Magyar Szó, 1989. szeptember (46. évfolyam, 253-268. szám)

1989-09-29 / 267. szám

1989. szeptember 29., péntek M/KmSii MŰVELŐDÉS Találnak-e megoldást? Az adag pedagógusok kívánják a legkevésbé a sztrájkot • Helyzetük rendezése azonban kényszeredetten záros, egyhetes határidőt szabtak Amennyiben jövő péntekig, október 6-áig nem tesznek ele­get követeléseiknek az adas pedagógusok beszüntetik a munkát, és hétfőtől, október 9-étől nem folytatják az oktatást az iskolák­ban mindaddig, amíg nem kapják meg az elmúlt héthavi fi­­zetéskülönbözetből eredő hátralékot, és a biztosítékot arra, hogy a jövőben a gazdaságban azonos végzettséggel rendelkező dolgozók fizetésének havi összeegyeztetése alapján számolják el személyi jövedelmüket — született meg d­öntésük a szerda esti ülésen. Az adai Cseh Károly és a mo­havi Novak Radonic általános is­kolák a Petar Drapšin Középisko­la, valamint a Bartók Béla Zene­iskola és a Cika Jovan Zmaj is­koláskor előtti intézmény dolgozói következetesek és hajthatatlanok követeléseikben, melynek alapját fizetésük kiegyenlítése a gazdaság­ban azonos képesítésű dolgozók sze­mélyi jövedelmével, továbbá az ok­tatásban uralkodó községi helyzet tartós rendezése képezi. A pedagó­gusok tavaly december 21-ei ülé­sükön foglalták határozatba köve­teléseiket, melyet eljuttattak a község illetékeseihez és amelyet ez év január 6-án, majd április­ban újra megismételtek. Minden egyes alkalommal ígéretet kaptak helyzetük rendezésére. Történtek is intézkedések, de mind az elég­telennek bizonyul. A helyzet meg­nyugtatóan nem változott. Az in­tézkedések ellenére az első hat hó­napban a pedagógusfizetések egyáltalában nem közeledtek a gazdaságban dolgozók személyi jövedelmeihez. Még júliusban sem, amikor a községi átlagfizetés 3,4 millió dinár volt, az oktatásügyi dolgozók személyi jövedelme át­lagban mindössze 2,2 millió dinárt tett ki. Még az augusztusi megle­hetős nagyméretű fizetésemelések ellenére is mintegy 500 000 (50 000 000 régi dinár) lemaradást mutathatunk ki a gazdaságban dolgozók fizetéseihez képest.­­ A héthavi fizetéslemaradásból ere­dő különbözet megtérítése pedig az érdekközösség megüresedett kasszája folytán gyakorlatilag kútba esett. Ezért szeptemberben, az új tanév kezdetén a pedagógu­sok több ízben is újra felhívással fordultak a községi vezetőkhöz, immár a több mint féléves fizetés­­lemaradási különbség utólagos megtérítését is követelve. Miután a szeptember 20-án és 25-én meg­ismételt követelésekre az illetéke­sek bár ígéretet tettek az elkö­vetkező hónapokra vonatkozóan, a visszamenőleges térítést viszont most már teljesíthetetlennek ítél­ték, az adai pedagógusok szerda esti ülésükön (melyen­ — megjegy­zendő — a szakszervezeti tanács elnökén kívül nem jelentek meg a társadalmi-politikai szervezetek képviselői) meghozták a fenti dön­tésüket. Az adai pedagógusok, akik egyébként a községi szakszerveze­ti tanács s a pártbizottság támo­gatását is élvezik, hangsúlyozzák, hogy ők kívánnák a legkevésbé a munkabeszüntetést. Kik a reform hordozói? A Szocialista Szövetség Tartományi Választmányának Elnöksége a társadalmi tevékenységekről szóló törvényter­vezetről tárgyalt A Szocialista Szövetség Tarto­mányi Választmányának, valamint a Tartományi Szakszervezeti Ta­nács elnökségeinek együttes ülé­se a szlovén alkotmánymódosítá­sok elfogadása elleni tiltakozással kezdődött, amelyről közleményt adtak ki, mondván, hogy egyet­értenek a szövetségi szervek ál­láspontjával, és nem fogják tétle­nül nézni, hazánk szétforgácsolá­­sát. Az összejövetel fő napirendi pontja a társadalmi tevékenysé­gekről szóló törvénytervezet meg­vitatása volt. A jelzett dokumen­tumot november 7-én fogadja el a Szerb Képviselőház, január el­sejével pedig már az érdekközös­ségek helyett az alapok révén