Magyar Szó, 1990. november (47. évfolyam, 301-315. szám)

1990-11-11 / 311. szám

14 SPORT T­­essék megnevezni egy sza­­vatoltan jugoszláv ter­méket, amely az idén be­futott a nemzetközi piacon. Amíg gondolkoznak, mondok én kettőt. Az egyik Szeles Mónika, a má­sik pedig Goran Ivanišević. Részben a külföldi igényeknek megfelelően és a piaci feltételek követelményei alapján finomítva, de vitathatatlanul jugoszlávok, amit megannyiszor igazoltak. Gorán például sohasem tagad­hatná le dalmát mentalitását, továbbra is az a pajkos, de fé­lénk, a neveletlenségig pimasz, de becsületes fiatalember, akit évekkel ezelőtt megismertünk. Szeles Mónika pompásan érzi és feltalálja magát a nagyvilágban, a legelőkelőbb fogadásokon is, de sohasem titkolta, hogy a ka­nizsai rokonoknál a legszebb, az őt mindig féltő és nagyon sze­rető nagymamánál és nagytatá­nál. A jó ég tudja, hogy Mónika és Goran és a miattuk (is) mű­ködő gépezetek mekkora eszkö­zöket mozgattak meg az elmúlt tíz és fél hónapban. A világban szerény összegeket is itthon krő­zusi vagyonként emlegető átla­gos vajdasági kétkezi munkás va­lószínűleg erősen melléfog, ha 50 millió dollárt említ. Annyi azonban bizonyos, hogy kettőjük számlái összesen több mint 15 millió susogó zöld bankjeggyel gazdagodtak. TIZENÖT DÖNTŐ­S sorokat azonban nem a dollárkötegek és a szemé­lyi vonások miatt vetettük papírra. Nem lehet mellőzni azonban, hogy a korszerű sport­ban a pénz az egyik legerősebb mozgató rugó, Mónika és Goran pedig bizonyára sohasem jut el az elért magaslatokra, ha nem olyan egészséges világnézetre nevelik őket. Éppen ők ketten voltak a ju­goszláv tenisz idei legnagyobb sikereinek hordozói. Mónika nyolc tornát nyert meg, ez fan­tasztikus teljesítmény, Goran csak egyet, de még öt döntőben játszott és két bemutató tornán diadalmaskodott. Ezenkívül tag­ja volt a Világkupát nyert válo­gatottnak és a Davis Kupa vi­lágcsoportjában bentmaradást ki­harcolt csapatnak. Hogy a lista teljes legyen, arról Goran Prpic, az umagi torna győztese gondos­kodott. A két évvel idősebb Goran előbb került a nemzetközi po­rondra, mint Mónika, de 1987- ben csak az utolsó helyet osztot­ta a világranglistán. Egy évvel később már mindkettőjüket je­gyezték. Goran 371., Mónika pe­dig kiváló 86. a világranglistán. Tavaly az első szép sikerekkel Goran a 40., Mónika pedig a 6. helyre került, hogy az 1990. esz­tendőt Goran a 9., Mónika pedig a 3. helyen zárja. Idei mérlegük kiváló. Goran 70 tornameccset játszott, 48-at megnyert, 22-t elveszített, míg Mónika győzel­mei aránya még jobb, 50:6-ot tesz ki. Az ilyen szép eredmények és a bizonyítás esztendeje után na­gyon fontos és nehéz idény kö­vetkezik mindkettőjük részére. Ott kell maradni a világélvonal­ban, esetleg pontról pontra fo­kozatosan haladni. Kiindulópont­juk megközelítőleg egyforma, ha Mónikáé látszólag nehezebb is. Neki ugyanis a nyolc megnyert tornája mellett hat baklövése volt, tehát jövőre jó játékkal is­mételhet. Goran dolga azért ne­hezebb, mert a férfiak mezőnye kiegyensúlyozottabb, több játé­kos nyer tornát, nagyobb a ranglista-pontok szóródása, ne­hezebb bejutni a rangosabb tor­nák döntőjébe, sőt elődöntőjébe is, mint a