Magyar Szó, 1987. február (44. évfolyam, 45-57. szám)
1987-02-16 / 45. szám
1987. február 16., hétfő A kezdeményezés az élgárda munkájának az előfeltétele (Folytatás az 1. oldalról) valóra váltása, az eszmei áramlatok és ehhez hasonlók. A probléma ott kezdődik, hogy ezekről a kérdésekről nem vitatkozunk minden esetben kellő módon, sok a sztereotip kérdésfeltevés a monológ, a semmitmondó felszólalás, amely a tagság részére érthetetlen. Megemlíteném még azt is, hogy a KSZ szerveiben sok olya határozat és bírálat meg értékelés fogalmazódik meg, amelynek nem sok köze van az élethez, nem a gyárcsarnokból, a helyi közösségből, a Szocialista Szövetség vagy a SZISZ szervezeteiből ered. Az álláspontok gyakran szűk csoportok nézeteit tükrözik, főként azokét, akik valami módon közvetlenül kapcsolódnak a politikai struktúrához. Előfordul az is — fűzte még hozzá Gačić —, hogy egyes döntések meghozatalát megrendezzük. Kapcsolat a vezetőség és a tagság között A demokratikus döntéshozatal menetét boncolgatva Gačić rámutatott arra az elferdülésre, hogy sok helyen a küldöttbázis és a vezetőség vagy a szűkebb értelemben vett aktíva közé egyenlőségjelet tesznek, és akkor nem kell csodálkozni azon, hogy a dolgozók a pártszervezet véleményét nem teszik magukévá. Ennek következményeként aztán gyakran szokás hivatkozni a saját munkásosztályukra, illetve a saját környezetünkre, noha ez a munkaosztály nem mindig van olyan helyzetben, hogy valóban ki is nyilváníthassa nézetét a súlyos társadalmi problémákról. — Mindent összevetve, nem teremtettük meg a vezetőség és a párttagság közötti szervezésben. kapcsolatot ahhoz, hogy a pártszervezet a programjához hűen működjék, a statútum és az alkotmány szellemében. Illúzió azt hinni, hogy majd valamelyik történelmi jelentőségű ülés megoldja ezt. Az ülések arra valók hogy értékeljük és elemezzük az előállt helyzetet és hogy reális feladatokat szabjunk meg. A jelenlegi helyzeten azonban csak úgy tudunk változtatni, ha ennek érdekében angazsáljuk a tagságot és a dolgozó nép egészét. Az eszmei-politikai differenciálódásról szólva Gačić elmondta, hogy ez az egyedüli előfeltétele annak, hogy a párton, de különösképpen a vezetőségen belül megváltozzon a szemléletmód a párttevékenységhez való hozzáállás. A Központi Bizottság Elnökségének titkára a probléma fejtegetése során kiemelte, hogy elsősorban a munkát kell elválasztanunk a dologtalanságtól. Az egyéni példamutatás sajnos ma már a Kommunista Szövetségen belül is elveszítette jelentőségét, mint ahogyan a jó munkás megbecsülése és kiemelése. A differenciálódás másik formája, amelyet azonban eszmei szempontból nem fogadhatunk el: a KSZ-en belüli felzárkózás. A pártprogram és a statútum értelmében ugyanis mindannyian ugyanazt az eszmét valljuk, ára amikor kicsit jobban odahallgatunk, hogy mit beszélnek egymás között az emberek, a párttagok, nyilvános tribünökön is az a benyomásaink, hogy a párton belül különböző eszmei irányzatok léteznek, mintha több párt lenne amelyek eszmeileg ellentétben állnak egymással. Ezekre a jelenségekre viszont nem reagálunk idejében, s ebből óriási kárunk származik. olyan benyomást kelt, hogy a KSZ képtelen megbirkózni a nehézségekkel, hogy tehetetlen Demokrácia és demokratikus véleménynyilvánítás A gazdasági kérdésekről szólva mindenekelőtt az életszínvonal alakulásét, pontosabban a mind kifejezettebb szociális különbségekért emelte ki: — Felesleges külön is ecsetelni, milyen káros a KSZ tekintélyére nézve az, hogy nem reagál azonnal az eszmeileg elfogadhatatlan felfogásokra, így aztán a dolgozókat nemigen motiválja semmi arra, hogy gyakorlatban is alkalmazza az elfogadott, politikai álláspontokat, és ez még inkább fokozza az elégedetlenséget. Gačić mindenekelőtt annak tisztázását sürgeti, hogy mi a demokrácia és mi a demokratikus véleménynyilvánítás, és mi az, ami a liberalista irányzatokat táplálja. Ennek kapcsán aláhúzta hogy a demokrácia alatt