Magyar Szó, 1989. március (46. évfolyam, 72-87. szám)

1989-03-16 / 72. szám

t . Rendkívüli is, tizennegyedik is A JKSZ Statútumügyi Bizottsága még egyszer a rendkí­vüli kongresszusra vonatkozó kezdeményezésről A kongresszusokra a rendesekre és a rendkívüliekre a statútum­nak több mint 20 szakasza vonat­kozik, a legfontosabb a 106., amely a kongresszusok iránt támasztott követelményeket taglalja, és a 110. szakasz, amely a rendkívüli kong­resszus összehívásának körülmé­nyeit szabja meg, hangzott el teg­nap a JKSZ Statútumügyi Bizott­ságának ülésén, amelyen részlete­sen, foglalkoztak a VKSZ rendkí­vüli értekezletének a JKSZ rend­kívüli kongresszusára vonat­kozó kezdeményezésével. A bizottság figyelembe véve azt, hogy a soron következő kongresz­­szusról a JKSZ értekezletén is szó esett, s ennek értelmében a Központi Bizottság 17., 19. és 20. ülésén is határozatokat hozott az előkészületekkel és teendőkkel kapcsolatban, megállapította, hogy a VKSZ értekezletének javaslata a statútum értelmében történt, ezért a következő kongresszus rendkí­vülinek tekinthető. Egyrészt az előre hozott dátum, továbbá a formális kezdeményezés és nem utolsósorban az ezzel kapcsolatos határozatok miatt is. A vitában azonban felmerült, hogy a statútum értelmében a rendes kongresszus is megtartható idő előtt, csak az a fontos, hogy négy éven belül megtartsák. Ez így is van, és az is tény, hogy a VKSZ kezdeményezése is olyan, hogy az a rendes kongresszus ha­táskörébe tartozó kérdések megvi­tatását javasolja, tény viszont, hogy a VKSZ értekezlete rendkí­vüli kongresszust kezdeményezett, s ennek eleget kell tenni. A Köz­ponti Bizottság tehát köteles há­rom hónapon belül határozatot hozni a kongresszus összehívásá­ról, s konzultációkat kell foly­tatnia a napirendről és az előké­születekről a köztársasági, a tarto­mányi és a hadseregbeli szerveze­tekben. Ez azt jelenti, hogy a kez­deményezőnek javaslatot kell ten­nie a napirendre és a témakörök­re, de az csak akkor lesz végle­ges, ha mindenütt elfogadják, il­letve a kezdeményezőknek semmi­ben sincs több joguk, mint a JKSZ többi részének. Végső soron ezekről a kérdésekről maga a kongresszus fog dönteni. Világos az is, hogy ha az év végéig sor kerül a JKSZ kongresszusára, s az rendkívüli kongresszus lesz, semmi értelme hat hónap múlva még egy rendes kongresszust is tartani, tehát el kell végezni mindazt a munkát, amiről már korábban határozatok születtek. (A választásokat, a statútummó­dosítást, a programbeli teendők meghatározását, meghozni az új alkotmány és a JKSZ reformjá­nak platformját stb.) A rendkívüli kongresszus tehát a rendes kongresszus hatáskörét ve­szi át, ami nincs ellentétben a statútummal, mert az csak arról rendelkezik, hogy a rendkívüli kongresszus egy témára is össze­hívható. Mindezek alapján világos, hogy a kongresszust elsősorban a választások miatt a köztársasági kongresszusoknak, valamint a tar­tományi és hadseregbeli szerveze­tek értekezleteinek kell megelőz­nie. Ezek elnevezéséről azonban a köztársasági és tartományi, vala­mint hadseregbeli szervezetek dön­tenek. A bizottság végül leszögez­te, hogy a statútum értelmében a kongresszust csakis a JKSZ Köz­ponti Bizottsága hívhatja össze, s tekintettel arra, hogy e kongresz­­szus a rendes