Magyar Szó, 1990. július (47. évfolyam, 193-208. szám)
1990-07-31 / 208. szám
6 visszava Miért tettek bűnvádi feljelentést Siniša Jakonié és Pásztor László, a kikindai állambiztonsági szolgálat egykori nyomozói volt főnökük, Luka Dukic ellen . Mi minden történt a közelmúltban a kikindai UDBA-n, igaz-e hogy Luka Đukić a rendbontó rendőröket védte Siniša Jakonié (29) jogász és Pásztor László (39) gépészmérnök, a tartományi árambiztonsági szolgálat ma már egykori kikindai felügyelői nem roppantak össze a sors csapásai alatt — megfogadták maguknak meg másoknak is, hogy — visszaütnek. Mint korábban megírtuk, szinte az éj leple alatt menesztették őket munkahelyükről, s azóta is a foglalkoztatási érdekközösség ajtaján kilincselnek ... ni, hiszen Jakobné és Pásztor ez események szemtanúi, sőt a szereplői voltak, akik, mint mondják, mindig betartották a titoktartás követelményét és a mai napig rendőrök maradtak. Ugyanakkor hangoztatják, hogy nem hajlandók hallgatni mindazon bűncselekményekről, amelyeknek főszereplői a kikindai közbiztonsági szolgálat egykori kis istenei voltak, elsősorban a főnök, Luka Đukić. Amit pedig a feljelentésben megírtak, az igazságért tett Jakonc Toma Granfil háborúték. A feljelentést azonban fennalatti tevékenységére akart fényt deríteni. Pásztor László azt állítja, hogy a differenciálódási folyamat áldozata lett. Felmondtak neki a múlt esztendő végén, mondván, hogy megszegte munkakötelességét, magatartásával csorbát ejtett az állambiztonsági szolgálat tekintélyén. A felmondás egyik nyomós okeként hozták fel, hogy Pásztor nem tagja a KSZ-nek, s mint ilyen nem végezheti ezt a felelősségteljes munkát. A bűnvádi feljelentésben Jakonic és Pásztor elsősorban azzal terhelik Đukićot, hogy menesztésüket munkahelyükről ő „rendezte” meg, és mint vezető megparancsolta a nyomozóknak, hogy a költségek megtérítését a céleszközökre szánt alapból igényeljék. Később ezzel a pénzzel fedezte a dáridózások költségeit, továbbá ajándékvásárlásra és hasonlókra pazarolta. Visszaélve hivatalával, áll a jelentésben, Kikindán külföldi állampolgárnak felelős beosztású állandó munkahelyet biztosított. Embereinknek arról is bizonyítékai vannak, hogy az „ügy” elintézéséért Đukić valójában csúszópénzt fogadott el. Amikor Pásztor kiderítette, hogy az illető műszaki áru csempészetével is foglalkozik, megtiltotta a nyomozás folytatását ... Zdravko Gáliénak, a Kikindai Községi Képviselő-testület községi tanácsa jelenlegi elnökének közreműködésével (akit egyébként Bükié több ízben zsarolt is, mert mint kitudódott, Gálié 1958-ban illegális úton akarta átlépni a jugoszláv—olasz határt.) Đukić Bosanski Grahovan a kikindai UDBA némely hivatalnokai részére valódi „Neumot” létesített, hivatalos kamerával szalagra rögzítette az ott épülő létesítményeket, és hogy az autonomista politikát támogató vezetőknek kedvében járjon, a lehallgatott telefonbeszélgetéseket megörökítő szalagot eljuttatta Milica Dejanachoz, a községi pártbizottság egykori elnökéhez. A volt Jakoménak azért kellett elhagyni a szolgálatot (1987 novemberében), mert „eszmeileg-politikailag nem alkalmas”, bebizonyosodott ugyanis róla, hogy nem tagja a KSZ-nek. Valójában azzal terhelték, hogy félrevezette feletteseit, eltitkolva, hogy nem a párt embere. Amikor ez kiderült, felmondást kapott azzal az ígérettel, hogy más munkát biztosítanak neki. A szóbeli ígéretet ma sem váltották be, az ugyanis még akkor érvénytelenné vált, amikor tartással fogadták. Radivoi Spasic ügyész indoklásként azt állította, hogy ő nem illetékes ilyen ügyekben. Igaz, hogy a két nyomozó viszontagságai nagy visszhangot váltottak ki a nyilvánosságban, de ennél több lényegében nem történt. Továbbra is munka nélkül vannak, és ami tény, Kikindán a „megbélyegzetteket” nem szívesen veszik fel állásba. Embereink azonban nem csüggednek, зízinak abban, hogy tisztázzák az