Magyar Szó, 1990. október (47. évfolyam, 270-284. szám)

1990-10-01 / 270. szám

HITKÖZSÉGEK Ммт&б 1990. október 1., hétfő A magyar művelődési történet­ben nem ismeretlen a baranyai Hercegszőlős (Kneževi Vinogradi) neve. A reformáció idején Her­cegszőlősnek különösen fontos szerep jutott. Az itteni templom falai között a reformációt hirdetőt lelkészek tartottak zsinatot, amely­nek határozatai nagy fontosságúak voltak az anyanyelvű igehirdetés és tanítás gyakorlatában. A nagy­múltú település ma is álló, de om­ladozó református templomáról Rácz Péter lelkész, a vidék neve­zetes prédikátora több adatot is összegyűjtött, és a csazai reformé-.­ ius egyház anyakönyvébe jegyezte le. A templom sorsáról, múltjáról és felújításának lehetőségéről be­szélgettünk Kanalas János refor­mátus lelkésszel, aki Vörösmarton, Hercegszőlősön és Csúzán tevé­kenykedik. — A hercegszőlősi templomnak történelmi jelentősége van. Ez félig romos szenthely állami véde­lem alatt áll, meg kell őrizni ezt az évszázados emlékművet a jövő Európájának. Én igazán fiatal lel­kész vagyok még, alig két éve ke­rültem, ide, de minden erőmmel azon dolgozom, hogy megmentsük ezt a római tornyú templomot. Persze, ehhez sok pénz kell, szá­mítások szerint mintegy 100 ezer márka, mi már gyűjtöttünk is és mintegy­ 30 000 márkával rendelke­zünk. Hercegszőlősön konfirmáci­ót tartottunk, azt hirdettük, hogy ide bárki betérhet, református, ka­tolikus, pravoszláv, vagy másmi­lyen vallása és hitű, tekintet nél­kül a nemzetiségére. Nem szabad az emberek között különbséget tenni vallási hovatartozásuk miatt. Járnak ide horvátok, magyarok, szerbek, megtaláljuk a közös hangnemet. A látogatottság az egyik jele annak, hogy a lakosság igenis helyesli a megkezdett akci­ót, hogy megvédjük a hercegszőlősi Erdőt­­emplomot. — mondja Ka­nalas János lelkész. Mint mondtuk, nagymúltú szenthely a hercegszőlősi, a fel­jegyzések arról tanúskodnak, hogy ez a templom a IV. században épült. A legjelentősebb év törté­netében az 1576-os, amikor mint mondtuk, itt prédikátorok jelen­létében zsinatot tartottak, itt hoz­tak meg nagyon fontos törvénye­ket és valójában ez a Duna melletti egyházkerület bölcsője. Kanalas János lelkész és a ba­ranyai támogatói, a hívők, számí­tanak arra, hogy hazánk minden tájáról és külföldről is kapnak majd hatékony anyagi támogatást a soron következő munkálatok­hoz. TÓTH László az Látogatás Kanalas­ János baranyai lelkésznél A hercegszőlősi templom tornya Felú­jításra vár az Erőd templom. Tetőzetét kell megjavítani legsür­gősebben „Köszönet a magyar testvéreknek" A szenttamási pravoszláv hitközség a leégett pravo­szláv templom újjáépítéséért Aratás előtt jelent meg egy felhívás többek között a Magyar Szóban is, amelyben arra kérik a szenttamásiakat, hogy a bő aratás terméséből juttassanak egy keveset a termelők a helyi pravoszláv templom leégett tornyainak újjáépítésére. Aratáskor a pravoszláv egyház képviselői elmentek az átvevő­­helyekre, és a tulajdonosokat megkérték, hogy adjanak a gabonából amennyit jónak látnak a templomtornyok újjáépítésére. Nem vártak nagy eredményt, de reménykedtek. Aratás előtt érkezett a városba ft. S­tofán Bilic úr, a szenttamási új pravoszláv lelkész, aki különö­sen a szívén viselte a három évvel ezelőtt leégett tornyok felújítását. Remélhetőleg az ígéretének is eleget tud tenni, hogy október végéig meglesz az újjáépítés. A gyűjtőakció során 350-en adományoztak, ebből — ahogy Bilió úr mondja — 130 magyar keresztény testvér járult hozzá a tornyok építéséhez. Mindezt a pravoszláv hitközségben jegyzőkönyvbe is fog­lalták, ami beszédes okmány is lehet annak bizonyítására, hogy a többnemzetiségű városban, a vallási különbségek ellenére is az egy­más megbecsülése és megsegítése mindennél fontosabb. Illusztrációnk a hitközség jegyzőkönyvéből való, amelyben Sto­­jan Bilic úr megköszöni a magyar keresztény testvérek segítségét. FAZEKAS János­ ­/fa /y?41- ve­­ftv&ry ifi? fa/pey &*'•.