Magyar Szó, 1989. március (46. évfolyam, 57-71. szám)
1989-03-10 / 66. szám
Egy délután nagyapával Tavaszi nap volt. A nap már magasra kapaszkodott a kék égbolton. Nagyapa és én a szőlőbe tartottunk. A lovak patái ritmusra verték a díszlépést. Az út nem porolt, mert a reggeli eső elverte a port. Az úton nagyapa sokat mesélt, de én nem nagyon figyeltem rá, inkább a tájat néztem, ami ezer színben pompázott. Lassan kiértünk a szőlőbe. A madarak vígan énekeltek a közeli kis cserjésben. Hamar előszedtük a szerszámokat, és indultunk fel a szőlősbe. A fejünk felett egy varjú károgott: — Kár, kár — mondta. Nagyapa odaszólt neki: — Tán’ még mindig a tavalyi szőlőért károgsz? Hiszen a tavalyit mind elvitte a jég. Nagyapa ásott, én pedig körülnéztem a szőlőskertben. Gyönyörködtem a gyümölcsfákban és a szép tájban. A madarak koncertet adtak a tavasznak. Amikor visszatértem, nagyapa metszette a szőlőtőkéket. Segítettem neki összegyűjteni a venyigét és kupacokba rakni. — Nem próbálod meg? — kérdezte nagyapa. — De, de — és már szaladtam is, hogy megpróbáljam a szőlőmetszést. Nagyon örültem, hogy nagyapa erre is megtanított. Amikor befejeztük a metszést, kipakoltunk a tarisznyából. Volt abban minden: mézes kenyér, sonka, kolbász és még fánk is. Jóízűen elfogyasztottuk, és ittunk rá a hűskúti vízből. A munka befejeződött, és új tapasztalatokkal indultunk haza. Otthon izgatottan meséltem el a történteket, és megfogadtam, hogy nagyapával minden tavasszal ki fogok menni a szőlősbe, mert újabb tapasztalatokat szerezhetek a mindig vidám kedvű nagyapától. BOGNÁR Attila 6.a. Ady Ender iskola, Kishegyes Nagypapám. Rajsli Marika 7.a Moša Pijade iskola, Budiszava Autóbuszra szállók, Cindel Attila 5.diák Karađžić iskola, Bajmok Élet alkohol és kábítószer nélkül Noha minden ember tudja, milyen káros hatása van az alkoholnak és a kábítószernek, mégis nagyon sokan fogyasztják őket. Az alkoholistákat némely esetben gyógyítani lehet, de a kábítószer-élvezőkre legtöbbször biztos halál vár, mivel a közös tű használatával az AIDS fertőző betegség átterjed a fertőzött személyről az egészségesre. Legtöbben tizennégy-tizenöt éves korukban szoknak rá az ivásra és a kábítószerre. Emiatt a tizenéveseknek óvakodniuk kell a kábítószer-terjesztőktől, nehogy rászoktassák őket a kábítószer-élvezésre. De vigyázniuk kell a tizenéveseknek, hogy az alkoholra se szokjanak rá, mert nemcsak maguknak ártanak vele, hanem másoknak is, tönkreteszi őket az alkohol. Ha például az apa alkoholista, akkor az egész családra rossz élet vár, és leginkább a gyerekek sínylik ezt meg. A kábítószer-élvezőkre, ha abba is tudják hagyni a kábítószerezést, vagy hanem halnak is bele, nagyon rossz élet vár, mert ez az élvezeti cikk eltorzítja külsejüket, valamint elmebetegek lesznek, és ezek az emberek vagy a kórházban élnek életük végéig, vagy pedig magány vár rájuk, mert az ilyenek nehezen találnak élettársat maguknak. A felsorolt következményeken kívül még sok más dolog is rosszul hat egy alkoholista és egy kábítószer-élvező