Magyar Szó, 1989. július (46. évfolyam, 193-207. szám)

1989-07-17 / 193. szám

2 KÜLPOLITIKA Mam* Szó Az adósságleírás bátorítása (Folytatás az 1. oldalról) között rendkívüli hűvös fogadtatásra talált. George Bush amerikai elnök a legelégedettebb a párizsi csúcs eredményeivel, mert a keleti országokkal való kapcsolatok témakörében sikerült újabb segélyt kieszközölnie Lengyelország számára, amit valószínűleg megígért nemrégi varsói látogatásakor. Egy konzorcium létrehozásának ötlete nem sikerült, de a hatás ugyanaz, mert a tőkés csúcs részvevői megbízták a brüsszeli Európai Bizottságot, hogy tíz nap múlva hívja össze mindazokat az országokat, amelyek segíteni akarnak Lengyelországon. A csúcstalálkozó megadta a politikai zöld fényt a megállapítással, hogy ,,Lengyelország és Magyarország jutott Keleten a legtávolabb a reformok útján”, illetve a nyugati típusú politikai és gazdasági gondolkodásmód irányában. A hetek váratlanul támogatást kaptak Mihail Gorbacsovtól, aki meglepte őket egy levéllel, amelyben gyorsabb tárgyalásokat javasolt a gazdasági együttműködésről. Felkínálta a szovjet piacot, és rámutatott a világgazdasági folyamatok kölcsönös függőségére, ami e lépésre késztette. Ugyanakkor annak szükségességét is hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió, ha a peresztrojka sikerét akarják, teljesen beilleszkedjen a világfolyamatokba”. A szovjet vezető levelét Párizsban szinte sorsdöntőnek tartják az enyhülés „mérlegén”, amely hozzájárul a Kelet és a Nyugat még gyorsabb közeledéséhez. Más szóval: a párizsi csúcs még nagyobb világpolitikai súlyt kapott, de ugyanakkor bebizonyította a Nyugat pillanatnyi fölényét. A Nyugat ezeket a csúcstalálkozókat valóságos direktóriumokká változtatja, amelyek saját kedvük szerint igazgatják a földgolyót. A csúcs politikai okmányában még egyszer elítélték Kínát a pekingi főtéren történt vérfürdő miatt, de mint az várható is volt, a gazdasági szankciók elmaradtak. Egészen röviden szólva, kinyújtották kezüket Kína felé, és felszólították, hogy folytassa a demokratikus reformokat és a gazdasági nyitást, ami kölcsönös haszon. A közlemény egyharmadát a környezetvédelmi stratégia foglalta le, amelyet először egyeztettek ilyen magas szinten. Ez is bizonyítja, hogy a természet szennyezettsége és veszélyeztetettsége kétségbeejtő méreteket öltött. A hetek még egyszer megerősítették ragaszkodásukat az emberi jogokhoz, és ugyanakkor könyörtelen harcot üzentek a terrorizmusnak. Felszólították az országokat, amelyek nyugati vélemény szerint eddig támogatták a terrorizmust, hogy változtassanak politikát. Párizsban azt állítják, hogy elsősorban Líbiára és Iránra gondoltak. Végezetül közös stábot (Nyugaton jobban szeretik a sejt elnevezést) alakítottak, amelynek feladata, hogy megakadályozza a kábítószerkereskedelemből eredő pénz „tisztára mosását”, mert általános meggyőződés szerint így lehet halálos csapást mérni korunk e veszélyes, de jól jövedelmező „iparágára”. (Tanjug) Offenzíva a gerillák ellen Mozambikban A mozambiki hadsereg a lázadók elleni legújabb nagyszabású offenzívában megölte a jobboldali Nemzeti Ellenállási Mozgalom több mint 1000 gerilláját. Maputói katonai hírforrások szerint, a hadsereg az utóbbi három hónapban több mint 100 gerillát foglyul ejtett, s ugyanakkor kiszabadított 3800 polgári személyt, akiket a gerillák elraboltak. A fentieket a Noticias című mozambiki napilap közölte, de a kormánycsapatok veszteségeiről nem szólt a hír. (AIM) Még több amerikai fegyver az afgán felkelőknek A Fehér Ház úgy döntött, hogy növeli az afgán felkelőknek szánt fegyverszállítmányokat, hogy ellensúlyozza a Szovjetunió katonai szállítását Kabulnak — jelenti a Reuter. Egy meg nem nevezett magas rangú tisztségviselő a Washington Postnak adott nyilatkozatában azt állította, hogy elsősorban tüzérségi fegyvert küldenek Pakisztánba, amely alkalmas repülőterek elleni támadásra. Az illető azt is elmondta, hogy február 15-e óta, amikor a Szovjetunió teljesen kivonta