Magyar Szó, 1989. szeptember (46. évfolyam, 253-268. szám)
1989-09-29 / 267. szám
1989. szeptember 29., péntek M/KmSii MŰVELŐDÉS Találnak-e megoldást? Az adag pedagógusok kívánják a legkevésbé a sztrájkot • Helyzetük rendezése azonban kényszeredetten záros, egyhetes határidőt szabtak Amennyiben jövő péntekig, október 6-áig nem tesznek eleget követeléseiknek az adas pedagógusok beszüntetik a munkát, és hétfőtől, október 9-étől nem folytatják az oktatást az iskolákban mindaddig, amíg nem kapják meg az elmúlt héthavi fizetéskülönbözetből eredő hátralékot, és a biztosítékot arra, hogy a jövőben a gazdaságban azonos végzettséggel rendelkező dolgozók fizetésének havi összeegyeztetése alapján számolják el személyi jövedelmüket — született meg döntésük a szerda esti ülésen. Az adai Cseh Károly és a mohavi Novak Radonic általános iskolák a Petar Drapšin Középiskola, valamint a Bartók Béla Zeneiskola és a Cika Jovan Zmaj iskoláskor előtti intézmény dolgozói következetesek és hajthatatlanok követeléseikben, melynek alapját fizetésük kiegyenlítése a gazdaságban azonos képesítésű dolgozók személyi jövedelmével, továbbá az oktatásban uralkodó községi helyzet tartós rendezése képezi. A pedagógusok tavaly december 21-ei ülésükön foglalták határozatba követeléseiket, melyet eljuttattak a község illetékeseihez és amelyet ez év január 6-án, majd áprilisban újra megismételtek. Minden egyes alkalommal ígéretet kaptak helyzetük rendezésére. Történtek is intézkedések, de mind az elégtelennek bizonyul. A helyzet megnyugtatóan nem változott. Az intézkedések ellenére az első hat hónapban a pedagógusfizetések egyáltalában nem közeledtek a gazdaságban dolgozók személyi jövedelmeihez. Még júliusban sem, amikor a községi átlagfizetés 3,4 millió dinár volt, az oktatásügyi dolgozók személyi jövedelme átlagban mindössze 2,2 millió dinárt tett ki. Még az augusztusi meglehetős nagyméretű fizetésemelések ellenére is mintegy 500 000 (50 000 000 régi dinár) lemaradást mutathatunk ki a gazdaságban dolgozók fizetéseihez képest. A héthavi fizetéslemaradásból eredő különbözet megtérítése pedig az érdekközösség megüresedett kasszája folytán gyakorlatilag kútba esett. Ezért szeptemberben, az új tanév kezdetén a pedagógusok több ízben is újra felhívással fordultak a községi vezetőkhöz, immár a több mint féléves fizetéslemaradási különbség utólagos megtérítését is követelve. Miután a szeptember 20-án és 25-én megismételt követelésekre az illetékesek bár ígéretet tettek az elkövetkező hónapokra vonatkozóan, a visszamenőleges térítést viszont most már teljesíthetetlennek ítélték, az adai pedagógusok szerda esti ülésükön (melyen — megjegyzendő — a szakszervezeti tanács elnökén kívül nem jelentek meg a társadalmi-politikai szervezetek képviselői) meghozták a fenti döntésüket. Az adai pedagógusok, akik egyébként a községi szakszervezeti tanács s a pártbizottság támogatását is élvezik, hangsúlyozzák, hogy ők kívánnák a legkevésbé a munkabeszüntetést. Kik a reform hordozói? A Szocialista Szövetség Tartományi Választmányának Elnöksége a társadalmi tevékenységekről szóló törvénytervezetről tárgyalt A Szocialista Szövetség Tartományi Választmányának, valamint a Tartományi Szakszervezeti Tanács elnökségeinek együttes ülése a szlovén alkotmánymódosítások elfogadása elleni tiltakozással kezdődött, amelyről közleményt adtak ki, mondván, hogy egyetértenek a szövetségi szervek álláspontjával, és nem fogják tétlenül nézni, hazánk szétforgácsolását. Az összejövetel fő napirendi pontja a társadalmi tevékenységekről szóló törvénytervezet megvitatása volt. A jelzett dokumentumot november 7-én fogadja el a Szerb Képviselőház, január elsejével pedig már az érdekközösségek helyett az alapok révén