Magyar Szó, 1986. június (43. évfolyam, 148-162. szám)
1986-06-01 / 148. szám
1956. júnus 1., vasárnap MAGYAR SZÓ BELPOLITIKA A tömegek pártja legyen Mi szükséges a KSZ hatékonyságának fokozásához — Elmondja Molnár Csikós József, a JKSZ XIII. kongresszusának küldötte — Nem az a legfontosabb számunkra, hogy a Kommunista Szövetség tömeges párt legyen, hanem, hogy a tömegelv pártjává fejlődjön, s ilyen irányban kell fejlesztenünk a szervezetét — mondja a zentai Molnár Csikós József, aki a tartományi pártszervezet küldöttekként vesz részt a JKSZ XIII. kongresszusán. „ Arrakövetkeztethetünk, hogy ebben a tekintetben sok még a teendő, gyakran hallunk ugyanis arról, hogy nincs kellő tekintélye a KSZ-nek, s olykor hiányzik a párt iránti bizalom is ... — A Kommunista Szövetség a korábbi időszakban is akkor tudott igazán forradalmi tevékenységet kifejteni, amikor tevékenyek voltak alapszervezetei, amikor a tömegek körében fejtették ki munkájukat. Persze nem az ülésezésre gondolok, hanem az üléseket megelőző és az azokat követő munkára, elsősorban pedig a közvetlen kapcsolatra. A kommunisták is a helyi közösségben élnek s a munkaszervezetben dolgoznak, ott kell és ott lehet tudomást szerezniük a polgárok gondjairól, az őket leginkább foglalkoztató kérdésekről, és csak ezek tudatában lehet együttesen megoldást találni. Ha az ülésekről van szó, akkor sem szorítkozhat a párt az alapszervezeti ülésekre, hanem tagságának a helyi közösség és a társult munka önigazgatási szerveinek összejövetelein kell hatást gyakorolnia a különböző folyamatokra. Mielőbb el kellene érnünk, hogy a mindenkit érintő akciókban is a kommunisták legyenek a példamutatók, ugyanakkor általános érdek a bezárkózás jeleinek fölszámolása. Ha odafigyelünk a polgárok kezdeményezéseire és azokra építjük munkánkat, a nagy többség biztosan magáénak vallja a pártot, és az eredmények is szemmel láthatóak lesznek, mert csak ily módon mozgósíthatók a tömegek. A pártfejlesztés valójában hatékonyságának a növelésében van, ez pedig nyitottsággal érhető csak el. Ф Ennek eléréséhez pedig föltehetően a KSZ-tagok egy részének meg kell változnia. — Módosítást igényel a munkamódszer, de a tagság egy részének viselkedése és viszonyulása is. Az utóbbi időben például mintha hiányozna a magas fokú politikai kultúra, a kitartás, higgadtság, türelem és hasonlók. Tapasztalhatjuk azt is, hogy egyesek formálisan elfogadják ugyan a KSZ céljait, de keveset tesznek megvalósításukért, inkább saját érdekeiket igyekeznek előtérbe helyezni, valamilyen előnyhöz jutni — azáltal, hogy a Kommunista Szövetség tagjai. Az ilyeneknek nincs helyük a szervezetben, csak azoknak, akik meggyőződésből, s nem érdekből lettek párttagok. Másrészt pedig keveset törődünk azokkal, akik miatt távoztak a szervezetből, pedig mindenki tévedhet, s vannak közöttük olyanok, akik tevékenyek, kommunistához méltóan dolgoznak (vagy dolgoznának), csak éppen nem veszünk tudomást róluk. ф Az elmondottakból valójában a tagság hibáira lehet következtetni. Nem eléggé tevékeny környezetben olykor egyéni érdekek is kifejezésre jutnak, hiányzik a kellő kitartás és a türelem a vitában meg a munkában. Nincs megfelelő módszer ezek kiküszöbölésére? — Megoldást csak a bírálat