Magyar Szó, 1990. július (47. évfolyam, 193-208. szám)

1990-07-31 / 208. szám

6 visszava Miért tettek bűnvádi feljelentést Siniša Jakonié és Pásztor László, a kikindai állambiztonsági szolgálat egykori nyomozói volt főnökük, Luka Dukic ellen . Mi minden történt a közelmúltban a kikindai UDBA-n, igaz-e hogy Luka Đukić a rendbontó rendőröket védte Siniša Jakonié (29) jogász és Pásztor László (39) gépészmér­nök, a tartományi árambiztonsági szolgálat ma már egykori kikindai felügyelői nem roppantak össze a sors csapásai alatt — megfogadták maguknak meg másoknak is, hogy — visszaütnek. Mint korábban megírtuk, szinte az éj leple alatt menesztették őket munkahelyükről, s azóta is a foglalkoztatási érdekközösség ajtaján kilincselnek ... ni, hiszen Jakobné és Pásztor ez események szemtanúi, sőt a sze­replői voltak, akik, mint mond­ják, mindig betartották a titok­tartás követelményét és a mai napig rendőrök maradtak. Ugyan­akkor hangoztatják, hogy nem hajlandók hallgatni mindazon bűncselekményekről, amelyeknek főszereplői a kikindai közbizton­sági szolgálat egykori kis istenei voltak, elsősorban a főnök, Luka Đu­kić. Amit pedig a feljelentés­­­­ben megírtak, az igazságért tett Jakon­c Tom­a Granfil háború­­­ték. A feljelentést azonban fenn­alatti tevékenységére akart fényt deríteni. Pásztor László azt állít­ja, hogy a differenciálódási folya­mat áldozata lett. Felmondtak ne­ki a múlt esztendő végén, mond­ván, hogy megszegte munkaköte­­lességét, magatartásával csorbát ejtett az állambiztonsági szolgálat tekintélyén. A felmondás egyik nyomós okeként hozták fel, hogy Pásztor nem tagja a KSZ-nek, s mint ilyen nem végezheti ezt a felelősségteljes munkát. A bűnvádi feljelentésben Jako­nic és Pásztor elsősorban azzal ter­helik Đukićot, hogy menesztésüket munkahelyükről ő „rendezte” meg, és mint vezető megparancsolta a nyomozóknak, hogy a költségek megtérítését a céleszközökre szánt alapból igényeljék. Később ezzel a pénzzel fedezte a dáridózások költségeit, továbbá ajándékvásár­­lásra és hasonlókra pazarolta. Visszaélve hivatalával, áll a jelen­tésben, Kikindán külföldi állam­polgárnak felelős beosztású állan­dó munkahelyet biztosított. Embe­reinknek arról is bizonyítékai van­nak, hogy az „ügy” elintézéséért Đukić valójában csúszópénzt foga­dott el. Amikor Pásztor kiderítet­te, hogy az illető műszaki áru csempészetével is foglalkozik, megtiltotta a nyomozás folytatá­sát ... Zdravko Gáliénak, a Kikindai Községi Képviselő-testület községi tanácsa jelenlegi elnökének közre­működésével (akit egyébként Bü­kié több ízben zsarolt is, mert mint kitudódott, Gálié 1958-ban il­legális úton akarta átlépni a ju­goszláv—olasz határt.) Đukić Bo­­sanski Grahovan a kikindai UDBA némely hivatalnokai részére való­di „Neumot” létesített, hivatalos kamerával szalagra rögzítette az ott épülő létesítményeket, és hogy az autonomista politikát támoga­tó vezetőknek kedvében járjon, a lehallgatott telefonbeszélgetéseket megörökítő szalagot eljuttatta Mi­lica Dejanachoz, a községi pártbi­zottság egykori elnökéhez. A volt Ja­koménak azért kellett el­hagyni a szolgálatot (1987 no­vemberében), mert „eszmeileg-po­­litikailag nem alkalmas”, bebizo­nyosodott ugyanis róla, hogy nem tagja a KSZ-nek. Valójában azzal terhelték, hogy félrevezette felet­teseit, eltitkolva, hogy nem a párt embere. Amikor ez kiderült, fel­mondást kapott azzal az ígérettel, hogy más munkát biztosítanak neki. A szóbeli ígéretet ma sem váltották be, az ugyanis még ak­kor érvény­te­lenné vált, amikor tartással fogadták. Radivo­i Spasic ügyész indoklásként azt állította, hogy ő nem illetékes ilyen ügyek­ben. Igaz, hogy a két nyomozó vi­szontagságai nagy visszhangot vál­tottak ki a nyilvánosságban, de ennél több lényegében nem tör­tént. Továbbra is munka nélkül vannak, és ami tény, Kikindán a „megbélyegzetteket” nem szívesen veszik fel állásba. Embereink azonban nem csüggednek, зízinak abban, hogy tisztázzák az ügyet, magyarán bebizonyítják azt, hogy alaptalanul lettek elbocsátva mun­kahelyükről. A kisiistenek uralma még nem múlt el, állítják ők ket­ten. Az ügy bíróságra került, és amíg a döntésre várnak, maguk is támadásba lendültek, mondván, hogy a támadás a legjobb véde­lem. A közelmúltban a községi bíró­ságon a két fiatalember bűnvádi feljelentést tett Luka Đukić (50), a kikindai álambiztonsági szol­gálat egykori főnöke ellen. A be­jelentésben egykori felettesüket tucatnyi szabálytalansággal ter­helik, főleg a hivatali helyzettel való visszaéléssel. A bűnvádi fel­jelentésből a többi között az is kitűnik, hogy mi minden jelle­mezte még a közelmúltban is a kikindai közbiztonsági szolgálatot. Mindebben nem kellene kételked­nz, aki a Rade Grujic háborús bű­nösről szóló iratcsomót átadta Va­sa Trifunacnak, az egykori községi tisztségviselőnek, akihez egyéb­ként Tom­a Granfil is gyakran el­járt, hogy­ felkészüljön az ellene elhangzott nyilvános vádakra Ezenkívül Đukićot a két volt nyo­mozó több üggyel is terheli, ame­lyek igencsak megrengették a ki­kindai közbiztonsági szolgálatot. Mindig a gőgös és ittas nyomozók „mentésére” sietett, de maga is főszereplője volt az egyik nakovói kiskocsmában történt események­nek, ezenkívül a többi között hiva­talos személygépkocsival járt évi szabadságra is... — Dukic magatartásával be­mocskolta Kikindát, annak tisztes­séges polgárait, de megszomorított sok igazi hazafit is, akik az egysé­­ges Szerbiáért szálltak síkra. Az ellene való bűnvádi eljárás meg­indítása minden bizonnyal támo­gatást nyer a nyilvánosságban — hallottuk Jakonictól és Pásztortól, akik azt is kiemelték, hogy nem a bosszú hajtja őket. Csupán az igazságra szeretnének fényt derí­teni. — Rágalmazás és eszttelenség egész — határozott Luka Dukié. — Jakob­é azért lett kizárva, mert alkalmatlan. Pásztort az új veze­tői menesztették. Ehhez nekem semmi közöm. Több különbizottság járt Kikindán és a tényállás alap­ján minden rendben volt, tehát teljesen „tiszta” a kezem. Nem tu­dom megérteni, kinek jó mindez, amikor már nyugdíjas vagyok — üzeni Dukié. Marad, hogy lássuk, hogyan dönt majd a bíróság — hisz-e az egy­kori nyomozóknak, vagy­ pedig Luka Dukié mellé áll. FEKETE László „NEUM” A KIKINDAI UDBA HIVATALNOKAI RÉSZÉRE REMÉNYKEDNEK A „MEGBÉLYEGZETTEK” A búcsúból elindult a banda a holdvilágos nyári éj­szakában, kelet