Magyar Szó, 1987. január (44. évfolyam, 1-13. szám)

1987-01-03 / 1. szám

Fi Magyar Sió XLIV. évf. 1. (14222.) szám 1987. január 3., szombat Ára 120 dinár Vidám, szerény szilveszter Hazánk polgárai jó hangulatban búcsúztatták az óévet — — Zsúfoltak voltak a szállodák is — Sok kollektívában a szokásosnál talán valamivel szerényebb külsőségek közepet­te, de annál jobb kedvvel, dallal, tánccal, muzsikával búcsúztat­ták hazánk polgárai az elmúlt évet. A hírügynökségi jelentések és munkatársaink is egyaránt arról számolnak be, hogy az emberek zöme otthon szilveszterezett, de nem maradt üres hely a vendég­lőkben, szállodákban, üdülőkben sem. A korábbi évektől eltérően a fő­város — és az ország nagy része is — az alkalomhoz nem éppen illő köntösben, egyetlen hópehely nélkül szinte kora tavaszi hőmér­séklettel lépett az új évbe. Az új­évet a belgrádiak legnagyobb ré­sze magánszervezésben köszöntöt­te, családi körben, baráti társaság­ban. Éjfélkor számos fiatal volt a Terazijen, a téren levő kútnál vi­dám énekszóval, tánccal köszön­tötte az új esztendőt. A belgrádi vendéglőkben, szállodákban is so­kan szilvesztereztek. A fővárosból több mint százez­ren utaztak vidékre, a téli közpon­tokba szilveszterezni. December 30-án mintegy 100 rendkívüli busz­járat indult Belgrádból. 31-én pe­dig további 150. Zágrábban pontosan éjfélkor egy pillanatra minden elcsendese­dett, hogy aztán az új év első per­ceiben annál hangosabb legyen az énekszó összecsendüljenek a po­harak, petárdák robbanjanak, szí­nes rakéták százai emelkedjenek a levegőbe. A köztársaság minden részében vidám volt a hangulat. Isztriában, a tengerparton. Dalmá­ciában, a szigeteken. Likában, a H­orvát Zagorjéban, a Száva és a Dráva mentén. Muraközben. Szla­vóniában és Baranyában. A ten­gerpart északi és középső részén. Dubrovnikben a hazai vendégek mellett számos külföldi, osztrák, olasz, nyugatnémet és a skandináv országokból érkezett vendég kö­szöntötte az új esztendőt. Egyes számítások szerint Zág­rábban mintegy 70­0,00-ren mun­kahelyükön várták az újévet. Szlovéniában is vidám volt a hangulat, legtöbben otthon, csalá­di körben szilvesztereztek. Ennek ellenére az idegenforgalmi köz­pontokban a szállodákban, is szin­te minden hely foglalt volt. Az Legtöbben otthon ünnepeltek nem szünetelt a munka árak nyilván nem jelentettek na­gyobb akadályt, jóllehet a szil­­veszterezés 9500—20 000 dinárba került. A tengerparti szállodákban a vendégeknek csaknem 80 száza­léka külföldi volt. A ljubljanai Gospodarsko rasta­­vi úten immár harmadik éve ren­dezték meg a legtömegesebb s va­lószínű a legolcsóbb s legvidámabb szil­vesz­terezést. A szakszervezet városi tanácsának szervezésében a köztársaság minden részeiből több mint 1500 dolgozó gyűlt össze csa­ládtagjaival együtt. A belépőjegy (Folytatás a 4. oldalról) Boldog új évet! Sok-sok finomság, jó kiszolgálás Szilveszteri barangolás újvidé­ken és környékén Az első helyszín Újvidék, este nyolckor. Zuhogó eső, az Október 23-a sugárúton alig néhány em­ber, itt-ott papírtrombitát fújó fiatalok. Néhol