Magyar Szó, 1986. december (43. évfolyam, 329-343. szám)

1986-12-05 / 333. szám

AUTÓZÁS Párásodás Hidegben a Legjobb hangzású márka­nevek üvegei is bepárásodnak. Legalább is induláskor, az első 5—10 percben. Ez­ elkerülhetetlen, ugyanis ha beülünk a kocsiba, másodpercek alatt beleheljük az utasteret, a levegő azonnal páradúsabb lesz, és ha nagyon kicsit is, de felmeleg­szik. A pára lecsapódik, mindenhová. Azt észre sem vesszük, hogy a műszerfal, a kormánykerék az ajtóik, egyszóval be­lülről minden enyhén nedves lesz, de azt nagyon is, hogy az üvegek bepárá­sodnak. Ez a külső és a belső hőmér­séklet közti különbség m­iatt van. Minél többen ülnek be az autóba, annál gyor­sabban homályosodnak be az ablaküve­gek. Nagyon sokan hideg autóba ülve fázó­san bezárnak minden nyílást, ablakot, szellőztetőt, mintha ezáltal rögtön mele­gebb lenne az autóban. Sokkal célsze­rűbb leengedni az oldalüveget, azonnal, ahogy beülünk, így lehet, hogy egyálta­lán nem fog bepárásodni a szélvédő. Amíg a motor hideg, a fűtés úgy sem fog működni. A fűtésventilátorit azonban be kell kapcsolnunk. Ha hideget is fúj a fűtőberendezés, a levegő csak áramlik, és felszárítja az ablaküveget. Nem mind­egy, hogy a fűtőberendezés szabályozó karjai milyen állásban vannak. A leg­több kocsiban állítani lehet a levegő áramlását. Ki kell tapasztalnunk, hogy milyen helyzetállásban kap legtöbb le­vegőt a szélvédő. Később, menet közben már állíthatjuk a karokat úgy is, hogy a meleg levegő a lábunkat érje, vagy esetleg a hátul ülő utasokat melegítse, de addig, amíg a szélvédő fel nem szá­rad, az egész levegőmennyiséget (a hi­deget is) az ablaküvegre irányítsuk. A legjobb a klímaberendezés, d­e saj­nos ez a szerkezet csak olyan kocsik­ban van, amelyek mellett csak állunk és bámulunk. Nem mondom, hogy a szá­raz tiszta ruhadarab, szarvasbőr (vagy műanyag utánzata)­­helyettesíti a légkon­dicionálót, de jó, ha ilyen is van a ke­zünk ügyében. De csak ha tényleg tisz­ta az a ruhadarab. Ha Zsíros, akkor úgy összemaszatalja az üveget, hogy az­tán különféle oldószerekké­ kell majd tisztítanunk. Persze, a rongy nem megol­dás, meg kell tanulnunk a szellőztetés helyes beállítását. A dohányosok hideg kocsiba ne üljenek be égő cigarettával, különösen ne az első ülésre. A meleg mű füst azonnal lerakódik az üvegre, s a pára sokkal könnyebben „megtelepedik” a szennyezett üvegen, idővel sárgás, ra­gacsos massza vonja be az ablakokat és ha a nedvességet le akarjuk törölni, azt érezzük, mintha valami fogná a ruhada­rabot, nem csúszik könnyen az üvegen, ragad. Ha erősebben megdörzsöljük, ak­kor látjuk csak igazán, hogy mi marad a tiszta ruhadarabon. A visszapillantó tükörről se feledkez­zünk meg. Azt is indulás előtt töröljük le, ne menet közben piszkálgassuk, ál­­lítgassuk. Télen, hideg időben nem árt a beme­legítés. Amíg a motor is—­2 perciig jár beindítás után, az ablakokat tartsuk nyit­va, a szélvédőt ekkor töröljük le, ne akkor, ha már elhagytuk a parkolóit. Té­ves azt hinni, hogy a pára csak­­belülről csapódik le. Van egy olyan hely is, ahol, sajnos, töröl­getéssel semmire sem me­gyünk — ez a fényszóró, annak is a belseje. Az izzó melegétől ez is bepárá­sodik, sőt begőzölődik. Ez nagyon meg­viseli a fényszórótükröt, különösen, ha az izzó foglalata nem zár rendesen. Időnként vegyük ki az izzókat, szárít­­gassuk fel a nedvességét. Alkalmas per­­mettel be is fújhatjuk a fényszórók bel­sejét. Zsíros, piszkos kézzel ne fogdos­­suk az izzót, még kevésbé a tükröt. 