Magyar Szó, 1989. február (46. évfolyam, 29-56. szám)

1989-02-01 / 29. szám

2 KÜLPOLITIKA Mayar Sió JUGOSZLÁVIA—EURÓPAI KÖZÖSSÉG Egységes hazai piac nélkül nincs integrálódás Jugoszlávia közvéleményét egyre nagyobb mértékben foglal­koztatja a Közös Piachoz való csatlakozás vagy legalábbis a kö­zeledés kérdése. Nyilvánosan erről először két hónappal ezelőtt a JKSZ KB ülésén hangzott el vélemény. Egyesek szerint e megol­dás révén Jugoszlávia kijuthatna az egyre súlyosabb gazdasági vál­ságból. Nem mellékes kérdés azonban, hogy jelenleg mennyire re­ális hazánk csatlakozásának az ötlete az Európai Közösséghez, mi­lyen mértékben tükrözi kizárólag az óhajt. Elképzelhetetlen ugyanis Jugo­szláviának a Közös Piaccal való bármilyen integrálódása a nyolc gazdaság előzetes egysége nélkül, szögezte le Branislava Alendar, a belgrádi Világpolitikai és -gazda­sági Intézet szakembere. Szerinte a megállapodásokon alapuló gaz­dasági rendszer következtében el­térő gazdasági helyzet alakult ki a köztársaságokban és tartomá­nyokban, s közülük nem mind hajlandó még az ország határain belül való integrálódásra sem. Szerinte gazdasági szemszögből Jugoszlávia nem lehet egyenrangú partner a Közös Piacban. Szerinte az EGK-val való integ­rálódással Jugoszláviának számos előnye lenne, először is kialakulna gazdasági fejlesztésének koncep­ciója, s többé nem tévelyegne a stratégia kiválasztásában, s ezzel nagyon fontos előfeltételt terem­tene az általános fejlődéshez. Az egyesülés azonban bizonyos veszé­lyekkel jár: nagyon gyorsan vilá­gossá válna, valójában hol a he­lyünk Európában, és súlyos meg­rázkódtatások érnék a jugoszláv gazdaságot. Alendar úgy véli, hogy az Európai Közösséggel való integrálódással Jugoszlávia gazda­ságilag nyíltan függne a fejlett államoktól. Szerinte ez nem rossz, mert lehetőség nyílna a fejlődés­re. Azt állította, hogy hazánk je­lenleg is gazdaságilag függ az előbbi államoktól, ezt azonban senki sem hajlandó elismerni. Jugoszláviának még ezután kell kialakítania a Közös Piac iránti politikáját, csatlakozása előtt ha­tárain belül fel kell készülnie, mint ahogy ezt megtette Görögor­szág, Portugália és Spanyolország. Nehéz megjósolni, mennyi időt igényelne a felkészülés, jelentette ki Alendar. Emlékeztetett arra, hogy az alkalmazkodási időszak Görögországban csaknem tíz, Spa­nyolországban és Portugáliában mintegy hét évig tartott. Úgy ítélte meg, hogy Jugoszlávia politikai vezetőségének, amely dönt a fejlődés stratégiájáról, nincs világos elképzelése a Közös Piachoz való csatlakozásról. (Tan­­jug) SALVADORI HELYZET A kormány fontolóra veszi a felkelők javaslatát A salvadori kormány úgy dön­tött, hogy megvitatja a Farabundo Marti felszabadítási szervezet ja­vaslatát a tíz éve tartó véres pol­gárháború befejezéséről és a kö­vetkező választásokon való részvé­teléről. A tájékoztatási miniszter azt ál­lította, hogy a gerillák kezdemé­nyezését elemezni fogja a kor­mány, az összes politikai csopor­tosulás, kivéve a szélsőjobboldalt, a legbefolyásosabb Nemzeti Repub­likánus Pártot (ARENA). Hozzá­fűzte, hogy esetleg lehetővé teszik a felkelőknek, hogy jelölteket in­dítsanak a szavazáson, de az idő­pontot nem változtatják meg. A Farabundo Marti a múlt hé­ten meglepte a salvadori és a nem­zetközi közvéleményt határozatá­val, hogy elfogadja a polgárh­á­­ború befejezését választások megf­ejtésével, azzal a feltétellel, Ha"­a szavazás időpontját márc­us 19- éről elhalasztják szeptember 1-­ére. Ebben az esetben a gerillák támogatnák a Guillermo Ungórak és Ruben Zamorának, a Demok­ratikus Tömörülés tagjainak jelö­lését az elnöki és alelnöki tisztség betöltésére. A szabadságharcosok bizonyos feltételekkel hajlandók elismerni az ily