Magyar Szó, 1988. március (45. évfolyam, 59-73. szám)

1988-03-01 / 59. szám

2 KÜLPOLITIKAMagyar nő Kína cáfolja Gromikót Tegnap Peking hivatalosan cá­folta azokat az állításokat, ame­lyeket Andrej Gromiko, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke közölt visszaemlé­kezéseiben a Mao Cetung néhai elnökkel folytatott beszélgetésé­ről. Gromiko hosszú éveken át irá­nyította a külügyminisztériumot. Memoárjaiban azt írta, hogy 1958- ban titokban Kínában járt, abban az időszakban, amikor Peking ar­ra készült, hogy fegyveres erővel felszabadítsa Tajvant, s megtisz­títsa a Csang Kaj-sek vezette Kuo­mintang ellenforradalmi erőktől, amelyeket az USA támogatott 1958 szeptemberében a Tajvani­­szorosban pattanásig feszültté vált a helyzet a Tajvan ellenőrzése alatt álló két sziget miatt, amelyet a kínaiak fel akartak szabadítani. Mivel nem zárták ki azt, hogy az amerikaiak beavatkoznak az esetleges összecsapásba, Mao Ce­tung állítólag javasolta Gromikó­­nak, hogy a két ország működjön együtt az amerikaiak elleni harc­ban. Gromiko nemrégiben közölt visszaemlékezései szerint Mao ter­ve előirányozta a Kína elleni nagy­szabású amerikai támadást. Állító­lag Mao azt tervezte, hogy az amerikaiakat tőrbe csalják Kína központi részén, ahol a szovjet erők minden rendelkezésre álló eszközzel megsemmisítenék őket. A szovjet tisztségviselő emlék­iratai szerint akkor nyíltan kije­lentette a kínai vezetőnek, hogy elképzeléseire Moszkva nem adhat kedvező választ. A pekingi külügyminisztérium tegnap cáfolta Gromikót. Közle­ménye szerint 1958-ban Gromiko valóban járt Kínában, de nem fe­lel meg a valóságnak, amit állít. (Tanjug) Szabadon engedték a foglyokat A dél-afrikai rádió délután közölte a hírt, hogy szabadon bocsátották Desmond Tutut és az apartheid elleni harc más tekintélyes részvevőit, akiket tegnap letartóztattak. A Nobel-békedíjas Tutu és hí­veinek gyors szabadon bocsá­tása, a megfigyelők véleménye szerint, azzal magyarázható, hogy Botha kisebbségi fehér re­zsimje el akarja kerülni az újabb zavargásokat és tünteté­seket. A letartóztatásnak nyil­vánvalóan az volt a célja, hogy megfélemlítse azokat, akik el­lenzik a faji megkülönböztetést. (Tanjug) függesszék fel 17 szervezet tevé­kenységének tilalmát, amelyet a múlt héten vezettek be. VIHAROS ESEMÉNYEK PANAMÁBAN Elszigetelődik az új vezetés Több latin-amerikai ország hazarendelte nagykövetét Argentína, Uruguay és Bolívia után tegnap Peru is hazaszólítot­ta nagykövetét Panamából, és ez­zel elhatárolta magát e közép­amerikai ország politikai esemé­nyeitől. Latin-Amerika országai közül csak Nicaragua támogatja Manuel Solis Palma új panamai elnök kormányát, amely viharos esemé­nyek után került hatalomra. Előbb a múlt csütörtökön hajnalban le­váltották Eric Arturo Delvalle el­nököt. Az Amerikai Államok Szervezetének vasárnap Washing­tonban megtartott ülésén csupán Nicaragua támogatta Parmát, Ve­nezuela, Brazília, Mexikó, Kolum­bia, Ecuador, Peru, Paraguay és Chile, valamint a Karib-tenger or­szágai nem nyilatkoztak, míg Ar­gentína, Uruguay és Bolívia a le­váltott Delvallét támogatta. A nagykövetek hazaszólításával egyes latin-amerikai országok nyo­mást akarnak gyakorolni a pana­mai vezetőségre, és Antonio No­riega tábornokra, a nemzeti gár­da főparancsnokára, hogy népsza­vazással vagy rendkívüli válasz­tásokkal kérje ki a nép vélemé­nyét az elnökcseréről. Ugyanakkor szembetűnő, hogy Latin-Amerika részben elhatárolja magát Norie­ga tábornok túl harsány politikai szerepvállalásától. Ő volt ugyanis az oka Delvalle leváltásának és Palma kinevezésének. Latin-Amerika azonban egysé­ges maradt követelésében, amelyet az AÁSZ rendkívüli ülésén is han­goztattak, hogy Panama