Magyar Szó, 1987. február (44. évfolyam, 45-57. szám)

1987-02-16 / 45. szám

1987. február 16., hétfő A kezdeményezés az élgárda munkájának az előfeltétele (Folytatás az 1. oldalról) valóra váltása, az eszmei áramla­tok és ehhez hasonlók. A problé­­ma ott kezdődik, hogy ezekről a kérdésekről nem vitatkozunk min­den esetben kellő módon, sok a sztereotip kérdésfeltevés­ a mono­lóg, a semmitmondó felszólalás, amely a tagság részére érthetet­len. Megemlíteném még azt is, hogy a KSZ szerveiben sok olya­­ határozat és bírálat meg értéke­lés fogalmazódik meg, amelynek nem sok köze van az élethez, nem a gyárcsarnokból, a helyi közös­ségből, a Szocialista Szövetség vagy a SZISZ szervezeteiből er­e­d. Az álláspontok gyakran szűk cso­portok nézeteit tükrözik, főként azokét, akik valami módon köz­vetlenül kapcsolódnak a politikai struktúrához. Előfordul az is —­ fűzte még hozzá Gačić —, hogy egyes döntések meghozatalát meg­rendezzük. Kapcsolat a vezetőség és a tagság között A demokratikus döntéshozatal menetét boncolgatva Gačić rámu­tatott arra az elf­erd­ülésre, hogy sok helyen a küldöttbázis és a vezetőség vagy a szűke­bb érte­lemben vett aktíva közé egyenlő­ségjelet tesznek, és akkor nem kell csodálkozni azon, hogy a dol­gozók a pártszervezet véleményét nem teszik magukévá. Ennek kö­vetkezményeként aztán gyakran szokás hivatkozni a saját munkás­osztályukra, illetve a saját kör­nyezetünkre, noha ez a munka­­osztály nem mindig van olyan helyzetben­, hogy valóban ki is nyilváníthassa nézetét a súlyos társadalmi problémákról. — Mindent összevetve, nem teremtettük meg a vezetőség és a párttagság közötti szervezésben.­ kapcsolatot ah­hoz, hogy a párt­­szervezet a programjához hűen működjék, a statútum és az al­kotmány szellemében. Illúzió azt hinni, hogy majd valamelyik tör­ténelmi jelentőségű ülés megold­ja ezt. Az ülések arra valók hogy értékeljük és elemezzük az elő­állt helyzetet és hogy reá­lis feladatokat szabjunk meg. A je­lenlegi helyzeten azonban csak úgy tudunk változtatni, ha ennek érdekében angazsáljuk a tagságot és a dolgozó nép egészét. Az eszmei-politikai differen­ciálódásról szólva Gačić elmondta, hogy ez az egyedüli előfeltétele annak, hogy a párton, de külö­nösképpen a vezetőségen belül megváltozzon a szemléletmód a párttevékenységhez való hozzá­állás. A Központi Bizottság Elnök­ségének titkára a probléma fejte­­getése során kiemelte, hogy első­sorban a munkát kell elválaszta­nunk a dologtalanságtól. Az egyé­ni példamutatás sa­jnos ma már a Kommunista Szövetségen belül is elveszítette jelentőségét, mint ahogyan a jó munkás megbecsülé­se és kiemelése.­­ A differenciálódás másik for­mája, amelyet azonban eszmei szempontból nem fogadhatunk el: a KSZ-en belüli felzárkózás. A pártprogram és a statútum értel­mében ugyanis mindannyian ugyanazt az eszmét valljuk, ára amikor kicsit jobban odahallga­­tunk, hogy mit beszélnek egymás között az emberek, a párttagok, nyilvános tribünökön is az a be­nyomásaink, hogy a párton belül különböző eszmei irányzatok lé­teznek, mintha több párt lenne amelyek eszmeileg ellentétben áll­nak egymással. Ezekre a jelensé­gekre viszont nem reagálunk ide­jében, s ebből óriási kárunk szár­mazik. olyan