Magyar Szó, 1986. június (43. évfolyam, 148-162. szám)

1986-06-01 / 148. szám

1956. jún­us 1., vasárnap MAGYAR SZÓ BELPOLITIKA A tömegek pártja legyen Mi szükséges a KSZ hatékonyságának fokozásához — El­mondja Molnár Csikós József, a JKSZ XIII. kongresszusának küldötte — Nem az a legfontosabb szá­munkra, hogy a Kommunista Szö­vetség tömeges párt legyen, ha­nem, hogy a tömegelv pártjává fejlődjön, s ilyen irányban kell fejlesztenünk a szervezetét — mondja a zentai Molnár Csikós József, aki a tartományi pártszer­vezet küldöttekként vesz részt a JKSZ XIII. kongresszusán. „ Arra­­következtethetünk,­ hogy ebben a tekintetben sok még a teendő, gyakran hallunk ugyan­is arról, hogy nincs kellő tekinté­lye a KSZ-nek, s olykor hiányzik a párt iránti bizalom is ... — A Kommunista Szövetség a korábbi időszakban is akkor tu­dott igazán forradalmi tevékeny­séget kifejteni, amikor tevékenyek voltak alapszervezetei, amikor a tömegek körében fejtették ki munkájukat. Persze nem az ülése­zésre gondolok, hanem az üléseket megelőző és az azokat követő munkára, elsősorban pedig a köz­vetlen kapcsolatra. A kommunis­ták is a helyi közösségben élnek s a munkaszervezetben dolgoznak, ott kell és ott lehet tudomást sze­rezniük a polgárok gondjairól, az őket leginkább foglalkoztató kér­désekről, és csak ezek tudatában lehet együttesen megoldást találni. Ha az ülésekről van szó, akkor sem szorítkozhat a párt az alap­szervezeti ülésekre, hanem tagsá­gának a helyi közösség és a társult munka önigazgatási szerveinek összejövetelein kell hatást gya­korolnia a különböző folyamatok­ra. Mielőbb el kellene érnünk, hogy a mindenkit érintő akciók­ban is a kommunisták legyenek a példamutatók, ugyanakkor álta­lános érdek a bezárkózás jeleinek fölszámolása. Ha odafigyelünk a polgárok kezdeményezéseire és azokra építjük munkánkat, a nagy többség biztosan magáénak vallja a pártot, és az eredmények is szemmel láthatóak lesznek, mert csak ily módon mozgósíthatók a tömegek. A pártfejlesztés valójá­ban hatékonyságának a növelésé­ben van, ez pedig nyitottsággal érhető csak el. Ф Ennek eléréséhez pedig föl­tehetően a KSZ-tagok egy részé­nek meg kell változnia. — Módosítást igényel a munka­­módszer, de a tagság egy részének viselkedése és viszonyulása is. Az utóbbi időben például mintha hiá­nyozna a magas fokú politikai kultúra, a kitartás, higgadtság, tü­relem és hasonlók. Tapasztalhat­juk azt is, hogy egyesek formáli­san elfogadják ugyan a KSZ cél­jait, de keveset tesznek megvaló­sításukért, inkább saját érdekei­ket igyekeznek előtérbe helyezni, valamilyen előnyhöz jutni — az­által, hogy a Kommunista Szövet­ség tagjai. Az ilyeneknek nincs helyük a szervezetben, csak azok­nak, akik meggyőződésből, s nem érdekből lettek párttagok. Más­részt pedig keveset törődünk azokkal, akik miatt távoztak a szervezetből, pedig mindenki té­vedhet, s vannak közöttük olyanok, akik tevékenyek, kommunistához méltóan dolgoznak (vagy dolgoz­nának), csak éppen nem veszünk tudomást róluk. ф Az elmondottakból valójá­ban a tagság hibáira lehet követ­keztetni. Nem eléggé tevékeny környezetben olykor egyéni érde­kek is kifejezésre jutnak, hiány­zik a kellő kitartás és a türelem a vitában meg a munkában. Nincs megfelelő módszer ezek kiküszö­bölésére? — Megoldást csak a bírálat