történik e tevékenységek finanszírozása. Köztudomású, hogy a törvénytervezetnek vajdasági változata nem készült, hanem a szerbiait tették érvényessé Vajdaságra is. Ezzel kapcsolatban a nyilvános vita során szinte minden alkalommal bírálták az illetékeseket. Tegnap hangsúlyozták, hogy a tény, hogy a szerbiai törvénytervezet érvényes Vajdaságra is, még nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a vajdasági polgárok is véleményt mondjanak egy ilyen fontos dokumentumról. Hiba viszont, hogy az illető szakszolgálat hónapokig passzívan szemlélte a szerbiai munkát, ahelyett, hogy a tartományi specifikumok kidolgozásán fáradozott volna. A Szocalista Szövetség Tartományi Választmányának Elnöksége kéri a Tartományi Képviselőháztól, dolgozzon ki egy ütemtervet a reform hordozóinak pontos meghatározásával. Enélkül, mint mondják, a választások után vajmi kevés az esély hogy az új emberek minőségi munkát végezhessenek. Mindent a legapróbb részletekig ki kell dolgozni, még mielőtt életbe lép az új finanszírozási mód. Ezúttal is rengeteg elvi megjegyzés hangzott el a szóban forgó törvénytervezetről. Egyebek között kiemelték, hogy a társadalmi fölépítmény ilyen szerveződését a mi társadalmunk nem képes pénzelni, tehát ezúttal az észszerűsítés is létfontosságot kell hogy kapjon a reformban. A társadalmi vita szinte minden szakaszában megkérdőjelezték a körzeti társadalmi alapok létjogosultságát. Tették ezt ezúttal is. A másik sarkalatos kérdés, hogy pontosan meg kell határozni a társadalmi tevékenységek részesedését a nemzeti jövedelemből Az sem mellékes, hogy hogyan ellenőrzik majd a dolgozók az alapok eszközeinek célirányos felhasználását. A elnökség tegnapi ülésén kinevezete Stanko Popovicot a Poljoprivrednik című lap megbízott igazgatójának, Samuel Čemant pedig az Obzor LKNYM megbízott igazgatójának. Ismét időzavarban A Tartományi Közművelődési Közösség szervezésében megbeszélést tartottak a társadalmi tevékenységekről szóló törvénytervezetről Tegnap a Tartományi Közművelődési Közösség szervezésében megbeszélést tartottak a társadalmi tevékenységekről szóló törvénytervezetről. A megbeszélésen meglepően kevesen vettek részt, és különösen azok hiányoztak, akikre ez a törvény a leginkább vonatkozik majd. Bevezetőt Miron Kanjuk, a közösség elnöke mondott, majd Marija Bojanovic, a Tartományi Törvényhozási és Jogi Bizottság elnökhelyettese röviden ismertette a törvénytervezet lényegét, kiemelve a változásokat. Ismertetőjében kitért a tervezet talán legfontosabb problémájára, a finanszírozásra, amely ezentúl a társadalmi alapok révén történik majd. A vitázók szinte kivétel nélkül kevesellik a társadalmi vitára kijelölt időt, és a határidők meghosszabbítását javasolják. Hiányolják továbbá azt, hogy a törvénytervezet elsődlegesen csak szűkébb Szerbia számára készült, és csak utólag döntöttek úgy, hogy a tartományok területére is alkalmazzák. A vitázók általában hiányolják a törvénytervezetben, hogy nincs pontosítva a finanszírozás szintje, azaz még mindig nem világos, hogy mit pénzelnek a községi, községközi vagy tartományi alapokból. Eltértek a vélemények a társadalmi alapok igazgatásával kapcsolatban is: egyesek húsztagú, mások pedig harminc vagy még ennél is nagyobb létszámú tanácsot javasolnak. A vitázók hangsúlyozták, hogy noha az érdekkitölösségek január elsejétől megszűnnek, az ott dolgozók tapasztalatait, valamint a jó gyakorlatokat is át kell venni és alkalmazni az alapok munkájában. Az egyik részvevő hiányolta, hogy a törvénytervezetben egy szó sincs a műkedvelésről és a művelődési otthonokról. Egyes vitázók rendkívül bizalmatlanul viszonyulnak a törvénytervezethez, az idő rövidségét, valamint a szöveg kidolgozatlanságát hozva fel