Magyar Szó, 1989. október (46. évfolyam, 269-284. szám)
1989-10-01 / 269. szám
2 km pisutika дшпб áfis miniáiat Bukarest szerint a pénzügyi támogatással éket vernek a szocialista országok közé Románia egyre nyíltabban bírálja a nemzetközi segélyek folyósítását, valamint a szocialista és más államokban tapasztalható magánszektor-fejlesztést. Bukarestben mindebben „egyes körök azon törekvéseit látják, hogy különbségeket tegyenek a szocialista országokkal fenntartott kapcsolatokban, attól függően, hogy követik-e a nyugati országok érdekében álló politikát és ideológiát.” Ezzel kapcsolatban a tegnapi román lapok ismertették az ország külügyminiszterének, Ioan Tottnak, az ENSZ-közgyűlésben mondott beszédét, amelyben a politikus azt javasolta a világszervezetnek, hogy alakítson ki olyan álláspontot, amelynek a lényege, hogy a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap mondjon le „kolonialista jellegű programjáról” és „elsősorban az álami, társadalmi és kooperációs szektort” támogassák hitelekkel. Totu külügyminiszter hangsúlyozta, hogy Románia ellenzi a hitelek kamatfeltételeinek alakítását és azt is, hogy politikai feltételek teljesítésétől teszik függővé az érintett pénzintézetek az újabb hitelek folyósítását. Románia teljes egészében visszafizette külföldi tartozásait, és most már úgy véli hogy jogában áll bírálni a Világban tapasztalható aránytalanságokat. Legutóbb azonban vette a bátorságot és egyszerűen átdolgozta a szocialista országok kommunista és munkáspártjai eszmei kérdésekkel foglalkozó titkárai berlini értekezletének közleményét. Bukarest egyszerűen egyenlőségjelet tett a külpolitika ideológiától történő mentesítésének tézise és az antikommunizmus között. (Tanjug) Kereszténydemokrata Néppárt Magyarországon Budapesten tegnap tartotta, alakuló közgyűlését a Kereszténydemokrata Néppárt, amelyet Magyarországon az úgynevezett nosztalgiapártok közé sorolnak. Nem véletlen ez a megjelölés, hiszen ez a párt tovább folytatja Brankovics klerikális pártjának hagyományait. Ez a párt az 1947-ben megtartott választásokon a szavazatok 16 százalékát szerezte meg. A most megalakult politikai pártnak, amint azt az alakuló közgyűlésen hangsúlyozták, nincsenek olyan ambíciói, mint elődjének, de a jövőben a keresztény tanok propagálásával mind több követet akar toborozni. Az alakuló közgyűlés résztvevői elfogadták a párt programját és statútumát, továbbá megválasztották a vezetőséget. Magyar résztvevőkön kívül jelen voltak a nyugatnémet, az osztrák, az olasz, a belga és néhány más állam kereszténydemokrata képviselői, valamint az Európa Parlament megbízottai. (Tanjug) Otthon szolgálhatnak a litván katonák? A köztársaság parlamentje határozati javaslatban fordult az ügyben Moszkvához Litvánia képviselőháza pénteken elfogadta azt a határozatot, amely követeli a moszkvai kormánytól, hogy a köztársaságból besorozott katonáknak engedélyezzék a szolgálati idő letöltését Litvániában vagy a másik két haiti köztársaság egyikében. A parlament azt követően döntött így, miután litván kiskatonák egyre többet panaszkodtak arra, hogy más szovjet tagköztársaságokban bántalmazzák őket. A balti tagköztársaságokban már eddig is elhangzott több ilyen jellegű panasz, de most történt meg először, hogy a litvániai képviselőház hivatalosan is kérelemmel fordult a Kremlhez. Évente egyébként 36 000 sorköteles fiatalt hívnak be Litvániából a Vörös Hadseregbe. (Reuter) A SZLOVÉNIAI ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÁS NEMZETKÖZI VISSZHANGJA A föderatív állam válsága A külföldi hírközlő szervek úgy ítélik meg, hogy hazánkban két koncepció került szembe egymással: az egyiket Szlovénia, a másikat Szerbia képviseli Az elmúlt héten jelentős publicitást kapott a nemzetközi