emberre, ezért legjobb, ha elkerüljük az alkohol- és a kábítószer-fogyasztást, nemcsak a magunk, hanem mások érdekében is. JUHOS Zoltán 81 Sever Đurkić iskola, Becse Kedvenc játékszerem Az én kedvenc játékszerem a labda. Nem túl nagy, de nem is kicsi. Gömb alakú és gumiból készült. Sárgáspiros, de van benne más szín is. Külön ismertetőjele, hogy amikor még kisebb voltam, öntapadós címkét ragasztottam rá. Ha netán elveszne, arról megismerem. Nagyon szeretek a labdámmal játszani, és semmiért sem válnék meg tőle. BOROS Gy. Adrien 4. osztály Csokonai V. Mihály iskola, Felsőhegy A tükör előtt A tükör előtt állva az ember minden külső tulajdonságát leolvashatja magáról. Sokan azt mondják, hogy szép kisbaba voltam és hogy hamar megnőttem. Rokonaink, ismerőseink, akiket ritkán látok, mindig azzal hozakodnak elő, hogy milyen szép szál ember lesz ebből a gyerekből. Engem ezek a dicséretfélék nagyon idegesítenek. Egyre inkább észreveszem magamon a változásokat. Nem szeretem észavarólag hat rám a fekete szín. Olyanok is akadnak, akik mintha tudnák ezt a tulajdonságomat, és mintha jósok lennének, azt mondják, hogy ennek az Ernőnek a haja olyan lesz, mint az apjáé. Én pedig szeretném, ha sötétbarna maradna. Gyakran mint egy próbababát anyu odaállít apu mellé, összemér bennünket. És mindig arra a megállapításra jut, hogy magasabb vagyok nála. Pedig ez nincs így, hiszen a napokban méretkeztünk az iskolában, és csak 169 cm magas vagyok. Apu pedig három centivel magasabb. Ha néha valami nincs úgy, ahogy kellene, apu mindjárt rá vágja: „Minél nagyobb, annál nagyobb szamár is!” Ez egy kicsit sértő a számomra. Anyuékkal egyébként nincs más baj. Még esetleg megemlíteném a zenét, ők nem szeretik a modern, én pedig a muskátlizenét. Sokszor elgondolkozom magamban: vajon, milyen is egy felnőtt élete? Választ erre csak 7—8 év elmúltával kaphatok! MARTON Ernő 81 Sever Đurkić iskolaverse Adámba Már hetek óta semmit sem eszik ez a gyerek! A szülők nagyon aggódnak, de tudják, hogy vannak ilyen típusú gyerekek is. Bezzeg a két lány! Most is az asztalhoz telepedtek, a kis Adámot viszont biztatni kell, és csak erőszakkal lehet odavonszolni. Szegény kisfiú, annyit eszik, mint a madár! A szülők is asztalhoz ülnek, elmerülve veszik kezükbe az evőeszközöket, csendben ebédelünk. Egyszer csak feltűnik, hogy Adámka nincs az asztalnál. Apa és anya nem ijednek meg. Tudják, hogy csak a gőzölgő ebédtől riadt meg a kisfiú. Adámka pár perc múlva már totyog is visszaelégedett mosollyal az arcán. Visszatérte után már egy falatot sem lehet belediktálni. Csak ül és szendén mosolyog. A szülők fel vannak háborodva: miért ilyen jókedvű? Ez rejtély, olyan Agatha Christie-szerű. Sőt, talán még Poirot felügyelő sem tudná megoldani. Adamka eltűnése minden ebédnél megismétlődik. A családfő már nem bírja idegekkel. Elhatározza, hogy a következő étkezéskor kilesi, hova megy a kisfia. Adámka másnap délben, mit sem sejtve, indul megszokott sétájára. Apu ezt alig várta, nesztelenül a nyomába szegődik. A fia kedvéért még