és az önbírálat hozhat, nyilvánvalóan nem a vádaskodás, hanem az építő jellegű bírálat. Ez mindig a párt erősödését eredményezte. Sajnos, mostanában ez gyakran hiányzik, aminek az is oka lehet, hogy egy-egy környezetben nincsenek meg az ehhez szükséges demokratikus viszonyok. Például amikor a párttag élesebb bírálatot mond, felelősségre vonják, ahelyett, hogy fölmérné az alapszervezet, valóban helytálló-e észrevétele. Ha ilyen esetekben alapos értékelés nélkül hátat fordít a tagság a bírálónak, tehát ha az magára marad, a technokrata és bürokrata erők érvényesülnek, akkor is, ha a többség nem áll mögöttük, csak éppen hallgat. És az önigazgatásellenes erőknek a befolyása azáltal szüntethető meg, ha a tagság bírálat útján foglal állást a fölmerülő kérdésekben. A bírálat meg az önbírálat abban a tekintetben is nélkülözhetetlen, hogy lássuk, ki hogyan végezte el feladatát, miként hajtotta végre a határozatokat. Különben továbbra A kongresszusokat és a választási értekezleteket megelőző időszakban szerteágazó munka folyt a szabadkai pártszervezetben. A pártbizottság tagjai a végrehajtó tanács illetékeseivel együtt felkeresték azokat a munkaszervezeteket, amelyek veszteséggel zárták az első negyedévet, illetve amelyek gazdálkodásában problémák merültek fel. Ezenkívül tanácskozás-sorozatot szerveztek a pártalapszervezetek titkárai és a községi pártbizottság aktivistái számára. Ezen a figyelmet érdemlő tanácskozás-sorozaton a részvevők megismerkedtek a községi pártszervezet következő akcióival, beszélgetést folytattak a KSZ-en belüli tájékoztatásról, valamint a tagfelvétellel kapcsolatos teendőkről. Ez utóbbi kérdéssel kapcsolatban kerestük fel Boros Gyevi Tibort, a KSZ községi bizottságának végrehajtó titkárát, aki a pártfejlesztési feladatokkal foglalkozik a pártszervezetben. — Az elmúlt időszakban nem szenteltünk kellő figyelmet ennek a kérdésnek — mondja a végrehajtó titkár. — Pontosabban roszszul értelmeztük az ilyen jellegű feladatokat. A pártfejlesztési teendőket nemcsak az új tagok felvételén keresztül lehet és szabad elképzelni, hanem oly módon is, hogy a pártalapszervezeteket képessé tegyük a Kommunista Szövetség programjának a megvalósítására. Tehát olyan ütőképes tagságra van szükségünk, amely nemcsak fel tudja vetni a problémákat, hanem meg is tudja oldani őket, kellő eszmei-politikai tudással felvértezve kiutat talál a nehéz helyzetből, s képes a továbblépésre is. Szabadkán jelenleg 16 600 kommunista tevékenykedik, összesen 452 pártalapszervezetben. Az elmúlt időszakban éppen a fenti tevékenység hiányából kifolyólag csökkent a tagság száma. Az alapszervezetekben nem fordítottak gondot a jelöltek számbavételére sem. Ezt alátámasztja az az adat is, hogy az idén mindössze 26 KSZ-alapszervezetben jelöltek új tagokat. — Változtatni kell a magatartásunkon — mondja Boros Győri. — A kampányszerű hozzáállást mindenképpen ki kell iktatnunk a munkából. Nem lehet olyan célunk, hogy bizonyos időn belül bizonyos számú új tagot veszünk fel. Ennek nincs semmi értelme. Ehelyett alapos, szervezett akciót, magyarán: jó munkát kell végezni az alapszervezetekben. Eluralkodott ugyanis a tétlenség, a tenis sorozatban jelölhetjük ki a feladatokat, amikor senki sem ellenőrzi