői tizennégy órán át tárgyaltak bárminemű eredmény nélkül, Leber ezek után négy óra alatt „közös nevezőre” tudta hozni őket. A szociáldemokrata politikus sikerrel közvetített a díjszabás körüli viszályokban, és az osztálykompromisszum „első védnökeként” lett híres, ami rendkívül fontos, mert ezen a kompromiszszumon nyugszik a „szociális béke”, illetve az egész rendszer. Leber például tavaly sikerrel közvetített a rémmmunkások és munkaadóik között abban a nagyszabású sztrájkban, amely azzal fenyegetett, hogy felborítja az egész nemzetgazdaság egyensúlyát. (Tanjug) A punjabi kormányzót szövetségi miniszterré nevezték ki Tegnap Arjun Siinght, Punjab szövetségi állam eddigi kormányzóját kinevezték a delhi központi kormány kereskedelmi miniszterévé. Arjun Singh nyárig Madhya Pradesh állam miniszterelnöki tisztségét töltötte be, utána nevezték ki Punjab kormányzójává. Kulcsfontosságú szerepet töltött be a több éves punjabi válság megoldásában, közvetített a központi kormány és az Akan Dal szikh párt között. (Tanjug) Leszámolás a szélsőségesekkel Az indiai rendőrség agyonlőtt ötvennyolc embert Az indiai rendőrség tegnapelőtt lelőtt ötvennyolc szélsőségest a Bihar szövetségi állambeli Bhojpur faluban. Az indiai PTI hírügynökség jelenti, hogy három szélsőségest sikerült letartóztatniuk, s nagy mennyiségű fegyvert és lőszert zsákmányoltak. Valamennyi a kirabolt rendőrállomásokból származott. Az utóbbi években ez volt a rendőrség és a szélsőségesek közötti leghevesebb leszámolás. Az első jelentések nem tesznek említést arról, mely szervezethez tartoznak a szélsőségeseit, régebben azonban az indiai sajtó azt állította, hogy Biharban „maoista irányvételű” csoportok működnek. Ez a csoport főleg a szegény földnélküliek közül toborozza tagjait, és Nyugat-Bengál, valamint Andhra Pradesh államban is tevékeny. (Tanjug) Vlajkovii részvételrata Betarscurnak A Névadó del Ruiz nevű kolumbiai vulkán kitörésének tragikus következményei matt Radovan Vlajkovic, a JSZSZK Elnökségének elnöke az Elnökség nevében részvéttáviratot küldött Belisario Betancur kolumbiai köztársasági elnöknek, amelyben mély részvétének és szolidaritásának ad hangot. (Tanjug) 1985. november 16., szombat A SZOVJET-AMERIKAI CSÚCSTALÁLKOZÓ ELŐTT ^@«$«115 |kínálkozó történelmi alkalom Az amerikai elnök Genfbe indulása előtt beszédet intézett a nemzethez Ronald Reagan amerikai elnök a genfi csúcstalálkozó előtt tegnapelőtt este a Fehér Házból beszédet intézett a nemzethez. Televízióbeszédében hangsúlyozta: hiszi, hogy a találkozó „történelmi alkalom lehet, hogy stabil alapokat létesítsenek a XXI. századba vezető úthoz”. Hangsúlyozta, hogy ma békekülttetésbe indul. Az amerikai elnök, akinek ez az első találkozása egy szovjet vezetővel, reményét fejezte ki, hogy „az új szovjet vezetővel megkezdik a békedialógust”, amely tovább fog tartani megvitatásánál. „Ha leülök az asztalhoz, szemben Gorbacsovval, mi ketten megpróbálunk légkört teremteni a békés tárgyalásokra, noha alapvető nézeteltéréseinket nem tudjuk áthidalni” — magyarázta az elnök. A Fehér Ház lakója ezúttal is úgy nyilatkozott a genfi csúcstalálkozóról, hogy ez nem lesz fordulópont a két nagyhatalom kapcsolatában, hanem elsősorban kezdeti lépés a szélesebb folyamatokhoz, amelyek egy stabil, folyamatos párbeszéd által elvezetnének a feszültség enyhítéséhez, amely feszültség másfelől a háború veszélyét is magában foglalja. „Remélem, hogy mi ketten Genfben megkezdhetünk egy folyamatot, amelyet utódaink és népeink fognak folytatni, egy folyamatot, amelyben