Magyar Szó, 1988. május (45. évfolyam, 133-148. szám)

1988-05-16 / 133. szám

2 KÜLPOLITIKA Mime Szó AMIKOR MINDÖSSZE KÉT­ÓRÁNYI időt szabnak városné­zésre, akkor a legtanácsosabb két­­három nevezetességet felkeresni, s utána megpihenni valamelyik hangulatos téren, és figyelni az embereket, a hömpölygő tömeget, a városi közlekedést, az épülete­ket, a virágokat, meg mindent, ameddig a szem ellát. Szeren­csénkre Veronában már egészen kellemes meleg fogadott bennün­ket, és így azok, akik idő előtt megunták az ideg­en­ vezetők fél­­rebeszéléseit, Rómeó és Júlia ese­téről, azok a hősnő állítólagos sír­jától egyenesen az Arénához siet­tek. Erre több okuk is lehetett. Például annak a temérdek em­léktárgynak a látványa, amelyet Júlia sírjánál halmozott fel va­lamelyik vállalkozó szellemű olasz kereskedő. Semmiképpen sem rossz elgon­dolás, de nem mindenki tudja olcsán odaadóan élvezni az erkély­re igyekvő Rómeó rózsaszín (és egyéb rikító színű) műkőből ké­szült domborműves áb­­razolásait. Az is lehet, persze, hogy az árak riasztották el a kíváncsiskodókat, bár a tányérra festett szerelmese­ket 8500 líra ellenében haza is vi­hette, aki akarta és még méltat­lankodnia sem kellett amiatt, hogy nagy összeget dobott ki az ablakon. A szentimentális lelkü­­letűeknek és a kezdő szerelmespá­roknak való ajánlott hely ez. A sokak szemében szent hely elhagyása után akaratlanul is a város egyik legrégibb építménye, a római kori amfiteátrum felé igyekszik a kíváncsi turista. A római kor legimpozánsabb épüle­tében rendezik meg Veronában a nyár folyamán a világhírű opera­­előadásokat. Jobb helyet nem is választhattak volna a városban, hiszen, az Arénában 25 000—30 000 ember kényelmesen elfér. A ró­mai Colosseum után a második legnagyobb — még ma is hasz­nálható — antik körszínház. Be­lülről nem feltétlenül szükséges megnézni. Ajánlatosabb inkább a helybeliek legkedveltebb tartóz­kodási helyén, az Arénát határoló Era téren egy kis sétát tenni, mert a pezsgő olasz élet itt érzé­kelhető a legjobban. Néhol még pantomimművészeket, bohócokat és különös hangszereken játszó zenészeket is láthatunk. EGY IDŐ UTÁN A NÉPMOZ­GÁS magával ragadja az embert, és ha éppen a Via Mazziniba so­dorja, mindenképpen hálás lehet, hiszen ez a város egyik előkelő utcája. A túlzsúfoltság miatt meg­lehetősen lassan lehet haladni, ami ugyan nem baj, mert így jut elég idő a kirakatnézésre. Vagy inkább talán csak sanda pillan­tásokra a ragyogó üvegablakok mögé, ugyanis a megszórml­álhatat­lan árucikk tömegében eltéved a szem. Az áraktól ezúttal eltekin­tünk, nem tanácsos velük bajlód­ni. Annál többet érdemes foglal­kozni a hivalkodó eleganciájú és fölöttébb attraktív olasz nőkkel. Akárhogyan is próbálják a kül­földiek utánozni öltözködésüket, az olasz divatcikkek legjobban mégiscsak az olasz hölgyeket csi­nosítják. Mire azonban sikerülne valamelyiket tüzetesebben szem­ügyre venni, a Piazza Erbánál veszi észre magát a bámészkodó, ahol egy teljesen új kép fogadja. A piac, melynek tark­a napernyőit, egzotikus és különleges gyümöl­csökkel megrakott asztalait alig­ha lehet elfelejteni. A délutáni órákban már nem sokan keresik fel, és bárki nyu­godtan szemügyre veheti a kira­kott portékát. Az egykori római fórumon létesült piacot régi há­zak fogják közre, amelyek nagy többségének falait, a lombard ha­gyományokhoz híven, freskókkal díszítették. A veronai építőművé­szet gyöngyszemei ezek: a XVII. századi Maffei-palota, a XIV. szá­zadban emelt Gardello-torony, a freskókkal ékesített Mazzanti ház a XVI. századból. Méltóságtelje­sen és tiszteletet parancsolóan emelkedik valamennyi fölé a Lamberti-torony, Verona legma­gasabb (mintegy 90 