Magyar Szó, 1988. február (45. évfolyam, 30-44. szám)
1988-02-01 / 30. szám
4 BELPOLITIKAМлсул п$16 ALKOTMÁNYVITA Közvetlen választással, közvetlen felelősséggel A sok-sok társadalmi ellentmondás, felelőtlenség és visszaélés következményeiből okulva egyre gyakrabban emlegetik országszerte a személyes felelősség fontosságát, egyre nagyobb azoknak a száma, akik a kosovós helyzet, a félresikerült beruházások, a pénzügyi botrányok ismeretében a jelenlegi vezetőség radikális cseréjében látják a kiutat. Egyre többen fejtik ki nyilvánosan azon véleményüket,, hogy szükség van a közvetlen választásokra, amelyek során a jelöltek beterjesztenék a helyzet javításáról szóló programjaikat,s a választók ennek alapján döntenék el, kire is szavaznak. A közvetlen választások bevezetésének szorgalmazása a politikai rendszer bíráló elemzése során is szinte állandóan jelen volt a vitában, s a választási rendszer változásaival kapcsolatos javaslatok sorába, bekerültek a közvetlen választások módozatai is. Az ország alkotmányának módosításárakidolgozott alkotmányfüggelékek tervezetében a XXII. módosító javaslat foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, és újdonságként a társadalmi-politikai közösségek küldött-testületei esetében egyes tanácsok küldötteinek megválasztását közvetlen választások útján irányozza elő. Az eddigi alkotmányvita során ezt a választási rendszer további demokratizálódásának minősítették, mintegy választ adva azoknak a kételyeire, akik szerint a küldöttrendszerrel nincsenek összhangban a közvetlen választások. Az alkotmányfüggelékek tervezetébe tehát bekerültek a közvetlen választások: a községekben a társult munka tanácsának a küldötteit, valamint a helyi közösségek tanácsának küldötteit választjuk majd titkos szavazással, a társadalmi-politikai tanácsok esetében pedig ez az újdonság, hogy e tanácsok küldöttei listájának meghatározásában részt vesz a társadalmi-politikai szervezetek tagságának a szervezési formákban felölelt része. E tanácsok esetében változik az alkotmányos megoldás a köztársaságok és tartományok szintjén is: az alkotmányfüggelékek tervezete szerint a tartományi és köztársasági képviselőházak társadalmi-politikai tanácsainak küldötteit nem a községi képviselő-testületek választják meg, hanem a társadalmipolitikai szervezetek választótestületei. A választások közvetlen módját irányozták elő a JSZSZK Képviselőháza Szövetségi Tanácsa küldötteinek esetében is. Mivel az eddigi küldöttrendszeri gyakorlatban sok környezetben jól bevált gyakorlat volt a problémák változó küldöttek általi megoldása, a közvetlen választások bizonyára változásokat hoznak ezen a téren, és már most, a függelékek tervezetéről folyó vitában választ kell adni arra, miként lesz rá mód, hogy az egyes testületekben változó küldöttek képviseljék egy-egy környezet álláspontját.A közvetlen választások esetében külön érdekes kérdés, miként választjuk meg az ország kollektív vezető testületét, az Államelnökséget. Itt is jelentős újdonságot kezdeményeznek, mégpedig azt, hogy az Államelnökség tagjának megválasztására ne a köztársasági és tartományi képviselőházak tegyenek kezdeményezést, hanem a lehetséges jelöltekre, vonatkozóan a képviselőházi eljárást megelőzően a Szocialista Szövetség tegyen javaslatot. Marján Rožič, a JSZSZK Képviselőházának elnöke a javasolt változásokat megindokolva kifejtette, hogy az új megoldások számottevően demokratizálják a JSZSZK Elnöksége tagjának választási eljárását, biztosítják a választási alap bővítését, és lehetőséget kínálnak a káderek szélesebb körű kiválasztására. Mint mondta, „a javasolt változásoknak lehetővé kell tenniük, hogy a JSZSZK Elnöksége tagjának olyan, legkiválóbb kádereket válasszanak meg, akik a rendkívül összetett és jelentős funkciók betöltésében szélesebb körű általános jugoszláv tekintélyt fognak szerezni és legimitást érvényesíteni”. Az Államelnökség tagjainak megválasztására vonatkozóan az alkotmányfüggelékek kidolgozásakor nem alakult ki egységes álláspont, és a javasolt megoldás — a függelékek sok más tervezetével együtt — bizonyára változik a társadalmi vita észrevételei alapján. Mindenesetre az igényt, hogy a felelős testületekbe választott emberek az eddiginél sokkal nagyobb felelősséggel tartozzanak a vállalt feladatok teljesítéséért, a választási rendszer javasolt változásai is igyekeznek kifejezésre juttatni. Hogy a javasolt megoldások mennyire tesznek eleget .