Magyar Szó, 1986. december (43. évfolyam, 329-343. szám)
1986-12-05 / 333. szám
MADÁRNAPTÁR Gatyásölyv Vajdaságban és az ország más táján is manapság még gyakori költőfajnak számít az egerészölyv. Ezek a termetes ölyvek tévesztik meg leggyakrabban a laikus madárismerőket, se szeri, se száma a nagy sasokról szóló híreszteléseknek, információknak. A leírásokból azonban csakhamar kiderül, hogy a hasznos egerészölyvünket vélték sasnak a jóhiszemű hírhozók. Európa, Ázsia és Észak-Amerika fahatárán túli tundravidákon él a mi egerészölyvünk közeli rokona, a gatyás ölyv (Buteo lagopus). Ez az északi elterjedéses ragadozómadár télen gyakran ellátogat hozzánk, sőt kivételesen nagyobmennyiségben, szinte inváziószerűen is jelentkezhet. Gyakran együtt látjuk a gatyásölyveket a hozzánk szintén telelni érkező egerészölyvekkel, amelyek felváltják a nálunk költő példányokat, így az a benyomásunk támadhat, hogy el sem költöztek egerészölyveink, csak csatlakoztak hozzájuk a téli vendég gatyásölyvek A gatyásölyv 50—60 cm hosszú, szárnya és farka valamivel hosszabb, mint az egerészölyvé. Külalakra nagyon hasonlít egymásra a két madárfaj, de a gatyásölyv farka felülről fehér, amelynek a végén fekete keresztszalag látható, és ez a tulajdonsága, valamint hogy a csűdjét is toll fedi (gatya), biztosan megkülönbözteti az egerészölyvtől. Teste alulról világos, piszkosfehér, hasán széles sötét folttal. A röpülő gatyásölyvön alulról jól kivehetők az ujjakig tollas lábak. A fiatal gatyásölyveket már nem lehet ilyen biztosan elkülöníteni az egerészölyv fiataljaitól, de fehéres farkuk nyújthat némi támpontot a meghatározásukban. A gatyásölyv latin szaknyelven Buteo lagopus, ami nyúllábú ölyvet jelent a szó szerinti fordításban, s ebben sok igazság van: a végiig tollas lábak a nyúl szőrös lábára emlékeztetnek. Egyes vidék _______________________________ kékén a lakosság téli irányának hívja, hiszen a téli tál gyakran látható ragadozómadara. A telelő ülü elnevezés alapja viszont az lehetett, hogy a gatyásölyv órákon át üldögél, gubbaszt, karókon, telefonpóznákon prédára lesve. Az egerészölyvhöz hasonlóan vadászik, őket is ott látjuk október végétől, de novembertől márciusig a sík rómaság, a behavazott mezők felett üldögélni, néha csak egy nagyobb földkupac tetején, máskor kútágasan, boglya vagy kazal tetején, vagy éppen villanypóznán, amint a hideggel dacolva lesnek zsákmányra, várják türelmesen, hogy az éhes rágcsálók, mezei pockok és egerek előbújjanak vackákból. Hideg és havas télen megfogják a legyengült fácánt és foglyot is, de ezek amúgy is elpusztulnának, hiszen életképtelen példányokról van szó. A vadban tett kártételük nem jelentős, mégis éppen ilyen indítékkal ragadnak fegyvert a felvilágosulatlan vadászok, és ölik meg ezeket a rágcsáló pusztításukkal jelentősen hasznot, hajtó, kivételesen szép ragadozómadarakat. A sok-sok megvizsgált gyomortartalom már ékesen bizonyította, hogy fő táplálékukat az apró rágcsálófajok képezik. A fogoly vagy fácántetemről felriasztott ölyv még korántsem jelenti azt, hogy képes ez a madár egészséges példányok elejtésére, sokkal inkább arról van szó, hogy tetemre bukkant, az ölyvek szívesen fogyasztanak dögöt, különösen télen, a táplálékínséges időszakban. A télen nálunk időző példányok — gyűrűzési adatok alapjántudjuk —, a svéd Lappföldrül és általában Finnországból érkeznek. A nálunk megjelenő gatyásölyvek sokszor csak rövidebb ideig időznek a rónaságon, és tovább kóborolnak dél felé, egészen a dalmáciai tengerpartig levonulnak, a zord észak-európai tél elől. Hosszú útjuk során sajnos sok áldozatul esik belőlük, jórészt az emberi