hadseregét Afganisztánból, a kabuli kormány havonta 200—300 millió dollár értékű fegyvert kap Moszkvától. Gandhi Pakisztánban Rajív Gandhi indiai kormányfő útban hazafelé, egynapos látogatásra megállt Islamabadban, Pakisztán fővárosában. Benazir Bhutto kormányfővel a kétoldalú kapcsolatok javításáról tárgyal. Indiai kormányfő majdnem három évtized után először tesz hivatalos látogatást Pakisztánban. (MTI) NDK-beli menekültek az NSZK budapesti nagykövetségén Mintegy 30 NDK-beli polgár már ,,egy bizonyos ideje” az NSZK budapesti nagykövetségén tartózkodik, és nyugat-németországi letelepedési engedélyre vár. A nyugati hírügynökségek jelentése szerint a hírt a nyugatnémet Bild közölte. Ezen elhatározás után XVI. Lajos egyszerűen bezáratta a rendek üléstermét, mire a harmadik rend képviselői a királyi palota labdaházába vonultak és ott ünnepélyesen esküt tettek, hogy addig nem oszlanak szét, amíg ki nem dolgozták az alkotmányt. A gyűlést a Szent Lajos-templomban folytatták tovább mint Alkotmányozó Nemzetgyűlés, vagyis a francia nép legfőbb képviseleti szerve. A FORRADALOM VIHARA Versailles egén viharfellegek tornyosultak. XVI. Lajos csapatokat (főként német és svájci zsoldosokat) vont össze a főváros, Párizs és a királyi székhely, Versailles köré, majd menesztette Necker minisztert, s közben az Alkotmányozó Nemzetgyűlés feloszlatására készülődött. Ez az intézkedés volt az utolsó csepp a pohár,rban. Párizsban július 12-én felkelés robbant ki. Camille Desmoulins mintha csak megérezte volna a történelmi pillanatot: fegyverbe szólította a népet. Egy kocsmai asztalra szökkenve azonnal belekezdett mondanivalójába: „Polgárok! Nincs vesztegetni való időnk... Még ma éjjel bevonulnak a német és svájci zászlóaljak a Mars-mezőről, hogy leöldössenek bennünket. Csak egy menekvésünk lehet. Fegyverre!” S a nép felfegyverkezett. Még aznap megütköztek a zsoldosokkal, megadva ezzel a jelet az általános felkelésre. Két nap múlva, 1789. július 14-én Párizsban megkondították a vészharangokat. A Saint-Antoine és a Saint-Marceau külváros időközben fegyvereket szerzett munkásai megindultak a Bastille, a hírhedt vérbörtön ellen, amely az elnyomás, a szenvedés, egyszersmind a királyi önkényuralom szimbóluma volt. A nép és az ágyúkkal hozzájuk csatlakozó francia gárdisták két különítménye rohammal vette be a Bastille-t. Kitört a nagy francia forradalom, amelyet egy Auxonne-ban szolgálatot teljesítő francia hadnagy is nagy lelkesedéssel és érdeklődéssel kísér figyelemmel. Bonaparte Napóleonnak hívták. Ekkor még senki sem sejthette, hogy a végzete felé sodródó király épp egy alig húszéves katonatisztnek hagyja üresen Franciaország trónját. Párizs népének példáját követve megmozdult a vidék is. Kevés nemesnek volt reménye és esélye arra, hogy megkímélje a népharag. Az évszázados sérelmekért bosszút kiáltó parasztság kastélyokat, udvarházakat gyújtott fel. Ekkor azonban megriadtak a polgárok képviselői, mert attól tartottak, hogy őket fogják felelősségre vonni a történtekért, vagy ami még rosszabb, előfordulhat, hogy a néző nem tud majd különbséget, tenni nemesi és polgári tulajdon között. A király kénytelen volt kapitulálni a rendi gyűlésből átalakult Alkotmányozó Nemzetgyűlés és a párizsi nép előtt. A tömegek fellépése ugyanakkor nagy hatással volt a nemzetgyűlésre és meggyorsította a forradalmi törvényhozás munkáját. Világtörténelmi fordulat Kétszáz évvel ezelőtt volt a francia polgári forradalom Sieyès abbé, aki elsőként fogalmazta meg a polgárság jogait. Számos forradalmártársától eltérően ő túlélte a vérzivataros időket A kanadai nagykövetség előcsarnokában és a konzuláris osztály várótermében neoncsövekkel pótolják a nem megfelelő világosságot — a helyiségek fekvésükből kifolyólag ugyanis kívülről nem sok fényt kapnak. Kellemesen búgnak a láthatatlan légkondicionáló berendezések motorjai. A benzingőzzel telített utcai hőség után valódi felüdülés ez annak, akit erre hoz a dolga. A nyugatnémet nagykövetséggel ellentétben, ahol csak