kongresszus hatás­körébe tartozó feladatokat és teendőket is elvégzi, legcélszerűbb megtartani a kongresszusok eddigi számozásának sorrendjét. A bizottság tegnap foglalkozott a Kosovói KSZ statútumügyi bi­zottságának kérelmével, hogy ad­janak magyarázatot arra, hogy a jelenlegi körülmények között Ko­sovóban alkalmazható-e a rendkí­vüli körülményekre előírt pártfe­gyelmi eljárás, amellyel kapcso­latban a JKSZ KB-nak van hatá­rozata. A bizottság véleménye sze­rint a Központi Bizottság ülésén kezdeményezni kell, hogy a lehető legrövidebb időn belül hozzák meg a határozat valóra váltásáról szóló utasítást P. I. 4 BELPOLITIKAMagyar ad A JSZSZK KÉPVISELŐHÁZA SZÖVETSÉGI TANÁCSÁNAK ÜLÉSE (Folytatás az 1. oldalról) két szövetségi titkárság (a gazda­sági és a tájékoztatási) megszűnik, helyettük 12 szövetségi titkárság alakul. Ezek: a szövetségi külügyi titkárság, a honvédelmi, a belügyi, a pénzügyi, a külgazdasági, a ke­reskedelmi, a mezőgazdasági, a közlekedési és postaforgalmi, a fejlesztési, a munkaügyi, egészség­­ügyi, szociálpolitikai és harcoskér­désekkel foglalkozó titkárság, va­lamint az energia- és iparügyi és végül az igazságügyi titkárság. A Szövetségi Tanács mindkét törvénydokumentumot megjegyzés nélkül egyhangúlag elfogadta. Tegnap már másodszor utalta vissza a Tanács további megmun­kálásra a nyugdíjtörvény javasla­tát. Az eddigi megvitatása során ugyanis annyi megjegyzés hangzott el a dokumentumra, hogy alapo­sabb átdolgozásra szorul. A meg­jegyzések lényege, hogy ez a tör­vény nem oldja meg a technológi­ai munkaerő-felesleg kérdését, és hogy a roppant nagy infláció kö­zepette szó sem lehet a nyugdíjak csökkentéséről. Válasz a küldöttkérdésekre Radivoj Sčekić küldöttnek arra a korábban feltett kérdésére, hogy az Albániából Jugoszláviába átszö­kött emigránsok között hány ma­cedón, szerb, Crna Gor­a-i vagy muzulmán van, a Szövetségi Bel­ügyi Titkárság azt a választ adta, hogy az emigránsok nemzeti hova­tartozásáról nem vettek nyilván­tartást. Csak azoknak a nemzeti­ségét jegyzik, akik jugoszláv ál­lampolgárságot kaptak. E kimuta­tás szerint 1948-tól tavalyig 3055 albániai emigráns vette fel a ju­goszláv állampolgárságot, ezek kö­zött 511 macedón, 14 szerb és 3 Crna Gora-i van. Nyolcvankét sze­mély töröknek vallja magát, mu­zulmán pedig nincs közöttük. Stevan Pokrov az SZVT-hez in­tézte azt a kérdését, hogy az utób­bi időben az emberi jogok és sza­badságok védelmének cégere alatt létrejött bizottságok, egyesülések a Szocialista Szövetség keretében működnek-e és kinek tartoznak -e­ Petar Skoric korábbi küldött­­kérdését kiegészítve megkér­dezte a Szövetségi Igazságügyi Titkárságot, hogy mit tesznek annak érdekében, hogy a Jan- Sa-perben elítéltek le is töltsék büntetésüket. Tegnap megérke­zett az írásbeli válasz, amely szerint a Szövetségi Igazságügyi Titkárság felhívta a szlovén köztársasági titkárság figyelmét erre a kérdésre, ennek ellenére a büntetés letöltése még nem kezdődött meg. Ha erre a kö­zeljövőben sem kerül sor, tá­jékoztatni fogják a szövetségi kormányt,­lelősséggel az újabb keletű poli­tikai szövetségek, ki finanszírozza őket stb. Az SZVT válasza szerint a Szolidaritás egyesületet, az em­beri jogok fórumát és az emberi jogokat és szabadságukat védel­mező tanácsot