Magyar Szó, 1986. szeptember (43. évfolyam, 240-254. szám)

1986-09-01 / 240. szám

BELPOLITIKA MAGYAR SZÓ 1986. szeptember 1-, kérfő A tömbházak lakói érezték meg a legjobban Vajdaságban nincsenek következményei a talajmozgásnak Szombaton 23 óra 30 perckor hazánk északkeleti részein is föld­rengést észleltek, amelynek kö­­zéppontjait a belgrádi Földrengés­tani Intézet ügyeletes dolgozói Belgrádtól több min­t 200 kilomé­ter távolságra mérték fel Miután felvették a kapcsolatot a Bolgár Tudományos Akadémiával, kide­rült, hogy a földrengés, amelyet Szerbiában, Vajdaságban, Macedó­niában, Boszniában és Horvátor­szágban is éreztek, Romániában történt, Ploesti környékén, szin­te ugyanott, ahol a tragikus 1977- es földrengés epicentruma volt. A földrengés erőssége a Richter-ská­la szerint 6,2, a Marcalli-skála szerint 9 fok volt. Már az első jelentésekből is ki­derült, hogy a földrengés hazánk­ban nem okozott kárt, habár a tömbépületek lakói közül első fé­lelmükben sokan kerestek mene­déket az utcán. A fontosabb mun­kaszervezetekben zavartalanul fo­lyik a termelés. A Djerdap vízi­erőmű is üzemel, habár a lehet­séges üledék miatt folyamatosan ellenőrzik a vizek Érdekes viszont, hogy a föld­rengés sújtotta kopaoniki Brus és Kuršumlija környékén egyáltalán nem érezték az éjszakai rengést míg a hegy lábánál fekvő Blace községben érezhető volt a talaj­­mozgás. A beérkező jelentések szerint a földrengést legerősebben Zaječanban, Knjaževacon, Pirot­­ban és Dimitrovgradban érezték. Vajdaságban sincsenek követ­kezményei a szombat éjszakai földrengésnek. Újvidéken a tömb­házak lakói érezték meg legin­kább a földmozgást, és sokan kö­zülük az utcára menekültek. Köz­vetlenül a földrengés után tájé­kozódás céljából sokan felhívták-­ a belügyi szerveket és a tájékoz­tatási központot, viszont a telefo­nálóknál nem tapasztaltak különö­sebb pánikot — mondta Bogdan Mollović, az újvidéki városi bel­ügyi szervek ügyeletes felügyelője. Pancsova környékén volt a leg­erősebb a földmozgás Vajdaság területén, ahol az emberek szin­tén a gépkocsikban kerestek me­nedéket a fejük fölött ingadozó lakóház helyett. A munkaszerve­zetek Pancsován is zavartalanul dolgoznak. Titoverbászon és Kitlán csak néhány kíváncsi lakos hívta fel az ügyeletes rendőrt, hogy meg­kérdezzék, valóban a földrengés­től és nem pedig a huzattól him­bálózik-e a csillár. (Tanjug—Dnevmik) Visszautasították a határozott intézkedések nélküli programot A szerbek és crnagoraiak visszatelepedéséről tárgyalt a pristinai községi képviselő-testület végrehajtó tanácsa A pristinai községi képviselő-testület végrehajtó tanácsának legutóbbi ülésén elutasították azt az akciótervet, amely azoknak a szerbeknek és crnagoraiaknak a visszatelepedéséről szól, akik el­költöztek Kosovóból. Az ok: a beterjesztett program túl általános, hiányoznak belőle a határozott intézkedések, semmi újat nem tar­talmaz ahhoz a tartományi dokumentumhoz viszonyítva, amely ugyanezekkel a kérdésekkel fog­lalk­ozik és a Tartományi Képvi­selőház már mintegy három hónapja el is fogadta. Ennek alap­ján a községeknek, munkaszervezeteknek és más társadalmi ténye­zőknek is meg kellett volna már hozni a pontos intézkedéseket az otthonukba visszavágyódó szerbek és crnagoraiak visszatelepedésé­­ről Nedeljko Pupovac, a KSZ pris­tinai városi bizottsága elnökségé­nek titkára megjegyezte: „Ha én magam akarnék visszatérni, nem találtam volna ebben a program­ban semmi határozott dolgot, ami valóra válthatná vágyaimat”. A vita többi részvevője is rámuta­tott a visszatérési program álta­lánosságaira, és így abban marad­tak, hogy nem utalják a képvi­selő-testület elé. Időközben az ösz­­szes társadalmi-politikai szervezet fórumai, elsősorban a KSZ pris­tinai városi bizottságának elnök­sége véleményt mond a dokumen­tumról. Függetlenül a­ttól, hogy más kör­nyezetben a végrehajtó szervek ál­tal beterjesztett dokumentumok, akár az első formában való visz­­szautasítása is természetes jelen­ség a gyakorlatban, a kosovói és prištinai viszonyokat tekintve, ez a húzás mégis egyfajta kivételt képez. Különösen, hogy eddig még nem fordult elő, hogy vala­mely tervezetet, javaslatot, egyes előírások első megfogalmazását