Magyar Szó, 1988. március (45. évfolyam, 59-73. szám)

1988-03-11 / 69. szám

Gárdonyi Géza (1863—1922) könyvespolc előtt A minap a állva olvasnivalót kerestem. A ke­zembe akadt egy könyv, melynek írója Gárdonyi Géza, a címe pedig: Ida regénye. A főszereplő Balogh Csaba új­ságíró, művészhajlamú fiatalem­ber. Húga iránti szeretetből, hogy pénzhez jusson, egy apróhirdetés nyomán gazdag lányt vesz felesé­gül. A vagyonos, eladó lány, a zár­dából ne­mrég kikerült Ida, útban van édesapja házában, mert az apa még a lányánál is fiatalabb leányt akar elvenni. Mivel Ida ezt ellenzi, az apja házasságra kény­szeríti, így kezdődik két ismeret­len személy kénytelen együttélése. Münchenben élnek. Csaba itt ké­peket fest. Ida sok új ötletet ajánl neki. Szórakozni járnak. Társaság­ban persze úgy viselkednek, mint olyan férj és feleség, akik szere­lemből házasodnak össze. Ha szeretnétek megtudni, hogy a végén mi lesz a két főszereplő­vel, olvassátok el ti is ezt a köny­vet! ZSIGA Gabriella , a Petőfi Sándor iskola. Becse­ ­d! A TÉLI SZÜNIDŐ ÉLMÉNYEIBŐL ф A TÉLI SZÜNIDŐ ÉLMÉNYEIBŐL A szegedi Móra Ferenc Múzeumban Szegeden a Tisza partján sétálgatva elhatároztuk, hogy megnézzük a mú­zeumot, mely a folyó partján áll. Már messziről látható a nagybetűs felirat: A KÖZMŰVELŐDÉSNEK. Szép épület. Kicsivel a bejárat előtt két kőoroszlán fekszik fenséges nyu­galomban. Benyitunk a cifra kilin­­cses aj­tón, a pénztárnál megvesszük a jegyet, majd nézelődni kezdünk. Az első szobában egy zsugorított csont­váz (i. e. 2000-ből) látható. A többi asztalon, különféle állatok, tárgyak. Egy folyosón mentünk végig — talán híres képek, köztük Munkácsy Mihály Honfoglalás című képe. Innen egy nagyobb terembe érkeztünk. Itt foly­tatódott a képkiállítás. Felmentünk egy lépcsőn, és egy múlt századi pad­láson találtuk magunkat. Volt ott minden! Gyermekjátéktól kezdve a kóckeféig. Sorra megcsodáltuk a hasz­nálati tárgyakat,­­amelyek eddig ide­genek voltak számunkra. Az innen jobbra nyíló ajtó Móra Ferenc szobá­jába vezet. Mai dolgozószobának is elfogadható. Az íróasztalon papír, tinta, itatás, asztali lámpa és telefon. A parkettán szőnyeg van. Az asztal mellett egy szék áll. Mögötte van az elmaradhatatlan könyvespolc. Kicsit arrábto egy másik nagy asztal, vendég­­fogadásra alkalmas. Körülötte 6 szék. A szoba jobb sarkában áll a szekrény. A következő teremben a múlt század népviseleteivel ismerkedhettünk meg. Sok új élménnyel gyarapodva távoz­tunk a Móra Ferenc, nevét viselő mú­zeumból. GARAI Enikő 6.: Kizár István iskola, Szabadka „Szagos tévé" A téli szünidő legnagyobb részét a tévé mellett és az uszodában töltöt­tem. Egy szombati nap az emlékeze­temben marad. Egyike volt ez azok­nak a szombatoknak, melyeken édes­anyám nagytakarítást szokott rendez­ni. Nem szeretem ezeket a napokat. Minden ablak tárva­, zúg a porszívó, a mosógép, édesanyám számtalanszor sz­alad a létra legfelsőbb fokáról a konyháig, hogy ablakmosás közben megkeverje az ebédet is. — Ma segítesz egy kicsit — mondta ellentmondást nem tűrő hangon. — Nem ügyelek még az ebédre is. Be­tettem a rakott krumplit sülni, ha csörög az óra, csak kapcsold ki a tűzhelyet. Rajzfilmet néztem a tévében, és csak félfüllel figyeltem oda édes­anyám szavára. Amikor az óra csör­gött a konyhában, Tom éppen egy tányért dobott Jerry felé. A kisegér ügyesen megmenekült a csapástól, de a tányér darabokra tört. Azt hallot­tam én csörögni. A két ellenfél rövid időre békét kötött. Megdézsmálták az éléskamrát, és nyárson kolbászt for­gattak egy fa alatt. Csodálatos rajz­film volt, mert valósággal érezni kezdtem a kolbász szagát. Csak akkor figyeltem fel jobban, amikor füstszag is megcsapta az orromat. Szagos té­vé! — nevettem magamban. Jókedvem azonban egy szempillan­tás alatt eltűnt, amikor