végrehajtásukat. Ha pedig ezt a pártszervek megteszik, aligha múlhat el ülés bírálat (és önbírálat) nélkül. FODOR István kiakarás hiánya, s ezt kell kiküszöbölnünk. Tettrekész, aktív párttagokra van szükségünk, hogy akcióink eredményesek legyenek. A végrehajtó titkár rámutat arra is, hogy a tagfelvételkor figyelembe kell venni a Szocialista Ifjúsági Szövetség alapszervezeteinek véleményét arról, hogy miként tevékenykedik a tagjelölt és a szakszervezeti alapszervezetét is arról, hogyan dolgozik a munkahelyén. Egyszóval tevékenységén, a munkához való hozzáállásán keresztül mérlegeljük egyegy leendő KSZ-tag jelöltségének indokoltságát. A szabadkai pártszervezet által folytatott akciók voltaképpen hozzájárulnak ahhoz, hogy a fenti elvárások teljesüljenek, s az elkövetkező időszakban az eddiginél jobb eredményeket érjenek el a pártfejlesztési feladatok megvalósításában. KIS IMRE Ferenc Iktassuk ki a kampányszerűséget a mit Milyen tevékenység folyik a pártfejlesztés terén a szabadkai községben? — Beszélgütés Soros Gyevi Tiborral, a KSZ községi bizottságának végrehajtó titkárával Soros nyevi floor A Szemrehányások helyett Szerb Kommunista Szövetség kongresszusán alighanem az egység megteremtésének, megszilárdításának szükségessége volt a legtöbbet hangoztatott követelmény. Nem először van így. Nem is véletlenül. Vitathatatlan, hogy széthúzással bajosan tudunk kilábalni a nehézségekből. Az összefogás elengedhetetlen követelmény. Nem mi találtuk ki, hogy közös erővel, közös akarattal nagyobb feladatokra, nagyobb erőfeszítésekre, nagyobb teljesítményekre képes egy-egy közösség. Regtől fogva tudjuk ezt, elődeink is tudták már, az annyira nélkülözhetetlen egység mégis nehezen akar létrejönni. Nincs kizárva, hogy éppen azok miatt, akik szükségességét a legtöbbet hangoztatják. Az egységet ugyanis (amilyenre nekünk szükségünk van) nem lehet utasításokkal, erőszakkal kialakítani. Az egység — ahogy mi értelmezzük — nem abból áll, hogy mindenki, a nagy közösség minden része ellentmondás nélkül hajtsa végre a központ utasításait, még ha az nyilvánvalóan a saját érdekeivel ellentétben áll is. Tehát nem az ilyenvasfegyelemmel létrehozott és fenntartott egységről van szó. Ilyenben volt már részünk, s nem ok nélkül változtattuk meg azt a gyakorlatot. Most megint változásokról beszélünk, fordulatra van szükség, hangsúlyozzák sokszor a különféle politikai összejöveteleken, s láthatjuk magunk is, rosszul mennek a dolgok, fordulatra van szükség. Fordulatra van szükség az egység megteremtésében, az egység megteremtése iránti viszonyulásunkban is. Viselkedési normáinkon, magatartásformánkon kell változtatnunk, akkor talán (nyomatékos ismételgetés nélkül is) létrejön az egység. A kongresszuson kifejezésre jutott a meggyőződés, hogy a most következő időszakban majd bekövetkezik a fordulat. Amit az egység megteremtésével kapcsolatban hallottunk, abból sajnos nehezen lehetne ilyen következtetéseket levonni. Legtöbbször ugyanis a felelősségre vonás, a szemrehányás hangján beszéltek erről, másokat okoltak, amiért eddig nem jött létre, s kevesen vagy talán senki sem beszélt arról, hogy amit annyira akarunk, az egység talán éppen a mi helytelen magatartásunk, a mások számára elfogadhatatlan