nyíltan beszélünk különbségeinkről, megpróbáljuk csökkenteni vagy eltörölni őket, és köziben olyan kapcsolatot tartunk fenn, amely megakadályozza a nézeteltéréseket.” Reagan elnök e nagy és derűlátó szavak után igyekezett reálisan vázolni a küszöbönálló csúcstalálkozó eredményével kapcsolatos várakozást, és nyíltan tudomásra hozta, hogy Washington mindazon fontosság mellett, amelyet a genfi találkozónak tulajdonít, nem vár tőle túl sokat, különösen nem konkrét eredményt. Erről nyilatkozott tegnapelőtt George Schultz államtitkár is, aki hangsúlyozta, hogy Genf újabb serkentést jelent majd a leszerelési folyamatnak, de nem kell különleges megállapodást várni tőle e téren. „Egy ilyen megállapodás lehetséges, de nem valószínű” — hangsúlyozta Schultz. „A küszöbönálló csúcstalálkozó eredményét nem azzal kell mérni, hogy aláírnak-e közben egy rövidtávú megegyezést. Csak az idő múlásával tűnik majd ki, hogy tartós hidat építhettünk-e egy biztosabb világ felé. És egyébként ezért is megyek Genfbe, hogy megalapozzuk a tartós békét” – jelentette ki Reagan elnök. Az amerikai elnök megismételte már jól ismert álláspontját, hogy Genfben „nagyon terjedelmes” lesz a napirend, tehát nemcsak a leszerelésről lesz szó, amely a világ közvéleményének figyelmét a legjobban leköti. Washington a szovjetekkel meg akarja tárgyalni a válsággócok helyzetét, az emberi jogokat, valamint a kétoldalú együttműködés nyílt kérdéseit. Tekintettel arra, hogy mit vár a világ Genftől a leszerelés terén, Reagan elnök elmondta, hogy az atomfegyverek terén való versengés felfüggesztésének „elsőbbséget kell adni”. „Azzal a keserű tudattal megyünk Genfbe, hogy az atomfegyver veszélyezteti legjobban a történelem egész folyamán az emberi faj fennállását. Ezt a versenyt meg kell állítanunk. Számomra az a legfontosabb, hogy korlátozzuk és felszámoljuk az atomfegyvereik terén folyó versenyt.” Végezetül kijelentette: „Illúzióik nélkül utazok Genfbe, de remélem, hogy haladást érhetünk el a napirenden szereplő minden kérdésben.” (Tanjug) Elszabadult a pelet az AniMan (Folytatás az 1. oldalról) „Mintha a világvége következett volna be”, mondta egy újságírónak egy kis magánlégitársaság pilótája, akinek gépe éppen a tűzhányó felett repült a kitörés idején. Elmondta, hogy egy óriási narancssárga színű villámot, majd pedig hatalmas fekete füstfelhőt látott. „Alig tudtam úrrá lenni a gépemen”, mondta a pilóta. Talán még a lávánál és a hó-AMERIKAI SZAKÉRTŐK VÉLEMÉNYE szerint a Nevadó del Ruiz ismét kitörhet a következő napokban. Értékelések szerint az újabb kitörések talán nem lesznek olyan erősek, mint az első volt. Durrell Herd amerikai geológus közölte, nem igaz a hír, hogy nem fogták fel elég komolyan a veszélyt. Herd tegnap tért vissza az USA-ba Kolumbiából, ahol szakértők csoportjával a kérdéses vulkán működését tanulmányozta. Azt állítja, a szakértők nem becsülték le a veszély lehetőségét, sjavasolták a kolumbiai kormánynak a szükséges intézkedések megtételét, s az meg is történt. (Reuter) Ainál is szörnyűségesebb látványt nyújtanak a megvadult folyók a tűzhányó lábánál, a szemtanúk állítása szerint a holttestek százait sodorják magukkal. Az olvadásnak induló hótömegek több mint 5000 méter magasságból zúdultak alá, s mindent elsodortak magukkal. Amit az izzó láva és hamu meghagyott, az ár pusztította el. A levegőbe emelkedő hamu eljutott egészen a venezuelai határig. Emiatt a kormány egy 180 négyzetkilométernyi körzetet veszélyeztetett övezetnek nyilvánított. A mentők mindent megtesznek a