ugyan a szabad véleménynyilvánítást, de a dolgozók és a polgárok véleményegyeztetéséből kikristályosodott közös álláspontok hangsúlyozását értjük. Ennek szolgálatába kell állítani a demokratikus bírálatot a KSZ-en belül is. A nyugtalanságot és bizonytalanságot szító bírálatot, amely megkérdőjelezi a rendszert és tévedésnek minősíti azt, néven kell nevezni: ellenséges tevékenység, anarchia. Kétségkívül, a JKSZ politikájának megvalósításáért a Központi Bizottság, valamint a kongresszusok közötti legfelsőbb pártszervek a felelősek. Ugyanekkora felelősség hárul azonban a köztársasági központi bizottságokra meg a tartományi pártbizottságokra is, mert ne feledjük hogy a pártpolitika oroszlánrésze ezeken keresztül jut kifejezésre. Hogy milyen az eszmei-politikai egység a JKSZ KB Elnökségében, erre a kérdésre Gačić azt válaszolta, hogy a legfontosabb társadalmi kérdésekben nincs nézetkülönbség, de nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy a nézetek egyeztetéséig el kell jutni, mégpedig argumentumokon a demokratikus vélemény nyilvánula? egész során keresztül. Az eszmeipolitikai egység foka azonba nemcsak az elnökségi tagoktól függ, hanem a köztársaságok és a tartományok pártszerveinek a vezetőséghez való viszonyulásától is. Állíthatom azonban, hogy a XIII. kongresszus óta sokkal gyengébb a föderalizációra való törekvés a JKSZ-ben. Az is tagadhatatlan viszont, hogy az utóbbi időben gyakran hallani, hogy elveszítette tekintélyét a vezetőség, miközben megfeledkeztek arról, hogy erre a tisztségre a legrátermettebb embereket jelölik és ha ez nem így történik, akkor ez biztos, hogy érezted hatását. Radiša Gačić AZ ÉV VÉGÉIG Szerbiában még kilencvenegy település kap villanyáramot Szerbiában az idén még kilencvenegy település kap villanyáramot. A tervektől eltérően azonban a múlt év helyett majd csak 1987-ben fejezik be a távvezeték kiépítését, jóllehet hét év állt a kivitelezők rendelkezésére. Az említett 91 település a Dél- Morava menti körzetben található és a köztársaság legfejletlenebb részéhez tartoznak. Több oka is van azonban annak, hogy nem sikerült idejére villamosítani ezeket a falvakat. Egyebek között a leskovaci villanygazdálkodási vállalat is hibáztatható a késésért, állapította meg egyik legutóbbi ülésén a Köztársasági Végrehajtó Tanács. Becslések szerint csaknem négymilliárd dináros beruházásról van szó. Nem szabad azonban figyelmenkívül hagyni, hogy a munkálatokat nagyban drágítja a körülmény, hogy eldugott, falusi településekről van szó, hogy gyakran csak helikopter segítségével tudják lefektetni a vezetékeket. (Tanjug) MitcmSió BELPOLITIKA 3 A kisipar ösztönzése Fejlődésünk távlata a meghatározott politika valóra váltása — mondta dr. Marko Papic, a Szövetségi Társadalmi Tervintézet főigazgatója — Nagy jelentőséggel bír a szolgáltató kisipar fejlesztése, mind a társadalmi, mind a magánszektorban. Erről tanúskodnak az adatok, miszerint 1985-ben a társadalmi össztermékben a kisipar 5,3 százalékkal szerepelt, és a foglalkoztatottak 10,7 százaléka dolgozott a kisiparba Ugyanakkor a fejlett gazdaságú országokban, mint például Japánban, a foglalkoztatottak fele a kisiparban keresi kenyerét. 1981 és 1985 között a társadalmi termék 0,6 százalékkal növekedett, míg a kisiparban 3 százalékos volt a növekedés — mondta egyebek között dr. Žarko Papic, a Szövetségi Társadalmi Tervintézet főigazgatója a Tanjugnak adott nyilatkozatában. A Tanjug újságírója az idei gazdaságfejlesztési határozatról, a kisipar fejlesztéséről, a középtávú terv valóra váltásáról és az ország fejlettségi fokáról érdeklődött dr. Žarko Papiétól. Az ország társadalmi-gazdasági határozatáról szólva a jeles szakember elsőrangú feladatnak tartja a dokumentumba foglaltak maradéktalan valóra váltását, annál inkább, mert a köztársaságok és a tartományok közös véleményét tartalmazza. Az egyik újdonsága pedig az, hogy változtatni kívánnak bizonyos értelemben a határozat