Magyar Szó, 1990. július (47. évfolyam, 193-208. szám)
1990-07-16 / 193. szám
■4 Átszervezés a közigazgatásban Háromszázharminchét tartományi alkalmazottat érintett • Beszélgetés Bozóki Antal vajdasági kormánytaggal a kétéves ésszerűsítési időszak első negyedévéről A tartományi közigazgatási szervekben ez év januárjában megkezdődött ésszerűsítésről már cikkeztünk korábban, Nagytakarítás a közigazgatási szervekben címmel. Hogyan állnak a dolgok most, félév elmúltával? Több dolgozó is sérelmezte, hogy őt elbocsátották, ugyanakkor új embereket vettek fel a helyükre. Bozóki Antal magiszter, a TVT tagja az ésszerűsítés lebonyolításával van megbízva. Korábban, s most is vele beszélgettünk arról, hogyan halad a tartományi közigazgatás lomha gépezetének leépítése, korszerűsítése és hatékonyabbá tétele. Az elmúlt félévben nagy munka folyt a tartományi közigazgatási szervekben. Az alkotmánymódosítással és egyéb törvénymódosításokkal összhangban minden közigazgatási szerv új, belső szervezési és más szabályzatot hozott. Minden azzal a céllal történt, hogy a közigazgatás hatékonyabb, korszerűbb és olcsóbb legyen. Időközben az április végén megszűnt érdekközösségek szerepét is átvették a tartományi közigazgatási szervek. Az államigazgatási szervekben természetesen kevesebb munkás végzi ugyanazt a feladatot és a döntéshozatalkor is kevesebb embert kell megmozgatni. VISSZATEKINTÉS A tartományi közigazgatási szervek belső szabályzataiban 1989. december 31-én 1892 munkahely volt feltüntetve, s ezek számát 1321-re csökkentették, azaz 571- gyel (30,17 százalékkal) lett kevesebb munkahely. Mivel azonban 234-et be sem töltöttek, az átszervezés nem 571, hanem 337 alkalmazottat érintett. Amikor ez a 337 alkalmazott munka nélkül maradt, 143-uknak már megvoltak a feltételeik a nyugdíjba vonulásra. Lényegében tehát 193 tisztviselő vált munkafelesleggé. A szakszervezet kimutatta, hogy 20 embernek vált kérdésessé az egzisztenciája; hétnek megoldották a helyzetét, 13 pedig egyelőre még kapja minden hónapban az őt megillető juttatást. Több olyan dolgozó is van, aki más beosztást kapott ugyan, de végkielégítésre tart igényt, magánvállalkozásba akar kezdeni, s átadja helyét a beosztás nélkül marad dolgozóknak. A döntések ellen 37-en fellebbeztek, 13 esetében elfogadták, egy dolgozó bírósági eljárást indított azért, hogy visszavegyék. KÖZELMÚLT Június 30-áig 113 dolgozó munkaviszonya szűnt meg, közülük 18 tisztségviselő vagy vezető beosztású egyén és 95 munkás volt. 61-en nyugdíjba vonultak, 52-en pedig a tartományi közigazgatási szerven kívül létesítettek munkaviszonyt. Az elhelyezkedésben Bozóki Antal szavai szerint segítették őket. Az érdekközösség feladatkörének megszűnésekor 93-mal nőtt a munkahelyek száma a közigazgatási szervekben, a foglalkoztatottak száma pedig 68-cal. A törvény értelmében át kellett venni a tartományi érdekközösség 129 dolgozóját. Átvették őket, de nem mindegyikük kapott beosztást. JELENIDŐ — Jelenleg— mondja Bozóki Antal. — azaz július elsején 1352 dolgozója volt a tartományi közigazgatásnak, a munkaerő-felesleg száma pedig 249, 77-üknek adottak a feltételei a nyugdíjba vonulásra; 24 végkielégítésre tart igényt, 10 egyén részére pedig megvásároljuk a hiányzó szolgálati éveket. Ez azt jelenti, 111-nek meg van oldva az egzisztenciája, s 138 alkalmazottat kell még elhelyezni. A munka nélkül maradók nem egyforma mércék alapján kapják a havi járandóságukat: azok a dolgozók, akik május 24- éig maradtak munka nélkül, az 1989. december 27-i államigazgatási