időnként nyitják ki az ajtót a soron levő „számosok” bebocsátására, itt a nyitvatartási idő alatt bárki azonnal bejöhet és helyet foglalhat. Sorszámok természetesen itt is vannak, eszerint szólítják a vízumért folyamodókat atolóablakokhoz, hangszóróval, név szerint. Szabályos kordonokat állítottak fel az esetleges hosszan kígyózó soroknak, hogy elkerüljék így a tolongást, de ezekre — legalábbis azon a tikkasztó júliusi napon, amikor ott jártunk — szemmel láthatóan nem volt szükség. Az emberek fegyelmezetten ülnek az egyszerű fapadokon, és legfeljebb suttogva beszélgetnek. A hangulat bizonyos mértékben a fogorvosi várótermek szorongással teli hangulatát idézi, bár némelyek arca bizakodást sugároz. A falon piros körben pirossal áthúzott cigaretta látható, és — nyilván, mert mégsem hazai terepen vagyunk — senkinek sem jut eszébe rágyújtani. Szinte tapintható a határ a vízumrészleg alkalmazottai és a vízumkérelmezők között. A váróteremben igen látható helyen levő WC-ajtókon például angol és francia nyelven az olvasható, hogy a WC kulcsa a portán van, ott kell kérni. Egy hirtelenszőke középkorú nő határozott léptekkel indul a női alakot ábrázoló ajtó felé, lenyomja a kilincset, majd meglepetten viszszahőköl. Némi tétovázás után felfedezi a szerbhorvát szöveget is, és lemondóan odébbáll. Nem megy a kulcsért. A váróteremben hazánk minden részéből vannak. Egy jókedvű banjalukai apa egyetemista fia számára kérvényezi a beutazási vízumot. — Nem, nem Kanadában akar továbbtanulni a fiam, csak a két fivéremet szeretné meglátogatni — feleli kérdésemre. Reméli, hogy még aznap visszautazhat Banjalukára a vízummal. Egy muzulmán hitűnek látszó, a fehér selyem fejkendőjét mélyen a homlokába húzó asszony is csak turistvízumra vár, a rokonaihoz menne pár hétre. A potenciális kivándorlókra „vadászó” újságírónak, aki eleinte minden arcon az okokat fürkészte, az a második benyomása, hogy itt mindenki csak rokonlátogatóba készül — akárcsak a mellettem ülő jóképű fiatalember is. A szülei élnek kint, már megvan a retúr repülőjegye is, mint sokan másoknak ebben a teremben. Rokonait szeretné viszontlátni egy fiatal zaboki házaspár is. Mindketten szőkék, kék szeműek, és bizakodva tekintenek a jövőbe. Mivel Kanadának nálunk csak Belgrádban van külképviselete — itt működik a konzuláris osztály is —, kénytelnek voltak Zagorjéből idáig utazni a vízumért. Három idős bácsi a gyerekeihez szeretne kiutazni. , És ekkor végre ráakadunk egy ohridi fiatalasszonyra, aki azt válaszolja, hogy valóban kivándorlási vízumot kérelmezett, mi több, kérelmét már el is fogadták a konzulátuson. Ő is, férje is laboráns — ez, úgy látszik, hiányszakmának számít Kanadában. Valamelyest angolul is tudnak — az asszony a negyedik, a férje pedig az angol nyelvtanfolyam második fokozatát, végezte el. Két gyerekük van, 9 és 1 évesek, természetesen őket is magukkal viszik. — Honnan az ötlet, hogy kivándoroljanak Kanadába? — Ismerősök ajánlották. Meg vannak kint barátaink — mosolyog az asszonyka. Szemmel láthatóan alig várja, hogy a végtelen távolságok, prérik, tundrák és fenyvesek országában legyenek a családdal. A honvágy majd csak azután jön ... Ha jön. Sok szerencsét kívánunk egyetlen kivándorló-jelölt riportalanyunknak, de közben nem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy azért nyilván nagy számban akadnak olyanok, akik turistavízummal utaznak ugyan be a juharleveles zászlajú országba, de titokban azt fontolgatják, hogy „feketén” megpróbálják megkeresni legalább az útravalót... A nagykövetség vízumügyekben illetékes jugoszláv alkalmazottja eléggé vonakodva fogadott, megkért, hogy a nevét ne említsük meg, és csak írásban volt hajlandó tájékoztatást adni. Megtudtuk, hogy a betelepülési kérelmek elbírálásánál a következő szempontok érvényesülnek: az iskolai végzettség, a munkában szerzett tapasztalat, az életkor (minél fiatalabb valaki, annál jobb), az angol és a francia nyelv ismerete, valamint, nem utolsósorban az, hogy a kanadai munkaerőpiacon