Magyar Szó, 1986. szeptember (43. évfolyam, 240-254. szám)
1986-09-01 / 240. szám
BELPOLITIKA MAGYAR SZÓ 1986. szeptember 1-, kérfő A tömbházak lakói érezték meg a legjobban Vajdaságban nincsenek következményei a talajmozgásnak Szombaton 23 óra 30 perckor hazánk északkeleti részein is földrengést észleltek, amelynek középpontjait a belgrádi Földrengéstani Intézet ügyeletes dolgozói Belgrádtól több mint 200 kilométer távolságra mérték fel Miután felvették a kapcsolatot a Bolgár Tudományos Akadémiával, kiderült, hogy a földrengés, amelyet Szerbiában, Vajdaságban, Macedóniában, Boszniában és Horvátországban is éreztek, Romániában történt, Ploesti környékén, szinte ugyanott, ahol a tragikus 1977- es földrengés epicentruma volt. A földrengés erőssége a Richter-skála szerint 6,2, a Marcalli-skála szerint 9 fok volt. Már az első jelentésekből is kiderült, hogy a földrengés hazánkban nem okozott kárt, habár a tömbépületek lakói közül első félelmükben sokan kerestek menedéket az utcán. A fontosabb munkaszervezetekben zavartalanul folyik a termelés. A Djerdap vízierőmű is üzemel, habár a lehetséges üledék miatt folyamatosan ellenőrzik a vizek Érdekes viszont, hogy a földrengés sújtotta kopaoniki Brus és Kuršumlija környékén egyáltalán nem érezték az éjszakai rengést míg a hegy lábánál fekvő Blace községben érezhető volt a talajmozgás. A beérkező jelentések szerint a földrengést legerősebben Zaječanban, Knjaževacon, Pirotban és Dimitrovgradban érezték. Vajdaságban sincsenek következményei a szombat éjszakai földrengésnek. Újvidéken a tömbházak lakói érezték meg leginkább a földmozgást, és sokan közülük az utcára menekültek. Közvetlenül a földrengés után tájékozódás céljából sokan felhívták- a belügyi szerveket és a tájékoztatási központot, viszont a telefonálóknál nem tapasztaltak különösebb pánikot — mondta Bogdan Mollović, az újvidéki városi belügyi szervek ügyeletes felügyelője. Pancsova környékén volt a legerősebb a földmozgás Vajdaság területén, ahol az emberek szintén a gépkocsikban kerestek menedéket a fejük fölött ingadozó lakóház helyett. A munkaszervezetek Pancsován is zavartalanul dolgoznak. Titoverbászon és Kitlán csak néhány kíváncsi lakos hívta fel az ügyeletes rendőrt, hogy megkérdezzék, valóban a földrengéstől és nem pedig a huzattól himbálózik-e a csillár. (Tanjug—Dnevmik) Visszautasították a határozott intézkedések nélküli programot A szerbek és crnagoraiak visszatelepedéséről tárgyalt a pristinai községi képviselő-testület végrehajtó tanácsa A pristinai községi képviselő-testület végrehajtó tanácsának legutóbbi ülésén elutasították azt az akciótervet, amely azoknak a szerbeknek és crnagoraiaknak a visszatelepedéséről szól, akik elköltöztek Kosovóból. Az ok: a beterjesztett program túl általános, hiányoznak belőle a határozott intézkedések, semmi újat nem tartalmaz ahhoz a tartományi dokumentumhoz viszonyítva, amely ugyanezekkel a kérdésekkel foglalkozik és a Tartományi Képviselőház már mintegy három hónapja el is fogadta. Ennek alapján a községeknek, munkaszervezeteknek és más társadalmi tényezőknek is meg kellett volna már hozni a pontos intézkedéseket az otthonukba visszavágyódó szerbek és crnagoraiak visszatelepedéséről Nedeljko Pupovac, a KSZ pristinai városi bizottsága elnökségének titkára megjegyezte: „Ha én magam akarnék visszatérni, nem találtam volna ebben a programban semmi határozott dolgot, ami valóra válthatná vágyaimat”. A vita többi részvevője is rámutatott a visszatérési program általánosságaira, és így abban maradtak, hogy nem utalják a képviselő-testület elé. Időközben az öszszes társadalmi-politikai szervezet fórumai, elsősorban a KSZ pristinai városi bizottságának elnöksége véleményt mond a dokumentumról. Függetlenül attól, hogy más környezetben a végrehajtó szervek által beterjesztett dokumentumok, akár az első formában való viszszautasítása is természetes jelenség a gyakorlatban, a kosovói és prištinai viszonyokat tekintve, ez a húzás mégis egyfajta kivételt képez. Különösen, hogy eddig még nem fordult elő, hogy valamely tervezetet, javaslatot, egyes előírások első megfogalmazását