Magyar Szó, 1987. május (44. évfolyam, 118-131. szám)

1987-04-30 / 118. szám

XIIV. évi, 118. (14339.) szám 1987. április 30., május 1., 2. Ara 100 dinár Az úton M­ikor mifelénk — Sza­badkán, Újvidéken és az akkori Becskere­­ken — először ünnepelték május elsejét, a nyolcórás munkanapot követelték a munkások, pedig akkor még vasárnap is dolgozniuk kel­lett. A jelszó és az adott tár­sadalmi helyzetben megvaló­sítható lehetőségek között hatalmas eltérés. Az idő mértékével mérve ötven esz­tendő. És ebben az ötven esztendőben két világháború volt, forradalmak és folyto­nos küzdelem az embersége­sebb életért. Az őrzött rend viaskodása a felismert és akart célokkal. Talán ezzel lehetne jellemezni ünnepünk eredetét, történetét, fejlődé­sét. Talán... A küzdelem fejlődését a májusi jelszavak szaporodása és változásai is mutatják. A nyolcórás munkanap emlege­téséhez a béremelésre, majd a munkakörülmények javítá­sára vonatkozó követelések kapcsolódtak. Később jött a negyvenkét órás munkahét, szabad szombat, meg ilyes­mi. A múlt század végén, a tiltott májusok korában, gyülekezési jogot és szólás­­szabadságot követeltek a munkások. Az általános, egyenlő és titkos választójog évtizedeken át szerepelt a transzparenseken. És sorol­hatnánk tovább a jelszavak módosulásait a társadalmi és nemzeti felszabadulásig és azon túl a szocialista önigaz­gatásig. Szabadkán, Újvidéken és az akkori Becskereken — ki­lencvennyolc évvel ezelőtt — kevés munkás vállalkozott még a tüntetésre. A tilalmak megtörése után azonban egy­re népesebbek a körmeneten, felvonulások, kirándulások. A májusi menetben senkitől sem kérdezték, milyen val­­lású és nemzetiségű. Ez a mozgalom magában hordozta a testvériségi egység csírá­ját, amelyet Jugoszlávia Kommunista Pártja Josiet Broz Tito vezetésével hívott életre. ■ A májusi felvonulások tör­ténetéhez tartozik még a munkásokhoz csatlakozó zsellérek, földművesek, diá­kok, értelmiségiek tömegé­nek fokozatos gyarapodása. Így vált ez a szép tavaszi nap, kemény küzdelmekben és véres harcokban, minden haladó ember ünnepévé. Minden dolgozó ember ün­nepévé, mondhatnánk, és ezt nem is kell történelmi té­nyekkel bizonyítani. Meggyő­ződhetünk róla az utcákon, ligetekben, kirándulóhelye­ken ... De az a nagy eltérés, amit kezdetben észleltünk a jel­szó és a valóság között, nem szűnt meg, az most is érzé­kelhető, mert hozzátartozik ünnepünk természetéhez. Ta­lán csak annyi változott, hogy mostanában kevésbé tömören és más szavakkal fejezzük ki a felismert és akart célokat. A küzdelem tart, folytatódik, mert a megvalósult eszmények után mindig új, másmilyen vá­gyak, igények jöttek, meg gondok is bőven. Alighanem még sokáig így lesz. Az úton vagyunk. PETKOVICS Kálmán Beszámoló a JKSZ Központi Bizottságának 7. üléséről Egyesítsük erőnket az önigazgatás és a szocialista demokrácia erősítésében! A JKSZ Központi Bizottsága Belgrádban megtartott kétnapos ülésén az időszerű eszmei-politikai áramlatokról és a KSZ-nek a szocialista önigazgatás és demokrácia erősítésében va­ló feladatairól folyó maratoni vitában a felszólalók ettől az elvá­lástól vezérelve bíráló hangnemben, kendőzés nélkül szóltak a társadalmi-gazdasági élet visszásságairól, a politikai életben ta­pasztalható megalkuvó magatartásról, egyúttal rámutatva arra is, mit kell tenni a KSZ akciókészségének, vezető szerepének foko­zásáért. Az ülés első napján, kedden és­ a tegnapi vitában is a Szövetségi Képviselőhöz nagytermének szóno­ki emelvényén egymás után pe­regtek a bírálatok, a gazdasági élet ellentmondásaival kapcsolatos elemzésnek beillő felszólalások, a politikai helyzet, elsős­őrban a Ko­­sovóban kialakult viszonyok bírá­lata, a KSZ-ben tapasztalható mozgások szemléltetése, az egy­­egy állásponttal, véleménnyel kap­csolatos polemizálás, de számos konkrét válasz is elhangzott a ho­gyan tovább kérdésére. Még az ülés kedd esti vitájában emelte ki Borisz Sztankovszki, hogy a mun­kások sokat várnak