Magyar Szó, 1989. március (46. évfolyam, 57-71. szám)

1989-03-10 / 66. szám

Egy délután nagyapával Tavaszi nap volt. A nap már ma­gasra kapaszkodott a kék égbolton. Nagyapa és én a szőlőbe tartottunk. A lovak patái ritmusra verték a díszlé­­pést. Az út nem porolt, mert a reggeli eső elverte a port. Az úton nagyapa sokat mesélt, de én nem nagyon fi­gyeltem rá, inkább a tájat néztem, ami ezer színben pompázott. Lassan kiértünk a szőlőbe. A ma­darak vígan énekeltek a közeli kis cserjésben. Hamar előszedtük a szer­számokat, és indultunk fel a szőlősbe. A fejünk felett egy varjú károgott: — Kár, kár — mondta. Nagyapa odaszólt neki: — Tán’ még mindig a tavalyi szőlőért károgsz? Hiszen a tavalyit mind elvitte a jég. Nagyapa ásott, én pedig körülnéz­tem a szőlőskertben. Gyönyörködtem a gyümölcsfákban és a szép tájban. A madarak koncertet adtak a tavasznak. Amikor visszatértem, nagyapa met­szette a szőlőtőkéket. Segítettem neki összegyűjteni a venyigét és kupacokba rakni. — Nem próbálod meg? — kérdezte nagyapa. — De, de — és már szaladtam is, hogy megpróbáljam a szőlőmetszést. Nagyon örültem, hogy nagyapa erre is megtanított. Amikor befejeztük a met­szést, kipakoltunk a tarisznyából. Volt abban minden: mézes kenyér, sonka, kolbász és még fánk is. Jóízűen elfo­gyasztottuk, és ittunk rá a hűs­kúti vízből. A munka befejeződött, és új tapasz­talatokkal indultunk haza. Otthon iz­gatottan meséltem el a történteket, és megfogadtam, hogy nagyapával min­de­n tavasszal ki fogok menni a szőlős­be, mert újabb tapasztalatokat szerez­hetek a mindig vidám kedvű nagy­apától. BOGNÁR Attila 6.a. Ady Ender iskola, Kishegyes Nagypapám. Rajsli Marika 7.a Moša Pijade iskola, Budiszava Autóbuszra szállók, Cindel Attila 5.d­iák Karađžić iskola, Bajmok Élet alkohol és kábítószer nélkül Noha minden ember tudja, milyen káros hatása van az alkoholnak és a kábítószernek, mégis nagyon sokan fogyasztják őket. Az alkoholistákat némely esetben gyógyítani lehet, de a kábítószer-élve­zőkre legtöbbször biztos halál vár, mi­vel a közös tű használatával az AIDS fertőző betegség átterjed a fertőzött személyről az egészségesre. Legtöbben tizennégy-tizenöt éves korukban szok­nak rá az ivásra és a kábítószerre. Emiatt a tizenéveseknek óvakodniuk kell a kábítószer-terjesztőktől, nehogy rászoktassák őket a kábítószer-élvezés­re. De vigyázniuk kell a tizenéveseknek, hogy az alkoholra se szokjanak rá, mert nemcsak maguknak ártanak vele, hanem másoknak is, tönkreteszi őket az alkohol. Ha például az apa alko­holista, akkor az egész családra rossz élet vár, és leginkább a gyerekek síny­­lik ezt meg. A kábítószer-élvezőkre, ha abba is tudják hagyni a kábítósze­rezést, vagy ha­­nem halnak is bele, nagyon rossz élet vár, mert ez az él­vezeti cikk eltorzítja külsejüket, vala­mint elmebetegek lesznek, és ezek az emberek vagy a kórházban élnek éle­tük végéig, vagy pedig magány vár rájuk, mert az ilyenek nehezen talál­nak élettársat maguknak. A felsorolt következményeken kívül még sok más dolog is rosszul hat egy alkoholista és egy kábítószer-élvező emberre, ezért