nőknél, ahol az idén például három játékosnő (Graf, Szeles, Navratilova) nyerte a tor­nák zömét. Szeles legnagyobb riválisa to­vábbra is Graf (akit a Roland Garros után ügyesen elkerült), hosszú távon pedig Capriati, va­lamint sérülékeny csuklós. Ezzel szemben Ivaniševičnek csak egy riválisa van, méghozzá egymaga. Ha privát „meccsét” meg tudja nyerni, lovon van. Különben ő lesz az új Agassi, aki mindent tud, csak döntőt nyerni nem. CSORDÁS Árpád A­z ország legjobb termékei Szeles Mónika és Goran Ivanisevic sikeres versenyidényt zárt, bizonyos azon­ban, hogy a neheze csak jövőre következik. I­srael Geifer úrnak a ke­resztneve a hazáját is jel­zi. A Tel Avivban élő lel­kes­­sakkszervező a CACDEC vég­rehajtó bizottságának tagja, azé a szervezeté, mely a harmadik vi­lág országai sakkozásának fejlesz­tése céljából jött létre. Geifer úr átutazóban tartózkodik Újvidéken, New Yorkból érkezett, a­hol Kasz­­parov és Karpov mérkőzésén a pa­naszbizottság tagjaként tevékeny­kedett, s ma hazautazik, de egy hét múlva újból visszatér, hogy szemináriumot szervezzen a fej­lődő országok részére az újvidéki sakkolimpián. • Mit tesz a FIDE azért, hogy a sakk elterjedjen azokon a kon­tinenseken is, ahol nincs nagy hagyománya? — Szemináriumokat szervezünk a sakkolimpiákon a fejlődő or­szágok képviselői részére. Ezt a munkamódszert­­nyolc éve magam javasoltam Campomanesnek, aki akkor még a CACDEC elnöke volt. Ily módon a szeminárium meg­szervezése jóval olcsóbb, hisz az olimpián már eleve ott vannak az emberek, s nincs szükség az úti­költségre. Különféle témákról tar­tunk előadásokat a sakkozók, a bírók és a szervezők részére. A hatvanas és hetvenes években a sakkozás csak Európában volt fej­lett, a harmadik világ országai­ban nem, de a CACDEC megala­kítása óta ezek az országok óriási fejlődésen mentek keresztül. Az 1956-os moszkvai olimpián például Jugoszlávia, de még számos más ország is simán 4:0-ra verte a Fülöp-szigetek és India válogatott­ját, nézzék meg, ma hol tartanak ezek az országok. Két éve Szalo­­nikiben a Fülöp-szigetek már 7. volt az olimpián, a sakkban ki­csinek számító India pedig 2,5:1,5- re verte a nagy Jugoszláviát. A programunk keretében sakk-rekvi­­zitumokat küldünk a fejlődő or­szágokba, edzőkkel látjuk el őket. Minderre a pénzt a világbajnoki páros mérkőzés bevételének 1 szá­zalékából szerezzük, mert a sza­bályok értelmében ez a CACDEC- et illeti meg. Újvidéken a harma­dik olimpiai szemináriumot szer­vezzük, reméljük, hogy ugyan­olyan sikeres lesz, mint a hat, il­letve két évvel ezelőtt Szaloniki­­ben szervezettek. • Milyen előadásokat tartanak Újvidéken?­­ A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a CACDEC embereit szinte lasszóval kell összefogni a szemináriumra. Öt vagy hat elő­adást tervezünk, Robert Wade an­gol edző az edzőkérdésről, a né­met dr. Michael Schmidt a sakk­oktatásról, a brazil Sunye Neto a latin-amerikai sakkozás fejlődé­séről, Svetozar Gligoric pedig a megnyitások komputeres feldolgo­zásáról számol be, míg jómagam a sakkstratégia történelmi fejlő­déséről. Emellett egy CACDEC klubot tervezünk, ahol neves sak­kozók elemeznék az olimpiai játsz­mákat. Szalonikiben ez