Magyar Szó, 1989. május (46. évfolyam, 118-130. szám)

1989-05-03 / 118. szám

4 ppj am mwA Magyar Sió Majális az országban és Vajdaságban ★ Majális az országban és Vajdaságban Félszázezren voltak Palicson Rengeteg vidéki vendég a munka ünnepén . A hűvös, szeles idő sem riasztotta vissza a kirándulókat (Folytatás az 1. oldalról) lóhelyeken töltsék az ünnepeket. Csak azokban a munkaszerveze­tekben dolgoztak, amelyekben nem lehet megszakítani a munkafolya­matokat. A kosovói földművesek is munkával ünnepelték a május 1-jei ünnepeket, a tavaszi vetés munkálatait fejezték be. Az esőzés nem lassítja le lényegesen a me­zőgazdasági munkálatokat, mert a kosovói szántóföldek még mindig „szomjaznak”. Dallal, tánccal ünnepeltek A rossz idő miatt sok macedó­niai dolgozó és polgár otthon, ro­konaiknál vagy a munkahelyén töltötte az ünnepeket. A szkopjei Vasművek, a Titov Velesz-i ólom- és cinköntöde, a Jugodrom fém­ipari vállalat dolgozói, akiknek munkaközösségében nem lehet le­állítani a termelést, munkahelyü­kön töltötték az ünepeket. A rossz idő ellenére a macedón idegen­­forgalmi központok azért benépe­sültek, az ohridi, a preszpai, a dojráni, a mavrovói tó környékét, Popova sapkát, Kadlanovszka bá­nját, számos külföldi és hazai tu­rista kereste fel. Macedónia fővá­rosában a május 1-jei ünnepség a városi fúvószenekarnak a hang­versenyével kezdődött. Megtartot­ták az általános iskolások hagyo­mányos majálisozását is, pionír népi együttesek léptek fel. A Mla­­dost vidámparkban zenés, balett-, dráma- és gyermekelőadásokat mutattak be a Karpos pionírott­hon szakcsoportjai. A városi park­ban május 1-jei rockhangversenyt tartottak, amelyen többek között­­ellépett a hírneves macedón Leb­­­sol nevű együttes is. Habár egyes május 1-jei ren­dezvények régen hagyományossá váltak, mondhatnánk munkás- és népszokássá, Crna Gorában hét­főn mindettől elálltak. Az egyet­len ok az esős és meglehetősen hideg idő volt, amely megzavarta a tervezett ünnepi műsorokat. A hagyományos népi vásárok sem voltak olyan vidámak és hango­sak, mint amilyenek szép időben szoktak lenni. A Titograd környé­ki kirándulóhelyeken a rossz idő ellenére megrendezték a szokásos május 1-jei műsort, de nem éppen úgy sikerült, mint ahogyan ter­vezték. A hercegnévi utcákon a hagyományokhoz níven végigvo­nult a városi zenekar, a közeli Bi­­jelában, ahol a nagy hajógyár van, ünnepélyesen megnyitották az új művelődési otthont. A bijelopo-­ljeiak, igaz, kevesebben, mint a korábbi években, de azért össze­gyűltek a Kijelo­vode kiránduló­­helyen a hagyományos május 1-jei vásárra. A kotori és a tivati mun­kások ezen a napon a hagyomá­nyok szerint a Vrmac hegyen ta­lálkoztak. Ünnepség a Maksimir­ban — Zágráb, a hős város elvá­laszthatatlan volt és marad Tito nevétől és munkásságától. Mi büszkék vagyunk városunkra, nemcsak a forradalmi és művelő­dési múltja miatt, hanem jelené­re és jövőjére is. Úgy építettük fel mint szocialista, szabad és de­mokrata várost, amelyben minden becsületes polgár otthon érezheti magát — többek között ezekkel a szavakkal szólt hétfőn a Maksimir parkban a munka ünnepén Rudolf Matošević, a városi szakszervezeti tanács elnöke az egybegyűltekhez, akik esernyők alatt hallgatták be­szédét. A Brioni Nemzeti Parkot május 1-jén mintegy 4600 kiránduló ke­reste fel, köztük 1100 külföldi. A látogatók ezen a szép Pula mel­letti szigetecskén külön figyelem­mel nézték meg a Tito brioni lá­togatásait bemutató kiállítást. Május 1-je, a