sajtóban és a többi médiumban is a szlovén alkotmány módosítása, és ennek jugoszláv belpolitikai következményei. Ezekből a nézetekből, kommentárokból, hozzászólásokból közlünk az alábbiakban válogatást. A vélemények nem minden esetben tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Süddeutsche Zeitung (München): Jugoszláviának, mint föderatív országnak a létéről van szó, ha az együttélésre nem sikerül olyan megoldást találni, amely az eddiginél jobban megfelel a különböző fejlettségi fokú köztársaságoknak, akkor ami most történt, az a vég kezdetét jelenti. A liberális müncheni újság nézete szerint valamiféle lazább államszövetségre lenne szükség, hogy mindenki megtalálja érdekét benne. Die Welt (Bonn): Első oldalon számolt be a történtekről a hét közepén. Megemlítette, hogy Jugoszlávia déli köztársaságában, Crna Gorában fegyverbe szólítottak a szlovén határozat miatt. Felteszi a kérdést: szétesés előtt áll-e a balkáni ország? A független Jugoszláviából nem keletkezik-e majd több önálló független közösség és végül, nem tűnik-e úgy, hogy az európai kontinens délkeleti részén kialakult és szilárdnak hitt európai határok megváltozóban vannak? Ezekre a kérdésekre többé már nem lehet egyértelműen nemmel felelni, írja az újság. Carl Gustav Ströhm délkelet-európai szakértő, a cikk írója, úgy vélekedik, ha a szlovén lépést sikerül a gyakorlatban is keresztülvinni, akkor Horvátország is minden bizonnyal követni fogja a példát. A cikk végén megállapítja: Szlovénia és Szerbia napjainkban már annyira elidegenedtek egymástól, sőt annyira ellenségesen viszonyulnak egymáshoz, hogy legalább két évtizedre lenne szükség a kölcsönös megbékélésre. Le Monde (Párizs): Általában elmondható, hogy a jugoszláviai válság voltaképpen tovább folytatódik és az elmúlt hét fejleményei csupán újabb kiadása a válságnak. A La Liberation megállapítja, hogy a két rendbeszedett és Szerbiához kötődő tartomány, Szerbia és általában a déli régiók nem alkalmasak a szlovén liberalizmusra, maga Szlovénia viszont törekvéseiben számíthat Horvátországra. A JKSZ KB rendkívüli ülése, amelyet, mint az összes többi szövetségi testületét, Szerbia nyomására hívtak össze, bebizonyította, hogy a jugoszláv vezetőség keretein belül az utóbbi években erőviszonyeltolódások történtek. A továbbiakban azt írja, hogy az ország északi és déli része között keletkezett szakadékon a szlovénok és a szerbek immár nem tudnak átjutni. A Le Quotidien idézi Milan Kučan szavait: a meghátrálás Szlovénia számára saját elveinek elárulását jelentené. Petar Simic tábornok szavait is ismerteti, amelyek szerint alkotmányellenes az új szlovén alkotmánynak az a tétele, hogy békeidőben Szlovénia vezényli és parancsnokolja a területén állomásozó katonaságot. A Le Figaro úgy véli, hogy két egymással szembenálló koncepcióról, az Észak és a Dél koncepciójának ütközéséről van szó. Az egyiket az a köztársaság képviseli, amely nyugati módon fejlődik, a másikat pedig az erősen központosító törekvéseket képviselő szerb vezetők. A francia lap Jugoszlávia politikai térképét két részre osztja, s az egyiket szerinte a szerb párt karizmatikus vezetője, Slobodan Milošević irányítja (hogy Milosevic időközben a párt éléről a szerb állam élére került, azt a jelekből ítélve a Le Figaro dokumentációs osztálya még nem táplálta be a számítógépekbe). Milosevic az, aki a hatalmat roppant mértékben centralizálni akarja, az ország másik részén viszont a Horvátország által is támogatott Szlovénia áll, amely a szóban forgó alkotmányokkal reméli, hogy sikerül útját állnia a szerb ambícióknak. Róma: Az olasz lapok beszámoltak róla, hogy Jugoszláviában milyen nagy volt a feszültség a héten, a szlovén köztársaság merész alkotmánymódosítása nyomán. Békés Péter, a Szlovén KSZ KB titkára a római La Repubblica című lapnak a következőket mondta: „A kiválási jog nem jelent kiválási szándékot egyben. De nincs többé visszaút. Szlovénia nem hajlandó alávetni magát a központosító törekvéseknek. Nem akarunk elszakadni, és főleg nem akarunk erőszakot”. Az olasz sajtó élénk figyelemmel kíséri a jugoszláviai fejleményeket, s ez érthető, hiszen élénken él az emlékezetben, hogy a Balkán Európa lőporos hordója volt a század elején. Jugoszlávia különleges helyzete egyik fontos tényezője a jelenlegi európai egyensúlynak, és ez felborulhat, ha Jugoszláviában ellenőrizhetetlenné válnak a folyamatok. Az olasz sajtó azt is érzékelteti, hogy ami Szlovéniában történik, az része a Kelet-Európában zajló demokratizálódási harcnak, a létező szocializmus átalakulásának. A szlovén alkotmánymódosítás nem csak az elszakadási jogot mondta ki, hanem a párt vezető szerepének végét is, és a pluralista demokrácia előtt nyitotta meg az utat az új választási rendszer számára. Az olasz lapok a szlovén vezetőket Dubčekhez hasonlítják. A La Repubblica azt írja, hogy Ljubljanában egyelőre a párbeszéd és a békés átmenet hívei adják meg az alaphangot, a szerb vezetés azonban fegyveres megoldást emleget. Az ideológiákkal azonban egyre nehezebb leszerelni a kenyérgondokkal küszködő lakosságot Belgrádban is, de a gazdag Szlovéniában is. The Times (London): Az Államelnökség figyelmeztette a szlovéneket, senkinek sem áll jogában megmásítani alkotmányát, anélkül, hogy erre engedélyt kapott volna a Jugoszláv Alkotmánybíróságtól. Ez a figyelmeztetés azonban nincs összhangban azzal, ahogyan korábban alkotmányát Szerbia módosította. Akkor ugyanis a szerb vezető következőképpen fogalmazott: Az alkotmánymódosítások kizárólag Szerbia ügye, senkinek sincs joga abba beleavatkozni — írja a tekintélyes londoni újság, megállapítva, hogy nem egy mércével mértek akkor és most. Az angol lapok általában arról cikkeznek, hogy Szlovénia most megerősítette köztársasági szuverenitását, úgymond a növekvő szerb nacionalizmussal szemben. Egyesült Államok: Az amerikai lapok nemigen foglalkoznak a törtékekkel, például az USA Today című újság, amely a kontinensnyi ország minden kioszkjában kapható, egyetlen egy mondatban intézte el az egészet, a befolyásos tévéhálózatok pedig meg sem említették a jugoszláviai fejleményeket. A diktátor kisitálsa Amikor Ronald Reagan, az Egyesült Államok egykori elnöke a 80- as évek derekán rokonvonásokat fedezett fel Nicaragua és a Fülöpszigetek belpolitikájának alakulásában, egyszeriben megpecsételődött Ferdinand Marcosnak, a csaknem hétezer kisebb-nagyobb szigetet tömörítő ország diktátorának sorsa. Az amerikai érdekek és a Fehér Ház valamelyest módosított külpolitikája a teljhatalmú Marcos eltávolítását követelte meg. Noha az 1988 februárjában megtartott népszavazás-szerű bohózat keretében biztosított újabb elnöki megbízatás lehetőséget teremtett Marcosnak a hatalom további gyakorlására, a diktátornak hamarosan még hazájából is el kellett menekülnie. Abból az országból, amelyet két évtizeden keresztül már-már a hírhedt keleti despoták módján tartott a hatalmában. Akkor a nép nagy többsége egyenesen az óceán mélyére kívánta, bár akadtak olyanok is, akik addigi pozícióikat elvesztve a visszatérésében, egyszersmind újbóli felemelkedésükben reménykedtek. Reményeik és álmaik — amelyeket a Marcos visszatéréséhez fűztek — most már alighanem végérvényesen szertefoszlottak. Az annak idején Washington „régi barátjaként és szövetségeseként” tisztelt Marcos a héten elhunyt. Noha a honolului kórházban kiváló orvosok kezelték, a 72 éves nagybeteg emigráns diktátor már soha többé nem fogja élve meglátogatni hazáját. Pedig eltökélt szándéka volt, hogy egyszer még visszatér. Hazájában a