Magyar Szó, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)

1987-09-14 / 253. szám

1987. szeptember 14., hétfő ------------------------------------------------------- Magyar Sió Toni Schumacher:Fütyülök rátok. A Bundes­liga a lusta kutyák gyülekezete 1981­ augusztusában az Év labdarúgó­ja kitüntetés átadásakor láttam viszont a hollandiai Eidhovenban. Nagyon ba­rátságosan viselkedett, és ettől meg­nyugodtam. Már túl volt egy súlyos szívinfarktuson — ez történik minden edzővel, aki komolyan veszi feladatát. Weisweileren és Michelsen kívül egy egykori és a jelenlegi HSV-edzőt soro­­­­lak még az elitkategóriába: Branko Zebecet és­ Ernst Happelt. Mind a né­gyen abszolút követelményeket tá­masztanak játékosaikkal szemben, sztárjaikkal brutálisan és megvetéssel bánnak. Branko Zebec például egy rossz mér­kőzés után felmarkolt egy csomó ka­lácsot, és szabályszerűen megrendezte a büntetést. Futás körbe-körbe. Kö­rönként eldobott egy kavicsot. Senki sem mert nyikkant, és a világsztárok sem jártatták a pofájukat. A legnagyobb szadisták egyben a legjobb edzők is. Ezt a fatális össze­függést értékeli nagyra a közönség. En­nek nem szabadna így lennie. Az ext­rém teljesítménynek és emberségnek ebben a kombinációban csak akkor van esélyсЏ ha az edzőknek a jövő­ben a lustaságot és dilettantizmust nem korbáccsal kell kiűzniük. A játékosok korrekt összehason­lítása felébresztené a becsvágyat, és nagyobb teljestményre ösztönözne. Hiszen pilla­natnyilag mindenki a legjobbnak tart­ja magát. Ha nan erőnlétileg, akkor technikailag. A helyzet azonban az, hogy túl sok az undorítóan lusta játékos — és túl sok az ugyanilyen edző is. Tömegével vannak olyan ,,profik”, akik mérsékelt teljesítményük ellené­re, a hónap végén 10—30 000 márkát kasszíroznak. „Naplopók összeesküvé­sével” állunk szemben, éspedig a já­tékosok és edzők között. Ez pedig to­vább növeli az elnökség hatalmát az edzőkkel szemben, akik túlságosan sok támadási felületet, kínálnak. Emiatt a Bundesligában lőporos hordón ülnek, és nem csoda, hogy ebben az illeté­kességi zűrzavarban a legkisebb „rö­vidzárlat” esetén kiégnek a biztosíté­kok. Az is igaz, hogy az évi 5—20 millió már­kás forgalmat lebonyolító egyesületek játékosai gyakran azt sem tudják, hogy mit csinálnak a következő hé­ten. Se órarend, se edzésterv nem áll rendelkezésükre, ahhoz, hogy tájéko­zódhassanak. N­em tudják előre, hogy mikor mehetnek szabadság­a, mikor lesz éppen szabad hétvénéj­ük­, hányan tervezhetnek. Így volt példá­ul a HSV- nál Magath korszaka előtt, s Kölnben, míg Kessler 1985-ben meg nem érke­zett. Egy világos, a legtöbb profi lab­darúgó nem­ tudja ésszerűen megszer­vezni az életét, mert túl sok egyesül­­­letet irányítanak dilettánsok. Egyetlen cirkusz sem engedne meg magéinak, olyan gyermeteg irányítást, mint a legtöbb egyesület a Bundesli­­gban, mert akkor az arénába­n kaoti­kus­ állapotok uralkodnának: egymást marnák a vízilóm­ak és az oroszlánok, a majmok az elefántokat ingerelnék, a tigrisek bezabálnák a papagájokat! Nem tudnának egy cirkuszi sátrat egyetlen nap alatt felállítani és lebon­tani. Jó, ha évi 100 