Magyar Szó, 1990. július (47. évfolyam, 193-208. szám)

1990-07-16 / 193. szám

■4 Átszervezés a közigazgatásban Háromszázharminchét tar­tományi alkalmazottat érintett • Beszélgetés Bozóki Antal vajdasági kormánytaggal a kétéves ésszerűsítési időszak első negyedévéről A tartományi közigazgatási szervekben ez év januárjában megkezdődött ésszerűsítésről már cikkeztünk korábban, Nagytaka­rítás a közigazgatási szervekben címmel. Hogyan állnak a dolgok most, félév elmúltával? Több dolgozó is sérelmezte, hogy őt elbo­csátották, ugyanakkor új embere­ket vettek fel a helyükre. Bozóki Antal magiszter, a TVT tagja az ésszerűsítés lebonyolítá­sával van megbízva. Korábban, s most is vele beszélgettünk arról, hogyan halad a tartományi köz­­igazgatás lomha gépezetének le­építése, korszerűsítése és hatéko­nyabbá tétele.­­ Az elmúlt félévben nagy munka folyt a tartományi közigaz­gatási szervekben. Az alkotmány­módosítással és egyéb törvénymó­­dosítások­kal összhangban minden közigazgatási szerv új, belső szer­vezési és más szabályzatot hozott. Minden azzal a céllal történt, hogy a közigazgatás hatékonyabb, kor­szerűbb és olcsóbb legyen. Időköz­ben az április végén megszűnt ér­dekközösségek szerepét is átvették a tartományi közigazgatási szer­vek. Az államigazgatási szervek­ben természetesen kevesebb mun­kás végzi ugyanazt a feladatot és a döntéshozatalkor is kevesebb embert kell megmozgatni. VISSZATEKINTÉS A tartományi közigazgatási szer­vek belső szabályzataiban 1989. december 31-én 1892 munkahely volt feltüntetve, s ezek számát 1321-re csökkentették, azaz 571- gyel (30,17 százalékkal) lett keve­sebb munkahely. Mivel azonban 234-et be sem töltöttek, az átszer­vezés nem 571, hanem 337­­ alkal­mazottat érintett. Amikor ez a 337 alkalmazott munka nélkül maradt, 143-uknak már megvoltak a fel­tételeik a nyugdíjba vonulásra. Lényegében tehát 193 tisztviselő vált munkafelesleggé. A szakszer­vezet kimutatta, hogy 20 ember­nek vált kérdésessé az egziszten­ciája; hétnek megoldották a hely­zetét, 13 pedig egyelőre m­­ég kap­ja minden hónapban az őt megil­lető juttatást. Több olyan dolgo­zó is van, aki más beosztást ka­pott ugyan, de végkielégítésre tart igényt, magánvállalkozásba akar kezdeni, s átadja helyét a beosz­tás nélkül marad dolgozóknak. A döntések ellen 37-en fellebbeztek, 13 esetében elfogadták, egy dolgo­zó bírósági eljárást indított azért, hogy visszavegyék. KÖZELMÚLT Június 30-áig 113 dolgozó mun­kaviszonya szűnt meg, közülük 18 tisztségviselő vagy vezető beosztá­sú egyén és 95 munkás volt. 61-en nyugdíjba vonultak, 52-en pedig a tartományi közigazgatási szerven kívül létesítettek munkaviszonyt. Az elhelyezkedésben Bozóki Antal szavai szerint segítették őket. Az érdekközösség feladatkörének megszűnésekor 93-mal nőtt a munkahelyek száma a közigazga­tási szervekben, a foglalkoztatot­tak száma pedig 68-cal. A törvény értelmében át kellett venni a tar­tományi érdekközösség 129 dolgo­zóját. Átvették őket, de nem mindegyikük kapott beosztást. JELENIDŐ — Jelenleg— mondja Bozóki An­tal. — azaz július elsején 1352 dolgozója volt a tartományi köz­­igazgatásnak, a munkaerő-felesleg száma pedig 249, 77-üknek adot­tak a feltételei a nyugdíjba vonu­lásra; 24 végkielégítésre tart igényt, 10 egyén részére pedig megvásároljuk a hiányzó szolgá­lati éveket. Ez azt jelenti, 111-nek meg van oldva az egzisztenciája, s 138 alkalmazottat kell­ még el­helyezni. A munka nélkül mara­dók nem egyforma mércék alap­ján kapják a havi járandóságukat: azok a dolgozók, akik május 24- éig maradtak munka nélkül, az 1989. december 27-i államigazga­tási