hozzá hű erők eddig hatszor kísérelték meg a jelenlegi államelnök, Corazon Aquino megbuktatását. Próbálkozásaik sikertelenül végződtek. Az új rendszer, amely a korábbihoz hasonlóan ismét egyfajta washingtoni támogatást élvez, valamennyi puccskísérletet meghiúsított. Most azonban ismét nyugtalanság érezhető, hiszen félő, hogy egy újabb, talán az utolsó kísérlet következik, amely éppen emiatt bizonyulhat sokkal veszélyesebbnek a korábbinál, mert a fordulat után a hatalmuktól megfosztott csoportok mindent egy lapra tesznek fel. Aquino elnökasszonyt az eddigi tapasztalatok azonban már óvatosságra intették. Nem hogy ez elhunyt diktátor eltemetését nem engedélyezi az ország területén, hanem idejében készültségbe helyezte a hadsereget és a rendőrséget is, hogy az esetleges restaurációs törekvéseket már csírájukban megsemmisítse. Washington minden bizonnyal támogatta ezt az elképzelését. Való igaz, hogy az antikommunizmus zászlaját magasra emelő néhai Marcos személye és politikája hosszú időn keresztül megfelelt az USA Csendes-óceáni törekvéseinek, ám amint nyilvánvalóvá vált, hogy képtelen eredményesen harcolni a betiltott fülöpszigeteki Kommunista Párt fegyveres szárnyának, az Új Népi Hadsereg (NPA) gerillái ellen, sőt saját érdekeit helyezi előtérbe, a Fehér Ház megelégelte a gyenge kezű diktátort. Mennie, menekülnie kellett. A hatalmától megválni kényszerülő diktátor azonban nem volt hajlandó lemondani arról a vagyonról, amelyet uralkodásának évtizedeiben harácsolt össze. Szédületes pénzösszegeket emlegettek akkortájt a lapok, amit ma már nehezen lehetne utánaszámolni, hiszen a Hawaii-szigeteken száműzetésben élő népes családja, az összeg egy részét elköltötte. Feleségének, két lányának, a fiának és unokáinak azonban nincs okuk a félelemre, hiszen a családalapító az alatt az idő alatt, amíg a manilai elnöki palota lakója volt, az államkincstárral úgy bánt, mintha az a magánvagyonát képezné. Eddig csak néhány hozzá hasonló „pozícióban” levő nagyúrnak sikerült évi 57 ezer dolláros — hivatalosan jóváhagyott — jövedelemből 3 milliárd dollár értékű ingatlant összevásárolni New Yorkban. S bár az Egyesült Államokban bírósági eljárást is indítottak ellene — azzal vádolták, hogy országlása idején egymilliárd dollárt tulajdonított el az USA-tól — vagyoni helyzete, eltérően a politikaitól, soha sem ingott meg. Közben a bankok, amelyek vagyonát kezelik, a „hallgatni arany” mondáshoz tartják magukat. Úgy tűnik, hogy Marcos halálával végleg lezárult egy korszak a Fülöp-szigetek életében. Az ország lakossága nagy többségének aligha hiányzik egy újabb, Marcosféle despota és államigazgatási rendszer. J. SZABÓ József (Reuter telefoto) Imelda Marcos, az elhunyt diktátor felesége, férje ravatalánál Soha nincs egyedül! Hű társsá a vajdasági általános bankok! VAJDASÁGI társult bank Ország Egység Vétel Közép Eladási Ausztrál dollár 1 38 633 38 676 38 719 Osztrák schilling ICO 379 863 380 383 380 703 Kanadai dollár 1 31330 31377 31333 Dán korona 100 505 673 506 433 507193 Finn márka 100 856 798 858 086 859 373 Firencia frank 100 581 519 583 393 583 366 NSZK márka 100 1970 531 1973 493 1976 453 Görög drachma 100 33 334 33 368 33 401 Ír foot 1 53 163 53 341 53 319 Olasz líra 100 2 696 3 701 3 705 Japán jen 100 26 464 26 504 26 543 Kuvaiti dinár 1 132 725 122 910 123 094 Holland gulden 100 1 734 976 1737 583 1 740189 Norvég korona 100 534 070 534 873 535 675 Portugál' escudo 100 23148 23183 23 2П Svéd korona 100 574 717 575 581 576 444 Svájci frank 100 2 274 467 2 277 884 2 281 300 Angol font 1 59 857 59 947 60 036 USA-do!lár 1 36 795 36 851 36 906 (EU, Közösség) ECU 1 40 414 40 475 40 535 belga frank 100 93 293 93 434 93 574 Spanyol pezeta 100 30 653 30 730 30 776 1909. október 6. vasárnap