Magyar Szó, 1988. június (45. évfolyam, 149-163. szám)

1988-06-01 / 149. szám

2 KÜLPOLITIKAMagyar Sió A MAGYARORSZÁGI HATÁRÁTKELŐHELYEKEN A kötelező beváltás 34 000 dinár Nem egész két héttel a forint árfolyamának 13,34 százalékos nö­vekedése után a Magyar Nemzeti Bank csökkentette a dinár árfo­lyamát. Most ezer dinár 22,33 fo­rintot ér, ez 11,76 százalékkal ke­vesebb a május 19-i határozat ér­telmében megszabott értéknél. Az új árfolyam néhány nappal a dinárnak a nyugati valutákhoz viszonyított devalválása után lépett hatályba. A dollár és a forint viszonya azonban arra utal, hogy a jugoszláv valutát Magyarorszá­gon mintegy 10 százalékkal érté­ken alul váltják. Tegnap óta a Magyarországra utazó jugoszláv állampolgárok az eddigi 30 000 helyett 34 000 dinárt váltanak be. Kishatárforgalmi en­gedéllyel utazók esetében a köte­lező beváltás összege 15 000-ről 17 000 dinárra emelkedett. Válto­zatlanul 760, illetve 380 forintot kapnak érte. R. R­ Peking, május 31. Világszerte élnek olyan szemé­lyek, akik számára Kína nagyon jelentős, valami rendkívülit jelent nemcsak az üzletkötés szempont­jából, hanem életükben is. Vannak olyanok, akik egykor, nagyon régen, a világ valamelyik pontjáról Kínába érkeztek, s má­sodik hazájukká, sőt egyeseknek az egyedülivé vált. Nem is olyan régen, a múlt év végén közölték, hogy több mint 90 éves korában elhunyt egy új-zé­­la­ndi származású polgár, aki több mint hét évtizedig él­t e térségben, s nagy tiszteletnek és megbecsülés­nek örvendett. Sok minden furcsaság megtör­ténhet az emberekkel: egyesek szívvel-lélekkel vonzódnak e nagy országhoz, pontosabban fogalmazva, képtelenek Kínán kívül élni. Az előbbiek sorába tartozik Har­rison Salzberg neves amerikai új­ságíró, aki időnként Kínában tartóz­kodik, ő minden alkalmat megra­gad, hogy élvezhesse vendéglátá­séit. Részt vett a Kínai KP XIII kongresszusán is. Az összes leg­magasabb szintű megbeszélésen összpontosított figyelemmel jegyez­­getett, mintha kezdő lenne, nem pedig befutott újságíró. Olyan könyvet írt Kínáról, amely igencsak felkeltette a közvélemény érdeklődését. Munkájának címe: Hosszú menetelés — eddig még nem hallott történet. A Liano Vang (Nézet) című pe­kingi tekintélyes hírmagazin kö­zölte, hogy Salzberg most az Új menetelés című könyvén dolgozik. Első kiadványában az egyik fe­jezetnek ezt a címet adta: A kis­ember, akit sohasem buktatnak meg Teng Hsziao-ping életét is­merteti. Tenget világunk élreformátorá­nak, az új menetelés irányvonala fő kijelölőjének nevezte. Igaz, megfogalmazása nem éppen erede­ti, mert néhány évvel ezelőtt, ami­kor még szilárdan ült a Kínai KP főtitkári székében, Hu Jao-pang ugyanezekkel a szavakkal jelle­mezte Tenget. Valamivel több mint egy hó­napja Salzberg látogatást tett Teng szülőfalujában, Pejfanban (annyi mint diadalkapu). Közlése szerint Teng szülőháza a Dél-Kínában hagyományos stí­lusban épült, s a ház körül bam­busz nő. Kiderítette, hogy Teng elődei a vagyonosabbak közé­­ tartoztak. Egyik őse az utolsó dinasztiához tartozó uralkodó tanítómestere volt, s hálája jeléül a császár diadalkaput emeltetett, s erről nevezték el a falut. Teng apja képezte magát, s kinevezték a járási rendőrség ve­zetőjének, bátorságával is kitűnt. Teng anyja nyolc lánynak is életet adott. Salzberg a faluban találkozott Teng nagybátyjával és nagynén­jével. Elmesélték, hogy Teng már kisgyermek korában kiemelkedett kortársai közül erélyes magatar­tásával, értelmével, szeretett ta­nulni, s jó emlékezőtervetséggel rendelkezett. Kedvelte a költemé­nyeket, amelyik megtetszett neki, fejből megtanulta. A sors nyugta­lan természettel áldotta meg, s többször felmászott a diadalkapu­­ra. Már 16 éves korában a for­radalom útjára lépett, Francia­­ország felé vette, az