bejelentették a Szo­cialista Szövetségnek, tehát legá­lisan működnek, néhány hasonló bizottság és egyesület azonban nem legális. Az illetékes szerveknek jo­guk van intézkedéseket tenni, hogy ezek a testületek tevékenységüket összehangolják az előírásokkal. A többpártrendszerű országok poli­tikai pártjaihoz hasonló politikai szövetségek létrehozása nincs össz­hangban alkotmányos rendszerünk­kel — áll az SZVT válaszában. Žika Azemićnek a műtrágya­­behozatallal kapcsolatos kérdésére az SZVT terjedelmes írásbeli vá­laszt adott. A válasz szerint a mű­trágya ára szabadon alakul. Feb­ruárban 1 735 000 és 1 913 000 di­nár volt tonnánként, kétszer drá­gább tehát, mint a behozatali mű­trágya. Ennek alapján gazdasági­lag indokolt lenne az import libe­ralizálása. A probléma az, hogy a műtrágya korlátozott mennyi­ségben kapható a világpiacon, ter­melését általában összehangolják a mezőgazdaság szükségleteivel. A Vita a kosovói család­tervezésről A tegnapi tanácsülésen élénk vita bontakozott ki a kosovói szo­ciálpolitikai és családtervezési program operatív tervének javas­latáról. Arra a megfogalmazásra, hogy „Kosovóban minden intézke­déssel a két- vagy háromgyerme­kes családok kialakulásái szorgal­mazzák” (ez azt jelenti, hogy a családi pótlék intézményét, a fog­lalkoztatást, a lakáspolitikát, az adópolitikát is ennek a szolgálatá­ba állítják), a kosovói küldöttek megjegyzést tettek. Módosító ja­vaslatuk szerint ezt a mondatot úgy kellene megfogalmazni, hogy „meg kell határozni a család op­timális nagyságát”. A megjegyzést a küldöttek nem fogadták el. A fő argumentumok közül azt kell kiemelni, hogy a hatalmas családokkal tulajdonképpen csak a Hetvennégy AIDS-beteg 19854 szeptembere óta, amióta nyilvántartást vezetnek az AIDS-betegekről, e hónap ele­jéig az országban 74 személy betegedett meg a súlyos beteg­ségben és közülük 35-en haltak meg. Az idén két hónap alatt 9 új megbetegedést vettek nyilvántartásba, ami aggodalom­ra ad okot, jóllehet európai és világviszon­ylatban még mindig агоп országok közé tartozunk, ahol kevés az AIDS-beteg. A fenti adatok az AIDS terje­déséről szóló jelentésben szere­pelnek amelyet tegnap fogad­tak el a küldöttek a JSZSZK Képviselőházának Szövetségi Ta­nácsában. szociális problémákat halmozzuk. Ez a társadalom, ha nem tud mun­kát adni mindenkinek és nem ga­rantálja az eltartásukat, csak elé­gedetlenséget vált ki, és ezzel el­lenségeket­­termel. A programot épp ezért nem lehet embertelen­nek nevezni, sokkal humánusabb, ha nem serkentjük a szociális problémák halmozódását. 1989. március 16., csütörtök (Tanjug telefotó) Viktorija Potočnik szlovéniai küldött beszél a tanács ülésén Miért tartózkodtunk a szavazástól? újabb küldöttkérdések a kormányhoz A Szövetségi Tanács ülésén talán még soha nem hangzott el annyi küldöttkérdés, mint tegnap. Ketten is megkérdezték, hogy a jugoszláv küldöttség miért tartózkodott a szavazástól az ENSZ emberi jogok bizottságában, amikor az emberi jogok albániai állapotára vonatko­zó rezolúcióról kellett dönteni. Mo­­mir Vukadinović szerint a tartóz­kodás elkeseredést váltott ki a nép körében, ez a küldött megkérdez­te, ez az álláspont összhangban van-e külpolitikánk alapelveivel. Zori­ja Martinovic konkrétabb volt: ki hatalmazta fel küldöttségünket, hogy