legjobb, ha elkerüljük az alkohol- és a kábítószer-fogyasztást, nemcsak a magunk, hanem mások ér­dekében is. JUHOS Zoltán 8­1 Sever Đurkić iskola, Becse Kedvenc játékszerem Az én kedvenc játékszerem a labda. Nem túl nagy, de nem is kicsi. Gömb alakú és gumiból készült. Sárgáspiros, de van benne más szín is. Külön is­mertetőjele, hogy amikor még kisebb voltam, öntapadós címkét ragasztottam rá. Ha netán elveszne, arról megis­merem. Nagyon szeretek a labdámmal ját­szani, és semmiért sem válnék meg tőle. BOROS Gy. Adrien 4. osztály Csokonai V. Mihály iskola, Felsőhegy A tükör előtt A tükör előtt állva az ember min­den külső tulajdonságát leolvashatja magáról. Sokan azt mondják, hogy szép kisbaba voltam és hogy hamar megnőttem. Rokonaink, ismerőseink, akiket ritkán látok, mindig azzal ho­zakodnak elő, hogy milyen szép szál ember lesz ebből a gyerekből. Engem ezek a dicséretfélék nagyon idegesíte­nek. Egyre inkább észreveszem ma­gamon a változásokat. Nem szeretem és­­zavarólag hat rám a fekete szín. Olyanok is akadnak, akik mintha tudnák ezt a tulajdonságomat, és mintha jósok lennének, azt mond­ják, hogy ennek az Ernőnek a haja olyan lesz, mint az apjáé. Én pedig szeretném, ha sötétbarna maradna. Gyakran mint egy próbababát anyu odaállít apu mellé, összemér bennün­ket. És mindig arra a megállapításra jut, hogy magasabb vagyok nála. Pe­dig ez nincs így, hiszen a napokban méretkeztünk az iskolában, és csak 169 cm magas vagyok. Apu pedig három centivel magasabb. Ha néha valami nincs úgy, ahogy kellene, apu mindjárt rá vág­ja: „Minél nagyobb, annál na­gyobb szamár is!” Ez egy kicsit sértő a számomra. Anyuékkal egyébként nincs más baj. Még esetleg megemlíte­ném a zenét, ők nem szeretik a mo­dern, én pedig a muskátlizenét. Sokszor elgondolkozom magamban: vajon, milyen is egy felnőtt élete? Választ erre csak 7—8 év elmúltával kaphatok! MARTON Ernő 8­1 Sever Đurkić iskola­verse Adámba Már hetek óta semmit sem eszik ez a gyerek! A szülők nagyon aggódnak, de tudják, hogy vannak ilyen típusú gyerekek is. Bezzeg a két lány! Most is az asztalhoz telepedtek, a kis Adá­­mot viszont biztatni kell, és csak erő­szakkal lehet odavonszolni. Szegény kisfiú, annyit eszik, mint a madár! A szülők is asztalhoz ülnek, elme­rülve veszik kezükbe az evőeszközö­ket, csendben ebédelünk. Egyszer csak feltűnik, hogy Adámka nincs az asz­talnál. Apa és anya nem ijednek meg. Tudják, hogy csak a gőzölgő ebédtől riadt meg a kisfiú. Adámka pár perc múlva már totyog is vissza­elégedett mosollyal az arcán. Visszatérte után már egy falatot sem lehet belediktálni. Csak ül és szendén mosolyog. A szülők fel vannak háborodva: mi­ért ilyen jókedvű? Ez rejtély, olyan Agatha Christie-szerű. Sőt, talán még Poirot felügyelő sem tudná megoldani. Adamka eltűnése minden ebédnél megismétlődik. A családfő már nem bírja idegekkel. Elhatározza, hogy a következő étkezéskor kilesi, hova megy a kisfia. Adámka másnap délben, mit sem sejtve, indul megszokott sétájára. Apu ezt alig várta, nesztelenül a nyomába szegődik. A fia kedvéért még az illem és éhség ellen is