pillanatnyilag van-e kereslet az illető szakma iránt. Ami a magánvállalkozást illeti, ehhez annyi pénz szükséges, amivel biztosítani lehet a helyiséget, a felszerelést, és a hasonló jellegű kanadai kisvállalatokkal való versenyképességet. Az összeget a kanadai hatóságok állapítják meg. Kanadában nem elsősorban az egyetemi végzettség a lényeges, hanem az, hogy a potenciális kivándorló foglalkozása az adott időben hiányszakmának számít-e. Alapfeltétel az is, hogy a munkavállaló egészséges és büntetlen előéletű legyen. Amennyiben a külképviseleten benyújtott kérelem nem kap elegendő pontszámot, a kérvényező közvetlenül a minden nagyobb kanadai városban működő munkaközvetítő központokhoz is fordulhat. Amennyiben egy bizonyos állás betöltésére nem találnak megfelelő képzettséggel rendelkező kanadai állampolgárt, abban az esetben a kivándorló-jelölt verifikált, azaz igazolt ajánlatot kap, és ezáltal jogosult a munkavállalási engedélyre. Ennek a kérvényezése 50 kanadai dollárnak megfelelő dinárösszegbe kerül, az állandó tartózkodási kérelem pedig 125 dollárba. A turistavízum kiadása ingyenes, azzal, hogy a kérvényezőnek igazolnia kell, hogy legalább kétszáz dollárt tud biztosítani minden egyes Kanadában töltendő napra. A rokonlátogatásra utazók kötelesek felmutatni a meghívó levelet és a menettérti repülőjegyet. Az illegális bevándorlókról nem kaptunk pontos adatokat, csak annyit közöltek róluk, hogy mint ilyenek, vétenek a kanadai törvények ellen, és hátrányos helyzetben vannak, mert nem léphetnek fel a legális munkaerő-piacon. Ha „feketén” el is helyezkednek, nem élveznek szociális és egészségügyi biztosítást, amire a legálisan dolgozók jogosultak. Jól megfontolandó ... TURUCZ Éva (Folytatjuk) KÖVETSÉGI KÖRSÉTA (2.) Rokonlátogatók, turisták és egy kivándorló Vízumkérelmezők között a kanadai diplomáciai képviseletben KUZNYECKI-SZÉNMEDENCE Százezer bányász sztrájkol A szovjet kormány vezetőivel szeretnének tárgyalni A nyugat-szibériai Kuznyeckiszénmedence bányászainak sztrájkja tovább terjed, a szövetségi sajtó írása szerint, 80 000 és 100 000 között van már a sztrájkolók száma. Kitartanak követelésük mellett, hogy a moszkvai kormány tisztségviselői jöjjenek velük tárgyalni. A Pravda tegnapi számában forrongónak minősítette a Kuznyecki-szénmedencében uralkodó állapotokat. A lényeges követelések arra irányulnak, hogy a bányák megkapják az önálló gazdálkodás jogát. Ez a gazdasági reform alapja is, amely a peresztrojka programjából és a szovjet társadalom gyökeres átszervezéséből ered. (Tanjug) 1989. július 17., hétft A MONARCHIA BUKÁSA 1789. augusztus 4-én ismét ülésezett a nemzetgyűlés. A nemesség és az arisztokrácia képviselői kénytelen-kelletlen lemondtak évszázados előjogaikról, hasonlóképpen a papság is. Egyszeriben összeomlott az ősi francia monarchia. A nemzetgyűlés eltörölte a feudális kiváltságokat, s elhatározta, hogy e nagy változást — az amerikaiakhoz hasonlóan — írásba foglalja és kihirdeti. Így született meg 1789. augusztus 26-án a polgári rend alkotmánya, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata, amellyel olyasvalamit iktattak törvénybe, amiről addig álmodni is bűncselekménynek számított — tudniillik, hogy „minden ember szabadnak és egyenjogúnak születik és marad ...” Íme még néhány e nagy horderejű nyilatkozat főbb pontjaiból: „II. Minden politikai társulás célja az ember természetes és elévülhetetlen jogainak megőrzése. E jogok: a szabadság, a tulajdon, a biztonság, s az elnyomatással szembeni ellenállás joga. X. Senkit meggyőződései, vallási nézetei miatt háborgatni nem szabad, feltéve, hogy e meggyőződések, nézetek megnyilvánulása a törvény által megszabott közrendet nem zavarja. XI. A gondolatok és vélemények szabad közlése az embernek egyik legbecsesebb joga, ennélfogva minden polgár szabadon szólhat, írhat, s nyomtathat ki bármit, felelősséggel tartozik viszont a szabadsággal való visszaélésért a törvény által meghatározott esetekben.” ,T. SZABÓ József (Folytatjuk)