Magyar Szó, 1990. február (47. évfolyam, 30-57. szám)
1990-02-22 / 51. szám
12 DEZSŐ JÁNOS Petőfi Szibériában 1849-ben egy 26 éves költő-forradalmár tűnt el a magyar szabadságharc csatazajában. A hivatalos irodalomtörténet és a nemzet emlékezete a csata helyszínét, Segesvárt jelölte meg élete utolsó állomásaként. 1989 júliusában a nemzetközi Megamorv-expedíció Burját-Mongólia Barguzin nevű helységéből világgá röpítette a szenzációt, miszerint megtalálták Petőfi Sándor földi maradványait. Az expedíció nemzetközileg elismert tagját, Kiszely István antropológust kértem fel, mondja el a szibériai kutatás történetét és fejtse ki szakmai álláspontját. (6) És hát azért kerestük éppen ott, mert a helybeliek is úgy tudják, hogy Petőfi Sándor magyar költő egykor környezetükben élt. • Úgy tudom, a bordákon tébécényomokat fedeztek fel. Az amerikai kollégák az ötödik, hatodik, hetedik, nyolcadik, sőt egy kevéssé még a kilencedik borda belső felszínén is aktív tuberkulotikus hatást találtak. Tudomásunk van róla, hogy Petőfi tüdővészben szenvedett: erről egyrészt Czeizel Endre írt Egy orvosgenetikus szemével című könyvében ragyogó oldalakat, másrészt a 17 éves Petőfi katonakönyvében is az áll, hogy gyenge testalkatú és tuberkulotikus volt, éppen emiatt bocsátották el a hadseregből. Kortársai megírták róla, hogy vért köpött, és azt is tudjuk, hogy fia, Zoltán, tébécében halt meg: a tébécé ugyan nem öröklődik, de a betegségre való hajlam igen. Eliaszov leírása szerint is Küchelbecker barátja fiatalon, tuberkulózisban halt meg — ez azonban már vitatható, mert a koponya jobb 2-es metszőfogánál egy foggyökérgyulladás nyomait fedeztük fel, amelytől a szájpad is fölfertőződött. A szájpadon kialakult egy fisztula, amelynek a szájpad és a szájüreg felé volt sipolynyílása. A szájüregből a fertőzés tovaterjedt az orrüregbe — ez már nagyon súlyos fertőzés, az immunrendszert mindig rontja le —, és az immunrendszer leromlása következtében súlyos vérmérgezés következhetett be. Hasonló esetekben a halál oka általában tüdővizenyő szokott lenni, amit a hozzá nem értő emberek gyakran összetévesztenek a heveny tüdőgyulladással. Két orvostól is megkérdeztük, hogy milyen betegségeket kapnak az ide települő idegenek. Egymástól függetlenül elmondták, hogy általában nagyon súlyos szájbetegségeket, skorbutikus tünetek és fogmederbetegségek lépnek fel, amelyeket nem tudnak sokáig elviselni. Küchelbeckernek például egyetlen foga sem volt, pedig hatvanéves korában halt meg. Volt-e olyan ismérve a csontváznak, amely nem illett bele a képbe? — Legnagyobb bizonyosságunk éppen az, hogy ilyen nem volt. A talált csontvázon egyetlenegy olyan jellegzetességet sem találtunk, amelyről ne tudtunk volna Petőfi életében. Az amerikai kollégák ezt a következőképpen fogalmazták meg: „There is nothing, that would disqualify this skeleton from being that of Sándor Petőfi.” („Egyetlen ismérv sincs, amely ellentmondana annak, hogy az általunk megtalált csontváz Petőfi Sándoré.”) • Ön tehát az antropológia szempontjából egyértelműen kimondhatja azt, hogy akit megtaláltak, az Petőfi Sándor? — Kutatócsoportunk mind a négy tagja teljesen egyértelműen kimondta, hogy Petőfi Sándor földi maradványait találtuk meg. Elmondok egy érdekes epizódot. Straub Imre orvos, aki 30 éve tanulmányozza Petőfi testalkatát, ellendrukker volt, amikor kivittük második vizsgálatunkra, azt mondta, ő megnézi, hogy milyen jegyek vannak a csontvázon, és biztosan talál olyat, amely ellentétben áll azzal, amelyeket ismer. Straub, Fekete Sándorhoz hasonlóan, meg volt győződve arról, hogy Petőfi meghalt Segesváron. Egyébként kitűnő orvos és sokáig volt kórboncnok is, tehát jól ismeri az emberi testet. Amikor Ulan-Udéban kivettük a ládából Petőfi koponyáját és odaadtam a kezébe, csak nézte egy darabig és néhány perc múlva úgy elsírta magát, mint egy kisgyerek: „Gyerekek, ez Petőfi, ez Petőfi, ez csak Petőfi lehet!” És valóban, itt arról van szó, hogy egy szakembernek csakis Petőfi lehet. Ami nagyon szomorú a Petőfi-ügyben: Magyarországon még egyetlen szakember sem óhajtotta látni Petőfi csontvázát, és a szakmai jegyzőkönyvet sem, amelyben részletesen, érvekkel