méter) épüle­te. HA A KÍVÁNCSISKODÓ IDE­GEN — egy kis szerencsével — a piactérbe torkolló szűk sikátorok közül abba téved,­ amely a közeli Piazza dei Signori térre vezet, akkor rövid idő múltán Dante szobrával találja magát szemben. A halhatatlan olasz egy magas talapzaton álldogál és a galam­bokkal társalog. Mélységes nyu­galmát az időnként megjelenő han­gos diáksereg sem tudja megza­varni. A Verona szalonjának, il­letve Dante terének nevezett vá­rosrészt főként gótikus épületek szegélyezik. A Palazzo del Comu­­ne, a Scaligerik ősi palotája sza­bályos vonalaikkal, komor falaik­kal egészen más hangulatot árasz­tanak, és mélyebb érzelmeket csa­logatnak elő az odavetődőkből, mint mondjuk a piac színes vi­lága. Nem is beszélve az ugyanitt található, karcsú oszlopok tagolta Loggia del Consiglióról, amelynek stílusa már egy új korszak, a re­neszánsz finom leheletét árasztja. Milyen kár, hogy nem húzódhat félre az ember a Loggia árkádjai alá és engedheti át magát a kép­zeletének! Talán majd egyszer máskor, amikor nem sürget ál­landóan a várakozó autóbusz ké­pe. Még egy templomra azért jut idő. Újabb szűk kis utcácskák — régiségkereskedésekkel, hangszer­üzletekkel, szerényebb kínálatú kirakatokkal — és végre felbuk­kan a Szent Anasztázia markáns épülete. Hatalmas, vasszögekkel kivert kapuját sarkig tárták, is­tentelenek, hívők egyaránt belép­hetnek. A háromhajós csarnokban uralkodó sejtelmes félhomályban jóformán csak a hatalmas oszlo­pok vehetők észre. Villanásnyi időre, az egyik félreeső helyiség­ből kiszűrődő gregorián dallamok vonják magukra a látogatók fi­gyelmét, de tovább haladva fo­kozatosan elmosódnak. A titokza­tosságból kilépve a világosságra még egy utolsó pillantás a hom­lokzatra, és rohanás vissza a Bra térre. INNEN MÁR CSAK NÉHÁNY SZÁZ MÉTERRE az autóbusz. Többen igyekeznek arrafelé, de egy üde virágüzletet még meg kell nézni. Micsoda életfa! Milyen jó lenne hazavinni! Mintha megér­tette volna az elárusító, és kis­vártatva megkérdezte, nos, aligha­nem azt, hogy meg szeretném-e vásárolni. Egy-két dicsérő latin jelzőből, amelyet remélhetőleg az utókor is átvett, azonnal megért­hette, hogy egy virágcsodáló ke­veredett az üzletbe. Mindjárt a belső termek felé invitált. Pazar látvány, de hát itt már nagyon üldözött a határidő. A sarokban tereferélő pálmák mintha azt súg­ták volna: „Menj nyugodtan, még sok helyen találkozol roko­nainkkal.” Mi pedig újból kigördültünk az autópályára. Legalább még fél Észak—Olaszországon kellett át­kelnünk. J. SZABÓ József következő része szerdai számunk­ban HAT ORSZÁGON AT (2.) Verona gyöngyszemei Verona egyik legjellegzetesebb épületegyüttese, az i. sz. I. században épült amfiteátrum és a mellette elterülő, mindig hangulatos óra tér VITA AZ ANTISZEMITIZMUSRÓL OLASZORSZÁGBAN Izrael mint cenzor Izrael római nagykövetsége cáfolja a vádakat (Különtudósítás a Magyar Szónak) Róma, május A Vatikán és a római zsidó kö­zösség vezetősége közötti vita to­vább gyűrűzik, s belebonyolódott Izrael római nagykövetsége is. A Jesus című katolikus folyóirat ugyanis júniusi számában olyan anyagot készült megjelentetni, amely hosszasan részletezte a meg­szállt arab területeken elkövetett izraeli bűncselekményeket. Emiatt az izraeli követség példa nélküli nyomást gyakorolt a szerkesztőség­re és a Szentszékre,, hogy meggá­tolja az adatok nyilvánosságra ho­zatalát. A követség azzal indo­kolta meg beavatkozását, hogy az írásban történelmi hibák fedezhe­tők fel. A legutóbbi vádakra Avi Granat, Izrael római nagykövetségének képviselője újságíróknak kijelen­tette, koholmány, hogy a nagykö­vetség nyomást gyakorolt, csupán rá akart mutatni az írásban elő­forduló néhány történelmi