Magyar Szó, 1986. március (43. évfolyam, 73-88. szám)

1986-03-23 / 80. szám

BELPOLITIKA MAGYAR SZÓ 1986. március 23., vasárnap bürokrata nem vész ki, csak átalakul A politikai rendszer bíráló elemzése ürügyén AZ ORSZÁG GAZDASÁGI HELYZETÉNEK rendezgetése közben kiderült, hogy csupán gazdasági intézkedésekkel, legyenek azok rendszeralkotó vagy napi gazdaságpolitikai jellegűek, nem lehet lényegesen megváltoztatni a körülményeket, hanem a gyökerek átnyúlnak a politikai rendszer szférájába is, úgyhogy ha másért nem, a gazdasági stabilizáció érdekében meg kell vizsgálni: mi az, ami társadalmi-politikai síkon akadályozza a gazdaság fejlődését, az önigazgatás kibontakozását. Erre készült a politikai rendszer bíráló elemzése. Ez az elemzés most közkézen forog, mondhatjuk úgy is: nyilvános vitának a tárgya. Fel is forrósodott a légkör e téma körül, mert különféle testületekben, egyebek között a Szövetségi Képviselőházban is elég nagy hangerővel jutott kifejezésre egy olyan vélemény, miszerint ez a dokumentum célját tévesztette, szemben áll a stabilizációs programmal, s a rendszerből azt akarja megtartani, ami rossz. Kifejezésre jutott azonban egy másfajta nézet is, amely nem ilyen sarkosítva veti fel a politikai rendszer gazdasági vonatkozású kérdéseit, s kitart az alkotmányban lefektetett alapelvek érvényesítése mellett. Fel aztán bebizonyíthatta, hogy a korábbi rendszerbeli megoldások (amelyek nem voltak az ínyére) teljesen céljukat tévesztették, változtatásokat kell eszközölni, mégpedig olyanokat, amelyek az egység, a hatékonyság hangzatos és vonzó szólamaiba burkolva lényegében megerősíti pozícióját. Ezen a szitán sokszor nehéz átlátni a dolgozóknak, hiszen a bürokratának gyakran sikerült eltéríteni az önigazgatást, olykor még bohózattá is süllyesztette, hiszen a „minél roszszabb, annál jobb” jelszó vezérelte. Eltérítő eszköznek még ott voltak a társadalmi, közgazdasági és tudományos féligazságok, amelyek könynyen megtéveszthetik azokat, akiknek nem kenyerük a demagógia. Ennek következtében aztán most az a veszély fenyeget, hogy éppen az a struktúra akarja megmenteni a gazdaságot, amely a jelenlegi zsákutcába vezette. Régi igazság azonban korlátunk bizonyítja: a bürokrata sem vész ki soha, hanem csak átalakul, mert páratlan létfenntartási nyira a benne felvetett problémák- hogy a vasúti közlekedésnek is jól, a megoldásokról, arról, hogy mi megvannak az előnyei. Ezt most iyen módon tudnánk következeie- itt Vajdaságban is szívesen kiösztönökkel rendelkezik. A harc mársebben és hatékonyabban érvényest- használnánk, ám az 1900 kilométeren megindult ellene, pontosabban teni az alkotmány szellemét. Eheteres hosszúságú vasúti hálózat intézményesen 1953 óta, a munkáslyett sokan inkább az alkotmányban jó része még a múlt században önigazgatás megindítása óta folyik, lefektetett társadalmi berendezésen épült (a felszabadulás utánis azóta is tart — sajnos, váltakozó szeretnének változtatni, szánt egyetlenegy új vasútvonal sikerrel. A JKSZ programja mint kordokumentum ugyanis kijelölte az irányt, s az időközben kivitelezett változtatásokkal lépésről lépésre akarta ez a társadalom megközelíteni a célt — kivéve a bürokratát. Az 1974-es alkotmány már kikerekítette társadalmi és gazdasági fejlődésünk egy szakaszát. Ennek az irányzatnak már akkor