tör­ténik e tevékenységek finanszíro­zása. Köztudomású, hogy a törvény­­tervezetnek vajdasági változata nem készült, hanem a szerbiait tették érvényessé Vajdaságra is. Ezzel kapcsolatban a nyilvános vita során szinte minden alka­lommal bírálták az illetékeseket. Tegnap hangsúlyozták, hogy a tény, hogy a szerbiai törvényter­vezet érvényes Vajdaságra is, még nem zárja ki annak lehető­ségét, hogy a vajdasági polgárok is véleményt mondjanak egy ilyen fontos dokumentumról. Hiba vi­szont, hogy az illető szakszolgá­lat hónapokig passzívan szemlélte a szerbiai munkát, ahelyett, hogy a tartományi specifikumok kidol­gozásán fáradozott volna. A Szo­­calista Szövetség Tartományi Vá­lasztmányának Elnöksége kéri a Tartományi Képviselőháztól, dol­gozzon ki egy ütemtervet a re­form hordozóinak pontos meghatá­rozásával. Enélkül, mint mondják, a választások után vajmi kevés az esély hogy az új emberek mi­nőségi munkát végezhessenek. Mindent a legapróbb részletekig ki kell dolgozni, még mielőtt életbe lép az új finanszírozási mód. Ezúttal is rengeteg elvi meg­jegyzés hangzott el a szóban for­gó törvénytervezetről. Egyebek között kiemelték, hogy a társadal­mi fölépítmény ilyen szerveződé­sét a mi társadalmunk nem ké­pes pénzelni, tehát ezúttal az ész­­szerűsítés is létfontosságot kell hogy kapjon a reformban. A tár­sadalmi vita szinte minden sza­kaszában megkérdőjelezték a körzeti társadalmi alapok létjogo­­sultságát. Tették ezt ezúttal is. A másik sarkalatos kérdés, hogy pontosan meg kell határozni a társadalmi tevékenységek részese­dését a nemzeti jövedelemből Az sem mellékes, hogy hogyan ellen­őrzik majd a dolgozók az alapok eszközeinek célirányos felhaszná­lását. A elnökség tegnapi ülésén kine­vezete Stanko Popovicot a Poljo­­privrednik című lap megbízott igazgatójának, Samuel Čemant pedig az Obzor LKNYM megbí­zott igazgatójának. Ismét időzavarban A Tartományi Közművelődési Közösség szervezésében megbeszélést tartottak a társadalmi tevékenységekről szóló törvénytervezetről Tegnap a Tartományi Közmű­velődési Közösség szervezésében megbeszélést tartottak a társadal­mi tevékenységekről szóló tör­vénytervezetről. A megbeszélésen meglepően kevesen vettek részt, és különösen azok hiányoztak, akik­re ez a törvény a leginkább vonat­kozik majd. Bevezetőt Miron Ka­njuk, a közösség elnöke mondott, majd Marija Bojanovic, a Tarto­mányi Törvényhozási és Jogi Bi­zottság elnökhelyettese röviden is­mertette a törvénytervezet lénye­gét, kiemelve a változásokat. Is­mertetőjében kitért a tervezet ta­lán legfontosabb problémájára, a finanszírozásra, amely ezentúl a társadalmi alapok révén történik majd. A vitázók szinte kivétel nélkül kevesellik a társadalmi vitára ki­jelölt időt, és a határidők meg­hosszabbítását javasolják. Hiányol­ják továbbá azt, hogy a törvény­­tervezet elsődlegesen csak szűkébb Szerbia számára készült, és csak utólag döntöttek úgy, hogy a tar­tományok területére is alkalmaz­zák. A vitázók általában hiányol­ják a törvénytervezetben, hogy nincs pontosítva a finanszírozás szintje, azaz még mindig nem vi­lágos, hogy mit pénzelnek a köz­ségi, községközi vagy tartományi alapokból. Eltértek a vélemények a társadalmi alapok igazgatásával kapcsolatban is: egyesek húsztagú, mások pedig harminc vagy még ennél is nagyobb létszámú taná­csot javasolnak. A vitázók hang­súlyozták, hogy noha az érdekkitö­lösségek január elsejétől megszűn­nek, az ott dolgozók tapasztalatait, valamint a jó gyakorlatokat is át kell venni és alkalmazni az ala­pok munkájában. Az egyik rész­vevő hiányolta, hogy a törvényter­vezetben egy szó sincs a műked­velésről és a művelődési otthonok­ról. Egyes vitázók rendkívül bi­zalmatlanul viszonyulnak a tör­vénytervezethez, az idő rövidségét, valamint a szöveg kidolgozatlan­ságát hozva fel okul, és