-rínék az elvárásnak, arról a függelékekről szóló társadalmi vitában bizonyára mérvadó álláspont születik. F c Szükség van-e három légiforgalmi társaságra? A JAT, az Aviogenex és a ljubljanai Adria Airways egyfajta közelharcot folytat fenn és fenn (szárazon és alevegőben) az utasokért és a külföldi légijáratokért. Közben számos fórumon feltették a kérdést, kell-e Jugoszláviának 3 hazai légiforgalmi társaság. A belgrádi JAT 360 pilótájával, fejlett kirendeltség-hálózatával a legerősebb hazai polgári légiforgalmi társaságnak számít. Itthon és külföldön jelentős tevékenységet folytat az utasszállítás terén. Nagyságrendben a ljubljanai Adria Airways következik, amely 27 éve alakult meg, 12 repülőgépe, 850 alkalmazottja, ebből 50 pilótája van. Az Aviogenex a harmadik helyre kerülne, 30 pilótája van, s nagyobbrészt idényjáratok fenntartásával és áruszállítással foglalkozik. A külföldi országok arra törekszenek, hogy minél gazdaságosabban üzemeltessék a légiforgalmi társaságok flottáit, mi pedig sok esetben megkétszereztük a járatokat. Az Adria Airways sok esetben előnyt adott a JAT-nak, de ő is harcol a saját kenyeréért. Az elmúlt évben 1 millió 728 ezer utast szállított a hazai és a külföldi járatain, 19 százalékkal többet, mint az előző évben. A ljubljanai légiforgalmi társaság tavalyi összbevétele meghaladta a 97 millió dollárt. A fejlesztési tervekben bővíteni szeretnék a hazai és a külföldi légi járatokat. Folyamatban van a Ljubljana—London, illetve a Ljubljana—Titograd —Bari közötti légijárat, valamint a Ljubljana—Tel Aviv közötti idényjárat beindítása. Azt is latolgatják, hogy légi járatot indítanak majd hazánk és Brazília, valamint Argentína között is. Most folyik öt korszerű 320-as Airbus vásárlása, ezeket nagyobbrészt a hazai rövidebb járatokon használnák. Amellett arra törekednek, hogy továbbra is megtartsák azt a helyüket a külföldi polgári utasszállításban, amit kivívtak maguknak az előző években. Be kell ismerni, valamennyi hazai légitársaságnak számolnia kell a vetélytársakkal, ez pedig oda vezet, hogy még jobb és szervezettebb munkával biztonságosabb és kényelmesebb repülést kell nyújtania az utasoknak. —Ppj— AZ ELEKTRONIKAI, A BIOLÓGIAI ÉS KÉMIAI nagy horderejű felfedezések által kiváltott harmadik ipari forradalom igazán forradalmasító lehetőségei ma már nem csupán elméleti lehetőségek. Az iparilag fejlett világban ez nem utópia, hanem valóság. Olyan világméretű gazdasági átalakulásról van szó, amely szinte egyik napról a másikra teljesen átállítja egész nemzetek gazdasági struktúráját, s amely eddig teljességgel ismeretlen, új gondolkodásmódot hozott, melynek egyik legfontosabb követelménye a gyors változtatásra való képesség. A fejlett világ gazdasága eddig is abban különbözött legfőképpen a fejletlentől és a fejlődőtől, hogy roppant rugalmas volt. Teljesen nyílt minden hasznos és felhasználható újdonság előtt, s alkalmas arra, hogy szinte fájdalommentesen átálljon egyik termelésről a másikra, hogy kikísérletezzen s teremtsen mindig újabb, a fogyasztó számára vonzóbb termékeket. A fejletlenek és fejlődők — legfőképpen pedig a szocialista országok, amelyeknek lényege a központi tervezés — viszont úgynevezett statikus gazdasági rendszerben termelnek. Ezek képtelenek idejében reagálni a piac követelményeire, s ezért például a szocialista országok piacára jellemző az állandó áruhiány. Ezeken a piacokon a vásárló sohasem azt kapja, amit igényel, hanem csak azt, amihez hozzájuthat. Ez a felfogás az utóbbi időben teljes kudarcot élt meg, s a tönk szélére juttatott nem egy szocialista országot. S most, az úgynevezett harmadik ipari forradalomban az jár jól, aki ettől a gazdasági rendszertől és ettől a felfogástól minél előbb képes lesz megszabadulni. Már a rajtnál nagy hátrányban vannak mindazok, akik csak mostanában próbálkoznak a piacgazdálkodás elvének érvényesítésével, mert az említett tudományos forradalom ezt az elvet, a piaci termelés klasszikus elvét is teljességgel megreformálja. Olyan változások történnek máris ezen a