munka ünnepe al­kalmából vasárnap a Sibenik kör­nyéki Skradinban leleplezték Pap Pál Siljo néphős és Paško Flaj élharcos emléktábláját azon a he­lyen, ahol 1941. augusztus 15-én kivégezték őket. Több ezren Ilidžan A szarajevói szakszervezeti vá­rosi tanács szervezésében Ilidžán rendezték meg a hagyományos május 1-jei ünneplést. Sem az eső, sem az a tény, hogy Szarajevó volt hétfőn az országban a leghidegebb város (mindössze négy fokot mér­tek) nem akadályozta meg az em­bereket abban, több ezren össze­gyűljenek Ilidzán és végignézzék az ünnepi műsort. A szórakoztató műsorrészben megszervezték a Já­ték határok nélkül elnevezésű közkedvelt vetélkedőt is, amely­nek vezetője Mirko Kamenjakovic sportújságíró volt. A rostélysütés­ben a szarajevói húsárugyár bizo­nyult a legsikeresebbnek. Tábortüzek Szlovéniában A hideg, esős idő ellenére nagy­számú ljubljanai gyűlt össze a ljubljanai Rožnik hegyen, hogy mint a korábbi évtizedekben is, megünnepeljék május 1-jét, tábor­tüzek és énekszó mellett. Szlové­­nia-szerte tábortüzek jelezték má­jus 1-jét. A havazás és a rossz idő miatt azonban több ünnepséget le kellett mondani. (Tanjug) Szerény becslések szerint is leg­alább félszázezer ember ünnepelte május elsejét Palicson, a legna­gyobb vajdasági majálison. Aznap állandóan borús, hűvös, szeles idő volt, de az nem riasztotta vissza a kirándulásra készülő tömeget, jóllehet előző nap unos-untalan megeredt az eső. Végül is nem bán­ta meg, aki melegen felöltözött és bátran nekivágott az útnak, mert a fürdőhelyen szinte minden a me­netrend szerint történt. A szerve­zők, a korábbi évek tapasztalatai alapján, jó idő esetére hatvanezres tömeget vártak, de nyolcvanezres tömeg ellátására készültek fel, és munkájuk nem veszett kárba. A legfrissebbek a hagyományos május elsejei gyalogtúra résztvevői voltak, akik reggel hétkor indultak Palicsra, majd a rossz idő ellenére mintegy 2500 résztvevője volt a Kerékpárral a természetbe elneve­zésű május elsejei rendezvénynek. Őket az első, május elsejei mini futómaraton résztvevői, a Szabad­idő-szövetség atlétikai szakosztá­lyának tagjai követték. A 12 kilo­méteres távolság legyőzői között kerékpárokat és más ajándékokat sorsoltak ki a palicsi stadion du­gig megtelt lelátói előtt. A kirándulók tömege 9—10 óra tájban bátorodott fel, és szinte va­rázsszóra özönlötték el a fürdőhe­lyet. Szűknek bizonyultak a par­kolóhelyek és a környező utcák a sok külföldi rendszámú és hazánk minden vidékéről idesereglő és környékbeli személygépkocsi szá­mára. A Subotica-trans Utasfor­galmi Munkaszervezet autóbuszai díjtalanul szállították az utasokat sűrített járatokkal reggel nyolctól hajnali egyig. Ünnepi különvonat is volt, négyvagonos sinbusz szerel­vény közlekedett félóránként Sza­badka és Palics között. A palicsi vasútállomásról a Kisvendéglőig erre az alkalomra beállított séta­vonat szállította az utasokat. A közlekedési rendőrség a korábbi évekhez hasonlóan ügyesen irányí­totta a forgalmat. Többezer kiránduló a vikonüte­­lepen töltötte a napot a vállalati vagy a magántulajdonban levő nya­ralóházakban és vendéglőkben. A Népi Technika szakosztályainak tagjai, hajó- és rakétamodellezők, ejtőernyősök, pilóták és búvárok rendeztek versenyeket vagy mu­tatványokat. Repülő akrobata mu­tatvány is volt, és nagy tetszést arattak a szabadkai és szegedi ven­dégpilóták, akik motoros vízi sár­­kányrepülő-bemutatót tartottak, dacolva a rossz időjárással, még­hozzá olyan sikerrel, hogy nem volt