Magyar Szó, 1989. május (46. évfolyam, 118-130. szám)
1989-05-03 / 118. szám
4 ppj am mwA Magyar Sió Majális az országban és Vajdaságban ★ Majális az országban és Vajdaságban Félszázezren voltak Palicson Rengeteg vidéki vendég a munka ünnepén . A hűvös, szeles idő sem riasztotta vissza a kirándulókat (Folytatás az 1. oldalról) lóhelyeken töltsék az ünnepeket. Csak azokban a munkaszervezetekben dolgoztak, amelyekben nem lehet megszakítani a munkafolyamatokat. A kosovói földművesek is munkával ünnepelték a május 1-jei ünnepeket, a tavaszi vetés munkálatait fejezték be. Az esőzés nem lassítja le lényegesen a mezőgazdasági munkálatokat, mert a kosovói szántóföldek még mindig „szomjaznak”. Dallal, tánccal ünnepeltek A rossz idő miatt sok macedóniai dolgozó és polgár otthon, rokonaiknál vagy a munkahelyén töltötte az ünnepeket. A szkopjei Vasművek, a Titov Velesz-i ólom- és cinköntöde, a Jugodrom fémipari vállalat dolgozói, akiknek munkaközösségében nem lehet leállítani a termelést, munkahelyükön töltötték az ünepeket. A rossz idő ellenére a macedón idegenforgalmi központok azért benépesültek, az ohridi, a preszpai, a dojráni, a mavrovói tó környékét, Popova sapkát, Kadlanovszka bánját, számos külföldi és hazai turista kereste fel. Macedónia fővárosában a május 1-jei ünnepség a városi fúvószenekarnak a hangversenyével kezdődött. Megtartották az általános iskolások hagyományos majálisozását is, pionír népi együttesek léptek fel. A Mladost vidámparkban zenés, balett-, dráma- és gyermekelőadásokat mutattak be a Karpos pionírotthon szakcsoportjai. A városi parkban május 1-jei rockhangversenyt tartottak, amelyen többek közöttellépett a hírneves macedón Lebsol nevű együttes is. Habár egyes május 1-jei rendezvények régen hagyományossá váltak, mondhatnánk munkás- és népszokássá, Crna Gorában hétfőn mindettől elálltak. Az egyetlen ok az esős és meglehetősen hideg idő volt, amely megzavarta a tervezett ünnepi műsorokat. A hagyományos népi vásárok sem voltak olyan vidámak és hangosak, mint amilyenek szép időben szoktak lenni. A Titograd környéki kirándulóhelyeken a rossz idő ellenére megrendezték a szokásos május 1-jei műsort, de nem éppen úgy sikerült, mint ahogyan tervezték. A hercegnévi utcákon a hagyományokhoz níven végigvonult a városi zenekar, a közeli Bijelában, ahol a nagy hajógyár van, ünnepélyesen megnyitották az új művelődési otthont. A bijelopo-ljeiak, igaz, kevesebben, mint a korábbi években, de azért összegyűltek a Kijelovode kirándulóhelyen a hagyományos május 1-jei vásárra. A kotori és a tivati munkások ezen a napon a hagyományok szerint a Vrmac hegyen találkoztak. Ünnepség a Maksimirban — Zágráb, a hős város elválaszthatatlan volt és marad Tito nevétől és munkásságától. Mi büszkék vagyunk városunkra, nemcsak a forradalmi és művelődési múltja miatt, hanem jelenére és jövőjére is. Úgy építettük fel mint szocialista, szabad és demokrata várost, amelyben minden becsületes polgár otthon érezheti magát — többek között ezekkel a szavakkal szólt hétfőn a Maksimir parkban a munka ünnepén Rudolf Matošević, a városi szakszervezeti tanács elnöke az egybegyűltekhez, akik esernyők alatt hallgatták beszédét. A Brioni Nemzeti Parkot május 1-jén mintegy 4600 kiránduló kereste fel, köztük 1100 külföldi. A látogatók ezen a szép Pula melletti szigetecskén külön figyelemmel nézték meg a Tito brioni látogatásait bemutató kiállítást. Május 1-je, a