Magyar Szó, 1988. február (45. évfolyam, 30-44. szám)

1988-02-01 / 30. szám

4 BELPOLITIKAМлсул п$16 ALKOTMÁNYVITA Közvetlen választással, közvetlen felelősséggel A­ sok-sok társadalmi ellent­mondás, felelőtlenség és vissza­élés következményeiből okulva egyre gyakrabban emlegetik or­szágszerte a személyes felelősség fontosságát, egyre nagyobb azok­nak a száma, akik a kosovós hely­zet, a félresikerült beruházások, a pénzügyi botrányok ismeretében a jelenlegi vezetőség radikális cse­réjében látják a­ kiutat. Egyre töb­ben fejtik ki nyilvánosan azon véleményüket,, hogy szükség van a közvetlen választásokra, ame­lyek során a jelöltek beterjeszte­nék a helyzet javításáról szóló programjaikat,s a választók en­nek alapján döntenék el, kire is szavaznak. A közvetlen választások beveze­tésének szorgalmazása a politikai rendszer bíráló elemzése során is szinte állandóan jelen volt a vitá­ban, s­­ a választási rendszer vál­tozásaival kapcsolatos javaslatok sorába, bekerültek a közvetlen vá­­­­lasztások módozatai is. Az or­­­­szág alkotmányának módosítására­­kidolgozott alkotmány­függelékek tervezetében a XXII. módosító ja­vaslat foglalkozik ezekkel a kér­désekkel, és újdonságként a tár­sadalmi-politikai közösségek kül­­dött-testületei esetében egyes ta­nácsok küldötteinek megválasztá­sát közvetlen választások útján irányozza elő. Az eddigi alkot­­m­ányvita során ezt a választási rendszer további demokratizáló­dásának minősítették, mintegy választ adva azoknak a kételyei­re, akik szerint a küldöttrendszer­­rel nincsenek összhangban a köz­vetlen választások. Az alkotmányfüggelékek terve­zetébe tehát bekerültek a közvet­len választások: a községekben a társult munka tanácsának a kül­dötteit, valamint a helyi közössé­gek tanácsának küldötteit választ­juk majd titkos szavazással, a társadalmi-politikai tanácsok ese­tében pedig ez az újdonság, hogy e tanácsok küldöttei listájának meghatározásában részt vesz a társadalmi-politikai szervezetek tagságának a szervezési formák­ban felölelt része. E tanácsok ese­tében változik az alkotmányos megoldás a köztársaságok és tar­tományok szintjén is: az alkot­mányfüggelékek tervezete sze­rint a tartományi és köztársasági képviselőházak társadalmi-politi­kai tanácsainak küldötteit nem a községi képviselő-testületek vá­lasztják meg, hanem a társadalmi­­politikai szervezetek választótes­­tületei. A választások közvetlen módját irányozták elő a JSZSZK Képviselőháza Szövetségi Tanácsa küldötteinek esetében is. Mivel az eddigi küldöttrendsze­ri gyakorlatban sok környezet­ben jól bevált gyakorlat volt a problémák változó küldöttek álta­li megoldása, a közvetlen válasz­tások bizonyára változásokat hoz­nak ezen a téren, és már most, a függelékek tervezetéről folyó vi­tában választ kell adni arra, mi­ként lesz rá mód, hogy az egyes testületekben változó küldöttek képviseljék egy-egy környezet ál­láspontját.­­A közvetlen választások eseté­ben külön érdekes kérdés, mi­ként választjuk meg az ország kollektív vezető testületét, az Ál­lamelnökséget. Itt is jelentős új­donságot kezdeményeznek, mégpe­dig azt, hogy az Államelnökség tagjának megválasztására ne a köztársasági és tartományi képvi­selőházak tegyenek kezdeménye­zést, hanem a lehetséges jelöltek­re, vonatkozóan a képviselőházi eljárást megelőzően a Szocialista Szövetség tegyen javaslatot. Mar­ján Rožič, a JSZSZK Képviselő­­házának elnöke a javasolt válto­zásokat megindokolva kifejtette, hogy az új