durranás, neve­téssel, éljenzéssel kísérve, majd csönd. Az útirány Zsablya. Az idő már 9 óra felé jár, az eső rendü­letlenül esik, az országút kihalt, a falu szintén. Az Európa étte­rem még várja az érkezőket, a 200 vendég még nincs együtt. Milovan Kovacev, az étterem főnöke állan­dó készenlétben áll, hogy az ün­neplő vendégsereg minden kíván­ságát teljesíthesse. Az elmaradha­tatlan malacpecsenye és a sokféle sült illata csiklandozza az orrun­kat, valószínűleg jóféle borok ke­rültek mellé az asztalra. Temerinbe érve végre eláll az eső. A Csillag étterembe próbá­lunk bejuni, ami, meg kell hagy­ni, nem megy nehezen, a tánc forgatagában ugyanis senki sem veszi észre a hívatlan vendégeket. Még fél tíz sincs, s máris teljes hévvel ropják a táncot az ember­­ek. — Kiválóan érezzük magunkat, eddig nem sokat ültünk az asz­talnál, ráérünk majd vacsora köz­ben — mondta mosolyogva a te­­merini Tóth Teréz. Milos Ostojic, a vendéglő vezetője sem panasz­kodott. Gyors, ügyes kezű pincé­rek szolgálják ki a vendégeket, s a zene, a díszítés, a terítés, a jó vacsora is a jó­ hangulatot hiva­tott szolgálni. Járek főutcájának egyik udva­rában kivilágított fenyőfa, fényé­vel csalogat be bennünket a Ko­­losmjajékhoz. Ők családi körben várják az éjfélt. — A gyerekek még kicsik, miat­tuk maradtunk itthon. Már szom­szédoltunk egy kicsit, de közben megérkeztek a húgomék és az apó­­sáék. Televíziót nézünk, beszélge­tünk, s csendben ez az este is el­múlik — mondja Slavica, a há­ziasszony, s jóféle itallal, édesség­gel kínálgat bennünket. Közben Nikola, a férje konkurál egy ki­csit a fotósunkkal, s a váratlan látogatókról is készül egy felvétel. (Folytatása a 4. oldalon) KIADÁS Ma­ számunkból: Џ SZÁZNÁL IS TÖBB ÁLDOZAT Szállodatűz San Jüanban (3. oldal) Џ LEÉGETT A CSENEJI SERTÉSFARM óriási a kár (5. oldal) ф HAVAS ESŐ, HAVAZÁS Időjárás-jelentésünk a 8. oldalon Hogyan ünnepelt a világ Durrogtak a pezsgősüvegek, de a fegyverek is Az újév érkezését világszer­te hagyományosan megünnepel­ték, de néhol zavargások is kirobbantak. A Tanjug tudósítói je­lentik, hogy durrogtak a pezsgősüvegek, de a fegyverek is. A hazánkkal szomszédos orszá­gokban szokatlanul meleg időben ünnepeltek. Nagyszámú magyar állampolgár az ünnepeket a ter­mészetben töltötte. A budapesti szállodákat és éttermeket teljesen megtöltötték a hazai és külföldi vendégek, közöttük főleg osztrá­kok, nyugatnémetek és jugosz­lá­­vok. Több mint 10 000 bécsi polgár szilveszter éjszakáján az utcákra és terekre vonult, hogy a több mint tízfokos melegben, valóságos tavaszi időben kívánjon egymás­nak boldog új évet. A körkérdé­sek eredményei arra vallanak, hogy az osztrákok több mint fele derűlátással lépett az új évbe, noha Franz Vranitzky kancellár azt üzente a polgároknak, hogy bizonyos áldozatot kell vállalni­uk, hogy bekapcsolódhassanak a technológiai forradalomba. A lengyelek egy része szilvesz­ter éjszakáján estélyi ruhát, másik része pedig síruhát öltött. Az ösz­­szes nagyobb városban táncmulat­ságot rendeztek, csak Varsóban több mint százat. A legtömege­­sebben ezer pár jelent