Magyar Szó, 1986. november (43. évfolyam, 316-328. szám)

1986-11-16 / 316. szám

XLIII. évf., 316. (14178.) szám 1986. november 16., vasárnap Ara 70 dinár Korszerűbb fejlesztési stratégia Megkezdődött a vita Vajdaság 1987. évi gazdaságpolitikai határozatáról Elkészült Vajdaság 1987. évi gazdaságpolitikai határozatának tervezete, amelynek az a rendeltetése, hogy megjelölje a célokat és feladatokat a gazdaságirányítás és -fejlesztés szempontjából. Ez a dokumentum a napokban már a Tartományi Képviselőház kül­döttei elé került megvitatás végett. A határozat tulajdonképpen szűk­szavúan, tőmondatokban ugyan, de világosan meghatározza azt, mit kell elérni és megtenni az elkö­vetkező évben a gazdaságnak, te­hát a társult munka szervezetei­nek, a felépítménynek, s nem utolsósorban azoknak a szervek­nek, testületeknek és intézmé­nyeknek, amelyekre a gazdasági élet irányítása, megszervezése, elő­­relendítése tartozik, úgy is mint hatáskör, s úgy is mint vele já­ró felelősség. Ezt a lakonizmust semmiképpen sem szabad felrón a tervezőknek vagy a Tartomá­nyi Végrehajtó Tanácsnak, amely útjára bocsátotta ezt az okmányt. Talán a vita folyamán felvetőd­het majd az, hogy esetleg valami kimaradt a célok és a feladatok lajstromából, de ezen könnyen lehet segíteni. Lehet vagy nem lehet Már az első lépésben felmerült azonban a kétely, hogy lehet-e majd teljesíteni azt a termelési szintet, amelyet a tervezők kiszá­moltak és javasoltak. Az elkép­zelések szerint ugyanis jövőre Vajdaságban a társadalmi termés 4,3 százalékkal fog növekedni, mégpedig az ipari termelés 4 szá­zalékos és a mezőgazdasági ter­melés 5 százalékos, továbbá a ter­melékenység és a foglalkoztatott­ság 2—2 százalékos növekedése következtében. Már most, a határozat megvita­tásának legelején többen felve­tették, hogy a jelenlegi körülmé­nyek között ez az előrejelzés túl­ságosan derűlátó, jórészt alapta­lan. Főként ha azt vesszük, hogy a tervezők a kivitel 12 és a be­ruházások 4,6 százalékos növeke­dését irányozták elő. Az igazság az, hogy a jelenlegi és az előre­vetített gazdálkodási feltételek kö­zött ezeket a célokat szinte se­hogyan sem lehet elérni. Az igaz­ság másik felén azonban ott áll hogy ennyit feltétlenül teljesíteni kell Vajdaság gazdaságának, kü­lönben teljes megrekedés, lemara­dás fog beállni. A zsákutca elke­rülése végett kétségtelenül az ed­diginél frissebb, korszerűbb, rugal­masabb és aktívabb gazdaságfej­lesztési politikát kell kialakítani és alkalmazni minden ponton, a gazdasági élet minden vágányán Ez az üzenet, talán nem elég köz­vetlenül és nyíltan, hanem inkább szégyenlősen, de benne van a ha­tározattervezetben is. Ez jelenti azt, hogy sokkal fel­készültebben és tevékenyebben síkra kell szállni a gazdálkodási feltételek megváltoztatásáért, je­lenti azt, hogy sokkal szakszerűb­ben kell vezetni a gazdaságot tar­tományi, községi, vállalati és alap­szervezeti szinten. Az a bizonyos jelenlegi helyzet az, hogy az egész gazdasági életünkben alaposan megrekedt a stabilizáció, ami tűr­hetetlen, s ezen túlmenően olyan gazdálkodási feltételek keletkeztek, amelyek rendkívül károsak a sajá­tos (mezőgazdasági) szerkezetű vaj­dasági gazdaság számára. Ezt meg tetőzte az, hogy a termelés és az értékesítés­ megszervezésével, a tudományos és műszaki vívmá­nyok alkalmazásával Vajdaság éppenséggel nem dicsekedhet. Nyilvánvaló tehát, hogy a további fejlődés új stratégiát, újszerű fel­zárkózást, jobb káderpolitikát kö­vetel. Nem leplezhetjük a mulasztásainkat Ez gyakorlatilag például annyit tenne, hogy ha a stabilizációs program