az illem és éhség ellen is hajlandó vétkezni. Adámka otthonosan mozog, már ismeri az utat. A nagy fenyőfa alá lötyög, ott van Pixi kutyánk etetőhelye. Felveszi a kutya edényét és jóízűen majszolgatja belőle a főtt sárgarépát, a tegnapi ebéd maradványát, majd egy krumplit és néhány elázott kenyérhéjat, amit még a kutya is otthagyott. Mielőtt észbe kapna, apa agyán egy gondolat fut át: micsoda egyéniség ez a kölyök, el meri utasítani anya főztjét és azt eszi, ami ínyére van. Csak ezután jön rá, hogy kisfia megbetegedhet, fejvesztve rohan őt elválasztani a kutya táljától. Pixi ezt elégedetten nyugtázza. Azóta jó néhány év telt el. Most nézzetek az én öcsémre! Milyen szép szál fiú lett belőle! Meg sem harapja a vendégeket. KLEMM Anna 8/4 Petőfi Sándor iskola, Újvidék Almanap Almanap volt az iskolában. Körülbelül hatvanan gyülekeztünk az iskola zsibongójában. Vittünk magunkkal két almát meg egy kést. Márta tanító néni beszélt az alma jelentőségéről. Ezután, következett az almahámozó verseny. Sajnos, ebben nem nyertem. Ezután volt az almaevő verseny, majd az almatánc. Én a legjobb barátnőmmel táncoltam. Nagyon vigyáztunk, hogy ki ne essen az alma a homlokunk közül. Ezzel már én is nyertem egy noteszt. A nyugdíjas nénik megkínáltak bennünket mindenféle csemegével: sült almával, almagombóccal és almahabbal. Végül agyagból almát és többféle gyümölcsöt formáztunk. Az almanap ezzel befejeződött. Kár. DOHÁR Ildikó 3.b J. J. Zmaj iskola, Kanizsa önarckép. Dobos Andrea 3., J. J. Zmaj iskola, Kanizsa Szállni, szállni, szállni... Messze jellegekkel szállni lenne jó. Vad vidékeket, ismeretlen tavakat, üde arcokat megismerni, a jósd ismeretlen madaraival barátkozni. Messze jellegekkel szállni lenne jó! A nap felkeltét kilesni, a csillagok különös helyzetét figyelni, a Cöncölszekéren utazni... Messze jellegekkel szállni lenne jó! A föld kockás mintáját nézni egy-egy felhőkarcoló ablakán át meglesni, hogy kedvencünk mit csinál. Berta Tünde 8 b Cseh Károly iskola, Ada Tavaszi csokor: Boros Gy. Adrienn 4.0 Csokonai V. Mihály iskola, Felsőhegy Nagy sajnálatomra sok jó nőnapi írás csak most érkezett meg, úgyhogy ki kellett hagynom őket az ünnepi számból. Persze, ez a téma mindig időszerű, más alkalommal is közölhetők ezek a múmiák. Lime-hecc című pályázatunk határidejét a jelek szerint szükségtelen tovább noszsraubigálni, mert egy szál пеш sok, de annyi pályamű sem érkezik többe, nos, máris kiadom a beérkezen munkámat Kópénak elbírálásra. Köszönöm a leveleket a következőknek: kanizsai J. J. ZMAJ iskola: Nagy Anikó, Bödő Róbert, Dobos Andrea, Fazekas Ágnes, Gazdag Kornélia, Donái Ildikó, Farkas Éva és Fazekas Ági; felsonegyi CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY iskola: Tóti Bojnik Viktor, Nagy N. György, Szucomi László, Boros Gy. Adrien, Molnár Cs. Nándor, Bakos Karolina és egy levágott alakású kollázs; peterrévei SAMU IVHIALY iskola: pávai Judit, Tapolcsányi Éva, Horváth Erna, Beretka Rozsa, Banszki Béla, Bucsu Gabriela, Resze Magdolna, Szekacs József, J.ukacs