alátámasztva van leírva, miért Petőfi Sándor az, akit találtunk. Ezt eddig senki sem kérte tőlem, erre Magyarországon eddig még senki kíváncsi nem volt. Mindenki féligazságokból értesül, érzelmektől fűtve beszél, mellébeszél, vitatkozik. Az újságok sajtóhadjáratot indítottak a Megamorv-expedíció ellen. Ennek miben látja az okát? — Ha ezt az expedíciót a Magyar Tudományos Akadémia szervezte volna, az újságokban vezércikkek jelennek meg. Az MTA expedíciója Szibériában! Petőfit keresi az MTA! A szovjet minisztertanács hozzájárulásával igazságügyi szakértők kutatnak a helyszínen! Szóval, egészen másképp festett volna a dolog. A valóság az, hogy az állam mindig elzárkózott a kérdés megoldásától. Gondoljuk el, ebben a társadalmi rendszerben, amikor amúgy is nagy zűrzavar van a pártok, a gazdaság és a fennmaradás körül, ki is akarna foglalkozni ezzel a kérdéssel? Különben is két temetésünk volt: a Nagy Imréé és Kádár Jánosé. S egy ilyen lélektani pillanatban akad egy kazánkovács, egy magánember, aki azt mondja: „Én ezt a témát pénzelem, mert engem közösképp érdekel.” Az illető történetesen Morvai Ferenc, aki az emberek előtt nem túl rokonszenves. Nem kell minden embernek kedvesnek, mézes-mázosnak, „humán értelmiségi ”-nek lennie. Morvai a saját szakmájában, tehát a kazánok kiagyalásában világszínvonalon a legelső, üzletemberként is az elsők közé tartozik, nemcsak Magyarországon, de a világban is. Tehát egy ilyen — fondorlatosan, finoman beszélni nem tudó — magánember finanszírozza az expedíciót, és megérkezésünk után ő jelenti be, hogy: „Uraim, mi megtaláltuk Petőfi Sándort.” Petőfi fellelése az állam vagy az Akadémia kötelessége lett volna. Hát ebben a szituációban most köszönje meg az állam vagy az Akadémia Morvai Ferenc jótékonyságát és expedíciója sikerét? (Folytatjuk) Magymó A szerelem Játékai A NOVELLA RÉGI OLASZ MESTEREI id) Mikor a három hölgy belépett a kollégium termébe, nagy csend fogadta őket. A nagy termet egészen megtöltötte a hallgatóság. A tanács és a kollégium tagjain kívül, ott volt a vádlottak egész rokonsága és azonkívül nagyon sok más nemes ember, kik mind nagyon kíváncsiak voltak ennek a furcsa ügynek a végére. Bevezették a három foglyot és mikor a férjek meglátták mosolygó feleségeiket, elfogta őket a pulykaméreg és Anselmo, ki kevésbé tudott magán uralkodni, mint Girolamo, megfeledkezvén arról a tiszteletről, mellyel ennek a helynek tartozik, a legnagyobb gorombaságokat vágta oda felesége arcába. Az asszony azonban nem veszítette el hidegvérét és ahelyett, hogy megadta volna férjének azt, ami kijárt neki, minthogy a herceg már amúgy is megadta neki az engedélyt a beszédre, vidám arccal és erős hangon megszólalt. És az ámuló hallgatóság előtt ékes szavakkal fejtette ki, hogy férjeikből csak két dolog válthatta ki a kétségbeesést. Vagy az, hogy megölték, amint hamisan vallották, Aloise urat, vagy az, hogy úgyszólván egymás ágyában fogták el őket. Ami a herceg úr öccsét illeti, az immáron ott áll a törvényszék előtt viruló egészségben és az őt ért balesetnek egészen más okát adja meg, mint amelyet férjeink hangoztattak vallomásukban. Ha tehát a gyilkosságban ártatlanok, csak az bánthatja őket, hogy éjszaka idején egymás hálószobájában áldoztak a szerelemnek és ennek felfedezését olyan szégyenletesnek tartják magukra nézve, hogy a gyilkosság vállalásával a halálba akarnak menekülni. Pedig erre igazán semmi okuk nincs. Nem mondom, tört ki Isottából a harag, hogy nem szégyellhetik magukat, de nem mi miattunk. Hanem saját csapodárságukért, mert mit kerestek ők éjnek idején egymás hálószobájában? Hát semmi mást, mint egymás feleségét, akiről azt hitték, hogy valami sokkal jobbat fog neki nyújtani, mint az övék. És nem rajtuk múlt, hogy a maguk kertje helyett nem a másét öntözték. Hanem asszonyaiknak ravaszságán, ügyességén. És ide érve, Isotta elmondotta mindazt, amit az olvasó már úgyis tud, különösen kiemelve, hogy férjeik ennek a kalandnak köszönhetik nemsokára megszületendő gyermekeiket, mert nem férjek, hanem szenvedélyes szerelmesek módjára ölelkeztek velük és így csak természetes, hogy az elvetett mag megfogant a jól megművelt szántóföldben. Mikor Isotta