megoldások számotte­vően demokratizálják a JSZSZK Elnöksége tagjának választási el­járását, biztosítják a választási alap bővítését, és lehetőséget kí­nálnak a káderek szélesebb körű kiválasztására. Mint mondta, „a javasolt változásoknak lehetővé kell tenniük, hogy a JSZSZK El­nöksége tagjának olyan, legkivá­lóbb kádereket válasszanak meg, akik a rendkívül összetett és je­lentős funkciók betöltésében szé­lesebb körű általános jugoszláv tekintélyt fognak szerezni és legimitást érvényesíteni”. Az Államelnökség tagjainak meg­választására vonatkozóan az al­­kotmányfüggelékek kidolgozásakor nem alakult ki egységes állás­pont, és a javasolt megoldás — a függelékek sok más tervezetével együtt — bizonyára változik a társadalmi vita észrevételei alap­ján. Mindenesetre az igényt, hogy a felelős testületekbe választott em­berek az eddiginél sokkal na­gyobb felelősséggel tartozzanak a vállalt feladatok teljesítéséért, a választási rendszer javasolt válto­zásai is igyekeznek kifejezésre juttatni. Hogy a javasolt megol­dások mennyire tesznek eleget .-rí­nék az elvárásnak, arról a függelé­kekről szóló társadalmi vitában bizonyára mérvadó álláspont szü­letik. F­ c­ Szükség van-e három légiforgalmi társaságra? A JAT, az Aviogenex és a ljub­ljanai Adria Airways egyfajta kö­zelharcot folytat fenn és fenn (szárazon és a­­levegőben) az uta­sokért és a külföldi légijáratokért. Közben számos fórumon feltették a kérdést, kell-e Jugoszláviának 3 hazai légiforgalmi társaság. A belgrádi JAT 360 pilótájával, fejlett kirendeltség-hálózatával a legerősebb hazai polgári légifor­galmi társaságnak számít. Itthon és külföldön jelentős tevékeny­séget folytat az utasszállítás terén. Nagyságrendben a ljubljanai Ad­ria Airways következik, amely 27 éve alakult meg, 12 repülőgépe, 850 alkalmazottja, ebből 50 piló­tája van. Az Aviogenex a harma­dik helyre kerülne, 30 pilótája van, s nagyobbrészt idényjáratok fenntartásával és áruszállítással foglalkozik. A külföldi országok arra törek­szenek, hogy minél gazdaságosab­ban üzemeltessék a légiforgalmi társaságok flottáit, mi pedig sok esetben megkétszereztük a járato­kat. Az Adria Airways sok­­ eset­ben előnyt adott a JAT-nak, de ő is harcol a saját kenyeréért. Az elmúlt évben 1 millió 728 ezer utast szállított a hazai és a kül­földi járatain, 19 százalékkal töb­bet, mint az előző évben. A ljub­ljanai légiforgalmi társaság tava­lyi összbevétele meghaladta a 97 millió dollárt. A fejlesztési ter­vekben bővíteni szeretnék a hazai és a külföldi légi járatokat. Fo­lyamatban van a Ljubljana—Lon­don, illetve a Ljubljana—Titograd —Bari közötti légijárat, valamint a Ljubljana—Tel Aviv közötti idényjárat beindítása. Azt is la­tolgatják, hogy légi járatot indí­tanak majd hazánk és Brazília, valamint Argentína között is. Most folyik öt korszerű 320-as Airbus vásárlása, ezeket nagyobb­részt a hazai rövidebb járatokon használnák. Amellett arra töre­kednek, hogy továbbra is meg­tartsák azt a helyüket a külföldi polgári utasszállításban, amit ki­vívtak maguknak az előző évek­ben. Be kell ismerni, valamennyi hazai légitársaságnak számolnia kell a vetélytársakkal, ez pedig oda vezet, hogy még jobb és szer­vezettebb munkával biztonságo­sabb és kényelm­­esebb repülést kell nyújtania az utasoknak. —Ppj— A­Z ELEKTRONIKAI, A BIO­LÓGIAI ÉS KÉMIAI nagy horderejű felfedezések által kiváltott harmadik ipari forrada­lom igazán forradalmasító lehető­ségei ma már nem csupán elméleti lehetőségek. Az