felé. Barátom menet közben meg­jegyezte, hogy a Matyó iskola az, amely mellett a szállásra jövet elhaladtunk, s átellenben az Antal-féle csárda. Mentünk. A szállásról nagy kutyák ugattak meg ben­nünket, mérgesen villogtatták ránk szemüket, vicsorí­tották fehér agyarukat. Völgyparton kaptattunk, amikor feltűnt a két szélmalom. Ezt a nevet is viselte, meg a hivatalos Obornyacsát. Ma már roggyant állapotban, vi­torlája nélkül és társtalanul áll a szélmalom. Az ország­­építési nagy nekiveselkedésben lebontották az egyiket, gondolván, a téglájából gyalogjárdát építenek. Csalódás érte a rohammunkásokat — mesélte Sebők Sándor ba­rátom —, mert vályogból rakták a falát. Évekkel ezelőtt amolyan kvaterkázóhely volt, a felső részében tévékészü­lékkel. Most már átadták az enyészetnek. Kár... Barátaim jól ismerték az utakat, így a rövidebbet is az iskoláig. Törökfalun nem kellett átmenni, s valóban nemsokára zeneszó ütötte meg a fülünket, s abból is szépen kicsendült a hegedűszó. Egyszeriben ott voltunk a megvilágított iskolaudvar­­ban, ahol az asztalokat vidám név ülte körül, „. ..poron­don” pedig táncolt a fiatalság színes csokra. Engem nyomban megragadott a látvány, de talán nem is any­­nyira a forgatag, mint a prímás. Egy daliás ember, hosz­­szú művészhajjal, vörös képét ráhajtotta a szárazfára, és oly átszellemülve hegedült, hogy művésznek véltem. — A tanító úr — suttogták tisztelettel a cimborák. Mi csak álltunk, mert azért hívatlan vendégek vol­tunk, pár nélkül. Ha fészkünk nem is volt, de verekedni azért nem akartunk. Meg hát jóval többen voltak a majálisozó legények. Ez volt a találkozás az iskolával, amelyet Adáról erre­felé jövet nem sejthettem. S azt sem tudhattam persze, hogy majd az Ady Endre kultúrkör színjátszóival, hu­szárként, én is kijövök ide a János vitéz daljátékot elő­adni a lelkes közönségnek. Bizony az ötven előadást is megért, s azon a majálison hegedülő tanító úr már ott munkálkodott a kultúrkör zenészei között. Behívatták a tanyáról orosz nyelvet tanítani a frissen alakult reál­gimnáziumba. ___ __________ MÚLT IDŐ Majális a Matyó iskolában Vas Pál tanító urat a messzi Kárpátaljáról, Ruszinsz­­kóból irányították fölöttesei a háború alatt a Matyó is­kolába. Sokat mesélt szülőföldjéről, olyan szépen, hogy szinte éreztük a fenyő és a boróka illatát — le is rajzol­ta az égbe nyúló fákat —, s hogy színesebb legyen a mese, gitározott hozzá. Bizonyára honvágya volt ilyen­kor, hazavágyott az erős emberek közé, s jómaga is igen erős volt. Ha valami kampósszöget kellett kiegye­nesíteni, akkor csak vittük neki, s pillanatok alatt fali ks­­verésre késszé tette. S amikor az orosz katonák mentek erre napokon át Topolya felé, nagy szolgálatot tett a népnek. Tolmács­kodott, nem egy gazdának megmentette a lovát a rek­­virálástól. Tekintély volt mindenképpen Pali bátyám, s ezt tetézte hegedűini és gitározni tudása. Ám tekin­télyét még jócskán megnövelte egy valamivel. Az embe­rek nagy ámulatára megevett jókedvében egy füstölt sonkát is. Úgy illett, hogy meghívják a disznótorba, ami dukált a tanító úrnak, de elkelt a fekvő citera mellé a hegedű is. Mert a torokon