Magyar Szó, 1989. február (46. évfolyam, 29-56. szám)
1989-02-01 / 29. szám
2 KÜLPOLITIKA Mayar Sió JUGOSZLÁVIA—EURÓPAI KÖZÖSSÉG Egységes hazai piac nélkül nincs integrálódás Jugoszlávia közvéleményét egyre nagyobb mértékben foglalkoztatja a Közös Piachoz való csatlakozás vagy legalábbis a közeledés kérdése. Nyilvánosan erről először két hónappal ezelőtt a JKSZ KB ülésén hangzott el vélemény. Egyesek szerint e megoldás révén Jugoszlávia kijuthatna az egyre súlyosabb gazdasági válságból. Nem mellékes kérdés azonban, hogy jelenleg mennyire reális hazánk csatlakozásának az ötlete az Európai Közösséghez, milyen mértékben tükrözi kizárólag az óhajt. Elképzelhetetlen ugyanis Jugoszláviának a Közös Piaccal való bármilyen integrálódása a nyolc gazdaság előzetes egysége nélkül, szögezte le Branislava Alendar, a belgrádi Világpolitikai és -gazdasági Intézet szakembere. Szerinte a megállapodásokon alapuló gazdasági rendszer következtében eltérő gazdasági helyzet alakult ki a köztársaságokban és tartományokban, s közülük nem mind hajlandó még az ország határain belül való integrálódásra sem. Szerinte gazdasági szemszögből Jugoszlávia nem lehet egyenrangú partner a Közös Piacban. Szerinte az EGK-val való integrálódással Jugoszláviának számos előnye lenne, először is kialakulna gazdasági fejlesztésének koncepciója, s többé nem tévelyegne a stratégia kiválasztásában, s ezzel nagyon fontos előfeltételt teremtene az általános fejlődéshez. Az egyesülés azonban bizonyos veszélyekkel jár: nagyon gyorsan világossá válna, valójában hol a helyünk Európában, és súlyos megrázkódtatások érnék a jugoszláv gazdaságot. Alendar úgy véli, hogy az Európai Közösséggel való integrálódással Jugoszlávia gazdaságilag nyíltan függne a fejlett államoktól. Szerinte ez nem rossz, mert lehetőség nyílna a fejlődésre. Azt állította, hogy hazánk jelenleg is gazdaságilag függ az előbbi államoktól, ezt azonban senki sem hajlandó elismerni. Jugoszláviának még ezután kell kialakítania a Közös Piac iránti politikáját, csatlakozása előtt határain belül fel kell készülnie, mint ahogy ezt megtette Görögország, Portugália és Spanyolország. Nehéz megjósolni, mennyi időt igényelne a felkészülés, jelentette ki Alendar. Emlékeztetett arra, hogy az alkalmazkodási időszak Görögországban csaknem tíz, Spanyolországban és Portugáliában mintegy hét évig tartott. Úgy ítélte meg, hogy Jugoszlávia politikai vezetőségének, amely dönt a fejlődés stratégiájáról, nincs világos elképzelése a Közös Piachoz való csatlakozásról. (Tanjug) SALVADORI HELYZET A kormány fontolóra veszi a felkelők javaslatát A salvadori kormány úgy döntött, hogy megvitatja a Farabundo Marti felszabadítási szervezet javaslatát a tíz éve tartó véres polgárháború befejezéséről és a következő választásokon való részvételéről. A tájékoztatási miniszter azt állította, hogy a gerillák kezdeményezését elemezni fogja a kormány, az összes politikai csoportosulás, kivéve a szélsőjobboldalt, a legbefolyásosabb Nemzeti Republikánus Pártot (ARENA). Hozzáfűzte, hogy esetleg lehetővé teszik a felkelőknek, hogy jelölteket indítsanak a szavazáson, de az időpontot nem változtatják meg. A Farabundo Marti a múlt héten meglepte a salvadori és a nemzetközi közvéleményt határozatával, hogy elfogadja a polgárháború befejezését választások megfejtésével, azzal a feltétellel, Ha"a szavazás időpontját márcus 19- éről elhalasztják szeptember 1-ére. Ebben az esetben a gerillák támogatnák a Guillermo Ungórak és Ruben Zamorának, a Demokratikus Tömörülés tagjainak jelölését az elnöki és alelnöki tisztség betöltésére. A szabadságharcosok bizonyos feltételekkel hajlandók