Magyar Szó, 1988. május (45. évfolyam, 133-148. szám)
1988-05-16 / 133. szám
2 KÜLPOLITIKA Mime Szó AMIKOR MINDÖSSZE KÉTÓRÁNYI időt szabnak városnézésre, akkor a legtanácsosabb kéthárom nevezetességet felkeresni, s utána megpihenni valamelyik hangulatos téren, és figyelni az embereket, a hömpölygő tömeget, a városi közlekedést, az épületeket, a virágokat, meg mindent, ameddig a szem ellát. Szerencsénkre Veronában már egészen kellemes meleg fogadott bennünket, és így azok, akik idő előtt megunták az idegen vezetők félrebeszéléseit, Rómeó és Júlia esetéről, azok a hősnő állítólagos sírjától egyenesen az Arénához siettek. Erre több okuk is lehetett. Például annak a temérdek emléktárgynak a látványa, amelyet Júlia sírjánál halmozott fel valamelyik vállalkozó szellemű olasz kereskedő. Semmiképpen sem rossz elgondolás, de nem mindenki tudja olcsán odaadóan élvezni az erkélyre igyekvő Rómeó rózsaszín (és egyéb rikító színű) műkőből készült domborműves ábrazolásait. Az is lehet, persze, hogy az árak riasztották el a kíváncsiskodókat, bár a tányérra festett szerelmeseket 8500 líra ellenében haza is vihette, aki akarta és még méltatlankodnia sem kellett amiatt, hogy nagy összeget dobott ki az ablakon. A szentimentális lelkületűeknek és a kezdő szerelmespároknak való ajánlott hely ez. A sokak szemében szent hely elhagyása után akaratlanul is a város egyik legrégibb építménye, a római kori amfiteátrum felé igyekszik a kíváncsi turista. A római kor legimpozánsabb épületében rendezik meg Veronában a nyár folyamán a világhírű operaelőadásokat. Jobb helyet nem is választhattak volna a városban, hiszen, az Arénában 25 000—30 000 ember kényelmesen elfér. A római Colosseum után a második legnagyobb — még ma is használható — antik körszínház. Belülről nem feltétlenül szükséges megnézni. Ajánlatosabb inkább a helybeliek legkedveltebb tartózkodási helyén, az Arénát határoló Era téren egy kis sétát tenni, mert a pezsgő olasz élet itt érzékelhető a legjobban. Néhol még pantomimművészeket, bohócokat és különös hangszereken játszó zenészeket is láthatunk. EGY IDŐ UTÁN A NÉPMOZGÁS magával ragadja az embert, és ha éppen a Via Mazziniba sodorja, mindenképpen hálás lehet, hiszen ez a város egyik előkelő utcája. A túlzsúfoltság miatt meglehetősen lassan lehet haladni, ami ugyan nem baj, mert így jut elég idő a kirakatnézésre. Vagy inkább talán csak sanda pillantásokra a ragyogó üvegablakok mögé, ugyanis a megszórmlálhatatlan árucikk tömegében eltéved a szem. Az áraktól ezúttal eltekintünk, nem tanácsos velük bajlódni. Annál többet érdemes foglalkozni a hivalkodó eleganciájú és fölöttébb attraktív olasz nőkkel. Akárhogyan is próbálják a külföldiek utánozni öltözködésüket, az olasz divatcikkek legjobban mégiscsak az olasz hölgyeket csinosítják. Mire azonban sikerülne valamelyiket tüzetesebben szemügyre venni, a Piazza Erbánál veszi észre magát a bámészkodó, ahol egy teljesen új kép fogadja. A piac, melynek tarka napernyőit, egzotikus és különleges gyümölcsökkel megrakott asztalait aligha lehet elfelejteni. A délutáni órákban már nem sokan keresik fel, és bárki nyugodtan szemügyre veheti a kirakott portékát. Az egykori római fórumon létesült piacot régi házak fogják közre, amelyek nagy többségének falait, a lombard hagyományokhoz híven, freskókkal díszítették. A veronai építőművészet gyöngyszemei ezek: a XVII. századi Maffei-palota, a XIV. században emelt Gardello-torony, a freskókkal ékesített Mazzanti ház a XVI. századból. Méltóságteljesen és tiszteletet parancsolóan emelkedik valamennyi fölé a Lamberti-torony, Verona legmagasabb (mintegy 90 méter) épülete. HA