Magyar Szó, 1988. március (45. évfolyam, 59-73. szám)
1988-03-11 / 69. szám
Gárdonyi Géza (1863—1922) könyvespolc előtt A minap a állva olvasnivalót kerestem. A kezembe akadt egy könyv, melynek írója Gárdonyi Géza, a címe pedig: Ida regénye. A főszereplő Balogh Csaba újságíró, művészhajlamú fiatalember. Húga iránti szeretetből, hogy pénzhez jusson, egy apróhirdetés nyomán gazdag lányt vesz feleségül. A vagyonos, eladó lány, a zárdából nemrég kikerült Ida, útban van édesapja házában, mert az apa még a lányánál is fiatalabb leányt akar elvenni. Mivel Ida ezt ellenzi, az apja házasságra kényszeríti, így kezdődik két ismeretlen személy kénytelen együttélése. Münchenben élnek. Csaba itt képeket fest. Ida sok új ötletet ajánl neki. Szórakozni járnak. Társaságban persze úgy viselkednek, mint olyan férj és feleség, akik szerelemből házasodnak össze. Ha szeretnétek megtudni, hogy a végén mi lesz a két főszereplővel, olvassátok el ti is ezt a könyvet! ZSIGA Gabriella , a Petőfi Sándor iskola. Becse d! A TÉLI SZÜNIDŐ ÉLMÉNYEIBŐL ф A TÉLI SZÜNIDŐ ÉLMÉNYEIBŐL A szegedi Móra Ferenc Múzeumban Szegeden a Tisza partján sétálgatva elhatároztuk, hogy megnézzük a múzeumot, mely a folyó partján áll. Már messziről látható a nagybetűs felirat: A KÖZMŰVELŐDÉSNEK. Szép épület. Kicsivel a bejárat előtt két kőoroszlán fekszik fenséges nyugalomban. Benyitunk a cifra kilincses ajtón, a pénztárnál megvesszük a jegyet, majd nézelődni kezdünk. Az első szobában egy zsugorított csontváz (i. e. 2000-ből) látható. A többi asztalon, különféle állatok, tárgyak. Egy folyosón mentünk végig — talán híres képek, köztük Munkácsy Mihály Honfoglalás című képe. Innen egy nagyobb terembe érkeztünk. Itt folytatódott a képkiállítás. Felmentünk egy lépcsőn, és egy múlt századi padláson találtuk magunkat. Volt ott minden! Gyermekjátéktól kezdve a kóckeféig. Sorra megcsodáltuk a használati tárgyakat,amelyek eddig idegenek voltak számunkra. Az innen jobbra nyíló ajtó Móra Ferenc szobájába vezet. Mai dolgozószobának is elfogadható. Az íróasztalon papír, tinta, itatás, asztali lámpa és telefon. A parkettán szőnyeg van. Az asztal mellett egy szék áll. Mögötte van az elmaradhatatlan könyvespolc. Kicsit arrábto egy másik nagy asztal, vendégfogadásra alkalmas. Körülötte 6 szék. A szoba jobb sarkában áll a szekrény. A következő teremben a múlt század népviseleteivel ismerkedhettünk meg. Sok új élménnyel gyarapodva távoztunk a Móra Ferenc, nevét viselő múzeumból. GARAI Enikő 6.: Kizár István iskola, Szabadka „Szagos tévé" A téli szünidő legnagyobb részét a tévé mellett és az uszodában töltöttem. Egy szombati nap az emlékezetemben marad. Egyike volt ez azoknak a szombatoknak, melyeken édesanyám nagytakarítást szokott rendezni. Nem szeretem ezeket a napokat. Minden ablak tárva, zúg a porszívó, a mosógép, édesanyám számtalanszor szalad a létra legfelsőbb fokáról a konyháig, hogy ablakmosás közben megkeverje az ebédet is. — Ma segítesz egy kicsit — mondta ellentmondást nem tűrő hangon. — Nem ügyelek még az ebédre is. Betettem a rakott krumplit sülni, ha csörög az óra, csak kapcsold ki a tűzhelyet. Rajzfilmet néztem a tévében, és csak félfüllel figyeltem oda édesanyám szavára. Amikor az óra csörgött a konyhában, Tom éppen egy tányért dobott Jerry felé. A kisegér ügyesen megmenekült a csapástól, de a tányér darabokra tört. Azt hallottam én csörögni. A két ellenfél rövid időre békét kötött. Megdézsmálták az éléskamrát, és nyárson kolbászt forgattak egy fa alatt. Csodálatos rajzfilm volt, mert valósággal érezni kezdtem a kolbász szagát. Csak akkor figyeltem fel jobban, amikor füstszag is megcsapta az orromat. Szagos tévé! — nevettem magamban. Jókedvem azonban egy szempillantás alatt