Magyar Szó, 1987. március (44. évfolyam, 58-72. szám)

1987-03-01 / 58. szám

2 KÜLPOLITIKA Letartóztatják-e a bíborost? Olaszország és a Vatikán között nincs kiadatási szerződés — A bíborosnak diplomáciai státusa van, és jelenleg ő a Vatikán helytartóhelyettese — A másik két olasz állam­polgár is menedékjogot élvez Vatikánban (Különtudósítás a Magyar Szónak) Róma, február 22. BÁR MÉG NEM ERŐSÍTET­TÉK meg hivatalosan azt a hírt, mely szerint Paul Marcincus bí­boros, a vatikáni bank (IOR) el­nöke és az intézmény még két tekintélyes tisztviselője ellen le­­tartóztatási parancsot adtak ki, tartalma egyáltalán nem vonható kétségbe. Az igazságügy-miniszté­riumban most fogalmazzák a le­­tartóztatási parancs megokolását, melyet a Vatikánnak és az Inter­­polnak fognak továbbítani. Rómában azonban azt hangsú­lyozzák, hogy e letartóztatások gyakorlati kivitelezhetősége igen problematikus. Elsősorban azért, mert a Vatikán és Olaszország nem kötött semmiféle kiadatási szerződést, s a Szentszéknek egyáltalán nincs ilyen szerződése egy országgal sem. A bíboros ki­szolgáltatására csak abban az esetben kerülhetne sor, ha mind a Vatikán, mind Olaszország meg lenne győződve a bíboros bűnös­ségéről, ami gyakorlatilag szinte elképzelhetetlen. Végül, az is ne­héz dolog lenne, hogy esetleg körözőlevelet adjanak ki a bíbo­ros után, mert diplomáciai útle­vele van, ezért teljes védettséget élvez. A sajtó képviselői ma megtud­ták, hogy a gyanús üzelmekkel vádolt monsignore, Marcincus bíboros tegnap ebédet adott a­ Vatikánban a másik két vádlott­nak, Luigi Mennininek és Pel­legrini de Strobelnek. E két em­ber után már korábban is kuta­tott az olasz igazságügyi hatóság, ezért véglegesen letelepedtek a vatikáni nagy palota rekonstruált részében, ahol mindkettőjüknek háromszobás, összkomfortos laká­sa van. Az olasz rendőrség úgy kezeli őket, mint akiknek „lak­helye ismeretlen". Marcincus bíborosnak pedig igen tekintélyes lakosztálya van a Vatikán reprezentatív részében, mert bizonyos ideje Vatikán vá­rosának hely­tartó­helye Hasi címét viseli. E funkciója szintén diplo­máciai védettséget biztosít szá­mára. Mindezek csak felszínes adatok egy igen összetett, problémáról, amely sok kellemetlenséget okoz Olaszország és a Szentszék viszo­nyaiban, és elégedetlenséget kelt az olasz nyilvánosságban. Annál is inkább, mert a New York Ti­mes mai száma a címoldalon, két hasábon tárgyalja a vatikáni bank esetét, és Marcincus ameri­kai származású bíborost nem a legjobb fényben mutatja be. Az ügyet az is bonyolítja, hogy Olaszország egy új egyezménnyel arra kötelezte magát, hogy nem avatkozik bele a vatikáni gazda­sági intézmények igazgatásába. A Vatikán válaszol Három nappal azután, hogy Olaszországban közölték (de még mindig nem erősítették meg), hogy letartóztatási parancsot ad­nak ki a bíboros ellen, csak az este adott ki okmányt a Szentszék titkársága, amelyben kinyilvánítja meglepetését és csodálkozását az egész eset miatt. A Vatikán sze­rint nem jutottak semmilyen újabb adathoz, s ezért a vatikáni bank vezetője elleni letartóztatási parancs igen kellemetlen meglepe­tést okozott. Ugyanakkor a Szent­szék figyelmezteti Olaszországot, hogy kénytelen alkalmazni a két állam közötti legújabb szerződés 11. szakaszát, amely szerint Olasz­országnak nincs joga beleavatkoz­­ni a vatikáni bank ügyvitelébe, még kevésbé, hogy ezzel kapcso­latban bírósági vizsgálatot indít­son. Azt is hangsúlyozzák, hogy a bíboros kész segíteni az olasz vizsgálatban. Tehát mégis megin­dult valami a Vatikánban is ezzel az esettel kapcsolatban. Eddig ugyanis úgy értékelték, hogy az ügy árt a Szentszék tekintélyének és a Vatikán szerette volna elke­rülni a milánói tárgyalást, amely­be belekevernék a bíborost és azt a két olasz polgárt, akik a vatiká­ni bank legmagasabb rangú tiszt­viselői. Ez a tárgyalás nagy ve­szélyt jelentene a katolikus egy­ház tekintélyére. Értesülések