dolguk az ügyeletes búvárok­nak. Az utóbbiak közül volt, aki még merült is, jóllehet ezt mér senki sem várta el tőlük! A sétányokon és a strand móló­ján szabadkai és vidéki művelődé­si egyesületek, népitánc-csoportok, szórakoztató együttesek muzsikál­tak, táncoltak vagy daloltak egész nap. Körhinta, lövölde is volt és sok más elmaradhatatlan szórako­zásból sem volt hiány. A November 29. Húsárugyár, a Palics—Ludas Munkaszervezet, a Pionír Cukorka- és Csokoládégyár, a Medoprodukt Élelmiszeripari Munkaszervezet, az Állatkert és sok magánvendéglős jóvoltából ol­csó ételt és italt lehetett fogyaszta­ni a fürdőhely minden részén. A hamburgertől a babfőzelékig, a ha­lászlétől a báránypaprikásig és a szegedi­ Hági-féle vendéglő ételkü­­lönlegességéig, valamint az üdítő italtól a hordóból mért borig nagy választék volt mindenütt. Édessé­get, italkülönlegességet stb. 30—45 százalékos árkedvezménnyel lehe­tett vásárolni a sétányokon. Kis­ipari vásár, ökörsütés, díjtalan be­lépés az Állatkertbe, és sok más vonzó rendezvény várt a kirándu­lókra, s félezer elárusítót mozgó­sítottak a munkaszervezetek. V. I. A Szarajevó melletti Iliđža benépesült kirándulókkal Csendes vásárok Két és fél ezres tömeg a kerékpár- és gyalogtúra, valamint a mini­­maraton résztvevőinek jutalomsor­­tolásán DUBROVNIK Szegfű a vendégeknek Dubrovnikban 18 000 tu­ristának volt alkalma részt venni a május 1-jei nyílt színi művelődési és szóra­koztató műsorokban. A leg­ünnepélyesebb hangulat ez­úttal is a régi városrészben volt, ahol a népviseletbe öl­tözött lányok a Stradlun­ge- i járatainál 5000 szegfűvel várták az odaérkező polgá­­­­rokat és turistákat. A szeg­fű a községi szakszervezet ajándéka. Városszerte a jó időben öt helyszínen szóra­koztatták az egybegyűlteket az együttesek. A Fegyverek terén megkoszorúzták az el­­­­esett harcosok emlékművét, s miután Stjepan Peric köz­ségi szakszervezeti elnök mondott m­ájus elsejei kö­szöntőt. A Stradunon végig folyt a zenés szórakoztatás,­­ amit 10 nőis m­dsor és turis-­­­ta figyelt érdeklődéssel. TOPOLYA KÖZSÉG Jó hangulat Gunarason és Moravicán A hideg, esős idő sokakat elri­asztott attól, hogy a szabadban ünnepeljen. A község néhány helyi közösségében azonban jó hangulatban telt el a munka ün­nepe. A Topolyán hétfőre terve­zett rendezvények nagy része az esős idő miatt elmaradt, és ezeket egy későbbi időpontban tartják meg. Gunarason szombaton este kez­dődött az ünnepségsorozat, majd másnap folytatódott nagyszámú résztvevővel. Igaz, a vasárnap délelőttre tervezett rendezvények a rossz idő miatt elmaradtak, de a délután folyamán minden ren­dezvényt megtartottak. A 400 sze­mélyes sátor, melyben a helybeli Napsugár együttes szórakoztatta a vendégeket, majdnem kicsinek bizonyult. A topolyai Petőfi bri­gád emlékikórus fellépése és a divatbemutató után jó hangulat kerekedett a hideg széltől vala­melyest védelmet nyújtó sátor­ban, ahol este 11 óráig tartott a mulatság. Moravicán május 1-jén volt a legnagyobb, a legtömegesebb ün­nepség, amikor a Koplalón több tucat bográcsban rotyogott a mar­hapörkölt. A helybeli munkaszer­vezetek jóvoltából ebédjegyet kap­tak a dolgozók, így a polgárok többsége ha nem is a helyszínen, de otthon fogyasztotta el az ün­nepi bográcsot. Úgy tűnt, hogy ezen a na­pon egy családban sem főztek otthon, mert tálakkal, lá­bosokkal a kezükben hosszú so­rokban várakoztak az emberek a kellemes illatot árasztó bográcsok előtt. N. K. ZOMBOR Otthon, a fűtött szobában A