felelőtlenségnek köszönhetően Természetesen ellensége nem lévén, az ember jelenti a legnagyobb veszedelmet a gatyásölyvekre és általában a ragadozómadarakra. A dúvadirtás céljából meggondolatlanul kirakott mérgezett, dögöt általában a ragadozónadarak találják meg elsőnek, és esnek áldozatul ezek a hasznos és ezért kíméletet érdemlő tollas jószágok. GERGELY József A zsiráfok társas élete A Rhode Island-i egyetem két kutatója Tanzánia nemzeti parkjaiban több éven át figyelemmel kísérte a zsiráfok társas viselkedését. A zsiráfok általában békés állatok. A sztyeppen többnyire együtt legelnek zebrákkal, antilopokkal és struccokkal. Legföljebb ötven állatból álló nyájukban a tagok sűrűn cserélődnek. A nyáj „kemény mag”-ját egy vagy több anyaállat, azok borjai és néhány más fiatal állat alkotják. Hímek csak fiatalkorukban állandó kísérői az ilyen csoportoknak, ők életkoruk előrehaladtával mindinkább önálló életet élnek, s erről csak alkalomszerűleg mondanak le, például, amikor „leánynézőbe” mennek. A csordát valamelyik középkorú vagy öreg zsiráfanya vezeti, s a csorda nőstény tagjai ebben a szerepükben egymást váltogatják. Csak a hím zsiráfok közt létezik a koron, a test méretein és a tapasztalaton alapuló egyértelmű rangsor. Ha két hím zsiráftehenek közelében összetalálkozik, a magasabb rangú „daliás” testtartást vesz föl: a fejét és a nyakát fölfelé nyújtja, riválisának a sremébe mered, s ezáltal sürgős távozásra készteti azt. Harcra közöttük csak ritkán kerül sor. A fiatal hímek körében azonban gyakori a verekedés és a játékos erőpróba. Az életkorral fokozódik a hímek nemi serénysége. A nőstények párosodási készségét a vizeletük ízéről ismerik fel. Ha a nőstény hajlandó párosodni, a hím elkülöníti őt a csoporttól, s addig udvarol neki, amíg meg nem hagyjamagát hágni. A tehén az udvarlóját órákig, sőt napokig hitegeti: a kutatók szerint ez arra szolgál, hogy a magasabb rangú hímeknek módjuk legyen az alacsonyabb rangút kiszorítani. (Journal of Natural History) Lakásfűtő tehenek Egy 600 kilogramm testsúlyú tehénnek 1,2 kilowatt a hőteljesítménye — annyi, mint egy közepes villanykályháé. Már 20 tehén fedezhetné egy 150 négyzetméter alapterületű lakás fűtőszükségletét, és ezzel évente 3300 liter fűtőolajat takaríthatna meg — ez derült ki az istállók energiáját hasznosítani kívánó nyugatnémet kutatók vizsgálataiból. A tehénistállókban mindig hőfelesleg van, ami a szellőztetéssel elvész. Ezt a hőfelesleget csak hőszivattyúval lehet hasznosítani. A meleg istállólevegőt elszívják, és a hőt folyadékba viszik át. A hőszivattyú 40— 50 fokos hőmérsékletre hevíti a vizet az istálló melegével. Jól szigetelt csöveken lehet a meleg vizet eljuttatni az istálló mellett elhelyezkedő lakóépületekbe. A víz leadja hőjét, és visszaáramlik a hőszivattyúba. / LÁTOGATÓBAN EZERMESTER OLVASÓNKNÁL Füstölő bádoghordóból TOPOLCSÁNYI PÉTER becsed olvasónk is szereti a jó falatokat. Évente kétszer vág disznót. A márciusit felszeleteld, és beteszi a mélyhűtőbe, a decemberiből viszont hurkát, kolbászt készít, a sonkát és szalonnát pedig felfüstöli. A gondosan lekerekített sonkákat meg a szép tábla szalonnákat a négy-hathetes pácolás után egy újvidékihenteshez vitte füstölni, mivel becses házuk udvara kicsi, sehol sem lehetett helyet találni téglából épített füstölő száméra. Szerencsére nem sok idő kellett ahhoz, hogy észre vegyem: a másnál füstölt sonka sohasem olyan finom, mint ha én magam végezném ezt az egyszerű, de kényes munkát — magyarázta a napokban vendéglátónk. — Ezért egyik barátommal — akinek még udvara sincs, mindössze egy második emeleti három négyzetméteres