nyiko, Horváth Eleonora, Joui Ernő, Kisuri Csaba, Molnár Ferenc, Körösi Bjanka, Bulaska Noémi, Iucsi Marika, iaidpos Szavia, Kovács Árpád, Pozsar Kutian, Lakatos Leonora, Király Angela, Kancsar Tímea, Horváth Dénes, Kaszás Imre, Tóth Szilveszter, Ágoston Berta, Boldizsár Szilvia, Bozsoki Károly, Szarma Zsolt, Szabó Hajnalka, Koncz Izabella, Maka Klára, Boldizsár Krisztina, Kiss Mónika, Sövényhazi Márta, Szerédi Mária, Dávid László, Szekeres János, Bakos Ottó, Kacsicska Gabriella, Major Magdolna, Kiss Jenő, Farkas Katalin, Horváth Éva, Ötvös Andrea, Szabó Tamás, Szécsi Irén, Lukács Róbert, Sipos Éva, Tóth Attila, Király Adám, Goor Gabriella, Tercsik Zsolt, Mester Csaba, Vermes János, Tokodi Beáta, Tóth Ottó, Kiss Szilvia, Szabó Csaba, szabó Mária, Havas Judit, Horváth Dénes, Szabó Tamás, Hetze Magaoma, Lukács Huikó, Major Magaoma, Horvath Éva, Ágoston Berta, Ötvös Andrea, махд Kiara es Lukacs Koperi: KiKimat xvius, Pijade Iskola, Fatyik мошка, Simon Zoltán, sziraxi Hajnalka, koszorvovert, Henzes кагиппа, Tompacz Irén, Kovács Edut, Karácsonyi Elvira, Takács Мотка, Joni Kinga, Kanalas Hermina, sági Livira, лагía cogiarxa, Dore Ervin, Kiss csilla, pouibos isivin, Ibuza Liviia,oszegi Attila, csíkos csapa, Bono Denes, Tom mi kios, Nyári Zita, csonti Robert és Szaxay Ktuaim; becsei sevEli nuumc iskola: Kozma vsaoriona; újvidéki NIKOLAXESea iskola: Vener zita, Buttas Hajnalka, Joucsay Erna, Szalai Krisztina, Baiind мотка, Hsaik Livia, Takács Gábor, Koltai Csaba és veber Zita. (Örülök, hogy ismét „felvettétek a lantot”. Köszöntöm tanárnőtöket, Németh Klarát is! Jó munkát kívánok.); szabadkai JOVAN MIKIC iskola: Kovács Klára, Kishegyesi ADY ENDRE iskola: Nyirádi Miklós és Lajkó Félix; becsei PETŐFI SÁNDOR iskola: Tamás Klara, Farkas Zsuzsanna, Kovács Elizabetta, Bacenyac Bernadetta, Varga Tamara, Bene Annamária, Kapor Melinda, Devoid Angéla, Racsics Magdolna, Surján Eleonóra, Koncz Zsuzsanna és Toszán Sándor; adai CSEH KÁROLY iskola: Kelemen Margaretta, Szűcs Zoltán, Király Szilárd és Lukács Éva. (Üdvözlöm Szarvas Gábor önképzőskörötök minden tagját, örömmel fogadunk benneteket ismét a Napsugár-barátok munkatársainak körében!); szabadkai IVO LOLA RIBAR iskola: Hegedűs Zsuzsanna és Fehér Kornélia; budiszavai MOLA PIJADE iskola: Márton Gabriella, Sára Bernadella, Pető Andrea, Sós Attila, Horváth Edit, Bohocki Zoltán, Atyimcsev Róbert és Uri Róbert és Kiss Mártatanárnő (az ilyen szép rajzokat mindig örömmel fogadom!); bajmoki Vuri KARADZIC iskola: Stefánovity Erika, Cindel Attila, Oracsily Szilveszter, Sindrity Attila és Margit Mária (Mint mindig most is remek rajzokat küldtetek!); ezenkívül Gedovics Violetta és Szaniszló Szabadka, Búcsú Dénes Újvidék, Szűcs Gyula és Adél Kishegyes, Somogyi Anikó Moravica, Gyantár Szilveszter Újvidék, Milanovics Angéla Budiszava, Sípos Judit Tóba, Mészáros Róbert Szabadka, Új Ervin Becse, Csobánkity Zoltán Topolya és Pekality Franciska Becse. A legmelegebb baráti üdvözleteimet küldöm valamennyieteknek, várom további leveleiteket ZSUZSA