törvény értelmében az előző havi személyi jövedelmükre sze­reztek jogot, mielőtt kézhez kap­ták volna a végzésüket, s jár ne­kik minden esedékes emelés (109 dolgozóról és 29 tisztségviselőről, illetve vezető beosztású egyénről van szó). Azok viszont, akik má­jus 24-e után, az államigazgatási törvény változása után kapták meg a végzésüket, szavatolt személyi jövedelmet kapnak. Ezek zöm­mel az érdekközösségek dolgozói, hiszen az érdekközösségek ápriiis 31-ével szűntek meg. A JÖVŐ — Az átszervezést kétéves idő­tartamra időzítette a TVT, tehát a negyedénél tartunk. A beosztást kapott dolgozók munkalapot ve­zetnek, így minden egyes szerv és egyén munkája ellenőrizhető. Ahol sok a munka, a munkahelyek szá­­ma növelhető, viszont összevon­hatók a munkahelyek ott, ahol nincs elég munka. A közigazgatási szerveket több, szőkébb szakosítá­­sú szakemberrel kell felerősíteni, (10 munkahely még betöltetlen. Amíg a munka nélkül maradt és megfelelő iskolai végzettségű dol­gozók közül egy is van, addig nem lehet kiírni pályázatot, mert nem az a cél, hogy munka nélkül maradjanak az emberek, hanem az, hogy kevesebb, de jó szakember lássa el a feladatokat. Eddig na­gyon rossz volt a szakmai megosz­lás. Ezentúl csakis megfelelő isko­lai végzettségű személy tölthet be minden egyes munkahelyet. Volt itt a közigazgatásban holdkultúrát végzett vagy biológusi oklevéllel rendelkező tisztviselő is, de még balett-táncos is. Egyébként, ha is­kolai végzettségükkel megfelelő munkahelyeket töltöttek volna ha az alkalmazottak, nem pedig ma­gasabb fokú végzettséget követelő munkahelyet, akkor nem lett vol­na ekkora a megrázkódtatás. Az emberek elleni hajszáról egy percig sem volt szó. Tény, hogy elkerülhetetlen az adminisztráció csökkentése. A közigazgatás át­szervezése azonban nem fejező­dött be, a kétéves folyamatnak mindössze az egynegyedéhez ér­keztünk el. Nagy feladat vár még ránk: a községek és a községi köz­­igazgatás átszervezése. Őszre ezzel fogunk a legtöbbet bajlódni. Bozóki Antal magiszter, a TVT tagja adatokkal bizonyította, hogy az átszervezés a legnagyobb rend­­ben és emberségesen zajlott Per­sze, meg kell engedni azoknak akikről szó volt, hogy erről az át­szervezésről másként vetekedje­nek. Egyébként Bozóki Antal volt megbízva a sajtóházak ésszerűsí­tésével is. Mint a beszélgetés ide­jén kiderült, csak ideiglenesen, a tájékoztatási titkár és segédtitkár lemondása után Koviljko Lovre kapta ezt a feladatot, a TVT tájé­koztatási bizottságának az élén pedig Milan Lufic ám. CSIPÁK Ibolya Bozóki Antal: Nem folyt hajsza az emberek ellen Macmiaó 1990. július 16., hétfő egy út is összeveszíthet? Két zrenjanini helyi közösség vitája egy terven kívüli út építése körül Két zrenjanini helyi közösséget komolyan összeveszített­­ egy út építése. A viszály már odáig fa­jult, hogy éjjelente megrongálják a még be nem fejezett útszélt, ese­tenként pedig valóságos barikádo­kat emelnek, hogy az útépítők jár­műveit megállítsák. S mindez egy alig néhány kilométeres szakasz miatt történik. A Đuro Đaković helyi közösség­hez tartozó Berbenski település la­kosai még 1983-ban elhatározták, hogy egy utat építenek a város­­központ felé. Az út elhalad a szomszédos Stevica Jovanovic he­lyi közösség néhány utcájának a végénél, és a település lakosainak sokat jelentene, mivel ezáltal gyor­sabban eljuthatnának a városköz­pontba, rövidebb lenne a kórház felé vezető út, javulna a közellá­tás is. Ezért nem csoda, hogy a többség készségesen fizette a helyi járulékot az­ út építésére. A szom­szédos helyi közösségben azonban már nincsenek elragadtatva az