irányt. Azóta 68 év telt el, s a nagy vezető nem látogatott el szülőfa­lujába. Nem futotta idejéből. Az idősebb falusiak még jól emlékez­nek rá, s a fiatalabbaknak me­sélnek róla. Salzberg följegyzett egy érdekességet is: Kuanan já­rásban, ahova Teng szülőfaluja tartozik, két olyan fa nő, amely elvétve virágzik. Kilenc éve azon­ban szüntelenül virágok borítják. A helybeliek szerint ez jelké­pezi Kína jobb sorsát Teng re­habilitálása óta. Teng szülőházá­nak közelében háromcsúcsú domb emelkedik. A földművesek szerint ez is szimbólum: jelképezi Teng három bukását és felemelkedését. Kínai hagyomány szerint, a föld­művesek közkedvelt vezetőjüket mitológiai jelleggel ruházták fel. Harrison Salzberg legújabb művében minderről írni fog.. Nem kétséges, hogy 'könyve' világsikert arat majd. Teng Hsziao-ping ugyanis nemcsak valóság, hanem mítosz is. Borko GVOZDENOVIC KÍNAI politikai NAPLÓ Teng Hsziao-ping mint mítosz Mit ír egy amerikai újságíró a nagy vezetőről (Különtudósítás a Magyar Szónak) Másfél millió ember veszélyben kiöntött a Brahmaputra Assam indiai szövetségi állam­ban megáradt és kilépett medré­ből a Brahmaputra és mellékfo­lyói, és másfél millió ember la­kása és élete van veszélyben. Az árvízveszély egy hete kezdődött, de egyre nagyobb méreteket ölt. Ed­dig mintegy harmincan vesztették életüket, és sokan eltűntek. Több vasútvonal járhatatlan. A szomszédos Tripu államot is érinti az árvíz, mintegy 10 000 csa­ládot veszélyeztet. A hadsereg és különféle humanitárius szerve­zetek igyekeznek segíteni, csónak­kal és tutajokkal mentik az ár­vízkárosultakat. Az állami intéz­mények is küldenek élelmiszert és ivóvizet. India központi részeiben ugyan­akkor szárazság pusztít. Naponta 45—48 fokra emelkedik a hőmér­séklet, kora hajnalban is 36 Cel­­sius-fok. Csupán Delhiben több mint húszan haltak meg hőgutá­ban. A helyzetet súlyosbítja az ivó­vízhiány és a gyakori áramszü­net. Emiatt rendszertelen az ivó­vízelőállítás és a hűtőberendezések működése, ezek nélkül pedig el­képzelhetetlen az élet. A meteorológusok nem jósolnak lényeges változást az elkövetkező napokra. A rajahstani sivatagból porfelhőket hoznak a szelek, ami részben enyhíti a napsugarak for­róságát, de éjszaka akadályozza a túlhevült föld hűlését.­­ India központi részét tavaly el­kerülte az életmentő monszun és elmaradtak a szokásos májusi esők is. Az utóbbi 2—3 évben alig volt eső. (Tanjug) A hannoveri ipari vásár, amelyről több­ször és több szempontból is szót ejtettünk már, legalább két dolog miatt fontos: mindenkor megmutatta a nyugatnémet ipar műszaki fejlődésének és fejlődési irá­nyának keresztmetszetét, másfelől jól le­olvasható rajta a konjunktúra pillanatnyi állása. Ez az utóbbi alakulása, lévén, hogy az egyik legjelentősebb nyugati gazdasági partnerünkről van szó, számunkra sem mellékes körülmény. Mit hallottunk ezzel kapcsolatban? Dr. Tyll Necker, a Nyugatnémet Ipari Egyesülés újonnan megválasztott elnöke a vásáron mondott megnyitó beszédében általában véve kedvezően vélekedett, de figyelmeztetett is. Megállapította, hogy az elmúlt öt-hat esztendőben a nyugatnémet gazdaság egyértelmű eredményeket mu­tatott fel. Be kell azonban vallani — foly­tatta —, hogy mind a szomszédok, mind a legnagyobb konkurens országok: Japán és az Egyesült Államok sok tekintetben ügye­sebben viszonyultak bizonyos változások­hoz, mint a németek. Az NSZK-nak ebben az összefüggésben meg kell fontolnia: megengedheti-e magá­nak, hogy a legdrágábban gyártson — akár legkiválóbb minőségű­­ termékeket, hogy a munkavállalók a hozzá hasonló or­szágokhoz viszonyítva a legrövidebb évi munkaidőt dolgozzák, hogy roppant nagy áron állítson elő és használja az energiák legkülönfélébb formáit, és hogy olyan drágán fizessen a