okul, és javasolják, hogy a szöveget az illetékesek fésüljék át pontról pontra, és az ajánlatokat építsék be a törvénytervezetbe, különösen ügyelve a tartományi sajátosságokra. A Petőfi-sztori a mai magyar valóság tükörképe Az Országos Petőfi Sándor Társaság a tudományosság mellett tette le voksát . Tények és kételyek a barguzini leletek kapcsán Az Országos Petőfi Sándor Társaság (Magyarország legtömegesebb irodalmi társasága) soros elnökségi ülésének kulcsfontosságú napirendi pontjául a jövő év januárjára tervezett küldöttgyűlés előkészítése ígérkezett. Közben Petőfi (vélt vagy valós?) utolsó nyugvóhelye körül olyan vihar kavarodott, ami háttérbe szorította a protokollt: a Társaság Elnökségének hétfői, Aszódon megtartott ülésén a Petőfi-kutatásokkal kapcsolatos tájékoztató és egységes álláspont kialakítása kapott megkülönböztetett hangsúlyt. De csak a Társaság szempontjából, mert a sajtót, a tömegtájékoztatást (a Társaság elnökének személyes meghívása alapján) egyedül e sorok írója képviselte. Az előzmények ismertek — lapunk is foglalkozott velük több ízben —, és a júliusi bejelentést követően, amely szerint Morvai Ferenc, a „magyar kazánkirály” anyagi támogatásával működő ún. Megamorv Petőfi-bizottság „kétséget kizáróan megállapította, hogy a szibériai Barguzin temetőjében feltárt sírban Petőfi Sándor földi maradványai nyugszanak”, a Petőfi-ügyben némi szélcsend állt be. Közben Morvai és munkatársai járták az országot, élménybeszámolókat tartottak, a hivatalos és a tudományos Magyarország tartózkodóan vagy sértődötten hallgatott, csak néhány (hivatásos) Petőfi-kutató jelentkezett a nyilvánosság előtt kételyeivel. Morvait nem érdekelték az „értelmiségi nyavalygások”, szaladgált Ponciustól Pilátusig, sajtótájékoztatókat tartott, kilincselt, Németh Miklós miniszterelnökhöz is sikerült bejutnia, és — mint az elnökségi tájékoztatóból megtudtuk — ígéretet tett arra, hogy új kibővített összetételű bizottsággal felülvizsgáltatja a leleteket. Ez meg is történt: a szovjet és japán antropológusokkal, régészekkel és patológusokkal kibővített tudományos bizottság szeptember 20-a és 24-e között elvégezte az újabb szakértői vizsgálatot. Jelentése megerősíti az előző bizottság megállapításait, mi több, újabb 16 ismérvet talált az azonosság mellett. Az ezzel kapcsolatban kiadott közleményben, amelyet minden magyar tömegtájékoztatási eszköz közzétett, az áll, hogy a Burját Köztársaság Minisztertanácsa és a Megamorv Petőfi-bizottság a vizsgálatról készített szakértői véleményt tartalmazó dokumentumokat eljuttatta a szovjet és a magyar külügyminisztériumba. Ugyanitt az is olvasható, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem küldött szakértőket az újabb vizsgálatban való részvételre. (Az Akadémia ez utóbbira már hétfőn reagált: a kormány felkérése csak szeptember 15-én jutott el hozzá, emiatt nem tudta vállalni a részvételt.) Az újabb hír gyors és éles reagálásokat váltott ki a Petőfikutatók, régészek, antropológusok — egyszóval a szakemberek — részéről, a közhangulat viszont hirtelen ismét felforrósodott. A Petőfi Társaság Elnökségét éppen ennek szélsőséges megnyilvánulásai aggasztják; a közvélemény gyors (lehetőleg azonnali) igent vagy nemet vár, és egyre elégedetlenebb a tudományos és a hivatalos körök „előkelő” tartózkodásával. Tény — hallottuk az ülésen —, hogy a hivatalos és tudományos Magyarország lépéshátrányba került, félő, hogy a felszított szenvedélyek semmibe veszik a tudományos érveket, amelyekből eddig— az igazsághoz tartozik ez is — sem a közvélemény, sem a tudományos körök nem láttak semmit, mi az egész barguzini leletről csak nyilatkozatokból tudunk ... A Petőfi Társaság nem tudományos intézmény, nem foglalhat állást