elképzeléseink miatt nem tud valósággá válni. Nem szabadna lehetetlennek tartanunk azt sem, hogy éppen azok akarják jobban az egységet, akik nem hangoskodnak, nem követelőznek, de akik az alkalomra várnak, hogy ne felső parancsra, hanem az érdekek egyeztetésével valóban kialakítsuk a közös célt is, az elérésére irányuló akciót is. Persze, ha nyomósabb okunk nincs is rá, a fordulatban (mert elengedhetetlenül szükséges) mégis hinnünk kell. Előbb-utóbb mindannyiunknak be kell látnunk, hogy sem az inflációt nem tudjuk megfékezni, sem más gazdasági bajainkat leküzdeni, sem a termelési viszonyokat fejleszteni, ha a lépten-nyomon hangoztatott összefogás nem lesz valóság végre, aki meg ezt igazán akarja, annak látnia kell azt is, hogy nem elég csak szónokolni, tenni, még valamit az egység érdekében is tenni kell valamit A szavakról a tettekre! — mondogatják sokan. Eljött az ideje. Akik a legtöbbet hangoztatják, példát nekik kell mutatniuk. (bn) Versenyképes árut, de hogyan? A tartomány négyhavi mérleghiánya csaknem 240 millió dollár — A nagy megterhelés miatt a gazdaságnak nincs lehetősége a termelés korszerűsítésére — Készülnek a gyors és (remélhetőleg) hatékony pótintézkedések Régen tapasztalt lázas tevékenység folyt a héten Vajdaságban. A legilletékesebbek a gazdaság stagnálásának jeleire reagálva igyekeznek gyors és hatékony intézkedéseket kidolgozni. Dicséretes ez a hozzáállás. Az talán még inkább, hogy végre konkrétak, kézzelfoghatóak ezek a javaslatok. A korábbi gyakorlattól eltérően ezúttal nem a szokásos „feladatkiosztás” módszeréhez folyamodtak. Lehet, hogy mindez az újonnan megválasztottak mandátum eleji buzgóságának az eredménye, az sem elképzelhetetlen azonban, hogy az életképesebbek, tettrekészebbek első vizsgatételének voltunk a szemtanúi. Végül is egészen mindegy, hogy melyik a kettő közül, a fontos az hogy valami történik, pontosabban végre vannak konkrét elképzelések az egyre súlyosbodó gazdasági helyzet rendezésére. A Tartományi Gazdasági Kamarában a gazdaság képviselőivel, a Tartományi Végrehajtó Tanácsban pedig a községi elnökökkel beszélgetett el e javaslatokról (újabbak felvetése végett) Ion Sibovan, a TVT elnöke és a kormány néhány tagja. Tanulságos volt, főleg ez utóbbiak számára. Olyan példák hangzottak el, amelyek egyértelműen rámutatnak: lényeges változásokra van szükség. A gazdaság a saját tartalékaival, megduplázott munkafegyelemmel és termelékenységgel sem képes a várt és elvárt mértékben ellensúlyozni a téves gazdaságpolitika következményeit. A termelés olcsóbb a régi, mint az új technológiával Az csak természetes, hogy ezeknek a megbeszéléseknek a kivitel növelése volt a fő témájuk. Annál inkább, mert az első negyedévi exporteredmények (habár a tavalyi szinten alakultak) lesújtóak, s csaknem 240 millió dollár a tartomány mérleghiánya (a megnövekedett behozatal folytán), és talán az idei 1,2 milliárd dollár értékű kiviteli terv is kellene, hogy kötelezzen valamire. Ha a tervek nem teljesülnek, akkor leginkább egymásra hárítja a felelősséget a gazdaság, illetve az illetékesek. Ez utóbbiak szerint adottak a lehetőségek, csak élni kell velük, ügyesen és jó munkával. A gazdaság képviselői viszont éppen az ellenkezőjét állítják. A