tartózkodjon, név szerint kik voltak a küldöttség tagjai, ki vá­lasztotta meg őket, és ki hagyta jó­vá ezt a platformot. Vilko jelen az el nem kötelezett országok belgrádi csúcsértekezleté­nek finanszírozásával kapcsolatban tett fel küldöttkérdést. Emlékezte­tett arra, hogy amikor a Képvi­selőház megszavazta a csúcsérte­kezlet megtartását, a költségeket egymillió dollárra becsülték. Egy hónappal ezelőtt a sajtó 11 millió dolláros költségeket emlegetett, legújabban pedig egy törvényja­vaslat került a Képviselőház elé, amely szerint csak az import be­rendezések értéke 83 millió dollár. Kérdésem világos, mondta Vilko Jelen: kérem a Szövetségi Külügyi Titkárságot, hogy terjesszen elő je­lentést. Ciril Korošec küldöttkér­dése hasonló: hogyan valósítja meg az SZVT a Szövetségi Tanácsnak a csúcsértekezlet megszervezésével kapcsolatos határozatait? Hidajeta Obrvašić a villanyáram drágításával kapcsolatban megje­gyezte, hogy minden eddigi áreme­lést a termelőkapacitások építésé­vel indokoltak, majd megkérdezte: mit tesz az SZVT, hogy elejét ve­gye az állandó drágításnak, leg­alább addig, amíg elkészül az ener­gia­termelés fejlesztési stratégiája, és felmérte-e valaki, mekkora lö­kést ad az inflációnak a bejelen­tett 120 százalékos drágítás. Ljubiša Savic a Szövetségi Hon­védelmi Titkársághoz intézte a kö­vetkező kérdést: mikor fogják kö­vetkezetesen és maradéktalanul végrehajtani a JSZSZK Elnökségé­nek a kosovói különintézkedésekre vonatkozó határozatát. Kérdését azzal indokolja, hogy a Kišnica, a Stari Trg, az Alvalija, a Novo brdo és a Goleš bányákban az albán bá­nyászok egy része nem hajlandó folytatni a munkát, és ezáltal ha­talmas anyagi károkat okoznak az egész országnak, mindemellett to­vábbra is az albán szeparatisták álláspontjait képviselik. Küldöttkérdést tett fel még Pe­­tar Starčević, Vaso Đukanović, Viktorija Potočnik, Mirjana Sara­­novic és mások. Ezekre már a Markovic-kormány ad választ. GYARMATI József Nacionalizmus helyett közeledést Válságban a nemzetek közötti viszonyok • Vita a JKSZ KB illetékes bizottságának s­csén Mélypontra jutottak a nemzetek közötti viszonyok hazánkban, és egy pillanatra úgy tűnt, hogy az ezzel kapcsolatos nézetkülönbségek miatt szembefordulnak egymással a JKSZ KB-nek a nemzetek kö­zötti viszonyügyi eszmei-politikai bizottsága ülésének részvevői is. A felszólalók ugyanis konfrontálódtak, s ez a tény szemléletesen utal a megoldásra is: kulturált párbeszédre van szükség minden nézetkülönbség tisztázásában, és ily módon kell előkészíteni a JKSZ KB nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó, hamarosan sorra ke­rülő plénumát is. — Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy társadalmunkban nincs olyan osztályréteg vagy nemzedék, ame­lyet ne hatna át a nemzetek kö­zötti viszonyok válsága. — Dusan Dragosavac vitaindítójának idézett mondta is jelzi, hogy válságba ju­tottunk a nemzetek közötti viszo­nyok kiépítéséről szóló pártpoliti­ka megvalósításában. Az ülésen el­hangzott vitaindító megállapításai beszédesen szemléltetik a helyze­tet. A nemzet homogenizálása ér­dekében kialakult az egynemzetű gyülekezések programja, és nagy a nyugtalanság azon nemzetek és nemzetiségek körében, akik az adott környezetben kisebbségben