módon megválasz­tott kormányt, s befejezhetnék a háborút. A tájékoztatási miniszter nyilat­kozatával Napoleon Duarte kor­mánya hivatalosan először reagált a felkelők javaslatára, s nyilatko­zatával lehetőség nyílt a kompro­­miszumra. Más jelentés szerint a Farabun­do Marti tagjai támadást hajtot­tak végre Salvador két északi te­lepülésén, s ezzel folytatták had­műveletüket a kormánycsapatok ellen. A legsúlyo­sbb harcok Cha­­lattenango tartományban folytak, öt katona elesett, kilenc megsebe­sült. ..,r - -A gerillák rádióállomása jelen­tette, hogy a múlt héten a Salva­­dor-szerte az összecsapásokban 177 katonát megöltek vagy megsebesí­tettek. (Tanjug, Reuter) Maffiatagok letartóztatása Az olasz rendőrség nagyszabású akciója Olaszország-szerte nagyszabású rendőrségi akció keretében letar­tóztattak 48 személyt, akik kap­csolatban állnak a maffiával és a szélsőjobboldallal. A rajtaütést hat hónapig tartó nyomozás előzte meg, amely kiterjedt Olaszországra, az Egyesült Államokra, Brazíliára és több afrikai országra is. Még 24- en szökésben vannak. Csempészbandáról van szó, amely a fegyverektől a kábítószerig min­dennel kereskedett, közölte a rend­őrség a Palermóban, Rómában, Savonában, Nápolyban, Bologná­ban és másutt történt letartózta­tások után. A nyomozás tavaly szeptemberben kezdődött, miután Bari kikötőjében a Boustani nevű libanoni hajón fegyvert, robbanó­anyagot, hasist és heroint találtak. Ezután a gyanús személyeket hó­napokon át követték. A letartóztatottak között van Michele Cilari, akiről feltételezik, hogy a maffia új „bankára” és kapcsolatban áll a Hipo Calo klán­jával. Letartóztatták Luciano Zu­­­locchit, Bissau Guinea tiszteletbeli konzulját és több személyt, akik a szicíliai maffia legerősebb klán­,­jával, a Corleone családdal állnak összeköttetésben. A kábítószer-csempészés mellett a banda fegyvereket adott el né­hány afrikai országnak, lopott mű­kincseket juttatott ki az országból, rabolt és hamisított. Több letartóz­tatottnál hamis hitelkártyákat, ha­misított dollárokat és nem létező bankok részvényeit találták meg. (Tanjug) ORSZÁG valuta *egység vétel eladási AUSZTRÁLIA dollár1 5255,44 5271,22 AUSZTRIA schilling 100 45406,89 45543,31 KANADA dollár1 5047,22 5062,38 FRANCIAORSZÁG frank 100 94125,12 94407,92 NSZK márka 100 320606,81 321570,07 OLASZORSZÁG líra 100 438,80 440,12 SVÉDORSZÁG korona 100 94132,39 94415,21 SVÁJC frank 100 376786,37 377918,43 NAGY-BRITANNIA font 1 10519,24 10550,84 USA dollár 1 5956,08 5973,98 Az árfolyamlista tegnap óta érvényes. RECRUIT-BOTRÁNY JAPÁNBAN Ellenzéki pártelnök lemondása Szaburo Cukamoto, az ellenzéki Demokratikus Szocializmus Pártjá­nak elnöke lemondott a japán Recruit társaság részvényeinek vi­­szonteladása körüli botrányban va­ló részvétele miatt. Cukamoto beismerte, hogy annak idején elfogadta e társaság ötezer részvényét. A kommunistákat ki­véve Japán öt vezető pártja közül egy sincs, amelynek számos képvi­selője vagy vezetője ne keveredett volna bele azoknak a részvények­nek az eladásába és vásárlásába, amelyekről tudták, hogy értéke megduplázódik. Két évvel ezelőtt e részvények megvásárlását javasol­ták a politikai vezetőségnek, pél­dául Nakaszone volt és Takesita mostani kormányfőnek. Az affér nyáron pattant ki, s azóta megvált tisztségétől a pénz-, az igazságügy-miniszter, a gazda­sági-tervezési kormányügynökség vezérigazgatója. Cukamoto leköszö­nése újabb gondot okoz a kor­mányzó Liberális Demokrata Párt­nak, mivel e csoportosulás támo­gatta a kormány politikáját a pót­­adók bevezetésében, s ezzel lehe­tővé tette az új adótörvény elfoga­dását. (Tanjug) Mivel a közfogyasztásra kivetett ellentmondásos új adó nagy anya­gi megterhelést jelent majd a