visszautasították volna. Általában a formai jóváhagyáson fejeződött be a dolog. Ehhez persze mindig hozzátették, hogy „jó alap, amelyet csak ki kell egészíteni”. Kosovó jelenlegi politikai helyzetében annak a programnak a visszautasítása, amely azoknak a szerbeknek és crnagoraiaknak a visszatelepedéséről szól, akik haza szeretnének térni, vagy akár azoknak a letelepedéséről, akik ebben a tartományban szeretnének élni és dolgozni, valamivel nagyobb jelentőséget nyer. Ez a lépés mutatja, hogy végre tudatára ébredtek annak, hogy nem lehet többé frázisokkal és jelszavakkal visszaédesgetni az embereket a régi otthonba. Bárki, aki ismeri a szerbek, crnagoraiak, sőt a törökök, horvátok és muzulmánok kitelepedésének körülményeit, megegyezik abban, hogy a visszatérőknek valamivel többet kell felkínálni, mint csupán szép szavakat és a megkövetelt hazafiságot. Elsősorban azért, mert ezek az emberek már megalapozták új otthonukat, amelybe magukkal vitték Kosovóról a nyugtalanság, kilátástalanság pszichózisának súlyos megrázkódtatásait. Másrészt, mintha maguk a program kidolgozói sem hinnének abban, hogy a visszatérők sokan volnának. Az előítélet már előre meghatározza az ilyen dokumentumok formalitását is, és így leggyakrabban csak átmásolják őket a tartományi tervből, amely, a dolgok természeténél fogva nem is lehet a végsőkig konkrét. Nem lehetett pontosabb sem ahhoz képest, hogy fél éve, egy más időszakban készült. Időközben sok minden megváltozott, többek között meghozták a JKSZ KB és a JSZSZK Elnökségének intézkedéseit, de történt még több más esemény is Kosovóban, amelyek még problematikusabbá tették a kiköltözés folyamatát, megvilágították a visszatelepedés szükségességét, reálisabbá vált az etnikailag tiszta Kosovótól való félelem. Kosovóban elsősorban az anyagi feltételek hiányoznak a szerbek és crnagoraiak visszatelepedéséhez. A munkanélküliség Jugoszláviának ebben a részében égető probléma, lakáshoz jutni pedig még nehezebb. Ezt senki sem vonja kétségbe. A program tervezői viszont még mindig abban a régi tévhitben ringatják magukat, hogy ezt valaki másnak kell véghezvinnie. Innen ered, hogy a községi programokban a munkaszervezetekre és helyi közösségekre helyezik a hangsúlyt, és tőlük követelik, hogy meghatározzák a feladatokat a szerbek, crnagoraiak és mások befogadásával kapcsolatban. Így a problémát másra hárítják. Márpedig a gyakorlat mutatja, hogy éppen a társult munka védekezik a munkahely-hiánnyal, a helyi közösségeknek pedig gyakorlatilag nincs semmilyen anyagi vagy társulási alapjuk, hogy valamit is tehessenek ezen a téren. Ezért minden körben forog és formalizmusban merül ki. A jelenlegi kosovói helyzet egyre kevésbé tűri a formalizmust, és egyre inkább megköveteli a több fronton való határozott fellépést. Ezért várható, hogy a szerbek és crnagoraiak visszatérésére vonatkozó programok nemcsak Pristinában, hanem a többi községben is a pontos intézkedések, kivitelezhető tervek és kötelező feladatok lajstromai lesznek, hogy a társadalmi közösségnek ez a kezdeményezése folyamattá váljon és azt a másik folyamatot, a jelenlegit — ezeknek az embereknek a kiköltözését —, csupán egyes esetekre szorítsa vissza. Meg kell tehát fordítani a dolgok állását — a kiköltözést csökkenteni, a visszatérők számát pedig állandóan növelni kell. (Tanjug) I Sikeres szívműtét a kamenicai kórházban A kamenicai Szívgyógyászati Intézetben dr. Ninoslav Radovanovic professzor munkatársaival sikeresen végrehajtotta az egyik legnehezebb szívműtétet: egy cavtati betegen végezték el a veleszületett súlyos szívbántalmat kiigazító operációt. Dr. Florijan Vuk, a kamenicai intézet intenzív osztályának vezetője elmondta, hogy a 40 éves beteg jól érzi magát a műtét után, és néhány napon belül elhagyhatja a kórházat. Ej. V. A RÁDIÓAMATŐRÖK HAGYOMÁNYOS VERSENYE MUZSIYÁN A szabadkaiak voltak a legjobbak Bosznia-Hercegovina a Szerb Szocialista Köztársaság és Vajdaság hét rádióklubja mintegy 50 versenyzőjének részvételéivel szombaton délelőtt Muzslyán megtartották a rádióiránymérők hagyományos 10. jubiláns versenyét. A vetélkedő, amelynek