Magyar Szó, 1986. május (43. évfolyam, 118-131. szám)

1986-04-30 - 1986-05-02 / 118. szám

Tovább lépünk forradalmi A társadalmi-politikai szervez­etek ünnepi kiáltványa J­ugoszlávia munkásosztályának­, minden dolgozónak és polgár­­­nak, a népfelszabadító háború harcosainak, a fiataloknak, a fegyveres erők tagjainak,, a tár­sadalmi önvédelmi szerveknek az ideiglenesen külföldön dolgozó munkásoknak és polgárainknak gratulálunk május 1 je, a munka ünnepe alkalmából. Száz év múlt el a munkások jogaiért folytatott chicagói tünte­tések és vérontás óta. Ez az év­század a munkásosztálynak, a ki­­zsákmányoltaknak és az elnyo­mottaknak a szabadságért, az egyenjogúságért és az emberi méltóságért folytatott kitartó harcával telt el. Jugoszlávia munkásosztálya, nemzetei és nemzetiségei a Jugo­szláv Kommunista Párt és Tito vezetésével történelmi győzelmek­kel és az élet minden területén végrehajtott forradalmi átalaku­lással koronázta harcát. Létre­hozták a szabad és független Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságot, az egyenjogú nem­­zetek és nemzetiségek közösségét, amely a szocialista önigazgatáson, a testvériségen és egységen és a munkásosztály hatalmán alapul. Számos nehézséggel szembeke­rülve ma önerőből igyekszünk meggyorsítani előrehaladásunkat, leküzdve az akadályokat, ki­emelve mindazt, ami értékes és elutasítva, ami visszahúz. Az ilyen tevékenység következetessége a je­lenkor követelménye, a dolgo­zók és a polgárok millióinak kö­vetelése, akik az idei küldöttvá­lasztásokon kinyilvánították elkö­telezettségüket az ország további eredményes fejlődése mellett. A nehézségek leküzdését és az új sikereket szavatolja a dolgo­zók, a földművesek, az alkotó értelmiség és minden dolgozó ember rátermettsége, szakmai hozzáértése, kezdeményezőképes­sége, felelőssége és eltökéltsége, hogy minél jobban éljenek a szo­cialista önigazgatáson és a tár­sult munka közvetlen termelőinek azon jogán alapuló társadalmi rendszerünk minden előnyével, hogy maguk döntsenek mindar­ról, amit társadalmunkban létre­hoznak. Hogy biztosítsuk a gyorsabb és szilárdabb fejlődést, kedvező he­lyet foglaljunk el a nemzetközi munkamegosztásban, határozottan és­­hatékonyan végre kell hajta­ni a hosszú távú gazdasági stabi­lizációs program feladatait,­­és a szükséges változásokat a szocia­lista önigazgatás társadalmi-gaz­dasági és politikai rendszerében. A dolgozók alkotó kezdemé­nyezései és a korszerű tudomá­nyos és technológiai vívmányok feltárják az emberiség fejlődésé­nek távlatait. Tegyük ezért lehe­tővé, hogy a fiatalok tudásukkal, rátermettségükkel, odaadó mun­kájukkal, gyorsabb munkába állá­sukkal és alkotótevékenységük­kel új lehetőségeket teremtsenek, érvényesülhessenek és bírókra keljenek a nehézségekkel, a fej­lődés problémáival, vállalják a felelősséget a feladatok végrehaj­tásáért és nemesítsék a forradal­mi értékeket. Az idén, a­ társadalmi-politikai szervezetek kongresszusainak és értekezleteinek évében a dolgozók és polgárok joggal várják — kü­lönösen a Jugoszláv Kommunista Szövetség XIII. kongresszusától —, hogy érvényesítsék és megerő­sítsék