Magyar Szó, 1990. november (47. évfolyam, 301-315. szám)
1990-11-11 / 311. szám
14 SPORT Tessék megnevezni egy szavatoltan jugoszláv terméket, amely az idén befutott a nemzetközi piacon. Amíg gondolkoznak, mondok én kettőt. Az egyik Szeles Mónika, a másik pedig Goran Ivanišević. Részben a külföldi igényeknek megfelelően és a piaci feltételek követelményei alapján finomítva, de vitathatatlanul jugoszlávok, amit megannyiszor igazoltak. Gorán például sohasem tagadhatná le dalmát mentalitását, továbbra is az a pajkos, de félénk, a neveletlenségig pimasz, de becsületes fiatalember, akit évekkel ezelőtt megismertünk. Szeles Mónika pompásan érzi és feltalálja magát a nagyvilágban, a legelőkelőbb fogadásokon is, de sohasem titkolta, hogy a kanizsai rokonoknál a legszebb, az őt mindig féltő és nagyon szerető nagymamánál és nagytatánál. A jó ég tudja, hogy Mónika és Goran és a miattuk (is) működő gépezetek mekkora eszközöket mozgattak meg az elmúlt tíz és fél hónapban. A világban szerény összegeket is itthon krőzusi vagyonként emlegető átlagos vajdasági kétkezi munkás valószínűleg erősen melléfog, ha 50 millió dollárt említ. Annyi azonban bizonyos, hogy kettőjük számlái összesen több mint 15 millió susogó zöld bankjeggyel gazdagodtak. TIZENÖT DÖNTŐS sorokat azonban nem a dollárkötegek és a személyi vonások miatt vetettük papírra. Nem lehet mellőzni azonban, hogy a korszerű sportban a pénz az egyik legerősebb mozgató rugó, Mónika és Goran pedig bizonyára sohasem jut el az elért magaslatokra, ha nem olyan egészséges világnézetre nevelik őket. Éppen ők ketten voltak a jugoszláv tenisz idei legnagyobb sikereinek hordozói. Mónika nyolc tornát nyert meg, ez fantasztikus teljesítmény, Goran csak egyet, de még öt döntőben játszott és két bemutató tornán diadalmaskodott. Ezenkívül tagja volt a Világkupát nyert válogatottnak és a Davis Kupa világcsoportjában bentmaradást kiharcolt csapatnak. Hogy a lista teljes legyen, arról Goran Prpic, az umagi torna győztese gondoskodott. A két évvel idősebb Goran előbb került a nemzetközi porondra, mint Mónika, de 1987- ben csak az utolsó helyet osztotta a világranglistán. Egy évvel később már mindkettőjüket jegyezték. Goran 371., Mónika pedig kiváló 86. a világranglistán. Tavaly az első szép sikerekkel Goran a 40., Mónika pedig a 6. helyre került, hogy az 1990. esztendőt Goran a 9., Mónika pedig a 3. helyen zárja. Idei mérlegük kiváló. Goran 70 tornameccset játszott, 48-at megnyert, 22-t elveszített, míg Mónika győzelmei aránya még jobb, 50:6-ot tesz ki. Az ilyen szép eredmények és a bizonyítás esztendeje után nagyon fontos és nehéz idény következik mindkettőjük részére. Ott kell maradni a világélvonalban, esetleg pontról pontra fokozatosan haladni. Kiindulópontjuk megközelítőleg egyforma, ha Mónikáé látszólag nehezebb is. Neki ugyanis a nyolc megnyert tornája mellett hat baklövése volt, tehát jövőre jó játékkal ismételhet. Goran dolga azért nehezebb, mert a férfiak mezőnye kiegyensúlyozottabb, több játékos nyer tornát, nagyobb a ranglista-pontok szóródása, nehezebb bejutni a rangosabb tornák döntőjébe, sőt elődöntőjébe is, mint a