A KÍVÁNCSISKODÓ IDEGEN — egy kis szerencsével — a piactérbe torkolló szűk sikátorok közül abba téved, amely a közeli Piazza dei Signori térre vezet, akkor rövid idő múltán Dante szobrával találja magát szemben. A halhatatlan olasz egy magas talapzaton álldogál és a galambokkal társalog. Mélységes nyugalmát az időnként megjelenő hangos diáksereg sem tudja megzavarni. A Verona szalonjának, illetve Dante terének nevezett városrészt főként gótikus épületek szegélyezik. A Palazzo del Comune, a Scaligerik ősi palotája szabályos vonalaikkal, komor falaikkal egészen más hangulatot árasztanak, és mélyebb érzelmeket csalogatnak elő az odavetődőkből, mint mondjuk a piac színes világa. Nem is beszélve az ugyanitt található, karcsú oszlopok tagolta Loggia del Consiglióról, amelynek stílusa már egy új korszak, a reneszánsz finom leheletét árasztja. Milyen kár, hogy nem húzódhat félre az ember a Loggia árkádjai alá és engedheti át magát a képzeletének! Talán majd egyszer máskor, amikor nem sürget állandóan a várakozó autóbusz képe. Még egy templomra azért jut idő. Újabb szűk kis utcácskák — régiségkereskedésekkel, hangszerüzletekkel, szerényebb kínálatú kirakatokkal — és végre felbukkan a Szent Anasztázia markáns épülete. Hatalmas, vasszögekkel kivert kapuját sarkig tárták, istentelenek, hívők egyaránt beléphetnek. A háromhajós csarnokban uralkodó sejtelmes félhomályban jóformán csak a hatalmas oszlopok vehetők észre. Villanásnyi időre, az egyik félreeső helyiségből kiszűrődő gregorián dallamok vonják magukra a látogatók figyelmét, de tovább haladva fokozatosan elmosódnak. A titokzatosságból kilépve a világosságra még egy utolsó pillantás a homlokzatra, és rohanás vissza a Bra térre. INNEN MÁR CSAK NÉHÁNY SZÁZ MÉTERRE az autóbusz. Többen igyekeznek arrafelé, de egy üde virágüzletet még meg kell nézni. Micsoda életfa! Milyen jó lenne hazavinni! Mintha megértette volna az elárusító, és kisvártatva megkérdezte, nos, alighanem azt, hogy meg szeretném-e vásárolni. Egy-két dicsérő latin jelzőből, amelyet remélhetőleg az utókor is átvett, azonnal megérthette, hogy egy virágcsodáló keveredett az üzletbe. Mindjárt a belső termek felé invitált. Pazar látvány, de hát itt már nagyon üldözött a határidő. A sarokban tereferélő pálmák mintha azt súgták volna: „Menj nyugodtan, még sok helyen találkozol rokonainkkal.” Mi pedig újból kigördültünk az autópályára. Legalább még fél Észak—Olaszországon kellett átkelnünk. J. SZABÓ József következő része szerdai számunkban HAT ORSZÁGON AT (2.) Verona gyöngyszemei Verona egyik legjellegzetesebb épületegyüttese, az i. sz. I. században épült amfiteátrum és a mellette elterülő, mindig hangulatos óra tér VITA AZ ANTISZEMITIZMUSRÓL OLASZORSZÁGBAN Izrael mint cenzor Izrael római nagykövetsége cáfolja a vádakat (Különtudósítás a Magyar Szónak) Róma, május A Vatikán és a római zsidó közösség vezetősége közötti vita tovább gyűrűzik, s belebonyolódott Izrael római nagykövetsége is. A Jesus című katolikus folyóirat ugyanis júniusi számában olyan anyagot készült megjelentetni, amely hosszasan részletezte a megszállt arab területeken elkövetett izraeli bűncselekményeket. Emiatt az izraeli követség példa nélküli nyomást gyakorolt a szerkesztőségre és a Szentszékre,, hogy meggátolja az adatok nyilvánosságra hozatalát. A követség azzal indokolta meg beavatkozását, hogy az írásban történelmi hibák fedezhetők fel. A legutóbbi vádakra Avi Granat, Izrael római nagykövetségének képviselője újságíróknak kijelentette, koholmány, hogy a nagykövetség nyomást gyakorolt, csupán rá akart mutatni az írásban előforduló néhány történelmi