és az önbírálat hozhat, nyilvánvaló­an nem a vádaskodás, hanem az építő jellegű bírálat. Ez mindig a párt erősödését eredményezte. Sajnos, mostanában ez gyakran hiányzik, aminek az is oka lehet, hogy egy-egy környezetben nin­csenek meg az ehhez szükséges demokratikus viszonyok. Például amikor a párttag élesebb bírálatot mond, felelősségre vonják, ahe­lyett, hogy fölmérné az alapszer­vezet, valóban helytálló-e észrevé­tele. Ha ilyen esetekben alapos értékelés nélkül hátat fordít a tag­ság a bírálónak, tehát ha az ma­gára marad, a technokrata és bü­rokrata erők érvényesülnek, ak­kor is, ha a többség nem áll mö­göttük, csak éppen hallgat. És az önigazgatásellenes erőknek a be­folyása azáltal szüntethető meg, ha a tagság bírálat útján foglal állást a fölmerülő kérdésekben. A bírálat meg az önbírálat abban a tekintetben is nélkülözhetetlen, hogy lássuk, ki hogyan végezte el feladatát, miként hajtotta végre a határozatokat. Különben továbbra A kongresszusokat és a válasz­tási értekezleteket megelőző idő­szakban szerteágazó munka folyt a szabadkai pártszervezetben. A pártbizottság tagjai a végrehajtó tanács illetékeseivel együtt felke­resték azokat a munkaszervezete­ket, amelyek veszteséggel zárták az első negyedévet, illetve ame­lyek gazdálkodásában problémák merültek fel. Ezenkívül tanácsko­zás-sorozatot szerveztek a párt­­alapszervezetek titkárai és a köz­ségi pártbizottság aktivistái szá­mára. Ezen a figyelmet érdemlő tanácskozás-sorozaton a részvevők megismerkedtek a községi párt­­szervezet következő akcióival, be­szélgetést folytattak a KSZ-en belüli tájékoztatásról, valamint a tagfelvétellel kapcsolatos teendők­ről. Ez utóbbi kérdéssel kapcso­latban kerestük fel Boros Gyevi Tibort, a KSZ községi bizottsá­gának végrehajtó titkárát, aki a pártfejlesztési feladatokkal fog­lalkozik a pártszervezetben. — Az elmúlt időszakban nem szenteltünk kellő figyelmet ennek a kérdésnek — mondja a végre­hajtó titkár. — Pontosabban rosz­­szul értelmeztük az ilyen jellegű feladatokat. A pártfejlesztési te­endőket nemcsak az új tagok felvételén keresztül lehet és sza­bad elképzelni, hanem oly módon is, hogy a pártalapszervezeteket képessé tegyük a Kommunista Szövetség programjának a meg­valósítására. Tehát olyan ütőké­pes tagságra van szükségünk, amely nemcsak fel tudja vetni a problémákat, hanem meg is tud­ja oldani őket, kellő eszmei-po­litika­i tudással felvértezve kiutat talál a nehéz helyzetből, s képes a továbblépésre is. Szabadkán jelenleg 16 600 kom­munista tevékenykedik, összesen 452 pártalapszervezetben. Az el­múlt időszakban éppen a fenti tevékenység hiányából kifolyólag csökkent a tagság száma. Az alapszervezetekben nem fordítot­tak gondot a jelöltek számbavé­telére sem. Ezt alátámasztja az az adat is, hogy az idén mindössze 26 KSZ-alapszervezetben jelöltek új tagokat. — Változtatni kell a magatartá­sunkon — mondja Boros Győri. — A kampányszerű hozzáállást mindenképpen ki kell iktatnunk a munkából. Nem lehet olyan cé­lunk, hogy bizonyos időn belül bi­zonyos számú új tagot veszünk fel. Ennek nincs semmi értelme. Ehelyett alapos, szervezett akciót, magyarán: jó munkát kell végez­ni az alapszervezetekben. Elural­kodott ugyanis a tétlenség, a ten­is sorozatban jelölhetjük ki a feladatokat, amikor senki sem el­lenőrzi