14 BÉLYEGGYŰJTÉS A Jugoszláv Posta jövő évi kiadványai A Jugoszláv Posta novemberi közgyűlésén a küldöttek elfogadták az 1987. évi bélyegki­bocsátási tervet. J AN­U A KB­AN megjelenik egy négy címlet­ből álló sorozat, Védett állatok Jugoszláviában címmel. A bélyegek névértéke 30, 40, 100 és 150 dinár lesz (ha addig nem változik a pos­tai szolgáltatás díja). Egy 1150 dinár névértékű bélyeggel fog meg­emlékezni a Jugoszláv Posta Rudjer Boskovic a horvá­t­­tudós és filozófus halálának 200. év­fordulójáról. MÁRCIUSBAN még egy környezetvédelmi ki­advány jelentik meg. Az Európai környezetvé­delem tartós sorozat keretében bélyegpárt bo­csát ki a Jugoszláv Posta. A bélyegek név­­értéke 150 és 400 dinár lesz. Kis ívben, nyomt­atják. Kole Nedelkovszki, a modern macedón köl­tészet megalapítója születésének 75. évforduló­jára egy 40 dinár névértékű bélyeg jelenik meg ÁPRILISBAN. Ugyanebben a hónapban lát napvilágot egy szintén 40 dinár névértékű bélyeg, amellyel a Jugoszláv Posta megemlé­kezik Crna Gora törökök elleni harcáról. A háború 125 évvel ezelőtt volult. Szintén április­ban jelenik meg az Európa-СЕРТ elnevezésű bélyeg­pár. A kiadványok névértéke 150 és 60 dinár lesz, a kisebb névértékű bélyeget 25-ös, a nagyobbat pedig 9-es ívben nyomtat­ják. MÁJUSBAN jelenik meg a Flora című tar­tós sorozat. A négy bélyeg össz­névértéke 690 dinár (40, 100, 150 és 400), ugyannebben­ a hó­napban bocsátja ki a Jugoszláv Posta a 40 dinár névértékű bélyeget Josip Broz Tito tisz­teletére. A Jugoszláv Posta jövő évi bélyegkibocsá­tási tervét a későbbiekben folytatjuk. Katalóguspótló (lugomarka 1987.) 1986. szeptember 10. Rugovei játékok, 13 3/4 2076. 40 d­in., többszínű 44.— 15.— Elsőn­api boríték (FDC) 70.— Carte maximum (CM) 89.— 2077. 30 din., többszínű 33.— 10.— 2078. 40 din.,­­többszínű 44.— 15.— 2079. 100 din., többszínű 110.— 25.— 2080. 150 din., többszínű 165.— 100.— sorozat (4 érték) Elsőnapi boríték (FDC) Külföldi bélyegújdonságok BELGIUM — Szeptember 29.: Humorfeszti­­vál, Ifjúsági jótékonysági bélyeg. 9 F. — 4 milió 900 ezer példány. Szeptember 29.: Constant Perm­eke (1886— 195­?), Michel-Edmond de Selys-Longchamps (181­3—1900), Félix Timmermans (1886­) és Mau­rice Ca­rene (1899—11978). a, 13, 24 és 26 F. — 2 milliójó 400 ezer­­példány. IZLAND — Augusztus 8.: Kétszáz éve ala­pították Reykjavik városát. 10, 12, 43 és 40 K. — egymillió példány. NÉMET SZÖVET­SÉGI Köztár­saság — Augusz­tus 14.: Huszonöt éve alapították az OECD-t, a 24 leg­fejlettebb tőkés or­szágot tömörítő Eu­rópai Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szer­vezetet,­­80 pf. Mű­emlékvédelem 80 pf.. Nagy Frigyes halálának 200. évfordulója, 80 pf. Száz éve hívták össze először a skót, a népszerű német kártyajáték kongresszusát, 80 pf. Cseretér*keresők KÍNA — Da Jun, SHANGHAI, P. O. Box 300, 4. Alley 1317 Foxing C. Head. Festmény és fauna témájú bélyegeket gyűjt az egész vi­lágból. Adhat használatlan kínai bélyegeket, blokkokat, FDC-ket, levelezőlapokat, borítéko­kat (angol). 352.— 140.— 378.— 1986. szeptember 22. Universiade ’87 — Zág­ráb, 13 1/2 A sebességkorlátozás fokozza a stresszt­ Az autópályákon és az országutakon elrendelt sebességkorlátozás nem mindig szolgálja szükségképp a biztonságot. Ha ugyanis az autóvezető az előírt sebesség megtartására összpontosítja figyelmét, ez nagy távolságon stresszt idéz­het elő, a volánnál ülő ember izmai jobban megfeszülnek, szívdobogása szabály­talanná válik, és az illető izzadni kezd. Mindez a megterhelés megszűnne, mint Wolf Limmroth, a Müncheni Műszaki Egyetem munkalélektani intézetének pro­fesszora megállapította, ha az autóvezető bizonyos határok között szabadabban dönthetne vezetésmódjáról. (Frankfurter Allgemeine Zeitung) A PSZICHOLÓGUS