benyomást kelt, hogy a KSZ képtelen megbirkózni a nehézségekkel, hogy tehetetlen Demokrácia és demokratikus véleménynyilvánítás A gazdasági kérdésekről szólva mindenekelőtt az életszínvonal alakulásét, pontosabban a mind kifejezettebb szociális különbsé­gekért emelte ki: — Felesleges külön is ecsetelni, milyen káros a KSZ tekintélyére nézve az, hogy nem reagál azon­nal az eszmeileg elfogadhatatlan felfogásokra, így aztán a dolgo­zókat nemigen motiválja semmi arra, hogy gyakorla­tban is alkal­mazza az elfogadott, politikai ál­láspontokat, és ez még inkább fo­kozza az­ elégedetlenséget. Gačić mindenekelőtt annak tisz­tázását sürgeti, hogy mi a demok­rácia és mi a demokratikus vé­leménynyilvánítás, és mi az, ami a liberalista irányzatokat táplál­ja. Ennek kapcsán aláhúzta hogy a demokrácia alatt ugyan a sza­bad véleménynyilvánítást, de a dolgozók és a polgárok véle­ményegyeztetéséből kikristályo­sodott közös álláspontok hangsú­lyozását értjük. Ennek szolgálatá­ba kell állítani a demokratikus bírálatot a KSZ-en belül is. A nyugtalanságot és bizonytalansá­got szító bírálatot, amely meg­kérdőjelezi a rendszert és téve­désnek minősíti azt, néven kell nevezni: ellenséges tevékenység, anarchia.­­ Kétségkívül, a JKSZ politi­­kájának megvalósításáért a Köz­­ponti Bizottság, valamint a kong­resszusok közötti legfelsőbb párt­­szervek a felelősek. Ugyanekkora felelősség hárul azonban a köz­­társasági központi bizottságokra meg a tartományi pártbizottsá­gokra is, mert ne feledjük hogy a pártpolitika oroszlánrésze eze­ken keresztül jut kifejezésre. Hogy milyen az eszmei-politi­kai egység a JKSZ KB Elnökségé­ben, erre a kérdésre Gačić azt vá­laszolta, hogy a legfontosabb tár­sadalmi kérdésekben nincs né­zetkülönbség, de nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy a néze­tek egyeztetéséig el kell jutni, mégpedig argumentumokon a de­mokratikus vélemény nyil­vánula? egész során keresztül. Az eszmei­politikai egység foka azonb­a nemcsak az elnökségi tagoktól függ, hanem a köztársaságok és a tartományok pártszerveinek a vezetőséghez való viszonyulásától is.­­ Állíthatom azonban, hogy a XIII. kongresszus óta sokkal gyengébb a föderalizációra való törekvés a JKSZ-ben. Az is ta­gadhatatlan viszont, hogy az utóbbi időben gyakran hallani, hogy elveszítette tekintélyét a ve­zetőség, miközben megfeledkez­tek arról, hogy erre a tisztségre a legrátermettebb embereket jelö­lik és ha ez nem így történik, ak­kor ez biztos, hogy érezted hatá­sát. Radiša Gačić AZ ÉV VÉGÉIG Szerbiában még kilen­cvenegy település kap villanyáramot Szerbiában az idén még kilenc­­venegy település kap villanyára­mot. A tervektől eltérően azon­ban a múlt év helyett majd csak 1987-ben fejezik be a távvezeték kiépítését, jóllehet hét év állt a kivitelezők rendelkezésére. Az említett 91 település a Dél- Morava menti körzetben található és a köztársaság legfejletlenebb részéhez tartoznak. Több oka is van azonban annak, hogy nem si­került idejére villamosítani eze­ket a falvakat. Egyebek között a leskovaci villanygazdálkodási vál­lalat is hibáztatható a késésért, állapította meg egyik legutóbbi ülésén a Köztársasági Végrehajtó Tanács. Becslések szerint csaknem négy­­milliárd­ dináros beruházásról van szó. Nem szabad azonban figyel­men­­kívül hagyni, hogy a mun­kálatokat nagyban drágítja a kö­rülmény, hogy eldugott, falusi településekről van szó, hogy gyakran csak helikopter segítsé­gével tudják lefektetni a vezeté­keket. (Tanjug) MitcmSió BELPOLITIKA 3 A kisipar ösztönzése Fejlődésünk távlata a meghatározott politika valóra váltása — mondta dr. Marko Papic, a Szövetségi Társadalmi Tervintézet főigazgatója — Nagy jelentőséggel bír a szolgáltató kisipar fejlesztése, mind a társadalmi, mind a magánszektorban. Erről tanúskodnak az ada­tok, miszerint 1985-ben a társadalmi össztermékben a kisipar 5,3 százalékkal szerepelt, és a foglalkoztatottak 10,7 százaléka dol­gozott a kisiparba Ugyanakkor a fejlett gazdaságú országok­ban, mint például Japánban, a foglalkoztatottak fele a kisiparban keresi kenyerét. 1981 és 1985 között a társadalmi termék 0,6 százalékkal növekedett, míg a kisiparban 3 százalékos volt a növekedés — mondta egyebek között dr. Žarko Papic, a Szövet­ségi Társadalmi Tervintézet főigazgatója a Tanjugnak adott nyi­latkozatában. A Tanjug újságírója az idei gaz­daságfejlesztési határozatról, a kisipar fejlesztéséről, a középtávú terv valóra váltásáról és az ország fejlettségi fokáról érdeklődött dr. Žarko Papiétól. Az ország társa­dalmi-gazdasági határozatáról szól­va a jeles szakember elsőrangú fel­adatnak tartja a dokumentumba foglaltak maradéktalan valóra vál­tását, annál inkább, mert a köz­társaságok és a tartományok közös véleményét tartalmazza. Az egyik újdonsága pedig az, hogy változ­tatni kívánna­k bizonyos értelem­ben a határozat szövegén, hogy megközg­yítséik gyakorlati alkal­mazását. — Megérett az idő arra, hogy a rezolúcióba beépítsük azt a sza­kaszt, amely a kisipar rendszer­beli és anyagi ösztönzésére vonat­kozik. Ezért került sor január 8-án az SZVT-ben a nagy visszhangot keltett megbeszélésre. Egyes bírá­latok azonban alternatív megol­dásokat kínáljak fel egyben, ami­vel nem érthetünk egyet. Ha ab­ból a tényből indulunk ki, hogy a gazdaságpolitikai határozatok, a JSZSZK Képviselőházától erednek, akkor nem lehet megkérdőjelezni a gyakorlati alkalmazására való törekvéseket. Dr. Papié a továbbiakban ki­emelte, hogy a kisipar fejlesztése nem rázkódtatja meg alapjaiban a szocializmust és nem kell a ka­pitalizmus veszélyeiként, kezelni. Meglátása szerint a szocialistael­lenes erők táptalaja elsősorban a gazdasági krízis meg az infláció. A középtávú fejlesztési rend­ va­lóra váltását illetően dr. Žarko Papic rámutatott arra, hogy a megkezdett folyamatot hátráltat­ták a tavalyról fennmaradt elin­tézetlen ügyek és problémák, min­denekelőtt az árak emelkedésére, a külföldi gazdasági kapcsolatok­­ra, az egyéni és közös fogyasztás kedvezőtlen alakulására gondolt. Ennek okát Papié szerint abban kell keresni, hogy a múlt év végén kifejezetten eltértünk az elfoga­dott­ gazdaságpolitikai álláspontok­tól, legalábbis ami a személyi jö­vedelmek és a behozatal alakulá­sát illeti.