­Ј7/ /stritet _ > /y7*o fa - fog1* fa ^fy&éé'fa* f ' & fa , fa> faekuríAt/ Ctfa faa-frate&V­­/fage /i'O áey'ikí fa fag’V'z ■ ^ ' 'ј&Јјл / ^ .fa**/ Az Isten igéje Biblia Levelező Iskola — A Keresztény Adventista Egyház folyamatos akciója „De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és meg­marad amellett, az nem fe­ledékeny hallgató, sőt cse­lekedett követője lévén, az boldog lesz az ő cselekede­teiben.” (Jakab 1, 25.) A Keresztény Adventista Egy­ház kiadványa, az Idők jelei című folyóirat szerkesztősége adja ki a Biblia Levelező Iskola 24 füzetét, ami nem más, mint huszonnégy lecke a Szentírásból. Minden lec­kéhez mellékelten érkezik a meg­rendelőhöz egy kérdőív is, amelyre válaszolva lemérheti, mit tanult meg a leckéből. A kitöltött kérdő­ívet azután vissza kell küldeni a megadott címre, és csupán ezután kapja kézhez az illető a következő leckét tartalmazó füzetet. A kér­dőívek megválaszolatlanul hagyott kérdéseit meg is válaszolják, így segítve át a tanuló embert a hit­tan nehézségein. A füzetek hazánkban magyar, szerb, horvát, szlovén és macedón nyelven jelennek meg. A huszon­négy áttanulmányozott lecke után oklevelet küldenek annak jeléül, hogy az illető elvégezte A Biblia nagy igazságait kutató tanfolya­mot. Nem ez az egyetlen, a Szent­írást levelezés útján népszerűsítő kiadvány, amely az adventistáik gondozásában megjelenik, de ez az alap. A Szentírásból vett bőséges idé­zetekkel gazdagított szövegek töb­bek között magyarázattal szolgál­nak maga a Biblia lényegéről, Is­ten mibenlétéről, a Sátán termé­szetéről, bűnről és bűnbocsánatról, az örökkévalóságról és a hallha­tatlanság reménységéről, az isten­tiszteletek szimbolikájáról és je­lentéséről, az apostoli egyház lé­nyegéről, Isten teremtő erejéről, amit hírneves fizikusok, biológu­sok, matematikusok és irodalmá­rok (Isaac Newton, Mihail V. Lo­monoszov, Michael Faraday, Jean Jacques Rousseau) Istenre vonat­kozó gondolataival is alátámasz­tanak. A füzetek központi alakja azon­ban Jézus Krisztus, aminthogy a Bibliában is, valamint az ő máso­dik eljövetele és a hívők arra va­ló felkészülése, ám­ egyébként is alapgondolata a Keresztény Ad­ventista Egyház hitvallásának. (és) és vallásos ember - ateista országban Albániai levél a Hitközségeink rovatnak a szomszédos Albániáról meg­y-­­­ehetősen keveset tudunk, és elsősorban mi, akik itt élünk Vajdaságban. Az ott ural­kodó vállási viszonyokról pedig éppenséggel semmit. Több mint két évtizeddel ezelőtt egy hírügy­nökségi jelentés beszámolt arról, hogy az albánok Nagy Vezére és Atyja, Enver Hoxha, az Albán Munkapárt Központi Bizottságának politikai határozata alapján „tör­vényen kívül helyezte” az Istent. Történt ez pedig 1967-ben, ami­kor is az albán nemzetgyűlés dön­tése megszületett, hogy Albánia a világ első ateista országa lesz. S lett is azon nyomban, mert a párt­os kormányhatározatot követően bámulatos gyorsasággal bezárattak minden templomot és dzsámit, megszüntették (pontosítok: gyűjtő­táborba, vagy átnevelő táborba) küldték a papságot. De nemcsak bezárattak mintegy kétezer temp­lomot és dzsámit, mesét és egyéb vallási jellegű létesítményt, hanem többségüket le is rombolták, hogy az emléküket is kitöröljék az em­berek tudatából. Néhány tízet ugyan meghagytak, elsősorban azo­kat, amelyeket fel tudtak hasz­nálni mozihelyiségként, művelődé­si otthonként (jobbik esetben), esetleg gabonatárolóként, vagy hizlaldának, marhaistállónak (rosz­­szabbik esetben), sőt egy elegáns egyházi létesítményt Tirana köz­pontjában Vallásellenes Múzeum­má alakítottak át (az ész igazi megcsúfolása!). A vallás évszázadok óta az em­berek Lelkébe betáplált és gazda­gon purjanzó gyökereit azonban korántsem lehetett