hajlandó vétkezni. Adámka otthonosan mozog, már is­meri az utat. A nagy fenyőfa alá lö­työg, ott van Pixi kutyánk etetőhelye. Felveszi a kutya edényét és jóízűen majszolgatja belőle a főtt sárgarépát, a tegnapi ebéd maradványát, majd egy krumplit és néhány elázott kenyérhé­jat, amit még a kutya is otthagyott. Mielőtt észbe kapna, apa agyán egy gondolat fut át: micsoda egyéniség ez a kölyök, el meri utasítani anya főzt­­jét és azt eszi, ami ínyére van. Csak ezután jön rá, hogy kisfia meg­betegedhet, fejvesztve rohan őt elvá­lasztani a kutya táljától. Pixi ezt elé­gedetten nyugtázza. Azóta jó néhány év telt el. Most nézzetek az én öcsémre! Milyen szép szál fiú lett belőle! Meg sem harapja a vendégeket. KLEMM Anna 8/4 Petőfi Sándor iskola, Újvidék Almanap Almanap volt az iskolában. Körül­belül hatvanan gyülekeztünk az iskola zsibongójában. Vittünk magunkkal két almát meg egy kést. Márta tanító néni beszélt az alma jelentőségéről. Ezután, következett az almahámozó verseny. Sajnos, ebben nem nyertem. Ezután volt az almaevő verseny, majd az almatánc. Én a leg­jobb barátnőmmel táncoltam. Nagyon vigyáztunk, hogy ki ne essen az alma a homlokunk közül. Ezzel már én is nyertem egy noteszt. A nyugdíjas nénik megkínáltak ben­nünket mindenféle csemegével: sült almával, almagombóccal és almahab­bal. Végül agyagból almát és többféle gyümölcsöt formáztunk. Az almanap ezzel befejeződött. Kár. DOHÁR Ildikó 3.b J. J. Zmaj iskola, Kanizsa önarckép. Dobos Andrea 3., J. J. Zmaj iskola, Kanizsa Szállni, szállni, szállni... Messze jellegekkel szállni lenne jó. Vad vidékeket, ismeretlen tavakat, üde arcokat megismerni, a jósd ismeretlen madaraival barátkozni. Messze jellegekkel szállni lenne jó! A nap felkeltét kilesni, a csillagok különös helyzetét figyelni, a Cöncölszekéren utazni... Messze jellegekkel szállni lenne jó! A föld kockás mintáját nézni egy-egy felhőkarcoló ablakán át meglesni, hogy kedvencünk mit csinál. Berta Tünde 8 b Cseh Károly iskola, Ada Tavaszi csokor: Boros Gy. Adrienn 4.0 Csokonai V. Mihály iskola, Felsőhegy Nagy sajnálatomra sok jó nőnapi írás csak most érkezett meg, úgyhogy ki kel­lett hagynom őket az ünnepi számból. Per­­sze, ez a téma mindig időszerű, más alka­lommal is közölhetők ezek a múmiák. Lime-hecc című pályázatunk határidejét a jelek szerint szükségtelen tovább nosz­­sraubi­gálni, mert egy szál пеш sok, de annyi pályamű sem érkezik többe, nos, máris kiadom a beérkezen munká­mat Kó­pénak elbírálásra. Köszönöm a leveleket a következőknek: kanizsai J. J. ZMAJ iskola: Nagy Anikó, Bödő Róbert, Dobos Andrea, Fazekas Ág­nes, Gazdag Kornélia, Donái Ildikó, Farkas Éva és Fazekas Ági; felson­egyi CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY iskola: Tóti Bojnik Vik­tor, Nagy N. György, Szucomi László, Bo­ros Gy. Adrien, Molnár Cs. Nándor, Ba­kos Karolina és egy levágott alak­ású kol­lázs; peterrévei SAMU IVHI­ALY iskola: pá­­vai Judit, Tapolcsányi Éva, Horváth Erna, Beretka Rozsa, Banszki Béla, Bucsu Gab­­riela, Resze Magdolna, Szekacs József, J­.u­­kacs n­yiko, Horváth Eleonora, Joui