Magyar Szó, 1987. március (44. évfolyam, 58-72. szám)

1987-03-01 / 58. szám

2 KÜLPOLITIKA Letartóztatják-e a bíborost? Olaszország és a Vatikán között nincs kiadatási szerződés — A bíborosnak diplomáciai státusa van, és jelenleg ő a Vatikán helytartóhelyettese — A másik két olasz állampolgár is menedékjogot élvez Vatikánban (Különtudósítás a Magyar Szónak) Róma, február 22. BÁR MÉG NEM ERŐSÍTETTÉK meg hivatalosan azt a hírt, mely szerint Paul Marcincus bíboros, a vatikáni bank (IOR) elnöke és az intézmény még két tekintélyes tisztviselője ellen letartóztatási parancsot adtak ki, tartalma egyáltalán nem vonható kétségbe. Az igazságügy-minisztériumban most fogalmazzák a letartóztatási parancs megokolását, melyet a Vatikánnak és az Interpolnak fognak továbbítani. Rómában azonban azt hangsúlyozzák, hogy e letartóztatások gyakorlati kivitelezhetősége igen problematikus. Elsősorban azért, mert a Vatikán és Olaszország nem kötött semmiféle kiadatási szerződést, s a Szentszéknek egyáltalán nincs ilyen szerződése egy országgal sem. A bíboros kiszolgáltatására csak abban az esetben kerülhetne sor, ha mind a Vatikán, mind Olaszország meg lenne győződve a bíboros bűnösségéről, ami gyakorlatilag szinte elképzelhetetlen. Végül, az is nehéz dolog lenne, hogy esetleg körözőlevelet adjanak ki a bíboros után, mert diplomáciai útlevele van, ezért teljes védettséget élvez. A sajtó képviselői ma megtudták, hogy a gyanús üzelmekkel vádolt monsignore, Marcincus bíboros tegnap ebédet adott a Vatikánban a másik két vádlottnak, Luigi Mennininek és Pellegrini de Strobelnek. E két ember után már korábban is kutatott az olasz igazságügyi hatóság, ezért véglegesen letelepedtek a vatikáni nagy palota rekonstruált részében, ahol mindkettőjüknek háromszobás, összkomfortos lakása van. Az olasz rendőrség úgy kezeli őket, mint akiknek „lakhelye ismeretlen". Marcincus bíborosnak pedig igen tekintélyes lakosztálya van a Vatikán reprezentatív részében, mert bizonyos ideje Vatikán városának helytartóhelye Hasi címét viseli. E funkciója szintén diplomáciai védettséget biztosít számára. Mindezek csak felszínes adatok egy igen összetett, problémáról, amely sok kellemetlenséget okoz Olaszország és a Szentszék viszonyaiban, és elégedetlenséget kelt az olasz nyilvánosságban. Annál is inkább, mert a New York Times mai száma a címoldalon, két hasábon tárgyalja a vatikáni bank esetét, és Marcincus amerikai származású bíborost nem a legjobb fényben mutatja be. Az ügyet az is bonyolítja, hogy Olaszország egy új egyezménnyel arra kötelezte magát, hogy nem avatkozik bele a vatikáni gazdasági intézmények igazgatásába. A Vatikán válaszol Három nappal azután, hogy Olaszországban közölték (de még mindig nem erősítették meg), hogy letartóztatási parancsot adnak ki a bíboros ellen, csak az este adott ki okmányt a Szentszék titkársága, amelyben kinyilvánítja meglepetését és csodálkozását az egész eset miatt. A Vatikán szerint nem jutottak semmilyen újabb adathoz, s ezért a vatikáni bank vezetője elleni letartóztatási parancs igen kellemetlen meglepetést okozott. Ugyanakkor a Szentszék figyelmezteti Olaszországot, hogy kénytelen alkalmazni a két állam közötti legújabb szerződés 11. szakaszát, amely szerint Olaszországnak nincs joga beleavatkozni a vatikáni bank ügyvitelébe, még kevésbé, hogy ezzel kapcsolatban bírósági vizsgálatot indítson. Azt is hangsúlyozzák, hogy a bíboros kész segíteni az olasz vizsgálatban. Tehát mégis megindult valami a Vatikánban is ezzel az esettel kapcsolatban. Eddig ugyanis úgy értékelték, hogy az ügy árt a Szentszék tekintélyének és a Vatikán szerette volna elkerülni a milánói tárgyalást, amelybe belekevernék a bíborost és azt a két olasz polgárt, akik a vatikáni bank legmagasabb rangú tisztviselői. Ez a tárgyalás nagy veszélyt jelentene a katolikus egyház tekintélyére. Értesülések