­­ A fentiekből ered, hogy nincs idő késlekedésre, a lemaradást mielőbb pótolni kell. Társadalmi­­politikai fejlődésünk egyedüli táv­latát abban látom, hogy egysége­sek leszünk a meghatározott palisz­tika valóra váltásában. (Tanjug) Önerővel,egységesen (Folytatás az 1. oldalról) fében és az új termékek kialakí­tásában. Marx és Engels hangsúlyozta az ember alkotótevékenységének je­lentőségét az emberiség haladásá­ban és a termelőerők fejlődésé­ben. Egyes kapitalista országok ezt a gyakorlatban ki is használ­ják, a profit növelése érdekében. Sajnos, a szocialista országoknak és a mi önigazgatású társadal­munknak nem sikerült az ember tudását és alkotóképességét affir­­málni min­t a fejlődés legfonto­sabb tényezőjét. Andrej Marine szerint az ön­igazgatók idei találkozójának fel kell hívnia a munkaszervezetek és a társadalom szubjektív erői­nek figyelmét, hogy megteremt­sék a feltételeket az alkotótevé­kenységhez és ahhoz, hogy tár­sadalmunk újító típusú társada­lom legyen. A statikus és extenzív fejlődés hátrányai A társult munka szerepével kapcsolatban, hangsúlyozta Ma­rine, két szélsőséges álláspont jut kifejezésre. Az egyik szerint tár­sult munkánk túl szervezett, a másik szerint szervezetlen. Egyik felfogás sem pontos. Az az érté­kelés azonban helyes, amely sze­rint hazánk gazdaságának szer­kezete nem felel meg az intenzí­vebb gazdálkodásnak, hatékony­sága, termelékenysége hosszú idő óta gondbaejtő szinten van. Nem kétséges, hogy hosszabb időn át a statikus és extenzív iparosítást helyeztük előtérbe, és ez azután a gazdaság szerkezetére is rányomta bélyegét. Az egységes jugoszláv piaccal kapcsolatban Andrej Ma­rine rámutatott arra, hogy áru és szolgáltatások forgalma korlá­tozott. Az okot a köztársaságok és tartományok fejlettsége közti nagy különbségekben, a termelési kapacitások nem megfelelő ki­használtságában kell keresni. Ezt a helyzetet egyrészt az idézte elő, hogy fejlesztési gazdaságpoliti­kánk tolerálta a rossz gazdálko­dást és szocializálta következmé­nyeit. Ezenkívül a szubjektív erők is megengedték a gazdasági törvényszerűségek megszegését, az ellenőrizetlen adósságvállalást és az egyszerű, valamint bővített új­ratermelés inflációs finanszírozá­sát. Gazdasági motiváció és kényszer A fejlődés alapvető tényezője­ként Andrej Marine a gazdasági motivációt és a kényszert jelölte meg. Ez azt jelenti, hogy a­ gaz­dasági és piaci törvényszerűsége­ket figyelembe kell venni, ezenkí­vül következetesen érvényesíteni a termelési tényezők reális érté­kelését. Ilyen gazdasági feltételek közepette a legfontosabb tényező a munka szerinti díjazás lesz. Ilyen értelemben kell a JKSZ KB 24. ülés­én­ek határozatait is való­ra váltani és affirmálni azt a dí­jazási rendszert, amely figyelem­be veszi a dolgozó élő- és holt­munkáját és affirmálja azt, hogy a dolgozók döntenek a társadalmi újratermelési folyamatokról — hangsúlyozta többek között beve­zetőjében Andrej Marine. A plenáris ülés után tegnap a délutáni órákban bizottságokban folytatódott a munka. Három bi­zottság munkájában vehettek részt a küldöttek. Az egyikben a tár­sult munka fejlesztését vitatták meg az önerőre támaszkodás elve alapján. Ebben a bizottságban Vladimír Mijatovic, a Jugoszláv Gazdasági Kamara küldötte mon­dott bevezetőt. A második bizott­ság a társult munka önigazgatási integrációjával foglalkozott, Zvon­­ko Spoljar, a Horvát Szakszerve­zeti Tanács küldötte mondott