akkor még népesen jöttek össze, családtagok, jó szomszédok. Az elköltött vacsora után táncra perdültek, mulattak egyet. Bizony, a tanító i­r megevett egy disznótorban egy ke­­röszt szármát, de előtte szépen vacsoráit a kolbászból, a hurkából, és a pecsenyéből — mesélték. Talán legenda ez, de úgy hallottam — sajnos a mi­nap elfelejtettem mgkérdezni Pali bátyámtól, amikor telefonon beszélgettünk, hogy igaz volt-e egyszer csak három töltöttkáposztának parancsolt. Megtréfálták a szakácsnők. A káposztahasáb leveleit cérnával összevarr­ták nagy szármának. Az óriási töltelékből elegendő volt három is. S ha nem is így volt, ne bántsuk már a legendának számító evészetet. Szép volt a mulatság, mert összejöttek a népek, szót váltottak egymással, eldiskuráltak a közelgő lakodalmak­ról, megsaccolták maguknak a táncoló jegyespárokat. Hogy összeillenek-e, lesz-e némi hozomány, a szülőknél laknak majd, vagy elmennek egy szállásra bérlőnek, új életet kezdeni. A dolgos szállási emberek látástól faku­lásig tartó életét. A Matyó iskolához hasonlóan ott volt a Huszák- és a Bakos-féle iskola is a határban. Már nincsenek meg. A kora tavaszon egy alkonyatban a török­falusi Nyárfa Vendéglő elől elnéztem a Matyó iskola felé. A sötétedésben kirajzolódtak az épület falai, ame­lyek között lakott és tanított Pali bátyám, Spana Jóska és Szalai Joca barátom. Egy darab ideig néztük meg a vigadalmat, aztán el­indultunk vissza a Nagyvögy felé, mert reggel — a bú­csúra indulásunk előtt értésünkre adták — meggyet kell szedni. Mert aki éjszaka legény a talpán az nappal is álljon helyt. KÁNTOR Oszkár Fejes István да» Mungár Sió Kábítószercsempész-banda a rács mögött Három, Isztambulba igyekvő férfinál 48 500 márkát találtak — A pénznek nincs gazdája — Ők látták el heroinnal Újvidéket és környékét Az újvidéki belügyi titkárság dolgozói felgöngyölítettek egy jól szervezett kábítószercsempész-ban­­dát. Több mint egy hónappal ez­előtt a Fruska gora lankáin, Ürög­­közelében egy éjjel feltartóztattak három férfit. Novak Pavlovic (52) rakovicai nyugdíjas, Mirko Lečić (26) újvidéki munka nélküli gé­pésztechnikus és Srdan Dragosavac (30), az újvidéki Heroj Pinki vál­lalat dolgozója személygépkocsival Isztambulba igyekezett. Valószínű­leg új­abb szállítmányért utaztak Törökországba. A banda negyedik tagja, Dobrica Pavlovic (28), No­vak Pavlovic fia —, aki egyéb­ként minden valószínűség szerint az eddigi gyanú alapján az egyik fő eszmei szerző volt — nem me­hetett velük a megszokott útra, mert egy könnyebb sérülés ágy­hoz kötötte. Kis kaliberű pisz­tollyal véletlenül meglőtte saját magát. A dolgot­­még rejtélyeseb­bé teszi, hogy nem volt fegyver­­tartási engedélye. A rendőrök az éjszakai utasokФ kat rövidebb eszmecsere után az őrszobába vezették, s megkezdő­dött a kihallgatás. A személygép­kocsit tüzetesebben átnézték, s igen szép összegre rúgó valutára bukkantak. Kereken 48 500 nyu­gatnémet márka volt az autóban elrejtve. Minden valószínűség sze­rint ezt a pénzt Dobrica Pavlovic bízta rájuk, azzal, hogy Isztam­bulban heroint vásároljanak. A gépkocsi átkutatása után érdekes módon a Törökországba igyekvő hamm férfi