út­tól, amely a Temes és a Skadar utcán, valamint a Bega soron is áthaladna. Először is kifogásolják, amiért az út nincs benne a város­­rendezési terveben, tehát valójában illegálisan épül, és szerintük való­színűleg közlekedési problémákat okoz majd. Másrészt a Stevica Jo­vanovic helyi közösség lakóházai­nak egy részét igencsak kikezdték a Bega-kanyar körüli építkezések, s arról van szó, hogy a Putnik tele­­s a megrepedt házfalakért tem pülésen épített nemrég házat né­ktártalanítottak , mindenkit. Ezért­ hány közismertebb zem­janini pol­­­gár, s valójában miattuk épül ilyen hamarjában az út... Az esettel petícióban követelik, hogy az eset­leges útépítés csakis a meglevő vá­rosrendezési terv alapján történ­het. Egy ilyen terv szerinti épít­kezés pedig szükségessé tenné né­hány lakóház lebontását is, erre viszont a Đuro Đaković helyi kö­zösségben egyelőre nincs pénz, csakis az útra futja. A helyi kö­zösségben úgy vélik, hogy egyesek saját érdekeiket fontosabbnak tart­ják egy egész település lakosainak az érdekeinél, a másik fél még azt hangoztatja, miszerint valójában kapcsolatban már k­üldöttkérdés is elhangzott, amelyre az volt a vá­lasz, hogy a munkálatokat egyelő­re le k­ell állítani a rendes doku­mentáció beszerzéséig. Az útépí­tőknek azonban, úgy látszik, sie­tős, s ezért nem álltak le a mun­kával. Valószínűleg még jobban haladnának, ha a szomszédos he­lyi közösség lakosai nem akadé­koskodnak ... K. L DOLGOZNÁNAK A FIATALOK Kula községben két ifjúsági brigádra is lenne elég jelentkező Kula községből szövetségi ifjú­sági munkaakcióra egy brigád uta­zik. Andrija Paripovic községi ifjú­sági elnöktől megtudtuk, hogy a brigád a Niš ’90 szövetségi ifjúsá­gi akción vesz részt augusztus 5- étől 31-éig. Negyventagú lesz, és augusztus elsejéig lehet jelentkez­ni. Az előző évekhez képest na­gyobb az érdeklődés, csak két nap­ja tették közzé a felhívást plaká­tokon, de 40 fiatal már jelentke­zett, és még sokan ezután fognak jelentkezni. Ha tudták volna, hogy ilyen nagy lesz az érdeklődés, két brigádot jelentettek volna be, most már azonban erre nincs lehetőség, mert már minden akción betelt a létszám. A brigádtagokat egyéb­ként több helyi akció után választ­ják ki, a vezetőséget peddig a bri­gádtagok jövő heti közgyűlésén választják meg. M­t S­zent Luca-vázlat elem­e: örök téma! Nehéz, zöld víz, csatornautcák őrjítő értékrendszere, pa­tinás csodapaloták és dekadensen omladozó házak, történelemszag és életszak egyszerre! Templom. Nem a Szent­ Márk­­kollázs, nem a Fraki síremlékei vagy a San Stephanónak a Má­tyás-temploméval rokon fal- és oszlopdíszítése, hanem a Szent­­Jeremiás, Velence ezermii .,ki­sebb” templomának egyike. Ki­lépsz a Santa Lucia pályaudvar­ról, és balra fordulsz. Végig egy nyüzsgő kereskedőutcán, és már ott vagy a Campo San Geremián. Jobbról megpillantod a templo­mot. Az üvegkoporsóban Szent Luca fekszik. A pályaudvar névadója. Iniciáléi megannyi vasúti kocsi tábláján száguldanak E­urópa­­szerte. A cölöpváros felé, és új­ra el onnan. (A véletlen furcsa játéka: Santa Lucia neve ben­nünk, utazásért élő nyomorultak­ban, azonnal a velencei Stazione Ferroviaria emlékét ébreszti. Azokat a perceket, amikor a vo­nat, Mestrét elhagyván, mintha a lagúna zöld vizének felszínén robogna, mi meg az ablakban ló­gunk, és széltől könnyező sze­münkkel felismerni igyekszünk a távoli párából lassan előtűnő vá­ros körvonalait, összeforrt tehát bennünk a két fogalom: a szemle és az utazásé.) Szent Luca a koporsóban: va­kok és hályogosok reménye. (Szent Balázs a torok védelmező­je, Luca a szembetegségektől