voltak konok ellenzői, de vereséget szenvedtek, részint az alkotmány meghozatalával, részint pedig a technobürokratikus rétegek és módszerek politikai kipellengérezésével. Igen ám, de működésbe lépett a bürokrata elnyűhetetlen létfenntartási ösztöne. Amikor mint társadalmi jelenség terítékre került, előbb meghúzta magát, hogy túlélje a tisztulást. Ezután - rendszerint a munkásosztály nevében — leghangosabb élharcosa lett a különféle káros tevékenységek ellen folytatott mindennemű társadalmi akciónak, ilyenformán szükségessé tette magát, majd új palántákat nevelt, hogy számbelileg is megerősödjön, és sikeresen eltérítse az útjából az önigazgatást. Ez- SIFLIS Lajos " Elég gyakran elhangzott még, hogy sem a sínek rossz állapotban a politikai rendszer bíráló elemzése vannak, országos viszonylatban a szemben áll a stabilizációs program legrosszabbak, mai. Nyilván ez az elemzés nem teljes, de lényegében érvényesíteni szándékozik a teljes önigazgatást. Ilyenformán nyilván nem váltotta be azoknak a reményeit, akik a „gyökeres változtatásodon egészen mást értenek. Talán ezért is volt olykor inkább szenvedélyes, mint okfejtő az eddigi vita. Másrészt furcsa dolog például az, hogy e meghatározott körökben korántsem okozott ennyi aggodalmat az, hogy az elmúlt egy-másfél év alatt hozott rendszerbeli törvényeknek és végrehajtásuknak egyrészt nincs megfelelő stabilizációs hatása vagy az, hogy sok törvényes tétel nincs összhangban sem a stabilizációs programmal, sem a társult munka törvényével, sem pedig az alkotmánnyal. E néhány szempont fényében talán sikerül a szavak és javaslatok áradatából kihámozni majd, melyek érvényesítik igazán a közvetlen önigazgatást. Adminisztrációs öncélúságnak tűnt a kifizetési sorrendre vonatkozó javaslat, de gyorsan kiderült róla, hogy korántsem az. Sőt! Nagyon is lényeges dolog egy munkaszervezet és a dolgozók létfenntartása szempontjából, hogy a fizetési kötelezettségek sorrendjében hányadik helyre kerül a személyi jövedelem. Ha előnyben részesült az egyéb kiadásokkal szemben (kül- és belföldi adósság, árfolyamkülönbségek, járulékok, adók stb.), akkor nincs baj. De ha nem így, hanem úgy lenne, ahogyan az SZVT javasolja (előbb az adósság, azután a keresetek), a pénzügyi fegyelem megszilárdítása céljából, akkor olyan nehézségek támadhatnak, amelyeknek méretei egyelőre még csak sejthetők. A pénzügyi fegyelem megszigorítására javasolja a szövetségi kormány (a Társadalmi Könyvviteli Szolgálatról szóló törvény módosításában), hogy a fizetési nehézségekkel küszködő munkaszervezetek egy (a már említett) meghatározott sorrendben használhatják fel a számlájukon levő pénzt. Tehát: előbb az adósságok, az egymás közti tartozások, s csak azután a személyi jövedelem. Tavaly például 600 millió dinárra rúgott az egymás közti tartozás, a különféle, törlesztés nélkül maradt kötelezettség, de ezért senkinek (főleg nem az adósoknak) nem főtt túlságosan a feje. A keresseteket minden további nélkül kifizették. A kifizetési sorrend meghatározása, a megszigorítás rendteremtés céljából készült, de egyúttal büntetés is a rosszul gazdálkodók számára. Az SZVT huzamosabb időre javasolja ezt a megoldást, mert úgy véli, hogy még jó néhány év kell a jelenlegi pénzügyi nehézségek rendezéséhez. Az elképzelés helyesnek, indokoltnak tűnik. Egy, azon