munka ünnepe alkalmából vasárnap a Sibenik környéki Skradinban leleplezték Pap Pál Siljo néphős és Paško Flaj élharcos emléktábláját azon a helyen, ahol 1941. augusztus 15-én kivégezték őket. Több ezren Ilidžan A szarajevói szakszervezeti városi tanács szervezésében Ilidžán rendezték meg a hagyományos május 1-jei ünneplést. Sem az eső, sem az a tény, hogy Szarajevó volt hétfőn az országban a leghidegebb város (mindössze négy fokot mértek) nem akadályozta meg az embereket abban, több ezren összegyűljenek Ilidzán és végignézzék az ünnepi műsort. A szórakoztató műsorrészben megszervezték a Játék határok nélkül elnevezésű közkedvelt vetélkedőt is, amelynek vezetője Mirko Kamenjakovic sportújságíró volt. A rostélysütésben a szarajevói húsárugyár bizonyult a legsikeresebbnek. Tábortüzek Szlovéniában A hideg, esős idő ellenére nagyszámú ljubljanai gyűlt össze a ljubljanai Rožnik hegyen, hogy mint a korábbi évtizedekben is, megünnepeljék május 1-jét, tábortüzek és énekszó mellett. Szlovénia-szerte tábortüzek jelezték május 1-jét. A havazás és a rossz idő miatt azonban több ünnepséget le kellett mondani. (Tanjug) Szerény becslések szerint is legalább félszázezer ember ünnepelte május elsejét Palicson, a legnagyobb vajdasági majálison. Aznap állandóan borús, hűvös, szeles idő volt, de az nem riasztotta vissza a kirándulásra készülő tömeget, jóllehet előző nap unos-untalan megeredt az eső. Végül is nem bánta meg, aki melegen felöltözött és bátran nekivágott az útnak, mert a fürdőhelyen szinte minden a menetrend szerint történt. A szervezők, a korábbi évek tapasztalatai alapján, jó idő esetére hatvanezres tömeget vártak, de nyolcvanezres tömeg ellátására készültek fel, és munkájuk nem veszett kárba. A legfrissebbek a hagyományos május elsejei gyalogtúra résztvevői voltak, akik reggel hétkor indultak Palicsra, majd a rossz idő ellenére mintegy 2500 résztvevője volt a Kerékpárral a természetbe elnevezésű május elsejei rendezvénynek. Őket az első, május elsejei mini futómaraton résztvevői, a Szabadidő-szövetség atlétikai szakosztályának tagjai követték. A 12 kilométeres távolság legyőzői között kerékpárokat és más ajándékokat sorsoltak ki a palicsi stadion dugig megtelt lelátói előtt. A kirándulók tömege 9—10 óra tájban bátorodott fel, és szinte varázsszóra özönlötték el a fürdőhelyet. Szűknek bizonyultak a parkolóhelyek és a környező utcák a sok külföldi rendszámú és hazánk minden vidékéről idesereglő és környékbeli személygépkocsi számára. A Subotica-trans Utasforgalmi Munkaszervezet autóbuszai díjtalanul szállították az utasokat sűrített járatokkal reggel nyolctól hajnali egyig. Ünnepi különvonat is volt, négyvagonos sinbusz szerelvény közlekedett félóránként Szabadka és Palics között. A palicsi vasútállomásról a Kisvendéglőig erre az alkalomra beállított sétavonat szállította az utasokat. A közlekedési rendőrség a korábbi évekhez hasonlóan ügyesen irányította a forgalmat. Többezer kiránduló a vikonütelepen töltötte a napot a vállalati vagy a magántulajdonban levő nyaralóházakban és vendéglőkben. A Népi Technika szakosztályainak tagjai, hajó- és rakétamodellezők, ejtőernyősök, pilóták és búvárok rendeztek versenyeket vagy mutatványokat. Repülő akrobata mutatvány is volt, és nagy tetszést arattak a szabadkai és szegedi vendégpilóták, akik motoros vízi sárkányrepülő-bemutatót tartottak, dacolva a rossz időjárással, méghozzá olyan sikerrel, hogy