TOLLÁBÓL A folyamatos korrekció Amikor az egyik fővárosi gyermekott­hon igen neves igazgatónője meglátogatta a Szabadkai Neveléslélektani Tanácsadót, lényegében csak egyetlenegy kérdést tett fel: A kivizsgált gyerekek visszatérnek-e a Tanácsadóba? Gyereke válogatja. Van, aki éveikig visszajár, sőt akit egy-két évtized eltelté­vel is viszontlátunk, de olyan is akad, aki az első látogatás után örökre eltű­nik. Az utóbbiak arra utalnak, hogy van­nak még problémák a Tanácsadó tevé­kenységében, vagyis a felvett kapcsolatot nem mindig sikerül -a probléma megoldá­sáig fenntartani. A kérdés tulajdonképpen a neveléslé­lektani tanácsadás egyik alapelvére, a kapcsolatok tartósságára vonatkozik. Eszerint nem elég a gyermek problémá­jának gyökereit feltárni, mibenlétét meg­állapítani, és esetleg a további teendőket meghatározni. Ezeket a teendőket valaki­nek, nemegyszer magáénak a tanácsadó­nak, végre kell hajtani, és azok több­ vagy kevésbé sikeres voltát meg kell ál­lapítani. A folyamatos korrekció mindenekért' az ismétlőkre 'irányul az általános iskola első osztályában. Ebben­ a tanévben a község huszonkét általános iskolájában összesen 40 elsős is­métlő van. Tehát iskolánként kettő sincs (1,82.); ez a beiratkozott gyerekeknek nem egészen két százaléka (1,84%). Negyven elsős tehát az elmúlt tanév­ben megbukott. Bizonyosan egy sincs az említett huszon­két iskola között, amely megelégedett volna pusztán a gyenge tanulmányi ered­mény megállapításával. Mindegyikben keresték a probléma okait, gyökereit. Valószínűleg m­eg is találták a gyermek képességeiben, m­nkaszokásaiiban, visel­kedésében, egészségi állapotában, a csa­ládi körülményeiben, a tagozat túlzsú­foltságában, a túlméretezett követelmé­nyekben vagy ezek közül némelyek hal­mozódásában. Mindezek ismeretében döntöttek a to­vábbi teendőkről: a gyermekinek az első osztályt meg kell ismételnie. Tehát majd két év alatt elsajátítja azt, ami egy­ év alatt nem sikerült. Az ismétlés a tudás anyja, amint azt a rómaiak nyomán szinte naponta mondo­gatjuk. De a pszichológia ennek az örök igazságnak némi mellékzöngét ad, ami­kor felhívja a figyelmet arra, hogy a hibák ismétlése rossz fényt vet azok el­követőjére Ezek szerint, az osztályt meg lehet ismételni, de a régi hibákat nem szabad újra elkövetni, mert ismét kudarc lesz a vége. A kudarc elkerülése végett az osztály megismétlésén kívül más teendőket is ki kell jelölni, és végrehajtásukat, hatá­sukat ellenőrizni. Az ismétlőt mindaddig nem szabad szem elől téveszteni, amíg a többivel nem tud együtt haladni. Eszerint az ismétléssel nem o­ldan­k meg semmit, ellenkezőleg, egy individuá­lis korrekciós folyamatot kezdünk, amelynek, meglehet, csak a nyolcadik osztályban lesz vége. Mindig voltak ezt igénylő gyerekek, és ehhez „az átkozottul nehéz munkához” tanítók, tanárok és iskolák. (H. N. Chandler). . SÓLYA Bálint Topolyai cukrász a tengeren (Folytatás az 1. oldalról) megy betegszabadságra. Például augusztusban is négyen vol­tak táppénzen, s mind az én terhemre. Mikor átmérnie a szo­ciális biztosító terhére, akkor pár napra megszakítják, aztán újra folytatják. Ha összeszámolnánk, lenne már úgy nyolcszáz nap, amit én fizettem, s közben a munkát el kellett végezni. A kávéházban ketten dolgoznának, s ha az embernek van rak­tára és tőkéje, ott hónapokra előre beszerezheti az árut, itt meg mindennap kell az anyag után járni.