előadás helyett húszat meg lehetne tartani. Alig hihető, de ez az igazság. Ahová csak nézünk, dilettantizmus uralkodóik, és csak kevés egyesület működik olyan zökkenőmentesen, mint a Ba­yern München. A vezetés minőségét azon is le lehet mérni, hogy mi történik, ha megsérül egy játékos. E téren is nagy különbsé­gek vannak, nézzünk két példát! Kölnben a HSV játékosa, Thomas Kroth egy műtét után két hétig kór­házban feküdt. Ez idő alatt egyesüle­tétől fel sem hívták, meg sem látogat­ták, egyetlen sort sem írtak neki, sem virágot, sem­ könyvet nem kapott, semmit, egyé­ltalán semmit. Sem dr. Klein, az elnök, sem Günter Netzer nem érdeklődött. Csak leendő me­nedzsere, Felix Magath hívta fel a 12 000 km-re levő Mexikóból. Münchenben a Bayern játékosának, Raimu­nd Aumannak elszakadt a ke­resztszalagja. Raimundot beszállították egy svájci egyetemi klinikára. Uli Hoeness, a menedzser gondoskodott mindenről: repülő, taxi, szállás Aumann feleségének Zürichben. A megfelelő gondoskodás a profi profi labdarúgás döntő pontja. A já­tékos ugyan sok pénzt kereshet, de sérülés vagy más probléma esetén „szakmai kockázat” felkiáltással csak a vállukat vonogatják. Ennek is meg kell hát változnia. Herbert Neumannal és Rüdiger Se­mitz-cel együtt alapítottunk egy sportügynökséget. Ez jó lehetőségeket ígér a jövőmre nézve. Tanácsot adunk ez élsportolóknak, de már gondosko­dunk­ is róluk. A későbbiekben sport­­rendezvényeket szeretnénk szervezni, és különböző terveket támogatnánk. Ügynökségünk a sport területén vég­rehajtandó reformjavaslatok laborató­riuma lehetne. A DBF bürokráciája ellenére, jobban mondva amiatt, Lét­e akartunk hozni egy rehabilitá­ciós központot a sérült játékosok gyó­gyítására. Milyen gyakran kellett ta­pasztalnom, hogy a beteg játékosokat az edzők és a menedzserek ócskavas­ként kezelték! Csávában hagyják őket. A következő munkatársi gárdára gon­dolok: egy orv­os (talán az engem két­szer operáló Schneider professzor, egy kölni sportklinika főorvosa vagy Steinhäuser professzor, a zülpichi kórház főorvosa..), egy edzést és mun­katerápiát irányító testnevelő tanár, aztán a masszőrünk, Deiter Siegmund és Heinz Flohe, aki a labdarúgás gya­­korlatokat irányítanál. Ezenkívül támo­gatnánk és nevelnnék a tehetségeket is. Ügynökségü­nk a jövendő válogatott játékosainak nevelőműhelye lenne. A­z­-Lmna reklámhordozói, Völler, Matthäus és Allofs tehát arra kénysze­rülnek, hogy Puma-kacatjaikat az öl­tözőben hagyják, ha a válogatott csa­pattal nemzetközi mérkőzéseken sze­repelnek. A derék kóristafiúkkal — isten tud­ja, miért — aligha összetéveszthető Adidas-menedzsereknek kéjes gyönyö­rűséget okoz, ha a Puma-játékosokat időnként elcsábítják. Dupla öröm, ha 1,5 milliárd tévénéző látja az orra előtt az említett Adidas-világot, mint pél­dául a legutóbbi VB alkalmával is. Az elmúlt évtizedekben sikerült az Adidasnak a legnépszerűbb és legjobb profikat magához láncolni. Semmit, ab­szolút semmit nem bíznak a véletlen­re. A Pumának a legkisebb esélye, az esély szikrája sincs meg ahhoz, hogy megkaparintsa a legelső helyet, amíg olyan emberek viszik a prímet, mint