törvény értelmében az előző havi személyi jövedelmükre szereztek jogot, mielőtt kézhez kapták volna a végzésüket, s jár nekik minden esedékes emelés (109 dolgozóról és 29 tisztségviselőről, illetve vezető beosztású egyénről van szó). Azok viszont, akik május 24-e után, az államigazgatási törvény változása után kapták meg a végzésüket, szavatolt személyi jövedelmet kapnak. Ezek zömmel az érdekközösségek dolgozói, hiszen az érdekközösségek ápriiis 31-ével szűntek meg. A JÖVŐ — Az átszervezést kétéves időtartamra időzítette a TVT, tehát a negyedénél tartunk. A beosztást kapott dolgozók munkalapot vezetnek, így minden egyes szerv és egyén munkája ellenőrizhető. Ahol sok a munka, a munkahelyek száma növelhető, viszont összevonhatók a munkahelyek ott, ahol nincs elég munka. A közigazgatási szerveket több, szőkébb szakosítású szakemberrel kell felerősíteni, (10 munkahely még betöltetlen. Amíg a munka nélkül maradt és megfelelő iskolai végzettségű dolgozók közül egy is van, addig nem lehet kiírni pályázatot, mert nem az a cél, hogy munka nélkül maradjanak az emberek, hanem az, hogy kevesebb, de jó szakember lássa el a feladatokat. Eddig nagyon rossz volt a szakmai megoszlás. Ezentúl csakis megfelelő iskolai végzettségű személy tölthet be minden egyes munkahelyet. Volt itt a közigazgatásban holdkultúrát végzett vagy biológusi oklevéllel rendelkező tisztviselő is, de még balett-táncos is. Egyébként, ha iskolai végzettségükkel megfelelő munkahelyeket töltöttek volna ha az alkalmazottak, nem pedig magasabb fokú végzettséget követelő munkahelyet, akkor nem lett volna ekkora a megrázkódtatás. Az emberek elleni hajszáról egy percig sem volt szó. Tény, hogy elkerülhetetlen az adminisztráció csökkentése. A közigazgatás átszervezése azonban nem fejeződött be, a kétéves folyamatnak mindössze az egynegyedéhez érkeztünk el. Nagy feladat vár még ránk: a községek és a községi közigazgatás átszervezése. Őszre ezzel fogunk a legtöbbet bajlódni. Bozóki Antal magiszter, a TVT tagja adatokkal bizonyította, hogy az átszervezés a legnagyobb rendben és emberségesen zajlott Persze, meg kell engedni azoknak akikről szó volt, hogy erről az átszervezésről másként vetekedjenek. Egyébként Bozóki Antal volt megbízva a sajtóházak ésszerűsítésével is. Mint a beszélgetés idején kiderült, csak ideiglenesen, a tájékoztatási titkár és segédtitkár lemondása után Koviljko Lovre kapta ezt a feladatot, a TVT tájékoztatási bizottságának az élén pedig Milan Lufic ám. CSIPÁK Ibolya Bozóki Antal: Nem folyt hajsza az emberek ellen Macmiaó 1990. július 16., hétfő egy út is összeveszíthet? Két zrenjanini helyi közösség vitája egy terven kívüli út építése körül Két zrenjanini helyi közösséget komolyan összeveszített egy út építése. A viszály már odáig fajult, hogy éjjelente megrongálják a még be nem fejezett útszélt, esetenként pedig valóságos barikádokat emelnek, hogy az útépítők járműveit megállítsák. S mindez egy alig néhány kilométeres szakasz miatt történik. A Đuro Đaković helyi közösséghez tartozó Berbenski település lakosai még 1983-ban elhatározták, hogy egy utat építenek a városközpont felé. Az út elhalad a szomszédos Stevica Jovanovic helyi közösség néhány utcájának a végénél, és a település lakosainak sokat jelentene, mivel ezáltal gyorsabban eljuthatnának a városközpontba, rövidebb lenne a kórház felé vezető út, javulna a közellátás is. Ezért nem csoda, hogy a többség készségesen fizette a helyi járulékot az út építésére. A szomszédos helyi közösségben azonban már nincsenek