eltűnt, amikor rádöbbentem: a szagok nem a tévéből, hanem a konyhából érkeznek. Futottam a konyhába. Volt mit látnom! A tűzhely úgy füstölt, mint egy öreg mozdony, csakhogy meg nem indult. Anyám is odaért. Elkeseredve csapta össze tenyerét a szénné égett ebéd láttán. A kellemetlen helyzetet csak egy tojásrántottával tudtam megmenteni. Ennyi jutott az én szakácstudományomból. GYARMATI Éva 6.a Október 2. iskola, Zrenjanin újvidéki Nikola Tesla iskola Napsugárbarátja Bemutatom Sándor Ilonka tanulót A becsei Partizán Testnevelési Egyesület a téli szünidőben korcsolyázást szervezett a diákok számára. A busz mindennap, szombat és vasárnap kivételével 9 órakor indult. Sándor Ilonka, a becsei Petőfi Sándor iskola 6.C osztályos tanulója is aktívan járt korcsolyázni az újvidéki sportcsarnokba a téli szünidőben. Elbeszélgettem vele. — Mióta foglalkozol evvel a sporttal? — tettem fel neki az első kérdést. — Tavaly, a téli szünidőben tanultam meg korcsolyázni. — Számodra nehéz sport a korcsolyázás? — Hát... nem nehéz, de amikor először léptem a jégre, sokszor elestem, most már egészen jól belejöttem. — Megismerkedtél-e már valakivel a korcsolyázók közül? — Igen, egy bácsföldvári kislánnyal, s szeretném fenntartani vele a barátságot. “ Hallottam, hogy a korcsolyázáson kívül sok az elfoglaltságot. Zeneiskolába jársz, különféle szakkörökre, ezenkívül színkitűnő tanuló vagy. Hogy győzöd mindezt a tanulás mellett? — Korcsolyázással a téli szünidőben foglalkozom. Zeneiskolába és szakkörökre délutánonként járok. Tanulásra is jut időm. Legalább két-három óra hosszat tanulok naponta. — Mi a véleményed arról, hogy a Partizán Testnevelési Egyesület megszervezte a korcsolyázást? — Nagyon jól tette, mert a téli szünidőben nem volt hideg, nem fagyott be a Holt-Tisza, az újvidéki sportcsarnokban viszont korcsolyázhattunk. Nemcsak Ilonka, hanem mindanynyian örültünk, hogy járhattunk korcsolyázni. BABENYAC Bernadetta 6,, Petőfi Sándor iskola, Becse Koldus Hólyagos a tenyér, De még sincsen kenyér. Hej, de jó is volna, Ha lenne szalonna! Nincsen piros alma, Csak egy rohadt hagyma. Van egy szemétkanna, De vacsora soha. Reggelim, de ritkán volt, Pénzecském is alig volt. Az életem ide tolt, A nadrágom csupa folt. JAKOB Csaba 4.a Moša Pijade iskola, Budiszava ■v Tévészereplésem krónikája Négy éve táncolom a flamencót. Több tévéfelvételem volt már. Belgrádban spanyol táncosokkal léptem fel. Az összes a Zágrábi Televíziótól kaptunk meghívást, hogy vegyünk részt a tánctanárommal együtt a Kviz-műsorban. Nagyon megörültünk, mert nem is sejtettük, hogy ott is tudnak rólunk. Boldogan kezdtük el a készülődést. Októberben el is mentünk Zágrábba. A televízió épületében Oliver Mlakar fogadott bennünket, s elbeszélgetett velem. A beszélgetés után mindjárt közölték, hogy december 26-án kell újból mennem, mivel megfelelek a feltételeknek. Voltunk ott többen, de én voltam a legfiatalabb. Végre elérkezett december 26-a, amit már nagy izgalommal vártam. Még két kisfiú jött velünk, olyan idősek, mint én. A tanárommal, akit Miroslav Anteljnek hívnak, már egy héttel az indulás előtt gyakoroltuk a kérdéseket, amiket ő állított össze. Huszonhatodikán mi már Zágrábban voltunk. A televízió az Internationale Hotelben foglalt szobát számunkra. Szombaton és vasárnap szabadok voltunk. Városnézéssel és múzeumlátogatással múlt el a napunk. Hétfőn délelőtt próbáltunk a hotelban. Fél négykor jött értünk a televíziótól egy autó, s elvitt bennünket a tévébe. Ott átöltöztünk mind a hárman, s én megint próbáltam. Aztán elkülönítettek bennünket egy szobába, nehogy véletlenül találkozzunk a versenyzőkkel és fölismerjenek bennünket. Itt tartózkodtunk mindaddig, míg csak a műsorban sorra nem kerültünk. Habár