visszautasították volna. Általában a formai jóváhagyáson fejeződött be a dolog. Ehhez persze mindig hozzátették, hogy „jó alap, ame­lyet csak ki kell egészíteni”. Kosovó jelenlegi politikai hely­zetében annak a programnak a visszautasítása, amely azoknak a szerbeknek és crnagoraiaknak a visszatelepedéséről szól, akik haza szeretnének térni, vagy akár azok­nak a letelepedéséről, akik ebben a tartományban szeretnének élni és dolgozni, valamivel nagyobb je­lentőséget nyer. Ez a lépés mu­tatja, hogy végre tudatára ébred­tek annak, hogy nem lehet többé frázisokkal és jelszavakkal vissza­édesgetni az embereket a régi ott­honba. Bárki, aki ismeri a szer­­bek, crnagoraiak, sőt a törökök, horvátok és muzulmánok kitele­­pedésének körülményeit, megegye­zik abban, hogy a visszatérőknek valamivel többet kell felkínálni, mint csupán szép szavakat és a megkövetelt hazafiságot. Elsősor­ban azért, mert ezek az emberek már megalapozták új otthonukat, amelybe magukkal vitték Kosovó­­ról a nyugtalanság, kilátástalan­­ság pszichózisának súlyos meg­rázkódtatásait. Másrészt, mintha maguk a prog­ram kidolgozói sem hinnének ab­ban, hogy a visszatérők sokan vol­nának. Az előítélet már előre meghatározza az ilyen dokumen­tumok formalitását is, és így leg­gyakrabban csak átmásolják őket a tartományi tervből, amely, a dolgok természeténél fogva nem is lehet a végsőkig konkrét. Nem le­hetett pontosabb sem ahhoz ké­pest, hogy fél éve, egy más idő­szakban készült. Időközben sok minden megvál­tozott, többek között meghozták a JKSZ KB és a JSZSZK Elnök­ségének intézkedéseit, de történt még több más esemény is Koso­­vóban, amelyek még problemati­kusabbá tették a kiköltözés folya­matát, megvilágították a vissza­teleped­és szükségességét, reálisab­bá vált az etnikailag tiszta Koso­­vótól való félelem. Kosovóban elsősorban az anyagi feltételek hiányoznak a szerbek és crnagoraiak visszatelepedéséhez. A munkanélküliség Jugoszláviának ebben a részében égető probléma, lakáshoz jutni pedig még nehe­zebb. Ezt senki sem vonja kétség­be. A program tervezői viszont még mindig abban a régi tévhit­ben ringatják magukat, hogy ezt valaki másnak kell véghezvinnie. Innen ered, hogy a községi prog­ramokban a munkaszervezetekre és helyi közösségekre helyezik a hangsúlyt, és tőlük követelik, hogy meghatározzák a feladatokat a szerbek, crnagoraiak és mások be­fogadásával kapcsolatban. Így a problémát másra hárítják. Már­pedig a gyakorlat mutatja, hogy éppen a társult munka védekezik a munkahely-hiánnyal, a helyi kö­zösségeknek pedig gyakorlatilag nincs semmilyen anyagi vagy tár­sulási alapjuk, hogy valamit is tehessenek ezen a téren. Ezért minden körben forog és forma­lizmusban merül ki. A jelenlegi kosovói helyzet egy­re kevésbé tűri a formalizmust, és egyre inkább megköveteli a több fronton való határozott fel­lépést. Ezért várható, hogy a szer­­bek és crnagoraiak visszatérésére vonatkozó programok nemcsak Pristinában, hanem a többi köz­ségben is a pontos intézkedések, kivitelezhető tervek és kötelező feladatok lajstromai lesznek, hogy a társadalmi közösségnek ez a kezdeményezése folyamattá váljon és azt a másik folyamatot, a je­lenlegit — ezeknek az emberek­nek a kiköltözését —, csupán egyes esetekre szorítsa vissza. Meg kell tehát fordítani a dolgok ál­lását — a kiköltözést csökkenteni, a visszatérők számát pedig állan­dóan növelni kell. (Tanjug) I Sikeres szívműtét a kamenicai kórházban A kamenicai Szívgyógyá­szati Intézetben dr. Ninoslav Radovanovic professzor munkatársaival sikeresen végrehajtotta az egyik leg­nehezebb szívműtétet: egy cavtati betegen végezték el a veleszületett súlyos szív­­bántalmat kiigazító operá­ciót. Dr. Florijan Vuk, a ka­menicai intézet intenzív osz­tályának vezetője elmond­ta, hogy a 40 éves beteg jól érzi magát a műtét után, és néhány napon belül el­hagyhatja a kórházat. Ej. V. A RÁDIÓAMATŐRÖK HAGYOMÁNYOS VERSENYE MUZSIYÁN A szabadkaiak voltak a legjobbak Bosznia-Hercegovina a Szerb Szocialista Köztársaság és Vajda­ság hét rádióklubja mintegy 50 versenyzőjének részvételéivel szom­baton délelőtt Muzslyán megtar­tották a rádióiránymérők hagyo­mányos 10. jubiláns versenyét. A vetélkedő, amelynek