téren, amilyent még néhány évvel ezelőtt sem igen tudtunk elképzelni. S az a nagy baj, hogy a fejlett világnak ezekből a változásaiból éppen azok maradnak ki, akiknek legnagyobb szükségük lenne az új termelési módszerek, az új együttműködési formák minél jobb hasznosítására. Mert ez ugrásszerű fejlődést ígér. Aki viszont kimarad ebből, az még jobban lemarad a fejlett világ mögött. Ebben a világban tehát máris forradalmi újítások történnek, amit a világ másik, szegényebb és fejletlenebb része nemcsak hogy követni képtelen, hanem nincs is róla kellőképpen tájékozódva. Ez a helyzet nálunk is. CSAK IGEN KEVESEN VANNAK, akik egyáltalán fogalmat alkottak eddig a jelenkor, főképpen pedig a jövő igazi lehetőségeiről. Lehetséges, hogy van benne egy kis túlzás, de mindenesetre jól szemlélteti az újabb tudományos felfedezések és a további lehetőségek méreteit. A. Toffler amerikai tudós megállapítása. Eszerint: „Ha az autógyártásban is az történt volna az elmúlt 30 évben, ami a komputergyártásban, ma a Rolls- Royce-ot két és fél dollárért árusítanák és kétmillió mérföldet tenne meg 4—4,5 liter üzemanyaggal.” Ha minden túlzást levonunk ebből a véleményből, akkor is megmarad az a tény, hogy az elektronika, a számítógépgyártás, a biológiai újdonságok szinte korlátlan lehetőséget nyitottak meg az emberiség előtt. Emiatt sohasem volt ilyen fontos, hogy ezeknek a lehetőségeknek a hasznosítása az egész emberiség javát szolgálja, mint most. Mert a hatalmas lehetőségek éppúgy közelíthetik a szegényeket a gazdagokhoz, mint ahogyan eltávolíthatják őket tőlük. Sajnos, ez utóbbi inkább várható. Mert a szegényeknek, a fejletleneknek nincs anyagi lehetőségük a kínálkozó alkalom hasznosítására. Minthogy azonban az új felfedezések az egész világgazdaság struktúrájának gyökeres változását fogják kiváltani és serkentik a messzemenő munkamegosztást, az ipari kooperációkat és az együttműködés minden változatát, a kevéssé fejlett országok számára is nagy lehetőség kínálkozik, mindenekelőtt a közepesen fejlettek számára, amilyenek mi vagyunk. Csakhogy nincs idő tétovázásra, minél előbb meg kell ismerni azt, ami a világon történik, s tájékozódni arról, ami történni fog. Mert minél előbb sikerül átállni olyan termelésre, amely beilleszthető a fejlett világ által diktált ipari forradalom, tehát a nemzetközi munkamegosztás kereteibe, annál jobban járunk. Annál nagyobb lesz a fejlődési lehetőségünk. Ezt a lehetőséget máris jól példázzák egyes, nálunk jóval alacsonyabb szintről elindult ázsiai országok, amilyen Dél-Korea, Tajvan és mások. A FEJLETT ORSZÁGOK a legújabb tudományos felfedezések körülbelül 94 százalékának birtokában megszüntetnek vagy leszűkítenek több klasszikus ipari termelést, ahol a legkorszerűbb technológia alkalmazására vagy nincs lehetőség, vagy nem fizetődne ki. Japán például újabban lemondott a szénipari, a vaskohászati, az alumínium és más hasonló alapanyag termeléséről, s világviszonylatban is felfejlesztette, majd monopolizálta a fotokamerák, a motorkerékpárok, kalkulátorok, telefonok. A társult munkáról szóló törvény módosításának egyik célja az önigazgatási jogszabályozás ésszerűsítése, valamint a rengeteg adminisztratív munkát igénylő okmánygyártás csökkentése volt. Ezért az önigazgatási általános dokumentumok meghozatalát lényegesen megkönnyítették és leegyszerűsítették a módosított, kiegészített változat szerint. A törvény 372. szakasza értelmében a társulásról szóló önigazgatási megegyezésben kell megállapítani a munkaszervezetben meghozandó önigazgatási általános dokumentumokkal szabályozandó egyéb kérdéseket és az ilyen dokumentumok meghozatalának az eljárását is. E régi rendelet szerint az önigazgatási általános dokumentum csupán munkaszervezeti szinten szabályoz, figyelmen kívül hagyja a társultmunka-alapszervezet dokumentumait és az ottani viszonyokat. A szakasz nagy fogyatékossága, hogy az önigazgatási általános dokumentumot a társultmunka-alapszervezetben egyáltalán nem alkamazhatták, hanem a körülményeknek megfelelően a jogászoknak át kellett dolgozniuk, s ezzel csak egyre bővült, bonyolódott a társult munkában a dokumentumok készítése. A módosított változat lényege, hogy az önigazgatási általános dokumentumoknak valóban közös jellegük