szövegén, hogy megközgyítséik gyakorlati alkalmazását. — Megérett az idő arra, hogy a rezolúcióba beépítsük azt a szakaszt, amely a kisipar rendszerbeli és anyagi ösztönzésére vonatkozik. Ezért került sor január 8-án az SZVT-ben a nagy visszhangot keltett megbeszélésre. Egyes bírálatok azonban alternatív megoldásokat kínáljak fel egyben, amivel nem érthetünk egyet. Ha abból a tényből indulunk ki, hogy a gazdaságpolitikai határozatok, a JSZSZK Képviselőházától erednek, akkor nem lehet megkérdőjelezni a gyakorlati alkalmazására való törekvéseket. Dr. Papié a továbbiakban kiemelte, hogy a kisipar fejlesztése nem rázkódtatja meg alapjaiban a szocializmust és nem kell a kapitalizmus veszélyeiként, kezelni. Meglátása szerint a szocialistaellenes erők táptalaja elsősorban a gazdasági krízis meg az infláció. A középtávú fejlesztési rend valóra váltását illetően dr. Žarko Papic rámutatott arra, hogy a megkezdett folyamatot hátráltatták a tavalyról fennmaradt elintézetlen ügyek és problémák, mindenekelőtt az árak emelkedésére, a külföldi gazdasági kapcsolatokra, az egyéni és közös fogyasztás kedvezőtlen alakulására gondolt. Ennek okát Papié szerint abban kell keresni, hogy a múlt év végén kifejezetten eltértünk az elfogadott gazdaságpolitikai álláspontoktól, legalábbis ami a személyi jövedelmek és a behozatal alakulását illeti. A fentiekből ered, hogy nincs idő késlekedésre, a lemaradást mielőbb pótolni kell. Társadalmipolitikai fejlődésünk egyedüli távlatát abban látom, hogy egységesek leszünk a meghatározott palisztika valóra váltásában. (Tanjug) Önerővel,egységesen (Folytatás az 1. oldalról) fében és az új termékek kialakításában. Marx és Engels hangsúlyozta az ember alkotótevékenységének jelentőségét az emberiség haladásában és a termelőerők fejlődésében. Egyes kapitalista országok ezt a gyakorlatban ki is használják, a profit növelése érdekében. Sajnos, a szocialista országoknak és a mi önigazgatású társadalmunknak nem sikerült az ember tudását és alkotóképességét affirmálni mint a fejlődés legfontosabb tényezőjét. Andrej Marine szerint az önigazgatók idei találkozójának fel kell hívnia a munkaszervezetek és a társadalom szubjektív erőinek figyelmét, hogy megteremtsék a feltételeket az alkotótevékenységhez és ahhoz, hogy társadalmunk újító típusú társadalom legyen. A statikus és extenzív fejlődés hátrányai A társult munka szerepével kapcsolatban, hangsúlyozta Marine, két szélsőséges álláspont jut kifejezésre. Az egyik szerint társult munkánk túl szervezett, a másik szerint szervezetlen. Egyik felfogás sem pontos. Az az értékelés azonban helyes, amely szerint hazánk gazdaságának szerkezete nem felel meg az intenzívebb gazdálkodásnak, hatékonysága, termelékenysége hosszú idő óta gondbaejtő szinten van. Nem kétséges, hogy hosszabb időn át a statikus és extenzív iparosítást helyeztük előtérbe, és ez azután a gazdaság szerkezetére is rányomta bélyegét. Az egységes jugoszláv piaccal kapcsolatban Andrej Marine rámutatott arra, hogy áru és szolgáltatások forgalma korlátozott. Az okot a köztársaságok és tartományok fejlettsége közti nagy különbségekben, a termelési kapacitások nem megfelelő kihasználtságában kell keresni. Ezt a helyzetet egyrészt az idézte elő, hogy fejlesztési gazdaságpolitikánk tolerálta a rossz gazdálkodást és szocializálta következményeit. Ezenkívül a szubjektív erők is megengedték a gazdasági törvényszerűségek megszegését, az ellenőrizetlen adósságvállalást és az egyszerű, valamint bővített újratermelés inflációs finanszírozását. Gazdasági motiváció és kényszer A fejlődés alapvető tényezőjeként Andrej Marine a gazdasági motivációt és a kényszert jelölte meg. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági és piaci törvényszerűségeket figyelembe kell venni, ezenkívül következetesen érvényesíteni a termelési tényezők reális értékelését. Ilyen gazdasági feltételek közepette a legfontosabb tényező a munka szerinti díjazás lesz. Ilyen értelemben kell a JKSZ KB 24. ülésének határozatait is valóra váltani és affirmálni azt a díjazási rendszert, amely figyelembe veszi a dolgozó élő- és holtmunkáját és affirmálja azt, hogy a dolgozók döntenek a társadalmi újratermelési folyamatokról — hangsúlyozta többek között bevezetőjében Andrej Marine. A plenáris ülés után tegnap a délutáni órákban bizottságokban folytatódott a munka. Három bizottság munkájában vehettek részt a küldöttek. Az egyikben a társult munka fejlesztését vitatták meg az önerőre támaszkodás elve alapján. Ebben a bizottságban Vladimír Mijatovic, a Jugoszláv Gazdasági Kamara küldötte mondott bevezetőt. A második bizottság a társult munka önigazgatási integrációjával foglalkozott, Zvonko Spoljar, a Horvát Szakszervezeti Tanács küldötte mondott bevezetőt, a harmadik bizottság a társult munka szerepével foglalkozott a gazdasági stabilizációs program céljainak megvalósításában. e bizottságban dr. Avdul Kuspejovic, a Crna Gora-i Szakszervezeti Tanács küldötte mondott bevezetőt. A Vörös Lobogó Találkozó ma folytatja,, illetve befejezi munkáját, a bizottságokban folytatott vita összegezésével és a találkozó üzenetének az elfogadásával. MÁRKI Margit A munka jellegű találkozó ünnepi pillanata Kedvező változások Az önigazgatók 17. találkozóján egy újítást is bevezettek: a küldötteket tájékoztatják az előző találkozó üzenetének megvalósulásáról. A 16. találkozó témája a tudományos és technológiai fejlődés, valamint az újítói munka volt. Sztojan Sztojcsevszki, a Jugoszláv Szakszervezeti Tanács Elnökségének tagja, az üzenet megvalósítását figyelemmel kísérő bizottság elnöke elmondta, hogy a 16. találkozó után a társultimunka-szervezetek egy része felülvizsgálta terveit, szabályzatait és konkrét intézkedéseket tett a saját fejlesztési és kutatóközpontok és szolgálatok megalakítására, illetve a meglevők fejlesztésére és a tudományos intézetekkel való együttműködés kialakítására. A káderpolitikában is kedvező változásoknak lehetünk szemtanúi. Ugyanez vonatkozik az újítómunkára és a tudományos technológiai rendszer fejlesztésére is. A kedvező változások azonban nem mindenhol váltak mindennapos gyakorlattá, egyes köközösségekben ugyanis nagy az ellenállás, főleg azokban, ahol az önigazgatási viszonyok fejletlenek, ahol a munkaszervezetek monopolhelyzetben vannak, illetve ahol a szubjektív erők tevékenysége csődöt mondott. Ezenkívül a dolgozó, a társult termelő még nincs abban a helyzetben, hogy döntsön a tudomány, a technológia kérdéseiben. Ebből kifolyólag fennáll az a veszély, hogy a tudományos eredmények alkalmazásáról és az újítómunkáról szűk körben döntenek, azzal az indoklással, hogy az önigazgatók tömegei nem illetékesek ennek megvitatására, illetve a döntésre. Az első elemzés a kisipar fejlesztéséről Vajdaságban minden tizedik foglalkoztatott ebben az ágazatban dolgozik A szabadkai Közgazdaságtudományi Intézet kidolgozta az elsők között készített elemzést a kisipar fejlesztési programjáról, amelyben 41 formáját említik meg annak, miként hasznosíthatja egyéni munkáját a kisiparos, illetve hogyan kapcsolódhat a közös termelési programon keresztül a társultmunka-szervezethez. Vajdaságban egyébként minden tizedik foglalkoztatott a szolgáltató kisiparban keresi a kenyerét. A kisiparban foglalkoztatottak létszámával azonban nincsenek arányban az eredmények is. A szabadkai közgazdászok ugyanis kiszámították, hogy a Vajdaságban található 17 862 kisipari műhelyben 32 500-an dolgoznak, illetve a 270 társadalmi kisipari munkaszervezetben még 25 500- an. Becslések szerint azonban többet is tudnának termelni mind a hazai, mind a külföldi piacra. Társadalmi közösségünk most már felismerte, a kisipar lehetőségeit és lassan az iskoláztatást, a hitelepolitikát is a fejlesztése szolgálatába állítja. Tavaly 1,3 milliárd dinár értékben hagytak jóvá kölcsönt az önálló kisiparosok meg a társadalmi szektor részére a bankok. (Tanjug)