végrehajtásukat. Ha pedig ezt a pártszervek megteszik, alig­ha múlhat el ülés bírálat (és ön­­bírálat) nélkül. FODOR István kiakarás hiánya, s ezt kell kikü­szöbölnünk. Tettrekész, aktív párttagokra van szükségünk, hogy akcióink eredményesek legyenek. A végrehajtó titkár rámutat ar­ra is, hogy a tagfelvételkor fi­gyelembe kell venni a Szocialista Ifjúsági Szövetség alapszerveze­­teinek véleményét arról, hogy mi­ként tevékenykedik a tagjelölt és a szakszervezeti alapszervezetét is arról, hogyan dolgozik a mun­kahelyén. Egyszóval tevékenysé­gén, a munkához való hozzáál­lásán keresztül mérlegeljük egy­­egy leendő KSZ-tag jelöltségének indokoltságát. A szabadkai pártszervezet által folytatott akciók voltaképpen hozzájárulnak ahhoz, hogy a fen­ti elvárások teljesüljenek, s az elkövetkező időszakban az eddi­ginél jobb eredményeket érjenek el a pártfejlesztési feladatok meg­valósításában. KIS IMRE Ferenc Iktassuk ki a kampány­­szerűséget a mit Milyen tevékenység folyik a pártfejlesztés terén a szabad­kai községben? — Beszélgüt­és Soros Gyevi Tiborral, a KSZ községi bizottságának végrehajtó titkárával Soros nyevi floor A Szemrehányások helyett Szerb Kommunista Szö­vetség kongresszusán alig­hanem az egység megte­remtésének, megszilárdításának szükségessége volt a legtöbbet hangoztatott követelmény. Nem először van így. Nem is véletlenül. Vitathatatlan, hogy széthúzás­sal bajosan tudunk kilábalni a nehézségekből. Az összefogás el­engedhetetlen követelmény. Nem mi találtuk ki, hogy közös erő­vel, közös akarattal nagyobb feladatokra, nagyobb erőfeszíté­sekre, nagyobb teljesítmények­re képes egy-egy közösség. Regtől fogva tudjuk ezt, elő­deink is tudták már, az annyi­ra nélkülözhetetlen egység mégis nehezen akar létrejönni. Nincs kizárva, hogy éppen azok miatt, akik szükségessé­gét a legtöbbet hangoztatják. Az egységet ugyanis (ami­lyenre nekünk szükségünk van) nem lehet utasításokkal, erő­szakkal kialakítani. Az egység — ahogy mi értelmezzük — nem abból áll, hogy mindenki, a nagy közösség minden része el­lentmondás nélkül hajtsa végre a központ utasításait, még ha az nyilvánvalóan a saját érde­keivel ellentétben áll is. Tehát nem az ilyen­­vasfegye­­lemmel létrehozott és fenntartott egységről van szó. Ilyenben volt már részünk, s nem ok nélkül változtattuk meg azt a gyakorla­tot. Most megint változásokról beszélünk, fordulatra van szük­ség, hangsúlyozzák sokszor a különféle politikai összejövete­leken, s láthatjuk magunk is, rosszul mennek a dolgok, for­dulatra van szükség. Fordulatra van szükség az egység megteremtésében, az egység megteremtése iránti vi­­szony­ulásunkban is. Viselkedési normáinkon, magatartásformán­kon kell változtatnunk, akkor talán (nyomatékos ismételgetés nélkül is) létrejön az egység. A kongresszuson kifejezésre jutott a meggyőződés, hogy a most következő időszakban majd bekövetkezik a fordulat. Amit az egység megteremtésével kap­csolatban hallottunk, abból saj­nos nehezen lehetne ilyen kö­vetkeztetéseket levonni. Leg­többször ugyanis a felelősségre vonás, a szemrehányás hangján beszéltek erről, másokat okol­tak, amiért eddig nem jött lét­re, s kevesen vagy talán senki sem beszélt arról, hogy amit annyira akarunk, az egység ta­lán éppen a mi helytelen ma­gatartásunk, a mások számára