rádöbbentem: a szagok nem a tévéből, hanem a konyhából érkeznek. Futottam a konyhába. Volt mit látnom! A tűz­hely úgy füstölt, mint egy öreg moz­dony, csakhogy meg nem indult. Anyám is odaért. Elkeseredve csapta össze tenyerét a szénné égett ebéd lát­tán. A kellemetlen helyzetet csak egy tojásrántottával tudtam megmenteni. Ennyi jutott az én szakácstudomá­­nyomból. GYARMATI Éva 6.a Október 2. iskola, Zrenjanin újvidéki Nikola Tes­la iskola Napsugár­­barátja Bemutatom Sándor Ilonka tanulót A becsei Partizán Testnevelési Egyesület a téli szünidőben korcsolyá­zást szervezett a diákok számára. A busz mindennap, szombat és vasárnap kivételével 9 órakor indult. Sándor Ilonka, a becsei Petőfi Sándor iskola 6.C osztályos tanulója is aktívan járt korcsolyázni az újvidéki sportcsarnok­ba a téli szünidőben. Elbeszélgettem vele. — Mióta foglalkozol evvel a sport­tal? — tettem fel neki az első kér­dést. — Tavaly, a téli szünidőben tanul­tam meg korcsolyázni. — Számodra nehéz sport a korcso­lyázás? — Hát... nem nehéz, de amikor először léptem a jégre, sokszor el­estem, most már egészen jól belejöt­tem. — Megismerkedtél-e már valakivel a korcsolyázók közül? — Igen, egy bácsföldvári kislánnyal, s szeretném fenntartani vele a barát­ságot. “­ Hallottam, hogy a korcsolyázá­son kívül sok az elfoglaltságot. Zene­iskolába jársz, különféle szakkörökre, ezenkívül színkitűnő tanuló vagy. Hogy győzöd mindezt a tanulás mel­lett? — Korcsolyázással a téli szünidőben foglalkozom. Zeneiskolába és szakkö­rökre délutánonként járok. Tanulásra is jut időm. Legalább két-három óra hosszat tanulok naponta. — Mi a véleményed arról, hogy a Partizán Testnevelési Egyesület meg­szervezte a korcsolyázást? — Nagyon jól tette, mert a téli szünidőben nem volt hideg, nem fa­gyott be a Holt-Tisza, az újvidéki sportcsarnokban viszont korcsolyáz­hattunk. Nemcsak Ilonka, hanem mindany­­nyian örültünk, hogy járhattunk kor­csolyázni. BABENYAC Bernadetta 6,, Petőfi Sándor iskola, Becse Koldus Hólyagos a tenyér, De még sincsen kenyér. Hej, de jó is volna, Ha lenne szalonna! Nincsen piros alma, Csak egy rohadt hagyma. Van egy szemétkanna, De vacsora soha. Reggelim, de ritkán volt, Pénzecském is alig volt. Az életem ide tolt, A nadrágom csupa folt. JAKOB Csaba 4.a Moša Pijade iskola, Budiszava ■v Tévészereplésem krónikája Négy éve táncolom a flamencót. Több tévéfelvételem volt már. Belg­­rádban spanyol táncosokkal léptem fel. Az összes a Zágrábi Televíziótól kaptunk meghívást, hogy vegyünk részt a tánctanárommal együtt a Kviz-műsorban. Nagyon megörültünk, mert nem is sejtettük, hogy ott is tud­nak rólunk. Boldogan kezdtük el a készülődést. Októberben el is men­tünk Zágrábba. A televízió épületében Oliver Mlakar fogadott bennünket, s elbeszélgetett velem. A beszélgetés után mindjárt közöl­ték, hogy december 26-án kell újból mennem, mivel megfelelek a feltéte­leknek. Voltunk ott többen, de én voltam a legfiatalabb. Végre elérke­zett december 26-a, amit már nagy izgalommal vártam. Még két kisfiú jött velünk, olyan idősek, mint én. A tanárommal, akit Miroslav Anteljnek hívnak, már egy héttel az indulás előtt gyakoroltuk a kérdéseket, ami­ket ő állított össze. Huszonhatodikán mi már Zágrábban voltunk. A tele­vízió az Internationale Hotelben fog­lalt szobát számunkra. Szombaton és vasárnap szabadok voltunk. Városné­zéssel és múzeumlátogatással múlt el a napunk. Hétfőn délelőtt próbáltunk a hotelban. Fél négykor jött értünk a televíziótól egy autó, s elvitt ben­nünket a tévébe. Ott átöltöztünk mind a hárman, s én megint próbál­tam. Aztán elkülönítettek bennünket egy szobába, nehogy véletlenül talál­kozzunk a versenyzőkkel és fölismer­jenek bennünket. Itt tartózkodtunk mindaddig, míg csak a műsorban sor­ra nem kerültünk. Habár már