és minden más országos érvényű politikai és gazdaságfej­lesztési határozat a mezőgazdaság arányos fejlesztését tűzte ki fel­adatul, s a tudomány is megerő­sítette azt, hogy ennek a szektor­nak a fejlesztése aránylag kevés befektetés és behozatal mellett so­kat lendíthet a termelésen, a ka­pacitások kihasználásán, a foglal­koztatás növelésén, a behozatal (Folytatása a 9. oldalon) Nem bocsátják szabadon a túszokat A Dzsihad figyelmeztetése — újabb részletek a titkos amerikai—iráni kapcsolatokr­ól Az Iszlám Szent Háború (Dzsi­had) az Irán-párti síita szélsősé­gesek libanoni szervezete tegnap felhívta a figyelmet, hogy a még fogva tartott amerikai túszok kö­zül egyet sem bocsát szabadon, amíg az USA nem tesz eleget a szervezet minden követelésé­nek. Az egyik nyugati távirati irodához küldött arab nyelvű köz­leményében, amelyhez mellékelték Terry Anderson elrabolt ameri­kai újságíró fényképét, hangsú­lyozzák, hogy az amerikai kor­mányzatnak tudnia kell, a túszok kérdése nem oldódhat meg mind­addig, amíg nem teljesíti a szer­vezet követeléseit, amelyből egy tapodtat sem engednek. A követelésekről a közlemény­ben nem esik szó, de a Dzsihad (Folytatása a 2. oldalon) Még nincs hivatalos közlemény örök nyugalomra helyezték a pénteki vasúti szerencsétlen­ség áldozatait Aleksa Santić­on Tegnap, 13 óra 30 perckor gyászszertartás volt a zombori községhez tartozó Aleksa Santic Mezőgazdasági Munkaszervezet dolgozói közösségében, a helyi szakszervezeti otthon épületében ravatalozták fel azt a nyolc sze­mélyt, akik pénteken reggel 1 óra 05 perckor életüket vesztették ab­ban az autóbuszban, amely a munkhelyükről szállította őket ha­za. A helyi közösségben, a zom­bori községben, de Vajdaság-szer­­te él, országszerte is mély fájda­lommal vették tudomásul azt, hogy a sűrű köd, a sorompó nél­küli vasúti átjáró és egyrészt az emberi figyelmetlenség újabb nyolc emberáldozatot követelt. Mint már beszámoltunk róla, nyol­can vesztették életüket abban a szerencsétlenségben, amely során az autóbuszba futott a Szarajevó —Zombor—Szabadka vonalon köz­lekedő gyorsvonat. Életüket vesz­tették: Jósa Popadic (1938), Ivan Petrovic (1945), Drágán a Zgela (1958), Branko Zgela (1958), Mile Persa (1960), Cvija Skukan (1957), Milka Vučić (1955) és Drágán Krizanovic (1970). A gyászülésen a helyi közösség, a mezőgazdasági kombinát és a társadalmi-politikai szervezetek képviselői mondtak búcsúztatót, majd pedig pontosan 14 órakor örök nyugalomra helyezték a nyolc áldozatot. A zombori közvélemény nagy érdeklődéssel várja a vizsgálat eredményeit, mivel még semmi­lyen hivatalos közlemény nem lá­tott napvilágot, azzal kapcsolatban, hogy a sűrű ködben a sorompó nélküli vasúti átjáróhoz érkezett autóbuszból kiszállt-e valaki meg­nézni a vonat esetleges közeledé­sét, azt sem tudni, hogy ki volt az az egyén, és hová tűnt. Nagy megelégedéssel vette tudomásul a zombori közvélemény, hogy Marko Turkálj, az egyetlen életben ma­radt munkás, a szabadkai kórház­ban már túl van az életveszélyen. Valószínűleg a körülmények pon­tos megvilágításában sokat segít majd a vizsgálatot vezető szak­embereknek. Összesen 11 gyermek maradt árván a nyolc haláleset után, mind a Zombori Mezőgazdasági Kombinát, mind az Aleksa Šan­­tié-i Mezőgazdasági Munkaszerve­zet gondoskodik majd az árvák­ról. T. L. Branko Mikulic részvéttávirata Branko Mikulic, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke az Aleksa Santicnál történt súlyos közlekedési szerencsétlenség al­kalmából az SZVT és a maga ne­vében részvéttáviratot küldött Ion Srbovannak, a