szerint Milánóban ülést tartott a legfelsőbb bírósági vezetőség, s ezen az ülésen azt a módot keresték, hogy hogyan írják meg a Szentszék három embere elleni letartóztatási parancsot. Állítólag olyan adatok birtokába jutottak, amelyek bizonyítják a bíboros és a két magas rangú tisztviselő személyes felelősségét. Ez késztette arra a két milánói vizsgálóbírót és az ügyészt, hogy letartóztatási parancsot adjanak ki, amire még nem volt példa a Szentszék történelmében, különösen a Vatikán és Olaszország kapcsolataiban. Miodrag PASKICl Washington: Szíria felelőssége Libanonban Washington úgy értékelte, hogy Szíria komoly felelősséget vállalt a Bejrútban dúló harcok megszüntetésére irányuló próbálkozásával. A State Department közleménye ezenkívül azt is hangsúlyozta, hogy a szíriai próbálkozást olyan reformoknak kell követni, amelyek hozzájárulnak a libanoni központi kormány megújhodásához. Líbiai támadás Csádban? N’djamenából olyan hírek érkeznek, hogy Líbia csapatösszevonásokat hajt végre. Mindennek az a célja, hogy háromszáz harckocsi támogatásával ismét elfoglaljon Fada csádi várost. A csádi fővárosban továbbá azt állítják, hogy a Líbia déli részén fekvő repülőtereken, valamint a líbiaiak által ellenőrzött észak-csádi légi támaszpontokon is harckészültségbe helyezték a személyzetet. Állítólag Szudán felől is támadás várható. Tripoliban semmiféle magyarázatot nem fűztek ezekhez a híresztelésekhez. (Tanjug) (Reuter telefotó) A síita Amal milícia tagjai a Banis Al-Barajeh palesztin menekülttábort ismételten aknavetőkkel lövik, annak ellenére, hogy Nyugat- Bejrútban már jelen van hétezer Szíriai, akiknek a feladata a rend helyreállítása a városban I Peking, február 28. Február is a hátunk MÖGÖTT VAN, gyorsabban eltelt, mint a többi hónap, mindössze 28 napig tartott, s ebben a hónapban Kínában valóban sok minden történt. A sorok írójának egyik kollégája, aki éles nyelvéről ismert (mellékes, hogy keleti vagy nyugati tudósító), megjegyezte: mi lett volna, menynyi minden történt volna Kínában, ha a február 29 napos lett volna, mint amikor szökőév van. Emlékeztessünk azonban arra, ami az elmúlt 28 napban történt az is untig elegendő, s ennek a tudósítónak, a kínai fejlemények állandó figyelőjének engedtessék meg, hogy a lehető legrövidebben összegezze: a burzsoá liberalizmus eszméi elleni harc — amely a többéves zavar után igyekszik kristálytisztává tenni ,,a kínai vizeket’’ — viszonylagos hevességgel folytatódott. Jóllehet vannak olyanok is, akik úgy vélik, hogy ez a harc valamelyest enyhült, mivel szükség mutatkozott azt megállapítani mindenekelőtt — s ezt a pártvezetőség részéről közzétenni —, hogy milyen káros következményeket okozott a burzsoá liberalizmus eszméje. Még egyszer szükséges hangsúlyozni: Teng Hsziao-ping a legbefolyásosabb kínai vezető, akit még az amerikai Times is két ízben az év emberének nevezett (elképzelhető, hogy mit jelent az, amikor az egyik vezető világlap, mégpedig kapitalista országból, kommunista vezetőt, aki ragyogó karrierje folyamán három ízben élt át bukást, majd felemelkedést, elismeréssel halmoz el), közvetlenül a történelminek nevezett harmadik plénum után közölte, hogy ,,a burzsoá liberalizmus vizei örvénylenek, és nem sok kell az árvízhez”. Még egyszer szükséges hangsúlyozni, hogy szinte hihetetlen, hogy egyes egyének — világos, hogy mindenekelőtt Hu Jao-pangról van szó — nem vették figyelembe ezeket a szavakat, s nem tették meg azt, amit kellett volna. Lehet, hogy ezért következett a „januári huszárvágás” a vezetőségben. Ismét emlékeztetünk: elhangzott, szintén a csúcsról, hogy a liberalizmusról nem fognak vitát nyitni a falvakban, a kollektívákban, illetve a gyárakban, mivel ezeket a környezeteket nem is mérgezte a burzsoá liberalizmus. Tiencsinben, az egyik legnagyobb és iparilag legjelentősebb