már említett megbeszélésen számtalan adattal, kimutatással alátámasztott példa hangzott el annak bizonyítására, hogy valóban abszurd helyzetek alakulnak ki a gazdaságpolitikai intézkedések nyomán. Szemléltetésül csak néhányat említenénk. Az Agrocoopnak például kifizetődőbb a régi, a már elévült technológiával a szarvasmarha-hizlalás és a tejtermelés, mert a korszerűsítéssel jóval olcsóbb lehetne ugyan a termelés, de a hitelekre olyan magas a kamat, hogy a jelenleginél is drágább lenne a már most sem olcsó hús és tej. Például kilónként 42 dinárral lenne olcsóbb a hús az új farmon, de a kamat ezt a megtakarítást teljesen felemésztené, sőt még drágább is lenne a termelés. A tej literenkénti termelési költsége 22 dinárral olcsóbb a régi technológiával, mintha korszerűsítenék a tejgyárat. Az új technológia több és olcsóbb termelést szavatol ugyan, nálunk azonban ez sajnos fordítva van. Tehermentesítés helyett háromszoros adók Nem lehet versenyképes a régi technológiával termelő gazdaság, de még az esetleges kicsinyke lehetőségek is semmivé válnak az egyre súlyosbodó terhek miatt. Annyiszor elhangzott már a gazdaság tehermentesítésének fontossága, elkészültek a különféle megállapodások is. Semmi eredmény Sőt! A terhek drasztikusan megnövekedtek. A szabadkai Seve’Villanymotorgyár tavaly az első negyedévben 226,6 millió dinárt fizetett ki különféle járulékadó és más címén, az idén pedig 655 millió dinárt, vagyis 192 százalékkal többet. Az összbevétel ugyanалког öt százalékkal volt nagyooo, az általános es közös fogyasztóa, tehat az adok es a jaruieKOrc iveiuscaciiek lenae^esti a/sonoau nem tar naia^uiec. ^satuiogy aze most mar nem s^aoacma a re&i módszer szerint vegezni. 'ieny. ..ogy az Oktatas, az egeszségügy es a nuitura is sulyos nelyzetben. van. isgyik-masik helyen olyan mei/ponua suuyeut, vogy szu'aj- KOKKal renyese meg a dolgozuk. Kegy—öt svre visszamenoleg miniaoaa csokkenezemik a ceieszkozoknett a részaranya a nemzeti jövedelemben. Nem tenet tenat a további csokkernes a cei.zi megbeszelesesen pemaui többen is úgy vélték, hogy elsősorban a községektől „jenfeté , a tartományban, de mindenekelőtt a föderáció szintjén kellene takarékosabban bánni a pénzzel, sőt csökkenteni is az igényeket, mert a községtől többet vár el a tartomány, a tartománytól pedig a szövetségi költségvetés. S mindezt honnan, ha nem a gazdaság pénztárából? Csakhogy ezek a lehetőségek is végesek. A már említett intézkedési javaslatokat remélhetőleg kiegészítik majd a megbeszéléseken elhangzottakkal, s úgy terjesztik a Tartományi Képviselőház elé. Ezek nélkül valóban csak a legsürgősebbek enyhítését szolgálnák azok az indítványok, hogy sürgősen exportálni kell 15 000 tonna étolajat és 55 000 tonna szójapogácsát, csökkenteni az élelmiszer-gazdaság számára a kamatot, június 15-éig megállapítani a búza és a többi termény védőárát, bevezetni különféle védővámot, szavatolni a hiteleket a küszöbönálló terményfelvásárláshoz, kérni a liszt és a kenyér szabad átalakítását stb. Ezek ugyan segíthetnek az élelmiszer-gazdaság jelenlegi gondjain, hosszú távon azonban eltörpül jelentőségük. Lényegi változások, ésszerű gazdálkodási feltételek megteremtése néh.:’ Vezdődhet minden elölről. CSÍKOS Zsuzsa