nőknél, ahol az idén például három játékosnő (Graf, Szeles, Navratilova) nyerte a tornák zömét. Szeles legnagyobb riválisa továbbra is Graf (akit a Roland Garros után ügyesen elkerült), hosszú távon pedig Capriati, valamint sérülékeny csuklós. Ezzel szemben Ivaniševičnek csak egy riválisa van, méghozzá egymaga. Ha privát „meccsét” meg tudja nyerni, lovon van. Különben ő lesz az új Agassi, aki mindent tud, csak döntőt nyerni nem. CSORDÁS Árpád Az ország legjobb termékei Szeles Mónika és Goran Ivanisevic sikeres versenyidényt zárt, bizonyos azonban, hogy a neheze csak jövőre következik. Israel Geifer úrnak a keresztneve a hazáját is jelzi. A Tel Avivban élő lelkessakkszervező a CACDEC végrehajtó bizottságának tagja, azé a szervezeté, mely a harmadik világ országai sakkozásának fejlesztése céljából jött létre. Geifer úr átutazóban tartózkodik Újvidéken, New Yorkból érkezett, ahol Kaszparov és Karpov mérkőzésén a panaszbizottság tagjaként tevékenykedett, s ma hazautazik, de egy hét múlva újból visszatér, hogy szemináriumot szervezzen a fejlődő országok részére az újvidéki sakkolimpián. • Mit tesz a FIDE azért, hogy a sakk elterjedjen azokon a kontinenseken is, ahol nincs nagy hagyománya? — Szemináriumokat szervezünk a sakkolimpiákon a fejlődő országok képviselői részére. Ezt a munkamódszertnyolc éve magam javasoltam Campomanesnek, aki akkor még a CACDEC elnöke volt. Ily módon a szeminárium megszervezése jóval olcsóbb, hisz az olimpián már eleve ott vannak az emberek, s nincs szükség az útiköltségre. Különféle témákról tartunk előadásokat a sakkozók, a bírók és a szervezők részére. A hatvanas és hetvenes években a sakkozás csak Európában volt fejlett, a harmadik világ országaiban nem, de a CACDEC megalakítása óta ezek az országok óriási fejlődésen mentek keresztül. Az 1956-os moszkvai olimpián például Jugoszlávia, de még számos más ország is simán 4:0-ra verte a Fülöp-szigetek és India válogatottját, nézzék meg, ma hol tartanak ezek az országok. Két éve Szalonikiben a Fülöp-szigetek már 7. volt az olimpián, a sakkban kicsinek számító India pedig 2,5:1,5- re verte a nagy Jugoszláviát. A programunk keretében sakk-rekvizitumokat küldünk a fejlődő országokba, edzőkkel látjuk el őket. Minderre a pénzt a világbajnoki páros mérkőzés bevételének 1 százalékából szerezzük, mert a szabályok értelmében ez a CACDEC- et illeti meg. Újvidéken a harmadik olimpiai szemináriumot szervezzük, reméljük, hogy ugyanolyan sikeres lesz, mint a hat, illetve két évvel ezelőtt Szalonikiben szervezettek. • Milyen előadásokat tartanak Újvidéken? A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a CACDEC embereit szinte lasszóval kell összefogni a szemináriumra. Öt vagy hat előadást tervezünk, Robert Wade angol edző az edzőkérdésről, a német dr. Michael Schmidt a sakkoktatásról, a brazil Sunye Neto a latin-amerikai sakkozás fejlődéséről, Svetozar Gligoric pedig a megnyitások komputeres feldolgozásáról számol be, míg jómagam a sakkstratégia történelmi fejlődéséről. Emellett egy CACDEC klubot tervezünk, ahol neves sakkozók elemeznék az olimpiai játszmákat. Szalonikiben ez már sikerrel