szerint Milánóban ülést tartott a legfelsőbb bírósági vezetőség, s ezen az ülésen azt a módot keresték, hogy hogyan ír­ják meg a Szentszék három embe­re elleni letartóztatási parancsot. Állítólag olyan adatok birtokába jutottak, amelyek bizonyítják a bíboros és a két magas rangú tisztviselő személyes felelősségét. Ez késztette arra a két milánói vizsgálóbírót és az ügyészt, hogy letartóztatási parancsot adjanak ki, amire még nem volt példa a Szentszék történelmében, különö­sen a Vatikán és Olaszország kap­csolataiban. Miodrag PASKICl Washington: Szíria felelős­­sége Libanonban Washington úgy értékelte, hogy Szíria komoly felelősséget vállalt a Bejrútban dúló harcok megszün­tetésére irányuló próbálkozásával. A State Department közleménye ezenkívül azt is hangsúlyozta, hogy a szíriai próbálkozást olyan refor­moknak kell követni, amelyek hoz­zájárulnak a libanoni központi kormány megújhodásához. Líbiai támadás Csád­ban? N’djamenából­­ olyan hírek ér­keznek, hogy Líbia csapatösszevo­násokat hajt végre. Mindennek az a célja, hogy háromszáz harckocsi támogatásával ismét elfoglaljon Fada csádi várost. A csádi fővá­rosban továbbá azt állítják, hogy a Líbia déli részén fekvő repülő­tereken, valamint a líbiaiak által ellenőrzött észak-csádi légi tá­maszpontokon is harckészültségbe helyezték a személyzetet. Állítólag Szudán felől is táma­dás várható. Tripoliban semmiféle magyará­zatot nem fűztek ezekhez a híresz­telésekhez. (Tanjug) (Reuter telefotó) A síita Amal milícia tagjai a Banis Al-Baraj­eh palesztin menekült­tábort ismételten aknavetőkkel lövik, annak ellenére, hogy Nyugat- Be­jrútban már jelen van hétezer Szíriai, akiknek a feladata a rend helyreállítása a városban I Peking, február 28. F­ebruár is a hátunk MÖGÖTT VAN, gyorsabban eltelt, mint a többi hónap, mindössze 28 napig tartott, s eb­ben a hónapban Kínában valóban sok minden történt. A sorok író­jának egyik kollégája, aki éles nyelvéről ismert (mellékes, hogy keleti vagy nyugati tudósító), megjegyezte: mi lett volna, meny­nyi minden történt volna Kíná­ban, ha a február 29 napos lett volna, mint ami­kor szökőév van. Emlékeztessünk azonban arra, ami az elmúlt 28 napban történt az is untig elegendő, s ennek a tudósítónak, a kínai fejlemények állandó figyelőjének engedtessék meg­, hogy a lehető legrövidebben összegezze: a burzsoá liberalizmus eszméi elleni harc — amely a többéves zavar után igyekszik kristálytisztává tenni ,,a kínai vizeket’’ — viszonylagos hevesség­gel folytatódott. Jóllehet vannak olyanok is, akik úgy vélik, hogy ez a harc valamelyest enyhült, mivel szükség mutatkozott azt megállapítani mindenekelőtt — s ezt a pártvezetőség részéről köz­zétenni —, hogy milyen káros kö­vetkezményeket okozott a burzsoá liberalizmus eszméje. Még egyszer szükséges hangsú­lyozni: Teng Hszi­ao-ping a legbe­folyásosabb kínai vezető, akit még az amerikai Times is két ízben az év emberének nevezett (elkép­zelhető, hogy mit jelent az, ami­kor az egyik vezető világlap, még­pedig kapitalista országból, kom­munista vezetőt, aki ragyogó kar­rierje folyamán három ízben élt át bukást, majd felemelkedést, el­ismeréssel halmoz el), közvetlenül a történelminek nevezett harma­dik plénum után közölte, hogy ,,a burzsoá liberalizmus vizei örvény­lenek, és nem sok kell az árvíz­hez”. Még egyszer szükséges hangsú­lyozni, hogy szinte hihetetlen, hogy egyes egyének — világos, hogy mindenekelőtt Hu Jao-pang­­ról van szó — nem vették figye­lembe ezeket a szavakat, s nem tették meg azt, amit kellett volna. Lehet, hogy ezért következett a „januári huszárvágás” a vezető­ségben. Ismét emlékeztetünk: elhangzott, szintén a csúcsról, hogy a libera­lizmusról nem fognak vitát nyitni a falvakban, a kollektívákban, il­letve a gyárakban, mivel ezeket a környezeteket nem is mérgezte a burzsoá liberalizmus. Tiencsinben, az egyik legnagyobb és iparilag legjelentősebb vároiban, amelynek