már si­kerrel működö­tt, az ugandaiak mindennap ott voltak, és Gufeld nagymester mutatott rá a játsz­máikban rejlő lehetőségekre. Ф Tekintve, hogy New Yorkból jött, milyenek az első félidőről szerzett benyomásai? — A szervezés nagyszerű volt, de ez nem nagy dolog, ha van rá az embernek négymillió dol­lárja. Kaszparov és Karpov az ötödik mérkőzését játsza, s bio­lógiailag tekintve a 12 évvel fia­talabb Kaszparov győzelmét kell várni, bár a kettejük mérlege rendkívül szoros, hisze a világbaj­nok az eddig lejátszott 137 játsz­májukból csak eggyel nyert töb­bet. (s) Hogy lesznek a kicsikből nagyok? A CACDEC a fejlődő országok sakkozásának szolgálatában MAGYARORSZÁG A BAJNOK — A SZOVJETUNIÓ ELŐTT BUENOS AIRES, 1978. — A XXIII. olimpia hozta a legnagyobb meglepetést a sakkolimpiák történetében. Elsősorban a Szovjetunió lemaradása jelentett óriási szenzációt, mert amióta játszik, sohasem maradt aranyérem nélkül. Akkor azon­ban a Karpo­vot és Talt nélkülöző váloga­tott nem tudott versenyt futni a lehető­séget két kézzel megragadó, kiváló ma­gyar sakknagyságokkal. A magyar csapa­tot a világ egyik legfanatikusabb nagy­mestere, Portisch Lajos vezette igen nagy lendülettel, és szinte magával ragadta a fiatalabb reménységeket, Ifiblit meg Sa­­xot is. A magyar sakkozás legnagyobb si­kerét jegyzték 1978-ban, mert 50 év után szerzett ismét aranyat olimpián. A teljes mezőnyben (64 csapat játszott), valóságos hőstett volt megelőzni a Szpasszkij vezet­te szovjet válogatottat, és a nagy ambí­cióval küzdő amerikaiakat. Hármuk között folyt nagy csata az ér­mekért, de egy időre Anglia és az NSZK is kapcsolódott hozzájuk. A fontosabb ta­lálkozók eredményei: Magyarország—USA 2:2, Szovjetunió—Anglia 2:2 (Miles— Szpasszkij 1:0), Magyarország—Anglia 2,5:1,5 (Portisch—Miles 1:0), Szovjetunió —USA 3:1, NSZK—Szovjetunió 2,5:1,5 (Pfleger—Polugajevszkij 1:0), Magyaror­szág—Izrael 2,5:1,5 (Portisch—Dzsindzsi­hasvili 1:0), Szovjetunió—Magyarország 2,5:1,5 (Szpasszkij—Portisch 1:0). A döntés az utolsó fordulóban szüle­tett meg, amikor Magyarországnak fél pont előnye volt a Szovjetunió, és egy pont az USA előtt. A magyar csapat ek­kor a jugoszlávokkal játszott és 3:1-re győzött (Portisch—Gligoric remi, Ribic— Ljubojevic 1:0, Sax—Matanovic, Csem— Ivkov remi). A Szovjetunió csak 2,5:1,5-re verte Hollandiát, az USA pedig 2,2-őt ját­szott Svájccal. így alakult ki a végső sorrend: Magyarország 37, Szovjetunió 36, USA 35, NSZK 33,5, Izrael és Románia 32,5 pont stb. A JUGOSZLÁVOK MÉLYRE SÜLLYEDTEK Amióta csak részt vesz Jugoszlávia, olyan gyenge helyezést soha nem ért el, mint akkor. Már az indulás sem kecseg­tetett valami jóval- hiszen a válogatott nem fiatalított, ezenkívül kimaradt Ma­­tulovic, a korábbi olimpiák egyik legpont­­erősebb játékosa. Helyet kapott viszont a csapatban Velimirovic, Matanovic, Iv­­kov, akiknek nemigen ment a játék az olimpiát megelőző időszakban. Dobogós helyezést nem remélhettünk tőlük, de arra mégsem számítottunk, hogy végül is a 15.a 1v. helyet osztják. Annak az or­szágnak, amely rendszerint dobogón állt, ilyen mélyre nem lett volna szabad zu­hannia. Az idősebb játékosok döntetlen­sorozatai miatt három