Beckenbauer, Breitner és Overath. Hát így állunk. Ellenszolgáltatásul az Adidas a sztá­rokat és az egyesületek utánpótlását is ingyen ruházza fel. Drága előjog. Más cégeknek marad az a lehetőség, hogy ugyanezt­­megkíséreljék, és ehhez még éves apanázst is feldobjanak a sportolóknak és egyesületeknek. A Pu­ma nem adja fel, tovább próbálkozik, hogy az Adidasszal szerződött játéko­sokat és egyesületeket hatalmas pénz­­ajánlato­kkal elcsábítsa. Kétségkívül ezekben az ajánlatokban rejlik egyes sztárok álomjövedelmének és külön­juttatásainak magyarázata. Maradona kb. évi 1 millió márkát keres a Pu­mánál, és szerződése öt évre szól. Rudi V­al­ érnek, is ötéves szerződése van, és állítólag csaknem 250 000 márkát kap a Pumától minden évben. Hogy mi se veszítsünk semmit, az Adidas is tarja a lépést. Nagyjából hasonló nagyságrendű összegeket ad Rumm­enig­gének, Beckenbauernek és nekem. Eddig minden világos, minden oké. Ez a verseny. Ellenszolgáltatásként az Adidas és más cégek a német labdarúgásba fek­tetett pénzüket százszorosan visszakap­ták. Hát nem tartozunk évtizedek óta megszakítás nélkül a világ élvonalá­hoz? A válogatott csapatunk révén terjesztett reklám alapjában véve meg­fizethetetlen. Ezt tudják a herzoge­­nauerachi menedzserek is. Évi 8 szá­zalékos növekedést könyvelhetnek el, új piacok nyílnak meg, mint most pél­dául Ázsiában. Ez a siker nem magá­tól jön. A Pumánál is pontosan tudják, hogy a Werder Bremen, a Borussia Mön­chengladbach és a Fortuna Düsseldorf is hozzájárult a­ cég sikeréhez: 1,5 mil­liárd márkás az éves forgalom. A Pu­mánál az eladások évek óta mintegy 10 százalékkal nőnek. Meglepett, hogy Boris Becker milyen nagy hatást gyakorolt a teniszütőgyár­tásra. Fiatal sztárjaink ütőszállítója, a Puma ma tízszer annyi rakettet ad el, mint korábban. Becker m­­mbledoni győzelme után már nem tudtak lépést tartani a gyártással. A teniszcikkek forgalma — Beckernek köszönhetően — időközben már 300 millió márkára rúg. Ha Becker csak 10 százalékkal ré­szesedne ebből a teniszüzletből, 30 mil­liót kereshetne évente . .. Sport és milliók Csökken a nézőszám. Romlanak a pénzügyi lehetőségek, és aggasztó a deficit. Az ingatlanba fektetett egye­sületi vagyon úgy zsugorodik, mint a hó a napfényben. Néhány szerencsés kivételtől eltekintve csaknem minden egyesület elcsapja a járványt. A sze­rencse fiai közé tartozik a Bayern Mün­chen (ezt az egyesületet kiemelkedően menedzselik) és a Leverkusen (amely mögött a Bayer cég áll). A mezreklá­­mokból és a tévéközvetítések jogdíjá­ból nem lehet a költségvetési lyuka­kat betömni. A profi labdarúgással manapság ke­­mény üzleteket kötnek. A sivár üz­leti szellem a­ sportot egyre inkább a háttérbe szorítja. E reklámok révén dől a pénz az egyesület kasszájába, és a pénz teszi lehetővé az egyesületnek a teljesítményt és a sikert. Ez őt újra vonzóvá teszi a szpon­zorok szemében, fokozza a keresletet. Nő a rugdosó, kétlábú hirdetőoszlop értéke. Körülbe­lül így működik a bőrlabda üzletének körhintája. Az ipar által fizetett rek­lám, és a sport oly m­­értékben összefo­nódott egymással, hogy egyik a másik nélkül már nem