egyedül, külső befolyás nélkül oldja meg politikai válságát, amelyet már két éve szít az amerikai kormány. A panamai eseményekre való hiva­talos reagálásokban szinte kivétel nélkül hangsúlyozzák, hogy La­tin-Amerika tiszteletben tartja Torrijos és Carter megállapodását, amely szerint a Panama-csatorna feletti szuverenitást 1999. december 31-én vissza kell adni Panamának, és ekkor az övezetből ki kell von­ni az amerikai haderőt. (Tanjug) Letartóztatták Desmond Tutut Többedmagával petíciót akart átadni a dél-afrikai hatóságoknak Botha rezsimje tegnap letartóz­tatta Desmond Tutu anglikán pa­pot, a Nobel-békedíj tulajdonosát és az apartheid elleni mozgalom több más tekintélyes tagját, köz­tük dr. Allan Boesakot, az Egy­házak Világtanácsának elnökét. A dél-afrikai rádió híre szerint a fokvárosi székesegyház előtt tar­tóztatták le őket, közvetlenül a reggeli mise után. Petíciót akar­tak átadni a hatóságoknak, hogy A rendőrség tegnap még víz­ágyúkat is bevetett a felvonulók ellen. Ezzel szemben tegnapelőtt, ami­kor az Afrikaner Weerstandsbewe­­ging elnevezésű újnáci szervezet tartott felvonulás­t, ugyanez a rend­őrség tétlenül nézte. A felvonulók között sokan automata fegyverrel vagy késekkel voltak felfegyver­kezve. (Tanjug) Sztrájk a Vatikánban A Vatikán történetében tegnap került sor az első sztrájkra. Ezer­nyolcszáz alkalmazott azért szün­tette be a munkát, mert ily mó­don akart tiltakozni a rendkívül alacsony bérek miatt, amelyek egyébként alig érik el az olasz­országi átlagot. Elégedetlenségük azzal a dön­téssel is összefüggésbe hozható, hogy a fizetéseket újabban vissza­menőleg fizetik ki, nem pedig elő­re, az eddigi gyakorlatnak meg­felelően. Követelik továbbá egy vatikáni munkaügyi minisztérium létrehozását, amely azután közben­járna a pápai államban dolgozók szociális jogainak biztosításáért. (Tanjug) ÁRFOLYAMLISTA Az árfolyamlista mától érvényes. Soha nincs egyedül! Ha társai a vajdasági általános bankok! VAJDASÁGI TÁRSULT BANK ORSZÁG valuta egység vétel eladási AUSZTRÁLIA dollár 1 969,84 972,76 AUSZTRIA schilling 100 11417,05 11451,35 KANADA dollár 1 1067,57 1070,77 FRANCIAORSZÁG frank 100 23691,80 23762,98 NSZK márka 100 80196,80 80437,76 OLASZORSZÁG líra 100 108,49 108,81 SVÉDORSZÁG korona 100 22622,19 22690,15 SVÁJC frank 100 97507,77 97800,73 NAG-BRITANNIA font 1 2398,72 2405,92 USA dollár 1 1350,90 1354,96 KÖZVETETT TÁRGYALÁSOK AFGANISZTÁNRÓL A kivonulás menetrendjéről A kölcsönös bizalmatlanság ellenére eddig három okmány tervezete készült el (Szerkesztőségi hírösszefoglaló) forduló óta lényegi előrelépés tör­tént. Február 8-án ugyanis Mihail Gorbacsov szovjet vezető bejelen­tette, hogy a Szovjetunió május 15-én megkezdi csapatainak 10 hó­napig tartó kivonását, ha Genfben a­ááírják a megegyezést. Feltételül szabta meg az afgán felkelők kül­földről jövő segélyezésének meg­szüntetését. Időközben Pakisztán rövidebb, 8 hónapos határidőt javasolt a szovjet csapatkivonásra. A különb­ség nem nagy. Más kérdések is felmerültek azonban, amelyek nem tartoznak a genfi tárgyalások ha­táskörébe. Elsősorban az új kor­mány megalakításáról volt szó. Pakisztán koalíciós kormány meg­alakítását követeli, még a szovjet csapatkivonás előtt, a modzsahed­­dinek pedig olyan kormányt sze­retnének, amelyben a jelenlegi ka­­bulii rezsim képviselői nem kap­nának helyet. Az utóbbi napok lázas diplo­máciai tevékenységéből kitűnt, hogy Islamabad és a modzsahed­­dinek magukra maradtak követe­lésükkel. A modzsaheddinek azért követelik az ,,átmeneti kormány” előzetes megalakítását, mert attól tartanak, hogy a szovjetek kivo­nulása után általános vérontás kezdődik. Ha Genfben megegyezés szüle­tik, az ENSZ valószínűleg ellen­őrzői