a Szocialista Szövetség helyi választmánya volt a védnöke és a hagyományos Testvériségi egység találkozó keretében tartották, egyedülálló az országban, hiszen a rádióamatőröknek lakott területen kell feltárni az elrejtett rádióállomásokat. A versenyt négy korosztályban bonyolították le. A pioníroknak három, az ifjaknak és a nőknek négy-négy, a felnőtteknek pedig öt rejtíett rádióállomást kellett megtalálniuk a lehető legrövidebb időn belül. A legsikeresebbek a szabadkai rádióklub képviselői voltak. A lehető négy első helyből hármat szereztek meg és 719 perces összesített idővel csapatversenyben is az első helyet szerezték meg és kiérdemelték a szervezők vándorserlegét. A második helyen a Plandišted rádióamatőrök végeztek, a harmadik helyet pedig a zenicai versenyzők szerezték meg. Egyéniben a következők győztek: a pionírok mezőnyében a muzslyai Mezei Attila volt a legjobb, percre volt szüksége, hogy feltárja az elrejtett három rádióállomást. A muzslyai fiú azonban versenyen kívül indult, és így az első hely a plandištei Vlado Zlatkovicot illette meg. A második helyen a szabadkai Dragán Ziogic, a harmadikon pedig a Banatsko Arandjelovói Cselédes Ferenc végzett. Az ifjak mezőnyében házibajnokságot tartottak a szabadkai rádióamatőrök. Az első helyet Mirsad Pabic szerezte meg, 74,5 perces idővel, a második és a harmadik helyen klubtársai, Csincsik Sándor és Nikola Tomic végzett. A nőknél a szabadkai Tonkovic Zsuzsa volt a legjobb. 96 perc alatt találta meg a négy rejtett rádióállomást. A második helyet klubtársnője, Sabirta Radnic, a harmadikat pedig a Banatsko Arandjelovó-d Masa Rósza foglalta el. A felnőttek vetélkedőjében Benedek Ilina, a szabadkai rádióklub tagja volt a legjobb. Hetvenhárom perc alatt találta meg a rejtett rádióállomásokat. A második helyen a kanizsai Nyúlas Imre, a harmadikon pedig a szintén szabadkai Budigmir Babić végzett. A jubiláns verseny igencsak próbára tette a rádióamatőrök tudását és ügyességét, hiszen mindvégig zuhogó esőben tartották. Sz. B. Szervusz, Újvidék! Szombaton este újvidéken többórás záróünnepség keretében véget értek az idei vajdasági ifjúsági akciók Az újvidéki Vojvodina Sportcsarnok előtt vonultak föl az ifjúsági brigádok, amelyek az idén az utolsó váltásban dolgoztak a palicsi, letenkai, delibláti, újvidéki,kikindai és zrenjanini ifjúsági akcókon. A fiatalokat köszöntötte Milovan Sogorov, a VKSZ TB elnökségi tagja Hangsúlyozta tíz ifjúsági akciók társadalmi-politikai és gazdasági jelentőségét, valamint a fiatal generációk nevelésében játszott fontos szerepét, különös tekintettel az ifjúsági akcióknak hazánkban immár 40 éves hagyományaira. Brandmir Brkljac, a SZISZ Tartományi Választmánya Elnökségének elnöke is üdvözölte a fiatalokat a záróünnepségen. A műsorban számos, az ifjúsági akciók múltjával, szellemével, tartalmával foglalkozó vers, zenemű és dal hangzott el. Az egybegyűlt közönséget szórakoztatták az újvidéki Svetozar Markovic és a kikindai Gusla művelődési egyesület táncosai is, valamint Petar Slaj balettcsoportja. A sportcsarnok lépcsőjének aljában táncolókat és a valamivel feljebb éneklőket azonban a fiatal brigádtagok nemigen látták, de azért jól érezték magukat, mert a négy együtt töltött hét alatt megszokták, hogy egymás közt keresnek szórakozást A Kerber és a Rublja cottba rockegyüttesek fellépése azonban egyformán tűzbe hozta a brigádtagokat is és a többi megjelent fiatalt is. Azt a néhány lírai pillanatot, amely az estét még ünnepélyesebbé tette — az égen egy pillanatra átfutó fényt, egy zuhanó meteor nyomán, az előírásosan közlekedő fényes kis pontokat, a műholdakat a sötétben és a tömegben kicserélt búcsúcsókokat és ígérete- két néhány összefonódó kérges tenyeret és az előző néhány hét fáradtsága nyomán le-lecsukódó szemeket — a legtöbben észre sem vették. Amikor Bora Djordjevic hangsúlyozottan szép magyarsággal elköszönt — Szervusz, Újvidék! —, a buszokban már aludt az ifjúsági akciók dolgos táborainak az apraja. (és) Nem éppen díszlépésben, de azért felvonultak a brigádtagok A déliblátiak „frontvonala” A rockkoncertet így várta a közönség