hibára. Azonnal válaszolt neki Don Stefano Andreatti, az Edizone Paoline igazgatóságának tagja. Megerősítette a korábbi vádakat, és ismertette, hogy a Caritas jelentésében előfordulhat történelmi melléfogás, ez azonban nem módosítja a realitást, hogy nyomást gyakoroltak a Vatikánra a dosszié betiltása érdekében. Giuseppe Pasini, a Caritasnak, a Vatikán emberbaráti szervezetének igazgatója az előbbiekhez hozzáfűzte, hogy a Caritis nem intézett semmilyen támadást Izrael ellen, e szervezet feladata, hogy védelmezze és támogassa a gyengébbet, ebben az esetben a palesztinokat. A vitába beavatkozott Augusto del Noche katolikus filozófus. Kijelentette: „Ha egy zsidó valamilyen rossz cselekedetet követ el, akkor ez nem igazolható azzal, hogy zsidó. Meg kell bélyegeznünk a rasszimus minden formáját, s ezért nem hunyhatunk szemet egyetlenegy zsidó cselekedete felett sem, aki a kiválasztott nép fiának tünteti fel magát. Ez a fajüldözés feltámadása.” Miodrag PASKyCl 1988. május 16., hétfő A hét képekhez Itt az ideje, hogy a hamarosan sorra kerülő Reagan—Gorbacsov találkozó utolsó részleteit is megtárgyalják. Ezzel a szándékkal ült ismét tárgyalóasztalhoz Genfben Schultz (balról) amerikai és Sevardnadze szovjet külügyminiszter. Nagy a valószínűsége, hogy ezenkívül más kérdéseket sem mulasztottak el megvitatni. Alighanem az egyik legidőszerűbb, az afganisztáni rendezés problémája központi témaként szerepelt a megbeszélésükön. Ami pedig Reagan elnök moszkvai látogatását illeti, még mindig bizonytalan, sikerül-e ezúttal is egy, a washingtoni csúcstalálkozón aláírt dokumentumhoz hasonló okmányt megfogalmazni Manila szórakoztató negyedeiben több razziát tartott a rendőrség. Minden bizonnyal nyomós oka volt rá. Ezt a fellépést azonban az ott dolgozók rossz néven vették, és azonnal felemelték szavukat a hatóságok szokatlan viselkedése ellen. A mintegy 1500 mulató, maszszázsszalon és egyéb élvezeteket nyújtó intézmény alkalmazottai tiltakozó felvonulást szerveztek. Elvégre joguk van a nyugodt munkakörülményekre, még ha olykor-olykor gyanús üzelmekbe bocsátkoznak is Libanonban továbbra is a jó fegyver a legkeresettebb árucikk. Emiatt továbbra is állandóan veszélyben forog az ember élete. Bejrút déli negyedeiben ismét fegyveres összecsapásokra került sor a szíriaiak támogatását élvező Amal harcosai és az Irán-barát síita milíciák között. Az öldöklésben részt vevő katona (a képen) fedezékbe igyekszik, hiszen alig pár perccel korábban lőtt ki egy rakétát. Talán nem is tudja, hogy a heves tűzpárbajban mintegy 160 ember vesztette életét, csaknem 500-an pedig megsebesültek. Igaz, ez nem az ő dolga. Ez sokkal inkább a magasabb rangú parancsnokaira tartozik, de mintha ők sem akarnának tudomást venni a véres események tragikus következményeiről. Szinte menetrendszerűen osztogatják a támadásra felszólító parancsaikat, de az a bizonyos győzelem valahogy mindig elmarad az egyre több áldozat mögött Amióta meggyilkolták Abu Dzsihadot, a PFSZ egyik magas rangú tisztségviselőjét, Izraelnek van mitől félnie. Nagykövetségeit állandó veszély fenyegeti. Cipruson a szerencsés véletlennek köszönhetően maradt sértetlen diplomáciai képviseletük épülete. A merénylőknek nem sikerült a ház előtt leparkolniuk a robbanóanyaggal megrakott személygépkocsit és valószínűleg a rendőrség is megzavarta őket, mert az egyik részvevőt azonnal elfogták, amint kiugrott az autóból. Maradt azonban még annyi ideje, hogy a távirányító készülékkel levegőbe röpítse a járművet és a kormány mellett maradt társát. A robbanásban még két személy életét vesztette, tizen pedig súlyosan megsebesültek