tudna életben marad­ni. A cinikusok szerint „a profisport és az ipar kapcsolata ugyanolyan, mint az akasztott ember és a kötél kapcso­lata”. Esetünkben az „ipar” igen ködös fo­galom. Nevezzük a nevén a gyereket: Adidas és Puma. A sportruházat világ­piacán e két cég úgy áll szemben, mint két nagyhatalom, a szovjetek és amerikaiak a hidegháború idején. Az Adidas és a Puma osztozik a vi­lágpiac oroszlánrészén (80*0). Az Adi­das éves forgalma 4, a Pumáé 1,5 milliárd márka, és mindkét cégnél emelkedő tendencia figyelhető meg. E két óriás hatalmi területén kívül nincs semmi. Ezt egész egyértelműen ki kell mondani. Sem Nyugat-Európá­­ban, sem Afrikában vagy Ázsiában nem fejlődhet egy csapatsport anélkül, hogy kettőjük egyike ne lenne benne a játékban. A menedzserek pontosan­ tudják, hogy milyen óriási összegek kereshe­tők meg a sporttal, tehát, a Puma és az Adidas késhegyre menő harcot foly­tat. Minden eszközzel. A sport szépség és egészség. Ebben van is valami. „Az emberek felismerték testük ér­dekeit" — olvashatjuk az újságokban és képes folyóiratokban. A testépítő stúdiók gombamódra nőnek ki a föld­ből. A sport „menő dolog ezt nem lehet nem észrevenni. 1974-ben jól táp­lált­ polgártársaimnak csupán 4 száza­léka sportolt, m­a már csaknem 18 szá­zaléka. Nem kell nagy fantázia hozzá, hogy elképzeljük, milyen lázas vágyakat ébreszt egy ilyen „piaci előrejelzés”. Minden egyesületi elnök egyszerű vá­lasztás előtt áll: Adidas vagy Puma? Ezeknek ma már ilyen nagy a hatal­muk. A megmaradó döntési szabadság már kész irónia: az elnök azt választ­hatja­ meg, hogy melyiktől kíván füg­­geni. Ezt én a börtön szabad megvá­lasztásának nevezem. Egy szerződés szerint minden játékos köteles Adidas szerelést viselni, ha az NSZK színeiben játszik. Egy korkedvezményes nyugdíjas perspektívái Azt mondják, hogy az írás az ön­megismerés legjobb eszköze. Jobban ismerem most magam, mint korábban? De miért is tépem újra a számat? Mit hozhat ez? Sok bírálatot, ebben biztos vagyok. Mindenesetre az utolsó betűig becsületes akartam lenni, és nyíltan kifejteni nézeteimet. Ezzel a könyvvel talán enyhíteni tudok a kertre ebe zárt különc, a tizenegyedik játékos, a ka­pus elszigeteltségén. Amilyen most a helyzet a labdarú­gásban,­ biztos, hogy korkedvezményes nyugdíjas leszek. Sokkal hamarabb, mint a többi átlagember. 35 évesen. Hogyan találok majd új életcélt, ha már az elsőhöz túl korán lettem öreg? Néhány bölcs pszichológus szerint ez „előrehozott kapuzárás előtti pánik”. Szinte komikus, semmi sem lehetetlen, de már távolról sem lehetséges min­den. A labdarúgás tulajdonképpen az Is­kolaudvaron űzött játékaink folytatá­sa. Mi, focisták, minden hét végén hozzásegítjük a nézőket, hogy vissza­térhessenek gyermekkorukba. Azzal a kockázattal, hogy mi magunk nagy gyerekek maradunk. Anyagilag jól vagyok eleresztve, jól nősültem, sikeres vagyok, és a lehető legjobb tanácsokért kapom. Ennek el­lenére pánik fog el, ha — józanul szemlélve — megállapítom, hogy a lab­da elkapásán kívül valójában semmi­hez sem értek igazán. Mit tudok én már a komputertechnikáról, az iroda­lomról, a klasszikus