intézkedések sorából, amelyek a fiktív gazdálkodási és pénzügyi eredmények helyrerázását szorgalmazzák. A javaslat első képviselőházi vitája azonban — akárcsak a veszteségesek keresetére vonatkozó megszigorítási kísérlet — bebizonyította, hogy sem az említett sorrend megállapítása, sem pedig annak betartása nem lesz egyszerű dolog. Mert mi történhetne, ha a munkásoknak nem fizetik ki a keresetüket. A személyi jövedelem nélkül maradt dolgozók sztrájkjától, esetleg szélesebb körű szociális, sőt politikai elégedetlenségétől való félelem olyan erősen ivódott be egész közösségünkbe, hogy az eleve kizár minden olyan elképzelést, amely veszélyeztetheti a keresetek kifizetését. A félelem nyilván jogos. Könnyen elképzelhető, mi történhetne, ha egy ilyen törvény elkészülne, és azt a gyakorlatban még be is tartanák. Tavaly 1000, mintegy másfél millió dolgozót foglalkoztató társultmunka-alapszervezet zárta az évet veszteséggel. Ezek esetében minden további nélkül alkalmazni kellene az említett kifizetési sorrendet. Biztosan nem, vagy csak a minimális személyi jövedelemre futná a rendelkezésükre álló keretből. Talán egyértelműen támogatnánk is az SZVT javaslatát és elítélnénk a küldöttek aggodalmaskodását, féltő gondoskodását az életképtelenek sorsáért (persze saját pozíciójukat is féltik, amely veszélybe kerülhetente egy esetleges szociális és általános elégedetlenség miatt), ha nem tudnánk, hogy lényegében nem a gazdaság, és még kevésbé az itt dolgozók (persze vannak kivételek) a felelősek az áldatlan helyzetért. Talán éppen a napokban elhangzott öszszehasonlítás jellemzi legjobban az állapotokat. Ivo Perisin közismert pénzügyi szakember mondta, hogy a gazdaság olyan, mint egy fejőstehén, amelynek nincs mit legelnie, mert az állam elvonta a „táplálékát”, értsd: a pénzét, s most abrakként, drága hiteleket kínál, hogy éhen ne pusztuljon, azaz elkerülhesse a felszámolást. Hogy ez nem légből kapott szellemeskedés csupán, íme a bizonyíték: tavalyelőtt az érdekközösségek több pénzzel rendelkeztek, mint amennyi a gazdaság akkumulációja volt. Nyilván ezt az általános pénztelenséget tartották szem előtt a küldöttek is, amikor úgy vélték, hogy a rendre vonatkozó rendelet csak ideiglenes érvényű lehet, s csak azután lehetne alkalmazható, ha megoldódnának a legsúlyosabb anyagi gondok: az árfolyamkülönbségek, a kamatok fedezése stb. A tartózkodó álláspontokkal kapcsolatban Vlado Klemenčič szövetségi pénzügyi titkár kijelentette, hogy az SZVT akár el is tekinthet javaslatától, ám akkor a JSZSZK Képviselőházának kell vállalnia a felelősséget a következményekért. Egyébként az Országos Szakszervezeti Tanács is ellenzi a törvénymódosítást, arra hivatkozva, hogy még nagyobb fizetésképtelenséget idézne elő. Két tűz közé került tehát a személyi jövedelem. Egyelőre nehéz megjósolni, hogy kerül ki ebből a szorongatott helyzetből anélkül, hogy ,.