környezetvédelemért, ahogyan fizet. Amint fogalmazott, az NSZK-nak nem szabad elkövetnie a szamár hibáját, hogy akkor megy a jégre, amikor jól van lakva. Másfelől az NSZK nem tekintheti önma­gát a jólét valamiféle szigetének. Ottjártunkban rendkívül sok szó esett e kérdésekről. Megfigyelve, meghallgatva az ezzel kapcsolatos dilemmákat, vitákat, egyértelműen megállapítható, hogy igen nagy az ingadozás. Nem ami magát a kon­­junktúrát, hanem a megítélést, a vele ösz­­szefüggő hangulatot, a véleményeket il­leti. Év elején pesszimizmus Az év elején ez a hangulat korántsem vált bizakodó, amint sokan fogalmaztak, elérte a nulla pontot. Ennek több oka volt: A valutaárfolyam-változás, elsősorban a márka és a dollár viszonya. Noha a nyu­gatnémet exportnak mindössze 17 száza­léka irányul olyan országokba, amelyekkel az elszámolás dollárban történik, általá­ban úgy veszik, hogy az amerikai nemzeti fizetőeszköz a világgazdasági változások­nak, legyenek azok kedvezőek vagy ked­vezőtlenek, a mindenkori szeizmográfia. Másodsorban az októberben bekövetke­zett törzsdekrach okozta félelem és bi­zonytalanság járult hozzá a pesszimizmus­hoz. Sokan attól féltek, hogy ez a várat­lan (a tőzsdei törvényszerűségeket isme­rők számára egyáltalán nem váratlan) fordulat annyira visszaveti majd az egyé­ni keresletet, a vásárlóerőt, hogy az káro­san befolyásolja majd az egész gazdaságot. A harmadik tényező: tavaly az NSZK- ban a gazdasági növekedés valamelyest alábbhagyott. A beruházások nem alakul­tak az elvárások, a feltevések szerint. Szintén rossz jel volt. Egyértelmű javulás Túl az első negyedéven már Hannover­ben érezni és hallani lehetett, hogy a hangulat sokkalta jobb, mint az év ele­jén volt. Vajon mi okozta ezt a fordulást? Furcsán hangzik, de igaz, részben a kedvező időjárás. A tél kifejezetten enyhe volt, és az egyik jelentős ágazat, az épí­tőipar, amely akárcsak másutt, ott is nyomban megérzi az időjárás szeszélyeit, most ennek eredményeként fellendülőben van. Másodsorban nem váltak valóra a tőzs­dei összeomlás után kilátásba helyezett sötét jóslatok, különösen ami a dollár­­márka árfolyamváltozását illeti. A tavalyi év végén egy amerikai dollár egy márka ötvennyolc pfenniget ért és a további megszilárdulás jelei mutatkoznak. Az NSZK exportjában a dollár elszá­molású országok részesedése ugyan — mint már említettük — 17 százalékt mind­össze. Ám az exportőrök roppant érzéke­nyen reagálnak minden változásra. Va­­jon miért? Elsősorban azért, mert a harmadik pia­cokon éppen a német árukínálat konkurál közvetlenül azokkal, akik dolláralapon kalkulálnak, vagy kínálnak árut, illetve szolgáltatást. Másodsorban a márka és a dollár vi­szonylatában bekövetkezett nagyobb ará­nyú változások ráhatottak az európai pén­zek egymás közti árarányára is. Ha ezen a téren nagyobb eltolódásokra kerül sor, a nyugatnémet export nagyon is megérzi. E két tényező miatt csökkent a nyugat­német export. A politikusokat ez nagyon megnyug­tatta. Az tudniillik, hogy az elmúlt két­­három évben az export növekedése he­lyett a belső fogyasztás lendült fel rend­kívüli mértékben. Néhány évvel ezelőtt sokan azt jósolták, befellegzett a nyugat­németek jólétének, mert el fognak veszni az önmaguk által gyártott áru tengerében, nem lesz, aki megvegye. Nos, ez a jóslat sem vált be. És ez a harmadik tényező, ami a ko­njunktúra viszonylatában okot ad az op­timizmusra. Az egyéni fogyasztás nem­hogy a fáradtság jegyeit még nem is mu­tatja, hanem állandóan emelkedő irány­zatú. Szilárd árak, nulla százalékos infláció Itt is felvetődik a kérdés, vajon miért? Az adóreform első szakaszának beveze­tése (ahogyan az ottani közgazdászok fo­galmaznak: a vásárlóerő szerkezetének átalakítása­ azt eredményezte, hogy a la­kosságnak