a jugoszláv munkásosztály egységét, érdekeinek azonosságát és oszthatatlanságát. A döntések és álláspontok valóra váltása szi­lárd gátat emel a bürokratikus, statisztikus, nacionalista és egyéb megosztások és bezárkózás előtt ez elfogadott irányelvek érvénye­sítéséért vívott csatában. A kom­munistáknak a Szocialista Szövet­ségben — a szocialista erők tel­jes frontjában — erélyes harcot kell indítaniuk azért, hogy to­vább haladjunk Tito forradalmi útján, s ebben a csatában élen kell járniuk. Ez az utunk a for­radalom fényes vívmányainak, a nemzetek és nemzetiségek egyen­jogúságának, a testvériségnek és egységnek, a szocialista önigazga­tásnak, az ország függetlenségé­nek, és el nem kötelezett politi­kájának fejlesztésében. Olyan korban élünk, amikor a világon egyre fokozódik a fe­szültség. A nemzetközi viszo­nyok állandó kiéleződésének, a tömbökre való osztottságnak, a fegyverkezési hajszának, a kis és el nem kötelezett országok elle­ni fegyveres intervencióknak va­gyunk tanúi. Az emberiség tartós érdekeiből kiindulva, hogy meg­őrizze a békét, szabadságot, min­den nép és ország egyenjogúságát és függetlenségét. Jugoszlávia az el nem kötelezett politika elvei­nek és céljainak következetes ér­vényesítésével síkraszáll a vi­szályok békés rendezéséért, fel­emeli szavát a dominancia és a nemzetközi viszonyokban a nyo­másgyakorlás minden formája el­len. Ezen elkötelezett irányvona­lával összhangban Jugoszlávia ezentúl is segítséget és támoga­tást nyújt a felszabadító mozgal­maknak és a világ haladó erői­nek. Egységesen és összetartásban minden nehézséget leküzdhetü­nk. Új alkotói lendülettel valóra váltjuk a közösen kitűzött célo­kat. Határozottan szálljunk e­szem­be mindazokkal, akik ebben meg­próbálnak akadályozni bennün­ket! Tárjuk fel a szocialista ön­igazgatás új útjait és távlatait! A Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság munkásosztá­lyának, minden dolgozójának és polgárának kellemes ünnepeket kívánunk! (OTOS András felvétele) Ezek a gyerekek ma még csak kíváncsiskodnak a 21. század bejárati üvegajtója előtt, játszadozva kukkan­janak be az új század, csak kevesek számára tisztára ,,glancolt" üvegén, hogy holnap magabiztosan lép­jenek be rajta. S legalább olyan szilárdan lépkedjenek benne, mint mi a magunk századában. Az el­következő évszázad s egyben az új évezred első nemzedékei ők. A századalapozás ma legkorszerűbb esz­közével, a számítógéppel ismerkednek. Képünkön: Téglási Feri, Kovács Erika, Pándi Tibor, Pólyák Tamás, Vas Attila és Burányi Róbert A JUGOSZL­ÁV KOMMUNISTA SZÖVETSÉG KÖZPONTI BIZOTTSÁ­GÁNAK ELNÖKSÉGE A JUGOSZLÁV DOLGOZÓ NÉP SZOCIALISTA SZÖVETSÉGE OR­SZÁGOS VÁLASZTMÁNYÁNAK ELNÖKSÉGE JUGOSZLÁV SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉG TANÁCSÁNAK ELNÖKSÉGE A JUGOSZLÁV HARCOS SZÖVET­SÉG ORSZÁGOS BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKSÉGE A JUGOSZLÁV SZOCIALISTA IF­JÚSÁGI SZÖVETSÉG VÁLASZTMÁ­NYÁNAK ELNÖKSÉGE Beleépíti az ember az egész fiatalságát... Magócs Ferenc fémcsiszoló önmagáról, munkájáról, az ön­igazgatásról Hogy él MAGÓCS Ferenc, az újvidéki POBEDA szakképzett fémcsiszolója, hogy él manapság. 