megbízatást kap. Az afgán kötöttséget Abdul Wakil külügyminiszter, a pakisz­tánit pedig Zain Noorani külügyi államminiszter vezeti. A pakisztáni küldöttség tegnap már elutazott Genfbe. Indulása előtt Noorani kijelentette Pakisz­tán nem óhajtja a szovjet csapat­­kivonás elhalasztását, de a vál­ság részmegoldását sem. Elmondta még, hogy egyes „baráti országok” azt tanácsolták Pakisztánnak, hogy írja alá a megegyezést, s ne adjon ürügyet a Szovjetuniónak a csa­patkivonás elhalasztására. Vasár­nap esti zárt ajtók mögött megtar­tott négyórás parlamenti ülésén Junejo pakisztáni kormányfő kö­zölte, hogy a kormány még nem döntette el, aláírja-e a szerződést. A képviselők többsége követelte, hogy az új kabuli kormány meg­alakítását, a szovjet csapatkivo­nást és a szerződés aláírását ne kapcsolják egybe. Delhi hír, hogy K. P. S. Menen indiai külügyi államtitkár ma Pa­­kisztánba utazik, hogy tárgyaláso­kat folytasson Afganisztánról. Holnap ismét közvetett tárgya­lásokat folytat az afgán és a pa­kisztáni küldöttség Afganisztán jö­vőjéről. Az ENSZ-palotában meg­tartandó tárgyalási menettől az afganisztáni kérdés politikai meg­oldását és a sokévi konfliktus megszüntetését várják. Akárcsak eddig, most is Diego Cordovez, az ENSZ-főtitkár kiküldöttje közve­tít. Az 1982 júniusa óta időnként folytatott tárgyalások a kölcsönös bizalmatlanság ellenére is lehető­vé­­tették három egyezmény terve­zetének kidolgozását. Előirányoz­zák, hogy szűnjön meg a külső be­avatkozás Afganisztán belügyeibe és jótállás szavatolja ezt, továb­bá, hogy a több millió afganisztá­ni menekült önkéntesen térjen ha­za, emellett amerikai és szovjet garanciákat is előirányoznak. A március 2-án kezdődő fordu­lónak meg kell oldania a 4., a lényegi kérdést, a szovjet csapa­tok kivonásának menetrendjét is. A legutóbbi, a tavaly szeptemberi 1988. március 1., kedd LAPZÁRTÁTÓL LAPZÁRTÁIG A Közel- és a Közép-Ke­letről érkeztek tegnap a nap hírei. Néhány hónapi szünet után ismét kiújult a városok háborúja: az iraki légihaderő iráni települése­ket bombáz, az irániak ira­ki városokat lőnek rakéták­kal. Bagdadi értesülés sze­rint az ott élő jugoszlávok közül senkinek sem esett baja. Az irámiak azt állít­ják, hogy föld-föld rakétá­val eltalálták az ellenfél állami rádió- és tévéstú­dióját, valamint két kato­nai célpontot. A K­özel-Keleten tartóz­kodó Shultz amerikai ál­lamtitkár ismét Izraelben tárgyalt, majd onnan Am­­manba utazott, hogy az est folyamán megint visszatér­jen Izraelbe. Egyelőre nem lehet tudni, hogy sikeres lesz-e a Közel-Keletre vo­natkozó amerikai kezdemé­nyezés. Najibulah afgán vezető úgy fogalmazott, „hazája nem fog beleegyezni, hogy Islamabad vagy London ül­tessen a nyakába kor­mányt”. A közvetett afgán —pakisztáni tárgyalások egyébként holnap folytatód­nak. A Fehér Ház cáfolta, hogy elnöki különmegbízott titokban Teheránban járt és a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételéről, valamint a Libanonban fogva tartott amerikai túszokról tárgyalt volna. Frederico Mayor, az UNESCO nemrégiben meg­választott új főigazgatója reményét fejezte ki, hogy az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Szingapúr visszatér az ENSZ Nevelé­si, Tudományos és Kultu­rális Szervezetébe, de nem szab előfeltételt. És végül két Jugoszláviá­val kapcsolatos hír: Belg­­rádban hivatalosan bejelen­tették, hogy Mihail Gorba­csov szovjet vezető hama­rosan hazánkba látogat. Ciprusban folytatódik a vizsgálat a bérbe adott ju­goszláv repülőgép kataszt­rófájának kiderítésére. Egyelőre az a kérdés, miért repült alacsonyabban az előírtnál. Hogy üljön a képviselő? AZ IDŐ, MINT TUDJUK, PÉNZ, és ez a poli­tikusokra is vonatkozik. Ha pedig azt kutatnánk, hogy