elragadtatva az úttól, amely a Temes és a Skadar utcán, valamint a Bega soron is áthaladna. Először is kifogásolják, amiért az út nincs benne a városrendezési terveben, tehát valójában illegálisan épül, és szerintük valószínűleg közlekedési problémákat okoz majd. Másrészt a Stevica Jovanovic helyi közösség lakóházainak egy részét igencsak kikezdték a Bega-kanyar körüli építkezések, s arról van szó, hogy a Putnik teles a megrepedt házfalakért tem pülésen épített nemrég házat néktártalanítottak , mindenkit. Ezért hány közismertebb zemjanini polgár, s valójában miattuk épül ilyen hamarjában az út... Az esettel petícióban követelik, hogy az esetleges útépítés csakis a meglevő városrendezési terv alapján történhet. Egy ilyen terv szerinti építkezés pedig szükségessé tenné néhány lakóház lebontását is, erre viszont a Đuro Đaković helyi közösségben egyelőre nincs pénz, csakis az útra futja. A helyi közösségben úgy vélik, hogy egyesek saját érdekeiket fontosabbnak tartják egy egész település lakosainak az érdekeinél, a másik fél még azt hangoztatja, miszerint valójában kapcsolatban már küldöttkérdés is elhangzott, amelyre az volt a válasz, hogy a munkálatokat egyelőre le kell állítani a rendes dokumentáció beszerzéséig. Az útépítőknek azonban, úgy látszik, sietős, s ezért nem álltak le a munkával. Valószínűleg még jobban haladnának, ha a szomszédos helyi közösség lakosai nem akadékoskodnak ... K. L DOLGOZNÁNAK A FIATALOK Kula községben két ifjúsági brigádra is lenne elég jelentkező Kula községből szövetségi ifjúsági munkaakcióra egy brigád utazik. Andrija Paripovic községi ifjúsági elnöktől megtudtuk, hogy a brigád a Niš ’90 szövetségi ifjúsági akción vesz részt augusztus 5- étől 31-éig. Negyventagú lesz, és augusztus elsejéig lehet jelentkezni. Az előző évekhez képest nagyobb az érdeklődés, csak két napja tették közzé a felhívást plakátokon, de 40 fiatal már jelentkezett, és még sokan ezután fognak jelentkezni. Ha tudták volna, hogy ilyen nagy lesz az érdeklődés, két brigádot jelentettek volna be, most már azonban erre nincs lehetőség, mert már minden akción betelt a létszám. A brigádtagokat egyébként több helyi akció után választják ki, a vezetőséget peddig a brigádtagok jövő heti közgyűlésén választják meg. Mt Szent Luca-vázlat eleme: örök téma! Nehéz, zöld víz, csatornautcák őrjítő értékrendszere, patinás csodapaloták és dekadensen omladozó házak, történelemszag és életszak egyszerre! Templom. Nem a Szent Márkkollázs, nem a Fraki síremlékei vagy a San Stephanónak a Mátyás-temploméval rokon fal- és oszlopdíszítése, hanem a SzentJeremiás, Velence ezermii .,kisebb” templomának egyike. Kilépsz a Santa Lucia pályaudvarról, és balra fordulsz. Végig egy nyüzsgő kereskedőutcán, és már ott vagy a Campo San Geremián. Jobbról megpillantod a templomot. Az üvegkoporsóban Szent Luca fekszik. A pályaudvar névadója. Iniciáléi megannyi vasúti kocsi tábláján száguldanak Európaszerte. A cölöpváros felé, és újra el onnan. (A véletlen furcsa játéka: Santa Lucia neve bennünk, utazásért élő nyomorultakban, azonnal a velencei Stazione Ferroviaria emlékét ébreszti. Azokat a perceket, amikor a vonat, Mestrét elhagyván, mintha a lagúna zöld vizének felszínén robogna, mi meg az ablakban lógunk, és széltől könnyező szemünkkel felismerni igyekszünk a távoli párából lassan előtűnő város körvonalait, összeforrt tehát bennünk a két fogalom: a szemle és az utazásé.) Szent Luca a koporsóban: vakok és hályogosok reménye. (Szent Balázs a torok védelmezője, Luca a szembetegségektől