Ernő, Kisuri Csaba, Molnár Ferenc, Körösi Bjan­ka, Bulaska­ Noémi, I­­ucsi Marika, i­aidpos Szavia, Kovács Árpád, Pozsar Kutian, La­katos Leonora, Király Angela, Kancsar Tí­mea, Horváth Dénes, Kaszás Imre, Tóth Szilveszter, Ágoston Berta, Boldizsár Szil­via, Bozsoki Károly, Szarm­a Zsolt, Szabó Hajnalka, Koncz Izabella, Maka Klára, Bol­dizsár Krisztina, Kiss Mónika, Sövény­ha­zi Márta, Szerédi Mária, Dávid László, Szeke­res János, Bakos Ottó, Kacsicska Gabriella, Major Magdolna, Kiss Jenő, Farkas Kata­lin, Horváth­ Éva, Ötvös Andrea, Szabó Ta­más, Szécsi Irén, Lukács Róbert, Sipos Éva, Tóth Attila, Király Adám, Goor Gabriella, Tercsik Zsolt, Mester Csaba, Vermes János, Tokodi Beáta, Tóth Ottó, Kiss Szilvia, Sza­bó Csaba, szabó Mária, Havas Judit, Hor­váth Dénes, Szabó Tamás, Hetze Magaoma, Lukács Huikó, Major Magaoma, Horvath Éva, Ágoston Berta, Ötvös An­drea, махд Kiara es Lukacs Koperi: KiKim­at xvius, Pijade Iskola, Fatyik мошка, Simon Zol­tán, sziraxi Hajnalka, koszo­rvovert, Hen­zes кагиппа, Tompacz Irén, Kovács Edut, Karácsonyi Elvira, Takács Мотка, Joni Kinga, Kanalas Hermina, sági Livira, лаг­­ía cogiarxa, Dore Ervin, Kiss csilla, poui­­bos isivin, Ibuza Livii­a,­­­oszegi Attila, csí­kos csapa, Bono Denes, Tom mi ki­os, Nyári Zita, csonti Robert és Szaxay Ktuaim; be­csei sevEli n­uum­­c iskola: Kozma vsao­­rion­a; újvidéki NIKOLA­XESea iskola: Vener zita, Buttas Hajnalka, Jo­ucsay Er­na, Szalai Krisztina, Baiind мотка, Hsaik Livia, Takács Gábor, Koltai Csaba és ve­­ber Zita. (Örülök, hogy ismét „felvettétek a lantot”. Köszöntöm tanárnőtöket, Németh Klarát is! Jó munkát kívánok.); szabadkai JOVAN MIK­IC iskola: Kovács Klára, Kis­­hegyesi ADY ENDRE iskola: Nyirádi Mik­lós és Lajkó Félix; becsei PETŐFI SÁN­DOR iskola: Tamás Klara, Farkas Zsuzsan­na, Kovács Elizabetta, Bacenyac Bernadet­­ta, Varga Tamara, Bene Annamária, Kapor Melinda, Devoid Angéla, Racsics Magdolna, Surján Eleonóra, Koncz Zsuzsanna és Tos­­zán Sándor; adai CSEH KÁROLY iskola: Kelemen Margaretta, Szűcs Zoltán, Király Szilárd és Lukács Éva. (Üdvözlöm Szarvas Gábor önképzőskörötök minden tagját, örömmel fogadunk benneteket ismét a Nap­sugár-barátok munkatársainak körében!); szabadkai IVO LOLA RIBAR iskola: Hege­dűs Zsuzsanna és Fehér Kornélia; budisza­vai MOLA PIJADE iskola: Márton Gabriel­la, Sára Bernadella, Pető Andrea, Sós At­tila, Horváth Edit, Bohocki Zoltán, Atyim­­csev Róbert és Uri Róbert és Kiss Márta­­tanárnő (az ilyen szép rajzokat mindig örömmel fogadom!); bajmoki Vuri KA­RADZIC iskola: Stefánovity Erika, Cindel Attila, Oracsily Szilveszter, Sindrity Attila és Margit Mária (Mint mindig most is re­mek rajzokat küldtetek!); ezenkívül Gedo­­vics Violetta és Szaniszló Szabadka, Bú­csú Dénes Újvidék, Szűcs Gyula és Adél Kishegyes, Somogyi Anikó Moravica, Gyan­­tár Szilveszter Újvidék, Milanovics Angéla Budiszava, Sípos Judit Tóba, Mészáros Ró­bert Szabadka, Új Ervin Becse, Csobánkity Zoltán Topolya és Pekality Franciska Be­cse. A legmelegebb baráti üdvözleteimet kül­döm valamennyieteknek, várom további le­veleiteket ZSUZSA

Next