la­kosság minden rétegének, az idő­sebbek felkészülnek, hogy köny­­nyebben átvészeljék a várható megpróbáltatásokat. A jogszabály ugyanis csökkenti a népjóléti jut­tatásokat, az egészségvédelmi tá­mogatást. Az idősebb japánok anyagi helyzetük javítására egye­bek között kosarat fonnak (Tanjug telefotó) ANGOLAI RENDEZÉS újabb ezer kubai katona tért haza Hétfő éjszaka további ezer ku­bai katona hazatért abból az 50 000-ből, ahányan harcoltak An­golában. A havannai kikötőbe a kubai ka­tonákat szovjet hajó szállította, amelyet — ezt nyomatékosan hang­súlyozzák Havannában — e célra a kubai kormány bérelt ki. A ka­tonák újabb csoportja február 3- án érkezik haza, tehát április el­seje előtt, amikortól kezdve alkal­mazzák az ENSZ-nek Namíbia füg­getlenségéről szóló határozatát. 1989. február 1., szerda LAPZÁRTÁTÓL LAPZÁRTÁIG Afganisztánban a kivonuló szovjet csapatok és a felke­lők súlyos harcokat folytat­nak a Salang autóút ellen­őrzéséért, mert a szovjet csapatok ezen az úton távoz­nak a az országból. Egyide­jűleg Kabulban, a főváros­ban tovább tart a bizonyta­lanság a városban továbbra sincs elegendő élelmiszer, s az ellátást megnehezítik a felkelők akciói. Charles Reel­­men, a State Department szóvivője azzal vádolta meg a Szovjetuniót, hogy a kivonu­ló szovjet csapatok a felper­zselt föld politikáját folytat­ják Afganisztánban. Budapesten a szovjet kul­túra házában megtartott saj­tóértekezleten közölték, hogy az idén és a következő évek­ben 22 szovjet alakulatot vonnak ki Magyarországról. Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter február 2-án kezdődő kínai látogatása előtt kijelentette, hogy Pe­­kingben véglegesítik a szov­jet-kínai csúcstalálkozó elő­készületeit. Kedvezően érté­kelte a kapcsolatok alaku­lását és aláhúzta, hogy csak­is a legmagasabb rangú tisztségi­iselők találkozója mozdíthatja elő a Szovjet­unió és Kína kapcsolatainak teljes rendezését, ami magá­ba foglalja a pártközi együtt­működés megteremtését is. A világ két legtömegesebb kommunista pártja között már három évtizede nincs együttműködés. Olaszországban egy nagy­szabású rendőrakció kereté­ben 48 maffiatagot­ tartóz­tattak le. Egy szervezett ban­da tagjairól van szó, akik el­sősorban fegyver- és kábító­szer-kereskedelemmel fog­lalkoztak. Szaburo Cukamoto, az el­lenzéki Japán Demokratikus Szocialista Párt elnöke be­nyújtotta lemondását, mert szintén belekeveredett a Ricruit-cég részvényeinek eladásával kapcsolatos bot­rányba. Váratlanul összehangolt látogatások Elhárulnak az akadályok a kambodzsai helyzet rendezése elé! ALIGHANEM EGYÁLTALÁN NEM VÉLETLEN, hogy Sevard­nadze szovjet külügyminiszter hol­nap kezdődő kínai tárgyalásait megelőzően, előzetes bejelentés nélkül, egy teljes hétig Pekingben tartózkodott Dinh Nho Liem­ viet­nami külügyminiszter-helyettes. Hivatalosan jóformán alig közöl­tek valamit a „magánjellegű láto­gatásról”, mert nemhogy a világ, de még a két ország lakossága sem volt felkészítve egy ilyen ese­ményre. Igaz, az utóbbi időben mindkét ország sajtója tartózko­dott a másik fél bírálatától, ellen­ségként történő megbélyegzésétől, sőt már határincidensekről szóló beszámolók sem jelennek meg. A nem hivatalos megbeszélése­ken a vietnami külügyminiszter első helyettese és Liu Su-csing kí­nai külügyminiszter-helyettes a kambodzsai kérdés politikai ren­dezéséről, valamint a kétoldalú kapcsolatok normalizálásának le­hetőségéről cserélt véleményt. Dinh Nho Liem 1979-ben járt utol­jára Kínában, ő vezette azt a de­legációt, amely megkísérelte elsi­mítani a Kambodzsa ellen elköve­tett vietnami agresszió miatt a két ország között keletkezett vi­szályt. Minthogy a tárgyalások ak­kor megszakadtak és a párbeszéd felújítására azóta