befejezte beszédét, vele együtt Lucia is annyi bizonyítékkal, annyi jellel győzte meg a két férjet a maga ártatlanságáról, hogy végre megnyugodtak, a Tanács pedig mosolygó arccal mentette fel a két lovagot. De felmentették a bírák, szívükben a nagyszámú hallgatósággal és rokonsággal együtt, feleségeiket is a rájuk nehezedő gyanú alól és ujjongtak, mikor Anselmo és Girolamo boldogan ölelték karjukba asszonyaikat. Ezután a szép jelenet után Gismonda szólalt fel és éppen olyan meggyőzően és ékesszólóan mondotta el a maga védőbeszédét, mint Isotta. Lángoló szavakkal beszélt a szerelem mindent legyőző hatalmáról és arról, hogyan győzte le ez a mindennél nagyobb erő az ő ellentállását is és hogyan engedte meg végre Aloise Foscarónak az éjjeli látogatást. Hogy lovagjának szerelme éppen olyan nagy és nemes, mint az övé, semmi sem bizonyíthatja jobban,, minthogy kész érette fiatal életét is feláldozni. Mert csak azért gondolta ki az éjjeli betörés meséjét, hogy aszszonyi becsületére a gyanúnak árnyéka se eshessék. És szabad-e neki, ki kedvesét úgy szereti, mint Foscaro őt, ilyen áldozatot elfogadnia, csak azért, hogy egyes emberei jobbnak gondoiјак, mint amilyen valójában? Nem és ezerszer nem. De egyébként tagadja, hogy a bűn, amelyet elkövetett, olyan nagy. Hiszen fiatal özvegy, akinek joga van férjhez mennie, különösen, ha a kiválasztott olyan kiváló férfi, mint Foscaro — és aki volt valaha szerelmes, megérti, hogy jövendőbelije kérésének, ha teljesítése bele is ütközik az illendőség szabályaiba, nem tudott ellentállni. De ha még el is veszítené asszonyi becsületét, még akkor is inkább megmondaná a való igazságot, mintsem, kedvesének csak egyetlen hajaszála is meggörbüljön. A szép asszony ezeknél a szavaknál a tanácsurak elé tartotta az idáig elrejtett kötélhágcsót és Foscarónak írott szerelmes leveleit és rámutatott szolgálójára, aki a kaland minden részletébe be volt avatva. Gismonda asszony beszédének befejezése után, a tanácsurak Aloise-zal is elmondatták a történteket és természetesen felmentették. A tárgyalás után az érdekelt felek, egész rokonságukkal együtt Gismonda palotájába mentek, ahol nagy ünnepségek között, mindjárt meg is tartották az új fiatal pár lakodalmát. Lucia és Isotta pedig, épp a kellő időben egy-egy gyönyörű fiúcskával ajándékozta meg a két lovagot, akik még évek múlva is nevetve beszélgettek egymással igen ravasz, kívánatos feleségeik egykori csínyéről. Jó ünnepséget rendeztek, melyen a város nemesi és tanulói között Filenio is részt vett. Fiatalember módjára a szépeknek hol egyikére, hol a másikára nézett és minthogy valamennyi tetszett neki, elhatározta, hogy az egyiket táncra kéri fel, így is tett. Az illető hölgy, kit Emerentianának hívtak és messer Lamberto Bentivoglinak volt a felesége, a fiatalember kérését nem utasította vissza. Minthogy hölgye nagyon szép volt és arcáról szellem és finomság sugárzott, Filenio, kissé habozó léptekkel indult vele táncba, de aztán nekibátorodott, többször megszorította a kezét és forró szavakat suttogott fülébe. (Folytatjuk) Gian Francesco Slraparola (1483—1558) DIÁKBOSSZÜ Bolognában, Lombardiának ebben a nemes városában, melyet a tudomány anyjának is neveznek és mely bővében van mindennek, amit a tudomány fejlesztéséhez és ápolásához szükséges, élt egy előkelő, krétai származású diák, akit Filenio Sisternának hívtak. Minden tekintetben kedves és amellett nagyon okos fiú volt. Történt egyszer, hogy Bolognában valami szép, ragyo 1990. február 22., csütörtök KERESZTREJTVÉNY Vízszintes: 1. Csordát őrző pásztor, 7. Vonat fut rajta, 8. Tíz betűt keverve, 9. Teniski Savez Vojvodine, 11. Nikkel vegyjele, 13. Imamovic énekes neve, 15. Magához vette, 17. Ördög, szerbhorvátul, 18. Törökország autójelzése, 19. Levélborítékra írják, 21. Helység Belgiumban, 23. Végtelenül ígér, 25. A vonat teszi. Függőleges: 1. Satnya, 2. Sisak autójelzése, 3. Bőségesen kibocsát, 4. Módi, 5. Keresztül, 6. Apró cseppekben esik, 10. Vajdasági sakkozó, Lajos, 12. Ivó Lola Ribar, 14. Ezen a helyen, 16. Értéktelen, 20. Kérdő névmás, 22. Pancsova autójelzése, 24. Gospic autójelzése. % 3 5 6 1 Шв E io■ лг u 13 14 1S ne 0 m* B 19 ■nE 21 22■ 23 24 _