zenéről vagy a színházról? Csupán ösztönösen, tisztán érzésből mindenhez értek egy kicsit. Tudni azonban, sajnos, sokkal keve­sebbet tudok . .. Természetesen bármikor abbahagy­hatnám. Lehúzhatnám, a rolót. Kifizet­tetném a nekem járó pénzt. De már az ötlet maga is lehangol. Ma: teljesítmény rend­szer, a közön­ség kiszolgálása. Stressz az önpusztítá­sig. Holnap: temetői csend, unalom, nyúl­teny­észt­és? Félek az ürességtől. Előttem mások sikeresen átvészelték ezt a korkedvezményes nyugdíjas lé­tet. Nekem, ott van Marlies, tehát ez is sikerülni fog. Egy kis szorongás azért van bennem. Milyen lehet az, ha valaki már nincs többé „egészen jönn*’? Igaz az, amit az Amerikát meg­hódító teamcsoda, Arnold Schwarze­negger állít?: „Ha me­nő vagy, leszar­hatod az embereket. Ha már nem vagy­sz többé, beléd rúgnak, megaláznak, megsemmisítenek« Nincs olyat* verés, ami szörnyűbb lenne annál a megaláz­tatásnál, amit a nagy sztárok szenved­nek el, amikor felü­ről lecsúsznak. Nem csoda, hogy oly sokan menekülnek az alkoholhoz és a drogokhoz." A népszerűség nagyon kétélű. Ha nem kíséri siker, akkor már csak te­her. Egyszer találkoztam Moszkvában Lev Jasinnal. Ő akart velem megismerked­ni. „Ön jó ember — mondta. — Már biztos a díszhelye a legnagyobbak kö­zött, közvetlenül Sepp Maier mellett. Nagyon örülök a találkozásnak." Igazi élmény volt számomra a beszélgetés a múlt egyik sportóriásával, Jasin, „az évszázad kapusa” már 90 éves és nyug­díjas. Időközben amputálták az egyik lábát. Nagyon nehezen mozgott, olyan volt, mint egy motor nélküli Forma 1-es autó. Kimondhatatlanul sajnáltam, fis engem is elkapott kissé az aggó­dás: minden múlékony — suhant át bennem a gondolat. Jasin is, a Leg­nagyobb, fis én? Im­ már sohasem fogok visszatérni szegénynegyedbeli barátaim közé, idő­közben valahol másutt leltem otthont. De vajon pontosan hol? Mi tudok én már a dísztribünön ülő, tiszteletre meló urak szándékairól? Nem sokat, de túlságosan nem is ér­dekel. Túl rideg számomra ez a vi­lág. Egy biztos: tudásszomjam óriási. Rengeteg olyan film van, amit nem láttam, rengeteg könyv, amit nem ol­vastam. Ki tudja, még hány meghó­dításra váró világ van? Talán idegen nyelveket kezdek tanulni, bizonyára elsajátítom az üzleti élet titkait is. Talán én leszek egy szép napon az 1. FC Köln elnöke , de nem a dicső­ség és a babér kedvéért, hanem a funkció jelentőségéért, hogy új lendü­letet adjak a dolgoknak. Felülről könnyebb forradalmat elindítani. A legközelebbi és nyilvánvaló célom, hogy a válogatott csapat­kapitányaként 19­­8-ban együttesünkkel Európa-bajnok legyek. Aztán a következő VB, 1990- ben. Elég hosszú az út, vágjunk tehát neki. Jasin, a nagy kapus, még 42 évesen is játszott a Szovjetunió válogatottjá­ban. Holnap újra lesz nap. Aztán majd meglátjuk, hogyan tovább. Álom vagy valóság? Ez soha nem okozott nekem gondot. (Véc*) Megjegy­z.