iparilag fejlett vi­lágban ez nem utópia, hanem való­ság. Olyan világméretű gazdasági átalakulásról van szó, amely szin­te egyik napról a másikra teljesen átállítja egész nemzetek gazdasági struktúráját, s amely eddig teljes­séggel ismeretlen, új gondolkodás­módot hozott, melynek egyik leg­fontosabb követelménye a gyors változtatásra való képesség. A fej­lett világ gazdasága eddig is ab­ban különbözött legfőképpen a fej­letlentől és a fejlődőtől, hogy rop­pant rugalmas volt. Teljesen nyílt minden hasznos és felhasználható újdonság előtt, s alkalmas arra, hogy szinte fájdalommentesen át­álljon egyik termelésről a másikra, hogy kikísérletezzen s teremtsen mindig újabb, a fogyasztó számára vonzóbb termékeket. A fejletlenek és fejlődők — legfőképpen pedig a szocialista országok, amelyeknek lényege a központi tervezés — vi­szont úgynevezett statikus gazda­sági rendszerben termelnek. Ezek képtelenek idejében reagálni a piac követelményeire, s ezért pél­dául a szocialista országok piacára jellemző az állandó áruhiány. Ezeken a piacokon a vásárló soha­sem azt kapja, amit igényel, hanem csak azt, amihez hozzájuthat. Ez a felfogás az utóbbi időben teljes kudarcot élt meg, s a tönk szélére juttatott nem egy szocialis­ta országot. S most, az úgynevezett harmadik ipari forradalomban az jár jól, aki ettől a gazdasági rend­szertől és ettől a felfogástól minél előbb képes lesz megszabadulni. Már a rajtnál nagy hátrányban vannak mindazok, akik csak mos­tanában próbálkoznak a piacgaz­dálkodás elvének érvényesítésével, mert az említett tudományos for­radalom ezt az elvet, a piaci ter­melés klasszikus elvét is teljesség­gel megreformálja. Olyan változá­sok történnek máris ezen a téren, amilyent még néhány évvel ezelőtt sem igen tudtunk elképzelni. S az a nagy baj, hogy a fejlett világ­nak ezekből a változásaiból éppen azok maradnak ki, akiknek legna­gyobb szükségük lenne az új ter­melési módszerek, az új együttmű­ködési formák minél jobb haszno­sítására. Mert ez ugrásszerű fejlő­dést ígér. Aki viszont kimarad eb­ből, az még jobban lemarad a fej­lett világ mögött. Ebben a világ­ban tehát máris forradalmi újítá­sok történnek, amit a világ másik, szegényebb és fejletlenebb része nemcsak hogy követni képtelen, hanem nincs is róla kellőképpen tájékozódva. Ez a helyzet nálunk is. CSAK IGEN KEVESEN VAN­NAK, akik egyáltalán fogalmat al­kottak eddig a jelenkor, főképpen pedig a jövő igazi lehetőségeiről. Lehetséges, hogy van benne egy kis túlzás, de mindenesetre jól szemlélteti az újabb tudományos felfedezések és a további lehetősé­gek méreteit. A. Toffler amerikai tudós megállapítása. Eszerint: „Ha az autógyártásban is az történt vol­na az elmúlt 30 évben, ami a kom­putergyártásban, ma a Rolls- Royce-ot két és fél dollárért áru­sítanák és kétmillió­ mérföldet ten­ne meg 4—4,5 liter üzemanyaggal.” Ha minden túlzást levonunk ebből a véleményből, akkor is megma­rad az a tény, hogy az elektronika, a számítógépgyártás, a biológiai újdonságok szinte korlátlan lehető­séget nyitottak meg az emberiség előtt. Emiatt sohasem volt ilyen fontos, hogy ezeknek a lehetősé­geknek a hasznosítása az egész em­beriség javát szolgálja, mint most. Mert a hatalmas lehetőségek épp­úgy közelíthetik a szegényeket a gazdagokhoz, mint ahogyan eltávo­líthatják őket tőlük. Sajnos, ez utóbbi inkább várható. Mert a sze­gényeknek, a fejletleneknek nincs anyagi lehetőségük a kínálkozó alkalom hasznosítására. Minthogy azonban az