Magyar Szó, 1991. január (47. évfolyam, 359. szám - 48. évfolyam, 1-29. szám)

1990-12-31 - 1990-01-02 / 359. szám

4 Magyar Szó 1990.december 31., 1991. január 1., 2. AZ ÉVTIZED SZEMÉLYISÉGEI • AZ ÉVTIZED SZEMÉLYISÉGEI • AZ ÉVTIZED SZEMÉLYISÉGEI ESEMÉNYNAPTÁR ÁPRILIS 1. Több mint 50 000-en tüntettek az új adó ellen Londonban, szélsőségesek nagyobb csoportja gyújtogatott, foszto­gatott, 6. Nepáli karhatalmi erők a tüntetők közé lőttek, 50-et meggyilkoltak. 7. Tűz ütött ki egy dán komphajón, 135-en életüket vesztették. 8. A görögországi parlamenti válasz­­tásokon a jobboldali, ellenzéki Új De­mokrácia győzött. 10. Szovjet csapatmozdulatok Litvá­niában. 13. A Szovjetunió beismerte, hogy az NKVD végeztetett ki 15 000 lengyel tisztet és közkatonát 1940-ben a katyni erdőben. 18. Moszkva gazdasági zárlattal fe­nyegette meg Litvániát. 19. A Kreml elzáratta az olajcsapot, s ezzel megkezdte a Litvánia elleni gazda­sági blokádot. 20. Rendszerellenes tüntetések Albá­nia több városában. 26. Üldözési mániában szenvedő ápolónő tőrrel súlyosan megsebesítette Oskar Lafontaine nyugatnémet szociál­demokrata kancellárjelöltet. MÁJUS 1. Kormányellenes tüntetéssé fajult a moszkvai díszfelvonulás. 2. Hatályon kívül helyezték a rend­kívüli állapotot Tibetben. 3. Antall Józsefet választották meg a Minisztertanács elnökévé, s megbízták a kabinet megalakításával. 6. Mihail Gorbacsov alkotmányelle­nesnek nyilvánította a lettországi függet­lenségi nyilatkozatot, s gazdasági bojkottal fenyegetőzött. 18. Vietnam a piacgazdálkodás beve­zetése mellett döntött 20. A többpárti választásokon a Nemzeti Megmentési Front és Ion Ilies­cu győzött Romániában. 22. Háromszáz évi megosztottság után egyesült a két lemen. 27. Csak személyi igazolvánnyal vá­sárolható élelmiszer Moszkvában.­­ Az ellenzék elsöprő győzelmet ara­tott a burmai választásokon, a katonai junta azonban nem adta át a hatalmat. 29. Borisz Jelcint választották meg Oroszország elnökévé. 30. Nagy erejű földrengés Romániá­ban, nyolcan áldozatul estek, mintegy 300 személy megsebesült. 31. George Bush amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet vezető washingtoni csúcstalálkozóján megállapodást kötött a vegyi fegyverzet megsemmisítéséről. JÚNIUS 2. Katonai kórházakat támadtak meg Jerevánban. 5. Az etnikai összetűzések miatt rendkívüli állapotot vezettek be Kirgízi­­ában.­­ A Szovjetunió és Dél-Korea megál­lapodott a diplomáciai kapcsolatok fel­vételéről. 6. Letartóztatták a Csehszlovák KP több volt vezetőjét, közöttük Milos Ja­kest és Vasy Bilakot. 8. Többpárti parlamenti választások Csehszlovákiában. 10. A többpárti parlamenti választá­sokon Bulgáriában a szocialisták győz­tek. 11. A hadsereg és a belügyi alakula­tok megfékezték a véres nacionalista összetűzéseket Kirgíziában. 13. A Zsil völgyéből felvezényelt bá­nyászok szétverték az egyetemisták tün­tetését Bukarestben. 20. Beiktatták tisztségébe Ion Iliescu államfőt, a kormányfő Petre Roman ma­radt Romániában. 21. Katasztrofális földrengés Irán­ban, az áldozatok száma meghaladta az 50 000-et 22. Eltávolították a Checkpoint Charlie-t, a berlini fal legismertebb átke­lőhelyét. 23. Az USA megszakította kontaktu­sait a Palesztinai Felszabadítási Szerve­zettel. 26. Moldova is kihirdette független­ségét. JÚLIUS 1. Hatályba lépett a két Németország pénzügyi, gazdasági és szociális uniójá­ról szóló államszerződés. 2. Több száz albán hatolt be a tiranai követségekre.­­ Megkezdődött az SZKP 28. kongresszusa, ismét Mihail Gorba­­csovot választotta meg főtitkárrá. 3. Dühöng a polgárháború Libériá­ban. 9. Albánia engedélyezte a külföldi követségekre menekültek távozását az országból. 11. Félkatonai szervezet fellázadt a törvényes kormány ellen, a sandinista hadsereg téllensége polgárháborús hely­zetet teremtett Nicaraguában.