lesz, és a társult munkaalapszervezetek dokumentumai értelmében minden odavonatkozó viszonyt szabályozhatnak, kivéve természetesen az olyan tárgyakat, amelyeket a társultmunka-alapszervezet alapszabálya határoz meg. A változás gyakorlati jelentősége, hogy a társultmunka-aapszervezetben a dolgozók eszköztársításáról, társulásáról szóló önigazgatású megegyezés, az alapszabály mellett önigazgatási általános dokumentummal is minden viszony szabályozható. Az önigazgatási általános dokumentumot nevezhetik szabályzatnak vagy akár önigazgatási megegyezésnek is, csak az a lényege, hogy a társultmunka-alapszervezetben közvetlenül alkalmazzák. Például határozatot is hozhatnak önigazgatási általános dokumentumként, különösen ha a törvény alkalmazásáról van szó, és ennek értésórák, optikai műszerek és komputerek gyártását. Hasonlóan járnak el az USA-ban és más fejlett országokban is. Japán és Svédország átengedte Spanyolországnak, Brazíliának és más országoknak (közöttük nekünk is) a hajógyártást, az Egyesült Államok (és mások) az autóipart sem tekintik elég korszerű és jövedelmező termelésnek, ezért átengedik a kevésbé fejlett országoknak. Csak az irányítást, a világszerte gyártott részek összeszerelését, valamint a fejlesztési intézeteket, irodákat tartják meg maguknak. EZZEL ÖSSZEHASONLÍTHATATLANUL NAGYOBB haszonra tesznek szert, egyben azonban nagy alkalmat nyújtanak a kooperánsaiknak is, mert világszínvonalon szervezik meg a termelést és értékesítést. A világ munkamegosztásának ezeket a kínálkozó lehetőségeit kellene nekünk is minél jobban kihasználni. Erre kellene felkészülnünk, s ez irányban módosítanunk termelésünkön, gazdálkodásunkon, gazdasági rendszerünkön, és főképpen felfogásunkon. LOVAS István miben alkalmazható a törvény, a társadalmi megállapodás, az önigazgatási megegyezés és más dokumentum, amely az egész társultmunka-szervezet viszonyait szabályozza. Az önigazgatási általános dokumentum közvetlen alkalmazása azt jelenti — a társultmunka-szervezet szintjén, hogy egy önigazgatási dokumentumot minden társultmunka-alapszervezetben alkalmaznak. Tehát társultmunka-alapszervezetenként nem kell külön kiegészítő határozatokat hozni, bizonyos kérdéseket külön dokumentumokkal szabályozni, hanem az önigazgatási általános dokumentum minden társultmunka-alapszervezetben egységes, kivételt képez persze, ha az egyik társultmunka-alapszervezetben valami -híven különleges feltételek megkívánják a más irányú szabályozást. Az új rendelet értelmében az önigazgatási általános dokumentumot, a munkaszervezethez tartozó minden társultmunka-szervezetnek el kell fogadni, ugyanez érvényes az összetett társultmunka-szervezeten belüli munkaszervezetekre, természetesen azzal a feltétellel, hogy a dokumentumnak összhangban kelllennie a társulásról szóló önigazgatási megegyezéssel. A másik újdonság, hogy az önigazgatási általános dokumentum meghozatalára a munkaszervezet munkástanácsa tesz javaslatot, ha összetett társult munkaszervezetről van szó. A társult munkaalapszervezetekben is a munkástanács hozza meg az önigazgatási általános dokumentumot, kivéve ha előzőleg úgy határozták meg, hogy referendum útján döntenek a kérdésről. Az önigazgatási általános dokumentum a munkaszervezetben nem lehet ellentétben a társulásról szóló önigazgatási megállapodással Ez azt jelenti, hogy a társulásról szóló önigazgatási megegyezésben le kell fektetni az önigazgatási általános dokumentum alapelveit. A társultmunka-alapszervezet közös dokumentumai vonatkoznak a munkaközösségek közös dokumentumaira is, tehát a munkaközösségek a társultmunka-szervezetek egyes közös dokumentumainak meghozatalában résztvehetnek, kinyilváníthatják véleményüket. Abban az esetben, ha egy munkaszervezetben több munka van, akkor saját önigazgatási általános dokumentumot hozhatnak. (Folytatása a holnapi számunkban) VARJU Márta BEJUTUNK-E A HALADÁS UTOLSÓ VONATÁBA? (3.) Ami már nem utópia Ipari munkaszervezet világszerte kihelyezett gyárakkal —Kinek mi jut a világgazdaság nemzetközi felosztásában A TÁRSULT MUNKÁRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY MÓDOSÍTOTT VÁLTOZATAIBÓL (6.) Kevesebb okmány Az önigazgatási általános dokumentumokra vonatkozó új rendeletek 1986. február 1., hétfő