új felfedezések az egész világgazdaság struktúrájának gyökeres változását fogják kiválta­ni és serkentik a messzemenő munkamegosztást, az ipari koope­rációkat és az együttműködés min­den változatát, a kevéssé fejlett or­szágok számára is nagy lehetőség kínálkozik, mindenekelőtt a köze­pesen fejlettek számára, amilyenek mi vagyunk. Csakhogy nincs idő tétovázásra, minél előbb meg kell ismerni azt, ami a világon törté­nik, s tájékozódni arról, ami tör­ténni fog. Mert minél előbb sike­rül átállni olyan termelésre, amely beilleszthető a fejlett világ által diktált ipari forradalom, tehát a nemzetközi munkamegosztás kere­teibe, annál jobban járunk. Annál nagyobb lesz a fejlődési lehetősé­günk. Ezt a lehetőséget máris jól példázzák egyes, nálunk jóval ala­csonyabb szintről elindult ázsiai országok, amilyen Dél-Korea, Taj­van és mások. A FEJ­LETT ORSZÁGOK a leg­újabb tudományos felfedezések kö­rülbelül 94 százalékának birtoká­ban megszüntetnek vagy leszűkíte­nek több klasszikus ipari terme­lést, ahol a legkorszerűbb technoló­gia alkalmazására vagy nincs le­hetőség, vagy nem fizetődne ki. Ja­pán például újabban lemondott a szénipari, a vaskohászati, az alu­mínium és más hasonló alapanyag termeléséről, s világviszonylatban is felfejlesztette, majd monopoli­­­­zálta a fotokamerák, a motorke­rékpárok, kalkulátorok, telefonok. A társult munkáról szóló tör­vény módosításának egyik célja az önigazgatási jogszabályozás éssze­rűsítése, valamint a rengeteg ad­minisztratív munkát igénylő ok­mánygyártás csökkentése volt. Ezért az önigazgatási általános do­kumentumok meghozatalát lénye­gesen megkönnyítették és leegy­szerűsítették a módosított, kiegé­szített változat szerint. A törvény 372. szakasza értel­mében a társulásról szóló önigaz­gatási megegyezésben kell megál­lapítani a munkaszervezetben meg­hozandó önigazgatási általános do­kumentumokkal szabályozandó egyéb kérdéseket és az ilyen do­kumentumok meghozatalának az eljárását is. E régi rendelet sze­rint az önigazgatási általános do­kumentum csupán munkaszerve­zeti szinten szabályoz, figyelmen kívül hagyja a társultmunka-alap­­szervezet dokumentumait és az ottani viszonyokat. A szakasz nagy fogyatékossága, hogy az önigaz­gatási általános dokumentumot a társultmunka-alapszervezetben egyáltalán nem alkamazhatták, ha­nem a körülményeknek megfele­lően a jogászoknak át kellett dol­gozniuk, s ezzel csak egyre bővült, bonyolódott a társult munkában a dokumentumok készítése. A módosított változat lényege, hogy az önigazgatási általános do­kumentumoknak valóban közös jellegük lesz, és a társult munka­­alapszervezetek dokumentumai ér­telmében minden odavonatkozó vi­szonyt szabályozhatnak, kivéve természetesen az olyan tárgyakat, amelyeket a társultmunka-alap­­szervezet alapszabálya határoz meg. A változás gyakorlati jelen­tősége, hogy a társultmunka-a­ap­­szervezetben a dolgozók eszköz­­társításáról­, társulásáról szóló ön­igazgatású megegyezés, az alap­szabály mellett önigazgatási álta­lános dokumentummal is minden viszony szabályozható. Az önigazgatási általános doku­mentumot nevezhetik szabályzatnak vagy akár önigazgatási megegye­zésnek is, csak az a lényege, hogy a társultmunka-alapszervezetben közvetlenül alkalmazzák. Például határozatot is hozhatnak önigaz­gatási általános dokumentumként, különösen ha a törvény alkalma­zásáról van szó, és ennek értés­órák, optikai műszerek és kompu­terek gyártását. Hasonlóan járnak el az USA-ban és más