nem volt dolguk az ügyeletes búvároknak. Az utóbbiak közül volt, aki még merült is, jóllehet ezt mér senki sem várta el tőlük! A sétányokon és a strand mólóján szabadkai és vidéki művelődési egyesületek, népitánc-csoportok, szórakoztató együttesek muzsikáltak, táncoltak vagy daloltak egész nap. Körhinta, lövölde is volt és sok más elmaradhatatlan szórakozásból sem volt hiány. A November 29. Húsárugyár, a Palics—Ludas Munkaszervezet, a Pionír Cukorka- és Csokoládégyár, a Medoprodukt Élelmiszeripari Munkaszervezet, az Állatkert és sok magánvendéglős jóvoltából olcsó ételt és italt lehetett fogyasztani a fürdőhely minden részén. A hamburgertől a babfőzelékig, a halászlétől a báránypaprikásig és a szegedi Hági-féle vendéglő ételkülönlegességéig, valamint az üdítő italtól a hordóból mért borig nagy választék volt mindenütt. Édességet, italkülönlegességet stb. 30—45 százalékos árkedvezménnyel lehetett vásárolni a sétányokon. Kisipari vásár, ökörsütés, díjtalan belépés az Állatkertbe, és sok más vonzó rendezvény várt a kirándulókra, s félezer elárusítót mozgósítottak a munkaszervezetek. V. I. A Szarajevó melletti Iliđža benépesült kirándulókkal Csendes vásárok Két és fél ezres tömeg a kerékpár- és gyalogtúra, valamint a minimaraton résztvevőinek jutalomsortolásán DUBROVNIK Szegfű a vendégeknek Dubrovnikban 18 000 turistának volt alkalma részt venni a május 1-jei nyílt színi művelődési és szórakoztató műsorokban. A legünnepélyesebb hangulat ezúttal is a régi városrészben volt, ahol a népviseletbe öltözött lányok a Stradlunge- i járatainál 5000 szegfűvel várták az odaérkező polgárokat és turistákat. A szegfű a községi szakszervezet ajándéka. Városszerte a jó időben öt helyszínen szórakoztatták az egybegyűlteket az együttesek. A Fegyverek terén megkoszorúzták az elesett harcosok emlékművét, s miután Stjepan Peric községi szakszervezeti elnök mondott május elsejei köszöntőt. A Stradunon végig folyt a zenés szórakoztatás, amit 10 nőis mdsor és turis-ta figyelt érdeklődéssel. TOPOLYA KÖZSÉG Jó hangulat Gunarason és Moravicán A hideg, esős idő sokakat elriasztott attól, hogy a szabadban ünnepeljen. A község néhány helyi közösségében azonban jó hangulatban telt el a munka ünnepe. A Topolyán hétfőre tervezett rendezvények nagy része az esős idő miatt elmaradt, és ezeket egy későbbi időpontban tartják meg. Gunarason szombaton este kezdődött az ünnepségsorozat, majd másnap folytatódott nagyszámú résztvevővel. Igaz, a vasárnap délelőttre tervezett rendezvények a rossz idő miatt elmaradtak, de a délután folyamán minden rendezvényt megtartottak. A 400 személyes sátor, melyben a helybeli Napsugár együttes szórakoztatta a vendégeket, majdnem kicsinek bizonyult. A topolyai Petőfi brigád emlékikórus fellépése és a divatbemutató után jó hangulat kerekedett a hideg széltől valamelyest védelmet nyújtó sátorban, ahol este 11 óráig tartott a mulatság. Moravicán május 1-jén volt a legnagyobb, a legtömegesebb ünnepség, amikor a Koplalón több tucat bográcsban rotyogott a marhapörkölt. A helybeli munkaszervezetek jóvoltából ebédjegyet kaptak a dolgozók, így a polgárok többsége ha nem is a helyszínen, de otthon fogyasztotta el az ünnepi bográcsot. Úgy tűnt, hogy ezen a napon egy családban sem főztek otthon, mert tálakkal, lábosokkal a kezükben hosszú sorokban várakoztak az emberek a kellemes illatot árasztó bográcsok előtt. N. K. ZOMBOR Otthon, a fűtött