Magyar Szó, 1988. szeptember (45. évfolyam, 241-255. szám)
1988-09-01 / 241. szám
4 KÜLPOLITIKA Aktivinó 1988. szeptember 1., csütörtök EL NEM KÖTELEZETTEK is kihívások előtt Cipruson tartják a mozgalom külügyminiszteri találkozóját Szeptember 5-étől 10-éig a Ciprusi Köztársaság fővárosában, Nicosiában tartják az el nem kötelezettek külügyminiszteri értekezletét — a mozgalom két csúcsértekezlete közötti legmagasabb szintű politikai találkozót. Várható, hogy a miniszterek áttekintik a legutóbbi, 1986 szeptemberében megtartott 8. hararei állam-, illetve kormányfői értekezlet utáni világhelyzet alakulását, elemzik a mozgalom szerepét a mai világban, és megvitatják munkamódszereit, valamint eldöntik, hol tartják meg az 1989-ben esedékes 9. csúcsot. Az el nem kötelezett mozgalom 27 éves történelmében kevés az olyan eseményteli időszak, mint az elmúlt két év. A Hararéban — az eddigi legtömegesebb értekezleten, amelyen a mozgalom 101 tagja vett részt — elfogadott határozatok megvalósítása érdekében az el nem kötelezettek számos konkrét kezdeményezést indítottak és tevékenységet fejtettek ki a világbéke megőrzése, a fegyverkezési hajsza megfékezése, a nemzetközi kapcsolatok javítása, az új világgazdasági viszonyok kialakítása, a kézei-, a közép-keleti, az afganisztáni, kambodzsai, közép-amerikai és dél-afrikai válsággócok, valamint egyéb nemzetközi problémák megoldása érdekében. Az utóbbi két évben a világpoltikai folyamatok kedvezőbb iányt vettek, kialakításukhoz az el nem kötelezettek jól összehangolt és sikeres tevékenysége is jelntősen hozzájárult. A nagyhatalmak viszonyában gyors és gyökeres változások tapasztalhatók, elsősorban az enyhülés irányában. A hidegháború és a feszültség korszakát egyre inkább a párbeszéd és a tárgyalások időszaka váltja fel. Az 1987. december 8-án Washingtonban aláírt amerikai—szovjet egyezmény az európai rövid és közepes hatótávolságú rakéták leszereléséről iulajdonképpen a nagyhatalmak válasza az el nem kötelezettek majd három évtizedes kitartó követelésére, hogy megkezdődjön a nukleáris fegyverek kiiktatása és eiinduljon az általános és teljes leszerelés folyamata. A Szövetségi Külügyi Titkárság egyik elemzése szerint az utóbbi éében a nemzetközi kapcsolatok 17 pontján történt javulás — jeentette ki Budimir Lončar szövetségi külügyi titkár a Zágrábi televíziónak adott legutóbbi nyiatkozatában. Szinte egymást követik a diplomácia kedvező hírei , a világ különböző térségeiben azonban még mindig maradt éppen elég üzfészek, és újak keletkezését sem ehet kizárni. Augusztus 20-án Irak és Irán között életbe lépett tűzszünet, és az immár nyolc éve háborúzó két el nem kötelezett ország küldöttsége időközben már árgyalóasztalhoz ült. Folyamatban van a szovjet csapatkivonás Afganisztánból. Aláírták a tűzszüneti megegyezést a namíbiai—angolai határon. Megkezdődtek a ciprusi görög és török közösség vezetőjén, sek első közvetlen tárgyalása, folytatódtak az amerikai—szovjet tárgyalások a rakétaelhárító rendszerekről . • Olyan kérdések ezek, amelyeknek megoldására az el nem kötelezettek sok éven át törekedtek, és ezért békés rendezésük a mozgalom sikerét is jelenti. A mozgalom tevékenységében igen fontos helyet kapott a világgazdasági válság leküzdése, a külföldi adósságok problémája, az Észak—Dél és a Dél—Dél gazdasági együttműködés fejlesztése és egyéb gazdasági témák. A nemzetközi politikai viszonyok javulását nem követte azonban a világgazdasági viszonyok párhuzamos javulása. Az el nem kötelezett mozgalom túlnyomó többségét alkotják a fejlődő országok külföldi adóssága időközben tovább növekedett, és jelenleg 1200 milliárd dollár körül mozog. Tovább mélyültek az ipari és a fejlődő országok közötti gazdasági, műszaki és egyéb fejlődésbeli különbségek is. Kedvező tény viszont, hogy a hitelezők nagyobb tárgyalókészségről tesznek tanúbizonyságot, és az utóbbi időben bizonyos javulás észlelhető az újabb kölcsönök feltételeinek kialakításában. Zimbabwe — a mozgalom tevékenységét koordináló ország — eredményesen vendégül látta az el nem kötelezettek néhány találkozóját (a palesztin kérdésről, a tájékoztatásról, az Észak—Dél gazdasági együttműködésről), de a mozgalomhoz tartozó más országokban összehívott értekezletek is bizonyították, hogy a mozgalom nemcsak tevékeny, hanem egységes is. A Hararéban létrehozott AFRIKA segélyalap is igen jól működik. Eddig már 43 államból több mint 250 millió dollárt gyűjtött össze a frontországok gazdasági és pénzügyi megsegítésére a pretoriai fajüldöző rendszer elleni küzdelemben, valamint a dél-afrikai felszabadítási mozgalmak támogatására a fajüldözés és a gyarmati elnyomás elleni harcban. A mozgalom sokrétű tevékenységéről tanúskodik több nemzetközi tanácskozás is (Kumrovecben, Herceg Noviban, Hararéban, Brioni-szigetén, Delhiben és Teheránban), amelyen az el nem kötelezettek elemezték napjaink időszerű kérdéseit. Olyan témák kerültek előtérbe, mint a világbéke megvalósítása, az el nem kötelezett országok biztonsága és védelme, az önerőre támaszkodás elvének nagyobb alkalmazása, valamint a mozgalom szerepe a háborús veszély elhárításában stb. Jugoszlávia aktívan hozzájárult a 8. csúcsértekezleten hozott határozatok érvényesítéséhez. Továbbra is tekintélynek örvend a mozgalomban. Külföldi lapok is elismeréssel írnak hazánkról, az el nem kötelezett mozgalom egyik alapítójáról, és a jugoszláv diplomácia tevékenységéről az Öbölháború beszüntetése érdekében. Slavko Jovic vezérőrnagy kinevezését az ENSZ békeerős parancsnokának is Jugoszlávia el nem kötelezett külpolitikájának és a Jugoszláv Néphadsereg békés szerepének elismeréseként kell értelmezni. A hararei megállapodás értelmében Cipruson kell meghatározni a 9. csúcsértekezlet vendéglátóját. Akkor Nicaragua és Indonézia jelöltette magát, de a vélemények megoszlottak, és megtörténhet, hogy a következő csúcsot esetleg egy harmadik országban tartják meg. A mozgalom a házigazda, illetve a koordináló ország megválasztásának mindig nagy figyelmet tulajdonított — nem mellőzve a regionális sorrendet sem —, mert minden egyes értekezlet valami újat eredményezett politikájának mint egyetemes világnézetnek a kialakításában. A mozgalomnak — az eredeti elvek alapján — állandóan új elképzeléseket, mozgalmasabb és gyakorlatiasabb munkamódszereket kell alkalmaznia, egyszersmind szorosabbra fűznie az együttműködés szálait a nemzetközi viszonyok minden jelentős tényezőjével. Olyan javaslatok is elhangzottak, hogy a mozgalom értekezletein rövidebb, konkrétabb és reálisabb határozatokat kell hozni, más szóval még hatékonyabban megszervezni a tevékenységet. Az el nem kötelezettség már eddig is nem egy alkalommal bebizonyította, hogy nem merev dogma, hanem élő és dinamikus mozgalom, amely nemcsak alkalmazkodni tud a világ szükségleteihez és kihívásaihoz, hanem előrevetíti a jövő világát is. Mgr. BOZÓKI Antal A Zöld Sziget várja vendégeit (Ciprusi levél a Magyar Szónak) A véletlenek összjátéka következtében rövid időközökben az idén nyár végén három ízben is eljutottam Ciprusra, ebbe a minden szépséggel megáldott mediterrán szigetországba, amely ügyes idegenforgalmi gazdálkodásának, s nem utolsósorban kitűnő természeti adottságainak köszönhetően az elmúlt években mind több jugoszláviai turistát vonz. Hetente többször is fordulnak az Adria Airways gépei több tucat jugoszláv turistával, akik az itt eltöltött egy-két hetes üdülés után a legnagyobb elragadtatás hangján szólnak élményeikről. Az elmúlt hetekben azonban Afrodite szigete nem csupán idegenforgalmi bájaival került a nemzetközi érdeklődés homlokterébe. Izgalomba hozta a ciprusiakat az a körülmény, hogy az immár csaknem másfél évtizede, pontosabban 1974 óta fennálló áldatlan helyzetre, az ország kettéosztottságára a diplomácia zöldasztalánál fogják megtalálni a megoldást. A zöld szín szinte jelkép ebben az országban, nem csupán azért, mert a természet szépségét szokták meghatározni