fejlett or­szágokban is. Japán és Svédország átengedte Spanyolországnak, Brazí­liának és más országoknak (közöt­tük nekünk is) a hajógyártást, az Egyesült Államok (és mások) az autóipart sem tekintik elég kor­szerű és jövedelmező termelésnek, ezért átengedik a kevésbé fejlett országoknak. Csak az irányítást, a világszerte gyártott részek össze­szerelését, valamint a fejlesztési intézeteket, irodákat tartják meg maguknak. EZZEL ÖSSZEHASONLÍTHA­TATLANUL NAGYOBB haszonra tesznek szert, egyben azonban nagy alkalmat nyújtanak a kooperánsa­­iknak is, mert világszínvonalon szervezik meg a termelést és érté­kesítést. A világ munkamegosztá­sának ezeket a kínálkozó lehetősé­geit kellene nekünk is minél job­ban kihasználni. Erre kellene fel­készülnünk, s ez irányban módosí­tanunk termelésünkön, gazdálko­dásunkon, gazdasági rendszerün­­­­kön, és főképpen felfogásunkon. LOVAS István miben alkalmazható a törvény, a társadalmi megállapodás, az ön­­igazgatási megegyezés és más do­kumentum, amely az egész tár­­sultmunka-szervezet viszonyait szabályozza. Az önigazgatási általános doku­mentum közvetlen alkalmazása azt jelenti — a társultmunka-szerve­­zet szintjén,­­ hogy egy önigaz­gatási dokumentumot minden tár­sultmunka-alapszervezetben alkal­maznak. Tehát társultmunka-alap­­szervezetenként nem kell külön ki­egészítő határozatokat hozni, bi­zonyos kérdéseket külön doku­mentumokkal szabályozni, hanem az önigazgatási általános dokumen­tum minden társultmunka-alap­szervezetben egységes, kivételt ké­pez persze, ha az egyik társult­munka-alapszervezetben valami -híven különleges feltételek megkí­vánják a más irányú szabályozást. Az új rendelet értelmében az önigazgatási általános dokumentu­mot, a munkaszervezethez tartozó minden társultmunka-szervezetnek el kell­ fogadni, ugyanez érvényes az összetett társultmunka-szerve­­zeten belüli munkaszervezetekre, természetesen azzal a feltétellel, hogy a dokumentumnak összhang­ban kell­­lennie a társulásról szóló önigazgatási megegyezéssel. A másik újdonság, hogy az ön­­igazgatási általános dokumentum meghozatalára a munkaszervezet munkástanácsa tesz javaslatot, ha összetett társult munka­szervezet­ről van szó. A társult munka­­alapszervezetekben is a munkásta­nács hozza meg az önigazgatási ál­talános dokumentumot, kivéve ha előzőleg úgy határozták meg, hogy referendum útján döntenek a kér­désről. Az önigazgatási általános doku­mentum a munkaszervezetben nem lehet ellentétben a társulásról szó­­ló önigazgatá­si megállapodással Ez­ azt jelenti, hogy a társulásról szóló önigazgatási megegyezésben le kell fektetni az önigazgatási ál­talános dokumentum alapelveit. A társu­ltmunka-alapszervezet kö­zös dokumentumai vonatkoznak a munkaközösségek közös dokumen­tumaira is, tehát a m­unkaközös­­ségek a társultmunka-szervezetek egyes közös dokumentumainak meghozatalában részt­­vehetnek, ki­nyi­lváníthatják véleményüket. Ab­ban az esetben, ha egy munka­­­szervezetben több munka­ van, akkor saját önigazgatási ál­talános dokumentumot hozhatnak. (Folytatása a holnapi számunkban) VARJU Márta BEJUTUNK-E A HALADÁS UTOLSÓ VONATÁBA? (3.) Ami már nem utópia Ipari munkaszervezet világszerte kihelyezett gyárakkal —Kinek mi jut a világgazdaság nemzetközi felosztásában A TÁRSULT MUNKÁRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY MÓDOSÍTOTT VÁLTOZATAIBÓL (6.) Kevesebb okmány Az önigazgatási általános dokumentumokra vonatkozó új rendeletek 1986. február 1., hétfő

Next