­­ Több százezer szovjet bányász sztrájkba lépett és követelte Nyikolaj Rizskov miniszterelnök lemondását. 12. Kubaiak kértek menedéket Csehszlovákia, Spanyolország és az NSZK havannai követségén. 15. Helmut Kohl kancellár moszkvai látogatásán 20 milliárd márka segélyt ígért Mihail Gorbacsov szovjet vezető­nek. 20. A peresztrojka válsága miatt Mi­hail Gorbacsov segélyt kért a Nyugattól.­­ Tömeges kormányellenes tüntetés Temesváron. 23. Emberáldozatokat követelt a kir­gizek és az üzbégek összecsapása.­­ A hadsereg offenzívát indított a ta­milok ellen Srí Lankában. 24. A teljes blokád ellenére Spanyol­­ország havannai követségére is kubaiak szöktek.­­ Az utóbbi hetven évben megtartott első szabad választásokon a kommunis­ták győztek Mongóliában. Az egyesítés kancellárja .hl Helmut Kol­ lKCoCOCXiOOOOOOCpO­O a boldog kancellár,aki nem tudta leplezni örömét december 2-án este, amikor nyilvánvalóvá vált - amit úgyis mindenki sejtett -, hogy fölényesen győ­zött az első össznémet választásokon. A sztja és ő személy szerint az újraegyesít­­ő cellárja. Második Bismarck. Az öröm sugárzott róla, nem tudta komolyra rendezni arcvonásait hivatalos alkal­makkor sem, ezért minden német tájékoz­tatási eszköz „a boldog óriás", „Kohl örö­me", „a napsütötte kancellár" és hasonló elnevezésekkel illette. Pedig nem mindig volt Helmut Kohl a közvélemény (és a szerencse) kedveltje. Sőt Egy éve, 1989. decem­ber 19-én látogatott az akkor forron­gó Drezdába, és a kényes politikai látogatás diadalmenetté vált A kelet­németek forradalmat akartak, és azt,hogy Kohl vezesse őket. A kancel­lár azonban mesterien lecsillapította a kedélyeket, anélkül, hogy kiábrándí­totta volna hallgatóságát A Frauen­kirche romjainál mondott beszéde ma már történelem. Drezda óta számít Kohl nagynak. Azelőtt gúnyt űztek belőle, unalmas és esetlen politikusnak tartották, a kari­katuristák kedvenc témája volt, és mindig a népszerűségi listák alján kullogott.Noha 1973 óta szövetségi el­nöke a Kereszténydemokrata Unió­nak (a CDU) és 1982 óta kancellár. A legenyhébb kritikusa is átlagember­­nek, viselkedését pedig „provinciális­nak" minősítette. Különösen a külpolitikában bizonyult ügyetlennek, de hibáit mindig beismerte, Hans-Di­­etrich Genscher, a diplomácia talpra­esett főnöke pedig helyrehozta. Noha mindig azt vallja magáról, hogy egyszerű ember maradt és ilye­nek között érzi magát a legjobban, TZ k­étségkívül az egyik legmarkánsabb főegyénisége volt a nyolcvanas évek Európájának az olykor magasztalt, sok­kal többet támadott és háromszor újravá­lasztott brit kormányfő. A századunkban még Winston Churchillnek sem megada­tott 11 és fél évi kormányzás után talán kissé belefáradva, de a tőle megszokott eleganciával köszönt le pártelnöki poszt­járól az utolsó előtti pillanatban, miután a Konzervatív Párton belüli bizalmi sza­vazáson az első körben nem tudott ab­szolút - csak relatív - többséget szerezni ellenfelével, egykori hadügyminiszteré­vel, Michael Heseltine-nal szemben. Te­kintélyes helyzetelemzők még esélyesnek tartották a második körben, Thatcher asszony azonban jobbnak látta önként, méltóságteljesen visszavonulni. Személyében először került nő a Kon­zervatív Párt élére 1975-ben, majd négy év múlva - a toryk győzelmével - a kor­ Helmut Kohlt a Frankfurtban, majd Heidelbergben végzett jogi, szociális és társadalomtudományi tanulmányai politikai pályára készítették fel. Az 930-ban Ludwigshafenben született Kohl már 17 éves korában a CDU tagja lett, és egyetemi tanulmányaival párhuzamosan (1958-ban már a filo­zófia doktora) biztos léptekkel haladt felfelé a káderhierarchiában. Igen gyorsan tagja lett a rheindland-pfalzi tartományi vezetőségnek, onnan pe­dig a szövetségi tisztségekhez vezet az út Most választották harmadszor kan­cellárrá. Ez a megbízatása lesz a leg­nehezebb. Drezda óta