vannak. A vitában Silvo Devetali a na­cionalizmus leküzdésének eddigi tapasztalataira és a világ szakem­bereinek kutatásaira hivatkozva megállapította, hogy nem a kato­nai beavatozás hoz megoldást, ha­nem az, ha a többnemzetiségű or­szágban hidakat építenek a nem­zetek között. Felszólalásában azt is követelte, vonják vissza a nem­zetiségek hivatalos nyelvhasznála­táról szóló törvény kidolgozására vonatkozó téziseket. Nijaz Durakovic osztályszem­pontból elemezte a kosovói bá­nyászsztrájkot és figyelembe véve, hogy esetleg mesterkedtek a sztráj­­kolókkal, feltette a kérdést, miért nemzeti alapon értékeljük a maga­tartási formákat, és miért nem elsősorban osztályalapon. Támogat­ta az ideiglenes intézkedéseket, de mint hangsúlyozta, nem jó, hogy valamilyen eufória is társul ezek­hez az intézkedésekhez. Feltette a kérdést, vajon háttérbe szorítjuk-e most az osztályszempontot. Prvoslav Ralic több megjegyzést fűzött a vitaindítóhoz és az ülésre előkészített vitaanyaghoz. Általá­nosnak, egy részét pedig elfogad­hatatlannak minősítette, mert sze­rinte burkoltan a Szerb KSZ-t és a szerb munkásosztályt támadja, ugyanakkor nincs szó benne az albán nacionalizmusról. Vélemé­nyéhez társult Ratomir Vice is, aki tendenciózusnak minősítette a vitaanyagot, amely, mint mondotta, egy nemzetet, egy vezetőséget tesz terítékre, és elkülönít bennünket, ahelyett, hogy a fő problémára, az albán nacionalizmus leküzdésére irányítana. Bírálta a Danas című hetilapnak a Szerb KSZ politiká­jával kapcsolatos álláspontjait és Milan Kučannak, a Szlovén KSZ KB Elnöksége elnökének a kosovói eseményekkel kapcsolatos egyes téziseit is. Azt is megjegyezte, hogy a kosovói események kapcsán az osztályszempont emlegetése a volt autonómiás vajdasági vezetőség módszerére utal. Hevesen reagált ezekre a véle­ményekre Nijaz Durakovic. Felrót­ta Vicónak, hogy egyoldalúan kom­mentálja a vitaanyagot és ironiku­san beszél a probléma önigazgatási alapon való megoldásáról, holott igenis önigazgatási úton kell meg­oldani. Ha lemondanánk erről, azt jelentené, hogy lemondunk az ön­­igazgatási fejlődés koncepciójáról is. Silvo Devatak is ismételten szót kért, párbeszédre szólította fel az eltérő nézetek képviselőit. Hang­súlyozta, hogy mindannyiunkat a szegénység és a megosztottság ve­szélyeztet, és nagy baj az, hogy nem tudunk távlatot teremteni. A távlatteremtés platformján kell társulnunk, s javasolta, hogy erre a témára folytassanak nyilvános beszélgetést a köztársaságok és tartományok vezetőségei. Egyben javaslatot tett arra vonatkozóan is, hogy a Politikában jelentessék meg Milan Kučan álláspontjait. A nemzetek közötti viszonyok alakulásáról és a nacionalizmus megnyilvánulásairól a tegnapi bi­zottsági üléssel nem ért véget a vita. Erre a témára ülést tartanak a KSZ köztársasági és tartományi bizottságai is. F­ h­ ! Mit csinálunk? — Ki az a bolond, aki civi­lizáltnak mondhatja azt a tényt az „én kulturált környezetem­ben”, hogy a szerbeknek mér­gezett szendvicset kínáltak fel? Ugyanakkor a Politika című lap, amely megállapítja, hogy a kiadóház kiadványai megfe­lelően tevékenykednek, az egész szlovén nép számlájára írja, hogy mérgezett szendvicset kí­nál fel a szerbeknek. Jogos a kérdés: merre tartunk, mit csi­nálunk? (Sime Kronja)

Next