sem az azonosság mellett, sem ellene — figyelmeztettek mások. A mi feladatunk Petőfi emlékének ápolása, és mivel ez az egész helyzet méltatlan a költő emlékéhez, a tudományossághoz kell ragaszkodnunk. Mert ami most Petőfi körül történik, kísértetiesen emlékeztet az utóbbi évek néhány botrányos ügyére — elég csak a Celladamra, vagy a Bérescseppekre gondolni —, amikor a tudományos körök vagy sértődötten hallgattak, mert méltóságukon alulinak tartották, hogy „kuruzslókkal’ párbeszédet kezdjenek, vagy lekicsinylően elutasították még a lehetőségét is annak, hogy laikusok olyan felfedezésekhez jussanak, amelyekhez a tudósok sem tudtak eljutni, az állami bürokrácia pedig a maga utait járta. Ezt a gondolatmenetét folytatva hasonlították a Petőfi-sztorit a mai magyar valósághoz, még az sem elképzelhetetlen számomra — mondta az egyik elnökségi tag —, hogy valamelyik őrültnek eszébe jut népszavazást javasolni arról, elismerje-e az ország a barguzini leletet Petőfi földi maradványainak (mint ahogy pár évtizeddel ezelőtt az újpesti kommunistákat arról szavaztatták meg, hogy van-e isten). ... Az elmondottak értelmében foglalt állást a Petőfi Társaság Elnöksége; az erről kiadott közleményt lapunk keddi számában közöltük. A szűkszavú közleményből egyértelművé válik, hogy a Társaság a Magyar Tudományos Akadémia és a magyar kormány közbelépését sürgeti,hiszen tarthatatlan, hogy egy nemzetillegvá vált kérdés (amely iránt világszerte, ahol magyarok élnek, megkülönböztetett érdeklődés nyilvánul meg) egy Petőfi-kutatóvá előlépett kazángyártó anyagi támogatásától függjön. Még ha ezt a kazángyártót a legjobb szándék vezérli is. Miért egy kazánkirály vállalkozói kedvétől függ annak a kérdésnek az eldöntése, hol nyugszik a legnagyobb magyar költő? ... SZÖLLŐSY VÁGÓ László Vasárnapi számunkban: Érvek és ellenérvek a barguzini leletek azonosítása kapcsán- Ciulli átvette a díjat Dr. Živorad Minović, a Politika főszerkesztője tegnap Belgrádban Roberto Ciullinak átadta a kiadóház díját, amit minden évben a BITEF-en bemutatott legjobb rendezésért ítélnek oda. A díj: Milan Marinković- Cile festménye, melynek címe: A függöny legördült. Köszönetében Roberto Ciulli hangsúlyozta, az elismerés a mülheimi Theater an der Ruhr egész társulatát illeti, ezért Marinkovic festménye a színház falára kerül. A Politika kiadóház 1977-ben alapította a díjat. Először, tizenkét évvel ezelőtt Pina Bauschnak ítélték oda Kékszakállú rendezéséért. A díj tulajdonosai között van Jerzy Jarocki, Ljubiša Ristic, Ács János, Jan Fabre, Anatolij Efrosz, Ingmar Bergman, Haris Pašović. Ciulli az egyetlen, aki immár másodszor kapta meg. Először 1979-ben részesült e díjban Küklopsz rendezéséért. A 23. BITEF-en bemutatott két rendezése közül a Kaspart díjazta a Politika kiadóház kritikusaiból összeállított zsűri. lőrincze Lajos előadása a Forum klubban Lőrincze Lajos magyarországi nyelvtudós ma délelőtt 10 órai kezdettel előadást tart Újvidéken, a Forum klubjában. Az előadáson minden érdeklődőt szívesen látnak. Ismerkedés Újvidékkel, az újvidéki és a karlócai gimnáziummal, Belgráddal, a belgrádi gimnáziummal, Jugoszláviával. Tegnap Újvidékre érkezett a budapesti szerb és a pécsi szerbhorvát gimnázium tanulóinak és tanárainak egy csoportja Stipan Vujičić a budapesti és Milan Ružin, a pécsi igazgató vezetésével. A városi közművelődési közösség szervezésében egy napot töltenek tartományi székvárosunkban. A diákok örömére nem szállodában helyezték el őket, hanem a mi gimnáziumaink tanulóinál. A vendégek ma utaznak Belgrádba, ahol a köztársasági intézmények kétnapos programot szerveznek számukra. Felvételünk a J. J. Zmaj Gimnázium dísztermében készült a vendégekről és a velük ismerkedő vendégfogadókról