Tartományi Végre­hajtó Tanács elnökének és az ál­dozatok családjának. (Tanjug) NYEREMÉNYSZELVÉNY A 8. OLDALON Mai számunkból: ф INGEM, HA MONDJUK Egy hét a viágpolitikában (3. oldal) Ф BECSÖPPENTÜNK A SZTRÁJKBA Egy szlovéniai látogatás élményei (7. oldal) ® MIÉRT A NYÍLT LEVÉL? A buránysori lakosok kérelme nyomán (11. oldal) © NAPKÖZBEN TOVÁBBRA IS MELEG, DERŰS IDŐ VÁRHATÓ Időjárás-jelentésünk a 15. oldalon Jövőre két új erőmű A munkálatok késése úgy hoz­ta, hogy a drmnói és a zrenja­­nini erőmű üzembe helyezése is 1987 második felében esedékes késéssel u­gyan, de halad azok­nak a vi­llamosenergia termelő lé­tesítménynek az építése, amelyek Vajdaság áramellátásának folyto­nosságát biztosítják. A legnagyobb kerékkötő a pénzhiány, amely nem annyira azért keletkezett, mert előre nem gondoskodtak előterem­téséről, hanem inkább azért, mert a nagyfokú infláció, a munkálatok ugrásszerű drágulása mindig újak­­nál, újabb összeget igényel, és új megoldásokat kell találni ezeknek az összegeknek az előteremtésére. Jelenleg két nagy áramipari be­ruházást végez Vajdaság. Az egyik a drinói szénbánya és erőmű, a másik pedig ,a zrenjanini hőerő­mű. A drinói szénbánya évente 5,5 millió tonna szén kitermelésé­re lesz alkalmas és két, egyenként 348,5 megawatt teljesítőképességű áramfejlesztő szolgáltatja majd az áramot. Az év első felében még bízni lehetett abban, hogy a ter­vezett időre, vagyis a­z idei év vé­gén üzembe lehet helyezni az erő­mű egyik áramfejlesztőjét. Néhány hónappal ezelőtt azonban, amikor már látszott, hogy nincs elég pénz, illetve lassabban folyik be, mint kellene, nem lehet üzemibe helyez­ni a tervezett időpontban. Sőt ahogy jelenleg áll a helyzet, min­den bizonnyal csak jövő őszre le­het elindítani az első áramfejlesz­tőt. A Szerbia villanygazdasági kö­zössége és az Elektrovojvodina, mint ismeretes, 50—50 százalékban járul hozzá a beruházáshoz, de már az idei év elején látszott, hogy pénzügyi gondok lesznek, mert Szerbia villa­nygazdasága csak 13 milliárd dinárt helyezett kilátás­ba, vagy­ ennyivel tu­d hozzájárul­ni az építkezéshez, Vajdaság pedig 18­­milliárd dinárt tervezett erre a célra, és az hozzávetőleg elég is lett volna ahhoz, hogy a legfonto­­tosab­b munkálatokat elvégezzék. Tartományunk 16,3 milliárd di­nárt fektetett be október derekáig, és az év végéig vagy mé­g előbb teljesíteni tudja vállalt kötelezett­ségét. A probléma abból adódik, hogy Szerbia villanygazdasági kö­zössége eddig alig több mint 50 százalékban teljesítette vállalt kö­telezettségét, vagyis mintegy 6,7 milliárd dinárral járult hozzá az építkezéshez, ami azt jelenti, hogy valamilyen forrásból az év végéig összesen mintegy 10 milliárd di­nárt kellene előteremteni ahhoz (Folytatása a 9. oldalon) (Bora VOJNOVIC felvétele) Ezekben a hetekben kellett volna üzembe helyezni a drinói erőmű első áramfejlesztőjét, de most már biztosra vehető, hogy ezzel csak­nem egy évet kell még várni A ksisics­icsibőiég átka Hogyan vált politikai kérdéssé mezőgazdaságunk 1,5 millió dollárt érő tengeri termése? — Branislav Mitovanovic, a Szocialista Szövetség Tartományi Választmánya Elnökségének tagja mondja a kukoricaprobblémáról Minden idők legnagyobb kukoricatermését takarítottuk be az idén, ami meghaladta talán a 12 millió tonnát is, ebből tarto­mányunkban 5 millió 250 ezer tonna termett. Az össz kukorica­termés értéke Vajdaságban 630 millió dollárra, az országban pe­dig 1,5 millió dollárra tehető. Emiatt az óriási érték miatt fáj most a fejünk. Átkozzuk a természetet, hogy ilyen gazdag termés­sel áldott meg bennünket. A