mérkőzést elvesz­tettünk, s négyet döntetlenül játszottunk, amire addig nem volt példa. Nem tudtunk olyan, válogatottakat sem legyőzni, mint Svájc, Franciaország, Dánia­ stb. Egyénileg Korcsnoj volt a legeredmé­nyesebb, 11 játszmából 9 ponttal. Az olim­piai győztes magyar sakkozók teljesít­ménye: Portisch 10 (14-ből), Riblc 8,5 (13), Sax 9,5 (13), Cseri 6,5 (10), Adorján 2 (4), Vadász 0,5 (2) pont. A jugoszláv játéko­sok eredményei: Gligoric 5,5 (9), Ljuboje­vic 9 (14), Matanovic 5 (10), Ivkov 3,5 (8), Velimirovic 1 (5), Parma 7 (10) pont. SAKKOZÓNŐINK ÉREMKÖZELBE KERÜLTEK Amennyire kiábrándítottak férfisakko­zóink, olyan kellemes meglepetést szerez­tek a jugoszláv sakkozónők. Habár Lazare­­vic, Stadlerné és­ K Jovanovic nélkül áll­tak ki, Markovic, Macek, Pihaljic, Proko­­povic összeállításban csak hajszálnyira maradtak le a dobogósoktól. Ugyanannyi pontot szereztek, mint az ezüstérmes és a bronzérmes, csakhogy kevesebb mérkőzés­pontjuk volt, ezért a negyedik helyre csúsztak. Az utolsó forduló előtt még vezettek vetélytársaik előtt, de akkor a sorsdöntő mérkőzésen Magyarországtól 2:1-re kikaptak. A csupa világnagyságok­ból álló szovjet válogatott nagy fölény­nyel szerezte az aranyérmet. A csapatok sorrendje: Szovjetunió 16, Magyarország 11, NSZK 11, Jugoszlávia 11, Lengyelor­szág 10,5, Spanyolország 8,5 pont stb. HOLNAP: FIATALJAINK VISSZASZE­REZTÉK HÍRNEVÜNKET Harmadszor Jugoszláviában Párizstól Újvidékig — Ízel­­ítő a sakkolimpia történetéből (14.) Млсш&­ 1990. november 11., vasárnap Stojkovic lemondta! A jugoszláv labdarúgó-válogatott csapatkapitánya Koppenhága helyett Münchenbe utazik műtétre . Ladic a tartalékkapus, Bogdanović és Sušić is Osim listáján Ivica Osim, a jugoszláv labdarúgó-válogatott szövetségi kapitá­nya, tegnapi sajtóértekezletén véglegesítette a Dánia elleni keret név­sorát. A tartaléklistáról rákerült még Dražen Ladic kapus, Goran Bogdanović és Safet Sušić is. A végleges névsor tehát: Ivković, Ladić, Vulić, Spasić, Hadžibe­­gić, Jozić, Katanec, Baždarević, Sušić, Bogdanović, Pancsev, Boban, Járni, Najdovszki és Vujović. Sajnos Drágán Stojković a csapatkapitány se kellett, hogy mond­ja a meghívást. Tegnapelőtti edzésén Marseille-ban ismét kiújult térdsérülése, erős fájdalmakat érzett, s Koppenhága helyett Mün­chenbe utazik térdműtétre! — Ez van, ezt kell szeretnem. Stojkovicra óriási szükségünk lett volna Dániában, de egyelőre a legfontosabb, hogy teljes egészében és minél hamarabb felépülön — mondta ezzel kapcsolatban Osim. A továbbiakban kitért arra is, hogy a tizenötös lista a valószínű, de lehet, hogy kibővül Dejan Savicevictyal! — A D­ zvezda barátságos meccset játszik a Raddal, s meglá­tom, ha Savičević is a csapatában lesz, velünk jön. Prosimečki és Stojkovic távollétében kell egy ilyen típusú játékos a válogatottnak még Sušić mellé. Ha viszont az edzőmérkőzésen nem lesz a pályán, úgy nem számítok rá. Tegnap egyébként Boban, Járni, Najdovszki, Pancsev, Vulic, Spasic és az esti órákban érkezett Ladié edzettek, sma 19 órától is­mét edzeni fognak, de lehet, hogy ellenfelük is lesz azzal, hogy ab­ban az esetben a csapat valószínűleg a vele együtt Dániába készülő ifik közül bővül majd ki. Z. R. BIRKÓZÁS Szövetségi liga SZABADKA: Spartacus—Bosna 8:2 Sétaerdei sportcsarnok, 400 néző, ve­zették: Mankotic (Zágráb), Cupic (Belgrád) és Matanic (Zágráb). Részletes eredmények: 48 kg: Erdődi—Muhar­emovic irt) (12:6). Az összecsapás érdekessége az volt, hogy kizárólag Hárompontos ak­ciók után alakult ki a végeredmény. 