elfogadhatatlan elképzeléseink miatt nem tud valósággá válni. Nem szabadna lehetetlennek tartanunk azt sem, hogy éppen azok akarják jobban az egysé­get, akik nem hangoskodnak, nem követelőznek, de akik az alkalomra várnak, hogy ne felső parancsra, hanem az érdekek egyeztetésével valóban kialakít­suk a közös célt is, az elérésé­re irányuló akciót is. Persze, ha nyomósabb okunk nincs is rá, a fordulatban (mert elengedhetetlenül szükséges) mégis hinnünk kell. Előbb-utóbb mindannyiunknak be kell lát­nunk, hogy sem az inflációt nem tudjuk megfékezni, sem más gazdasági bajainkat leküzdeni, sem a termelési viszonyokat fejleszteni, ha a lépten-nyomon hangoztatott összefogás nem lesz valóság végre, aki meg ezt iga­zán akarja, annak látnia kell azt is, hogy nem elég csak szó­nokolni, tenni, még valamit az egység érdekében is tenni kell valamit A szavakról a tettekre! — mondogatják sokan. Eljött az ideje. Akik a legtöbbet hangoz­tatják, példát nekik kell mu­tatniuk. (bn) Versenyképes árut, de hogyan? A tartomány négyhavi mérleghiánya csaknem 240 millió dollár — A nagy megterhelés miatt a gazdaságnak nincs lehetősége a termelés korszerűsítésére — Készülnek a gyors és (remélhetőleg) hatékony pótintézkedések Régen tapasztalt lázas tevékenység folyt a héten Vajdaság­ban. A legilletékesebbek a gazdaság stagnálásának jeleire rea­gálva igyekeznek gyors és hatékony intézkedéseket kidolgozni. Di­cséretes ez a hozzáállás. Az talán még inkább, hogy végre konk­rétak, kézzelfoghatóak ezek a javaslatok. A korábbi gyakorlattól eltérően ezúttal nem a szokásos „feladatkiosztás” módszeréhez fo­lyamodtak. Lehet, hogy mindez az újonnan megválasztottak man­dátum eleji buzgóságának az eredménye, az sem elképzelhetetlen azonban, hogy az életképesebbek, tettrekészebbek első vizsgatételé­nek voltunk a szemtanúi. Végül is egészen mindegy, hogy melyik a kettő közül, a fontos az hogy valami történik, pontosabban végre vannak konkrét elképzelé­sek az egyre súlyosbodó gazdasági helyzet rendezésére. A Tartományi Gazdasági Kamarában a gazdaság képviselőivel, a Tartományi Vég­rehajtó Tanácsban pedig a közsé­gi elnökökkel beszélgetett el e ja­vaslatokról (újabbak felvetése vé­gett) Ion Sibovan, a TVT elnöke és a kormány néhány tagja. Ta­nulságos volt, főleg ez utóbbiak számára. Olyan példák hangzot­tak el, amelyek egyértelműen rá­mutatnak: lényeges változásokra van szükség. A gazdaság a saját tartalékaival, megduplázott mun­kafegyelemmel és termelékenység­gel sem képes a várt és elvárt mértékben ellensúlyozni a téves gazdaságpolitika következményeit. A termelés olcsóbb a régi, mint az új technológiával Az csak természetes, hogy ezek­nek a megbeszéléseknek a kivitel növelése volt a fő témájuk. Annál inkább, mert az első negyedévi exporteredmények (habár a tava­lyi szinten alakultak) lesújtóak, s csaknem 240 millió dollár a tarto­mány mérleghiánya (a megnöve­kedett behozatal folytán), és ta­lán az idei 1,2 milliárd dollár értékű kiviteli terv is kellene, hogy kötelezzen valamire. Ha a tervek nem teljesülnek, akkor leginkább egymásra hárítja a fe­lelősséget a gazdaság, illetve az il­letékesek. Ez utóbbiak szerint adottak a lehetőségek, csak élni kell velük, ügyesen és jó mun­kával. A gazdaság képviselői vi­szont éppen az ellenkezőjét állít­ják. A már