vároiban, amelynek több tíz millió lakosa van, befejeződött a szakszervezeti tisztségviselők országos tanácskozása, amelyen az egyéb döntések mellett hangsúlyozták a burzsoáberalizmus elleni harc folytatásának fontosságát. Nem kétséges, hogy mindezt a legkomolyabban vették, és úgy fogtak hozzá végrehajtásához ahogyan a kínaiak dolgoznak, amikor valamiben megállapodnak és amikor belátják, hogy ennek nagy jelentősége van az egész ország, a nép és a párt érdekében. ISMERETES, HOGY KÍNA OLYAN ORSZÁG, amelyben a hívők jelenleg egészen szabadon szólhatnak érzelmeikről, vallási hovatartozásukról. Ezért semmiképpen sem lephet meg bennünket a következő: a kínai buddhisták szervezeteinek értekezlete (a tudósító megjegyzése: a buddhizmus a legelterjedtebb vallás ebben a térségben, évezredes tradícióval) megelégedéssel állapította meg, hogy ellenálltak azoknak a nehézségeknek, amelyeket „Kína újabbkori történelmének legsúlyosabb tíz esztendeje, a nagy kulturális forradalom hozott”. A szövetség elnöke megjegyezte, hogy hatalmas történelmi fordulatot él át a buddhizmus az új Kínában. A kínai buddhizmus a kínai szocializmussal egy úton halad. Tovább fűzve a gondolatokat: a párt és állami politika tiszteletben tartása, a törvények meg nem sértése szavatolja, hogy a buddhisták szabadon kinyilváníthatják vallási érzelmeiket. Az is világos, hogy miért: a párt- és állami politika lehetővé teszi a vallásgyakorlást és csak az a fontos, hogy ne hibázzanak. A buddhisták egyébként „azok az emberek, akik szeretik hazájukat, tisztelik a törvényeket, az állam- és a pártvezetőséget, és tevékenyen szolgálják a civilizáció építését”. A buddhisták értekezletén nem feledkeztek el megemlíteni azt sem, hogy minden erőt arra kell összpontosítani, hogy a haza ismét egységes legyen. Az angolokkal való megállapodás értelmében Hongkong 1997-ben viszszatér az anyaországhoz, most vannak folyamatban a tárgyalások Portugáliával Macau további sorsáról, visszaadásáról. Marad még Tajvan. Úgy tűnik, hogy ez az, amit Kína s okkal, legjobban szeretne. A buddhisták hangsúlyozták: mindent megteszünk, hogy ez a cél megvalósuljon. S MÉG EGY ADAT, AMIT KÖZÖLNI SZERETNÉNK az olvasóval: annak idején Kína olyan ország volt, amelyben puszított az éhhalál. Milliók haltak meg. Most ez az ország búzát szállít külföldre! Úgy tervezik, hogy 1990-ben 450 milliárdkilogramm búzát termelnek, s a következő évezred első évében 500 milliárd kilogrammot. Növelni kell az ország lakosságának életszínvonalát (a legutóbbi népszámlálás szerint Kínának egy milliárd 36 millió lakosa van). Erre azért van szükség, hogy a társadalom stabil legyen, és hogy sokoldalúan fejlődhessen. Az irodalmi napilapban egy egyetemi tanár azt írta, hogy az irodalomelméletet csak úgy lehet tanulmányozni, ha megállapítják, hogy a vezető eszméje a marxizmus. Megjegyezte, hogy éppen azért, mert a marxizmust nem vették komolyan, voltak „nagy melléfogások”, és hogy jelentkezett bizonyos számú teoretikus, akik csak a modernizmust ismerték el, míg a realizmus számukra teljesen idegen volt. Az egyik értékelése valóban élesnek tűnik: az irodalomelmélet néha pusztán szójáték volt” s ezért a képzett emberek közül sokan állították, hogy ..semmit sem érthetnek meg”. Ezzel bebizonyosodott, hogy „az irodalomelmélet a marxizmus elvetésével elkerülhetetlenül téves úton találta magát”. Az utat valószínűleg módosítják. Вотко GVOZDENOVIC (Politika) kínai politikai krónika A buddhisták is a szocializmus mellett A vallási értekezleten támogatták a párt- és állami vezetőképet — Nagyobb figyelmet szentelnek a gabonatermesztésnek — Az irodalomelmélet nem lehet meg „a marxizmus vezető eszméi"” nélkül (Különtudósítás a Magyar Szónak) Macyak Sió Ítélet az Abdallah-ügyben Egy párizsi különbíróság tegnap életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte Georges