meg. Teg­nap Varsó elnéptelenedett, nem is annyira a pihenés, hanem a rend­kívül sűrű köd miatt. A téli spor­tok kedvelőinek nem kedvezett az időjárás. Az eső és az enyhe idő­járás miatt nem síelhetett nagy­számú lengyel és külföldi ven­dég, akik még a karácsonyi ün­nepek előtt megérkeztek a hegy­vidékre. Párizsban a közlekedési szolgá­latok alkalmazottainak sztrájkja ellenére az új évet szokásos jó­kedvvel és zajosan köszöntő ítélt. Kó helyett a fővárosban időnként eső esett, ez azonban nem gátolta meg a több tízezer párizsit és kül­földi vendéget, hogy éjfél után a pazaron kivilágított, fenyőfával feldíszített utcákra és terekre vo­nuljon. A franciák elsősorban azt várják az új évtől, hogy csökken­jen a csaknem 3 millió munkanél­küli száma. A szociális helyzetet tükrözi, hogy a franciák túlnyomó többsége szilveszter éjszakáját családi körben töltötte. A jobb ét­termekben ugyanis a belépőjegy 500 frankba került, a világhírű szórakozóhelyeken pedig UICO frankba, mintegy 115 ezer dinár­ba. New Yorkban az új évet pará­dés tűzijátékkal köszöntötték A Concorde szuperszonikus repülő­gép 100 utasa kétszer köszönthette az új évet, először Franciaország területe fölött, majd az időeltoló­dás miatt egy New York-i mulató­ban. Algériában is megünnepelték szilveszter éjszakáját, az ünnep­séget azonban megismétlik 12-én, amikor az iszlám időszámítás szerin 1408. évt köszöntik. Az al­gériaiak többsége hagyományosan családi körben ünnepelt, a koráb­bi évekhez viszonyítva azonban jóval nagyobb számban a szállo­dákban és éttermekben. Több százezer fiatal dj­akartai az új évet parkban köszöntötte. Az előkelőbb szállodákban a belé­pőjegy személyenként 50 ezer di­­nárnak megfelelő összegbe került, ezért az indonéziaiak többségének a fő szórakozást a tévéműsor nyújtotta. Suharto elnök újévi szózatában a nadrágszíjszorítás po­­litikáját hirdette meg az ország gazdaságát sújtó nehézségeik miatt Sajnos a világ néhány pontján eltúlozták az ünneplést. A jelen­tések alapján ítélve a következ­mények a legsúlyosabbak a Fü­­löp-szigeteken, ahol csak a fő­városban 22-en életüket vesztet­(Folytatása a 2. oldalon) HELYREÁLLT A REND KAZAH­SZTÁN FŐVÁROSÁBAN Mi történt Alma-Aléban? A Lityeraturnaja Gazel­a újévi számának cikke a zavargásokról Anur Alimzsanov kazah író tollából a Lityeraturnaja Gazeta moszkvai lap újévi számában cik­ket közölt arról, mi is történt valójában tavaly december 17-én és 18-án Alma-Atában, Kazah­sztán fővárosában, ahol zavargá­sok robbantak ki. A cikk minden eddiginél átfogóbban és részlete­sebben mutatja be az eseménye­ket és következtetni lehet, hogy drámaiak voltak. ,,Alma-Atában most nyugalom van. Az egyetemeken folytatódott a tanítás. A kommunisták megbe­széléseket folytatnak a vállala­tokban és a dolgozókkal. A város utcáin a kazahokat, oroszokat és uk­rajnaia­kat tömörítő baráti egyesület önkéntes alakulatai cir­kálnak. Ám az az állítás, hogy minden visszatért a rendes ke­rékvágásban — még korai.” A kazah író cikke szerint az események a köztársasági KB plé­numát követő napon kezdtek vil­lámgyorsan