több tíz millió lakosa van, befe­jeződött a szakszervezeti tisztség­­viselők országos tanácskozása, amelyen az egyéb döntések mel­lett hangsúlyozták a burzsoá­­­­beralizmus elleni harc folytatásá­nak fontosságát. Nem kétséges, hogy mindezt a legkomolyabban vették, és úgy fogtak hozzá végrehajtásához ahogyan a kínaiak dolgoznak, amikor valamiben megállapodnak és amikor belátják, hogy ennek nagy jelentősége van az egész or­szág, a nép és a párt érdekében. I­SMERETES, HOGY KÍNA OLYAN ORSZÁG, amely­ben a hívők jelenleg egé­szen szabadon szólhatnak érzel­meikről, vallási hovatartozásuk­ról. Ezért semmiképpen sem lep­het meg bennünket a következő: a kínai buddhisták szervezetei­nek értekezlete (a tudósító meg­jegyzése: a buddhizmus a legel­terjedtebb vallás ebben a térség­ben, évezredes tradícióval) meg­elégedéssel állapította meg, hogy ellenálltak azoknak a nehézsé­geknek, amelyeket „Kína újabb­kori történelmének legsúlyosabb tíz esztendeje, a nagy kulturális forradalom­­ hozott”. A szövetség elnöke megjegyezte, hogy hatal­mas történelmi fordulatot él át a buddhizmus az új Kí­nában. A kínai buddhizmus a kínai szoci­alizmussal egy úton halad. To­vább fűzve a gondolatokat: a párt és állami politika tiszteletben tartása, a törvények meg nem sértése szavatolja, hogy a buddhis­ták szabadon kinyilváníthatják vallási érzelmeiket. Az is világos, hogy miért: a párt- és állami politika lehetővé teszi a vallás­gyakorlást és csak az a fontos, hogy ne hibázzanak. A buddhis­ták egyébként „azok az embe­rek, akik szeretik hazájukat, tisztelik a törvényeket, az állam- és a pártvezetőséget, és tevéke­nyen szolgálják a civilizáció épí­tését”. A buddhisták értekezletén nem feledkeztek el megemlíteni azt sem, hogy minden erőt arra kell összpontosítani, hogy a haza is­mét egységes legyen. Az ango­lokkal való megállapodás értel­mében Hongkong 1997-ben visz­­szatér az anyaországhoz, most vannak folyamatban a tárgyalá­sok Portugáliával Macau további sorsáról, visszaadásáról. Marad még Tajvan. Úgy tűnik, hogy ez az, amit Kína s okkal, legjobban szeretne. A buddhisták hangsú­lyozták: mindent megteszünk, hogy ez a cél megvalósuljon. S MÉG EGY ADAT, AMIT KÖZÖLNI SZERETNÉNK az olvasóval: annak ide­jén Kína olyan ország volt, amelyben pusz­ított az éhhalál. Milliók haltak meg. Most ez az ország búzát szállít külföldre! Úgy tervezik, hogy 1990-ben 450 milliárd­­kilogramm búzát ter­melnek, s a következő évezred első évében 500 milliárd kilo­grammot. Növelni kell az ország lakosságának életszínvonalát (a legutóbbi népszámlálás szerint Kínának egy milliárd 36 millió lakosa van). Erre azért van szükség, hogy a társadalom stabil legyen, és hogy sokoldalúan fej­lődhessen. Az irodalmi napilapban egy egyetemi tanár azt írta, hogy az irodalomelméletet csak úgy lehet tanulmányozni, ha megállapítják, hogy a vezető eszméje a marxiz­mus. Megjegyezte, hogy éppen azért, mert a marxizmust nem vették komolyan, voltak „nagy melléfogások”, és hogy jelentke­zett bizonyos számú teoretikus, akik csak a modernizmust is­merték el, míg a realizmus szá­mukra teljesen idegen volt. Az egyik értékelése valóban élesnek tűnik: az irodalomelmélet néha pusztán szójáték volt” s ezért a képzett emberek közül sokan ál­lították, hogy ..semmit sem ért­hetnek meg”. Ezzel bebizonyoso­dott, hogy „az irodalomelmélet a marxizmus elvetésével elkerülhe­tetlenül téves úton találta ma­gát”. Az utat valószínűleg módosít­­ják. Вотко GVOZDENOVIC (Politika) kínai politikai krónika A buddhisták is a szocializmus mellett A vallási értekezleten támog­atták a párt- és állami vezető­képet — Nagyobb figyelmet szentelnek a gabonatermesztésnek — Az irodalomelmélet nem lehet meg „a marxizmus vezető eszméi"” nélkül (Különtudósítás a Magyar Szónak) Macyak Sió Ítélet az Abdallah-ügyben Egy párizsi különbíróság teg­nap életfogytiglani börtönbünte­­tésre ítélte Georges Ibrahim Ab­dallahot, akiről