egyetlen —, bármilyen szigorú — párt- és kor­mányhatározattal kigyomlálni. Templom és dzsámi ugyan egy sem maradt, amely aktívan foly­tatta volna hit- és erkölcsnevelő tevékenységét, az emberek vallá­si meggyőződésének továbbélését azonban számos jelenség tanúsít­ja Albániában egyértelmű hiteles­séggel. Nem kell messzire menni, mint csak az élet leghétk­öznapibb je­lenségéig, a mindennapi betevő fa­latig. A legtöbb vendéglőben — meg a kizárólag hazai vendégek számára fenntartott létesítmények­ben is — az étlapon nyilvánosan és jól feltűnő ételekhez feltűntetik, hogy melyik ételekhez nem hasz­náltak fel semmiféle sertéseredetű anyagot. Hát mi ez, ha nem más, mint a muzulmán vallás tanítá­sainak és szabályainak továbbélé­se? A lakosságnak mintegy harminc­harmincöt százaléka — ereden­dően — keresztény vallású. Ho­gyan állapítható ez meg egy „ate­ista” állami közösségben? Elsősor­ban abból a körülményből, hogy az állami-törvényi vallási tilalom el­lenére is az emberek önmaguk­ban tovább vallották, vallják val­lási hovatartozásukat. Bárkitől is megkérdeztem Albániában, milyen vallású, annak tudatában, hogy válaszát külföldi személlyel közli, elmondta, hogy muzulmán, ortho­dox, illetve római katolikus val­lású. Egyetlen ember vallotta ön­magáról, hogy hitetlen. Különösképpen gyakran érhető tetten a római katolikus klérus „illegális” tevékenysége, amely el­sősorban abban merül ki, hogy habár a lelkészeket „kivetkőztet­­ték”, polgári foglalkozásra kény­szerítették, egyszóval: „hatástala­nították”, ők titokban még min­dig ellátják papi teendőiket, ke­resztelnek vezetik a születési anyakönyvi kivonatokat, imádkoz­nak a halottak lelki üdvéért (ha nem is lehetnek jelen a temetés hivatalos szertartásán!), továbbá áldásukat adják a házasulandók frigyére, s bejegyzik a (talán a padlás valamelyik zugában rejte­getett) házassági anyakönyvbe. Az ily módon, az egyház áldásával kötött házasságokból született gyermekek az anyaszentegyház előtt éppen annyira legitimnek számítanak, mintha a szertartást nyíltan végezték volna. A vallás betiltásával párhuzamo­san kormányhatározat született ar­ra vonatkozóan is, hogy a sírhe­lyeket nem­ szabad többé r­alási jellegűvé alakítani, tehát a ke­resztények nem helyezhetnek ke­resztet a sírhantra, hanem csak unifikált névtáblát, amelyen az el­halálozott nevén, valamint szüle­tésének és halálának keltezésén kívül, semmiféle emlékszöveg sem szerepelhet. Ezt a rendeletet sok városban még a honatyák is túl­zottnak tartották, ezért nem tet­tek semmiféle ellenintézkedést az olyan esetekben, amikor például az iszlám temetkezési helyeken a síremlékek sorát oly módon „ala­kították ki”, hogy azok történe­tesen összhangban álljanak a Ko­rán előírásaival, nevezetesen, hogy a fejfák éppen Mekka felé for­duljanak. „szakavatottak” arról is tud­ni vélnek Albániában (ha csupán egyetlen embertől szerettem volna erre vonatkozó in­formációt, kételkedésemben szóvá sem tenném), tehát sok ember­nek van tudomása arról, hol és mikor tartanak hitoktatást az egy­kori papok, imámok, hodzsák, mi­kor és hol van nem legális lelki gyakorlat, istentisztelet stb., s van aki azt is tudja, kinél, hol és mi­kor lehet gyónni és áldozni a ró­mai katolikus vallásúaknak. Az ezeréves gyökereket nem lehet te­hát egykönnyen kiirtani, még az elvadult bolsevista—kommunista tűzzel-vassal vívott ádáz harc árán sem ... BEDE Béla A Trana főterén, a Szkender bég téren, a nemzet hősének, Szkender bégnek a szobra mögött szégyenlősen meghúzódik Etem bég me­csetje. Mint történe­ti emlékmű, ..megúszta” az egyházi létesítmé­nyek pusztítását. A 35 méter magas óratorony is történelmi emléket őriz. Majdnem lebontották, mert keresztény templom tornyára em­lékeztet. Fő „bűne” azonban, hogy hét méterrel magasabb, mint a tér „büszkesége”, a monumentális Enver Hoxha szobor

Next