működött, az ugandaiak mindennap ott voltak, és Gufeld nagymester mutatott rá a játszmáikban rejlő lehetőségekre. Ф Tekintve, hogy New Yorkból jött, milyenek az első félidőről szerzett benyomásai? — A szervezés nagyszerű volt, de ez nem nagy dolog, ha van rá az embernek négymillió dollárja. Kaszparov és Karpov az ötödik mérkőzését játsza, s biológiailag tekintve a 12 évvel fiatalabb Kaszparov győzelmét kell várni, bár a kettejük mérlege rendkívül szoros, hisze a világbajnok az eddig lejátszott 137 játszmájukból csak eggyel nyert többet. (s) Hogy lesznek a kicsikből nagyok? A CACDEC a fejlődő országok sakkozásának szolgálatában MAGYARORSZÁG A BAJNOK — A SZOVJETUNIÓ ELŐTT BUENOS AIRES, 1978. — A XXIII. olimpia hozta a legnagyobb meglepetést a sakkolimpiák történetében. Elsősorban a Szovjetunió lemaradása jelentett óriási szenzációt, mert amióta játszik, sohasem maradt aranyérem nélkül. Akkor azonban a Karpovot és Talt nélkülöző válogatott nem tudott versenyt futni a lehetőséget két kézzel megragadó, kiváló magyar sakknagyságokkal. A magyar csapatot a világ egyik legfanatikusabb nagymestere, Portisch Lajos vezette igen nagy lendülettel, és szinte magával ragadta a fiatalabb reménységeket, Ifiblit meg Saxot is. A magyar sakkozás legnagyobb sikerét jegyzték 1978-ban, mert 50 év után szerzett ismét aranyat olimpián. A teljes mezőnyben (64 csapat játszott), valóságos hőstett volt megelőzni a Szpasszkij vezette szovjet válogatottat, és a nagy ambícióval küzdő amerikaiakat. Hármuk között folyt nagy csata az érmekért, de egy időre Anglia és az NSZK is kapcsolódott hozzájuk. A fontosabb találkozók eredményei: Magyarország—USA 2:2, Szovjetunió—Anglia 2:2 (Miles— Szpasszkij 1:0), Magyarország—Anglia 2,5:1,5 (Portisch—Miles 1:0), Szovjetunió —USA 3:1, NSZK—Szovjetunió 2,5:1,5 (Pfleger—Polugajevszkij 1:0), Magyarország—Izrael 2,5:1,5 (Portisch—Dzsindzsihasvili 1:0), Szovjetunió—Magyarország 2,5:1,5 (Szpasszkij—Portisch 1:0). A döntés az utolsó fordulóban született meg, amikor Magyarországnak fél pont előnye volt a Szovjetunió, és egy pont az USA előtt. A magyar csapat ekkor a jugoszlávokkal játszott és 3:1-re győzött (Portisch—Gligoric remi, Ribic— Ljubojevic 1:0, Sax—Matanovic, Csem— Ivkov remi). A Szovjetunió csak 2,5:1,5-re verte Hollandiát, az USA pedig 2,2-őt játszott Svájccal. így alakult ki a végső sorrend: Magyarország 37, Szovjetunió 36, USA 35, NSZK 33,5, Izrael és Románia 32,5 pont stb. A JUGOSZLÁVOK MÉLYRE SÜLLYEDTEK Amióta csak részt vesz Jugoszlávia, olyan gyenge helyezést soha nem ért el, mint akkor. Már az indulás sem kecsegtetett valami jóval- hiszen a válogatott nem fiatalított, ezenkívül kimaradt Matulovic, a korábbi olimpiák egyik legponterősebb játékosa. Helyet kapott viszont a csapatban Velimirovic, Matanovic, Ivkov, akiknek nemigen ment a játék az olimpiát megelőző időszakban. Dobogós helyezést nem remélhettünk tőlük, de arra mégsem számítottunk, hogy végül is a 15.a 1v. helyet osztják. Annak az országnak, amely rendszerint dobogón állt, ilyen mélyre nem lett volna szabad zuhannia. Az idősebb játékosok döntetlensorozatai miatt három mérkőzést