52 kg: Rizvanović—Hasanovic 1:0 (technikai tus a 3. percben). Klasz­­százskülönbség. Csak egy ötpontos fo­gást hiányoltunk... 57 kg: Szálkai—Mešić 1:0 (17:8). A mérkőzés legjobb párharca. Az erőtől duzzadó szarajevói fiúnak semmi esé­lye sem volt a rutinos Szálkai el­len, aki gyönyörű magas ívű dobá­sokat vitt ellenfelén. 62 kg: Stefanek—Markovic 1:0 (4:0). Két lerántás és egy pörgetés volt az egész. 68 kg: Dedić—I. Sadikaj 1:0 (7:0). A válogatottságra is pályázó Dedic tü­relmesen leste ellenfele hibáit, és a 3. percben hét pontot csinált egy ak­cióból. 74 kg: Tóth—A. Ladika( Zrt) (9:3). A pontkülönbség nem tükrözi reáli­san a szőnyegen látottakat: Tóth csak kínkeservesen tudott zöld ágra ver­ Adžić súlyos balesete Pénteken éjjel érkezett a sakkolimpia szervező bizottságá­ba a hír, hogy Münchenből hazatérőben (ahonnan a sakk­olimpia közlönyéhez való fel­szerelést hozta haza), Szlavón­­­bródnál súlyos közúti szeren­csétlenséget élt át Slobodan Adžić FIDE-mester, az olimpiai tornaközlöny főszerkesztője. Míg sofőre csak könnyebb, addig Adzic súlyos sérüléseket szen­vedett, s nem valószínű, hogy a sakkolimpián tevékenyked­het. Ez már bajnoki forma gödöl a szinte ismeretlen (de legalább hat kilóval nehezebb) vendégfiúval. 82 kg: Ambrus—Peckovic itt) (7:0). A bírók j­óiindu­­atának köszönhe­tően maradt­­ato­tt öt percig szőnyegen a szarajevói, aki csak arra ügyelt, hogy bontsa Ambrus támadását. 90 kg: Itkm­an—Petrovic 0:1 (tus a 3. percben). A hazaiak veteránja a 2. perc végén már 10:3 arányú veze­tésre tett szert, de utána egy kezdőre jellemző hibát vétett. . . 100 kg: Artukovic—Hodžić 1:0 (le­léptetés az 5. percben — 0:0-nál). Négy perc tömény tolakodás után a bírók jobbnak látták megelőzni a Bos­na katasztrofális vereségét és a leg­alább egyenrangú szabadkait léptették le. 130 kg: Sinanović—Blagovčanin 1:0 (tus az 1. percben). A pelyhedző álló szarajevói legény nem tudott élni a legalább 30 kilogrammnyi „előnyé­vel” (?). A szövetségi liga 7. fordulójában a Spartacusnak mindössze egy órára volt szüksége a három bajnoki pont behajtására a Bosna legénysége ellen. A meccset azonban már el is lehet felejteni, mivel ma délelőtt fél tizen­egykor a belgrádi Radnički az ellen­fél, amely ellen nem lesz ilyen köny­­nyű dolguk a csúcsformához köz­ítő szabadkaiaknak. Zs. T. Naninnit ismét megműtötték Alessandro Nanninit, a világhírű Forma 1-es versenyzőt ismét meg kellett műteni. Mint ismeretes, ok­tóber 12-én helikopter-szerencsét­lenségben szenvedett sérülése miatt vissza kellett varrni jobb alkar­ját. Most újabb operációnak kell alávetnie magát, s utána legalább 15 napig abszolút nyugodnia kell, hogy elkerülje az esetleges szö­vődményeket. Felesége, Paola sze­rint Nannnni az utóbbi időben rendkívül ideges, s nagyon nehe­zen állt rá az újabb sebészeti be­avatkozásra.

Next