egyetlen lépést sem vétett ugyan, és a történelmi le­hetőségeket a lehető legjobb módon ragadta meg,hogy az országot egyesít­se,ezután pedig olyan problémákat kell majd megoldania, amelyek a nemzet legjobb főit követelik meg. Tekintet nélkül arra, hogy tagjai a CDU-nak vagy sem, szerették eddig Kohlt vagy sem. Politikai érettségéből ítélve a magassága miatt sokszor óri­ásnak csúfolt kancellár ennek szüksé­gét is meg fogja érteni. Miután már biztosította helyét a történelem nagy­jai között. A Vaslady Margaret Thatcher mányfői bársonyszékbe is. Huszonöt száz­­alékos inflációt kapott örökül a laburis­­táktól, végeláthatatlan sztrájkokat és 5,5 százalékos munkanélküliséget. Az egyéni kezdeményezőkészségre építve, hatékony monetáris intézkedésekkel és a nagy álla­mi monopóliumok részvényeinek áruba bocsátásával sikerült felélénkítenie a sza­badpiaci mechanizmusokat a korábban a fejlett világ nagybetegének számító szi­getországban. Jó időre le tudta szorítani az inflációt és a kezdeti nagy elbocsátá­sok után a munkanélküliséget is. Vállal­kozásserkentő, tulajdonszerzésre ösztönző politikája nyomán a lakosság egyötöde vált részvénytulajdonossá, és jelentős há­nyada döntött társadalmi lakásának megvásárlása mellett. A gazdasági szer­kezetváltás hevében Thatcher tavaly át­szervezte az oktatást, az ügyvédi intézményt és az egészségügyet, amiért rengetegen bírálták. Megrótták, hogy vonakodik csatlakozni az EK monetáris uniójához, de még ez sértette a legkevés­bé a magukat a kontinenstől mindig is elhatároló briteket. Népszerűtlensége a fejadó bevezetésével tetőzött az ősszel, és ehhez jön még az Európai Közösségben második legmagasabb, 10,5 százalékos idei infláció és a gazdasági növekedést visszavető 15 százalékos kamatláb. Odajutottak, ahonnan elindultak! - kérdik sokan. A leköszönt kormányfő vá­lasza: „Thatcher távozásával még nincs vége a thatcherizmusnak.” Frappáns mondásokban nem szűkölködött. A többit majd megmutatja az idő. A keleti politika úttörője Willy Brandt E­redeti nevén Herbert Ernst Karl Frahm, a II. világháború utáni időszak egyik legjelentősebb német politi­kusa, a nemzetközi szociáldemokrácia ki­emelkedő egyénisége 1913-ban született Lübeckben, a német szociáldemokraták egyik fellegvárában. Atyai nagyapja is elkötelezett szociáldemokrata munkásem­ber volt,korán felkeltette benne a politika iránti érdeklődést. Pályafutását is egy helyi szociáldemokrata lap újságíró-gya­kornokaként kezdte. A Willy Brandt nevet akkor vette föl, amikor 1933-ban, a fasiszta hatalomát­vétel után, Dániába kellett szöknie. 1946-ig Skandináviában, főleg Norvé­giában élt, újságírással és politikával foglalkozott. Titokban többször is vissza­tért Németországba, s kapcsolatban állt az antifasiszta ellenállókkal. A háború után Berlinbe költözött. 1957 októberétől 1966-ig az akkori Nyugat-Berlin kormányzó polgármestere volt. Ilyen minőségében írt bíráló hangú levelet 1961 augusztusában John F. Kennedy akkori amerikai elnökhöz a nyugati szövetségeseknek a berlini fal építésével kapcsolatos magatartása miatt. Ekkor már (1958-tól) az SPD (a Né­metországi Szociáldemokrata Párt) nyu­gat- berlini elnöke, s a párt országos vezető testületének a tagja volt. 1964- ben e testület élére került, s egészen 1987.