javasol­ják, hogy a szöveget az illetéke­sek fésüljék át pontról pontra, és az ajánlatokat építsék be a tör­vénytervezetbe, különösen ügyelve a tartományi sajátosságokra. A Petőfi-sztori a mai magyar valóság tükörképe Az Országos Petőfi Sándor Társaság a tudományosság mellett tette le voksát . Tények és kételyek a barguzini leletek kapcsán Az Országos Petőfi Sándor Tár­saság (Magyarország legtömege­sebb irodalmi társasága) soros el­nökségi ülésének kulcsfontosságú napirendi pontjául a jövő év ja­nuárjára tervezett küldöttgyűlés előkészítése ígérkezett. Közben Petőfi (vélt vagy valós?) utolsó nyugvóhelye körül olyan vihar kavarodott, ami háttérbe szorítot­ta a protokollt: a Társaság Elnök­ségének hétfői, Aszódon megtar­tott ülésén a Petőfi-kutatásokkal kapcsolatos tájékoztató és egysé­ges álláspont kialakítása kapott megkülönböztetett hangsúlyt. De csak a Társaság szempontjából, mert a sajtót, a tömegtájékozta­tást (a Társaság elnökének szemé­lyes meghívása alapján) egyedül e sorok írója képviselte. Az előzmények ismertek — la­punk is foglalkozott velük több ízben —, és a júliusi bejelentést követően, amely szerint Morvai Ferenc, a „magyar kazánkirály” anyagi támogatásával működő ún. Megamorv Petőfi-bizottság „kétsé­get kizáróan megállapította, hogy a szibériai Barguzin temetőjében feltárt sírban Petőfi Sándor föl­di maradványai nyugszanak”, a Petőfi-ügyben némi szélcsend állt be. Közben Morvai és munkatár­sai járták az országot, élménybe­számolókat tartottak, a hivatalos és a tudományos Magyarország tartózkodóan vagy sértődötten hall­gatott, csak néhány (hivatásos) Petőfi-kutató jelentkezett a nyil­vánosság előtt kételyeivel. Morvait nem érdekelték az „ér­telmiségi nyavalygások”, szaladgált Ponciustól Pilátusig, sajtótájékoz­tatókat tartott, kilincselt, Németh Miklós miniszterelnökhöz is sike­rült bejutnia, és — mint az el­nökségi tájékoztatóból megtudtuk — ígéretet tett arra, hogy új ki­bővített összetételű bizottsággal fe­lülvizsgáltatja a leleteket. Ez­ meg is történt: a szovjet és japán ant­ropológusokkal, régészekkel és pa­­tológusokkal kibővített tudomá­nyos bizottság szeptember 20-a és 24-e között elvégezte az újabb szakértői vizsgálatot. Jelentése megerősíti az előző bizottság meg­állapításait, mi több, újabb 16 ismérvet talált az azonosság mel­lett. Az ezzel kapcsolatban kiadott közleményben, amelyet minden magyar tömegtájékoztatási eszköz közzétett, az áll, hogy a Burját Köztársaság Minisztertanácsa és a Megamorv Petőfi-bizottság a vizsgálatról készített szakértői vé­leményt tartalmazó dokumentu­mokat eljuttatta a szovjet és a magyar külügyminisztériumba. Ugyanitt az is olvasható, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem küldött szakértőket az újabb vizsgálatban való részvételre. (Az Akadémia ez utóbbira már hétfőn reagált: a kormány felkérése csak szeptember 15-én jutott el hozzá, emiatt nem tudta vállalni a részvételt.) Az újabb hír gyors és éles reagálásokat váltott ki a Petőfi­­kutatók, régészek, antropológusok — egyszóval a szakemberek — részéről, a közhangulat viszont hirtelen ismét felforrósodott. A Petőfi Társaság Elnökségét éppen ennek szélsőséges megnyilvánulá­sai aggasztják; a közvélemény gyors (lehetőleg azonnali) igent vagy nemet vár, és egyre elégedet­lenebb a tudományos és a hivata­los körök „előkelő” tartózkodásá­val. Tény — hallottuk az ülésen —, hogy a hivatalos és tudomá­nyos Magyarország lépéshátrány­ba került, félő, hogy a felszított szenvedélyek semmibe veszik a tu­dományos érveket, amelyekből ed­dig— az igazsághoz tartozik ez is — sem a közvélemény, sem a tu­dományos körök nem láttak sem­mit, mi az egész barguzini lelet­ről csak nyilatkozatokból tu­dunk ... A Petőfi Társaság nem tudomá­nyos intézmény, nem foglalhat ál­lást sem az azonosság