a Központi Bizottságtól, mert helyzetük javí­tására hiába tettünk erőfeszítése­ket, napjainkban a munkásosztály a puszta lét peremére került. Du­gan Dragosavac ugyancsak konkrét javaslattal állt elő: a gazdasági stabilizációs program teljesítése során felül kell vizsgálni a külföl­di adósságok visszafizetésével kap­csolatis álláspontokat, pénzügyi reformot kell végrehajtani, a KSZ- nek a nemzeti kérdéseik rendezé­­sébő is abból az alapvető álláspont­ból kell kiindulnia, hogy ezeket a kérdéseket nem lehet szavazat­többséggel eldönteni, s végül azt is javasolta, ha sürgősen nem tud­juk megoldani a kosovói problé­mákat, hívjanak össze rendkívüli kongresszust, szervezzenek szabad választásokat több jelölttel, hogy a felelős tisztségekre olyan em­berek kerüljenek, akik le tudják küzdeni a genocídiumot. Akcióegység a felelősség kiélezésével Az ülés tegnapi vitája a gazda­sági stabilizációs program megva­lósítására irányuló feladatok fel­vázolásával kezdődött. Dobrivoje Vidic azt követelte, hogy a JKSZ KB foglaljon állást a program tel­jes megvalósítása mellett. Javasol­ta, hogy a JSZSZK Képviselőháza minél előbb állapítsa meg, melyek a kulcsfeladatok a program valóra váltásában, az alkotmánymódosí­tás során pedig olyan megoldást találjon, amely lehető­vé teszi, hogy a jövedelemről szóló társa­dalmi döntéshozatal kulcskérdései a társult munkába helyeződjenek át, háttérbe szorítva az­­ államot. Ehhez kapcsolódnak Boškó Krá­­nnénak­ a szavai is, hogy a fejlődés radikális változásai vezetnek a na­gyobb termeléshez és az önigaz­gatási viszonyok fejlesztéséhez. Nálunk nem a koncepció, hanem a felelősség van válságban, főként ott, ahol nagyobbak a kötelezett­ségek. Ezért az akcióegységhez, ve­zető út a felelősség kiélezésén ke­resztül halad. Nikola Stojanović még konkrétabb javaslatot tett: szerinte először is mindent meg kell tenni, hogy megvalósuljon az idei gazdaságfejlesztési határozat, hogy módosítsuk az alkotmányt és a társult munka törvényét. Másod­szor, a kommunistáknak minden környezetben támogatniuk kell az SZVT-s­ek a stabilizációs program­ból eredő intézkedéseit, harmad­szor, a köztársaságok és tartomá­nyok felelősségének kiélezésével biztosítani kell, hogy gazdaságpo­litikájuk összhangban legyen a fö­derációéval, negyedszer pedig, biz­tosítani kell, hogy az illetékes szervek (munkástanácsok, önigaz­gatási szervek stb.) felelősséggel végezzék munkájukat, és hogy megvalósuljanak a JKSZ KB 24. ülésénél­ a dolgozók alkotmányos helyzetére vonatkozó határozatai. Stefan Korošec is megállapítot­ta, hogy csupán bírálattal nem várható el a dolgozó emberek mozgósítása. Ezért konkrétan kell cselekedni. Elsődleges feladat az infláció leküzdése, amelynek egy része a gazdaság szerkezetéből, fe­(Folytatása a ti. oldalon) Nagy Perge Gézának, a szabadkai Jovan Miklc iskola tanulójának grafikája Olvasóinknak-----­kellemes ünnepeket kíván**TM-* Lapunk legközelebbi száma május 3-án, vasárnap jelenik meg Jobban és felelősebben A szövetségi társadalmi-politikai szervezetek május elseji kiáltványa Negyvenkét éve élünk és dolgo­zunk szabadságban. Fáradságos munka évtizedei állnak mögöt­tünk, amelyek során megváltoztat­tuk hazánk arculatát, megterem­tettük közös életünk és fejlődé­sünk munka-, élet- és társadalmi feltételeit, érvényesítettük a szo­cializmust, az önigazgatást és az el nem kötelezettséget mint jele­nünk és jövőnk tartós alapját. Az idei ünnep alkalmat nyújt arra, hogy visszatekintsünk, mit értünk el, de ugyanakkor arra is kötelez, hogy megvizsgáljuk: mit kell még tennünk azért, hogy közös erőfeszítésekkel leküzdjük a gazdasági és társadalmi válságot, amelybe az utóbbi években kerül­tünk. Ne engedjük meg fejlődésünk eddigi eredményeinek lebecsülését. A válság ne homályosítsa el ho­rizontunkat, és ne legyen kerékkö­tője a történelmi és jelenlegi cél­jaink valóra váltására irányuló kezdeményezéseinknek. Használjuk fel az eddigi szocia­lista országépítésben