évi lemondásáig elnöke volt. 1966-tól 1969-ig a CDU-CSU (a Kereszténydemokrata és a Keresztényszo­ciális Unió) és az SPD alkotta nagykoa­líciós kormány szövetségi alkancellárja és külügyminisztere volt. 1969 szeptem­berében kancellárrá választották. Ettől kezdve következetesen síkraszállt az új keleti politika bevezetéséért és az európai status quo elismertetéséért. Kemény per-a nyolcvanas évek viharos len­­d­­gyes belpolitikájában edződött, és végül az államfői tisztségig vit­te A gdanski Lenin hajógyár egykori villanyszerelője az ellenzék erőit tömörítő Szolidaritás szakszerve­zetben vált ismertté világszerte. Az év­tized elején aligha gondolt valaki arra, hogy majdan ő lesz az ország el­ső embere. A rendszerrel szemben ta­núsított ellenállása, a hajógyári nagy tiltakozások országos méretűvé tere­­bélyesedése, az ősi lengyel katolikus erkölcsök előtérbe helyezése, nem utolsósorban a nemzet érzés állandó demonstrálása a figyelem középpont­jába állította. Munkáiból munkásve­zér lett és neve elválaszthatatlanná vált a Szolidaritástól. Ez pedig a rend­­szerellenes magatartást, egy új, erede­­d és a lengyelek nagy többségének megfelelő életfeltétel kialakítását je­lentette. A munkásvezérből évek múltán megfontolt politikus vált, akinek tevé­kenységét több nemzetközi intézet - hogy csak a bolognai egyetemet és a Nobel Bizottságot említsük - de­monstrálta a maga módján. Politikai érzéke, karizmatikus egyénisége nagymértékben közrejátszott abban, hogy hősies küzdelem után tavaly sor kerülhetett az azóta sokat emlegetett kerekasztal-megbeszélésekre. Ennek azután az addig elképzelhetetlennek tűnő változások mellett az lett az ered­ménye, hogy a hatalom és a korábban illegálisként kezelt ellenzék képviselői vállalták a társadalmi megbékélést. Ekkor teremtődtek meg azok a felté­telek, amelyek lehetővé tették az or­szág demokratizálásának megkezdését Walesa talán soha nem volt olyan népszerű, mint 1989 tava­szán. Azóta azonban bebizonyosodott, hogy nem is olyan könnyű a meg­annyi érdek, jószándék egyesítése, öt­vözése, a maradi elvek kiselejtezése. A Szolidaritásban is szakadás követke­zett be, s Walesa glóriájának fénye is meghalványult, politikai harcok árán államközi szerző­désekkel rendezte az NSZK viszony Csehszlovákiával, Lengyelországgal Szovjetunióval, ami alapot teremtett a többi szocialista országgal fönntartott­­ is. Ebben szer­int kapó kapcsolatok rendezéséhez t­­ett érdemeiért 1971-ben Nobel-békedí­­pott. 1974-ben kénytelen volt lemondani kancellári tisztségéről, mert az NDK ja­vára végzett kémkedés vádjával letartóz­tatták személyes referensét. 1976-ban a Szocialista Internacionálé elnökévé vá­lasztották. A Brandt-bizottságnak is nevezett Észak-Dél Bizottság elnökeként 1977 óta a mai napig komoly erőfeszítéseket tesz a fejlett nyugati világ és a fejlődő országok közötti viszony rendezéséért. Az elmúlt évtizedben is elsősorban a nemzetközi gazdasági és politikai problé­mák megoldásán tevékenykedett, nagy­mértékben hozzájárulva a Kelet és a Nyugat közti enyhülési folyamathoz. A várva várt újraegyesülés megvalósulásá­ban is szerepet játszott, hiszen az elsők között támogatta Kohl kancellárt törek­véseiben, hangsúlyozva, hogy „az egye­sülés csupán idő kérdése . Azt sem szabad elfelejteni, hogy Brandt volt az a nyugatnémet kancellár, aki 1970-ben ott volt az első belnémet csúcstalálkozón. Willi Stophfal, az NDK akkori minisz­terelnökével folytatott megbeszéléseket Erfurtban és Kasselben. S az ő kancel­lárságának idején jött létre az NDK-val kötött alapszerződés is. Az egész világot lázban tartó öbölvál­ság korábbi szakaszában is jelentős poli­tikai tettre szánta el magát, amikor Bagdadba látogatva sikeresen kieszkö­zölte Szaddam Husszeinnél az irakiak által fogva tartott nyugati túszok egy nagyobb csoportjának szabadon bocsátá­sát. Bár népszerűsége már nem a régi, most alkalma nyílik arra, hogy a nyu­gati (német) és keleti (belorusz-ukrán) veszély miatt is szorongó honfitársai­nak figyelmét a politikai és gazdasági élet széles körű demokratizálásával is­mét magára irányítsa. Ehhez pedig eddigi tapasztalatain és politikai érzé­kén kívül megfontoltságra is szüksége lesz a meglepetésekből kifogyhatatlan Walesának,ha felelős tényezőként akar hozzájárulni az oly sokak által óhajtott demokratikus Lengyelország megteremtéséhez.­ A­ ­ munkásvezér Lech Walesa

Next