égési sebeket ne szenvedne”. Egy azonban már most biztos: nem kezdhető a rendteremtés lentről fölfelé (és nem büntethetők azok, akik nem is hibáztak), ahogy ez a szóban forgó törvénymódosításba került. A már előbb használt képtelenséggel élve: a „legelőt”, a pénzt kell visszaadni a (fejőstehén) gazdaságnak. CSÍKOS Zsuzsa Két tűz között a Megújhodás előtt a vasúti közlekedés? Tartományunkban az idén több mint 9 milliárd dinárt fordítunk a forgalmasabb vasútvonalak nagyjavítására . E közlekedési ág aggasztó helyzetéről, az idei és távlati tervekről živorad Maksimović, a Tartományi Közlekedési és Távközlési Bizottság illetékese nyilatkozik óránként 40 kilométer . Tartományunkban jelenleg a vasúthálózat 1460 kilométeres szakaszán bonyolódik le forgalom. Országos szinten itt a legsűrűbb a hálózat, de műszakilag a legelavultabb. A mindössze 12 tonnás tengelynyomást elbíró sínpárok 70 százaléka Vajdaságban van. Mindez természetesen kihat az utas- és teherforgalom minőségére, főként gyorsaságára. Egyes fontos nemzetközi útvonalakon a sínpárok műszaki állapota annyira rossz, hogy kénytelenek voltunk bevezetni a sebességkorlátozást — magyarázza Živorađ MAKSIMOVIC, a Tartományi Közlekedési és Távközlési Bizottság elnökhelyettese. — A Batajnica—Tovarnik szakaszon — amely a Jesenice—Gevgelija nemzetközi vasútvonal fontos része — mindössze 40 kilométeres sebességgel kés érte. Ezt csoportosítani is lehet- hál eredt, hogy ebbe a közre kéne, mint ahogy a benne foglalt vagy óési ágazatba fölösleges pénzt ésa vitában felvetett javaslatokat. Előjöe, mert nem perspektív, helyetzetesen azonban talán arra kellene , ha a közúti forgalom fejlesztését kitérni, hogy a vita részint mára kell szorgalmazná. Amikor a ben- AZ ANYAG NEM SZŰNIK MEG, kezdetén mellékvágányra szaladt, áin olcsó volt, ez a teória be is hanem átalakul — állította Lavoisier, legalább egy részében. A dokumen vált. A kőolaj rohamos áremel kép. Arra a kérdésre, hogy bizonyította Eötvös Lóránd. A gyatűmről beszélünk ugyanis, s neménykedésével azonban bebizonyosodott. Egy hazánkat ismertető külföldi útiskalauz röviden és velősen a következőképpen fogalmaz vasúti közlekedésünkről: a jugoszláv vonatok piszkosak és késnek. Nos, ez nem valami jó reklám az idegenforgalom szempontjából egy országnak, de az igazságot tükrözi és megcáfolhatatlan. Míg egyes országok — az NSZK, Japán — vasútjain 200 kilométeres óránkénti sebességgel száguldoznak a vonatok s a szakemberek azon fáradoznak, hogy elkészítsék a 2-1. század szupervonatát, amely 300—500 kilométert tesz meg óránként, mi azon elmélkedünk, van-e jövője e közlekedési ágnak. Kétségtelenül van. Mind az utasforgalomban, mind a teherszállításban, csakhogy most óriási beruházásokra és korszerűaz, hogy földesurakkal nemigen lesítésekre lenne szükség, hogy a hét földreformot véghezvinni. A jugoszláv vasút behozza korábbi A POLITIKAI RENDSZER BÍRÁLÓ több évtizedes lemaradását, ami, _____ ELEMZÉSÉT aztán sokfajta megjegy , abból a téves társadalmi felfogás- haladhatnak a vonatok. Ez szé - ■ • c-i ------1_fi__. i»kAthai ianv»Ht hn.crv akkor Természetesen a fenti gyen. Nyilvánvaló, hogy az ilyen mág korántsem elégítette ki „gyorsaság” egyszerűen elriasztja az utasokat attól, hogy a vasút szolgáltatását igénybe vegyék. összeg a korszerűsítés igényét. Az idén, a korábbiaktól eltérően egy valóban komoly pénzügyi terv ké- _ ..... . .... . . . szült, amelyet ha sikerül teljesí-Ez nagyjából a lesújtó helyzet- (tem a javítási munkálatok tokaz kenőmentesek lesznek. A pénzügyi terv a következő: Vajdaság gazdasága törvény útján az idén 1,8 százalékot különít el jövedelméből a vasút korszerűsítésére, ami összesen 6,5 milliárd dinárnak felel meg. Külföldi kölcsönökből 1,4 milliárd