a Jugoszláv Kommunista Szövetség vezetésével elért nagy tapasztalatokat és eredményeket. Lehetőségeink na­gyok, hiszen korszerű termelőesz­közökkel, káderekkel, az önigazga­tás mellett elkötelezett munkás­osztállyal rendelkezünk és kije­löltük további fejlődésünk útját. Felelősségteljesebb és jobb mun­kával el fogjuk érni a célokat, amelyek felé törekszünk. Fejlesszük nemzeteink és nem­zetiségeink testvériségét és egy­ségét, forradalmunk e legfonto­sabb vívmányát. Méltóságteljesen és ihletetten emlékezzünk meg az 30. évfordulójáról annak, hogy Tito a JKP élére állt. Munkásosztályunk mindig a munkából, a szolidaritásból, a szervezettségből és az arra való készségéből merítette erejét, hogy vállalja a felelősség reá háruló részét és határozottan harcoljon a haladásért. Mindannyian saját környeze­tünkben végezzük felelősségtelje­sen munka- és társadalmi kötele­zettségeinket, támaszkodjunk min­denekelőtt saját erőnkre, a mun­kásosztály­ minden dolgozó alko­tókészségére és határozottan hajt­suk végre a JKSZ XIII. kong­resszusának határozatait és a hosz­­szú távú gazdasági stabilizációs programot. Mindez fokozottabb készültséget igényel a szervezett szocialista erőktől és a társadalom minden potenciáljától, újabb ismereteket, korszerű tudományos és techno­lógiai megoldásokat és ezek al­kalmazását az élet minden terü­letén. Ezt az önigazgatási szer­vek, küldötti képviseleti testüle­tek, állami szervek, társadalmi­­politikai és egyéb társadalmi szervezetek nagyobb felelősségé­vel, az önigazgatási, politikai és egyéb társadalmi tisztségek viselői feletti fokozottabb társadalmi el­lenőrzéssel valósíthatjuk meg. Ily módon tettekkel bizonyítjuk egységünket, megingathatatlansá­­gunkat a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság fejleszté­sében és határozottságunkat mind­azzal szemben, ami veszélyezteti az ország integritását, önigazgatá­si szocialista fejlődését. Vállal­junk szerepet a szocialista önigaz­gatás gazdasági és politikai rend­szerének továbbfe­­lesztésében. Legyünk szolidárisak mindazok­kal, akik a világon az alapvető munkásjogokért, emberi és népi jogokért, az osztály-, faji- és po­litikai diszkriminációtól mentes szabad életért és arra való jogu­kért vívott harccal ünnepük má­jus elsejét, hogy élvezzék munká­juk gyümölcseit. Emeljük fel szavunkat a hábo­rú és a nukleáris esztelenség el­len, a békéért, szabadságért és egyenjogúságért, az olyan világért, amelyben minden tudás és gaz­dagság az emberiséget, minden ember és nép haladását és bol­dogságát szolgálja. Nyissunk új távlatokat a gyor­sabb ütemű anyagi fejlődés, a gyorsabb foglalkoztatás előtt, a szocialista önigazgatás erősítése, a társadalmi viszonyok további de­mokratizálása, az ország védelmi képességeinek erősítése, nemzete­ink és nemzetiségeink testvérisége és egysége, következetes el nem kötelezett és független politikánk előtt, mert ettől függ jelenünk és szebb jövőnk. Kellemes május elseji ünnepeket kívánunk a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság minden dolgozójának és polgárának! A Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége Orszá­gos Választmányának El­nöksége A Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Bizott­ságának Elnöksége A Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Tanácsának El­nöksége . A Jugoszláv Harcosszövet­ség Országos Bizottságának Elnöksége A Jugoszláv Szocialista If­júsági Szövetség Választmá­nyának Elnöksége A JSZSZK Elnökségének rendelője A JSZSZK Elnöksége Május 1-je, a munka ünnepe alkalmából az alábbi rendeletet adta ki: Május 1-je, a munka ünnepe alkalmából 1987. április 30-án Belgrádban, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság fővárosában 24 tüzérségi lövegből 15, Zágrábban, Ljubljanában, Szarajevóban, Szkopjéban és Titogradban, a szocialista köztársaságok fővárosaiban pedig 12 tüzérségi lövegből 10 díszlövést kell leadni. Sinan Hasani, a JSZSZK Elnökségének elnöke

Next