Ibrahim Abdallahot, akiről feltételezik, hogy a Libanoni Forradalmi Hadsereg Frakciója (FARL) terrorista szervezet vezetője. A vádiratban az állt, hogy912-ben két diplomatát megölt (az egyik amerikai, a másik izraeli volt), és merényletet kísérelt meg az idén Strassbourgban az amerikai nagykövet ellen. Az ítélet sokak számára meglepő, hiszen az ügyész helyettese még tegnapra virradóra arra kérte a bíróságot, hogy az ,,államérdekre" való tekintettel, „tíz évnél rövidebb" ideig tartó börtönbüntetést szabjon ki a vádlottra. A párizsi L’Matim napilap tegnap első oldalon számol be arról, hogy a francia kormány megígérte Szíriának: enyhe büntetetéssel sújtotta Abdallahot, és az év végéig már szabadulhat is a börtönből. Másfelől, egyes francia hírmagyarázók úgy értékelik a helyzetet, hogy az állam az USA nyomásának hatására hozta az ítéletet. Az ítélethirdetés után fennáll annak veszélye, hogy Párizs utcáin újabb terrorhullám söpör végig. Így hát az elkövetkező napokban szigorúbb biztonsági intézkedéseket tesznek, akárcsak tavaly szeptemberben, amikor a terroristák Abdallah szabadon bocsátását követelve merényletek egész sorát hajtották végre a francia fővárosban. (Tanjug) Néhány szál (Folytatás az 1. oldalról) Itt, Halmstadtban is hasonló összejöveteleket tartanak, amelyen a szociáldemokratákon kívül — az ő vezetőjük volt a néhai kormányfő —, részt vesznek; Palme munkásságának tisztelői, a békeliga tagjai is. A jugoszláv vendégmunkások részére készült vasárnapi egyórás rádióműsorban külön blokk foglalkozik a hazánkban is ismert politikus emlékével. Köztudomású ugyanis, hogy Palme megértéssel viseltetett a vendégmunkások és a bevándorlók problémái iránt, és igyekezett azokat minél előbb orvosolni. A Svéd Televízió első műsorán az elsődleges tervek szerint pénteken este be kellett volna mutatni a Miért ölték meg Olef Fálmét című szovjet filmet. A különböző helyekről érkező tista- piros rózsa kozások — melyekről napilapunk is beszámolt egyik korábbi számában — úgy tűnik, megtették a hatásukat: hiába vártuk a beharangozott filmet. Levették a műsorról. Ma egyébként a televízióban a Jó reggelt. Svédország című műsor nagy részét is a tragikus komlékények között eljuti,aminiszterelnöknek szentelték. Különböző helyszíneket kapcsoltak (ami csöppet sem könnyű, hiszen az ország több mint 2000 kilométer hosszú), s láthattuk, hogy mindenütt — Malmőtől Kirunáig — miként emlékeznek Palméra. Egyegy szál piros rózsát tesznek a lakások ablakába, viszik a nagygyűlésre, a koncertre (ez a világ különben a szociáldemokraták jelképe), s a kívülálló meglátása szerint is valóban kegyelettel adóznak a néhai miniszterelnök emlékének. KIS IMRE Ferenc Reagan kinevezte az új kabinetfőnököt Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke Howard Bakert, egykori köztársaság párti szenátort nevezte ki kabinetje új főnökévé. Danrd Régin, aki eddig ezt a tisztséget betöltötte, tegnap este nyújtotta be lemondását, miután a Tower-bizottság közzétette jelentését, amelyekben éles vádakkal illettük őt, amiért részt vett a titkos iráni fegyvereladási akcióban, vlamint a kontráiknak szánt pénz eljuttatásában. (Tanjug) 1987. március 1., vasárnap Tanácskozás az elnemkötelezettségről Tegnap Hercegovinában tanácskozás kezdődött az elnemkötelezettségről. Vitaindítójában dr. Ranko Petiković elmondta, hogy az el nem kötelezettek Hararéban megtartott VIII. csúcsértekezlete nemzetközi méretekben bizonyította a mozgalom hatékonyságát és cselekvőképességét. (Tanjug) Továbbra is szigorú sugárellenőrzés Az EGK újabb nyolc hónappal meghosszabbította a radiroktív sugárzás következtében megfertőződött mezőgazdasági termékek ellenőrzéseire vonatkozó szabályainak érvényesítését. Az erre vonatkozó intézkedést tavaly júniusban léptették életbe, a csernobili atomerőműben történt katasztrófa után. (Tamjug)