be­vezetőt, a harmadik bizottság a társult munka szerepével foglal­kozott a gazdasági stabilizációs program céljainak megvalósításá­ban. e bizottságban dr. Avdul Kuspejovic, a Crna Gora-i Szak­­szervezeti Tanács­­ küldötte mon­dott bevezetőt. A Vörös Lobogó Találkozó ma folytatja,, illetve be­fejezi munkáját, a bizottságokban folytatott vita összegezésével és a találkozó üzenetének az elfogadá­sával. MÁRKI Margit A munka jellegű találkozó ünnepi pillanata Kedvező változások Az önigazgatók 17. találkozóján egy újítást is bevezettek: a kül­­döt­teket tájékoztatják az előző találkozó üzenetének megvalósu­lásáról. A 16. találkozó témája a tudományos és technológiai fejlődés, valamint az újítói mun­ka volt. Sztojan Sztojcsevszki, a Jugoszláv Szakszervezeti Tanács Elnökségének tagja, az üzenet megvalósítását figyelemmel kí­sérő bizottság elnöke elmondta, hogy a 16. találkozó után a tár­­sultimunka-szervezetek egy része felülvizsgálta terveit, szabályza­tait és konkrét intézkedéseket tett a saját fejlesztési és ku­tatóközpontok és szolgálatok megalakítására, illetve a meg­levők fejlesztésére és a tudo­mányos intézetekkel való együtt­működés kialakítására. A káder­­politikában is kedvező változá­soknak lehetünk szemtanúi. Ugyanez vonatkozik az újító­munkára és a tudományos tech­nológiai rendszer fejlesztésére is. A kedvező változások azon­ban nem mindenhol váltak min­dennapos gyakorlattá, egyes kö­­közösségekben ugyanis nagy az ellenállás, főleg azokban, ahol az önigazgatási­­ viszonyok fej­letlenek, ahol a munkaszerveze­tek monopolhelyzetben vannak, illetve ahol a szubjektív erők tevékenysége csődöt mondott. Ezenkívül a dolgozó, a társult termelő még nincs abban a helyzetben, hogy döntsön a tu­domány, a technológia kérdései­ben. Ebből kifolyólag fennáll az a veszély, hogy a tudomá­nyos eredmények alkalmazásáról és az újítómunkáról szűk kör­ben döntenek, azzal az indok­lással, hogy az önigazgatók tö­megei nem illetékesek ennek megvitatására, illetve a döntés­re. Az első elemzés a kisipar fejlesztéséről Vajdaságban minden tizedik foglalkoztatott ebben az ágazatban dolgozik A szabadkai Közgazdaságtudo­mányi Intézet kidolgozta az elsők között készített elemzést a kis­ipar fejlesztési programjáról, amelyben 41 formáját említi­k meg annak, miként hasznosíthatja egyéni munkáját a kisiparos, il­letve hogyan kapcsolódhat a kö­zös termelési programon keresz­tül a társultmunka-szervezethez. Vajdaságban egyébként minden tizedik foglalkoztatott a szolgál­tató kisiparban keresi a kenye­rét. A kisiparban foglalkoztatot­tak létszámával azonban nincse­nek arányban az eredmények is. A szabadkai közgazdászok ugyan­is kiszámították, hogy a Vajda­ságban található 17 862 kisipari műhelyben 32 500-an dolgoznak, illetve a 270 társadalmi kisipari munkaszervezetben még 25 500- an. Becslések szerint azonban többet is tudnának termelni mind a hazai, mind a külföldi piacra. Társadalmi közösségünk most már felismerte, a kisipar lehető­ségeit és lassan az iskoláztatást, a hitelepolitikát is a fejlesztése szolgálatába állítja. Tavaly 1,3 milliárd dinár értékben hagytak jóvá kölcsönt az önálló kisiparo­sok meg a társadalmi szektor ré­szére a bankok. (Tanjug)

Next