sem került sor, sőt több ízben fegyverrel próbál­ták meg bebizonyítani hajthatat­­lanságukat, érthető a szokatlan változás iránti nagy érdeklődés. KÍNA A KÖZELMÚLTBAN MÉG HATÁROZOTTAN EL­LENZETT minden arra irányuló vietnami javaslatot, hogy kezdje­nek közvetlen tárgyalásokat. Ugyanakkor hiába próbálta rá­venni Moszkvát, hogy bírja rá Hanoit a Kambodzsában állomá­sozó csapatainak kivonására. A szovjet vezetés hallani sem akart erről, hiszen egy ilyen lépéssel állítólag beavatkozott volna Viet­nam belügyeibe, s ezért rendsze­rint Hanoit javasolták partner­ként a probléma rendezéséhez. Pe­king ellenben mindaddig nem volt hajlandó tárgyalni a kapcsolatok rendezéséről, amíg Vietnam meg­szállva tartja Kambodzsát. Sőt, Moszkvának többször is hangsú­lyozta, hogy a kambodzsai kérdés rendezetlensége a szovjet—kínai kapcsolatok normalizálásának egyik legfőbb akadálya. Abban, hogy Vietnam egyre ha­tározottabb diplomáciai lépések­re (vagy talán engedményekre) kényszerült egy kompromisszumos megoldás érdekében, mindenkép­pen nagy szerepe van a világpo­litikai helyzet alakulásának (in­tenzív nagyhatalmi párbeszéd, enyhülés, a regionális válságok rendezésére kinyilvánított moszk­vai és washingtoni szándék stb.), a szovjet külpolitikában bekövet­kezett változásoknak, valamint a problémakör iránt tanúsított ru­galmasabb kínai viszonyulásnak. Köztudomású, hogy a korábbi években a moszkvai külpolitikát elsősorban az amerikai és a nyu­gat-európai kapcsolatok alakulása kötötte le. Mihail Gorbacsov 1­386 júliusában mondott Vlagyivosztok­ beszéde óta fokozatosan átértéke­lődött az ázsiai és a csendes-óceáni szovjet politika. Ennek megfelelő­en a Kínához fűződő viszony is. MOSZKVA SOKÁIG RAGASZ­KODOTT AHHOZ, hogy az immár évek óta folyó szovjet—kínai kül­ügyminiszter-helyettesi tárgyaláso­kon ne térjenek fe a „harmadik or­szágokat” érintő kérdésekre, vagy­is Kambodzsa és az ott állomásozó vietnami „önkéntesek” kérdése ne kerüljön napirendre. A brezsnyevi diplomáciai doktrína e sarkalatos tételét azonban a gorbacsovi kül­politika már nem tudta elfogadni. Végül tehát a kambodzsai kérdés mégis napirendre került, s ezzel hivatalosan is hatályon kívül he­lyezték azt a tételt, amely nyilvá­nosan tagadta, hogy a Szovjetunió­nak bármi köze lenne Vietnam ténykedéseihez. Kétségtelen, hogy katonai erő­feszítéseiben Vietnamot egyedül a Szovjetunió támogatja. Miként le­het értelmezni akkor a vietnami külügyminisztérium január eleji bejelentését, hogy Hanoi ez év szeptember végéig,, de legkésőbb 1990-ig kivonja valamennyi Kam­bodzsában állomásozó katonáját? Moszkvai sugallat, amely Peking követelése, esetleg kompromisz­­szumra való készsége nyomán tel­jesedett ki, vagy éppenséggel a vietnamiak már annyira szilárd­nak látják pozícióikat ebben az országban, hogy kivonulhatnak és a leszerelt katonákat az egyre sú­lyosabb gazdasági nehézségek el­leni küzdelembe vessék be? Ez a bejelentés mindenesetre kedvező fogadtatásra talált kínai politikai körökben. S ugyanúgy kedvezően fogadta a pekingi vezetés azt is, hogy a közelmúltban törölték a vietnami alkotmány bevezető szö­vegéből a Kínát le­gfőbb ellenség­ként kezelő részt, miközben a ha­táron is beszüntették a szomszéd ellen ágáló hangos propagandát. A KAMBODZSAI HELYZET VALÓBAN MEGNYUGTATÓ ÉS VÉGLEGES RENDEZÉSÉRE csak­is a kínai—vietnami kapcsolatok normalizálása lenne az igazi ga­rancia. Miután Moszkva változta­tott valamicskét korábbi merev­­álláspontján, s ezzel tudatta, hogy fel szándékozik számolni a Kíná­val támadt nézeteltéréseket. Pe­king válaszlépésre szánta el magát : fogadta Hanoi küldöttét, és ezzel egy olyan lépést tett, amelyre ko­rábban aligha vá­lt!h­i-07r,t* volna, J. SZABÓ József

Next