dinárt kapunk, az Újvidéki Vasútforgalmi Munkaszervezet pedig saját alapjaiból 1,42 milliárd dinárt tud elkülöníteni. Ennek alapján tehát lehetőség van a Ruma—Sabac és a Gombos—Újvidék, valamint a kikindai vasút államhatárig terjedő szakaszán a munkálatok megkezdésére. A legújabb árak szerint 1 kilométer hosszú vasúti pálya nagyjavítása 160 millió dinárba kerül — mondja Maksimovic. Az 1990-ig terjedő időszakban 551 kilométeres szakaszon mégpedig a Kikinda—Rumane, a Rumane—Pancsova, az Újvidék—Gombos, a Prigrevica—Gombos, a Ruma—Sabac—Zvornik, a Szabadka—Horgos, a Szabadka—Zenta, és a Tovarnak—Batajnica vonalakon végeznek nagyjavítást. Az előszámítások alapján ez 449 milliárd dinárt igényel, amelynek csaknem 60 százalékát ismét a gazdaságnak kell előteremtenie. A nagyjavítás pénzeléséről a tervidőszak végéig egyébként önigazgatási megegyezés készült, amelyet az érdekközösségbe társult munkaszervezetek már megkaptak, s a dokumentum véleményezése folyik. Ez tartós alapokon rendezné a vasút pénzelését, mivel az idén meghozott törvény csak egy évre szól. Kérdés azonban, hogy a gazdaság elfogadja-e a megegyezést. Ha nem, sajnos, megkerülve az önigazatási módszert, nem lesz más választás, mint törvénnyel rendezni a vasút helyzetét. Vajdaság szempontjából tehát mindenképpen fontos lenne a forgalmasabb vasútvonalak korszerűsítésének tartós pénzelése mert a mezőgazdasági termékeknek a vasúti szállítása is olcsóbb. KESZEG Valéria idén és egyáltalán ebben az új középtávú tervidőszakban milyen kilátások vannak a korszerűsítésre, a sínpárok felújítására a legforgalmasabb útszakaszon, milyen forrásokból lehetne pénzelni a nagyjavításokat, Zivorad Maksimovic így válaszolt: " A tartományi tervdokumentumokban és az Újvidéki Vasútforgalmi Munkaszervezet tervében is kiemelt fontosságot kapott egyes forgalmas vasúti szakaszok nagyjavítása. Az elmúlt középtávú tervidőszakban a Batajnica—Tovarnik és a Ruma—Sabac vonal nagyjavítását kezdték meg. Eddig a Tovarnik—Martinéi 17 kilométeres és a Ruma—Sabac 27 kilométeres szakaszát fejezték be. Az elmúlt öt év során a vasút korszerűsítésére szolgáló pénzt külön törvény alapján gyűjtötte be a Tartományi Vasútforgalmi Érdekközösség: a gazdaság 6,5 milliárd dinárt különített el jövedelméből erre a célra, s az érdekközösség 5,5 millió dinárt, tehát a pénz java részét nagyjavításra fordította. Ha nem megy megegyezéssel, törvényt kell hozni (LAZUKICS Anna felvétele) Folyik a munka: egy kilométeres vasúti pálya nagyjavítása 160 millió dinárba kerül... Közös határ mint állomás Szabadka. A múlt év közepén elfogadott tervezési törvény szerint a nagy technológiai rendszerekben, mint a vasút, a PTT és a villanygazdaság, közös fejlesztési programokat kell kidolgozni. A területi felosztottság és bezárkózottság miatt ugyanis e rendszerek nem működhetnek funkcionálisan. A vasúti közlekedés terén e közös programok abban nyilvánulnának meg, hogy a jugoszláv vasútforgalmi munkaszervezetek közösen pénzelnék a Jesenice—Gevgelija nemzetközi vasútvonalat, és Szabadkánál a (Magyar Állami Vasúttal) együtt egy közös határ menti állomást létesítenének. Ezzel kapcsolatban a Szövetségi Közlekedésügyi és Távoa-Téti Bizottságban már folyik a társadalmi megállapodás kidolgozása, amely közelebbről szabályozza e fejlesztési programokat.