már táncoltam a televízióban, az más volt, mint ez. Ott csak táncolni kellett, itt meg felelgetni a kérdésekre. Végre eljött az a perc is, hogy szóltak: készüljünk. Mindegyikünk kapott egy gépelt szöveget, amin az állt, hogy Takács Istvánnak hívnak, és a legfiatalabb flamenco-táncos vagyok Jugoszláviában. Mind a hárman ezt mondtuk. Bementünk, és leültünk a székre. Nekem a B jelzésű szék jutott. Oliver Miakar bemutatott, de úgy, hogy nevet nem mondott, csak azt, hogy flamenco-táncos vagyok. A végén csak egy versenyző találta ki, hogy én vagyok én, de az is csak véletlenül. TAKÁCS István 6. J. J. Zmaj iskola, Szabadka SÍPOS Ágnes, a kishegyesi Ady Endre iskola magyartanára Tavaszi munkák a kertben: VOJNIČ Ivan Z e, Vuk Karadžić iskola, Bajmok Álmodni Álmodni szép, álmodni jó, az álmom mindig csillogó. KABÓK Erika 6/4. Moša Pijade iskola, Kikinda Nagymama. VIDÄKOVITV Laura, Jovam Mikié iskola, Szabadka Kedves Napsugár-barátok! Örömmel vállaltuk, hogy ismnét szerkesztünk egy Napsugár-oldalt. A pajtások munkái Vajdzsag soá falvából, városából érkeztek: l'cuarol, Zentáról, Péterrévéről, Kikimasol, Szabadkáról, Pancsováról, Zrenjaninból, Budiszaváról, Becséről, Titoverbászról. . Összesen 93 írást kaptank. Figyelmesen elolvastuk mindet, és véleményt is mondtunk mindegyikről. Végül úgy döntöttünk, hogy a következő verseket, fogalmazásokat javasoljuk közlésre: Sós Erika (Moša Pijade Általános Iskola, Budiszava): Cigaretta-sztori. Azért javasoljuk, hogy ez a fogalmazás megjelenjen, mert tanulságos: aki elolvassa, rájön, hogy árulkodással nem sokra megyünk, ugyanakkor felhívja a kamaszok figyelmét a cigarettázás íyáros voltára. Humoros hangulatú írás, sok párbeszéddel. Gyarmati Éva (Október 2. iskola, Zrenjanin): „Szagos tévé”. Ezt az írást találtuk az egyik legsikeresebbnek. Tetszik, hogy a szerzőnek élénk képzelőereje van. Kabók Erika (Moša Pijade iskola, Kikinda): Álmodni című verse kedves, hangulatos négysoros. Zsiga Gabriella (Petőfi Sándor iskola, Becse): Könyvismertetőjét ezért tartjuk jobbnak, mint a többi hasonló témájú írást, mert a szerző fölkelti a kíváncsiságot a regény iránt, de nem árulja el a történet befejezését. Jakab Csaba budiszavai pajtás Koldus című verse mindannyiunknak tetszett, mert egy szegény emberről szól, akivel együttérzőnk. A forma népdalszerű, a rímelés is ügyes. Csaba páros és négyes rímeket használt. Babenyai Bernadetta (Petőfi Sándor iskola, Becse) érdekesen írta le beszélgetését hatodikos iskolatársnőjével. Garai Enikő (Kizár István iskola, Szabadka). Aszegedi Móra Ferenc Múzeumban című írása színes, tartalmas élménybeszámoló egy múzeumlátogatásról. DICSÉRETBEN RÉSZESÜL: Nikolity István, a becsei Sever Djurkic iskola ötödikes tanulója, Az állatkertben című írásáért. Javasoljuk, hogy foglalkozzon többet a versformákkal, a rímképletekkel; Léner Margaretta, szintén a becsei Sever Djurkic iskola tanulója Szünidei élményem című verséért, és Pécsi Szilvia, a pancsovai Testvériségi egység iskola nyolcadikos tanulója Ütközően című fogalmazásáért, amelyben szép tájleírást olvashattunk. Végül a hibákról: Apajtások munkáit olvasva fölfigyeltünk arra is, hogy nem mindenki forgatja elég gyakran A magyar helyesírás szabályait. Sokan nem ügyelnek a helyes szórendre, a világos, érthető mondatalkotásra, és arra sem, hogy a szóismétlés szürkévé teszi a stílust. További eredményes munkát kívánnak minden Napsugár-barátnak a szabadkai J. J. Zmaj iskola irodalmi szakkörének tagjai: Harmat Andrea, Vajda Tamara, Vajda Andrea, Rogán Enikő, Jakobcsics Ágnes, Cservenák Virág, Kisimre Orsolya, Varga Emese, Novákovity Mónika, Pivárcsik Herta, Kuruc Márta, Ábrahám Attila, Korhecz Ágnes, valamint Kókity Rozália magyartanárnő.