még életben levők megmentésére. A hirtelen bekövetkező felhőszakadást a vulkánkitöréssel hozzák kapcsolatba. A mentést azonban szinte majdnem teljesen akadályozza, hogy számos út megrongálódott. Latin-Amerikát ennél nagyobb elemi csapás még nem sújtotta. A vulkánkitörés azonban nem következett be teljesen váratlanul, mert krátere már hónapok óta füstölt, s jelezte a négy évszázados álomból való ébredést. A Nevado del Ruiz gyakorlatilag 1595 óta nem működött, ezért szinte senki sem vette komolyan, hogy füst árad belőle, de a lakosság még azt sem vette komolyan, amikor hat órával a katasztrofális kitörés előtt kisebb robbanások rázták meg. A kolumbiai kormány mozgósítást rendelt el az egész országban, a szerencsétlenül jártak megsegítésére. A kolumbiai bányaügyi minisztérium még november 8-án figyelmeztetett a Nevada del Ruiz kitörésének veszélyére, mert még szeptember derekán füst és hamu szállt a magasba a kráterből. A minisztérium bizottsága azt állította, s ez sajnos valóra is vált, nagy a valószínűsége annak, hogy a kitörés alkalmával nagy menynyiségű iszap keletkezik. A bizottság véleménye szerint Armero városkát veszély esetén két órán belül ki lehetett üríteni. Ez azonban nem vált valóra, mert a lakosság többségének még arra se jutott ideje, hogy felmásszon a háztetőre, nemhogy elhagyja a várost. A kolumbiai kormány szeptember végén közölte, hogy a vulkán környékéről a lakosság egy részét evakuálták, de sokan nem voltak hajlandók távozni. Rafael Goberna a geofizikai kutatóintézet igazgatója kijelentette, hogy csak a vulkán egyik krátere, az Arenas tört ki, a másik kettő nem. A túlélők szörnyű képet nyújtanak. Megperzselt arcuk, bepólyált fejük és végtagjaik ékesszólóan tanúsítják az átélt szenvedéseket. A túlélők közül sokan szakadt öltözékben, néhányan pedig teljesen meztelenül érkeztek csütörtökön este a bogotai repülőtérre. A lakosság többsége ugyanis aludt amikor a vulkán kitört. Újabb árvíz fenyeget Rafael Goberna úgy véli, hogy a tűzhányó környékéről teljesen ki kell lakoltatni az embereket. Véleménye szerint még néhány helységet veszély fenyeget, mert újabb iszapár pusztíthat a vidéken. Azt állítja, hogy a vulkán működése tovább folytatódhat. A hatóságok különben az árvízveszély miatt elrendelték a Magdalena folyó partján elterülő, 60 000 lakosú Honda város kiürítését. A Vöröskereszt Szervezetek és a polgári védelem szervezetei, amikor észrevették, hogy kitört a vulkán, megpróbálták kilakoltatni a veszélyeztetett Tojima és Caldas tartományok lakosságát, de a lap Az évtized legsúlyosabb természeti katasztrófái A Névado del Ruiz vulkán kitörése az egyik legsúvosabb elemi csapás az emberiség történetében. Az utóbbi 10 évben a következő súlyos természeti csapások következtek be a világ különböző tájain: 1876. február 1. —. katasztrofális : öiltzengés Guaterlában, 28 838 halott. 1878. november 16. — a Tabas iráni tartományban bekövetkezett földrengés 23 000 emberéletet követelt. 1976 októbere — a ciklon 215 éoa emberéletet követelt Indiában. 1977 novembere — India keleti partjain végigsodort ciklon 20 000 emberéletet követelt. 1985. szeptember 18. — Mexikóvárosban katasztrofális földrengés pusztított, 5000 emberéletet követelt. (AFP) kosok nem voltak hajlandók elhagyni kávé- és rizsültetvényeiket, amiről ezek a tartományok ismertek. Valószínűleg sokan ott lelték halálukat. A megáradt folyók elsodorták a hidakat és így például Armero városkát mindössze 40 kilométerre lehet megközelíteni. A mentésbe bekapcsolódott a hadsereg is. (Tanjug)