a zöld színével, s még csak azért sem, mert Ciprust az idegenforgalmi prospektusok előszeretettel nevezik Zöld Szigetnek. A zöld színnek Ciprus szigetén van egy, elsősorban az itt élő görögök számára fájdalmas vadhajtása is. A törökök által megszállt északi terület határvonalát nevezik zöldvonalnak, azt a vonalat, amely megmételyezte az egyébként békés, mindig jókedvű, mediterrán hangulatú ciprusiakat. Az utóbbi hetekben — egészen furcsa képzettársítás révén — gyakran esik szó a polihisztor Goethéről, a német klasszikus irodalom géniuszáról, akiről kevesen tudják, hogy fény- és színtannal is foglalkozott, s meghatározta a mindmáig érvényes tanelméletét a színeknek az emberi lélekre és hangulatra gyakorolt hatásáról. Ennek a meghatározásnak az alanján vált a zöld szín (és maradt is) a reménység jelképe. S talán éppen ezért nevezték el a demarkációs vonalát zöldvonalnak? A ciprusi görög közösség vezetője, Vassziliu és a törökök politikai atyja, Denktas éppen a napokban ül Genfben zöldasztalhoz, hogy zöld fényt kapjon a ciprusiakat annyira aggasztó politikai probléma, a szigetország megosztottságának felszámolása. Harmadik ciprusi tartózkodásom alkalmával azonban egy teljesen új politikai találkozó híre tartja izgalomban Lefkeria, azaz Nicosia és azon túl az egész sziget lakosságát. A napokban kezdődik ugyanis a kongresszusi palotában az el nem kötelezett országok külügyminiszteri csúcsértekezlete, a két csúcsértekezletnek mintegy félidején, amelyen a legközelebbi csúcs megszervezésével kapcsolatos legfontosabb szervezési és tartalmi problémákat fogják megtárgyalni. Afrodite szigete tehát várja vendégeit, ezért nem is csoda, ha az egész szigetország e vendégfogadás lázában él, hisz Ciprus még sohasem volt ilyen nagy horderejű nemzetközi találkozó színhelye. Az alig százezer lakosú főváros (amelyet csak a külföldiek neveznek Nicosiának, magában az országban mindenki Lefkeriának ismeri!) jó alkalomnak tartja, a találkozót arra, hogy saját belső problémáira is felhívja a politikai eseményeket érdeklődéssel szemlélő világ figyelmét, mindenekelőtt két mozzanatra. Az immár említett megosztottság kérdésén túl még egy seb égeti az ország önállóságának testét, nevezetesen a brit támaszpont jelenléte. A parlamentben már többször kezdeményezték az angolok kitessékelésének problémáját, de az ügy minden alkalommal megrekedt azon a ponton, hogy a szigetországnak igencsak szüksége van arra a pénzre, ami az angol támaszpont fenntartásából befolyik. Nicosiában, de elsősorban Limassolban (emellett a város mellett van a brit támaszpont!) az angolok jelenlétét ellenzők sokszínű festékpermettel ráfújták az épületek falára a már jól ismert szöveget: British Out from Cyprus (azaz: Kifelé a britekkel Ciprusról). Számos helyen látható hasonló angolellenes szöveg, elsősorban a nagyobb városok épületeinek falain, többek között a larracai nemzetközi repülőtér falán is (a megszállás óta ez az egyetlen nemzetközi légi kikötő üzemel a szigetországban, a nicosiai ugyanis úrra helyezkedik el, hogzá lehetetlenség leszállni rá anélkül, hogy a gének meg ne sértsék a törökök által megszánt ,,fennségterületet”). BEDE Béla A csaknem száz külügyminiszter ciprusi tartózkodásának programprotokollja előirányozza az el nem kötelezett mozgalom egyik atyjának, a néhai Makariosz érsek sírjának meglátogatását Kykkosban, abban a kolostorban, ahol az egykori elnök fiatal szerzetes korában élt MI TÖRTÉNIK LENGYELORSZÁGBAN (4.) Áldozatvállalás fenntartással A külföldi hiteleket a nemzet megkérdezése nélkül költötte el — A jelenteni vezetés nem lehet hibás a múlt melléfogásaiért — Mindenki a maga látószögéből ítéli meg a dolgokat Ezt látszik alátámasztani a varsói Polytikának Jerzy Urban tájékoztatási miniszterrel készített interjúja. A miniszter megismétli Jaruzelski elnöknek azt a jól ismert tételét, amely szerint a reform csak az egész nemzet tevékeny részvételével és a jelenlegi szakaszban való bizonyos