peregni. Az ülés, mint emlékezetes, leváltotta Dinmuha­­mad Kunajevet, a Kazah KP KB sokéves első titkárát és helyébe Gennagyij Kolbint választotta meg. „Valakinek sikerült az utcára terelnie a tapasztalatlan és poli­tikailag írástudatlan fiatalokat, ugyanis ez a valaki hazugságok­kal és fenyegetőzésekkel élt. Na­cionalista jellegű jelszavak hang­zottak el, amelyek a történelem legsötétebb időszakaira emlékez­tettek. A csoportok vasü­vegek­kel, botokkal, kövekkel felfegy­verkezve sértegették és tettleg bántalmazták a járókelőket, gép­kocsikat fordítottak és gyújtottak fel, épületek, otthonok és közin­tézmények ablakait verték be .. . A milicistáknak és a fentebb em­lített egyesület önkénteseinek si­került elejét venniük a még na­gyobb bajnak és elfojtani a za­vargásokat ...” Megvizsgálva a történtek lehet­séges okait, a szerző megállapít­ja, hogy valaki éket akart verni a nemzetek közé. Kazahsztánban legtöbb az orosz, majd a kazah, az ukrajnai, de élnek más nem­zetiségűek is. Kétszázötven évvel ezelőtt „a kazah nép önkéntesen egyesült Oroszországgal” — írja a Lityera­turnaja Gazeta, majd a történte­kért azokat hibáztatja, akiket a Kazah KP Központi Bizottságának szóban forgó ülésén menesztettek. Azt írja továbbá, hogy az esemé­nyek ilyen alakulásának kedve­zett az utóbbi évek politikája, amelyben „elsősorban a számszerű adatok domináltak és az ember a háttérbe szorult”. Ez a politika azon alapult, hogy ki tölt be ma­gasabb tisztséget kezdve a csúcs­tól egészen a legalacsonyabb őszin­tékig, ezenkívül jellemző volt rá a protekcionizmus, a különféle törvénybe ütköző kapcsolatok és a hamisítás gyakorlatának elha­­rapódzása. Jellemző, hogy a cikkíró megem­líti: „Azoknak akik akartak, java­solták, hogy szóljanak a tüntetők­höz, de erre senki sem volt haj­landó.” Nem hivatalos moszkvai értesülés szerint ezt javasolták Kunajevnek is, akit — úgyszintén nem hivatalosan —, de jelentős felelősséggel vádolnak a történ­tekért. „Vajon miért nem akartak be­szélgetést folytatni a fiatalokkal” — teszi fel a kérdést a Lityera­turnaja Gazeta, majd hozzáteszi, hogy egy munkásnő mégis élt a lehetőséggel és azt kérdezte:" ..Miért küldenek Kazahsztánba az ország más részéből vezetőt?” Ez nyílt célzás Gennagyij Kol­­bin személyére, aki ugyanis nem kazah, hanem orosz nemzetiségű. A munkásnőnek — amint a cikk­író állítja — részletesen megma­gyarázták, hogy kiről van szó, hol dolgozott eddig Kolbin és hogy a Kazah KP KB plénumán, a plé­­num tagjainak csaknem a fele ka­zah nemzetiségű, őt választották meg. A cikkíró a leghatározottabban ostorozza Kazahsztán volt vezető­ségét, akik „gyermekeiket eszte­­lenségbe taszították.” Végezetül Alimzsanov megálla­pítja, feltétlenül tudni kell azok nevét, akiket felelősség terhel az Alma-Ata utcáin történt esemé­nyeként, akik még meghúzódnak a háttérben, tulajdon bőrüket félt­ve. Meg fogjuk tudni, hogy ki ve­zette félre gyermekeinket — írja, majd hozzáteszi „olyan kísérletről volt szó, amely a közös otthonunk felgyújtására irányult, de ilyesmit senkinek sem fogunk megenged­ni.” (Tanjug)

Next