óv.) A monda szerint egyik kérőjét annyira megbabonázták Luca szemei, hogy szinte elborult el­méje a szerelemtől. A lány­ — a fiatalembert féltve — kivájta szemét, és elküldte a kérőnek. Az megrendültségében felvette a keresztény vallást. Lucát festmé­nyeken is kézben tartott szem­golyókkal ábrázolják. Nemes Eutichia asszony, Luca édesanyja, gyógyíthatatlan, sú­lyos be­tegségben szenvedett. Lánya, buzgó, ifjú keresztény lé­vén (időszámításunk harmadik századában vagyunk, Szicílián a Római birodalom hanyatlása, a tiltott kereszténység térhódítása), meggyőzte őt, zarándokoljanak el Szent Ágota sírjához. A sírnál Lucának megjelent Ágota. Kö­zölte vele, hogy édesanyja meg fog gyógyulni, de őrá, Lucára, mártíromság vár. A lány, ezt megtudván, szét­osztotta vagyonát a szegények közt. Jegyese, ezt megtudván, dühé­ben följelentette Lucát a hatósá­goknál, hogy a tiltott vallás híve. A hatóságok, ezt megtudván, eljöttek Lucáért. El akarták hurcolni, de Luca egy tapodtat se mozdult. Igavonó ökröket hoztak, de azokkal se tudták elmozdítani helyéről. Fel­gyújtották. A lángok nem tettek benne kárt. Ekkor egy katona tőrével összeszurkálta Luca tor­kát, és Luca meghalt. (A törté­netnek itt nincs vége, de egy pil­lanatra meg kell állnunk. Milyen banalitáson is múlott a lány éle­te! Ugyanis, ha Ágota elhallgat­ja előtte, hogy mártírhalál várja, Luca nem ajándékozza vagyonát a szegényeknek, és ezzel nem váltja ki jegyese bosszúját. Ágo­ta voltaképpen halálra ítélte Lu­cát. A beteg asszony életét behe­lyettesítette a fiatal lányéval.­ Krisztus után 304-ben, decem­ber tizenharmadikán halt meg a fiatal siracusai vértanú. Teste azonban nem porladt el: a cso­dával k­áros módon a mai napig épségben megmaradt. Csupán megszáradt, megkérgesedett, a múmiák szürkésbarna színét öl­tötte fel. Hogy minek köszönhető ez a csoda, a talaj összetételének, valamiféle balzsamnak vagy Is­ten kezének, nehéz volna bizo­nyossággal megállapítani. Arról, hogy mi volt a szent testének későbbi sorsa, elég ke­veset tudni. Annyi azonban biz­tos, hogy nem valami békés nyu­galomban töltötte az évszázado­kat, ahhoz túlságosan is attrak­tív ereklye volt. Tény, hogy a múmia 1040-ben Konstantinápolyba került, de a bizánci császár gyűjteményében sem maradt sokáig. Az aggastyán Dandolo dogo szervezte negyedik keresztes hadjárat során. 1204- ben Velence meghódította Kons­tantinápolyt, és tengernyi csodá­latos kincsre tett szert. Többek között a szent testét is visszasze­rezte, és azóta féltékenyen őrzi. Ott fekszik hát a Jeremiás­­templomban a kis női test, üveg­koporsóban, örök ravatalon, gaz­dagon díszített, hosszú ruhában. Keze összekulcsolva, feje hímzett párnáin pihen. Arcát, haját azon­ban nem láthatjuk. Roncalli bí­boros, velencei pátriárka — a későbbi XXIII. János pápa — ki­fejezett óhajára ugyanis 1955-ben a szentnek arcát ezüst maszkkal fedték be. Letakarták Luca sze­mét, szemüregét, a zarándok nem bizonyosodhat meg a monda igaz voltáról. Luca sebzett nya­kát is ezüstlemez borítja, s fürt­jei helyén is csak a maszk haj­szerű, hullámosra kialakított ré­sze látszik, alán a múmia feje már nem is volt olyan kifogás­talan állapotban. De elta­karásával megszentségtelenít­ették Lucát. Elvették erejét. „Demisz­tifikálták”, és a ,.rejtett” álmisz­tikumával ruházták föl. A meg­szenvedett arc látványát stilizált, személytelen-sima maszkkal cse­rélték fel. Pedig lehet-e valami izgalmasabb egy ezerhétszáz éves lány arcánál? Válasz helyett nézzünk Luca összekulcsolt kezére. Lábfejének fájdalommal égnek meredő uj­­jaira. X TOMÁN Tibor Csikós Tibor szőveетајиа

Next