további évi 11 milliárd márká­val megnövekedett ,a vásárlóereje. Az adó­reform ugyan sokak által vitatott, mások egyenesen kétségbe vonják létjogosultsá­gát, a fenti tényen ez azonban mit sem változtat. A gondoskodás, hogy „van áru, van pénz, megvesszük” , a mindennapi élet szerves részévé vált. Másik fontos elem: az NSZK-ban to­vábbra is szilárdak az árak. Szűkebben értelmezve ugyan ingadoznak, például a benzinkutakon hol (három pfenniggel) felemelik, hol (ugyanennyivel) visszaállít­ják az üzemanyag árat, de az árak mégis szilárdaknak tekinthetők. Ennek folytán a fogyasztó biztonság­ban érzi magát, mert tudja, nem fognak összecsapni a hullámok a feje felett, el­lenkezőleg, be tudja osztani jövedelmét. Az árak stabilitásának már évek óta érez­hető az áldásos hatása. Nagy szerepet játszik a vásárlóerő meg­tartásában és fokozásában is a mérsékelt, de egyben kiegyensúlyozott bérpolitika, amely e mérsékelt volta ellenére — azok­nak, akik dolgoznak — módot ad a kere­setük, jövedelmük növelésére. A korábbi évekhez képest ugyan kisebb méretetekre, ám az infláció hiányában ez a reálbér abszolút növekedését jelenti. Az egyéni vásárlóerő, a fogyasztás a felsorolt ténye­ző együttes hatásának eredményeként fo­kozatosan növekszik. A gazdaságpolitika szakemberei ennek az egyértelműen kedvező irányzatnak az ellenére sincsenek megelégedve a dolgok alakulásával. Hogy miért, arról holnap. DUJMOVICS György (Folytatjuk) KÖRÚTON AZ NSZK-BAN (0.) A jóllakott szamár és a kmá­m Fegyver a konténerben Észak-Jemenből Ausztrálián át a Fidzsi-szigetekre Ausztráliai vámtisztek egy rutin­jellegű ellenőrzéskor Sydneyben fegyverszállítmányt találtak, amelyben „egy egész kis háború­ra” való gépfegyver, aknavető, ra­kéta és lőszer volt. A fegyvert Észak-Jemenből küldték a Fidzsi-­­szigetekre, a kísérőlevél szerint a konténerben használt gépek vol­tak. A vámtiszteket nagyon meglepte a látvány, amikor kinyitották a konténert, és egész fegyverrak­tá­­rat találtak benne. Ausztráliában még sosem fedeztek fel ennyi csempészett fegyvert. (Tanjug) 1988. június 1., szerda LAPZÁRTÁTÓL LAPZÁRTÁIG A nemzetközi politikai élet eseményei közül tovább­ra is egyértelműen a Moszk­vában folyamatban levő szov­jet—amerikai csúcstalálkozó áll az érdeklődés középpont­jában. Gorbacsov és Reagan tegnap harmadszor találko­zott a Kremlben, megbeszé­léseiket egyaránt hasznosnak nevezték. Délben jelen vol­tak két fontos okmány alá­írásán. New Yorkban tegnap meg­kezdődött az ENSZ-közgyű­­lés 3. rendkívüli leszerelési ülésszaka. Az el nem köte­lezett országok, amelyek Havannában miniszteri szin­ten éppen erről a témáról tárgyaltak, most New York­ban ismertetik, miként lát­ják ők a leszerelés lehető­ségeit, és a majdnem felsza­baduló potenciálok átirányí­tását a fejlődés finanszíro­zására. Rabin izraeli véderőmi­niszter Tel Avivban „tekin­télyes palesztin" üzletembe­rek csoportjával találkozott. Az elmúlt egy hét leforgása alatt ez immár a második hasonló találkozója a palesz­tin nép ,­nem autentikus képviselttivel'' Ez utóbbiak n a síi upán arra szerette^^^^m rámutatni az izraeli védernminiszternek, hogy a megszállt területeken a helyzet tarthatatlan. Olaszországban helyható­sági választásokat tartottak, amelyek a kommunisták ve­reségével és a szocialisták előretörésével végződtek. A kommunisták 4 százalékot veszítettek és most­alig-alig tartják előnyüket a szocia­listákkal szemben. A tulaj­donképpeni győztesek, a ke­reszténydemokraták, ők kap­ták a legtöbb szavazatot, és ilyenformán az ötpárti koa­­líci megerősödve került ki a helyhatósági választásokból. Súlyos természeti kataszt­rófáról érkezett hír. Indiá­ból­ kiöntött a Brahmaputra és jó néhány mellékfolyója, több mint másfél millió em­ber került veszélybe.

Next