óv.) A monda szerint egyik kérőjét annyira megbabonázták Luca szemei, hogy szinte elborult elméje a szerelemtől. A lány — a fiatalembert féltve — kivájta szemét, és elküldte a kérőnek. Az megrendültségében felvette a keresztény vallást. Lucát festményeken is kézben tartott szemgolyókkal ábrázolják. Nemes Eutichia asszony, Luca édesanyja, gyógyíthatatlan, súlyos betegségben szenvedett. Lánya, buzgó, ifjú keresztény lévén (időszámításunk harmadik századában vagyunk, Szicílián a Római birodalom hanyatlása, a tiltott kereszténység térhódítása), meggyőzte őt, zarándokoljanak el Szent Ágota sírjához. A sírnál Lucának megjelent Ágota. Közölte vele, hogy édesanyja meg fog gyógyulni, de őrá, Lucára, mártíromság vár. A lány, ezt megtudván, szétosztotta vagyonát a szegények közt. Jegyese, ezt megtudván, dühében följelentette Lucát a hatóságoknál, hogy a tiltott vallás híve. A hatóságok, ezt megtudván, eljöttek Lucáért. El akarták hurcolni, de Luca egy tapodtat se mozdult. Igavonó ökröket hoztak, de azokkal se tudták elmozdítani helyéről. Felgyújtották. A lángok nem tettek benne kárt. Ekkor egy katona tőrével összeszurkálta Luca torkát, és Luca meghalt. (A történetnek itt nincs vége, de egy pillanatra meg kell állnunk. Milyen banalitáson is múlott a lány élete! Ugyanis, ha Ágota elhallgatja előtte, hogy mártírhalál várja, Luca nem ajándékozza vagyonát a szegényeknek, és ezzel nem váltja ki jegyese bosszúját. Ágota voltaképpen halálra ítélte Lucát. A beteg asszony életét behelyettesítette a fiatal lányéval. Krisztus után 304-ben, december tizenharmadikán halt meg a fiatal siracusai vértanú. Teste azonban nem porladt el: a csodával káros módon a mai napig épségben megmaradt. Csupán megszáradt, megkérgesedett, a múmiák szürkésbarna színét öltötte fel. Hogy minek köszönhető ez a csoda, a talaj összetételének, valamiféle balzsamnak vagy Isten kezének, nehéz volna bizonyossággal megállapítani. Arról, hogy mi volt a szent testének későbbi sorsa, elég keveset tudni. Annyi azonban biztos, hogy nem valami békés nyugalomban töltötte az évszázadokat, ahhoz túlságosan is attraktív ereklye volt. Tény, hogy a múmia 1040-ben Konstantinápolyba került, de a bizánci császár gyűjteményében sem maradt sokáig. Az aggastyán Dandolo dogo szervezte negyedik keresztes hadjárat során. 1204- ben Velence meghódította Konstantinápolyt, és tengernyi csodálatos kincsre tett szert. Többek között a szent testét is visszaszerezte, és azóta féltékenyen őrzi. Ott fekszik hát a Jeremiástemplomban a kis női test, üvegkoporsóban, örök ravatalon, gazdagon díszített, hosszú ruhában. Keze összekulcsolva, feje hímzett párnáin pihen. Arcát, haját azonban nem láthatjuk. Roncalli bíboros, velencei pátriárka — a későbbi XXIII. János pápa — kifejezett óhajára ugyanis 1955-ben a szentnek arcát ezüst maszkkal fedték be. Letakarták Luca szemét, szemüregét, a zarándok nem bizonyosodhat meg a monda igaz voltáról. Luca sebzett nyakát is ezüstlemez borítja, s fürtjei helyén is csak a maszk hajszerű, hullámosra kialakított része látszik, alán a múmia feje már nem is volt olyan kifogástalan állapotban. De eltakarásával megszentségtelenítették Lucát. Elvették erejét. „Demisztifikálták”, és a ,.rejtett” álmisztikumával ruházták föl. A megszenvedett arc látványát stilizált, személytelen-sima maszkkal cserélték fel. Pedig lehet-e valami izgalmasabb egy ezerhétszáz éves lány arcánál? Válasz helyett nézzünk Luca összekulcsolt kezére. Lábfejének fájdalommal égnek meredő ujjaira. X TOMÁN Tibor Csikós Tibor szőveетајиа