és: A közölt részleteket »nerk et ztoserim n sá tu «­ kézclmekkel. SPORTVILÁG 13 MAGYAR NB­ I: Az ETO továbbra is élen Az MTK változatlanul vergődik A hétközi válogatott mérkőzé­sek után rendezték meg a magyar NB I. hatodik fordulóját. Nagyon kevés gól született, Debrecenben láthatták a nézők a legtöbbet, hármat. Több csapat is 1:0-ás kü­lönbséggel nyert. Ilyen arányban bizonyult jobbnak a Rába ETO is a remekül rajtolt Tatabányánál, és ezzel a győzelemmel a győriek tartják első helyüket. Az Újpest bravúros győzelmet aratott Pé­csett, s miután a Vasas is legyőz­te a Videotont, a két fővárosi együttes egy pont hátránnyal kö­veti a Rába ETO-t Nagy meglepetést keltett, hogy a Honvéd hazai pályán sem tu­ta megverni a Siófokot és az­ már nem szenzáció, hogy a Ferenvá­ros ezúttal sem lőtt gólt, igaz, ez­zel is el tudott hozni egy pontot Szombathelyről. A bajnok MTK változatlanul gyengélkedik, ezúttal Debrecenben szenvedtek vereséget — hat for­dulóból immár a negyediket — és jelenleg kieső helyen állnak. Haladás—Ferencváros 0:0 Nagy küzdelem, tehetetlen csa­társorokkal. Pécs—Újpest 0:1 (0:0) Góllövő: Kovács E. Jól műkö­dött az újpesti védelem, annál gyengébben a pécsi támadósor. Vasas—Videoton 1:0 (0:0) Góllövő: Tuboly. Ismét jól küz­dött a Videoton, de fiatal csapata még mindig tapasztalatlan. Honvéd—Siófok 0:0 Gyenge volt ezúttal a Honvéd,­­Szik védelme idézi a korábbi több­szörös bajnokot. Debrecen—MTK 2:1 (1:0) Gól­lövők Melis (tizenegyesből), Szűcs, illetve Bod­a (tizenegyesből). Szikrázó csatában megérdemelt a Debrecen sikere. Rába ETO—Tatabánya 1:0 (1:0) Góllövő: Szabó. Nagyszerű mér­kőzést vívtak. A győri győzelem igazságos. Békéscsaba—Zalaegerszeg 0:0 Az eredmény csalódás a hazaiak­nak, siker a ZTE-nek. Kaposvár—Vác 3:3 (1:1) A bajnokság állása: A szeptember 23-i lengyelország— Magyarország EB­-selejtező miatt rö­vid szünet lesz az NB. I.-ben. Legkö­zelebb szeptember 26-án az alábbi pá­rosításban játszák a 7. fordulót: Új­pest—ETO, Tatabánya—Vasas, Video­ton—Haladás, Feren­cváros—Kaposvár, Vác—Békéscsaba, MTK—Honvéd, Siófok —Pécs, Zalaegerszeg—Debrecen. AUSZTRIA A 11. forduló: Tirol—Vienna 4:1, VOEST—Mödling 3:2, Austria—Rapid 1:2, GAK—Sturm 3:0, Klagenfurt— LASK 2:1, Sportclub—Admira 3:2. Az élcsoport: Rapid 21, Austria és Tirol 14 pont stb. FRANCIAORSZÁG A 10. forduló: Toulouse—Brest 2:1, Paris SG—Lille 1:3, Niort—Toulon 2:1, Monaco—Bordeaux 1:0, Cannes—Laval l :0, Auxerre—Metz 0:1, Marseille—Nice 2:0. Lens—Nantes 1:2. Le Havre—St. Etienne 1:1, Montpellier—Racing 6:1. Az élcsoport: Monaco 15, Montpellier, Lille, Bordeaux. Marseille, Noirt. Pa­ris SG, Toulouse és St. Etienne 11 pont stb. SVÉDORSZÁG A 20. forduló: AIK—Brage 0:0, EMs­­borg—Göteborg 3:1, Malmö—Norrkö-> ping 2:0, Sundsvall—Halmstad 1:1, Örgryte—Frelunde 0:0, öster—Hammar« by 1:6. Az élcsoport: Malmö 31, Norrköping 25, Göteborg és Oster 24, Brage 22 pont stb. NSZK A 8. forduló: Eintracht—Waldhoí 5:1, Kaiserslautern—Bochum 4:2, Werder— Borussia (D) 4:o, Köln—Bayern 3:1, Schalke—Bayer (L) 2:2, Borussia (M) —Homburg 2:0, Nürnberg—Hamburger 2:2, Karlsruhe—Bayer (U) 1:0, Hanno­ver— Stuttgart 3:3. Az élcsoport: Werder 14, Köln és Borussia (M) 13, Stuttgart és Bayern 10 pont stb. ANGLIA A 7. forduló: Liverpool—Oxford 2:0, Luton—Everton 2:1. Manchester United —Newcastle 2:2, Norwich—Derby 1:2, Nottingham Forest—Arsenal 0:1, Ports­mouth—Charlton 1:1, QPR—Chelsea 3:1, Sheffield W.