a Szocialista Szövetség helyi választmánya volt a védnöke és a hagyományos Test­vériségi egység találkozó kereté­ben tartották, egyedülálló az or­szágban, hiszen a rádióamatőrök­nek lakott területen kell feltárni az elrejtett rádióállomásokat. A versenyt négy korosztályban bo­nyolították le. A pioníroknak há­rom, az ifjaknak és a nőknek négy-négy, a felnőtteknek pedig öt rejtí­ett rádióállomást kellett megtalálniuk a lehető legrövidebb időn belül. A legsikeresebbek a szabadkai rádióklub képviselői voltak. A le­hető négy első helyből hármat sze­reztek meg és 719 perces összesí­tett idővel csapatversenyben is az első helyet szerezték meg és ki­érdemelték a szervezők vándorser­legét. A második helyen a Plan­­dišted rádióamatőrök végeztek, a harmadik helyet pedig a zenicai versenyzők szerezték meg. Egyé­niben a következők győztek: a pionírok mezőnyében a muzslyai Mezei Attila volt a legjobb, percre volt szüksége, hogy feltár­ja az elrejtett három rádióállo­mást. A muzslyai fiú azonban ver­senyen kívül indult, és így az első hely a plandištei Vlado Zlatkovi­­cot illette meg. A második helyen a szabadkai Dragán Ziogic, a har­madikon pedig a Banatsko Aran­­djelovói Cselédes Ferenc végzett. Az ifjak mezőnyében házibajnok­ságot tartottak a szabadkai rádió­amatőrök. Az első helyet Mirsad Pabic szerezte meg, 74,5 perces idővel, a második és a harmadik helyen klubtársai, Csincsik Sándor és Nikola Tomic végzett. A nőknél a szabadkai Tonkovic Zsuzsa volt a legjobb. 96 perc alatt találta meg a négy rejtett rádióállomást. A második helyet klubtársnője, Sabirta Radnic, a harmadikat pe­dig a Banatsko Arandjelovó-d Ma­sa Rósza foglalta el. A felnőttek vetélkedőjében Benedek Ili­na, a szabadkai rádióklub tagja volt a legjobb. Hetvenhárom perc alatt találta meg a rejtett rádióállomá­sokat. A második helyen a kani­zsai Nyúlas Imre, a harmadikon pedig a szintén szabadkai Budi­g­mir Babić végzett. A jubiláns verseny igencsak próbára tette a rádióamatőrök tudását és ügyessé­gét, hiszen mindvégig zuhogó eső­ben tartották. Sz. B. Szervusz, Újvidék! Szombaton este újvidéken többórás záróünnepség keretében véget értek az idei vajdasági ifjúsági akciók Az újvidéki Vojvodina Sport­csarnok előtt vonultak föl az if­júsági brigádok, amelyek­ az idén az utolsó váltásban dolgoztak a palicsi, letenkai, delibláti, újvidéki,­­kikindai és zrenjanini ifjúsági ak­­cókon. A fiatalokat köszöntötte Milovan Sogorov, a VKSZ TB el­nökségi tagja Hangsúlyozta tíz if­júsági akciók társadalmi-politikai és gazdasági jelentőségét, valamint a fiatal generációk nevelésében játszott fontos szerepét, különös tekintettel az ifjúsági akcióknak hazánkban immár 40 éves hagyo­mányaira. Brandmir Brkljac, a SZISZ Tartományi Választmánya Elnökségének elnöke is üdvözölte a fiatalokat a záróünnepségen. A műsorban számos, az ifjúsági akciók múltjával, szellemével, tar­talmával foglalkozó vers, zenemű és dal hangzott el. Az egybegyűlt közönséget szórakoztatták az új­vidéki Svetozar Markovic és a kikindai Gusla művelődési egye­sület táncosai is, valamint Petar Slaj balettcsoportja. A sportcsar­nok lépcsőjének aljában táncoló­­kat és a valamivel feljebb ének­lőket azonban a fiatal brigádta­gok nemigen látták, de azért jól érezték magukat, mert a négy együtt töltött hét alatt megszok­ták, hogy egymás közt keresnek szórakozást A Kerber és a Ru­blja cottba rockegyüttesek fellépése azonban egyformán tűzbe hozta a brigád­tagokat is és a többi megjelent fiatalt is. Azt a néhány lírai pillanatot, amely az estét még ünnepélyeseb­bé tette — az égen egy pillanatra átfutó fényt, egy zuhanó meteor nyomán, az előírásosan közlekedő fényes kis pontokat, a műholda­kat a sötétben és a tömegben ki­cserélt búcsúcsókokat és ígérete-­ két néhány összefonódó kérges te­nyeret és az előző néhány hét fá­radtsága nyomán le-lecsukódó sze­meket — a legtöbben észre sem vették. Amikor Bora Djordjevic hangsúlyozottan szép magyarsággal elköszönt — Szervusz, Új­vidék! —, a buszokban már aludt az if­júsági akciók dolgos táborainak az apraja. (és) Nem éppen díszlépésben, de azért felvonultak a brigádtagok A déliblátiak „frontvonala” A rockkoncertet így várta a közön­ség

Next