elvesztettünk, s négyet döntetlenül játszottunk, amire addig nem volt példa. Nem tudtunk olyan, válogatottakat sem legyőzni, mint Svájc, Franciaország, Dánia stb. Egyénileg Korcsnoj volt a legeredményesebb, 11 játszmából 9 ponttal. Az olimpiai győztes magyar sakkozók teljesítménye: Portisch 10 (14-ből), Riblc 8,5 (13), Sax 9,5 (13), Cseri 6,5 (10), Adorján 2 (4), Vadász 0,5 (2) pont. A jugoszláv játékosok eredményei: Gligoric 5,5 (9), Ljubojevic 9 (14), Matanovic 5 (10), Ivkov 3,5 (8), Velimirovic 1 (5), Parma 7 (10) pont. SAKKOZÓNŐINK ÉREMKÖZELBE KERÜLTEK Amennyire kiábrándítottak férfisakkozóink, olyan kellemes meglepetést szereztek a jugoszláv sakkozónők. Habár Lazarevic, Stadlerné és K Jovanovic nélkül álltak ki, Markovic, Macek, Pihaljic, Prokopovic összeállításban csak hajszálnyira maradtak le a dobogósoktól. Ugyanannyi pontot szereztek, mint az ezüstérmes és a bronzérmes, csakhogy kevesebb mérkőzéspontjuk volt, ezért a negyedik helyre csúsztak. Az utolsó forduló előtt még vezettek vetélytársaik előtt, de akkor a sorsdöntő mérkőzésen Magyarországtól 2:1-re kikaptak. A csupa világnagyságokból álló szovjet válogatott nagy fölénynyel szerezte az aranyérmet. A csapatok sorrendje: Szovjetunió 16, Magyarország 11, NSZK 11, Jugoszlávia 11, Lengyelország 10,5, Spanyolország 8,5 pont stb. HOLNAP: FIATALJAINK VISSZASZEREZTÉK HÍRNEVÜNKET Harmadszor Jugoszláviában Párizstól Újvidékig — Ízelítő a sakkolimpia történetéből (14.) Млсш& 1990. november 11., vasárnap Stojkovic lemondta! A jugoszláv labdarúgó-válogatott csapatkapitánya Koppenhága helyett Münchenbe utazik műtétre . Ladic a tartalékkapus, Bogdanović és Sušić is Osim listáján Ivica Osim, a jugoszláv labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, tegnapi sajtóértekezletén véglegesítette a Dánia elleni keret névsorát. A tartaléklistáról rákerült még Dražen Ladic kapus, Goran Bogdanović és Safet Sušić is. A végleges névsor tehát: Ivković, Ladić, Vulić, Spasić, Hadžibegić, Jozić, Katanec, Baždarević, Sušić, Bogdanović, Pancsev, Boban, Járni, Najdovszki és Vujović. Sajnos Drágán Stojković a csapatkapitány se kellett, hogy mondja a meghívást. Tegnapelőtti edzésén Marseille-ban ismét kiújult térdsérülése, erős fájdalmakat érzett, s Koppenhága helyett Münchenbe utazik térdműtétre! — Ez van, ezt kell szeretnem. Stojkovicra óriási szükségünk lett volna Dániában, de egyelőre a legfontosabb, hogy teljes egészében és minél hamarabb felépülön — mondta ezzel kapcsolatban Osim. A továbbiakban kitért arra is, hogy a tizenötös lista a valószínű, de lehet, hogy kibővül Dejan Savicevictyal! — A D zvezda barátságos meccset játszik a Raddal, s meglátom, ha Savičević is a csapatában lesz, velünk jön. Prosimečki és Stojkovic távollétében kell egy ilyen típusú játékos a válogatottnak még Sušić mellé. Ha viszont az edzőmérkőzésen nem lesz a pályán, úgy nem számítok rá. Tegnap egyébként Boban, Járni, Najdovszki, Pancsev, Vulic, Spasic és az esti órákban érkezett Ladié edzettek, sma 19 órától ismét edzeni fognak, de lehet, hogy ellenfelük is lesz azzal, hogy abban az esetben a csapat valószínűleg a vele együtt Dániába készülő ifik közül bővül majd ki. Z. R. BIRKÓZÁS Szövetségi liga SZABADKA: Spartacus—Bosna 8:2 Sétaerdei sportcsarnok, 400 néző, vezették: Mankotic (Zágráb), Cupic (Belgrád) és Matanic (Zágráb). Részletes eredmények: 48 kg: Erdődi—Muharemovic irt) (12:6). Az összecsapás érdekessége az volt, hogy kizárólag Hárompontos akciók után alakult ki a végeredmény. 