mellett, sem ellene — figyelmeztettek má­sok. A mi feladatunk Petőfi em­lékének ápolása, és mivel ez az egész helyzet méltatlan a költő emlékéhez, a tudományossághoz kell ragaszkodnunk. Mert ami most Petőfi körül történik, kísér­tetiesen emlékeztet az utóbbi évek néhány botrányos ügyére — elég csak a Celladamra, vagy a Béres­­cseppekre gondolni —, amikor a tudományos körök vagy sértődöt­ten hallgattak, mert méltóságukon alulinak tartották, hogy „ku­­ruzslókkal­’ párbeszédet kezdje­nek, vagy lekicsinylően elutasítot­ták még a lehetőségét is annak, hogy laikusok olyan felfedezések­hez jussanak, amelyekhez a tudó­sok sem tudtak eljutni, az állami bürokrácia pedig a maga utait járta. Ezt a gondolatmenetét folytatva hasonlították a Petőfi-sztorit a mai magyar valósághoz, még az sem elképzelhetetlen számomra — mondta az egyik elnökségi tag —, hogy valamelyik őrültnek eszébe jut népszavazást javasolni arról, elismerje-e az ország a barguzini leletet Petőfi földi maradványai­nak (mint ahogy pár évtizeddel ezelőtt az újpesti kommunistákat arról szavaztatták meg, hogy van-e isten). ... Az elmondottak értelmében fog­lalt állást a Petőfi Társaság El­nöksége; az erről kiadott közle­ményt lapunk keddi számában kö­zöltük. A szűkszavú közleményből egyértelművé válik, hogy a Tár­saság a Magyar Tudományos Aka­démia és a magyar kormány köz­belépését sürgeti,­­hiszen tartha­tatlan, hogy egy nemzeti­llegvá vált kérdés (amely iránt világ­szerte, ahol magyarok élnek, meg­különböztetett érdeklődés nyilvá­nul meg) egy Petőfi-kutatóvá elő­lépett kazángyártó anyagi támoga­tásától függjön. Még ha ezt a ka­zángyártót a legjobb szándék ve­zérli is. Miért egy kazánkirály vál­lalkozói kedvétől függ annak a kérdésnek az eldöntése, hol nyug­szik a legnagyobb magyar köl­tő? ... SZÖLLŐSY VÁGÓ László Vasárnapi számunkban: Érvek és ellenérvek a barguzini leletek azonosítása kapcsán- Ciulli átvette a díjat Dr. Živorad Minović, a Politi­ka főszerkesztője tegnap Belg­­rádban Roberto Ciullinak átad­ta a kiadóház díját, amit min­den évben a BITEF-en bemuta­tott legjobb rendezésért ítélnek oda. A díj: Milan Marinković- Cile festménye, melynek címe: A függöny legördült. Köszöne­tében Roberto Ciulli hangsúlyoz­ta, az elismerés a mülheimi Theater an der Ruhr egész tár­sulatát illeti, ezért Marinkovic festménye a színház falára kerül. A Politika kiadóház 1977-ben alapította a díjat. Először, tizen­két évvel ezelőtt Pina Bauschnak ítélték oda Kékszakállú­ rendezé­séért. A díj tulajdonosai között van Jerzy Jarocki, Ljubiša Ris­­tic, Ács János, Jan Fabre, Ana­­tolij Efrosz, Ingmar Bergman, Haris Pašović. Ciulli az egyetlen, aki immár másodszor kapta meg. Először 1979-ben részesült e díj­ban Küklopsz­ rendezéséért. A 23. BITEF-en bemutatott két rendezése közül a Kaspart dí­jazta a Politika kiadóház kriti­kusaiból összeállított zsűri. lőrincze Lajos előadása a Forum klubban Lőrincze Lajos magyaror­szági nyelvtudós ma délelőtt 10 órai kezdettel előadást tart Újvidéken, a Forum klubjá­ban. Az előadáson minden érdeklődőt szívesen látnak. Ismerkedés Újvidékkel, az újvidéki és a karlócai gimnáziummal, Belgráddal, a belgrádi gimnáziummal, Jugoszláviával. Tegnap Újvi­dékre érkezett a budapesti szerb és a pécsi szerbhorvát gimnázium tanulóinak és tanárainak egy csoportja Stipan Vujičić a budapesti és Milan Ružin, a pécsi igazgató vezetésével. A városi közművelő­dési közösség szervezésében egy napot töltenek tartományi székváro­sunkban. A diákok örömére nem szállodában helyezték el őket, ha­nem a mi gimnáziumaink tanulóinál. A vendégek ma utaznak Belg­­rádba, ahol a köztársasági intézmények kétnapos programot szervez­nek számukra. Felvételünk a J. J. Zmaj Gimnázium dísztermében ké­szült a vendégekről és a velük ismerkedő vendégfogadókról

Next