kedvezőtlen időjárás miatt szinte minden tervezett rendez­vény, kirándulás elmaradt Zom­­borban. Május elsejére, hétfőre virradóra a község területén egy négyzetméterre átlag 39,3 liter csapadék hullott, lehűlt a levegő, és így a kirándulni indulók le­mondták a túrát. Elmaradt a ter­vezett majális a Sikara központ­ban, a bátrabbak ugyan kimerész­kedtek, de nem volt ez igazi má­jus elsejei köszöntő­ A csapadék­nak a mezőgazdasági munkaszer­vezetek szakemberei és a földmű­vesek meg a pihenni vágyók örül­tek igazán, soka­n otthon ünnepel­tek, fűtött szobában, nagyszámú rokon, vidékről érkezett vendég társaságában. A zombori kórházban május el­sején két fiúgyermek született, Slavka Vidic és Marija Peurača a boldog kismama. A községkö­zi belügyi titkárság ügyeletese elmondta, egy közlekedési baleset történt és négy vezetési engedélyt vontak be ittas állapotban való vezetés miatt. T. L. 1989. május 3., szerda VILLAMOS SZABADKÁN?! Majális! kacsa a Mindenki elégedett, a boldog munkásság ünnepelt, s lám, Sza­badkán ez alkalomból visszaállí­tották a Palics és a város közöt­ti villamosjáratot! M ennyi a hír, az ízléstelen kacsa, amely tegnap hangzott el a beo­gárdi té­véhíradóban, a majáliási ünnepsé­gekről szóló beszámolóban. Az abszolút dilettáns riporter, szer­kesztő és egyéb szakmabeli a kolosszális mondanivalóját kép­sorral is illusztrálta: egy három­­vagonos kirándulójárgány, amely a palicsi parkban kocsitáztatja a gyerekeket. „Majális” színű vörös lepedőt lobogtatott meg a belgrádi tévé a szabadkaiak szeme előtt. A város lakóinak legfájóbb emléke­it, titkos álmait tette nevetség tárgyává. Mert minek vegyem én ezt a legleikusabbak számá­ra is gyanús hírt. Készpénznek senki sem veheti, mert a leg­­tájékozatlanabb néző is tudja, hogy minősíthetetlen sületlenség­ről van szó. Vegyük sótlan vicc­nek, piszikálódásnak, provokáció­nak, gúnyolódásnak? Amilyen paranoiás és neurotikus társada­lomban élünk, ezt is el tudnánk képzelni. De vegyük úgy, hogy csupán abszolút tájékozatlanság­ról, a szakma megcsúfolásáról — még egyszerűbben szólva balga újságíróról és még balgább szer­kesztőről van csupán szó. Ez nem baki, nem nyelvbotlás, nem sajtóhiba, csak bődülestes tre­­hányság. Mondjam azt, hogy egy tévéhíradóban valamire való újságíró azt is tudja, miikor vannak nagy ja­ví-' láson a San Franciscó-i vilamo­­sokr­a az egész ország figyelem­mel kísérte, amikor annak ide­jén a szarajevói villamosok visz­­szaállításáról volt szó. Ki az, aki riportot csinál Szabadkán és nem veszi észre, hogy nincs sem sín­pár, sem villamos — ha már nem tudja, hogy a roppant beruházás­ra sohasem kerülhet már sor? Csodálkoztam (de nem na­gyon) amikor nyilvánosságra hovták annak a körkérdésnek az eredményét, amely arra volt hi­vatott rávilágítani, milyen a hi­tele a sajtónak. Lesújtó adatok kerültek elénk arról, hogy a té­vénéző és az újságolvasók alig fele hiszi el azt, amit olvas, de nagyobbára minden információt latolgat, méreget, kétkedéssel fo­gad. A nézőknek csaknem 30 százaléka egyáltalán nem hisz a látottaknak és hallottaknak. Hát csoda? Milyenek lehetnek a kevésbé ismert vidékekről szóló riportok, azok, amelyek a napi politikai álláspontok szűrőin és kozmetikázásain is keresztül­­mennek, milyenek a külföldi hí­rek, ha képesek vagyunk ekkora melléfogásra, l­tt a közvetlen kö­zelünkben. Ez már nem baklövés, és nem ír kacsa. Ennél sokkal több: kor­cs kórdokumentum, emberekről, munkafegyelemről, társadalomról a■ a-

Next