táncol­tam a televízióban, az más volt, mint ez. Ott csak táncolni kellett, itt meg felelgetni a kérdésekre. Végre eljött az a perc is, hogy szól­tak: készüljünk. Mindegyikünk kapott egy gépelt szöveget, amin az állt, hogy Takács Istvánnak hívnak, és a legfiatalabb flamenco-táncos vagyok Jugoszláviában. Mind a hárman ezt mondtuk. Bementünk, és leültünk a székre. Nekem a B jelzésű szék ju­tott. Oliver Miakar bemutatott, de úgy, hogy nevet nem mondott, csak azt, hogy flamenco-táncos vagyok. A végén csak egy versenyző találta ki, hogy én vagyok én, de az is csak vé­letlenül. TAKÁCS István 6.­ J. J. Zmaj iskola, Szabadka SÍPOS Ágnes, a kishegyesi Ady Endre is­kola magyarta­nára Tavaszi munkák a kertben: VOJNIČ Ivan Z­ e, Vuk Karadžić iskola, Bajmok Álmodni Álmodni szép, álmodni jó, az álmom mindig csillogó. KABÓK Erika 6/4. Moša Pijade iskola, Kikinda Nagymama. VIDÄKOVITV Lau­ra, Jovam Mikié iskola, Szabadka Kedves Napsugár-barátok! Örömmel vállaltuk, hogy ismnét szer­kesztünk egy Napsugár-oldalt. A pajtások munkái Vajdzsag soá falvából, városából érkeztek: l'cuarol, Zentáról, Péterré­véről, Kikim­as­ol, Szabadkáról, Pancsováról, Zrenjanin­­ból, Budiszaváról, Becséről, Titover­­bászról. . Összesen 93 írást kaptank. Figyel­mesen elolvastuk mindet, és véle­ményt is mondtunk mindegyikről. Vé­gül úgy döntöttünk, hogy a következő verseket, fogalmazásokat java­soljuk közlésre: Sós Erika (Moša Pijade Általános Iskola, Budiszava): Cigaretta-sztori. Azért javasoljuk, hogy ez a fogalma­zás megjelenjen, mert tanulságos: aki elolvassa, rájön, hogy árulkodással nem sokra megyünk, ugyanakkor fel­hívja a kamaszok figyelmét a cigaret­­tázás íyáros voltára. Humoros hangu­latú írás, sok párbeszéddel. Gyarmati Éva (Október 2. iskola, Zrenjanin): „Szagos tévé”. Ezt az írást találtuk az egyik legsikeresebb­nek. Tetszik, hogy a szerzőnek élénk képzelőereje van. Kabók Erika (Moša Pijade iskola, Kikinda): Álmodni című verse ked­ves, hangulatos négysoros. Zsiga Gabriella (Petőfi Sándor is­kola, Becse): Könyvismertetőjét ezért tartjuk jobbnak, mint a többi hasonló témájú írást, mert a szerző fölkelti a kíváncsiságot a regény iránt, de nem árulja el a történet befejezését. Jakab Csaba budiszavai pajtás Kol­dus című verse mindannyiunknak tet­szett, mert egy szegény emberről szól, akivel együttérzőnk. A forma népdal­szerű, a rímelés is ügyes. Csaba pá­ros és négyes rímeket használt. Babenyai Bernadetta (Petőfi Sándor iskola, Becse) érdekesen írta le be­szélgetését hatodikos iskolatársnőjével. Garai Enikő (Kizár István iskola, Szabadka). A­­szegedi Móra Ferenc Múzeumban című írása színes, tartal­mas élménybeszámoló egy múzeumlá­togatásról. DICSÉRETBEN RÉSZESÜL: Nikolity István, a becsei Sever Djurkic iskola ötödikes tanulója, Az álla­tkertben cí­mű írásáért. Javasoljuk, hogy foglal­kozzon többet a versformákkal, a rím­­képletekkel; Léner Margaretta, szin­tén a becsei­ Sever Djurkic iskola ta­nulója Szünidei élményem című ver­séért, és Pécsi Szilvia, a pancsovai Testvériségi egység iskola nyolcadikos tanulója Ütközően című fogalmazásá­ért, amelyben szép tájleírást olvashat­tunk. Végül a hibákról: A­­pajtások mun­káit olvasva fölfigyeltünk arra is, hogy nem mindenki forgatja elég gyakran A magyar helyesírás szabá­lyait. Sokan nem ügyelnek a helyes szórendre, a világos, érthető mondat­alkotásra, és arra sem, hogy a szó­ismétlés szürkévé teszi a stílust. További eredményes munkát kíván­nak minden Napsugár-barátnak a sza­badkai J. J. Zmaj iskola irodalmi szakkörének tagjai: Harmat Andrea, Vajda Tamara, Vaj­da Andrea, Rogán Enikő, Jakobcsics Ágnes, Cservenák Virág, Kisimre Or­solya, Varga Emese, Novákovity Móni­ka, Pivárcsik Herta, Kuruc Márta, Ábrahám Attila, Korhecz Ágnes, vala­mint Kókity Rozália magyartanárnő.

Next