­­ S aztán csak ital lenne? — kérdezem hitetlenkedve, ahogy végignézek a szép, ízletes süteményszeleteken. — Csak ital, meg ilyen sás pogácsa, meg az a hot dog, jó magyarsággal mondva... — Akkor kisebb lesz a forgalom is, nem? — Kisebb talán, de a munka is sokkal egyszerűbb. Most nincs annyi tennivaló, de nyáron bizony a feleségem is, én is 12—13 órát dolgozunk naponta, most már vigyázni kell az em­bernek az egészségére. A nyugdíjig van még jó pár év, de éppen nemrég számoltam, hogy ha én is napi hat órát ven­nék alapul, akkor már régen nyugdíjba kellett volna mennem, a ténylegesen munkában töltött órák, napok számát tekintve. # Sok munka, de fontos, hogy látja értelmét az ember. — Az igazat megvallva, az anyagiakra én nem panaszko­dom. Megvagyunk jól. Mondom, most még a házat, a környé­két rendbe tesszük. # Akikor maga innen már nem akar visszamenni Bács­kába? -- Nem. # Még úgy, a nyugdíj után sem, mint tette az édesapja. — Akkor sem. Látja, hogy nem értem egészen, várom a magyarázatot. — Tudja, színvonalasabb itt az élet... # S az mi­ben­ nyilvánul meg? — Nyáron például sokkal több a rendezvény, híres éneke­sek, művészek lépnek fel. # Mit ér ez magának, aki egész nap dolgozik? — De szakítok én erre időst azért... Meg tudja, aki meg­szokja ezt a tengert, s hát én itt nőttem fel, ha mondjuk, rossz kedve van, elég, hogy elmenjen egyet sétálni, olyan szép tá­jakat lát itt, hogy Vajdaság nagyon szürkének fest ehhez ké­pest. Szerintem ez sokkal szebb vidék, mint az a síkság.­­­ Persze, van, aki meg inkább azt szereti. — Sok barátom jön Vajdaságból vagy Magyarországról, s mondják, milyen nehéz ezeken a szerpentineken vezetni, ne­kem meg éppen a vajdasági síkságon nehéz, szekerek, biciklik, jár az­­úton, ilyen erre nincs, és itt aktív a vezetés... Visszatérünk a szakmához, az elismerés, a megbecsülés amit tudásával, munkájával itt kivívott magának, hát ez, ki­nek ne esne jól ez! S hogy mégis, hogy ennek ellenére is (ta­lán) hátat fordít a cukrász szakmának (de nem Futtának), azt a megannyi kedvezőtlen körülménnyel kell magyarázni. Min­denekelőtt az üzleti erkölcs hiányára, az emiatt­t adódó meg­annyi bosszankodásra panaszkodik. Rendert például Szabadká­ról nagyobb mennyiségű fagyasztott gesztenyepürét, nem sokra rá érdeklődött telefonon, azt a választ kap­ta, nem küldenek, nincs. Néhány hónap múlva aztán minden előzetes értesítés nélkül befutott a megrendelt anyag. Egy másik cégtől vett ugyancsak nagyobb mennyiségű fejtett meggyet. Meg is kapta, de gyorsan kiderült, hogy fele fejtett, fele szemes. Idegeske­dés, kapkodás, amit mind el lehetne kerülni. Hihetetlen: állandóan a gazdálkodás minőségének az emeléséről beszélünk, az eredmény (mi más eredménye lehet a sok beszédnek?) meg éppen a felelőtlenség el­harapódzása , a becsületesen­, lelkiismeretesen dolgozók, a munkájukat szív­ből végző emberek (kényszerű) visszavonulása. S ha a fiatalok ezt látják, akkor miért igyekeznének (mondjuk nála) szóival­­■másán megtanulni a szakmát? A beszélgetés elején még azt hittem, az ellenkezőjéről számolhatok be. BURÁNYI Nándor 3 Inkább lármázzanak! Ausztriában orvosszociológiai szem­pontból az alkoholizmus okozza a legtöbb gondot. A második helyen a gyógysze­rek használatával való visszaélés áll. Mintegy 110 ezerre becsülik azoknak a számát, akik valamilyen gyógyszer rab­jaivá váltak, s további 460 ezerre azo­­két, akik ebből a szempontból veszélyez­tetettnek tekinthetők. A gyógyszerfüggő­ség alapjait gyakran már a gyermekkor­ban lerakják: a síró csecsemőknek nyug­tatószereket, a nagyobbaknak az iskolai kudarctól való félelmük enyhítésére „is­­kolacseppeket” adnak. Az osztrák családügyi minisztérium „Inkább lármázó gyerekeket, mint nyug­tató tablettákat!” jelszóval most széles körű kampányt indított a gyógyszerekkel való visszaélés visszaszorítására. (Volks­stimme)

Next