ügyet, magyarán bebizonyítják azt, hogy alaptalanul lettek elbocsátva munkahelyükről. A kisiistenek uralma még nem múlt el, állítják ők ketten. Az ügy bíróságra került, és amíg a döntésre várnak, maguk is támadásba lendültek, mondván, hogy a támadás a legjobb védelem. A közelmúltban a községi bíróságon a két fiatalember bűnvádi feljelentést tett Luka Đukić (50), a kikindai álambiztonsági szolgálat egykori főnöke ellen. A bejelentésben egykori felettesüket tucatnyi szabálytalansággal terhelik, főleg a hivatali helyzettel való visszaéléssel. A bűnvádi feljelentésből a többi között az is kitűnik, hogy mi minden jellemezte még a közelmúltban is a kikindai közbiztonsági szolgálatot. Mindebben nem kellene kételkednz, aki a Rade Grujic háborús bűnösről szóló iratcsomót átadta Vasa Trifunacnak, az egykori községi tisztségviselőnek, akihez egyébként Toma Granfil is gyakran eljárt, hogy felkészüljön az ellene elhangzott nyilvános vádakra Ezenkívül Đukićot a két volt nyomozó több üggyel is terheli, amelyek igencsak megrengették a kikindai közbiztonsági szolgálatot. Mindig a gőgös és ittas nyomozók „mentésére” sietett, de maga is főszereplője volt az egyik nakovói kiskocsmában történt eseményeknek, ezenkívül a többi között hivatalos személygépkocsival járt évi szabadságra is... — Dukic magatartásával bemocskolta Kikindát, annak tisztességes polgárait, de megszomorított sok igazi hazafit is, akik az egységes Szerbiáért szálltak síkra. Az ellene való bűnvádi eljárás megindítása minden bizonnyal támogatást nyer a nyilvánosságban — hallottuk Jakonictól és Pásztortól, akik azt is kiemelték, hogy nem a bosszú hajtja őket. Csupán az igazságra szeretnének fényt deríteni. — Rágalmazás és eszttelenség egész — határozott Luka Dukié. — Jakobé azért lett kizárva, mert alkalmatlan. Pásztort az új vezetői menesztették. Ehhez nekem semmi közöm. Több különbizottság járt Kikindán és a tényállás alapján minden rendben volt, tehát teljesen „tiszta” a kezem. Nem tudom megérteni, kinek jó mindez, amikor már nyugdíjas vagyok — üzeni Dukié. Marad, hogy lássuk, hogyan dönt majd a bíróság — hisz-e az egykori nyomozóknak, vagy pedig Luka Dukié mellé áll. FEKETE László „NEUM” A KIKINDAI UDBA HIVATALNOKAI RÉSZÉRE REMÉNYKEDNEK A „MEGBÉLYEGZETTEK” A búcsúból elindult a banda a holdvilágos nyári éjszakában, kelet felé. Barátom menet közben megjegyezte, hogy a Matyó iskola az, amely mellett a szállásra jövet elhaladtunk, s átellenben az Antal-féle csárda. Mentünk. A szállásról nagy kutyák ugattak meg bennünket, mérgesen villogtatták ránk szemüket, vicsorították fehér agyarukat. Völgyparton kaptattunk, amikor feltűnt a két szélmalom. Ezt a nevet is viselte, meg a hivatalos Obornyacsát. Ma már roggyant állapotban, vitorlája nélkül és társtalanul áll a szélmalom. Az országépítési nagy nekiveselkedésben lebontották az egyiket, gondolván, a téglájából gyalogjárdát építenek. Csalódás érte a rohammunkásokat — mesélte Sebők Sándor barátom —, mert vályogból rakták a falát. Évekkel ezelőtt amolyan kvaterkázóhely volt, a felső részében tévékészülékkel. Most már átadták az enyészetnek. Kár... Barátaim jól ismerték az utakat, így a rövidebbet is az iskoláig. Törökfalun nem kellett átmenni, s valóban nemsokára zeneszó ütötte meg a fülünket, s abból is szépen kicsendült a hegedűszó. Egyszeriben ott voltunk a megvilágított iskolaudvarban, ahol az asztalokat vidám név ülte körül, „. ..porondon” pedig táncolt a fiatalság színes csokra. Engem nyomban megragadott a látvány, de talán nem is anynyira a forgatag, mint a prímás. Egy daliás ember, hoszszú művészhajjal, vörös képét ráhajtotta a szárazfára, és oly átszellemülve hegedült, hogy művésznek véltem. — A tanító úr — suttogták tisztelettel a cimborák. Mi csak álltunk, mert azért hívatlan vendégek voltunk, pár nélkül. Ha fészkünk nem is volt, de verekedni azért nem akartunk. Meg hát jóval többen