egyike sem vállalta magáénak a pénzt. Többszörösen is feltették nekik a kérdést, hogy kié a 48 500 márka, de nem volt neki gazdája. Nehezen elképzel­hető, hogy egy vadidegen ember ekkora összeget más kocsijába rej­tett volna el. Vagy mégis? Min­denesetre a gyanú Pavlovicra, Le­­élére és Dragosavacra terelődött. A kihallgatás során előállítot­ták Dobrica Pavlovicot is. A la­kásán megtalálták az útlevelét és a vezetési engedélyét. Mindkettő Aleksandar Sumar névre volt ki­állítva, viszont Pavlovic képe sze­repelt az okmányon. Ez még egy­­gyel bővíti az ellene felhozható vádakat. Tehát engedély nélküli fegyverviselés és kábítószer-csem­pészés mellett okirat-hamisítással is gyanúsíthatják. A vizsgálóbíró nagyon szűksza­vúan nyilatkozott az esetről, s több mint egy hónappal a letar­tóztatás után tette közzé, hogy No­vak Pavlovic, Mirko Lečić és Dob­rica Pavlovic kábítószer-csempé­szés alapos gyanúja miatt már egy hónapja vizsgálati fogságban van. Srdan Dragosavacot az ürögi le­tartóztatást követő éjjelen haza­engedték, ugyanis őt nem találták oly mértékben bűnösnek, mint a többit. Magától értetődő, hogy a letar­tóztatottaknál házkutatást tartot­tak, de a kábítószer-csempészek elég óvatosak voltak ahhoz, hogy ne árulják el naivan önmagukat. Újvidéken 0,5 gramm heroinért általában 300—500 dinárt kérnek, de megtörténhet, hogy ennél drá­gábban is eladják. A csempészek nemcsak hazánkban dobták piac­ra a török árut, hanem Olaszor­szágban, Franciaországban és az NSZK-ban is értékesítették, ahol a hazai árnál jóval többet elkér­hettek érte. A bűnvádi feljelentés szerint, állítólag csak egyetlen alkalommal több mint fél kiló heroint csempésztek át Isztambul­ból hazánkba. Könnyű kiszámí­tani, hogy egy fuvaron milyen nagy haszonra tettek szert. Ezen a pénzen egy háromszobás lakást és egy autót lehetne vásárolni. A legszörnyűbb a dologban, hogy a kábítószer-élvezők többnyire a fiatalok köréből kerülnek ki. S ha már valaki e káros szenvedély rabjává válik, mindent, megtesz annak érdekében, how megszerez­hesse szükséges adagját. vm. A CSERVENKAI CUKORGYÁRBAN Folyik a nagyjavítás A cservenkai cukorgyárban ja­vában tart a berendezések nagy­javítása és több kisebb beruházás kivitelezése. A munkálatokkal leg­később szeptember 1-jéig kell el­készülni, mivel akkorra már vár­ható az idei cukorrépa-feldolgo­zási idény megkezdése. A gyár nyersanyagterületén az idén 11000 hektáron termesztenek cukorré­pát, ez valamivel több, mint az elmúlt évben. A tervezett beruházások néme­lyikétől pénzhiány miatt elálltak, míg másokra sort kerítettek. Így a cukorfőzésben bevezetik az automatizációt. A felszerelést Zágrábból és Trstenikből kap­ják. Az idén úgyszintén sor kerül a szárító átalakítására. E munkálatoknak az a célja, hogy a szén mellett más fűtőanyagot, így mamutot és földgázt is fel­használhassanak, attól függően, hogy az adott pillanatban melyik a legolcsóbb fűtőanyag. Az idén elálltak egy tároló és az elsődle­ges szennyvíz­tisztító berendezés építésétől. Ez utóbbinál sor kerül az előkészületek megtételére, míg a beruházás megkezdése egy ideig még várat majd magára. M­t 1990. július 31.» kedd

Next