elismerni az ily módon megválasztott kormányt, s befejezhetnék a háborút. A tájékoztatási miniszter nyilatkozatával Napoleon Duarte kormánya hivatalosan először reagált a felkelők javaslatára, s nyilatkozatával lehetőség nyílt a kompromiszumra. Más jelentés szerint a Farabundo Marti tagjai támadást hajtottak végre Salvador két északi településén, s ezzel folytatták hadműveletüket a kormánycsapatok ellen. A legsúlyosbb harcok Chalattenango tartományban folytak, öt katona elesett, kilenc megsebesült. ..,r - -A gerillák rádióállomása jelentette, hogy a múlt héten a Salvador-szerte az összecsapásokban 177 katonát megöltek vagy megsebesítettek. (Tanjug, Reuter) Maffiatagok letartóztatása Az olasz rendőrség nagyszabású akciója Olaszország-szerte nagyszabású rendőrségi akció keretében letartóztattak 48 személyt, akik kapcsolatban állnak a maffiával és a szélsőjobboldallal. A rajtaütést hat hónapig tartó nyomozás előzte meg, amely kiterjedt Olaszországra, az Egyesült Államokra, Brazíliára és több afrikai országra is. Még 24- en szökésben vannak. Csempészbandáról van szó, amely a fegyverektől a kábítószerig mindennel kereskedett, közölte a rendőrség a Palermóban, Rómában, Savonában, Nápolyban, Bolognában és másutt történt letartóztatások után. A nyomozás tavaly szeptemberben kezdődött, miután Bari kikötőjében a Boustani nevű libanoni hajón fegyvert, robbanóanyagot, hasist és heroint találtak. Ezután a gyanús személyeket hónapokon át követték. A letartóztatottak között van Michele Cilari, akiről feltételezik, hogy a maffia új „bankára” és kapcsolatban áll a Hipo Calo klánjával. Letartóztatták Luciano Zulocchit, Bissau Guinea tiszteletbeli konzulját és több személyt, akik a szicíliai maffia legerősebb klán,jával, a Corleone családdal állnak összeköttetésben. A kábítószer-csempészés mellett a banda fegyvereket adott el néhány afrikai országnak, lopott műkincseket juttatott ki az országból, rabolt és hamisított. Több letartóztatottnál hamis hitelkártyákat, hamisított dollárokat és nem létező bankok részvényeit találták meg. (Tanjug) ORSZÁG valuta *egység vétel eladási AUSZTRÁLIA dollár1 5255,44 5271,22 AUSZTRIA schilling 100 45406,89 45543,31 KANADA dollár1 5047,22 5062,38 FRANCIAORSZÁG frank 100 94125,12 94407,92 NSZK márka 100 320606,81 321570,07 OLASZORSZÁG líra 100 438,80 440,12 SVÉDORSZÁG korona 100 94132,39 94415,21 SVÁJC frank 100 376786,37 377918,43 NAGY-BRITANNIA font 1 10519,24 10550,84 USA dollár 1 5956,08 5973,98 Az árfolyamlista tegnap óta érvényes. RECRUIT-BOTRÁNY JAPÁNBAN Ellenzéki pártelnök lemondása Szaburo Cukamoto, az ellenzéki Demokratikus Szocializmus Pártjának elnöke lemondott a japán Recruit társaság részvényeinek viszonteladása körüli botrányban való részvétele miatt. Cukamoto beismerte, hogy annak idején elfogadta e társaság ötezer részvényét. A kommunistákat kivéve Japán öt vezető pártja közül egy sincs, amelynek számos képviselője vagy vezetője ne keveredett volna bele azoknak a részvényeknek az eladásába és vásárlásába, amelyekről tudták, hogy értéke megduplázódik. Két évvel ezelőtt e részvények megvásárlását javasolták a politikai vezetőségnek, például Nakaszone volt és Takesita mostani kormányfőnek. Az affér nyáron pattant ki, s azóta megvált tisztségétől a pénz-, az igazságügy-miniszter, a gazdasági-tervezési kormányügynökség vezérigazgatója. Cukamoto leköszönése újabb gondot okoz a kormányzó Liberális Demokrata Pártnak, mivel e csoportosulás támogatta a kormány politikáját a pótadók bevezetésében, s ezzel lehetővé tette az új adótörvény elfogadását. (Tanjug) Mivel a közfogyasztásra kivetett ellentmondásos új adó nagy anyagi megterhelést