kinek az ideje a legdrágább, akkor valószí­nűleg George Schultz kerülne a lista élére, mert hogy az ő látogatási programjai a legzsúfoltabbak. Bizonyítja ezt a legutóbbi példa is, amikor négy­öt nap alatt — Moszkvától a Közel-Keletig — hat országot keresett fel, köztük Izraelt kétszer is, és legalább tucatnyi politikussal tárgyalt. Mindez akkora tempót diktált, hogy — mint a tévénézők is észreve­hették — a két látogatás között néha még arra sem volt ideje, hogy nyakkendőt cseréljen. Nos e nagy kapkodás közepette akadt egy kis idő, talán egy fél óra, amikor nyugodtan meditál­hatott a szövevényes közel-keleti helyzetről. Ezt a nyugalmas fél órát Kelet-Jeruzsálemben töltötte. Akkor, amikor hiába várt a palesztinok küldött­ségére, akik egyszerűen nem fogadták el egy szu­perhatalom képviselőjének meghívásai, mert úgy ítélték meg, hogy ebből semmi hasznuk nem lesz. Washington ugyanis még mindig nem­ hajlandó nyo­mást gyakorolni az izraeli kormányra, addig pedig nyilván nem változik a helyzet. Schultz ezúttal a saját esetén tapasztalhatta azt a régi közel-keleti igazságot, hogy a palesztin kérdést a palesztinok nélkül nemigen lehet rendezni. Vannak, akik egyenesen érdekeltek a térség krí­zisének elhúzódásában. Most nem a golyószóró- és aknavetőgyártókra, meg a pokolgép-kereskedőkre gondolunk, hanem a háború egyéb vámszedőire és haszonélvezőire. Például arra a libanoni üzletem­berre, aki páncélkocsivá varázsolja a közönséges so­rozatgyártott személyautókat. A megrendelők a szó szoros értelmében sorban állnak a műhely előtt, pedig nem is olcsó műveletről van szó: a ,,tanko­­sítás” 35 ezer dollárba is belekerül. Az 1,5 centi­­méteres páncéllemez állítólag tökéletes védelmet nyújt az utasnak, aki kocsijával a két szemben álló milícia kereszttüzébe kerül. A páncél csak az ellen a dinamit ellen hatástalan, amelyet az ülés alatt rejtenek el. BÉKÉS CÉLOKAT IS SZOLGÁLHAT a robba­nóanyag: például az az atomtöltet, amelyet a szov­jet—amerikai egyezmény után leszerelt közepes ha­tótávolságú rakétákból vesznek majd ki. Becslé­sek szerint a két fél rakétáiból mintegy 30 tonna nukleáris fűtőanyag kerül ki, amellyel évtizede­ken át üzemelhetnek a villanyáram-termelők atom­erőművek. Persze csak akkor, ha az atomöltetőt tényleg áramtermelésre használják fel, és nem sze­relik be egy másféle hatótávolságú hordozóeszköz­be. Ha az atomleszerelés egyszer tényleg beindul, alighanem a Föld lesz a világegyetem legfénye­sebb bolygója, annyi áramot fogunk termelni! A MARADÉKTALAN LESZERELÉSÉRT küzd az olasz Radikális Párt dús idomú aktivistája, Cic­­ciolina is, csak ma még sokszor meg nem értéssel találkozik. A minap Brüsszelben egy éjszakai mu­latóban még le is tartóztatták. Igaz, a belga rend­őrök nem a képviselő-pornósztár programját kifo­gásolták, nem is azt, hogy öltözéke úgyszólván csak szimbolikus volt, hanem a fellépés utáni vi­selkedését. Úgy, ahogyan Ilonka telepedett az asztal szélére és ahogyan a lábát himbálta, egy képvise­lőnek mégsem illik... BRIGITTE BARDOT­T viszont, akit imádóinak sokmilliós tábora egykor az „isteni” jelzővel ille­tett, már régen nem fenyegeti az a veszély, hogy szabados viselkedéséért összetűzésbe kerül a tör­vénnyel. ez, mint tudjuk, mostanában kizárólag az állatvilág, pontosabban az állatok védelme érdek­li. Különös véletlen folytán a minap éppen Saint Tropez-ban, B. B. nyaralója közelében vetette ma­gát a partra egy a tűzi életben csalódott bálna, alkalmat adva a dívának a mentési akcióra. Visz­­sza is vonszolták az életunt emlőst a nyílt vizek­re, de az nem sokkal később újra kiúszott a part­ra­. Vagy mert teljesen vigasztalan, vagy mert tet­szik ,m­i ez a megkülönböztetett törődés. (sgb)

Next