lemondásokkal valósítható meg. A külföldi adósságok terhét mindenkinek egyaránt viselnie kell, más kiút nincs. A riporter ezzel a megállapítással szembehelyezte olvasóinak, s a szélesebb közvéleménynek azt a meggyőződését, amely szerint az állam a külföldi hiteleket az ő megkérdezése nélkül vette fel és költötte el, eszerint az álltam baja, hogy rosszul költötte el és nem az övé. Emiatt nem hajlandó vállalni a felelősséget a mulasztásokért és melléfogásokért. Hiába van azonban igaza, az állam nem valami elvont fogalom, hanem maga az egész nemzet, s emiatt nem zárkózhat el vezetőinek melléfogásaitól és azok következményeitől. Mert egyszerűen nincs rajta kívül más, aki azért fizethetne. A számlát tehát vállalni kell. Annál inkább, mert a korábbi melléfogásokról a mai vezetés sem tehet. Más a helyzet az aktuális vezetés és irányítás felelős tisztségviselőinek jelenlegi intézkedéseivel és megoldási módszereivel. Ezt nyilvánvalóan befolyásolhatja s befolyásolnia kell mindenkinek, akire a kormányzat a kivitelezésben számít. Az utóbbi időben itt is van bőven tere az ütközési lehetőségeknek. A kengyel félreértések közé tartozik, hogy a lakosság meglehetősen nagy számban helyteleníti a kormány megoldási javaslatainak egy részét — mint ahogyan a referendumon meg is mutatkozott — az viszont nem veszi ezt kellőképpen figyelembe. Mondván, hogy lényegében nincs más lehetőség, mint a felgyorsított reform, amely viszont meglehetősen nagy áldozatot követel. S mint a legújabb zavargások tanúsítják, a lengyel dolgozók jelentős része ezt nem hajlandó vállalni, ezért sztrájkol, ezért tiltakozik. A kormány pedig ezt úgy ítéli meg, hogy fékezi reformelőirányzatainak megvalósítását, s eddigi értékeléseiből kiderült, hogy nemigen gondol arra, miszerint az elégedetlenségnek reális alapja is lehet. Arra, hogy az előirányzatokon a tiltakozások nyomán talán módosítani lehetne és kellene, mert ellenkező esetben ismétlődhetnek, s még inkább gátolnák a reform életre hívását. Annál inkább, mert a kormány sem titkolja, az előirányzatok nem valósulnak meg úgy, ahogyan elképzelte, a dolgok nem mennek úgy, mint előirányozta. A tilttakozások, a nyugtalanság kiváltó oka minden bizonnyal továbbra is érintetlenül megmaradna, sőt tovább mérgesedne, ha a kormányzat nem változtat álláspontján. Mármint azon a megítélésén, hogy a dolgozók nem megromlott anyagi helyzetük miatt, hanem azért tsitakoznak, mert a volt Szolidaritás akivistái félrevezetik őket. Az effajta hozzáállás a múlt maradványa, amely az emberek, a tömegek értelmi és egyéb képességeinek messzemenő lebecsüléséből származik. Alegújabb lengyel sztrájkhullám elindításában, főleg pedig terjedésében, s az általános tiltakozás és elégedetlenség felfokozásában, talán szításában is része lehet a volt Szolidaritás szakszervezet aktivistáinak, de az mindenképpen nyilvánvaló, hogy más oka is van. S poétikai rövidlátás így leértékelni a meglehetősen súlyos társadalmi és gazdasági helyzet igazi okait. Furcsa a kormány értékelése olyan országban, mint Lengyelország, ahol a nyolcvanas évek nemzeti megrázkódtatásán okulva az utóbbi egy-két évben az uralkodó párt és a kormányzat meszszemenő realtásról, jóindulatról és kezdeményező készségről tett tanúságot, a nemzet összefogása és a lehetőségek minél ésszerűbb kihasználása érdekében. Hangsúlyozottan kiemelve, hogy a reform, illetőleg a társadalmi megújhodás programja csak az egész nemzet alkotóerejének minél jobb hasznosításával teljesíthető. Szavainak hitelességét bizonyítva a kormányzat hajlandónak mutatkozott az együttműködésre mindenkivel, aki a társadalmi megújhodás programját elfogadja, vagy hozzájárul annak konstruktív és általánosan hasznos módosításához, jobbításához. Ennek az álláspontnak az eredménye, hogy Jaruzelski elnök külön reformtanácsadó bizottságába bekerültek a Szolidaritás egyes volt vezetői is. Azzal az új együttműködési jelszóval, hogy: „Aki nincs ellenünk, az velünk van.” LOVAS István