—Watford 2:3. Tottenham —Southampton 2:1, Wimbledon—West Ham 1:1. A Coventry szabad volt. Az élcsoport: QPR 19, Tottenham 14, Manchester United 13, Wimbledon és Chelsea 12 pont stb. SVÁJC A 9. forduló: Basel—Zürich 5:4, Grasshoppers—Bellinzona 3:0, Lausan­ne—Xamax 2:2, Luzern—Servette 1:1, Young Boys—St. Gallen 2:2, Aarau— Sion 2:0. Az élcsoport: Grasshoppers 13. Xa­max és Aarau 12, Young Boys és Ser­vette ll, Lausanne 10, Sion 9 pont stb. BELGIUM A 6. forduló: Beershot—And<*rlecht 0:3, Waregem—Bevcren 4:1. Wint^r­­schlag—Gent 3:2. Malines—St. Trond 3:0, Charleroi—Racing 0:1, Lokeren— Kortrijk 2:2, FC Brügge—Antwerpen 2:2, Molenbeek—Cs Brügge 0:0. Az élcsoport: Antwerpen 10, Ware­­gem, Malines és Anderlecht 9, Brüg­ge 8, Lokeren 7 pont stb. SZOVJETUNIÓ A 24. forduló: Szpartak—Metaliszt 2:1. CSZKA—Dinamo (M) 2:2. Dnyepi —Sahtjor 3:1. Zenit—Kairat 1:2, Dina­mo (Mi)—Zalgiris 1:1. Dinamo (K)— Torpedo 2:2. Ararat—Dinámo (T) 2:1, Nefcsi—Gurija 2:2. Az élcsoport: Szpartak 34, Dnyepr 33. Zalgiras és Torpedo 28, Sahtjor és Dinamo (Mi) 25 pont. stb. KÜLFÖLDI LABDARÚGÓ­RA. lwn­nc.fr:ny: 1. Rába ETO fi i 2 0 11: fi Ifi 2. Újpest fi 4 1 1 14: 4 fi 3. Vasas fi 3 3 fi 12: 8 9 4. Haladás fi 2 4 6 7:3 8 5. Honvéd fi 3 2 1 8: 5 8 fi. Tatabánya fi 3 1 2 10: fi 7 7. Zalaegerszeg 6 3 1 2 8: 7 7 8. Pécs fi 2 2 2 4:4 6 9. Békéscsaba fi 2 2 2 fi: 8 fi 10. Siófok fi 2 1 3 8:10 5 11. Debrecen fi 2 1 3 7:14 5 12. Vác fi 0 4 2 5: 7 4 13. Ferencváros fi 1 2 3 5: 8 4 14. Videoton fi 0 3 3 3: 7 3 15. MTK fi 1 1 4 6:17 3 Ifj. Kaposvár 6 024 8:14 2 58. VILÁGBAJNOKSÁG, OSTRAVA SÚLYEMELÉS Zaharevicsnak csak a világcsúcs az ellenfele (Különtudósítás a Magyar Szónak) ötezer néző volt kíváncsi vasár­nap az ostravai sportcsalnét­b­an az 50. súlyemelő-világbajnokság záróküzdelmeire a 110 és a 110 kilón felüli óriások harcára. Amint az várható volt, a 24 esz­tendős szovjet Zaharevicsnak csak a világcsúcs volt az ellenfele a 110 kilósok között. Ritka nagy fö­lénnyel, 30 kilós különbséggel győ­zött a magyar Jatyó fölött úgy, hogy szakításban világcsúcsot ja­vított (205-ről 206-ra), lökésben a 248,5-öt próbálta (a világcsúcs 248) és összetettben a 450­-et vette célba. Ez utóbbi két kísérlete azon­ban nem sikerült, a 248,5 kilós lökéssel ugyanis két legyet akart ütni egy csapásra, felvette a majd két és fél mázsát, de a gyakorlat sikeres befejezése nem sikerült, így maradt a régi lökés- és össze-­í­tett világcsúcs is — természetesen Zaharevics tulajdonaként. Más izgalom Zaharevics parádé­ján kívül nem is történt, volt egy nagy tüntetés, amikor a csehszlo­vák kedvenc, Baraniak 232,5 ki­lós lökését nem adták meg a bírók, és ezzel a veterán versenyző el­esett tíz ezüstéremtől. A magyar Jatyó négy év után ismét világ­bajnoki második helyezett lett, szakításban 190 kilóra javította a magyar csúcsot. Összetettben a 415 kilós eredménye országos csúcs­beállítás. 110 kilóban világbajnok: Zaha­revics (Szovjetunió) 445 kg (202.54- 242,5), 2. Jatyó (Magyarország) 415 (1904-225), 3. Baraniak (Csehszlo­vákia) 415 (1854-230). BOSKOVICS Jenő

Next