szobában A kedvezőtlen időjárás miatt szinte minden tervezett rendezvény, kirándulás elmaradt Zomborban. Május elsejére, hétfőre virradóra a község területén egy négyzetméterre átlag 39,3 liter csapadék hullott, lehűlt a levegő, és így a kirándulni indulók lemondták a túrát. Elmaradt a tervezett majális a Sikara központban, a bátrabbak ugyan kimerészkedtek, de nem volt ez igazi május elsejei köszöntő A csapadéknak a mezőgazdasági munkaszervezetek szakemberei és a földművesek meg a pihenni vágyók örültek igazán, sokan otthon ünnepeltek, fűtött szobában, nagyszámú rokon, vidékről érkezett vendég társaságában. A zombori kórházban május elsején két fiúgyermek született, Slavka Vidic és Marija Peurača a boldog kismama. A községközi belügyi titkárság ügyeletese elmondta, egy közlekedési baleset történt és négy vezetési engedélyt vontak be ittas állapotban való vezetés miatt. T. L. 1989. május 3., szerda VILLAMOS SZABADKÁN?! Majális! kacsa a Mindenki elégedett, a boldog munkásság ünnepelt, s lám, Szabadkán ez alkalomból visszaállították a Palics és a város közötti villamosjáratot! M ennyi a hír, az ízléstelen kacsa, amely tegnap hangzott el a beogárdi tévéhíradóban, a majáliási ünnepségekről szóló beszámolóban. Az abszolút dilettáns riporter, szerkesztő és egyéb szakmabeli a kolosszális mondanivalóját képsorral is illusztrálta: egy háromvagonos kirándulójárgány, amely a palicsi parkban kocsitáztatja a gyerekeket. „Majális” színű vörös lepedőt lobogtatott meg a belgrádi tévé a szabadkaiak szeme előtt. A város lakóinak legfájóbb emlékeit, titkos álmait tette nevetség tárgyává. Mert minek vegyem én ezt a legleikusabbak számára is gyanús hírt. Készpénznek senki sem veheti, mert a legtájékozatlanabb néző is tudja, hogy minősíthetetlen sületlenségről van szó. Vegyük sótlan viccnek, piszikálódásnak, provokációnak, gúnyolódásnak? Amilyen paranoiás és neurotikus társadalomban élünk, ezt is el tudnánk képzelni. De vegyük úgy, hogy csupán abszolút tájékozatlanságról, a szakma megcsúfolásáról — még egyszerűbben szólva balga újságíróról és még balgább szerkesztőről van csupán szó. Ez nem baki, nem nyelvbotlás, nem sajtóhiba, csak bődülestes trehányság. Mondjam azt, hogy egy tévéhíradóban valamire való újságíró azt is tudja, miikor vannak nagy javí-' láson a San Franciscó-i vilamosokra az egész ország figyelemmel kísérte, amikor annak idején a szarajevói villamosok viszszaállításáról volt szó. Ki az, aki riportot csinál Szabadkán és nem veszi észre, hogy nincs sem sínpár, sem villamos — ha már nem tudja, hogy a roppant beruházásra sohasem kerülhet már sor? Csodálkoztam (de nem nagyon) amikor nyilvánosságra hovták annak a körkérdésnek az eredményét, amely arra volt hivatott rávilágítani, milyen a hitele a sajtónak. Lesújtó adatok kerültek elénk arról, hogy a tévénéző és az újságolvasók alig fele hiszi el azt, amit olvas, de nagyobbára minden információt latolgat, méreget, kétkedéssel fogad. A nézőknek csaknem 30 százaléka egyáltalán nem hisz a látottaknak és hallottaknak. Hát csoda? Milyenek lehetnek a kevésbé ismert vidékekről szóló riportok, azok, amelyek a napi politikai álláspontok szűrőin és kozmetikázásain is keresztülmennek, milyenek a külföldi hírek, ha képesek vagyunk ekkora melléfogásra, ltt a közvetlen közelünkben. Ez már nem baklövés, és nem ír kacsa. Ennél sokkal több: korcs kórdokumentum, emberekről, munkafegyelemről, társadalomról a■ a-