voltak a majálisozó legények. Ez volt a találkozás az iskolával, amelyet Adáról errefelé jövet nem sejthettem. S azt sem tudhattam persze, hogy majd az Ady Endre kultúrkör színjátszóival, huszárként, én is kijövök ide a János vitéz daljátékot előadni a lelkes közönségnek. Bizony az ötven előadást is megért, s azon a majálison hegedülő tanító úr már ott munkálkodott a kultúrkör zenészei között. Behívatták a tanyáról orosz nyelvet tanítani a frissen alakult reálgimnáziumba. ___ __________ MÚLT IDŐ Majális a Matyó iskolában Vas Pál tanító urat a messzi Kárpátaljáról, Ruszinszkóból irányították fölöttesei a háború alatt a Matyó iskolába. Sokat mesélt szülőföldjéről, olyan szépen, hogy szinte éreztük a fenyő és a boróka illatát — le is rajzolta az égbe nyúló fákat —, s hogy színesebb legyen a mese, gitározott hozzá. Bizonyára honvágya volt ilyenkor, hazavágyott az erős emberek közé, s jómaga is igen erős volt. Ha valami kampósszöget kellett kiegyenesíteni, akkor csak vittük neki, s pillanatok alatt fali ksverésre késszé tette. S amikor az orosz katonák mentek erre napokon át Topolya felé, nagy szolgálatot tett a népnek. Tolmácskodott, nem egy gazdának megmentette a lovát a rekvirálástól. Tekintély volt mindenképpen Pali bátyám, s ezt tetézte hegedűini és gitározni tudása. Ám tekintélyét még jócskán megnövelte egy valamivel. Az emberek nagy ámulatára megevett jókedvében egy füstölt sonkát is. Úgy illett, hogy meghívják a disznótorba, ami dukált a tanító úrnak, de elkelt a fekvő citera mellé a hegedű is. Mert a torokon akkor még népesen jöttek össze, családtagok, jó szomszédok. Az elköltött vacsora után táncra perdültek, mulattak egyet. Bizony, a tanító ir megevett egy disznótorban egy keröszt szármát, de előtte szépen vacsoráit a kolbászból, a hurkából, és a pecsenyéből — mesélték. Talán legenda ez, de úgy hallottam — sajnos a minap elfelejtettem mgkérdezni Pali bátyámtól, amikor telefonon beszélgettünk, hogy igaz volt-e egyszer csak három töltöttkáposztának parancsolt. Megtréfálták a szakácsnők. A káposztahasáb leveleit cérnával összevarrták nagy szármának. Az óriási töltelékből elegendő volt három is. S ha nem is így volt, ne bántsuk már a legendának számító evészetet. Szép volt a mulatság, mert összejöttek a népek, szót váltottak egymással, eldiskuráltak a közelgő lakodalmakról, megsaccolták maguknak a táncoló jegyespárokat. Hogy összeillenek-e, lesz-e némi hozomány, a szülőknél laknak majd, vagy elmennek egy szállásra bérlőnek, új életet kezdeni. A dolgos szállási emberek látástól fakulásig tartó életét. A Matyó iskolához hasonlóan ott volt a Huszák- és a Bakos-féle iskola is a határban. Már nincsenek meg. A kora tavaszon egy alkonyatban a törökfalusi Nyárfa Vendéglő elől elnéztem a Matyó iskola felé. A sötétedésben kirajzolódtak az épület falai, amelyek között lakott és tanított Pali bátyám, Spana Jóska és Szalai Joca barátom. Egy darab ideig néztük meg a vigadalmat, aztán elindultunk vissza a Nagyvögy felé, mert reggel — a búcsúra indulásunk előtt értésünkre adták — meggyet kell szedni. Mert aki éjszaka legény a talpán az nappal is álljon helyt. KÁNTOR Oszkár Fejes István да» Mungár Sió Kábítószercsempész-banda a rács mögött Három, Isztambulba igyekvő férfinál 48 500 márkát találtak — A pénznek nincs gazdája — Ők látták el heroinnal Újvidéket és környékét Az újvidéki belügyi titkárság dolgozói felgöngyölítettek egy jól szervezett kábítószercsempész-bandát. Több mint egy hónappal ezelőtt a Fruska gora lankáin, Ürögközelében egy éjjel feltartóztattak három férfit. Novak Pavlovic (52) rakovicai nyugdíjas, Mirko Lečić (26) újvidéki munka nélküli gépésztechnikus és Srdan Dragosavac (30), az újvidéki Heroj Pinki vállalat dolgozója személygépkocsival Isztambulba igyekezett. Valószínűleg újabb szállítmányért utaztak Törökországba. A banda negyedik tagja, Dobrica Pavlovic (28), Novak Pavlovic