erkélyen elhatároztuk, egy kis helyet igénylő, kisebb udvarban, erkélyen is használható füstölőt készítünk 200 literesbádoghordókból. Használat után a szerkezet szétszerelhető, és a pincében tartható a következő alkalomig. S most vegyük szemügyre Topolcsányiék jól sikerült mini füstölőjét (1. ábra). Valójában két darabból áll, az alsó üstházhoz hasonló részből (B), és az erre tett, kolbásznak, sonkának helyet adó hordóból (A). A B betűvel jelzett szerkezeti egység úgy készült, hogy ezermester olvasónk sarokcsiszolóvallehet vésővel és kalapácscsal is!) eltávolította a hordó egyharmadát. Alul 6 rést nyitott a levegőnek, kivágta az ajtó nyílását, majd a lemetszett egyharmad egyik darabjából kiszabta a tűztér ajtaját. Az ajtót két kisebb méretű pánt tartja, ezeket olvasónk két-két hatos csavarral erősítette fel a bádogra. Végül 6 mm-es laposvasból meghajlította a tűztér három lábát, meg az ide-odatevést megkönnyítő két fogantyút. A lábakat és a füleket szintén 6-os csavarok tartják, belülről alátéttel és két anyacsavarral biztosítva. — Úgy tervezem, hogy még a napokban az alsó részben a tűztér ajtajával szembeni oldalon, a felső karimához közel, nyílást vágok a kályhacső számára, így a mini füstölő a későbbiek során üstházként is hasznosítható lesz — beszélt a terveiről olvasónk. — Füstöléskor alufóliával fedem majd le a kéménynyílást, hogy a füst maradéktalanul felszálljon a hús közé, és ne oldalt szökjön meg. A húsoknak helyet adó A rész elkészítése a bádoghordó aljának eltávolításával kezdődött. Sarokcsiszolóval ez a munka percek alatt elvégezhető, de vésővel, kalapáccsal sem tart tovább fél óránál. A másik fenéklemezt nem szükséges teljesen eltávolítani. — Elegendő, ha 7—8 darab, tenyérnyi nagyságú nyílást vágunk rajta, így a tűztér és a húsok közé egy válaszfal-szerű bádog kerül, amely egyrészt jól eloszlatja a füstöt, másrészt megakadályozza, hogy az esetleg leakadó sonka, szalonna vagy kolbász a parázsra essék — mutatta vendéglátónk. Miután becses olvasónk simára csiszolta az éles éleket, hozzáfogott a tartórudak támasztékául szolgáló hornyok kidolgozásához. A sarokcsiszolóval seprűnyél vastagságú és mélységű bevágásokat készített (2. ábra) a bádogkarimán. Fenyőfadeszkából készült a füstölő fedele. A durván szabott deszkákat olvasónk 5—5 mm-es hézagokat hagyva, hogy a füst szabályosan áramoljon a hordókban, szegezte fel a keresztlécekre. Miután a hordó segítségével a fára rajzolta a megfelelő átmérőjű kört, körfűrésszel alakította ki a fedél végleges alakját (3. ábra). A fogantyút 3 mm-es laposvasból hajlította meg, és két-két facsavarral erősítette a helyére. A fát fáradtolajjal (elhasznált motorolajjal) itatta át, hogy jobban ellenálljon az időjárás viszontagságainak. Az alapozófestékkel még be nem festett füstölő A részének felső darabját mutatja 4. felvételünk. A hornyokba illesztett seprűnyelekre egy-egy sonka vagy szalonna, esetleg hat-hat pár kolbász akasztható. A két hordó összeillesztésének módját 5. felvételünk ábrázolja. Olvasónk sajnos nem tudott két pontosan egyforma, azaz teljesen megegyező átmérőjű bádoghordót szerezni. A felső átmérője 8 mmrel kisebb volt az alsóénál. Ebből eredően Topolcsányi Péter az alábbi megoldást választotta: 3 mm-es lapos vasból 3 darab, enyhén V alakúra hajlított idomot készített. A hordó pereméhez viszonyítva 120—120 szögben két-két, alátéttel és kettős anyával biztosított csavarral a bádoghoz erősítette az acélidomokat. A felülre tett hordó ennek folytán nem mozdulhat el, és akarimák néhány milliméteres átfedése biztos támaszt nyújt a felső hordónak. Írta és fényképezte: HORVÁTH Gábor /43