1986-ban egy munkásember, egy munkáscsalád ? Akitől ezt kérdezem, valójában még fiatal ember, tizenhat éves volt, mikor elkerült szülőfalu­jából Herkócáról (Hrtkovci), húsz éve Újvidéken él, s az újvidéki üzem megbecsült dolgozója. — Van egy kisfiam, most má­sodikos, feleségem dolgozik, de jó néhány évig nem volt állás­ban. A lakásunk, hát, ez ideigle­nes megoldás, de egyelőre jó, az apósomnál az udvarban építet­tünk. Ha a gyerek nagyobb lesz, majd meglátjuk ... Egyelőre megvan, ami kell... S van rá kilátás, hogy pár év múlva kap lakást a munkaszer­vezetétől ? — Talán, de az igazat megvall­va, én nem is annyira lakásra pályáznék, inkább telekhez sze­retnék hozzájutni, hogy családi házat építsek. Az emeletes házak lakásait nem tudom megszokni, noha látom, hogy élnek ezekben az ismerőseim, barátaim, mon­dom is, én sosem leszek olyan úriember, mint ők, mert ők ha hazaérnek, belépnek a lakásba, semmi dolguk, én meg szomba­ton is vasárnap is ... Mi van olyankor? — Ekkor vagyunk a legnagyobb munkában, tudja, hogy van, ro­konok, barátok, mindannyian épí­tettek, s ez mind így mórában történt, kisegítettük egymást, sok­kal olcsóbb így. De a pihenés? — Arra bizony nem sok idő jut. Most már azért erre is gyak­­rabban kerül sor. Amíg fiatal az ember, addig nem sokat gondol a fáradtságra, aztán már el-el­­gondolkozik, hogy a fiatalságát beleépíti a házba, s utána, mikor már élvezhetné, addigra valami baja van az egészséggel. Tehát áll az, hogy sokat dol­gozik. Általában is, a munkahe­lyén is? — Ott is. Azt hiszem, azok kö­zé tartozom, akik igyekeznek a legjobban kihasználni a munka­időt. A munkahelyem is olyan, hogy lehetőséget nyújt erre, meg úgy is vagyok, hogy azért jöt­tem, hogy dolgozzak. Igaz, mi teljesítményre dolgozunk, ettől függően alakul a ker­esetünk, s igyekszünk. Vagyis nem járkál ki cigaret­tázni, meg nem húzza az időt? — Nem. Én nem dohányzom. No jó. Mindjárt reggel, hat óra előtt iszunk egy kávét, mert én már fél hatkor mindig a gyár­ban vagyok. Ha nem érnék ki akkorra, már úgy érezném el­késten, így hatkor már kezdhet­jük a munkát, aztán fél tizen­kettő felé iszunk még egyet... S mennyit keres? — Az idén ezekben a hóna­pokban nyolcvan-kilencvenezer dinárt. A tavalyi átlagom 55 000 volt. Akiknek több a szolgálati évük, azok többet is hazavisz­nek. Ha a küldöttek nagyobb segítséget kapnának Adatok. Arról szólnak, hogy él egy munkásember, az ország egyik legjobb fémcsiszolója. A tartományi versenyeken nemegy­szer szerzett első helyet az or­szágoson is az elsők között volt. A szakmájában kiváló (ezt a mi­nősítést persze mások mondják). Rendkívül fontos, hogy a szak­májában, a gépe mellett helyt­álljon a dolgozó, de ez nem ele­gendő. Hogy veszi ki részét az önigazgatási, a társadalmi-politi­kai tevékenységből. Tagja-e a KSZ-nek? — Nem ... Érdekes ez, tudja, elég sok jó munkás van­ nálunk, aki nem tagja a KSZ-nek. Hogy miért? Azt hiszem, ennek mé­lyebb okai vannak, talán... az emberek talán azt látják, hogy akik a pártban vannak, azok nem sokat tehetnek ... hogy mondjam. (Folytatása a 6. oldalon)

Next