termelők nem tudnak mit kezdeni a kukoricával, a drága termény senkinek sem kell. Ahelyett, hogy boldogok lennénk, hiszen a termés deviza értéke vetekszik az ide­genforgalom idei devizabet­ételével, a kukoricaprobléma, mint az) a Szocialista Szövetség Tartományi Választmánya Elnökségének legutóbbi ülésén megállapították már annyira elmérgesedett, hogy súlyos politikai kérdéssé vált a falun. • Hogyan és miért történhe­tett meg, hogy legértékesebb ter­ményünk, a nem is olyan régen vajdasági aranynak titulált kuko­rica egyszeribe ekkora gond lett? — Már jó előre tudtuk, hogy az idén jóval nagyobb lesz a kí­nálat kukoricából mint a korábbi években, mert kiválónak ígérke­zett a termés — ez be is vált —, mert megfogyatkozott az állatte­nyésztés, mert a földművesek többségének szinte kizárólag a kukorica jelent jövedelmet, éppen az állattenyésztés válsága miatt. Idejében megállapodtunk itt, Vaj­daságban a felvásárlási feltételek­ben és kidolgoztuk az erre vonat­kozó programot is — mondta Branislav Milovanovic, a Szocia­lista Szövetség Tartományi Vá­lasztmánya Elnökségének tagja, aki egyben a mezőgazdasági és agrárpolitikai szakosztály elnöke is, és nemrég járt le megbízatási ideje a Vajdasági Szövetkezeti Szövetségben, ahol az elnöki tiszt­séget töltötte be. — Most már mindenki tudja, hogy mi lett en­nek a programnak a sorsa: szin­te minden illetékes, akinek köte­lessége lett volna tenni valamit, egyszerűen szemet húnyt a prob­léma felett. A Vajdasági Árutar­talékok Igazgatóságán kívül, amely 250 000 tonna átvételére kötött szerződést, egyetlen egy sem reagált, jóllehet kötelessége lett volna. Persze, az alacsony visszleszámítolási hitel miatt pénz­hiány is előfordult, amit befolyá­solt a nagy kamat és az állatte­nyésztés helyzete. Ezek objektív okoknak tekinthetők, de még emellett is többet tehettünk vol­na, mi, itt, Vajdaságban is. A ku­­koricaprobléma tehát jórészt szer­vezetlenségünk képe.­­ A földművesektől így a ter­mésnek még a 10 százalékát sem vettük át, alig többet mint, 350 000 tonnát és a felkínált mennyiségnek is esetleg csak az egyharmadát. Ezzel sok mindent elkártyáztunk. — A kiváló termés, amely 9,4 százalékkal haladja meg a tava­­lyit, semmiképpen sem ok arra, h­ogy a felvásárlás ekkora gondot okozzon és ilyen lassan haladjon. Ellenkezőleg. Ez alkalmat nyúj­tott arra, hogy még a tervezett­nél is többet átvegyünk a terme­lőktől, mégpedig védőáron, ami rendkívül kedvező körülmény, és ahelyett hogy kihasználtuk volna végeláthatatlan vitába kezdtünk még Vajdaságban is, hogy vajon kire érvényes és kire nem a védő­ár, mi a védőár, meg kell-e fizet­ni a termelőknek. A megegyezéseik ellenére tartományunkban sem mindenütt fizetik meg a védőárat, hogy a többi vidék felvásárlóiról ne is beszéljünk. Pontosabban, amit az árutartalékok számára vásárolnak fel az védőáron törté­nik, a többi pedig sok esetben olcsóbban. Ez, mondani sem kell mennyire visszataszító dialog.­­ Olyan híreket is hallani, hogy a tartalékok által már kifi­zetett terményért sem kapták még meg sok helyütt a pénzt a termelők. — Sajnos, ez is előfordul. A munkaszervezetek, nyilván a sa­ját hasznukra előbb megforgatják a pénzt és majd ezután fizetik ki a termelőt. Ez elfogadhatatlan vi­szonyulás,­­ amikor a földművesek jövedelem nélkül maradtak, ami­kor nincs miiből beszerezni a kö­vetkező termeléshez szükséges ter­melési anyagokat, amikor nem tudják törleszteni adósságaikat, amelyekre még hatalmas kamatot is kötelesek fizetni. A Szocialista Szövetség a maga részéről síkra­(Folytatása a 9. oldalon)

Next