fia —, aki egyébként minden valószínűség szerint az eddigi gyanú alapján az egyik fő eszmei szerző volt — nem mehetett velük a megszokott útra, mert egy könnyebb sérülés ágyhoz kötötte. Kis kaliberű pisztollyal véletlenül meglőtte saját magát. A dolgotmég rejtélyesebbé teszi, hogy nem volt fegyvertartási engedélye. A rendőrök az éjszakai utasokФ kat rövidebb eszmecsere után az őrszobába vezették, s megkezdődött a kihallgatás. A személygépkocsit tüzetesebben átnézték, s igen szép összegre rúgó valutára bukkantak. Kereken 48 500 nyugatnémet márka volt az autóban elrejtve. Minden valószínűség szerint ezt a pénzt Dobrica Pavlovic bízta rájuk, azzal, hogy Isztambulban heroint vásároljanak. A gépkocsi átkutatása után érdekes módon a Törökországba igyekvő hamm férfi egyike sem vállalta magáénak a pénzt. Többszörösen is feltették nekik a kérdést, hogy kié a 48 500 márka, de nem volt neki gazdája. Nehezen elképzelhető, hogy egy vadidegen ember ekkora összeget más kocsijába rejtett volna el. Vagy mégis? Mindenesetre a gyanú Pavlovicra, Leélére és Dragosavacra terelődött. A kihallgatás során előállították Dobrica Pavlovicot is. A lakásán megtalálták az útlevelét és a vezetési engedélyét. Mindkettő Aleksandar Sumar névre volt kiállítva, viszont Pavlovic képe szerepelt az okmányon. Ez még egygyel bővíti az ellene felhozható vádakat. Tehát engedély nélküli fegyverviselés és kábítószer-csempészés mellett okirat-hamisítással is gyanúsíthatják. A vizsgálóbíró nagyon szűkszavúan nyilatkozott az esetről, s több mint egy hónappal a letartóztatás után tette közzé, hogy Novak Pavlovic, Mirko Lečić és Dobrica Pavlovic kábítószer-csempészés alapos gyanúja miatt már egy hónapja vizsgálati fogságban van. Srdan Dragosavacot az ürögi letartóztatást követő éjjelen hazaengedték, ugyanis őt nem találták oly mértékben bűnösnek, mint a többit. Magától értetődő, hogy a letartóztatottaknál házkutatást tartottak, de a kábítószer-csempészek elég óvatosak voltak ahhoz, hogy ne árulják el naivan önmagukat. Újvidéken 0,5 gramm heroinért általában 300—500 dinárt kérnek, de megtörténhet, hogy ennél drágábban is eladják. A csempészek nemcsak hazánkban dobták piacra a török árut, hanem Olaszországban, Franciaországban és az NSZK-ban is értékesítették, ahol a hazai árnál jóval többet elkérhettek érte. A bűnvádi feljelentés szerint, állítólag csak egyetlen alkalommal több mint fél kiló heroint csempésztek át Isztambulból hazánkba. Könnyű kiszámítani, hogy egy fuvaron milyen nagy haszonra tettek szert. Ezen a pénzen egy háromszobás lakást és egy autót lehetne vásárolni. A legszörnyűbb a dologban, hogy a kábítószer-élvezők többnyire a fiatalok köréből kerülnek ki. S ha már valaki e káros szenvedély rabjává válik, mindent, megtesz annak érdekében, how megszerezhesse szükséges adagját. vm. A CSERVENKAI CUKORGYÁRBAN Folyik a nagyjavítás A cservenkai cukorgyárban javában tart a berendezések nagyjavítása és több kisebb beruházás kivitelezése. A munkálatokkal legkésőbb szeptember 1-jéig kell elkészülni, mivel akkorra már várható az idei cukorrépa-feldolgozási idény megkezdése. A gyár nyersanyagterületén az idén 11000 hektáron termesztenek cukorrépát, ez valamivel több, mint az elmúlt évben. A tervezett beruházások némelyikétől pénzhiány miatt elálltak, míg másokra sort kerítettek. Így a cukorfőzésben bevezetik az automatizációt. A felszerelést Zágrábból és Trstenikből kapják. Az idén úgyszintén sor kerül a szárító átalakítására. E munkálatoknak az a célja, hogy a szén mellett más fűtőanyagot, így mamutot és földgázt is felhasználhassanak, attól függően, hogy az adott pillanatban melyik a legolcsóbb fűtőanyag. Az idén elálltak egy tároló és az elsődleges szennyvíztisztító berendezés építésétől. Ez utóbbinál sor kerül az előkészületek megtételére, míg a beruházás megkezdése egy ideig még várat majd magára. Mt 1990. július 31.» kedd