jelent majd a lakosság minden rétegének, az idősebbek felkészülnek, hogy könynyebben átvészeljék a várható megpróbáltatásokat. A jogszabály ugyanis csökkenti a népjóléti juttatásokat, az egészségvédelmi támogatást. Az idősebb japánok anyagi helyzetük javítására egyebek között kosarat fonnak (Tanjug telefotó) ANGOLAI RENDEZÉS újabb ezer kubai katona tért haza Hétfő éjszaka további ezer kubai katona hazatért abból az 50 000-ből, ahányan harcoltak Angolában. A havannai kikötőbe a kubai katonákat szovjet hajó szállította, amelyet — ezt nyomatékosan hangsúlyozzák Havannában — e célra a kubai kormány bérelt ki. A katonák újabb csoportja február 3- án érkezik haza, tehát április elseje előtt, amikortól kezdve alkalmazzák az ENSZ-nek Namíbia függetlenségéről szóló határozatát. 1989. február 1., szerda LAPZÁRTÁTÓL LAPZÁRTÁIG Afganisztánban a kivonuló szovjet csapatok és a felkelők súlyos harcokat folytatnak a Salang autóút ellenőrzéséért, mert a szovjet csapatok ezen az úton távoznak a az országból. Egyidejűleg Kabulban, a fővárosban tovább tart a bizonytalanság a városban továbbra sincs elegendő élelmiszer, s az ellátást megnehezítik a felkelők akciói. Charles Reelmen, a State Department szóvivője azzal vádolta meg a Szovjetuniót, hogy a kivonuló szovjet csapatok a felperzselt föld politikáját folytatják Afganisztánban. Budapesten a szovjet kultúra házában megtartott sajtóértekezleten közölték, hogy az idén és a következő években 22 szovjet alakulatot vonnak ki Magyarországról. Sevardnadze szovjet külügyminiszter február 2-án kezdődő kínai látogatása előtt kijelentette, hogy Pekingben véglegesítik a szovjet-kínai csúcstalálkozó előkészületeit. Kedvezően értékelte a kapcsolatok alakulását és aláhúzta, hogy csakis a legmagasabb rangú tisztségiiselők találkozója mozdíthatja elő a Szovjetunió és Kína kapcsolatainak teljes rendezését, ami magába foglalja a pártközi együttműködés megteremtését is. A világ két legtömegesebb kommunista pártja között már három évtizede nincs együttműködés. Olaszországban egy nagyszabású rendőrakció keretében 48 maffiatagot tartóztattak le. Egy szervezett banda tagjairól van szó, akik elsősorban fegyver- és kábítószer-kereskedelemmel foglalkoztak. Szaburo Cukamoto, az ellenzéki Japán Demokratikus Szocialista Párt elnöke benyújtotta lemondását, mert szintén belekeveredett a Ricruit-cég részvényeinek eladásával kapcsolatos botrányba. Váratlanul összehangolt látogatások Elhárulnak az akadályok a kambodzsai helyzet rendezése elé! ALIGHANEM EGYÁLTALÁN NEM VÉLETLEN, hogy Sevardnadze szovjet külügyminiszter holnap kezdődő kínai tárgyalásait megelőzően, előzetes bejelentés nélkül, egy teljes hétig Pekingben tartózkodott Dinh Nho Liem vietnami külügyminiszter-helyettes. Hivatalosan jóformán alig közöltek valamit a „magánjellegű látogatásról”, mert nemhogy a világ, de még a két ország lakossága sem volt felkészítve egy ilyen eseményre. Igaz, az utóbbi időben mindkét ország sajtója tartózkodott a másik fél bírálatától, ellenségként történő megbélyegzésétől, sőt már határincidensekről szóló beszámolók sem jelennek meg. A nem hivatalos megbeszéléseken a vietnami külügyminiszter első helyettese és Liu Su-csing kínai külügyminiszter-helyettes a kambodzsai kérdés politikai rendezéséről, valamint a kétoldalú kapcsolatok normalizálásának lehetőségéről cserélt véleményt. Dinh Nho Liem 1979-ben járt utoljára Kínában, ő vezette azt a delegációt, amely megkísérelte elsimítani a Kambodzsa ellen elkövetett vietnami agresszió miatt a két ország között keletkezett viszályt. Minthogy a tárgyalások akkor megszakadtak és a párbeszéd felújítására azóta sem került sor, sőt több ízben fegyverrel próbálták meg bebizonyítani hajthatatlanságukat, érthető a szokatlan változás iránti nagy érdeklődés. KÍNA A KÖZELMÚLTBAN MÉG HATÁROZOTTAN ELLENZETT minden arra irányuló vietnami javaslatot, hogy kezdjenek közvetlen tárgyalásokat. Ugyanakkor hiába próbálta rávenni Moszkvát, hogy bírja rá Hanoit a Kambodzsában állomásozó csapatainak kivonására. A szovjet vezetés hallani sem akart erről, hiszen egy ilyen lépéssel állítólag beavatkozott volna Vietnam belügyeibe, s ezért rendszerint Hanoit javasolták partnerként a probléma rendezéséhez. Peking ellenben mindaddig nem volt hajlandó tárgyalni a kapcsolatok rendezéséről, amíg Vietnam megszállva tartja Kambodzsát. Sőt, Moszkvának többször is hangsúlyozta, hogy a kambodzsai kérdés rendezetlensége a szovjet—kínai kapcsolatok normalizálásának egyik legfőbb akadálya. Abban, hogy Vietnam egyre határozottabb diplomáciai lépésekre (vagy talán engedményekre) kényszerült egy kompromisszumos megoldás érdekében, mindenképpen nagy szerepe van a világpolitikai helyzet alakulásának (intenzív nagyhatalmi párbeszéd, enyhülés, a regionális válságok rendezésére kinyilvánított moszkvai és washingtoni szándék stb.), a szovjet külpolitikában bekövetkezett változásoknak, valamint a problémakör iránt tanúsított rugalmasabb kínai viszonyulásnak. Köztudomású, hogy a korábbi években a moszkvai külpolitikát elsősorban az amerikai és a nyugat-európai kapcsolatok alakulása kötötte le. Mihail Gorbacsov 1386 júliusában mondott Vlagyivosztok beszéde óta fokozatosan átértékelődött az ázsiai és a csendes-óceáni szovjet politika. Ennek megfelelően a Kínához fűződő viszony is. MOSZKVA SOKÁIG RAGASZKODOTT AHHOZ, hogy az immár évek óta folyó szovjet—kínai külügyminiszter-helyettesi tárgyalásokon ne térjenek fe a „harmadik országokat” érintő kérdésekre, vagyis Kambodzsa és az ott állomásozó vietnami „önkéntesek” kérdése ne kerüljön napirendre. A brezsnyevi diplomáciai doktrína e sarkalatos tételét azonban a gorbacsovi külpolitika már nem tudta elfogadni. Végül tehát a kambodzsai kérdés mégis napirendre került, s ezzel hivatalosan is hatályon kívül helyezték azt a tételt, amely nyilvánosan tagadta, hogy a Szovjetuniónak bármi köze lenne Vietnam ténykedéseihez. Kétségtelen, hogy katonai erőfeszítéseiben Vietnamot egyedül a Szovjetunió támogatja. Miként lehet értelmezni akkor a vietnami külügyminisztérium január eleji bejelentését, hogy Hanoi ez év szeptember végéig,, de legkésőbb 1990-ig kivonja valamennyi Kambodzsában állomásozó katonáját? Moszkvai sugallat, amely Peking követelése, esetleg kompromiszszumra való készsége nyomán teljesedett ki, vagy éppenséggel a vietnamiak már annyira szilárdnak látják pozícióikat ebben az országban, hogy kivonulhatnak és a leszerelt katonákat az egyre súlyosabb gazdasági nehézségek elleni küzdelembe vessék be? Ez a bejelentés mindenesetre kedvező fogadtatásra talált kínai politikai körökben. S ugyanúgy kedvezően fogadta a pekingi vezetés azt is, hogy a közelmúltban törölték a vietnami alkotmány bevezető szövegéből a Kínát legfőbb ellenségként kezelő részt, miközben a határon is beszüntették a szomszéd ellen ágáló hangos propagandát. A KAMBODZSAI HELYZET VALÓBAN MEGNYUGTATÓ ÉS VÉGLEGES RENDEZÉSÉRE csakis a kínai—vietnami kapcsolatok normalizálása lenne az igazi garancia. Miután Moszkva változtatott valamicskét korábbi mereválláspontján, s ezzel tudatta, hogy fel szándékozik számolni a Kínával támadt nézeteltéréseket. Peking válaszlépésre szánta el magát : fogadta Hanoi küldöttét, és ezzel egy olyan lépést tett, amelyre korábban aligha vált!hi-07r,t* volna, J. SZABÓ József