feltételezik, hogy a Libanoni Forradalmi Hadsereg Frakciója (FARL) terrorista szer­vezet vezetője. A vádiratban az állt, hogy­­­91­2-ben két diplomatát megölt (az egyik amerikai, a másik izra­eli volt), és merényletet kísé­relt meg az idén Strassbourgban az amerikai nagykövet ellen. Az ítélet sokak számára megle­pő, hiszen az ügyész helyettese még tegnapra virradóra arra kér­te a bíróságot, hogy az ,,államér­dekre" való tekintettel, „tíz év­nél rövidebb" ideig tartó börtön­büntetést szabjon ki a vádlott­ra. A párizsi L’Matim napilap teg­nap első oldalon számol be ar­ról, hogy a francia kormány meg­ígérte Szíriának: enyhe bünte­tetéssel sújtotta Abdallahot, és az év végéig már szabadulhat is a börtönből. Másfelől, egyes francia hírma­gyarázók úgy értékelik a helyze­tet, hogy az állam az USA nyo­másának hatására hozta az íté­letet. Az ítélethirdetés után fennáll annak veszélye, hogy Párizs utcá­in újabb terrorhullám söpör vé­gig. Így hát az elkövetkező na­pokban szigorúbb biztonsági in­tézkedéseket tesznek, akárcsak tavaly szeptemberben, amikor a terroristák Abdallah szabadon bocsátását követelve merényletek egész sorát hajtották végre a francia fővárosban. (Tanjug) Néhány szál (Folytatás az 1. oldalról) Itt, Halmstadtban is hasonló összejöveteleket tartanak, amelyen a szociáldemokratákon kívül — az ő vezetőjük volt a néhai kor­mányfő —, részt vesznek­; Palme munkásságának tisztelői, a béke­­liga tagjai is. A jugoszláv ven­dégmunkások részére készült va­sárnapi egyórás rádióműsorban külön blokk foglalkozik a hazánk­ban is ismert politikus emlékével. Köztudomású ugyanis, hogy Pal­me megértéssel viseltetett a ven­dégmunkások és a bevándorlók problémái iránt, és igyekezett azokat minél előbb orvosolni. A Svéd Televízió első műso­rán az elsődleges tervek szerint pénteken este be kellett volna mutatni a Miért ölték meg Olef Fálmét című szovjet filmet. A különböző helyekről érkező tista- piros rózsa kozások — melyekről napilapunk is beszámolt egyik korábbi szá­mában — úgy tűnik, megtették a hatásukat: hiába vártuk a beha­rangozott filmet. Levették a mű­sorról. Ma egyébként a televízióban a Jó reggelt. Svédország című mű­sor nagy részét is a tragikus ko­­mlék­ények között eljuti,a­mi­­niszterelnöknek szentelték. Kü­lönböző helyszíneket kapcsoltak (ami csöppet sem könnyű, hiszen az ország több mint 2000 kilomé­ter hosszú), s láthattuk, hogy min­denütt — Mal­mőtől Kirunáig — miként emlékeznek Palméra. Egy­­egy szál piros rózsát tesznek a lakások ablakába, viszik a nagy­gyűlésre, a koncertre (ez a világ különben a szociáldemokraták jelképe), s a kívülálló meglátása szerint is valóban kegyelettel adóznak a néhai miniszterelnök emlékének. KIS IMRE Ferenc Reagan kinevezte az új kabinetfőnököt Ron­ald Reagan, az Egyesült Ál­lamok elnöke Howard Bakert, egy­kori köztársaság párti szenátort nevezte ki kabinetje új főnökévé. Danr­d Régin, aki eddig ezt a tisztséget betöltötte, tegnap este nyújtotta be lemondását, miután a Tower-bizottság közzétette jelenté­sét, amelyekben éles vádakkal il­lettük őt, amiért részt vett a tit­kos iráni fegyvereladási akcióban, vlamint a kontráiknak szánt pénz eljuttatásában. (Tanju­g) 1987. március 1., vasárnap Tanácskozás az elnem­­kötelezettségről Tegnap Hercegovinában tanács­kozás kezdődött az elnemkötele­­zettségről. Vitaindítójában dr. Ranko Petiković elmondta, hogy az el nem kötelezettek Hararé­­ban megtartott VIII. csúcsértekez­lete nemzetközi méretekben bizo­nyította a mozgalom hatékonysá­gát és cselekvőképességét. (Tan­jug) Továbbra is szigorú sugár­­ellenőrzés Az EGK újabb nyolc hónappal meghosszabbította a radiroktív su­gárzás következtében megfertőző­­dött mezőgazdasági termékek el­lenőrzéseire vonatkozó szabályainak érvényesítését. Az erre vonatkozó intézkedést tavaly júniusban lép­tették életbe, a csernobili atomerő­műben történt katasztrófa után. (Tamjug)

Next