említett megbeszélé­sen számtalan adattal, kimutatás­sal alátámasztott példa hangzott el annak bizonyítására, hogy va­lóban abszurd helyzetek alak­ulnak ki a gazdaságpolitikai intézkedé­sek nyomán. Szemléltetésül csak­ néhányat említenénk. Az Agrocoopnak például kifize­tődőbb a régi, a már elévült tech­nológiával a szarvasmarha-hizlalás és a tejtermelés, mert a korszerű­sítéssel jóval olcsóbb lehetne ugyan a termelés, de a hitelekre olyan magas a kamat, hogy a jelenleginél is drágább lenne a már most sem olcsó hús és tej. Például kilónként 42 dinárral len­ne olcsóbb a hús az új farmon, de a kamat ezt a megtakarítást teljesen felemésztené, sőt még drágább is lenne a termelés. A tej literenkénti termelési költsé­ge 22 dinárral olcsóbb a régi tech­nológiával, mintha korszerűsítenék a tej­gyárat. Az új technológia több és olcsóbb termelést szava­tol ugyan, nálunk azonban ez sajnos fordítva van. Tehermentesítés helyett háromszoros adók Nem lehet versenyképes a régi technológiával termelő gazdaság, de még az esetleges kicsinyke le­hetőségek is semmivé válnak az egyre súlyosbodó terhek miatt. Annyiszor elhangzott már a gaz­daság tehermentesítésének fontos­sága, elkészültek a különféle meg­állapodások is. Semmi eredmény Sőt! A terhek drasztikusan meg­növekedtek. A szabadkai Seve’­­Villanymotorgyár tavaly az első negyedévben 226,6 millió dinárt fizetett ki különféle járulék­­adó és más címén, az idén pedig 655 millió dinárt, vagyis 192 százalék­kal többet. Az összbevétel ugyan­­алког öt százalékkal volt na­­gyooo, az általános es közös fogyasz­­tóa, tehat az adok es a jaruieKOrc iveiuscaciiek lenae^esti a/sonoau nem tar naia^uiec. ^satuiogy aze most mar nem s^aoacma a re&i módszer szerint vegezni. 'ieny. ..ogy az Oktatas, az egeszségügy es a n­uitura is sulyos nelyzetben. van. isgyik-masik helyen olyan mei/ponua suuyeut, vogy szu'aj- KOKKal renyese meg a dolgozuk. Kegy—öt svre visszamenoleg mini­­aoaa csokken­ezemi­k a ceiesz­­kozoknett a részaranya a nemzeti jövedelemben. Nem tenet tenat a további csokkernes a cei.­zi meg­­beszelesesen pemaui többen is úgy vélték, hogy elsősorban a köz­ségektől „jenfeté , a tartomány­ban, de mindenekelőtt a föderáció szintjén kellene takarékosabban bánni a pénzzel, sőt csökkenteni is az igényeket, mert a községtől többet vár el a tartomány, a tar­tománytól pedig a szövetségi költ­ségvetés. S mindezt honnan, ha nem a gazdaság pénztárából? Csakhogy ezek a lehetőségek is végesek. A már említett intézkedési ja­vaslatokat remélhetőleg kiegészí­tik majd a megbeszéléseken el­hangzottakkal, s úgy terjesztik a Tartományi Képviselőház elé. Ezek nélkül valóban csak a legsürgő­sebbek enyhítését szolgálnák azok az indítványok, hogy sürgősen ex­portálni kell 15 000 tonna étolajat és 55 000 tonna szójapogácsát, csökkenteni az élelmiszer-gazda­ság számára a kamatot, június 15-éig megállapítani a búza és a többi termény védőárát, bevezetni különféle védővámot, szavatolni a hiteleket a küszöbönálló termény­felvásárláshoz, kérni a liszt és a kenyér szabad átalakítását stb. Ezek ugyan segíthetnek az élel­miszer-gazdaság jelenlegi gondjain, hosszú távon azonban eltörpül je­lentőségük. Lényegi változások, ésszerű gazdálkodási feltételek megteremtése néh­.:’ Vezdődhet minden elölről. CSÍKOS Zsuzsa

Next