hibára. Azonnal válaszolt neki Don Ste­fano Andreatti, az Edizone Paoli­­ne igazgatóságának tagja. Megerő­sítette a korábbi vádakat, és is­mertette, hogy a Caritas jelentésé­ben előfordulhat történelmi mellé­fogás, ez azonban nem módosítja a realitást, hogy nyomást gyako­roltak a Vatikánra a dosszié be­tiltása érdekében. Giuseppe Pasini, a Caritasnak, a Vatikán emberba­ráti szervezetének igazgatója az előbbiekhez hozzáfűzte, hogy a Ca­­ritis nem intézett semmilyen táma­dást Izrael ellen, e szervezet fel­adata, hogy védelmezze és támo­gassa a gyengébbet, ebben az eset­ben a palesztinokat. A vitába beavatkozott Augusto del Noche katolikus filozófus. Ki­jelentette: „Ha egy zsidó valami­lyen rossz cselekedetet követ el, ak­kor ez nem igazolható azzal, hogy zsidó. Meg kell bélyegeznünk a rasszimus minden formáját, s ezért nem hunyhatunk szemet egyetlen­egy zsidó cselekedete felett sem, aki a kiválasztott nép fiának tün­teti fel magát. Ez a fajüldözés fel­támadása.” Miodrag PASKyCl 1988. május 16., hétfő A hét képekhez Itt az ideje, hogy a hamarosan sorra kerülő Reagan—Gorbacsov ta­lálkozó utolsó részleteit is megtárgyalják. Ezzel a szándékkal ült is­mét tárgyalóasztalhoz Genfben Schultz (balról) amerikai és Sevard­­nadze szovjet külügyminiszter. Nagy a valószínűsége, hogy ezenkívül más kérdéseket sem mulasztottak el megvitatni. Alighanem az egyik legidőszerűbb, az afganisztáni rendezés problémája központi téma­ként szerepelt a megbeszélésükön. Ami pedig Reagan elnök moszk­vai látogatását illeti, még mindig bizonytalan, sikerül-e ezúttal is egy, a washingtoni csúcstalálkozón aláírt dokumentumhoz hasonló okmányt megfogalmazni Manila szórakoztató negyedeiben több razziát tartott a rendőrség. Minden bizonnyal nyomós oka volt rá. Ezt a fellépést azonban az ott dolgozók rossz néven vették, és azonnal felemelték szavukat a hatóságok szokatlan viselkedése ellen. A mintegy 1500 mulató, masz­­százsszalon és egyéb élvezeteket nyújtó intézmény alkalmazottai til­takozó felvonulást szerveztek. Elvégre joguk van a nyugodt mun­kakörülményekre, még ha olykor-olykor gyanús üzelmekbe bocsát­­­­­koznak is Libanonban továbbra is a jó fegy­ver a legkeresettebb árucikk. Emiatt továbbra is állandóan ve­szélyben forog az ember élete. Bej­rút déli negyedeiben ismét fegyve­res összecsapásokra került sor a szíriaiak támogatását élvező Amal harcosai és az Irán-barát síita mi­líciák között. Az öldöklésben részt vevő katona (a képen) fedezékbe igyekszik, hiszen alig pár perccel korábban lőtt ki egy rakétát. Ta­lán nem is tudja, hogy a heves tűzpárbajban mintegy 160 ember vesztette életét, csaknem 500-an pedig megsebesültek. Igaz, ez nem az ő dolga. Ez sokkal inkább a magasabb rangú parancsnokaira tartozik, de mintha ők sem akar­nának tudomást venni a véres ese­mények tragikus következményei­ről. Szinte menetrendszerűen osz­togatják a támadásra felszólító pa­rancsaikat, de az a bizonyos győ­zelem valahogy mindig elmarad az egyre több áldozat mögött Amióta meggyilkolták Abu Dzsihadot, a PFSZ egyik magas rangú tisztségviselőjét, Izraelnek van mitől félnie. Nagykövetségeit állandó veszély fenyegeti. Cipruson a szerencsés véletlennek köszönhetően maradt sértetlen diplomáciai képviseletük épülete. A merénylőknek nem sikerült a ház előtt leparkolniuk a robbanóanyaggal megrakott személygépkocsit és valószínűleg a rendőrség is megzavarta őket, mert az egyik részvevőt azonnal elfogták, amint kiugrott az autóból. Maradt azonban még annyi ideje, hogy a távirányító készülékkel levegőbe röpítse a járművet és a kormány mellett maradt társát. A robbanásban még két személy életét vesztette, tizen pedig súlyosan megsebesültek

Next