52 kg: Rizvanović—Hasanovic 1:0 (technikai tus a 3. percben). Klaszszázskülönbség. Csak egy ötpontos fogást hiányoltunk... 57 kg: Szálkai—Mešić 1:0 (17:8). A mérkőzés legjobb párharca. Az erőtől duzzadó szarajevói fiúnak semmi esélye sem volt a rutinos Szálkai ellen, aki gyönyörű magas ívű dobásokat vitt ellenfelén. 62 kg: Stefanek—Markovic 1:0 (4:0). Két lerántás és egy pörgetés volt az egész. 68 kg: Dedić—I. Sadikaj 1:0 (7:0). A válogatottságra is pályázó Dedic türelmesen leste ellenfele hibáit, és a 3. percben hét pontot csinált egy akcióból. 74 kg: Tóth—A. Ladika( Zrt) (9:3). A pontkülönbség nem tükrözi reálisan a szőnyegen látottakat: Tóth csak kínkeservesen tudott zöld ágra ver Adžić súlyos balesete Pénteken éjjel érkezett a sakkolimpia szervező bizottságába a hír, hogy Münchenből hazatérőben (ahonnan a sakkolimpia közlönyéhez való felszerelést hozta haza), Szlavónbródnál súlyos közúti szerencsétlenséget élt át Slobodan Adžić FIDE-mester, az olimpiai tornaközlöny főszerkesztője. Míg sofőre csak könnyebb, addig Adzic súlyos sérüléseket szenvedett, s nem valószínű, hogy a sakkolimpián tevékenykedhet. Ez már bajnoki forma gödöl a szinte ismeretlen (de legalább hat kilóval nehezebb) vendégfiúval. 82 kg: Ambrus—Peckovic itt) (7:0). A bírók jóiinduatának köszönhetően maradtatott öt percig szőnyegen a szarajevói, aki csak arra ügyelt, hogy bontsa Ambrus támadását. 90 kg: Itkman—Petrovic 0:1 (tus a 3. percben). A hazaiak veteránja a 2. perc végén már 10:3 arányú vezetésre tett szert, de utána egy kezdőre jellemző hibát vétett. . . 100 kg: Artukovic—Hodžić 1:0 (leléptetés az 5. percben — 0:0-nál). Négy perc tömény tolakodás után a bírók jobbnak látták megelőzni a Bosna katasztrofális vereségét és a legalább egyenrangú szabadkait léptették le. 130 kg: Sinanović—Blagovčanin 1:0 (tus az 1. percben). A pelyhedző álló szarajevói legény nem tudott élni a legalább 30 kilogrammnyi „előnyével” (?). A szövetségi liga 7. fordulójában a Spartacusnak mindössze egy órára volt szüksége a három bajnoki pont behajtására a Bosna legénysége ellen. A meccset azonban már el is lehet felejteni, mivel ma délelőtt fél tizenegykor a belgrádi Radnički az ellenfél, amely ellen nem lesz ilyen könynyű dolguk a csúcsformához közítő szabadkaiaknak. Zs. T. Naninnit ismét megműtötték Alessandro Nanninit, a világhírű Forma 1-es versenyzőt ismét meg kellett műteni. Mint ismeretes, október 12-én helikopter-szerencsétlenségben szenvedett sérülése miatt vissza kellett varrni jobb alkarját. Most újabb operációnak kell alávetnie magát, s utána legalább 15 napig abszolút nyugodnia kell, hogy elkerülje az esetleges szövődményeket. Felesége, Paola szerint Nannnni az utóbbi időben rendkívül ideges, s nagyon nehezen állt rá az újabb sebészeti beavatkozásra.